Carol (2015) ☆ 👁

(Todd Haynes)

amerikai-angol-francia dráma, szerelmi történet

3,4
★★★☆☆
224 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-03-05 16:55:57 saatonda (?) #28

számos pozitívum van, pl. szép képi világ, kellemes zene, jó színészek, kellemesen melankolikus hangulat, látványos (ordítozós) műdráma hiánya, stb.
ízléses
de egyrészt a karakterek nem túl érdekesek pláne egy mai, nem leszbi nem amerikai számára (közhely, de ha mondjuk hetero románc lenne, akkor jöttek volna a hangok hogy a privilegizált pozíciójú idősebb férfi aki még a gyerekeit is a partnerének "adja",egy fiatalabb nő iránti szerelem miatt, ...)
ill. hát sokmindenről nem szól azon túl, hogy az ötvenes években a homoszexuálisoknak nem volt túl jó

jobb hogy elkészült, mint hogy nem, kellemes, nézhető, de nem váltja meg a világot...
7/10

2016-11-05 13:39:30 csabaga (4) #27

Ez dráma,de ahogy írtam,ez akkor is megtörténik,ha egy férfival lesz hűtlen.Számomra a családi vonal és a leszbikus szál valahogy nem kapcsolódik szervesen össze.

előzmény: guybrush (#26)

2016-11-05 12:22:36 guybrush (5) #26

Nem igazi dráma szerinted, ha az a tét, hogy egy nő jobb esetben max évente kétszer láthatja a saját gyerekét? Bár már nem rémlik, hogy ez a filmben mennyire volt nyomatékosítva. Az emlékezetem kicsit összemosta a könyvvel.

előzmény: csabaga (#22)

2016-11-04 10:57:09 csabaga (4) #25

Én is úgy tudom,a viszony baráti volt,mindketten a saját nemükhöz vonzódtak.Ezt a barátságot az MGM szerelmi viszonyként adta el a sajtónak.Ha nem tévedek,Marlene Dietrich volt biszexuális és talán Garbo is,bár ott megint kérdéses a Gilberttel való szerelem valódisága.Esetleg az is a stúdiófőnök találmánya lehetett.

előzmény: BonnyJohnny (#23)

2016-11-04 09:30:35 Raul (3) #24

OFF
Amennyire én tudom, legalábbis kérdéses, hogy az a viszony valós volt-e, vagy csak a stúdiójuk kreálta a látszat érdekében.

előzmény: BonnyJohnny (#23)

2016-11-04 06:14:40 BonnyJohnny (4) #23

Katharine Hepburn biszexuális volt. Már csak, ha Spencer Tracyvel való viszonyára gondolunk is.

előzmény: csabaga (#22)

2016-11-04 00:50:15 csabaga (4) #22

Azért érdekes,a női főszereplő mennyire emlékeztet az 50-es évek közepe Audrey Hepburnjére (mintha azt a számítógéppel készült csokireklámot látnám) ,a másik színésznő meg egyszer Katharine Hepburnt játszott,aki tényleg leszbikus volt.A film fogyasztható darab,csak hát az a probléma a gyerekelhelyezéssel akkor is létezne,ha a szerető egy férfi.Így igazi drámát nem látni,csak egy szokatlan történetet az 50-es években.

előzmény: BonnyJohnny (#16)

2016-03-15 01:57:31 adikaland (3) #21

Jobbat vártam.
A színésznők nagyszerűek. Cate Blanchett mint mindig, szinpadias, mégis hihető és erőteljes.
Rooney Mara meg amit színészetként itt produkál és gondolhat az egészről, az számomra kenterbe veri a Hollywoodban most menő színjátszást by Jennifer Lawrence vagy Brie Larson.
Szépek a képek-bár sokadjára az ablakok,kirakatok kissé unalmassá váltak.
Maga a történet annyira érdekes, mint egy jobb tévéfilm, kevésbé szájbarágós, de hűvős interpretációban.
A legfőbb gondom az egésszel, hogy ha ekkora lett valahol a szerelem, akkor jó lenne ha látnám a szereplőkön, hogy legalább beszélni tudnak egymással.
Ja és a zene idegesítően közhelyes volt (ráadásul folyamatosan Truman Show alvós jelenete ugrott be tőle, mivel kb ugyanaz.)
Szóval ez egyelőre közepes.

2016-03-01 22:22:30 Mizi (1) #20

Nekem a Sils Maria felhői-ben lévő fiktív darab jutott eszembe a film közben, amelyben szintén egy idősebb nő-fiatal lány kapcsolat szerepel, csak annak sokkal érdekesebb a sztorija. :)

Amúgy henisz tökéletesen leírta mi is a baj a Carol-lal: nem romantikus és egyáltalán nem drámai. Snassz. Még a színészi Oscar-jelöléseket sem értem. Ha már 50-es évek, és leszbikusok, akkor Egymásra nézve.

2016-03-01 22:00:46 BonnyJohnny (4) #19

Először én is Grace Kellyre gondoltam Hepburn mellé (ő egyértelmű :D), de közel egy idősek.

előzmény: csabaga (#18)

2016-03-01 21:55:11 csabaga (4) #18

Megtaláltam a cikket,a valójában egyáltalán nem hűvös Grace Kellyvel és a valójában egyáltalán nem ártatlan Audrey Hepburnnel képzelte volna el a szerző.

előzmény: BonnyJohnny (#16)

2016-03-01 21:07:05 critixx (?) #17

Douglas Sirk vagy George Cukor rendezésében.

előzmény: BonnyJohnny (#16)

2016-03-01 21:05:41 BonnyJohnny (4) #16

Pedig egy Jean Arthur, Audrey Hepburn szereposztással el tudnám képzelni...

előzmény: csabaga (#15)

2016-03-01 19:41:05 csabaga (4) #15

Valahol olvastam,az 50-es években kellett volna ezt elkészíteni,de akkor nem lehetett.

előzmény: Mizi (#14)

2016-03-01 19:28:18 Mizi (1) #14

Az év második nagy csalódása. Ugyanaz a helyzet, mint A dán lány-nál: A látványvilág csodás, szépek a képek, a díszletek és a kosztümök, de belül tartalmatlan, üres az egész. A szereplőkkel is képtelenség együtt érezni, engem teljesen hidegen hagyott a vergődésük.

2016-02-20 09:48:44 Nadlen (?) #13

Őszintén szólva, nem értem az Akadémiát, hogy miért fájt nekik jelölni a két fő kategóriában is, ha egyszer részleteiben felismerték az értékeit, vagyis értem, de az ember mindig reménykedik, mindegy is. Mi csak hálásak lehetünk, hogy ennyi év után elkészülhetett a lehető leggondosabb kezekben.

2016-02-19 14:46:05 Nadlen (?) #12

Olvasva a forgatókönyvíró és Rooney Mara nyilatkozatát, valamint látva a filmet, egyre inkább úgy gondolom, hogy ez egy széles vászonra írt, festett nagyregény. Sosem hittem volna, hogy ilyesmi lehetséges. Akaratlanul is eszembe jutott, hogy Carolnak ott a helye Anna Karenina, és Bovaryné mellett, miközben ugyanolyan emblematikus figurája, az 50’s évek Amerikájának, mint F. Scott Fitzgerald hősei a jazzkorszaknak. Ha pedig azt kérdeznék tőlem, hogy kinek stílusa és elbeszélésmódja lenne a legalkalmasabb a történet prózába való átültetésére, akkor az Utolsó angol úriember íróját Ford Madox Fordot mondanám, mivel nála is az számít igazán, ami a sorok között van, vagy még annál is mélyebben.
Szerintem Patricia Highsmith rá sem ismerne a könyvére, ha élne, mondván, hogy, csak a nevek maradtak ugyanazok, de ez cseppet sem lenne ellenére, látva hogy mit hoztak ki belőle. Ki tudja, talán Weinstenék is megéreztek valamit abból, hogy itt bizony felzengett a szerelem, és most az egyszer háttérbe húzódtak, megóvva a filmet a kampányolás erőltetett menetétől.
Számomra arról szól, hogy néha el kell hordanunk a hegyet, mert nagyon megéri, van amikor két ember nem tehet nagyobb dolgot annál minthogy együtt marad.
Carolnak szívből kívánhatjuk, hogy találja meg az útját, önmagát, azzá a nagyon intelligens ambíciózus, független és erős, csalhatatlan ösztönökkel bíró nővé válva, amilyen mindig is volt. Nem tévesztve szem elől a lányát, akivel egy nap le kell ülniük, hogy megértsék egymást, az exéről nem is beszélve.

2016-02-17 23:07:43 Tenebra (4) #11

Szép, lírai film, Todd Haynes-től elvárható minőségben.

Kiválóan kibontja ez az alkotás nemcsak a nőkkel és a mássággal kapcsolatos előítéleteket (ezek miatt nem is lenne olyan érdekes), hanem az ötvenes évek kétarcú korszakát is. Todd Haynes már a Távol a Mennyországtól-ban is megmutatta, hogy érti az ötvenes évek Amerikájának kétszínűségét, és a "boldog békeidők" felszíne alatti férgeket is ismeri. Ez is egy ilyen film, csak éppen itt nem annyira az osztálykülönbségekről, hanem a már a Távol a Mennyországban is jelenlevő szexuális problémákról mesél.

Annyira nem volt nagy durranás persze mindez, a visszafogott líraiság, a szexualitás mint szép és esztétikus jelenség bemutatása miatt jó film, na meg persze Cate Blanchet és Rooney Mara (leginkább előbbi) jelenléte miatt.

Cate Blanchettről amúgy nem tudtam eldönteni, hány éves lehet. Most látom, hogy közel az ötvenhez. Harmincnak, ha kinéz... :D

2016-02-12 23:54:40 Vektor (5) #10

"Rooney Mara pedig nem értem, hogy kerülhetett be egyáltalán az Oscar mezőnybe, egyszerűen rossz nézni a vásznon, végig szinte egyfajta arcot vág...."

Ej, de unom már, hogy egyesek csak azt értékelik, ha a színész erőlködik a vásznon, és minden erejével azon van, hogy megszerezze azt a nyamvadt Oscart. Igazi felüdülés volt látni Mara alakítását egy olyan díjszezon közepette, amelyben kínosan túljátszott szenvedésekért osztanak díjakat. "egyfajta arcot vág"... Ugyanazt a filmet láttuk?

És szomorú, hogy Weisteinéknek kategóriacsalás kellett ahhoz, hogy Mara jelölést kapjon, egyértelműen a főszereplők között van a helye, még Blanchettnél is jobb volt, ami nem semmi teljesítmény. A Cannes-i zsűri megkérdőjelezhető döntéseket hozott 2015-ben, de Mara díjazása egy nagyon szép lépés volt a részükről.

előzmény: henisz (#9)

2016-02-08 14:21:38 henisz (2) #9

Számomra nagy csalódás volt ez a film. Egyáltalán nem tetszett, egyszerűen nem voltam képe együttérezni a szereplőkkel. Nem szép, nem romantikus és a drámainak sem mondanám. Rooney Mara pedig nem értem, hogy kerülhetett be egyáltalán az Oscar mezőnybe, egyszerűen rossz nézni a vásznon, végig szinte egyfajta arcot vág....

2016-01-24 14:04:59 Adam Taylor (3) #8

Korábban mindig összekevertem a két filmet, mindkettő kosztümös-érzelmes-melodráma. Aztán először a Brooklynt néztem meg, ami baromi jó film, majd a Carolt...
A film első fele hihetetlen vontatott, ha nem lenne tényleg meseszép a zenéje, lehet hogy képtelen lettem volna végigülni; az a tipikus eset volt, amikor papíron leírható az összes kiváltani kívánt érzelem és gondolat, csak épp egyiket sem váltja ki belőlem. Aztán a csóktól kezdve tényleg működik, és szép és érdekes, de akárhogy nézem, ez akkor is csak a befejezés már.
Ráadásul én Mara-t nagyon egykedvűnek és súlytalannak éreztem, nem kérdés, hogy Blanchett a jobb színésznő, de itt nemcsak a szerepeik miatt ütközött ez ki.

előzmény: w.e.g.a. (#5)

2016-01-06 21:23:01 ryood (3) #7

olyan vérszegény az egész..

2015-12-26 11:34:40 hhgygy (4) #6

A Carter Burwell által írt filmzene "kegyetlenül" hasonló az Órák-éhoz, amit Philip Glass követett el annak idején. Persze a film hangulata is hasonló, szóval ez véleményes.

2015-12-24 00:39:12 w.e.g.a. (4) #5

Ha már egyszerre jöttek ki, érdemes összevetni a filmet a Brooklynnal: egyik sztorija sem kifejezetten különleges, ám míg a Carol tudja ezt feledtetni megvalósítás-beli erényekkel, addig a Brooklyn cseppet sem. A Carol mind a rendezést, fényképezést, zenét, de még a színészi jatékot tekintve is a Brooklyn fölé nő, és összességében egy visszafogott, de stílusos film benyomását kelti... még ha nem is nagyon lesz egy maradandó élmény.
Az erények közül mindenképpen a zenét érdemes kiemelni: nagyon szép, karakteres és tökéletesen passzol a filmhez, ám nincsen túlhasználva. Tudom hogy mindenki Morriconénak fog szorítani az Oscaron de nem igazán lehet egy szavunk semi ha Burwell kapja a díjat.

2015-11-25 09:46:19 limupei (?) #4

Független film, a sorsa is hagyományos. Megpróbálják bejuttatni nagyobb fesztiválra (nekik sikerült), reménykednek, hogy nyerjenek valamit (ez is sikerült), és reménykednek, hogy megvegye egy forgalmazó (szintén sikerült). A forgalmazó pedig a fogadtatás tükrében dönt, hol és mikor mutatja be. A Carol esetében szerintem egyértelmű döntés volt, lévén szó egy Cannes-ban díjazott filmről, ami nem mellesleg az év kritikailag legsikeresebb filmje (a Spotlight és az Anomalisa mellett). Egyébként ezek ellenére sem sem tipikus "Oscar-választás" a film. Ez a téma nem igazán Akadémia-barát (leginkább a színészeknél kamatoztatható), ráadásul Cate Blanchettnek már van két Oscarja. Nem véletlen, hogy Rooney Marát a mellékszereplők közé akarta benyomni a forgalmazó, érzik ők, hogy ő most az aduász. Másrészt ott van szegény Haynes, aki csinált már kritikai év filmjét korábban is (elég beszédes), amit aztán az Akadémia jól lepöckölt.

előzmény: St4nt0N (#3)

2015-11-24 21:57:32 St4nt0N (?) #3

Miért év végén mutatják be? Másfél éve forgatták.

előzmény: limupei (#2)

2015-11-24 21:44:34 limupei (?) #2

Egy független film, ami úgy küzdötte be magát a díjszezonba, hogy bizonyította rátermettségét. Ez a Carol. Nagyon nem ugyanaz, mint ami már eleve a díjszezonra készült. Soroljam? The Revenants, Kémek hídja, Aljas nyolcas, Joy... No, azok az Oscarra készültek kezdetektől fogva.

előzmény: St4nt0N (#1)

2015-11-24 17:47:00 St4nt0N (?) #1

Amerikában már vetítik. Az előzetesek alapján nem vennék mérget rá, hogy meglesz benne az a drámai mélység és krimihez mérhető feszültség, ami a könyvben annyira tetszett. Jó volna tudni, hogy nem csak egy Oscar-vadász Cate Blanchett-film szép kosztümökkel. Rooney Mara cannes-i díjazása mindenesetre biztató, a két színésző közül őt tartom most izgalmasabbnak. A regény szereplői egyébként jóval fiatalabbak, bár egy jó adaptációnál ez akár mellékes is lehet.