The Treasure of the Sierra Madre (1948)

Vitathatatlan mestermű, mintha minden a helyén lenne. A forgatókönyvírás magasiskolája. Igazi "férfifilm", ha létezik olyan. Több, mint 70 éves, de iszonyat jól öregedett, bőven ráver a mai mozik többségére.

Nincs benne rosszul kiosztott szerep, ellenben mind nagyon jó. Vérbeli kalandfilm nagyon jó hangsúlyokkal, és a mából visszanézve nagyon jól esik, hogy az erőszak sosem a szemünk előtt történik. Bogart az eddig nekem legjobban tetszőt alakította, bár nem láttam túl sok mindent tőle. Egyelőre.

Ebben az esetben szerintem teljesen megérdemelt mindegyik Oscar-díj. A legjobb külföldi film meg mehetett volna a Biciklitolvajoknak, ha létezett volna anno ez a kategória :D

Az Akadémia is kiemelte, mivel Oscart kapott. :D
És ugyanakkor a fia is (ráadásul mindjárt kettőt: film és rendezés). :)

'Bogart mellett kiemelném még az öreg aranyásó karakterét is, zseniális figura.'
úgyúgy.. aki ugyebár a rendező apja, W. Huston.

Örülök, hogy valaki már felhozta a Gyilkos aranyat, mert teljesen helytálló összehasonlítás: ahogy Bogart lealjasulása, elembertelenedése és paranoiája bemutatásra kerül, az igazi mestermunka. A legijesztőbb és legelgondolkodtatóbb az a konklúzió, miszerint, az öreg szavait idézve Bogart inkább áldozat, aki a végére meg is bűnhődik Bár kétségtelen, hogy ezek a motívumok adják hozzá azt a pluszt, ami klasszikussá teszi, de ezt leszámítva is egy feszült, kemény és izgalmas kalandfilmet kapunk, amit a szatirikus és keserédes, de azért összességében mégis optimista lezárás koronáz meg. Bogart mellett kiemelném még az öreg aranyásó karakterét is, zseniális figura.

Egy kedves ismerősöm szerint kétféle ember létezik: aki szereti Bogartot,és aki imádja. Én utóbbiak táborát erősítem,de ahogy a Máltai sólyomra,vagy a Casablancára,úgy erre sem tudok zseniálist adni.

Bogart karaktere a film elején számomra egyértelműen pozitív. Lecsúszott,tarhál,egy kis csibészségért nem megy a szomszédba,de mégis minden tette szilárd jellemről árulkodik,ez nagyon szépen fel lett építve.
Ahelyett hogy a kapott alamizsnából enne,inkább borbélyhoz megy (hogy aztán inkább ismét tarháljon),de ezt simán elfogadom sőt,még dob is a jellemén,önmagának fontos hogy legyen egy megjelenése,ahogy az is hogy nem megy el cipőpucolónak mert tudja hogy akkor más amerikai már sosem alkalmazná őt. Önérzetes,háromszor is ugyanattól koldul,mert egyszer sem néz az illető szemébe,tehát fel sem ismerheti - ez a jelenet különösen megfogott,minden benne van. Sorsjegyet csak csóróságból nem vesz,de végül mégis hagyja magát az egyhuszad részre rábeszélni,amint tud venni cigit,egyből megkínálja a padon fekvő - akkor még - vadidegent,amint adódik alkalom,az első szóra elmegy dolgozni,és amikor kiverik a tagtól a pénzt,csak annyit vesz el a tárcájából,amennyi jár,a többit visszadobja neki,ráadásul a sajátjából ad a kocsmárosnak a szétvert berendezésért,és azt a bizonyos nyereményt is beáldozza az útitársai kedvéért.

Az én gondom az a bizonyos út: nem látom magát a megőrülés folyamatát,nem úgy szépen-lassan csúszik bele,hanem egyszercsak megtörténik,minden komolyabb előzmény nélkül. Sajnálom,mert két órába bele kellett volna férnie,bőven vannak jelenetek amikből húztam volna helyette. Az persze megdöbbentő hogy Dobbs mivé válik,erre bizony nem számítottam. Tim Holt a tökéletes ellentéte,ám neki is van egy borzasztó suta jelenete: az a bizonyos ki alszik el hamarabb. Ha van egy effektíve foglyom,aki ráadásul labilis és fenyegető,lefekvés előtt legalább kikötöm egy kaktuszhoz,nem? Mindegy,belefér,főleg hogy valahogyan el kellett jutni azokhoz a lelkifurdalásos látomásokhoz,ott már tényleg mesteri volt Bogart. A vége is tetszett,annyira örülök hogy nem valami letargikus f@szságot kerekítettek belőle,az a nevetés kellett nagyon,az öreg Huston előtt pedig le a kalappal,megérdemelte az Oscart.

Szóval nagy élmény volt,de csak majdnemzseniális.

8.5/10

Szerintem lehet ,hogy a Bogart akkorra már súlyos beteg volt. Érdekes sorsuk volt ezeknek!

Zseniális! A kapzsiság, a haszonlesés, és az arany klasszikus története. A nagyszerű színészi alakításoknak, remekül megírt forgatókönyvnek, a rendező kimagasló teljesítményének köszönhetően kiállta az idő próbáját. A Humphrey Bogart zseniális ahogyan eljátssza a szerepet. Ezt tanítani nem lehet! Igazán izgi és kalandos film.

Úgy tudom,a Sabrina alatt elég bunkó módon viselkedett,a rendezőtől később elnézést is kért.

Holden semmire sem tartotta őt) kicsit komikus,hogy ő szintén alkoholista lett,sőt még inkább),Hepburn viszont megvédte,mikor a 80-as években a fia valami rosszat akart kicsikarni róla.
"Rossz passzban volt,sokat morgott,de még velem volt a legrendesebb".

Ez nem mond ellent, annak, amit írtam. Közvetlen, jó humorú, tanult, intelligens figura. Egyáltalán nem az a pokróc, mint a gyakori figurái. Csak sokat ivott. Gyakorlatilag állandóan. :D
Bár azt nem tudtam, hogy a kötekedései tesztek (is) voltak. Azt hittem simán csak bunkó volt, mikor ivott.

Én ezt olvastam.

http://www.timegoesby.blog.hu/2015/08/04/humphrey_bogart_es_a_pia_1_resz

http://www.timegoesby.blog.hu/2015/08/06/humphrey_bogart_es_a_pia_2_resz

Én úgy tudom, hogy kedeves, közvetlen figura volt, és egyáltalán nem olyan, mint a Bogart figurák. Legalábbis józanul. Viszont sokat ivott, és részegen nagyhangú kötekedő lett. Híres eset, mikor egy barátjával elment inni, és mindketten egy nagy plüss pandmacit vittek magukkal kíséretnek, és azoknak is rendeltek piát. Nyilván a két férfi már akkor beton részeg volt, mikor a new yorki éjszakában megvettek két óriási plüsspandát. :D
A story ráadásul folytatódik: pandája "védelmében" ellökött egy New Yorkban celebnek számító modellt, aki a pandát arrébb téve akart flörtölni a sztárral, emiatt bíróság elé is állt, garázdaság és testi sértés vádjával. Amit amúgy megúszott, arra hivatkozva, hogy csak a tulajdonát (a plüsspandát) védte.

Voltaképpen nagy munka ezeket a teljesen különböző helyen,módon felvett jelenet töredékeket jól összevágni.

James Stewart is a Szédülésben a stúdióban tekergeti a kormány,majd mikor kiszáll az autóból,már a valódi utcán van,utána megint vissza a stúdióba,közben meg hol vetített hátteret látunk,hol valódi városképet.

Azóta jobban utánanéztem Bogie-nak.Hát sajnos rosszul tudtam.Egy garázda iszákos volt.

Van benne logika.Eredeti helyszínen nehéz forgatni.Drágább is.Az esti jelenetek különösen bonyolultak.
Közben felkel a Nap,a sötétben hasra esnek az emberek a kábelekben,nehéz bevilágítani.

Ennél már csak nagyvárosban forgatni problémásabb.Területeket kell lezárni stb.

Az amerikai éjszaka trükk sokat segített,legalábbis az "esti" felvételeknél.

Én amin nevettem (gonosz vagyok), a Vörös folyó első jelenete: a totálokat felvették eredeti helyszínen a Monument Valley-ben, a közeliket/félközeliket viszont stúdióban, vetített háttér előtt. És ez nagyon látszik.

Utánanézve,az esti jeleneteket forgatták műteremben.Voltaképpen logikusan.

Magát a filmet egy kicsittúlírtnak érzem.Minden szálat el akartak fonni.Úgy is végződhetett volna,Curtin meghal,az öreg az indiánoknál ragad,Dobbsot megölik a banditák.Mindent szétvernek,az aranyat elfújja a szél.Vége...

Ezt nem is tudtam. Pedig esküdni mertem volna, hogy amikor jönnek el a hegytől, akkor mögöttük csak egy fénykép volt kivetítve, ők meg egy hűvös műteremben álltak. Így viszont még nagyobb teljesítmény ez a film.

Nekem is feltűnt néhol a műterem. Pl. amikor Dobbs 'megöli' Curtint. De ott nagyon.
De ugyanakkor sokszor meg látszott, hogy valóban a szabadban forgattak.

Bogie még romantikus színésznek is jó volt.Tényleg nem lehetett beskatulyázni,bár próbálták.Csak az első szereptípusa(latin szerető) nem illett hozzá.

Állítólag ritka normális ember volt,aki néha az életben is a rosszfiút alakította.Ha csöngettek,azonnal a kezébe vett egy poharat,így mindenki tudta,biztosan állandóan iszik...

A házasságai viselték meg,csak az utolsó sikerült jól.

Műterem?
Huston elment a szabadba,a mexikói porba forgatni,Bogart nagy bánatára...:)Ő Hollywoodban akart maradni,műtermi hegyek között....

Én, ahogy terveztem, újranéztem, és sokkal jobban tetszett, mint először. Nem is tudom, miért jegyeztem meg akkor, hogy néhol nagyon látszik, hogy régi film. Rendben, néhol túlságosan érződik a műterem, de másodjára már alig tűnt fel.
Bogartról sosem hallottam, hogy rossz színész lett volna. A mellette említett Wayne-ről már igen. Pedig igazából egyikük sem az, Bogart különösen nem, és Wayne is egész jó szokott lenni, bár a Rio Bravo-ban elég nevetséges a szerelmi jelenetekben, de lehet, hogy az sem annyira az ő hibája volt.
Visszatérve A Sierre Madre kincséhez, egyedül azt hiszem, az indiános résszel kapcsolatos problémáimat nem fejtettem ki. (A film értékét egy cseppet sem rontják, csak kicsit furcsa volt.) A kisfiúnak az újraélesztése egyébként nagyon szép jelenet, csak olyan rosszul jött ki, hogy azt mondják először, hogy életben van, csak sokkos, aztán azt látjuk, hogy nem lélegzik, aztán mégis megy minden, mint a karikacsapás. Ráadásul sejtjük, hogy nem két perc telt el, mire a segítség megérkezik, ami egyébként belefér, mert a fiatal szervezet tényleg csodákra képes. Ennyi szúrta ott a szememet, de ez tényleg csak egy apróság.

Bogart szar színész?!?! :D Na, azzal az illetővel én is elbeszélgetnék. :D Bármelyik másik hollywoodi színészre lehetne mondani, hogy rossz, de Bogart szerintem A színész volt. Persze őt is beskatulyázták a gonosz gengszter, majd a cinikus antihős szerepébe, de azért, mert ezek annyira egyedülállóan hozzá kötődtek, mint Wayne-hez a patrióta westerner. És ahogy Wayne a westernkaraktereit, úgy Bogart a noirhőseit is kiválóan alakította. Nem tudom, a valóságban ilyen volt-e. De amit a vásznon látunk, azok alapján nem igazán lehet szar színésznek nevezni. Max. "szar ember"-nek, ha valaki nem szereti az ilyen nyers, cinikus figurákat. :D

Ki mondta, hogy nem tetszett? :)
Nagyon is jó film volt! Friss élmény volt négyes, tököm tudja mér', ma reggel abszolút ötös már.
Amúgy nem tudom hol hallottam, hogy Bogart szar színész... Jó nagy baromságot mondott, na meg az öregember sem volt semmi. Azok a nevetések. :D

Sajnálom, hogy nem tetszett (annyira), számomra topfilm. :( És a Bogart életmű legjobbjának tartom... ami nálam nem kis szó, mivel a szerintem az egyik legjobb film noirt és a legjobb romantikus filmet is az ő számlájára írom.

No ki nézte még meg a "filmklub" keretében? :DD

Amúgy jó film, elképedek az évszámot nézve, ehhez képest lendületes, kalandos, van benne tartalom, de mégsem tudom egyelőre megadni az ötöst. :P Humphrey Bogart a legzseniálisabb a filmben, a magába-beszélős jelenetei a legjobbak!

Ilyen szempontból igen, konvencionális a vége. De mihez képest? :D Szerintem ez a film leginkább a 30-as évek eleji gengszterfilmeket idézi, ahol a néző egyértelműen az ellenszenves, negatív antihőssel azonosul, aki a történetek végére dicstelenül elbukik. S szerintem itt abszolút Bogart karaktere a főhős. Legalábbis a klasszikus hollywoodi forgatókönyvírás szabályai szerint. Márpedig ez alapvetően ezt a vonalat követi. Tehát ő az, akinek a karakterében van dinamika. Az öreg nem lesz jobb vagy rosszabb a film végére, hanem ugyanaz marad, aki volt. Ő egyfajta "mózesi" karakter, vagy még inkább egy "őrangyal", aki próbálná Dobbs lelkét megmenteni. Az indiános jelenet (ami szerintem rendkívül katartikus) is ezért kellett. Ott dőlt el számomra végleg, hogy az öreg nem lehet elvetemült köpönyegforgató. Bogart társa meg szintén nem főhős, hiszen ő is ugyanaz a kissé erőtlen, de becsületes figura marad. Egyedül Dobbs az, aki változáson megy keresztül. Egy viszonylag becsületes karakter egy trash-sé válik, akit elér a végzete.

Szóval ilyen szempontból ez abszolút a hagyományos "rise and fall"-gengszterfilmek sémáját követi. Az viszont már az 1934-as Hays-kódex "hivatalsosá tétele" óta kiment a divatból. :D De ugye az 50-es években ez a rendszer ismét lazulni kezdett, melynek előzményei már a II. Vh után elő-előjönnek (pl. a noirok egyértelműen ezzel kekeckednek, és ezért készült el az egyik "utolsó" klasszikus gengszterfilm, a White Heat, a gengszterfilmek John Fordjának, Raoul Walsh rendezésében, 1949-ben). John Huston meg amúgy is egy merész alkotó volt. Ezért is tért vissza szerintem ehhez a sémához, és ezért mert egy nem talpig becsületes, vagy csak rossz útra tévelyedő, de megtérő főhőst szerepeltetni, hanem egy bukástörténetet mesél el, és a Marlowe Bogartból ismét Duke Mantee-t csinál. :D Szerintem ez zseniális húzás volt, és én abszolút nem vártam.

Persze az oké, hogy a hagyományos filmek kliséi szeritn a deviáns elnyeri büntetését, és valamelyest helyreáll a "normalitás" egyensúlya. De azért csak ott marad a "szálka" a néző szemében, hogy a főhős elpatkolt, saját hülyesége miatt persze. Így végülis igen, felemás a happy end. Lehet, csak én éreztem inkább sötétnek, mivel Bogartot nagyon kedvelem, kedveltem, és engem még a gonoszságai sem tudtak eltántorítani tőle.

Szerintem csak részben tér el a kliséktől. Hiszen a végén minden "jóra" fordul, Dobbs megbűnhődik, a banditákat kivégzik, az öreg hátralévő napjait az indiánok törvényhozójaként éli le, napi háromszori vagy akár ötszöri étkezéssel, Curtin meg sejthetően összejön Cody özvegyével, és barackot termelnek. Mindezzel persze nincs semmi probléma.
Érdekes megfigyelni egyébként Dobbs minden mozzanatát a film során, mert minden tette csak gördíti lefelé a lejtőn. Dobbs egyébként, ahogy az öreg megjegyzi, egy becsületes ember. Mondhatnánk, hogy egy olyan átlagos fickó, aki egyik napról a másikra él (neki semmilyen terve nincs azon kívül, hogy beüljön egy étterembe szivarozni, és ott lehordja a pincért), és ezért könnyedén enged a csábításnak. Csak egy picike lökés kell neki.
A filmnek szerintem egyedül az indiános rész a gyengéje. Talán csak az újraélesztés miatt furcsállom. De akkor érződik benne egy pici erőltetettség, hiszen úgy kellett megoldani a helyzetet, hogy az öreg el is szakadjon a társaitól, de életben is maradjon. Talán jobb lett volna a hegynél hagyni, hogy begyógyítsa a sebeit. Amúgy a hegy visszaállítása nagyon tetszett. Meglepően környezettudatos gondolat 1948-ban.

Az üldözési mánia elkapja a morálisan erősebb szereplőt is. Sőt, az öreg szerint mindenkit elkapna.

Igen,kapzsi,akár embert is ölne,de fura,milyen üldözési mániás lesz végül.

Bogie zseniálisat alakít!

Viszont az látszik, hogy morálisan ingatag. Ezért törik meg ő.

Úgy értem,nem pszichopata.

Nagy ötlet volt Bogie-val ezt eljátszatni,hiszen akkorra már hősként élt az emberekben.Ugyanez az ötlet ismétlődik a Zendülés a Caine hadihajón c. filmben is.

Hogy érted, hogy normális a film elején?
Már akkor látszik, hogy ő antihős. Gátlástalan, hazug alak, aki a legnagyobb nyomorban kikönyörgött adományból is a borbélyhoz megy először. Teszem hozzá, az a jelenet, mikor kilép a borbélytól, és lenyalt hajára felteszi a kalapot, és közben a tekintete... egyértelműen ordítja (legalábbis számomra), hogy ő nem az a hős típus. Ez egy gátlástalan életművész, aki ugyan bírja a munkát (nem is tudom, építkezés van a filmben? De ott van a bányászat is.) De jobban szereti a könnyen jött pénzt.

Kivéve,ha az öreg aranyásót veszed főhősnek.A társai csak tudatlan segédek mellette.

Nagy film,csak az zavar,Bogart figurája megzakkanásának előzményét nem találom.Igaz,már az omlás alól sem szívesen ássa ki a társát,de a film elején teljesen normálisnak tűnik.

Később nem csak kapzsi lesz(ez még világos lenne),hanem paranoiás is,ami aligha egyik pillanatról a másikra alakult ki

Meglepően merész film ez. Hiszen a főhős eléggé ellentmondásos, illetve... gyakorlatilag negatív hőssé válik a film végére, és még meg is ölik, egészen váratlan módon. Már emiatt is megérdemli az 5-öst, mert Huston el mert térni a hollywoodi kliséktől ebben.

De amúgy meg kiváló hangulata van, és abban is merész, hogy nem borotvált, kikefencelt hősökkel dolgozik, hanem mocskos, romlott, szakállas-borostás, ápolatlan fickókkal. :D Sokkal hihetőbb ez, mint a klasszikus westernek átlagos cowboyábrázolása. Habár ugye ez nem western, hanem inkább egyfajta útifilm.

Bogart zseniális, mint mindig, és azért itt visszatért a régi, rosszfiú szerepe is, amit még A máltai sólyom előtt láthattunk (leginkább a Megkövült erőd c. film Duke Mantee-jára emlékeztetett Dobbs karaktere).

A téma is tetszetős, bár ebben már jóval inkább benne van a hollywoodi moralizálás. Pl. a végében röhögjünk egy jót az arany eltűnésén, úgyis lesz majd jobb, meg legalább jót cselekedtünk, nem úgy, mint Dobbs. De örökérvényű. Embert ölni a pénzért - sajnos teljesen átlagos dolognak számít manapság már.

Mai szemmel talán helyenként régies egy-két jelenet megvalósítása, de a lényeg, az arany hatása az ember lelkivilágára zseniális. Nem beszélve a színészekről, akik kiváló alakítást nyújtanak.

Bogart fantasztikus. A film meg elmeséli hogyan őrül meg az ember attól

ha (jelképesen) 2 gramm arannyal többje van mint a társának

Igazi klasszikus, nagyon szeretem. Jár az ötös

Tőlem egy erős négyest kap. Lehet hogyha mondjuk a premier környékén látom jobban tetszene (sőt, lemerném fogadni hogy akkor csont nélküli ötös lenne), de így is nagyon bejött nekem ez a fekete-fehér kalandfilm. Bár nagyon csípem ezeket a kincskeresős kaland mozikat, ezt mégsem nevezném vérbeli kalandfilmnek. Megvan benne ugyan ezis, de bőven túlmutat a műfaj keretein. A főszereplő, akit Bogart alakít cseppet sem hős. Egyszerű amerikai, aki úgy döntött hogy Mexikóban szerencsét próbál, majd ott ragadt szegényen és éhesen, szakadt ruhákban. Bár Bogart nagyfokú hitelességgel tud alakítani dörzsölt gengsztert és ballonkabátos, kalapos, megcsömörlött, cigarettázó magádetektívet is, itt most egy egészen más karaktert hoz, ám mégsem mondanám rá hogy eredetétől fogva negatív figura. Egyszerűen csak egy hitehagyott, fásult férfi, aki némi vagyon reményében többedmagával nekivág a nagy sivatagos tájnak.

Persze az arany keresése viszontagsággal is jár, ugyanis hárman kezdenek neki, így tehát fennáll a veszélye hogy az egyik elárulja a másikat, vagy megöli a zsákmány megszerzése reményében.

A dolog pikantériája hogy ezt pont Dobbs ülteti a fülükbe, gyakorlatilag semmi gond sem lenne ha nem kezdene el aggódni és nem menne el fokozatosan az esze. Azonban egy ideig az öreg aranyásó tudja kezelni Dobbs indulatait, hiszen ő már tapasztalt, tudja hogy mivel jár ez a feladat és határozottan előnyükre vált hogy az öreg velük tartott. Összességében úgy vélem a legtöbb ember Bogie-hoz hasonlóan viselkedett volna egy ilyen helyzetben.

John Huston profi rendezése mindvégig jól érzékelteti velünk a "bezártság", a gyanakvás érzetét, a néző feszülten figyeli a színészek minden arcrezdülését, várva arra hogy mikor történik valami. Egyébként akár western-filmnek is elmenne az alkotás, vonatrablások, lövöldözések, sombrero-s mexikói banditák, valamint a rendező megfelelően teremti meg az 1920-as évek forradalomtól égő vidékét, valamint a munkanélküliséget.

A film megtekintése előtt olvasgattam bizonyos fórumokat és ha jól emlékszem valahol azt olvastam hogy Dobbs karaktere bizony nagy hatással volt Lucas-ra és Spielberg-re mikor kitalálták Indiana Jones-t. Nos így a film láttán úgy vélem ez nem teljesen igaz, hiszen attól függetlenül hogy mind a két karakter kalapot hord és hasonló ruhát, nincs sok hasonlóság köztük (úgy vélem Indy kialakításakor inkább maga Bogart sármja, karizmája, kisugárzása dominált, mintsem az általa eljátszott szerepek). Persze Bogie mellett a többi szereplő sem sikkad el, Walter Huston is nagyon jó bohókás öregemberként, Tim Holt sem vall szégyent, a tragikomikus végkifejlet pedig különösen tetszett, azt hiszem jobban be sem lehetett volna fejezni egy ilyen mozit. Egyszóval aki látni akar egy jó kalandfilmet, az mindenképp nézze meg, mostanában úgyis hiánycikk lett ebből a műfajból.

Bogart legjobb filmje a Dark Passage mellett számomra! Nem csak zseniális lélektani tanulmány, de kalandfilmként is megállja a helyét.

A film szerintem is jó. Erős négyes.
Ami viszont ebben a filmben kétségkivül zseniális, az Bogart játéka. Lenyűgöző! A legnagyobb szinészi teljesitmények között van!

A Sierra Madre kincse:

Igazán hangulatos a film mar régi idők filmjeit idéző csodás filmzenével. Humphrey Bogart számomra itt sokkal jobbam játszott, mint a Casablancában, ott számomra túlértékelt volt az eléggé végig egyforma szerelmes hős romantikus nézése s karaktere (a hangulat ott is erős volt). Itt változatosabb volt a karaktere és a szerepe, ami megkívánta változatosságot. Az öreg Walter Houston is nagy karaktere igazi jó kedvet derítő. Az arany hatása az emberekre nagy szerepet játszott a filmben és a végkifejlet is ezért alakulhatott talán úgy ahogy. Ez nagyon bejött láthattuk, ahogy az arany megváltoztathatja az embert. A film elején volt egy utalás talán a Diktátorra a borotválkozós jelenetnél, vagy csak én éreztem úgy picit csak most mexikói zenével a háttérben. Van íve a filmnek is az elején a dicsőítőbb és szebb arannyal és dollárkötegekkel belátható sorsot kutató főszereplőink folytonos megpróbáltatásokon mennek keresztül, bemutatkozik a ma is nagy ’népszerűségnek’ örvendő munkanélküliség és a munka utáni becsapások sora is közben.
Az öreg mutat a fényt az alagút végén a lehetőségek 2. országában, Mexikóban. Az aranyláz mindig élt és élni fog azoknál, akik megszállottan pénzhajhászok.
A fényképezés is nagyon tetszett erős, olykor a karakterekkel és az árnyékokkal is játszó operatőri munka található a filmben. A háttérvetítések ma már picit rontják az összképet, de hát akkor erre volt lehetőség.
A film vége meg igazán mosolyra csalja arcunkat, de egyszerre elkeserítő tragikomikus picit. :
Majdnem úgy, mint a 2 főszereplőt a végén.
Igazi klasszikussá avanzsált, ez nem csoda.

95%

E film legnagyobb meglepetése Tim Holt.

A film második nézésre már nem tartogatott annyi meglepetést és fordulatot, mint elsőre, de a film rendezése vagy a forgatókönyve miatt (tökmindegy mivel mindkettő Huston), azt éreztem, hogy ez a film az elejétől kezdve egyre jobb, a végéig, ami már filmtörténeti mércével mérhető minőség.
A zseniális osztályzaton kívül más meg sem fordul a fejemben, inkább az imdb féle pontozási rendszeren gondolkodom, hogy hol a helye. (Lejjebb nem teszem az biztos)
Bogart legjobb alakítása szerintem. Bár nem láttam minden filmjét, a jobbakat igen, és az alapján biztosan. De az öreg Walter Huston így is jobb nála, elképesztő erővel uralva minden jelenetet, amiben szerepel. Igaz, erre a fia rendezése is rásegít, folyamatosan közeliket villantva róla. De a távolabbi, többszereplős beállításokon is lejátszik mindenkit a színről. Tim Holt is remek egyébként, bár egyértelműen harmadik a háromból, de megállja a helyét.
Max Steiner zenéje ezúttal is telitalálat.
A film nagyszerű fényképezéssel büszkélkedhet, bár a vetített vászon előtti jelenetek egyre jobban zavarják a szememet. Mindenesetre sokkal jobbnak találom, mint az általam nemrég lehúzott Red Riverét.

Igen kiváló film, és akkor nagyon enyhén fogalmaztam.
Mennyire szánalmas volt Bogart ebben a filmben! Pontosabban a karaktere. Én még ennyire jól játszani egyik filmjében sem láttam. Az öreg, Walter Houston meg még briliánsabb volt! Legelső jelenetétől kezdve azt gondoltam, hogy ezért biztos Oscar-t kapott. És tényleg. :)

Ha tudtam volna, hogy mi forog kockán, akkor már sokkal korábban szavaztam volna.
Igazából sosem adtam a fejem saját film top lista készítésre, de ha arra adnám, ez biztosan benne lenne a legjobb 50-ben.
Ebben a filmben minden zseniális, a forgatókönyv, a rendező és a színészek egyaránt. Ebből a témából egyszerűen nem lehet többet kihozni. Kevés (száz körül) film esetén éreztem eddig azt, hogy ezt nem kell kiegészíteni, továbbírni, újraforgatni... meg ilyenek. Ez köztük van.

éljen :D

Megvan az 50 szavazat,és rögtön második helyre ugrott!:)

Ne aggódj, összejön az a két szavazat. Nem győzöm magasztalni az alkotókat, akik voltaképp e filmmel teremtették meg az időtálló Mexikó-toposzt. Peckinpah húsz évvel később vérbe-mocsokba trancsírozza. Nem véletlen, hogy az Alfredo Garciában is hódol John Huston eme remekműve előtt: az egyik rosszarc Fred C. Dobbs néven mutatkozik be a bárban.

kicsit sajnálattal tölt el hogy ez a nacerrü alkotás még az 50 szavazatot sem érte el ezidáig, ott lenne a helye a legjobb filmek listáján :)

Hát ez az, hogy koromfekete a lelke, ebben az értelemben statikus. Ahogy a lottóárus kisfiúval bánik... Sajnálja tőle azt a néhány pesót. Már akkor is kapzsi volt F. C. Dobbs.

Szerintem akkor csak szimplán elkeseredett volt. Nem volt pénze, azért nem adott a lottóárus gyereknek (meg aztán nagyon idegesítő is volt a gyerek). A nyereményből viszont egyből odaadta a részét a fiúnak, és a társaival is nagyvonalú volt mikor nem az induló tőke arányában tervezte szétosztani a majdani nyereséget.

A karakterek mellett nagyon tetszett, ahogy a film az arany, a gazdagság által kiváltott őrületet ábrázolta. Ahogy a kincs és az összezártság gyanakvást, kapzsiságot majd a végén őrületet vált ki az emberekből. Olyan lappangó tulajdonságokat, amik más esetben életük végéig a felszínre sem törtek volna.

A Double Indemnity lesz az első... :)

Humphrey Bogart ösztönlénnyé válását, és rendhagyó játékát nem lehet elintézni egy legyintéssel.

hol lesz elsö?

Na meg 9 szavazat es lehet h #1 film lesz. Nem lenne baj, bar azt azert nem erdemli meg.

csak ennyivel jellemezném:

'They don't make them like this anymore'

A máltai sólyom és az Aszfaltdzsungel mellet...

John Huston legjobbja A máltai sólyom mellett. Vitathatatlan, sziklaszilárd mestermű. Elképesztő látni Dobbs karakterének romlását, ahogy már az őrület határain evez és ahogy eléri a végzete. Plusz ahogy Bogart ezt előadja, egyszerűen felbecsülhetetlen értékkel bír a részéről. Nekem még a Zendülés a Caine hadihajón volt még nagyon meggyőző....meg úgy mindig:). Halhatatlan figura.

Klasszikus:
We don't need no stinking badges!

Az bizony. Megnézed, és rabul ejt, mint a kincsvadászokat a mexikói hegyorom.

Humphrey Bogart örök kedvenc. Ez a film pedig világklasszis. John Huston egyik legjobb filmje (többek között). Tessék megnézni!

Tehát egy távol-keleti színész...

John Wayne emlékezetessé tette a karácsonyt. :) És a Wayne oldalán tündöklő színésznők is hozzájárulnak a filmek sikeréhez: Lauren Bacall és Lana Turner.

Az Annál súlyosabb a bukásuk... a legmegrendítőbb Bogart-film. Bár ő maga állítólag soha nem hitte el, hogy meghal, a néző egy beteg színészt lát, aki a végsőkig kitart. Bogart fegyelmezett ember lehetett.

ezt a kérdést nem tudom értelmezni;)

Én is karácsonykor szereztem be azt a két filmet:) Habár nem mérhető a zseniális westernekhez amiket készített, azért ezek a filmek is egész élvezetesek és szerethetőek.

Mondjuk az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ha Wayne szerepelt egy filmbe az már rossz nem lehetett.

Bogartol különben szerintem a legerősebb alakítást az Annál súlyosabb a bukásuk...-ban láthattuk

Chow Yun-Fat - ő ki?

"... és ebben a pár lépésben metaforikusan benne van egész gengszter-pályafutása..." - igen, egyszer fenn, egyszer lenn. A gengszterek életútja a haranggörbére emlékeztet.

igen, az az egyetlen dolog, amihez értett:) DE: a napszemcsisöltönyösszupercool Chow Yun-Fathez képest SEHOL nincs:)

kapzsi, igen, de nem gonosz, nem embertelen. még.

direkt nem akartam leírni, melyik filmben van, erre te odaírod:) nekem az tetszik benne, ahogy először feltántorog, aztán le, és ebben a pár lépésben metaforikusan benne van egész gengszter-pályafutása.

No igen, a westernfilmekben. Karácsonykor megszereztem két kevésbé méltatot kalandfilmjét, a Véres sikátort, és a Tengeri vadászatot.

Azért ha lővőldözés akkor John Wayne! Nála jobban senki nem bánt soha a fegyverekkel:)

Hát ez az, hogy koromfekete a lelke, ebben az értelemben statikus. Ahogy a lottóárus kisfiúval bánik... Sajnálja tőle azt a néhány pesót. Már akkor is kapzsi volt F. C. Dobbs.

Az emlékezetes lépcsőjelenet A viharos húszas években (The Roaring Twenties) látható. Gladys George úgy tartja a karjaiban a halott Cagney-t, mint a feszületről levett Krisztust. Igazi pietá-jelenet.

statikus???? már hogy lenne az? nincs patyolattiszta lelke már az elején sem, az igaz, de összességében elég normális ember, aki az arany bűvöletében válik azzé, akivé - btw ez a lényege a filmnek, az egésznek a hatását pedig pont az ő remek karakterén keresztük demonstrálja a forgatókönyv.

közben eszembe jutott, hogy mégsem Bogie tudott a legjobban összeesni;) hanem Cagney, abban a bizonyos lépcsőjelenetben, az egyik filmje végén (spoiler lenne, ha megmondanám, de aki látta, tudja)

Lőni is jól tud! :D

"De a szerep is hálás, mert ez a karakter elég komoly (és hitelesen megírt) vátozásokon megy át, míg egy Hosszú álom-béli nem. (Ezzel persze nem leszólni akarom)."

Én úgy vélem, hogy Huston remekművében inkább statikus karakter. A kezdettől fogva gonosz, és ez nem változik. A Hosszú álomban viszont nem engedi ki a kezéből a szálakat, bármilyen mélyre is merül a bűn bugyraiban. Hálás szerep, igaz, e vélekedés is szubjektív: imádom a detektívtörténeteket és a noir-t.

még összeesni si Bogie tud a legjobban:D

"Bogie mindenben egyformán jó."

Így igaz. Még azokban a filmekben is feledhetetlen, amelyekben csupán fantáziadús összecsuklások jutnak neki osztályrészül: a harmincas években James Cagney legalább hatszor lőtte le. Csupán két példa: A viharos húszas évek, Mocskos arcú angyalok.

mert nekem itt volt a legmeggyőzőbb:) ez nyilván szubjektív. De a szerep is hálás, mert ez a karakter elég komoly (és hitelesen megírt) vátozásokon megy át, míg egy Hosszú álom-béli nem (ezzel persze nem leszólni akarom)

Felemelő tud lenni egy olyan vita, amiben nem az a lényeg, hogy "miben jó valaki és miben nem", hanem "miben a legjobb a sok nagyon jó között". Ritka az ilyen. De hogy ne offoljak: Bogie mindenben egyformán jó:)

Miért éppen ebben?

akad neki sok, valóban, de sztem is ebben a leginkább kimagasló

"Humphrey Bogart legjobb alakítása, ehhez kétség sem férhet."

Azért akad még néhány emlékezetes "legjobb alakítása": A máltai sólyom, Casablanca, Hosszú álom - és még sorolhatnám.

(Ami az elemzést illeti: köszönöm az elismeréseket.)

En is megemlitenem,hogy nagyon tetszik az elemzes is meg persze a film is,kapzsisagot ilyen szenvedelyesen Erich von Stroheim mutatott be a Gyilkos arany-ban. Humphrey Bogart legjobb alakitasa,ehhez ketseg sem ferhet.

én is csak gratulálni tudok az elemzéshez Cesare Gonzago, kimondottan tetszik, mivel az elemzés összes megemlített filmjét láttam, így még élvezhetőbb annak olvasása

a film pedig természetesen egy remekmű

az elemzés nagyon tetszik,