Respire (2014) ☆ 👁

Lélegezz!

(Mélanie Laurent)

francia dráma

3,6
★★★☆☆
41 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-04-11 16:11:19 guybrush (4) #5

Éppenséggel nem rossz Anne-Sophie Brasme díjnyertes regényírói debütje sem, ám vitathatatlan erősségei ellenére is érződik rajta alkotójának életkora. Stílusa még kissé egyenetlen és a karakterrajzokkal is fukarabbul bánik a kelleténél, ráadásul a végkifejlet korai ellövését nemhogy nem indokolja semmi, de még a történet gyomrosát is rendesen eltompítja. Erre szerencsére Mélanie Laurent is ráeszmélt, úgyhogy ő már maradt a jó öreg linearitásnál, és a szereplők személyiségét és szövegeit is átdolgozta, élőbbé tette őket. Az alapanyaggal ellentétben nem lőtte el az első harmadban az összes puskaport, hanem fokozatosan bontotta ki a lelki folyamataikat.
Persze közhelyes megoldások nála is akadnak, (pl.: Miért kell minden középsulis filmbe az eseményeket allegorikusan előrevetítő tanóra?) viszont közel sem annyi, hogy ne érdemeljen meg az összkép egy erős négyest.

2017-01-31 21:49:07 angel (5) #4

Ezért sem vagyok lánypárti - nőként...na jó, butaság ilyet mondani. Lányok tudnak ilyen piszok gonoszak lenni egymáshoz -és manipulatívak... Megértettem a főhősnőt, de ami a vége lett - hát, az szörnyű...

2016-05-10 17:52:49 noresz02 (5) #3

Egy érzelmekkel, érzésekkel, indulatokkal csordultig teletöltött dráma, aminek annyira a hatása alá kerültem, hogy most először vagyok abban a helyzetben, amit már egy csomószor olvastam itt másoktól, de igazán sosem értettem - most nem is tudok róla írni, mert le kell hogy ülepedjen. Én sem tudtam semmit a filmről, amikor leültem elé, először azt vettem észre, hogy soha nem láttam még ennyire a valósághoz közeli tini életmód bemutatást. Aztán jöttek sorban a fiatalságomból ismerős bulik, cstepaték, de annyira megkomponálva, hogy nem lehetett benne hibát találni. A drámákat szerencsére átélni nem, csak átérezni tudtam, de olyat ütött, hogy kifeküdtem.

2016-04-02 21:05:34 hhgygy (4) #2

Jó kis lélekhorror. Visszagondolva, már az indulás is hátborzongató:
Reggel felkelsz, felöltözöl és arra mész le, hogy a szüleid veszekednek

2016-03-31 19:37:50 Dió (5) #1

Úgy látszik Melanie Laurent nem csak tehetséges és gyönyörű színész, de bivalyerős rendező is. Ez pedig egy bivalyerős ötös.
Semmit nem tudtam, amikor leültem a film elé, és ezt így kell nézni. Ezért is volt meglepetés a vége, amit először - mivel azt hittem, a szokásos, komótos francia drámáról van szó - nehezen nyeltem le, de aztán rövidesen kapcsoltam, hogy ennél jobban felvezetett és megindokolt finálét ritkán láttam, és innentől kezdve nem volt panasz, csak sokk és magam elé nézés. Amit ugyanis itt Laurent csinál a befejezésig vezető úton, azzal a szerelem és utálat közötti érzelmi spektrum egy olyan széles skáláját mutatja be, ráadásul ezáltal olyan közel hozva a szereplőket a nézőhöz, hogy lehetetlen nem csontig beleélni magad a történtekbe, egyben átélni a főhős drámáját. Emellett ügyesen teszi fel az arra irányuló kérdéseket is, hogy az ilyen félrecsúszott családi háttérben szocializálódott gyerekek mivé nőhetnek fel (ha egyáltalán sikerül nekik), majd a két főszereplő sorsában testesülő végletet egymással szembeállítva úgy válaszolja meg ezt, hogy azzal csuklóból rádobja magát a francia filmes listámra. A hab a tortán - a lélekgyilkos utolsó snitt mellett - maga a címválasztás, amit a végén értesz meg: azt jelképezi, amit Charlie betegsége miat nem tud, Sarah már nem tud, Te mint néző pedig szintén nehéznek találsz majd. Levegőt venni. Nagyítóval sem látok benne hibát, úgyhogy remélem, Laurentnek nem ez volt az utolsó rendezése.