Simindis kundzuli (2014) ☆ 👁

Kukoricasziget
Corn Island

(George Ovashvili)

cseh-francia-grúz-kazah-magyar-német dráma

3,9
★★★★☆
58 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2016-02-16 00:31:11 Ugor (4) #23

Borzalmas egy barbár élet. A mi szemünkkel persze... Nekik meg ez adatott. Biztos nem voltak az Úr kedves népe. De nagyon érdekes világ másfelől! Ruhában járó ősemberek szomszédos országokból mindig egymást vadásszák. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem csak ott, máshol is. Lehet-e fokozni a nyomort? Milyen az, amikor a csecsemő felsír, hogy jaj, ennek a hülye folyónak a partjára, erre a hülye határra születtem?

2016-01-08 02:13:20 Fonghi (4) #22

Már a film elején elkezdett zavarni, hogy valahogy hiteltelennek tűnt a főszereplő. A mozgása, a mozdulatai nem hasonlítottak egy kiöregedett parasztéra vagy munkáséra. Aztán a szerszámokat is furcsán fogta. Eleinte megijedtem, hogy az egész filmélményt elviszi ez az érzésem (remélem nem lesz ilyen gyakran velem), de azért azt szerencsére nem. Amellett afelől is vannak kétségein, hogy lehet kukoricát termeszteni úgy, hogy 20 centi mélyen már vízben áll a töve. Az erózió ellen is jó soká történt védekezés, ha az ugyan az volt.
Viszont ugyanakkor nem értettem meg a filmet. Ki volt a csávó, aki odakerült? Miért fogadták be? Hova lett? Kik voltak a végén, akik oroszul beszéltek? Nem állt össze.

2016-01-02 19:17:13 zozonagy (2) #21

Rettentő rossz film de ez az egész évre jellemző volt. Szerencsére a végén kiderül, hogy mindannyian isten kezében vagyunk. Iszonyat uncsi, semmi új és érdekes. A szép táj+képek nem viszik el a filmet. Nagyon finoman fogalmaztam.:-)

2015-06-10 22:02:12 yahooboi (?) #20

Volt egy mandarinos grúzos-háborús filmem már, ami kevésbé volt csendes gyönyör, de az gyönyör volt.Ja, meg nem volt gyönyör, mert mint nagyapó lába nyomát, úgy a film képeit is elmosta az első eső. Azért persze szomorú, de ezt - ha lehet mondani egy ennyire művészfilmre - akkor erőltetve tömködi a jobb sorsra érdemes közönség lelassultan lüktető agyába. Azért a kukorica szép, ha nő.

2015-05-28 19:11:56 caulfield (3) #19

Jó. Ha azt írjuk, hogy nincs szív a filmben az már sántít is. Hiszen a sziget maga a szív. Kínál egy lehetőséget, amivel a telepes él is. Aki kurtán-furcsán mondva megérti a szigetet. Létrehozza a szavaktól mentes tökéletes civilizációt, ahol azt sugallja, hogy a zavaros ideák és valóságértelmezések helyett az igazsággal közvetlen kapcsolatot ápolva, minden a maga egyszerűségében, szótlanul zajlik, folyik. A párbeszédekkel együtt az emberi tudat is szinte teljesen ki van zárva innen. Az atlantiszi, vagy paradicsomi közeg kiszorítja a modern életrendet, illetve szemléletet. Talán maga a tudatos világkép kerül száműzésre. A vendégek sem tudnak átlátni a puritán környezeten, éles, harcban edzett látásukról kiderül, hogy valójában vakság és szomjukban a bor iránt, csak saját pőre lényük mutatkozik meg. Ezt mutatja a lány tiszta teste, tekintete és a rá való epedezés. Ha sokáig nézel egy arcot, akkor megszűnik arcnak lenni, és esetleg tükre lesz az elmefüggőség talmi mivoltának. Ez az úgynevezett valóságból való menekülés afelé a szépséges igazság felé, mely forrásként az életet hordozza magában, de felszámolhatja a tudat erkölcsnek hívott vívmányát és kiöntve a gyereket a fürdővízzel együtt barbarizmusba torkollhat. Az állati ösztönök gejzírként feltörnek, a tudat rabjai lázongani kezdenek a gyönyört, az igazságot, a néma szűzt szomjazva, aki maga az életető, szívszerűen lüktető körforgás, mely a nemi érés során a palántára vérzik. Követet küldenek ravaszul. Egyrészt, hogy megízlelhessék a nedűt, de remélik, hogy rálelve társukra, annak vérét onthatják és uralmuk alá hajthatják a szigetet, mert az nem engedelmeskedett, a fenyegető szavak éle kicsorbult rajta, pikírt nyugalommal adózott a tudat szilaj parancsának, mert józan maradni a feneketlen részegségben.
Az igazságnak nincs szüksége szavakra, a szavaknak nincs szükségük az igazságra.

Krasznahorkai László a minap perzselő nyugalommal tért ki egy interjúban a mondat végi pontokra. Az alkotó küszködik, szenved a ponttal. Mert nem tartozik az ő hatáskörébe és tisztelettel kell élnie vele minden esetben. A Kukoricasziget végén nem is pont van, hanem egy paca, mely szorgosan épített világát katarzis központú látásmódjának veti alá, ami a pontot tiszteletlenül veti oda. Pökhendin, értelemmutatványként, egy tudatos, előre megkomponált gesztus részeként, mellőzve az alázatot, a nem végigjárt alkotói Kanossza eredményeként végül egy önző valóságképet ad a körbejárt igazságáról. Ez, akárcsak a fegyveres katonák, képtelen őszinte lenni és önmaga nedűjétől megrészegülve folydogál.

2015-05-25 22:39:00 caulfield (3) #18

Akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek néz.

előzmény: somogyireka (#17)

2015-05-25 22:32:39 somogyireka (3) #17

rendben.

előzmény: caulfield (#16)

2015-05-25 22:23:25 caulfield (3) #16

Mégis honnan tudjam? Kérdezd meg Elemér bácsit.

előzmény: somogyireka (#15)

2015-05-25 21:01:27 somogyireka (3) #15

off:huu..csak halkan, de nekem is vannak fenntartásaim Jeles filmjével kapcsolatban csupán a téma miatt..(ez sajnos tuti siker, így is, hogy 125 bőrt húztak már le róla, meg hogy állítólag nem az árvák könnyét szomjazza, és, hogy mennyire de mennyire újít)megvettem a premier előtti jegyem, addig csendben maradok..
remélem, nem lesz igazam..
Ragályi hova sorolja Jelest, caulfield? Kérdőjelet tettél a mondatot végére.

2015-05-25 20:50:44 zéel (5) #14

Nemes Jeles Lászlót egyetlen nagy játékfilmje alapján nem merném kategorizálni. Könnyen lehet, hogy ő is a - Ragályi által is említett - kategóriákon kívüli rendező (lesz).

előzmény: caulfield (#13)

2015-05-25 20:13:13 caulfield (3) #13

Érdekes Ragályi meglátása, hogy két kupacba sorolja a magyar filmrendezőket. Vannak a közönségnek, meg a kritikusoknak/ fesztiválok közönségének tetszelgők. Árpa, meg Nemes például?

előzmény: zéel (#12)

2015-05-25 19:35:09 zéel (5) #12

Ragályi Elemér, a film operatőre (alább) mintha másként látná a rendező hozzáállását a film készítéshez.
Ragályi meglátását erősíti meg számomra a rendező korábbi filmje is.

előzmény: caulfield (#11)

2015-05-25 15:28:51 caulfield (3) #11

Szokták mondani, hogy szívvel-lélekkel csinálnak valamit. Ezt csak aggyal hozták össze, nagyon jól.
(Bár lehet, hogy csak miattad)

előzmény: somogyireka (#10)

2015-05-25 09:34:27 somogyireka (3) #10

Elég jó,amit írsz. Pontosan összefoglalja, amit én is..De most elő kell vennem az idegen szavak szótárát azért. (igazából tök jó lenne,ha leírnád nekem magyarul.)

előzmény: caulfield (#6)

2015-05-24 22:09:04 somogyireka (3) #9

Csendes film, szép lassan átfolyt rajtam, nem hagyott semmi nyomot, nem épített szigetet, ahol én is vethetek, arathatok aztán. Noha tudom, hu de fontos (inkább közhelyes) szimbólumokkal dolgozott..(folyó közepén szigetre házat építeni, pl)
Pihentetőnek, aludni rajta jó, és tegnap pont erre volt szükségem, úgyhogy jól jártam, a mozijegyet sem bántam.
Ám ez a semennyit sem beszélünk, arcunk rezdüléseivel kommunikálunk csak egy ideig tetszett, aztán vártam, hogy valami végre feloldja, szólaljanak meg egyszer legalább, egyetlen IGAZI SZÓVAL, amelyre az egész film felkészülés volt csupán. De nem, ilyen nem volt, csak egy inkább komikus vég, mely tudom, pont ellentétes szándékkal készült, mint, amit nálam kiváltott. A drámán röhögök.Nem szép. (bemegy a házba, hogy ráboruljon?)

Azon viszont azóta is a töröm a fejem, én kis naiv, hogy ezt miként vették fel? Megvárták míg tényleg kinő a kukorica? Vagy ezeket trükkölik, én meg itt tátom a szám?

Sajnos nekem önmagában a gyönyörű látvány, az erőteljes színek nem elegendőek lényegi mondanivaló nélkül.

2015-05-24 18:10:10 ryood (4) #8

nem ír ide senki, aki támadna bárkit is..

előzmény: flake (#7)

2015-05-24 17:51:26 flake (?) #7

Snob Alert! Vigyázz caulfield, én nagyon bírlak, de meg fognak támadni :)

előzmény: caulfield (#6)

2015-05-24 16:33:11 caulfield (3) #6

Eszképista konzerválódás, konkvisztádori nosztalgia, pacifista perspektíva, meditatív miliő, fluktuáló atmoszféra, kubikos reveláció, rebellis bigottéria…
Satöbbi, satöbbi. Lehet a címkéket aggatni, a szimbólumokat fejtegetni, használni a szimplifikált és a komplex kifejezéseket egy mondatban, utalva a következetességre, no meg az így vájt büszke mélységre. A vér és a kukorica palánta viszonyrendszeréből szép kérdéseket lehet megfogalmazni a különböző fesztiválok sajttájain, amelyekre aztán az intellektuális dagálya által mélyen barázdált homlokkal bíró rendező magvas, termékeny választ dobhat.
Shindo kopár szigete bár ugyanúgy rabja a terhelt minimalizmusnak mégsem igyekszik kényszeresen összetett, minden elemében reflektálni akaró, releváns revelációra épülő fabulát kreálni, mely az egyszerűséget, a meditatív némaságot végül kellékként, s nem fókuszpontként, hanem kizárólag kontrasztot szolgáló elemként alkalmazza. Téve ezáltal modorossá azt.
Egy filmiskola sokat edzett eminensének a különböző eszményképek vetítéséről származó regiszterének a korrekt audiovizuális felolvasása a Kukoricasziget. Mely dicséretes, magas érdemjeggyel, csillogó szoborral és jól csengő címkékkel díjazandó.
Most, hogy idáig kitolta a grúz rendező az iskolás éveit ideje lenne végre a saját hangjára összpontosítania.

2015-05-20 20:55:25 unfamous (4) #5

Nagyon érdekes film, 25 perc után szólalnak meg benne először. Kifejező tekintetek, nézések, szituációk, fűszerezve "nesönal zseografik"-ot megszégyenítő képekkel mesélik el a drámai történetet. Nekem a vége tetszett a legjobban!

2015-05-19 18:22:47 zéel (5) #4

A film operatőre, a magyar Ragályi Elemér a film grúz rendezőjéről, George Ovashviliről:
...ő egy nagyon jó kedélyű, vidám ember, ugyanakkor rettentő szigorú akkor, amikor vérre megy a játék. Amikor a film sorsáról van szó, gránitkemény. És valóban öntörvényű, mint filmcsináló. Rendkívül bátor ember, hiszen a filmtrend annyira másról szól. Manapság nem divat ilyen filmet csinálni. Kétféle filmrendező van, legalábbis Magyarországon. Van, aki megpróbálja a közönség ízlését minél jobban kiszolgálni, és van, aki fesztiválsikereket akar, megpróbálja kiszagolni, hogy mi a trend a világ filmművészetében. Mi az a stílus, tartalom, vagy a kettő együtt, amire a leginkább éhesek a fesztiválok. Ezt a rendezőt mindez nem érdekli. Neki mániákusan van egy gondolata, van egy történet a fejében, amit a saját nyelvén próbál elmondani.

előzmény: Ágó (#3)

2015-05-19 11:35:06 Ágó (4) #3

Gyönyörű film, érdemes megnézni!

Külön öröm, hogy egy fiatal direktor, George Ovashvili vezényli ezt a csodás képköltészetet. Mert itt a képek mesélnek, nem a szavak.
Mégis - ahogy Tenebra is írja - egy percig sem unalmas a film.
Le a kalappal!

2015-05-14 17:17:02 zéel (5) #2

Szép film. Jó film. Súlyos film.
Bővebben: lásd alább Tenebrát!
Annyiban azonban vitatkozom, hogy szerintem a film vége is teljesen rendben van. Sőt! A film csúcspontja.
Ahogy írod
mindenféle rosszra, borzalomra lehetett számítani, de talán a legkevésbé a természet mindent legyőző, elsöprő erejére. (Persze ez is benne volt a "pakliban".)
A nagypapa pedig azért nem tudott menekülni, mert elsodorta az ár. (Talán nem is nagyon akart már élni egy ilyen katasztrófa után.) Ugyanezért nem tudott visszamenni a lány a csónakkal.
Számomra ez teljesen hihető.

2015-05-06 14:22:10 Tenebra (5) #1

Nekem nagyon tetszett a film. Eleinte kicsit szkeptikus voltam, féltem, hogy ebből valami "köldökbámulós" formalista avantgárd film lesz, de szerencsére a legjobb modernista művészfilmek jutottak eszembe róla - mint pl. Shindo Kaneto Kopár szigete, melyre nyilvánvalóan erősen hajaz a Kukoricasziget.

Mert hát különlegessége (a különleges tájon és játéktéren / mely egy kutyanyelvnyi, dagály veszélyeztette sziget / túl) az, hogy a dialógusok száma egy kezünkön megszámolható. George Ovashvili szerencsére abszolút filmet készített: képekkel mesél, a színészek arcának apró rezdülései mondanak nagyon sok mindent. Tulajdonképpen újra megtanítja, mi is a film, miről is kéne, hogy szóljon ez a művészeti ág. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a frappáns dialógoknak nincs helye a filmekben, de tény, hogy ezt a művet kár lett volna elrontani bármilyen drámai párbeszéddel vagy megnyilvánulással.

Emellett végig feszült, izgalmas film is, mert a háttérben összecsapások zajlanak, és a mindenhonnan jól látható sziget ki van téve az ellenséges erők tekintetének. Ebből adódik számtalan, lebegetett, de szerencsére végig nem vitt konfliktus (például nagyon benne van a levegőben, hogy a főszereplő kamaszlányt megkörnyékezi pár tahó katona).

S nemcsak emiatt feszült: valami visszafordíthatatlan, generációs ellentét kibontakozni látszik a gondoskodó nagyapa és a felcseperedő lány között. A nagyapa óvja egy szem unokáját, míg a lány világot akar látni, korából adódóan nővé kezd érni, a másik nem iránt kezd vonzódni stb. Amit a nagyapa nem néz jó szemmel.

Mindez pedig Ragályi Elemér kitűnő képeivel bontakozik ki - a neves magyar operatőr most is kitett magáért. A kiváló tájat tisztelettel és a maga különlegességében mutatja meg.

Egy-két butaság rondít bele a képbe: a kicsit giccses zárójelenet, illetve az ebből fakadó logikátlanságok a nagyapa miért nem menekül? miért nem segít rajta a lány? elég buta szimbolizmus ez így, ebben a formában...

Ettől függetlenül én megadom neki az 5-öst, megérdemli.