Brooklyn (2015) ☆ 👁

(John Crowley)

angol-ír-kanadai dráma, szerelmi történet

3,7
★★★☆☆
309 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-04-25 12:16:41 guybrush (4) #38

A regény szintén ezekkel a melodramatikus fordulatokkal építkezik, de az elbeszélésmódja távolságtartóbb, hiányoznak belőle a nagy egymásra borulások, látványos kinyilatkoztatások, a szereplők inkább csendesen szoronganak, vagy passzív-agresszív módon sanyargatják egymást.

Eillissel is sokkal nehezebb azonosulni, mert elég savanyú figura, nincs meg benne a mozgóképes alteregójának humora, emellett önálló döntései sincsenek, csak sodródik az eseményekkel, és később sem érezni rajta valódi jellemfejlődést. Ha nem őt használják ki (van, hogy szexuálisan is), akkor ő gázol át másokon.

A filmmel szemben az idegenfóbia és az ír közösség konzervatív konvenciói is nagyobb szerepet kapnak, úgyhogy az új haza olvasztótégelyébe való beolvadás is körülményesebb, amit később a szerelmi háromszög tovább nehezít - és a befejezéssel sem old fel, szóval elég lehangoló az egész.

előzmény: csabaga (#35)

2016-12-20 21:06:34 kaamir (2) #37

Elképzelni se tudom, hogy mit zabált ennyire ezen nyúlós-nyálas, sekélyes melodrámán az amerikai kritika és az Akadémia. Minden konfliktusa olcsó, ezerszer látott és bántóan bagatell. Se a korról, se szereplőiről, se semmiről nem tud többet mondani, mint egy átlagos Romana regény.

2016-10-23 18:29:00 Bubu (5) #36

A film nagyon jó adaptáció. A könyvtől alig tér el, és ott is sokan segíti az ír egyházközség. Keményen dolgozik, tanul, és ő is aktívan részt vesz az eseményekben, ha segítség kell. Szerintem ezt nagyon jól bemutatták.
Amivel a filmben nagyvonalúbban bántak, az a kapcsolata az ír sráccal. Kicsit messzebbre mentek, mint a filmben, bár nem feltétlenül ez a lényeg...

előzmény: csabaga (#35)

2016-10-23 15:27:22 csabaga (3) #35

Úgy tudom,Amerikában ennél nehezebben boldogul,mint a filmben.

előzmény: Bubu (#34)

2016-10-23 14:35:49 Bubu (5) #34

Most olvastam a könyvet. Hogy érted, hogy keményebb alkotás?

előzmény: csabaga (#33)

2016-06-28 13:51:29 csabaga (3) #33

Én ezt a filmet a " Sabrina történet " egy kevésbé meseszerű változatának láttam.Kedves,tisztességes alkotás,de semmi különleges.

A "döntés" sajnos az én szememben nem kapcsolódik valódi döntéshelyzethez.Ahhoz korábban egy dolognak el kellett volna maradnia.A korabeli szokások alapján talán kettőnek is.Így kicsit értetlenül álltam az egész előtt.

Ahogy utánaolvastam,a regény "keményebb" alkotás ennél.

2016-05-15 13:05:32 hhgygy (3) #32

Ez nem az én műfajom, meg tudom, hogy "az asszony ingatag", de nekem ez a plot nagyon összevisszának tűnt, nem értettem a főszereplő húzásait, de úgy is mondhatnám, nem voltak szimpatikusak nekem.

2016-04-08 01:06:27 Rice (5) #31

Nagyon betalált nálam ez a film. Minden bizonnyal azért is, mert a témához van némi személyes kötődésem, de még ha nem is lenne, akkor is egy szépen kidolgozott alkotás, egyszerű, emberi karakterekkel, életszerű történettel. Sokkal több drámára számítottam a leírás alapján, az elején egy darabig vártam, hogy "történjen már valami". Voltak jelenetek, amiket magamban már folytattam, ilyen na most tuti kirúgják, na most kiutálják az albérletből, na most tuti kihasználja a srác a naiv ír fruskát, na most.... De egyik se úgy történt. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy amit látok, az sokkal valódibb történet, mint bármilyen dráma lenne. Onnantól fogva teljesen magával ragadott. Nem vagyok szakértő, nem tudok úgy elemezni, mint pár tanultabb kolléga lentebb. Mindig az alapján osztályozok, hogy egy alkotás mennyire képes magával ragadni, mennyire tudom beleélni magam, és mit vált ki belőlem. Itt tökéletesen együtt tudtam élni a szereplőkkel, és közben végig volt bennem egy borzongás, amit igen rég tapasztaltam meg filmnézés közben.

És egészen más megvilágításból látom azt a történetet is, amire az elején utaltam, és amiről azt hittem, hogy már nem gondolok rá. Akkor sok dolgot nem értettem. Most már tisztábban látok. De azt hiszem nem sokat fogok aludni az éjjel.

10/10

2016-03-27 18:16:48 berto (4) #30

Miből lesz a cserebogár?! Saoirse Ronan a 13 éves bakfislány szerepében a „Vágy és vezeklés”-ből Oscar-esélyes színésznővé cseperedett, bár ezt nehéz lett volna megjósolni abból az alakításból, jól írja egy kommentező: „aki a legifjabb korú testvért játszotta.- bár a színészethez kötődő igéket ez esetben tévedés használni - helyrehozhatatlan károkat okozott a filmnek”. Bár a Dublini Filmkritikusok Köre már 2007-ben is valamilyen díjjal jutalmazta. Vajon jövőbelátó képességük volt? A szóban forgó film megnézését egyszer már kihúztam a terveim közül, aztán mégis rávettem magam. Nem bántam meg, mert végre egy napjainkban készült film, amelyet akár a sztori idejében, az ötvenes években is forgathattak volna. Semmi narráció, időbeli ugra-bugrálás, rendezői trükközgetés, csak egy jó és érzelmes történet elmesélése. Kimondottan tetszett, még S. Ronan is.

2016-03-26 00:26:54 kfiro (4) #29

Jó ez a film úgy ahogy van.
Ha valaki még nem látta, itt az ideje, hogy megnézze. :-)

Jó szórakozást!

2016-03-16 00:36:36 Ugor (4) #28

Na látod. Hát akkor ezért.

előzmény: ifj. Ó. Posszum (#27)

2016-03-16 00:17:21 ifj. Ó. Posszum (?) #27

Ez most mi volt? :D :D
De amúgy ebben igazad van, faterom folyton azt üvöltötte részegen a homokozó mellett, hogy kurva szar az angol populáris film és kinyomom a szemed, ha olyat nézel. Fején találtad! :)

előzmény: Ugor (#26)

2016-03-16 00:10:40 Ugor (4) #26

Jó, persze, értjük… ez az általános alapelosztás egyenlőtlensége. Van, akinek a lelke helyén egy virágos kert van és van, akinek csak egy gazos saroktelek. Ez a kettősség van benne az összes ilyen párbeszédben itt is, mint amivel éppen fáradsz. De ezen kölcsönösen nem tudunk segíteni. Te – és a hasonló kiszerelésűek – nyilván ezentúl is minden erősebb érzelmi megnyilvánulást nyálasnak, giccsesnek fogsz titulálni, valószínűleg így is éled meg, mert ilyenre szocializálódtál. Olyan ez, mint a pók vagy a kígyó… senki sem születik pók- vagy kígyógyűlölőnek, de az emberek nagy hányada mégis az. Mert ezt látta és hallotta otthon meg a környezetében. De nem vagy egyedül, sokan vagytok, mi is sokan vagyunk és nem veszünk ezen össze. :o)

előzmény: ifj. Ó. Posszum (#25)

2016-03-15 23:31:38 ifj. Ó. Posszum (?) #25

Bírja bizony, néha tátott szájjal lesés; de Marigold Hotel, Albert Nobbs, most meg ez... kiújult a refluxum...

előzmény: ChrisAdam (#24)

2016-03-15 09:15:14 ChrisAdam (4) #24

Miért, az amerikait bírja?

előzmény: ifj. Ó. Posszum (#22)

2016-03-15 08:52:58 Ugor (4) #23

Komoly hát.

2016-03-15 02:41:55 ifj. Ó. Posszum (?) #22

Ez most komoly? Asszem az én gyomrom nem bírja a brit giccset. Elképesztően fájó.

2016-03-14 21:02:56 ChrisAdam (4) #21

Valóban ebben a filmben el lehet merülni, Saoirse Ronan ragyog, tündököl, virágzik a mozivásznon, nem gondoltam volna, hogy ez a kis ír lány így vinni fogja a filmet a hátán.
Olyan különlegesen érinti meg az érzelmeket, giccsesnek hathat, érzelgősnek, túl művinek, de valahogy nem az és működik a dráma! Gyönyörűszép képi világgal, operatőri, látványtervezői munkával megáldott alkotás, egészen lubickoltam benne! No, és a forgatókönyv, pattog, rohan úgy, hogy a film pedig mégis kimért lépéssel halad a végkifejlet felé. Nagyon betalált ez a film, különleges, jó érzésű dráma. Nem tudom, miért nem adom meg az ötöst neki. 85%

2016-03-05 12:47:40 Mizi (5) #20

A könyvet nem olvastam de azért reagálnék a spoileres részre: A végkifejlet nagyon hasonlít a Két szerető című film végére. Igazság szerint Eilis belekényszerül a döntésbe, hogy visszatérjen a férjéhez, de mégis így lesz úgymond "happy end". Szerintem a való életben is sokszor van ilyen, mármint hogy a szívünk a "rossz" irányba húzna, de valamilyen "külső beavatkozás" (az élet) megakadályozza, hogy olyan hibát kövessünk el, amit később úgyis megbánnánk.

előzmény: tarax (#19)

2016-03-05 11:53:48 tarax (4) #19

Először is mindenképpen el akarom olvasni a regényt!
Már a díjszezon elején tudtam, hogy meg akarom nézni a filmet, mert a témáját tekintve nekem való. Amikor viszont elkezdtem nézni kicsit zavart a túl lassú sodrás, az emberek mozdulatai, a stílus. Szerencsére gyorsan túljutottam TV-filmszerű megvalósításon, ami sok esetben a kevés befektetett pénznek volt köszönhető. Helyette kaptam egy történetet, amiben nagy szerepet játszik a ma már ódivatúnak számító fogalmak, mint a tisztesség, hűség stb. és az emberszerű "átlagos" karakterek. Senki nem kicsapongó, szélsőséges megmondóember. Negatív karakterekből is csak egy van. Ami igazán erőteljesé tette a történetet, az Eilis és Tony kialakuló kapcsolata. Mégis, nem állíthatom, hogy számomra egy kerek történet.
A hazatérését követően Eilis személyisége megváltozott. A végén ugyan Tony mellett dönt, de a film nem ad egyértelmű választ, hogy miért? Ha csak egy ígérettel hagyta volna ott, ugyanígy döntött volna? Nem tudom, nem hiszem. Túlságosan elmerül Jimmel való kapcsolatban, túl jól érzi magát. Édesanyját sem kéri meg, hogy tartson vele, ha nem is most, hanem később, amikor már kialakult életük van. Végülis nem dönthet másként, ha kiderül, hogy házas, a közösség megvetése ellehetetlenítette volna az írországi életét, még ha Jim vele is maradt volna. A jóhírének vége, és ebben a korban ennek, nagy jelentősége van. Ezért érdekel a könyv, hogy vajon ott a hangsúlyok egyértelműbbé teszik a döntést?

2016-03-05 07:03:10 BonnyJohnny (4) #18

Ugor már csak ilyen gyors reagálású egység. :D

előzmény: Alfie (#17)

2016-03-05 03:46:21 Alfie (5) #17

De jó! Nem is számítottam ilyen gyors reakcióra!
Szuper, nagyon köszönöm!

előzmény: Ugor (#16)

2016-03-04 14:30:05 Ugor (4) #16

Igazad is van, ki is javítottam a filmleírást!

előzmény: Alfie (#15)

2016-03-04 14:18:55 Alfie (5) #15

Én is ugyanígy éreztem: aki volt hasonló cipőben, került ilyen döntéshelyzetbe (menjek vagy maradjak?), vagy közeli barátja, hozzátartozója révén tapasztalta meg ezt a szituációt, annak rengeteget tud adni ez a film.
Minden oldalról remekül mutatja be az emberben kavargó érzelmeket, a nagy, sorsdöntő dolgoktól kezdve egészen az apróságokig (mikor például kimennek az ír tengerpartra). A lassúságot nem tudom objektívan megítélni, engem minden pillanata lekötött, vitt magával a film, szinte meg sem mozdultam. Minden érzelmi állapotot, és döntési helyzetet át tudtam élni. Nagyon tetszett az is, hogy - főként az első felében - kis humorral is oldotta a történet feszültségét, komolyságát, és összességében egyáltalán nem volt lehangoló, hanem életigenlő.

Az viszont nagyon érdekelne, hogy aki írta a filmleírást, az vajon látta-e a filmet? Mert hogy idegengyűlöletről szinte szó sem esik a filmben, és egyáltalán nem tapasztalja ezt a főszereplő...

előzmény: hedike (#8)

2016-03-02 00:58:07 coles (3) #14

A párkányi Danubius moziban maroknyian néztük e halk, szerény filmet, melyben tetszetős a hölgyek alakítása (a hárpia kaphatott volna nagyobb szeletet), hitelesek a díszletek, érdekes az operatőr színvilága... De valami nagyon nem smakkolt! Az ír Colm Tóibin irományát kiherélték (Varró szerint a regényt megfosztották valódi drámáitól. A könyvben fellelhető a hétköznapi rasszizmus, a szexuális megaláztatás, a csendes leányszállási terror, a...)volna?

2016-02-23 23:00:31 BonnyJohnny (4) #13

Ezt mondom én is, hogy kell a felvezetés. Mivel nagy "külső" dráma nélkül csak a belső vívódás marad, azt meg fel kell építeni.
Egyébként szerintem ügyes forgatókönyv. Pont azért, mert ez a nehezebb út. (Most nézem, az is Oscar jelölt... helyes. :))

előzmény: Ugor (#12)

2016-02-23 22:45:22 Ugor (4) #12

Igazad van, az írországi rész az érdekesebb. De nem lenne az, ha nem lenne előtte meg utána.

előzmény: BonnyJohnny (#11)

2016-02-23 22:39:30 BonnyJohnny (4) #11

Érdekes, nekem az írországi rész volt érdekesebb. Ahogy lentebb Ugor is írja a spoileréről, nem az a lényeg. A film tulajdonképpen onnan kezdődik. De, hogy átérezzük ahhoz kell az előzmény. Hogy el akar jönni, vissza akar menni, már nem annyira akar, aztán maradni akar, aztán mikor visszalátogat, akkor "tétetik próbára".
És, szerintem a film nem olyan langyos, mint tűnik. Valóban hiányoznak belőle a hatásvadász jelenetek. Sőt, ahogy lentebb többen is kifogásolták túl könnyen megy itt minden. De ebben a filmben a hősnő nem az "elemekkel" küzd, hanem önmagával. Ennek érzékeltetésére kell ez az egész "unalmas (mint az élet)" történet. A másik ami kell az Saoirse Ronan. :)

előzmény: Mizi (#10)

2016-02-23 13:16:41 Mizi (5) #10

Kicsit olyan ez mintha James Gray a "The Immigrant" és a "Két szerető" filmjeiből gyúrták volna össze... Nekem legalábbis e két film jutott eszembe a Brooklyn megtekintése után. Talán ez is közrejátszott abban, hogy tetszett. Bár ez a film az előbb említettekkel ellentétben eléggé meseszerű. De hát ilyen is kell.
Nagyon jól kezd, jó volt hangulat, tetszett a történetvezetés, a színészek is remekeltek, de az írországi jelenetek alatt sajnos kissé unalomba fulladt. De tény, hogy az a rész kellett ahhoz, hogy a végső jelenet ennyire(nagyon) katartikus legyen, így nem jár érte pont levonás. És a zene is tetszett.
Tulajdonképpen ez egy jó film, annak ellenére, hogy semmi rendkívülit nem tartogat. Egyszerű, szép történet, sokszor nincs is szükség többre.

2016-02-10 20:12:03 Ugor (4) #9

Ma elmentem, és szinte megfürödtem benne.. így, másodszorra már nem is volt vontatott, csak használt neki az eltelt néhány nap és az előismeret megkönnyítette az alámerülést. Már fel voltam készülve a víz hőmérsékletére is. Továbbra is szívem-lelkem hánykolódik valahol Írország és New York között.

2016-02-10 00:20:51 hedike (5) #8

szerintem aki volt már vagy éppen jelenleg van hasonló élethelyzetben annak "tanulságos" film lehet. szépen rendezett film, kellemes, nyugodt karakterek, stb..

de a kérdés mégis, hogy menni vagy maradni, ha az előbbi - mi lesz az otthon maradottakkal..? témakör.

nekem tetszett a film, bár lehet, hogy csak mert én is voltam (persze kevésbé jelentős mértékben) hasonló helyzetben.

a vígjáték jelzőt azonban nem értem a besorolásnál.. :)

2016-02-09 17:16:37 Ugor (4) #7

Inkább nézd meg. :o) (Nem lőttem le a végét, az említett dolog után még bármi történhetett volna.)

előzmény: Bubu (#6)

2016-02-09 16:19:45 Bubu (5) #6

Kérlek, tedd ki a Spoiler jelzést, mikor elárulod egy film végét! Nem láttam a filmet, és érdekelt, milyen visszhangja van. És ha jól sejtem, elég nagy poént lőttél le!

előzmény: Ugor (#5)

2016-02-06 19:50:34 Ugor (4) #5

Van valami varázsa… mi is az… lassú? Lassú. Baj? Nem. Mégis valamiért szerethető, de nagyon. Nincsenek nagy történések, nincsenek nagy drámák, meghatódásra számítottam, de nem volt annyira, mint ahogy képzeltem. A cselekmény sokkal rövidebbre is fogható lett volna. De akkor nem lenne ugyanez. Mégis kitölti valami. Talán ez a tisztaság, igen. Saoirse Ronan! Egy letűnt kor letűnt nője, egy divatjament ékszer. Az igazi, az utolsó, a ragyogó, ami kivilágít az utca porából, az időkön át, mielőtt még letaposták volna az újkor „dögös” műmacái… hát ő volt az! És elnyerte valahol egy félművelt olasz szerelőgyerek. De talán jó ez így. Azonnal félművelt olasz szerelőgyerek akarok lenni!

2016-02-05 19:09:38 Singularity8 (4) #4

Ha végiggondolom mit láttam itt, egy hótközepes film képe rajzolódik ki, és csak olyan kérdések merülnek fel, mint: Hogy létezhet egy ilyen film 2015-ben? És hogy lehet ezért Legjobb fim-jelölést begyűjteni? És miért tetszett ez nekem?

Klisés? 100%-ban. Nyálas? Kicsit, de szerintem ez nem az a bántó mennyiségű műnyál volt, amit a sok romantikus szarnál az arcodba kapsz. Volt valami bája az egésznek, amiért jó volt nézni, és nem tudok haragudni rá.

2016-01-23 09:26:57 Tenebra (3) #3

Nem a lassúsággal volt a baj, sőt. Imádom Ozut és Tarr Bélát is.

Nekem azzal volt bajom, hogy ebben nem volt semmi érdekes a karácsonyi ételosztós jelenetet leszámítva. Klisés volt az egész, és szerintem a szerelmi kapcsolatok alakulása is dögunalom volt.

Regényként olvasva lehet, sokkal izgalmasabb lenne, mert úgy éreztem, itt a lelki folyamatok bemutatása lett volna a lényeg, hogy hogyan alakul át egy bevándorló identitása. Bár én az ilyen romantikus regényektől mindig is fáztam, de állítom, jobban élveztem volna, mint a filmet.

Saoirse Ronan tényleg jó volt, bár megjegyzem, végig kétfajta arcot variált: a "WTF", szomorkás kifejezést és a "folynak a könnyek az arcomon" kifejezést. Akkor volt jó, amikor felszabadultabb volt, de ilyenkor meg úgy éreztem, egy másik karakter lépett elő. Szerintem nem volt következetes a forgatókönyv.

előzmény: Adam Taylor (#2)

2016-01-22 19:36:01 Adam Taylor (4) #2

Nekem bejönnek az ilyen lassú folyású kosztümös (melo)drámák, amiben a szép kiállású képek mellett alig csorgadozik a sztori, és mindig több történik a karaktereken belül, mint amit látunk. Valamiért az An Education ugrott be film közben - az persze egy összetettebb és minden téren jobb film, de a Brooklyn is tetszett. Menjek vagy maradjak, azért jöttem el hogy jobb legyen, vagy csak mert nem akarok olyanná válni mint az anyám, meg a főnököm - de jobb-e itt mint ott; mit jelent egyáltalán "jól élni"? Munka? Család? Jövőkép? Szerintem egészen szépen kacérkodott ezekkel a kérdésekkel, Saoirse Ronan pedig remekelt.

2016-01-22 12:29:32 Tenebra (3) #1

Langyi film, amiben vagy 1-2 emlékezetes jelenet. De amúgy a játékidő nagyobb részében ömlik a gejl melodráma az arcunkba. A fordulatok kiszámíthatók. A sztori pedig totálisan elnyújtott, ez egy 1 óra 20 perces filmbe fért volna bele. Untam a filmet. Semmi érdekes nem volt benne, csak ment és ment előre a szerelem kialakulásáról szóló sztori. És közben szépen meggyőzik a nézőt, hogy Amerika egy kurva jó hely, érdemes oda menni. És el is felejtjük a film eleji képet a nyomorgó, koldusszegény ír emigráns férfiakról. De hát minek is azokra emlékezni, hiszen a főhősnő egy dekoratív, szép lány, inkább az ő égszínkék, tiszta szemei lebegjenek előttünk. God Bless America!

Pfujj.