Big Eyes (2014) ☆ 👁

Nagy szemek

(Tim Burton)

amerikai-kanadai dráma, életrajzi film

3,4
★★★☆☆
214 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-11-23 02:57:08 dittike (5) #8

Amy Adams bizonyíték arra, hogy egy szép és szerény festőnő megformálásában is nagyon tehetséges és szerintem a rendező, Tim Burton jól választott főszereplőnőt ehhez az igaz történethez, ahol a nők elleni elnyomás küzdelmei is fontos szerepet kaptak.

2021-03-25 13:08:13 Benny Bug (4) #7

Szinte semmi “timbörtönös” nincs benne, azonban az alapsztori kellően érdekes, van egy hangulata és a rendezés is megfelelő. Ez egy erős hármast érne alapvetően, a kiváló színészek azonban felemelik. Amy Adams remek visszafogott karaktere bőrében, míg Christoph Waltz - nos, maradjunk annyiban, rég nem láttam színészt ilyen jól egyensúlyozni ripacskodás és zsenialitás között.

2016-03-20 00:06:19 Leo_Stotch (3) #6

Álomszerűen groteszk, unalmas színkavalkád, ami a végére pokolian elfárad.
De a Nagyszemű kislány képek csodálatosak!

2016-02-19 18:41:48 Kalevala (4) #5

Andy Warhol idézetével indul a film: “...nem lehet rossz, ha annyian szeretik”. Ez azért elgondolkodtató. Warhol behódolt a közízlésnek? Valóban az a jó művészet, ami megfelel a tömegízlésnek? Kétségkívül egy érdekes történet az identitás átruházásáról, csalásról, manipulációról , de engem legfőképp az fogott meg, hogy ügyes és agresszív marketinggal még a szart is el lehet adni, csak érteni kell a módját. A művészet termékké vált, a művész pedig üzletemberré. Ha hiányzik belőle az üzletember gátlástalansága, fortélyossága, vagy az a készség, hogy önmagát is áruba bocsássa, nem figyelnek fel a munkájára. Ki az, aki hajlandó pénzt adni egy festményért, anélkül, hogy ne akarna belepislantani a művész lelkébe, honnan fakad a kép hangulata, mi indította arra, hogy azt fesse, amit festett. Aki fizet, az egy kicsit vájkálni (is) akar a művész lelkében, érzelemvilágában, magánéletében. A művész pedig vagy kitárja lelkét a piacon, vagy ha ügyes, kitalál magának valami elfogadható és eladható belső világot. Aki ártatlan szívvel áll ki a pódiumra és csak a műveit akarja megszólaltatni, süket fülekre talál, mint Margaret. Ez a film egy iskolapélda arra, hogy napjainkban a marketing szinte fontosabb, mint maga a művészet. Christoph Waltz pedig pont ezt a nyálas típust testesítette meg. Túljátszotta kicsit a szerepét, de kellett, hogy érezzük azt az enyhe hányingert.

2016-01-20 14:44:16 Mizi (4) #4

A film önmagában is jó, de Lana Del Rey dala miatt majdnem megadtam a zseniálist. Nem is értem... Hogy a fenébe nem jelölték Oscarra? A tavalyi jelöltek listája pedig nem is volt túl acélos (mondjuk jobb, mint az idei, mert az egyszerűen nevetséges).

2015-03-23 19:49:38 Navina (4) #3

Teljesen véletlenül sikerült beülnünk pont erre a filmre egy mozis estén. Bár örültem, hogy Tim Burton filmre mehetek, kicsit aggódtam is - mostanában elvesztettem a reményt, hogy újraértelmezi saját magát a rendező úr és nem csak önismétel. De pozitív meglepetés ért. Az abszurd nem túl sok benne, a színek csak annyira rikítanak, amennyire még jólesik, Christoph Waltz egyensúlyoz a "túl sok" és a "zseniális" határán (én személy szerint az utóbbi mellett teszem le a voksom, de elfogult vagyok). A sztori nem váltja meg a világot, de teljesen rendben van. És bár nem fogom megnézni még évente sem újra, viszont 1. abszolút kellemes vasárnap esti mozi volt, szívderítő, szép, de azért nem sekélyes, 2. a következő Tim Burton filmre nagyobb lelki nyugalommal fogok beülni.

2015-03-14 20:32:25 Ugor (4) #2

Ahogy Walter Keane képeit nem Walter festette, hanem Margaret, úgy ezt a filmet, az én szememben nem Tim Burton rendezte. Ezt nem találtam benne sehol. Amúgy nem vitte a hátán senki sehová. Waltz olyan volt, mint mindig, Adams kedves volt, helyes volt, szép volt, a rendező meg rendesen rendezett. Ebbe ennyi volt. Nem az utóbbi idők meghatározó élménye, de szép, nézhető, nem túl érdekes film. Közepes is lehetett volna, de azért ez mégis több volt az átlagos filmnél egy icurka-picurkát. Szép hangulatok jelentek meg néha. Nem haragszom senkire, önként mentem el megnézni és láttam egy mozit. És most lépjünk tovább.

2015-03-03 14:24:31 Tenebra (4) #1

Egész jó volt, pedig az utóbbi időben nem szívlelem Tim Burton munkásságát. Leginkább az Ed Woodhoz tudnám hasonlítani, több okból is (őrült, magukat művésznek képzelő figurák, ötvenes évek. Persze annak zsenialitásához nem ér fel, sőt, vannak részek, ahol durván megbicsaklik a történet. Pl. ahogy Walter feleségül veszi Margaretet... NAGYON BÉNA! Persze lehet, Burton ezzel a hollywoodi melodrámákra akart utalni, de nekem nem tűnt ez egyértelműnek. Inkább forgatókönyvírói bakiról lehet szó, amit Burton nem hidalt át iróniával.

Persze a sztori önmagában annyira nem nagy szám. DE! Christoph Waltz! Ez az ember zseni! Elviszi a hátán a filmet egymaga (főleg, hogy Amy Adams nagyon halovány - és persze, hogy ő kapott Golden Globe-ot a szerepért... WTF?). Egyfelől nagyon tenyérbe mászó, másfelől irtó vicces. Mondjuk ott már, a végén, a tárgyalóteremben kicsit átfordult a karakter Johnny Depp-figurába, mikor önmagát kezdte kérdezgetni... Az elég szar volt, bár nevettem.