The Guest (2014) ☆

(Adam Wingard)

amerikai akciófilm, thriller

3,7
★★★☆☆
148 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-11-07 21:41:41 The Cortez (4) #15

Drive+Terminator+Eltakarítónő = The Guest.
Igényesen rendezett, a feszültséget ügyesen adagoló, erős hangulattal fűszerezett mozi. Az egyszerű, ám annál jobban felépített sztori lendülete a játékidő közepénél egy kis időre megtörik, viszont aztán egészen a finálé kezdetéig folytatódik a színvonalas thriller, ahol hirtelen stílusváltás történik, és akciófilmbe csap át a cselekmény.
A szintipop zenékkel meg az eltalált főszereplő kinézetével (Dan Stevens igencsak hasonlít Ryan Goslingra, de még jobban Paul Walkerre), illetve annak hűvös, kimért, profi karakterével, a rendező egyértelműen a Drive-ot akarta megidézni.
A végjáték túltolt, őrült, véres és látványos, ráadásul olyan váratlanul érkezik az action, hogy simán ki tudja zökkenteni a nézőt az addig lassan építkező, teljesen más műfajú alkotásból.
A The Guest legjobb részei a főszereplő meg a fiatal srác közös jelenetei.

2017-09-09 09:26:27 Lanie (5) #14

Komolyan mondom, Dan Stevenstől a hideg is kiráz. Valami eszméletlen az amit az arcával és a hideg kék szemeivel művel, megyek és jól megnézem, milyen filmekben/sorozatokban szerepel még a színész, mert engem megvett kilóra. A film maga megfogott, persze a hangnemváltástól nekem is kicsit mosolyra húzódott a szám, de egészen addig egy hangulatos akció thriller és utána is élvezhető. A zenék szintén nagyon bejöttek, nagyon erős hangulatot alapoz a filmhez. Összességében bármikor szívesen újranézném.

2015-03-12 12:26:44 greenfog (2) #13

Klisékupac, felejtős "zs" movie.

2015-01-06 22:35:58 Kalti (4) #12

Igen, van egy erős hangnem váltás, de azért ezt a filmet már az elején se lehet 100%-ig komolyan kezelni, rögtön a film első felében, amikor a G.I. Joe főhős péppé veri az egész bandát a bárban, vagy a buliban rögtön helyre rakja a keménykedő excsávót, aztán természetesen megvan neki a csaj is. Már ezeknek a jeleneteknek a bájos banalitásán és kliséin mosolyogtam. Ha nem egy filmes idézettárként és hangulatbombaként kezelem a filmet, akkor kb. 2-es alát érdemelne, de engem megfogott.

előzmény: Dió (#10)

2015-01-06 22:22:16 HejjaX (4) #11

Vannak hibái, ja, de olyan piszok hangulatos jelenetet, mint ennek a vége, nagyon régen láttam. Meglepetésemre az ott elhangzó dal nem a '80-as évekből való, hanem 2009-ből (Annie - Anthonio).

előzmény: Dió (#8)

2015-01-04 21:08:34 Dió (3) #10

Igen, sejtettem, hogy valaki ezzel jön majd elő. Valóban elindult a vége felé a film egy amolyan nem kell komolyan venni stílusba, de nekem túl későn, és így nem sikerült eléggé az átfordulás ahhoz, hogy ezen röhögni akarjak vagy tudjak.

előzmény: Kalti (#9)

2015-01-04 20:59:00 Kalti (4) #9

A befejezés sztem úgy zseniális, ahogy van, de természetesen egy másodpercig sem kell komolyan venni, nyilvánvalóan szándékoltan eltúlzott és ironikus az egész, én végigröhögtem.

előzmény: Dió (#8)

2015-01-04 20:35:35 Dió (3) #8

Wingardnak talán ez lesz a legérettebb filmje, és bár számomra csak egy osztályzat választja el a You're nexttől, arra mégis köröket ver: rohadt szórakoztató, amolyan bűnös élvezet, de stílusgyakorlatként sem utolsó. Konkrétan a végéig szinte tökéletes és zseniális. Mindezt pedig azért, hogy ott csúnyán lebukhasson legalább egy osztályzatot, ha nem többet. Most azt hagyjuk, hogy a végének a helyszínválasztása (szellemkastély-díszlet vagy mi a halál) egy kicsit számomra erőltetett volt, és kb olyan érzést keltett, mint hogyha Wingard túl sok Nicolas Winding Refn filmet nézett volna meg, ez még talán ok. Ami viszont NEM: az USA valszeg egyik legtökéletesebb gyilkológépezetét, aki Terminátort megszégyenítő precizitással végez ki egy kisebb speciális alakulatot, annak a fejét, majd bónuszként egy fél kisvárost, a végén erőlködés nélkül leteríti két kisiskolás pöcsedék, akik fegyvert vagy kb kést maximum a tv-ből láttak addig. És akkor ehhez még kell egy slusszpoén: a főhős, akit lelőttek, nyakon döftek, szíven szúrtak, és bónuszként még rágyújtottak egy egész épületet is, 15 perc malmozás után mosolyogva kisétál az ajtón (na jó, egy kicsit sántít). Köszönöm, ezt nem.

2015-01-03 23:02:49 Rorschach (5) #7

Terminator x Drive, nagyon fűszeres keverék :)
Az már a You're Next-ben is látható volt, hogy Adam Wingard szeret játszani a panelekkel, de ott közel sem sikerült ilyen élvezetesre az egyveleg. A The Guest viszont higgadtabb, precízebb, és sokkal-sokkal szórakoztatóbb.
Remélem, fogjuk még a direktor úr nevét hallani.

2015-01-03 14:00:59 helga (2) #6

jól indult, de ahogy haladt előre egyre kevésbé tetszett. a zenék viszont tényleg jók :)

2014-12-30 19:28:05 Jason13 (5) #5

A horrorrajongók jól ismerhetik Adam Wingard nevét, hiszen a rendező kivette a részét a VHS első két részéből
és a 2012-s The ABCs of Death című antológiából is. Sőt, tavaly jelent meg a már 2011-ben leforgatott házfoglalós thrillere, a You're Next, ami semmi újat nem hozott a műfajba, de ennek ellenére nagyon szórakoztatóra sikerült.
Idén a The Guest című alkotással jelentkezett a direktor, ami előző munkáival ellentétben már egyáltalán nem horror, inkább egy feszült akció-thriller.
A cselekmény középpontjában a Peterson család szerepel, akik nem rég vesztették el nagyobbik fiukat, aki katonaként szolgált. Egy nap betoppan hozzájuk egy ismeretlen férfi, aki azt állítja, elhunyt hozzátartozójuk bajtársa volt a seregben. Az anyukát azonnal elbűvöli a titokzatos fickó, fel is kínálja neki, hogy amíg talál magának valami munkát, nyugodtan lakjon náluk. Ez annyira nem tetszik az apukának és a két gyereknek, de lassacskán ők is megkedvelik a rejtélyes vendégüket. De aztán kiderül, a férfi egyáltalán nem az, akinek kiadta magát és a család óriási veszélyben találja magát.
A történet meglehetősen egyszerű, ahogy Wingard előző művében is, viszont ez itt sem olyan nagy baj. Sőt, a The Guest erőssége pont ebben rejlik, hogy a készítők egy sablonos sztorit tömtek tele feszült jelenetekkel, torokszorító atmoszférával és végig pörgős tempóval.
A játékidő első fele azzal megy el, ahogy a vendég próbálja a család minden tagjával megkedveltetni magát és ez így talán unalmasan hangozhat, de a filmben ezek a pillanatok is remekül működnek. A titokzatos figura szerepében a számomra teljesen ismeretlen Dan Stevens kiváló alakítást nyújt, mikor belopta magát a família szívébe, én is úgy éreztem, ezzel a csávóval simán elmennék egyet sörözni. Viszont miután lehull az álcája, egy elképesztően félelmetes gyilkológéppé alakul át és itt már el is vetettem a közös kocsmázás ötletét. A többi színésszel sincs baj, ők is kihozták magukból a maximumot.
A film hangulata is a pozitívumok közé tartozik. A rendkívül profi operatőri munka és a vágás elképesztően erős atmoszférát teremt a zenei aláfestés segítségével. Egytől egyig az összes betétdal megidézi a '80-s évek stílusát, mintha a készítők így akartak volna fejet hajtani a korszak előtt. Ezt az érzést erősíti a film közepénél ellőtt fordulat is, amikor fény derül arra, ki is a vendég. Ez egy elég B-kategóriás megoldás lett, de pont azért működik, mert jól láthatóan ezt az alkotók se gondolták komolyan. Ahogy a befejezést sem, mert az is kifejezetten poénosra sikerült.
A történetet néhány akciójelenet is színesíti, ezektől nem kell sokat várni, de azért a maguk módján látványosak és jól megkoreografáltak. Ezen felül még kifejezetten brutálisak is, így akiknek már elegük van a sok PG-13-s gyerekmeséből, nyugodtan tehetnek egy próbát Wingard új mozijával.
Összességében, a The Guest számomra az év egyik legjobbja. Székhez szögező atmoszférája, egyszerű, de működőképes sztorija, kiváló színészei és feszült képsorai majdhogynem lenyűgöztek. Ennek fényében a film meg is kapja tőlem a max. pontot, mert tényleg megérdemli.

2014-12-30 08:05:29 dabo (4) #4

Kevés film van amelyik meg meri tenni, hogy útközben zsánert vált. Ez itt viszont bejött :)

előzmény: VVega (#3)

2014-12-29 16:10:48 VVega (5) #3

Hát ez közel hibátlan volt. Végig izgalmas, nyugtalanító thriller egy valami egészen zseniálisat alakító főszereplővel. Az év egyik legjobbja, a soundtrack pedig a legjobbja. A finálé önmagában is egy külön csoda, hangulatilag mintha egy '80-as évekbeli giallóból maradt volna itt.

2014-12-28 01:24:17 TomPowell (5) #2

Még gondolkozom az ötösön, de ilyen szórakoztatóan fűszerezett stíluskavalkádot már régen láttam, aminek a legfőbb aduásza maga a főszereplő. A zseniális szintipop pedig legalább annyira beteg tónust ad az egésznek, mint Dan Stevens játéka.

2014-12-08 21:32:50 Mikkey (5) #1

jól esett mint az ágyba sz.rás :)
a stepfather-es hagyományok mentén csordogáló, klasszikus bipolár, családlátogatós thriller
és mőőőcsoda OST!