The Green Inferno (2013) ☆ 👁

(Eli Roth)

amerikai-chilei horror, kalandfilm

2,9
★★★☆☆
67 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2016-07-25 15:10:16 kaamir (2) #8

A középső 40 perc elmegy sok szódával, de amúgy rettentő gagyi zs-kategória.

A befejezés már csak akkor lehetett volna ostobább, ha a csaj ottmarad és beáll kannibálnak.

2016-02-04 07:57:08 adikaland (1) #7

Mintha egy beteg tízenkét éves írta volna. Rég láttam ekkora szart. Ki ad ilyesmire pénzt, úgy hogy elolvasta a forgatókönyvet ez rejtély..
Az addig ok, hogy ritka a jó horror,de a léc nem lehet ennyire mélyen..

2015-12-17 21:15:26 erahurka (2) #6

Eli Roth-ról azért azt hittem nagyobb név, minthogy Asylum szintű horrort csináljon. Illetve horror volt ez egyáltalán? Pár jelenetben volt csonkítás, csomószor viszont elkapták a kamerát és a sikongató többieket mutatták. Mintha nem akarták volna hogy 18+-os legyen.

2015-11-15 20:42:23 G-ergo (2) #5

Borzalmasan gagyi. A fosós jelenet, hogy azok után ami már történt addigra, ilyen reakciókat váltson ki, felfoghatatlan, na meg a betépős dolog... és hasonlók. Gagyi, de nem a viccesen gagyi, hanem csak fárasztóan. Nem mondom, hogy nem voltak benne jó ötletek, de a vége megkoronázta az egészet. Nem jó, pedig nem vártam semmi extrát.

2015-11-15 19:16:14 zetor (3) #4

Nemtom, én abba a kategóriába tartozom, akinek egyáltalán nem jött be a Tomahawk,ez viszont úgy gondolom, hogy elég szórakoztatóra sikerult. Rendben voltak az őslakosok, nem vitték a nivojat a rettenetesen szar párbeszédek (mint pl az új gonosz halottnak), gyönyörű környezet, egy-két egész ügyes halál. Hiányoltam viszont a merészebb kamerahasznalatot, siman lehetett volna sok gyilkolaszast szaftosabba tenni a részletek (punci) megmutatasaval. Osszegeszeben jól szórakoztam.

2015-11-15 11:35:17 BonnyJohnny (3) #3

Nem tudom, én nem voltam elájulva tőle...
Úgy értem, hogy a középső részétől sem. Jó volt, ami helyenként tényleg megidézett egy ügyes exploitation hangulatot (ráadásul nem kikacsintósan, vagy parodisztikusan), de azért utóbbi idők legzseniálisabb zsigeri horrorélményének nem nevezném. A Bone Tomahawk szerintem simán veri, miközben az nem is erre van kihegyezve.
Aztán meg ott van a szokásos Eli Roth minőségű film eleje és vége...
Erre sem tudok hármasnál jobbat adni,de legalább nem gyenge hármas.

2015-11-14 19:13:13 Jason13 (4) #2

Emlékszem, a 2002-ben bemutatott Kabinláz című horror után sokan állították azt Eli Roth-ról, hogy ő lesz a műfaj jövője. Ez sajnos nem következett be, hiszen a kifejezetten brutális Motel-filmek után a direktor inkább forgatókönyvíróként és producerként tevékenykedett, no, meg színészként is kipróbálta magát. Aztán jöttek a hírek 2013-ban, hogy a megosztó alkotásairól híres direktor kannibálhorrort készít, The Green Inferno címen. Én azonnal el is kezdtem vágni a centit, hiszen szeretem Eli barátunk vérgőzös műveit és kissé elvont stílusával sincs bajom.
Igen ám, de a produkciót forgalmazó cég végül nem küldte mozikba a kész darabot és így történhetett az, hogy a tengerentúlon végül idén szeptemberben sikerült a vásznakra juttatni a The Green Inferno-t, mégpedig a Blumhouse stúdió jóvoltából. Azonban mielőtt túlságosan belemerülnék a háttér információk leírásába, inkább nézzük meg, mit rejt a Zöld pokol.
A történet nincs túlbonyolítva, de ez nem meglepő, hiszen mégiscsak egy kannibál-horrorról van szó. Néhány természetvédő aktivista indul az Amazonas mélyére, hogy megvédjék az őserdőt a gonosz mamutvállalat által irányított buldózerektől. Miután végrehajtották küldetésüket, indulnának is haza, viszont a repülőgépük lezuhan a zöld rengeteg közepén. És ha ez még nem lenne elég, egy vérszomjas kannibál törzs is foglyul ejti őket.
Roth többször is említette, hogy nagy rajongója Ruggero Deodato Cannibal Holocaust című mozijának. Ez így a film megtekintése után nem is meglepő, hiszen rendezőnk úton-útfélen fejet hajt a klasszikus előtt.
A cselekményvezetés eleinte elég komótos, nincsenek elkapkodva a jelenetek. Megismerjük szereplőinket, az egymáshoz való kapcsolatukat és még természetvédő akciójukat is végigkövethetjük. Ennek ellenére nem nevezném unalmasnak az első félidőt, hiszen a kötelező köröket ügyesen levezeti a forgatókönyv, így unatkozni itt sem lehet. Sőt, az ilyen kannibálos őrületekben szerintem fontos, hogy kellően ki legyenek bontva a figurák, hiszen így a halálesetek még megrázóbbak. Persze, rendkívül mélyen kidolgozott szereplőkre ne számítson senki, de amit itt kapunk, az ehhez a műfajhoz bőven elég.
Aztán a 40. perctől elszabadul a pokol és megkezdődik a lakoma. Roth hozza a megszokott stílusát, igencsak brutális képsorokkal bombáz minket, melyek simán kiakaszthatják a gyengébb idegzetű nézőket. Ehhez a sokkoló élményhez sokat hozzátett Greg Nicotero és Howard Berger maszkmesteri munkája, a gyilkosságok igencsak élethűre sikerültek.
Egyedül azt sajnáltam, hogy a legmegrázóbb jelenetet kissé hamar ellövi a film és utána azt nem sikerül felülmúlni. De a nyílt erőszak ábrázolás mellett a bennszülött törzs viselkedése is meglehetősen félelmetes. Engem az ütött meg igazán, mikor a felkoncolt népeket úgy készítették elő a sütéshez/főzéshez, mint édesanyám a csirkét a vasárnapi ebédhez.
A rengeteg vér és brutalitás mellett a tájak és a helyszínek is fontos szerepet játszanak a filmben. Hihetetlenül nagy a kontraszt a gyönyörű, zöldellő esőerdő és a kíméletlen belezések között, ez pedig remekül megteremti a torokszorító atmoszférát.
A színészi játékokkal sincs különösebb baj, mindenki hozza azt a szintet, amit megkövetel a műfaj. Akit kiemelnék, az Lorenza Izzo, hiszen ő azért kiemelkedett kissé a többiek közül. Ő amúgy Roth felesége, gondolom nem véletlenül bukkant fel a 2015-s Knock Knock-ban.
Amit negatívumként hoznék fel, az az utolsó 10-15 perc. Úgy éreztem, hogy ott már a készítők ellőtték az összes puskaporukat. Sajnos eléggé el lett kapkodva a befejezés, nem mellesleg néhány logikai baki is felütötte a fejét.
Az összkép azonban így is egy kíméletlen kannibálfilm, ami ügyesen idézi meg a zsáner '80-s évekbeli olasz klasszikusait is. Igaz, mély nyomot nem fog hagyni a történelemben, de mostanság a sok jumpscare-re épülő horror között számomra igencsak frissen hatott ez a vérgőzös darab. A gyengébb idegzetűek vigyázzanak vele, de akik szeretik a vérgőzös alkotásokat és Roth stílusát is tudják értékelni, ki ne hagyják!

2015-10-17 12:10:33 Timon (3) #1

Ezzel kár volt két évet várni. Tipikus Roth-féle tucat gore, inkább haladó horrorfanoknak néhány különösen gyomorforgató trancsírozós-darabolós jelenet miatt. Egyszeri kannibál horrornak elmegy, de a klasszikus Cannibal Holocaust-hoz mérhető botrányfilmes kultstátuszt nem hinném h. kiharcol magának. A befejezés pedig rettentően ostoba.