Clouds of Sils Maria (2014) ☆ 👁

Sils Maria felhői

(Olivier Assayas)

francia-német-svájci dráma

3,4
★★★☆☆
124 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2015-06-10 18:50:54 greenfog (2) #11

Dög unalom....a sztori is.

2015-04-06 17:47:54 Veronkah (2) #10

Legalább ötször majdnem abbahagytam a filmet. Túl sok dolgot próbált a rendező belevinni, és összességében kellemetlen nézni, sok-sok indokolatlan jelenettel, hisztisbe hajló filozofálgatásokkal, gyakorlatilag nem volt olyan szereplő, akivel tudnék azonosulni. A felhők kifejezetten erőltetettek, és túl sok bőrt lehúznak róluk. De bepillantást ad a filmvilágba, a szereplők nagyot alakítanak, és megcsillannak benne érdekes felvetések. Talán pont ez a baj vele: feleennyit kellett volna beleszuszakolni. De ha színész lennék, talán élveztem is volna a filmet.

2015-03-13 23:39:19 ifj. Ó. Posszum (5) #9

Imádat! Juliet Binoche soha nem volt még ilyen jó, és Kristen Stewart... frenetikus. Már csak kettejük miatt megéri!

2015-03-11 10:47:49 Mizi (5) #8

A film legérdekesebb témája a két főszereplő kapcsolata: a múltban ragadt, kissé gyerekes, már korosodó sztár, aki számára ez mai információs technológiák által uralt világ kissé nehezen felfogható és emészthető és a fiatal, de néha jóval érettebb gondolkodású asszisztensé, aki teljesen képben van a mai világgal, hiszen ő ebbe született bele. Ami igen sokrétű tud lenni: főnök-alkalmazott, barátnő-barátnő, de még néha egy kis anya-lánya viszony is fellelhető kettejük kapcsolatában.
Maria megmaradt annak a néha kissé hisztis, néha kissé önfejű tinédzsernek, aki egykoron híressé vált azzal a bizonyos szereppel, aminek az ellentét kellene most megformálnia, és ezzel együtt szembe néznie saját korával, ami igen nehezen megy neki.
Az viszont igen csak érdekelne, hogy hová is tűnt Kristen karaktere, Valentine? Amikor már nem veszi őt a kamera, csak halljuk, már akkor is kissé furcsa a hangja, aztán már nincs többé. Mit is akar ez jelenteni? Valentine volt az, aki segített neki tulajdonképpen felnőni (és nem csak a feladathoz, vagyis a szerephez), de egyúttal elfogadnia azt is, hogy elszállt felette az idő. És ez a folyamat a film utolsó jelenetében csúcsosodik ki. Elképzelhető talán, hogy Valentine valójában nem is létezett, csupán Juliette Binoche karaktere tudatának egyfajta kivetülése volt, amely ezt a folyamatot segítette elő, és mikor már nem volt rá szüksége, el is illant?

Összegezve a színészek remekek, és főleg Kristen, a sztori is kellően érdekes (Úgy látszik a tavalyi év némiképp a kulisszákról szólt: Birdman, Maps to the stars, na meg ez), csak néha kiscsit fárasztó tud lenni. A képek nagyon szépek (főleg az újraforgatott felhős jelenetekért jár a dicséret), és a rendezéssel sincs gond, már ha valaki szereti a lassan hömpölygő (mint a felhők) sztorivezetést.

2015-01-24 20:06:14 ryood (3) #7

néhol kifejezetten érdekes, a színészek egytől egyig kiválóan alakítanak, de összességében mégis átlagos, hiányzik belőle valami igazán átütő erejű..

2015-01-19 15:47:36 hhgygy (3) #6

A filmben látható fekete-fehér film valóban létezik, 1924-ben készült, és (egyelőre) itt látható. Egyes beállításait a mai technikával újra felvették, és betették ebbe a filmbe, érdekes összehasonlítani.

2015-01-18 15:33:51 hhgygy (3) #5

Igen, de ebben nem találtam semmi megrendítőt vagy revelatívat (bocs, a hülye szóért), csupa közhely.

előzmény: Kalevala (#4)

2015-01-18 15:01:00 Kalevala (4) #4

Pedig a fiatal színésznő karaktere nagyon érdekes. Először benyal illedelmesen az idősebbnek, ahogy kell,de amikor arról van szó, hogy engedjen egy kis teret az idősebbnek, hogy az is kibontakozhasson a szerepében, akkor kőkeményen egy jottányit sem enged a saját maga tündökléséből. És amint láthatjuk, a modern médiákat a fiatalabb korosztály tartja a kezében és manipulálja úgy, ahogy akarja, az idősebb nem tud ezzel lépest tartani, minden a fiatal sztár körül forog, az másik pedig – szinte észrevétlenül – a háttérbe szorul.

előzmény: hhgygy (#3)

2015-01-18 14:02:59 hhgygy (3) #3

Feliratozás miatt keresztül-kasul többszörösen megnézve nem találtam semmi kiemelkedőt benne. Viszont nagy szomorúsággal tölt el, hogy teljesen Juliette Binoche-sal azonosultam és a fiatal asszisztens meg általában a többi fiatal szereplő is mintha tényleg egy másik világban élnének.

2015-01-06 12:44:58 Kalevala (4) #2

Érdekes ez a fillm, ahogy az öregedés témáját feldolgozza. Nem ülteti tükör elé a főhőst, hogy ott rémüljön meg a látottaktól (nem is lenne rá oka), mint pl. Woody Allen a Szeptemberben, hanem a szereposztással kegyetlenül a helyére inti, a stafétát átadja a fiatal korosztálynak, Jo-Ann lesz a ragyogó középpont és az idősödő nőnek meg kell elégednie a mellékszereppel, a supporting role-lal, hogy a főszereplő tündöklését még jobban alátámassza, támogassa.Nem könnyű elfogadni! Amikor azt hittem, egy nyílt konfrontációval próbálja talán megerősíteni a pozícióját, tévedtem. Vesztett, belátta, esdeklő kérése ellenére sem volt hajlandó a fiatal nő bármiféle kompromisszumra. Nincs kegyelem! Vajon átérezte e szerep fájdalmát akkor, amikor Sigridet játszotta 18 évesen? Biztos nem, de könyörület azért több volt benne.
Kristen Stewart remekel az aszisztens szerepében. Ez az egész sztár-asszisztens-viszony a film különös aspektusa. Jól megfizetett, modern rabszolgatartás – gondoltam.

Na és Maria frizurája. Most biztos azt hiszitek, ez egy mellékes dolog:) De egy nő akkor változtatja meg radikálisan a frizuráját, ha valami radikális változás lép az életébe.

2014-12-31 23:33:54 sleepingdancer (4) #1

jó film: jutalomjáték a színészeknek, és valamiért még mindig érdekes ez a mű a műben, színdarab a filmben szerkezet, műalkotás és valóság, tömegkultúra és elitkultúra viszonyára való rákérdezés.