Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Mindig szerettem az olyan történeteket, amelyek arról szólnak, hogy egy véletlen találkozás, egy másik ember mekkora hatással van az életünkre. Számomra ez a film is erről szólt, a remek hangulat és a zene már csak a hab a tortán.
Plusz remek a soundtrack, nem szeretem Keira Knightley-t, de nagyon kellemes hangja van.
Talán, ha nem a Janis Joplin után nézem meg...gyenge közepes.
Ez a film egy kicsit benne él minden félrecsúszott nyakkendőmben és elvétett szavamban. Ezért ez nekem csak ötös lehet.
Úristen! De kellett már egy ilyen film. A nézése közben jöttem rá, hogy úgy hiányzott, mint egy falat kenyér. A 19. percben megtörtént a varázslat, és miután összeállt a "banda" folyamatosan doboltam a lábammal és a kezemmel szinte a film teljes hosszában. Én tutira sokkal hamarabb vesztettem volna az "erre ne táncoljatok" játékban.
Zseniális! Ennyi!
Rohadt jó kis film, nagyon jó zenék vannak benne. Röviden: ilyen egy jó film, ami nem okoz csalódást!
Imádom a zenék, a story, karakterek, nagyon szerethető film, nagyszerű filmzenével :)
Az a helyzet, hogy újranézve ezt bizony fel kell csapnom ötösre. És most így másodszorra az Apatow-hangulat is meglegyintett (ha nem is megcsapott) benne. Jó, nem ez a legerősebb munkája, de egy Forgetting Sarah Marshall és egy 50-year-engagement között abszolút elmegy.
A karakterek több mint megkapóak, a dialógusok aranyosak, a színészek jól adják el az egészet (másodszorra még Knightleyt is elviseltem, Ruffalo pedig - bár nem egy nagy színész - itt most nagyon jó). A sztori pedig egy ilyen kategóriájú filmhez képest erős, márpedig azért is - és ezt nem győzöm kihangsúlyozni - mert a legegyszerűbben leüthető labdát, a két főszereplő kapcsolatát úgy mutatja be, hogy igenis meggyőz minket, hogy valahol vonzódnak egymáshoz, és a labda mindeközben mégis fent marad, nem kerül leütésre. Mert nem kell, hogy mindig minden fekete-fehér legyen, csak azért, mert Hollywood. Ettől lesz aranyos. Ha valamit esetleg fel lehetne hozni ellene, az a játékidő második felének felhígítása, illetve hogy már megint (mint a Once-nál is) popzenével táblázzák alá az egészet (ez csak privát, ízlésbeli problémám persze), de az utolsó, végefőcímek alatti jelenet, végül mindent helyretesz. Ja, és a fülhallgatós NY-séta pedig a legjobb randiötlet, amit valaha filmben láttam.
Szeretem az egyszerű, nagyot mondani nem akaró, de azért mégis betaláló filmeket - ami után még órákig mosolyogsz, dúdolod és hallgatod a dalokat, felidézel pillanatokat. Apatow-ot, akinek valószínűleg a legnagyobb rajongója vagyok (remélhetőleg hamarosan papírom is lesz róla), ezúttal nem éreztem expliciten, de tudom, hogy rajta van a keze nyoma: az életszag, a természetes gesztusok, az egész hangulat miatt. Na és persze tudvalevő hogy csak olyan projektekhez adja a nevét, és olyan emberek mellé-mögé áll, amelyek őt is megérintik.
Külön tetszett ez romantikus műfaji játszadozást: nagyon sokszor direkt feldobja a labdát, hogy aztán lecsapás helyett a képünkbe nevessen.
Az első fele tényleg közepes, de utána elindul valami, faszajó ötletek, meg kezd szíve lenni, ami átöleli az egész filmet. Vagyis nekem átírta ötösre.
Ruffalo zseniális, Keira Knightley is megint izgalmas pudlifej; szóval, ilyen egy jó romantikus!
Kt szerint "szerintem szerinted" 3,67, és igen, nagyjából ennyit érne, kár, hogy csak a hármas és a négyes közül választhatok. Gyengén kezdődik a történet, a két külön szál összetalálkozása indokolatlanul túlmagyarázott és kiszámítható. A közhelyesség, "ilyet már láttam" érzése utána is megmaradt (elszemtelenedő, elhanyagolt kamasz lány, apuci kész csődtömeg,ciki vele mutatkozni stb.), még akkor is, ha van valami, ha nem is egyedi, de mégis bájos feelingje a filmnek, nem a történetnek, abban tényleg nincs semmi különös. Keira aranyos, Mark Ruffalo mindegy miben van, szeretem, a zene összeköt érzés sem ment át negédesbe, a betétdalok is néha jók, szóval egyszer jól esett, a vége meg kifejezetten meglepő, de jó értelemben.
Nem láttam a Once-t, meg nem is rajongok a zenés filmekért, de ez nagyon bejött. Azt nem igazán értem egyeseknek miért hiányzik belőle a romantikus szál. Tele van romantikával, csak nem a szokásos nyálas hollywoodi stílusban és én ezt nem rónám fel neki. A zene nem épp zsánerem, de itt nagyon jó, a karakterek kellemesen életszagúak, New York rég volt ilyen csodás, Keira egyszerűen imádni való...
Nem egy filmtörténeti mérföldkő, de nem tudom nem szeretni.
Apatowhoz ezuttal valoban nincs koze a filmnek hangulatilag; inkabb a Once-hoz hasonlitanam, ha valaki el akarja helyezni.
Bar nekem itt is megtortent, ami fentebbi film eseteben, hogy kicsit kivul maradtam rajta (nem olyan kerek az egesz, mint lehetne), illetve Keira Knightleyt meg mindig nem tudom elviselni, dicseretere valik a filmnek a tortenetvezetes, kulonosen azt nezve, hogy nem uti le a szerelmi szallal azt a labdat, amit annnyi mas film leutne. A fo utokartyaja pedig az, es emiatt tenyleg respect, hogy akinek a zene fontos szerepet jatszik eleteben, az minden masodik kepkockaban magara ismer majd, es kajan vigyorral nezi vegig ezt a 100 percet, amibol klasszikus biztosan nem lesz, azert egy nagyon aranyos hangulatfilm az egesz.
Hihetetlen, hogy ez is Judd Apatow produkció. Teljesen más a hangvétele (és szereplőgárdája), mint a többinek.
Viszont nagyon tetszett. Érzékeny, kevéssé sablonos, hangulatos film, hiteles színészekkel és legfőképp remek zenével.
Hogy "a beígért romantikus szálat" nem etőszakolták rá a filmre, és nem erőltettek bele humort, plusz egy... de lehet, hogy kettő, és nálam akkor lenne kettes.
Annyira tetszett, hogy valamikor lehet újranézem angolul.
Nem árt, ha egy zenés filmnek van ritmusa. Ha vígjáték, humora. Nem árt, ha a megkínált romantikus szál ígérete megvalósul, sodornak az érzések, a történet elandalít, hiszem és átélem, drukkolok és szenvedek, önkéntelenül osztozom a szerepelők, vagy egyáltalán valamelyikük sorsában.
Olyan érzésem kerekedett már 10 perc után, mintha szakadozott interneten erőszakolnám tehetetlenül magam, szeretném látni,érezni a történetet. Semmi. Üresen konganak a percek. És ezzel így lehettek a főszereplők is / még a nevüket sem érdemes itt említeni, sőt /, tehetségtelenül vonszolták magukat végig a jeleneteken a nem rájuk írt szerepben. Hol járt a castingoló és a rendező esze, amikor őket választotta? Pedig jó iparos mind a kettő, de ezért az alakításért bizony még a működési engedélyt is visszavonnám tőlük. Próbálok persze itt humorizálni, de csak bosszúságom iminálódik el.
Egy – két betétdal és pillanat javít az érdemtelen osztályzaton….
Nagy csalódás.
Hónapok óta tologattam, hogy aztán ma, fáradtan elkezdjem... Laptopon indítottam el, majd 10 perc után kiraktam nagy képernyőre, mert úgy éreztem, megérdemli - beszippantott!
Most itt vagyok, éjfél előtt és a fáradtságnak nyoma sincs... Nem egy világmegváltó film, de a zenék jók, ahol főleg az átkötő betétek az erősek, ott még a térdemet is csapkodtam :D
Egynek jó volt :)
6/10