Saul: Nem is tudom, öreg... nem rossz, de nekem ez egy kicsit limonádé. Hiányzik belőle valami, és a csaj hozzáállásával is baj van.
Dan: Ne csináld már. Most akkor mit keresel? Valami hülye kis tini popsztárt, akit a megkeseredett anyja nevelt?
Saul: Nem, ez nem az, akit keresek, öreg... mondjuk ha ismersz valaki ilyet...
Dan: Nagyon jó a zenéd. De a színpadi megjelenéseden még javítani kell. Nem akarlak megsérteni, de elég kisfiús... Viszont ha ezt feltupírozzuk! Sztár lesz belőled. A csúcsra törsz majd, mint Norah Jones.
Greta: Szerintem pedig ha egy magadfajta ügynök meg akarja mondani egy magamfajta művésznek, milyen legyen a színpadon vagy hogy öltözzön, az szart sem ér. Az embereknek nem ez kell... hanem eredetiség.
Dan: Oké drágám... akkor mondj nekem egy művészt, aki szerinted elég "eredeti".
Greta: Dylan.
Dan: Dylan?! Komolyan? Nézz már rá a hajára, a szemüvegére... évenként változtatja a külsejét.
Greta: Oké, akkor Randy Newman.
Dan: Randy Newman. Randy Newmant látod imádom, ezzel megfogtál. Erre koccintsunk! [szedelődzködni kezd, kinyitja az üres tárcáját, mosolyog] Ezeket a söröket viszont ki kell fizetned, Bébi.
Dan: Na, ná, bébi, olyankor történik a csoda!
Dan lánya: Óvszerre költöttem.
Dan: Mi az, szerinted ez vicces?
Dan: Én is. Csak én jobban. De megvan a számom, ugye?!