Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Milyen lehet a pokol, ha ez a kapuja?
Akkor jövök én, mint érzékeny női néző..premier előtti vetítésen néztem meg és szerintem sokan valami lövöldözős filmre vagy vígjátékra számítottak, mert elég sokan elmentek a film közben meg beszélgettek, ami elég zavaró volt.
Ez tipikusan olyan film szerintem, hogy jó-jó, de soha többet nem akarom látni. Annyira nyomasztó és olyan fájdalmas, hogy napokig magam alatt voltam tőle. Nem tudtam eldönteni igazából, hogy jó film-e, aztán rájöttem, hogy az, hiszen olyan atmoszférát teremt, annyira átérezzük a kilátástalan, kiüresedett emberi életeket, hogy komolyan azon gondolkodtam, hogy mindjárt eret vágok magamon..
Még napokig nem hagyott nyugodni, és eszembe jutottak bizonyos képkockák a filmből, szóval..ajánlom is, meg nem is. Azért, aki megnézi, számítson rá, hogy egy iszonyú lassú filmről van szó.
A filmnek - szerencsére - nem sok köze van a történet-ismertetőhöz.
Fájdalmasan szép. Engem megfogott. Kíváncsian várom egy érzékeny (női) néző hozzászólását!
Nem lövöm le a poént, hogy történik-e ;)
előzmény: zéel (#2)
Ja, már maga a történet is sokat sejtet:
Zehra monoton mindennapjait egy elhagyott kávézóban tölti, ahol hiába várja, hogy történjen vele valami.
Ezt nem hagyom ki!
előzmény: Frank Tyrell (#1)
Igazi jó művészfilm, lassú kameraállásokkal, türelem nélkül élvezhetetlen. Durva, de gyönyörűek a képek. Megnézném még egyszer.
Ismét egy török, női rendező filmjét láttam. Témájában nagyon hasonlít Az őrtorony c. alkotáshoz.
Hadd idézzem magának a rendezőnek, Yesim Ustaoglunak a szavait: "Minden olyan pillanat, amit eddig nem láttunk, hallottunk, érintettünk vagy szagoltunk, egészen másképp kezd el visszhangozni bennünk, és más formát ölt, ha egyszer megtapasztaljuk. Az Arafban (amelynek jelentése: limbo) megpróbáltam megérinteni ezeket a múló pillanatokat és érzéseket, amelyek előfordulhatnak."
Mindannak alapján, amit megéreztem e film során, megvalósította szándékát.