A vád (1996) ☆ 👁

(Sára Sándor)

magyar dráma

4,0
★★★★☆
42 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-05-22 23:32:41 sleepingdancer (3) #7

Hatáseszközeiben erős, szívbemarkoló (bár dramaturgiai hibákkal tűzdelt, lásd Tenebra első hozzászólását) film. Egészében számomra már felbillen, egyoldalúvá válik, ezért eléggé kellemetlennek, hamisnak is éreztem. Schubert Gusztáv korabeli kritikája részletesebben és pontosabban fejteget hasonlókat.
https://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=396

2012-12-20 00:04:17 zéel (5) #6

Na, végre! Most már értem...van valami erős filmes kisugárzása a szülőföldednek!

Sára Juli, nem lepődnék meg, ha neked tetszene. (Az Egérútban Máté Gábor a férfi főszereplő. Hujberre nem is emlékszem. A csajok viszont nagyon jók, meg a dumák is. A Bulvárban Koltai remek Andy Vajnát alakít. Egyébként is Koltaitól nem tartani, remek színész. Csak rendezőként, főleg az újabbakkal...felejthető.)

Ja, én meg köszönöm az Elem Klimov film említését. Pótolnom kell!

előzmény: Tenebra (#5)

2012-12-19 23:47:25 Tenebra (4) #5

Sárát abszolút tisztelem, nem is volt célom amúgy lehúzni őt. Főleg, hogy egy helyről származunk. :D (Nem, nem az Antarktiszról. :D) A helyi iskolában kint vannak a filmjeiből vett képei az egyik tablón. Vagy legalábbis kint voltak, "társadalmi okokból" régóta nem voltam abban az iskolában már.

Az kétségtelen, hogy ez a film sokkal többet mond a háború borzalmairól, mint bármelyik, közvetlenül a csatatéren játszódó. Habár e téren nálam a Jöjj és lásd! vezet, melyben pont a szovjet katonák áldozatok. :D De az a film jól rávilágít arra, hogy a náci megszállás (Barbarossa-hadművelet) alatt a szovjet, illetve pontosabban az orosz nép is szenvedett sokat. Igazából a karhatalom a bűnös mindig, nem az a nép, akit képviselnek. Na, de a lényeg, hogy igen: sokkal erősebb egy háborús dráma, ha nem a harctéri kegyetlenségeket mutatja meg, hanem azt, hogy mit műveltek a hátországban a katonák az ártatlan civilekkel szemben. Ezt látván mindig ökölbe szorul az ember keze. Itt szépen pofán csapta Sára a Budapesti tavazs idealizált képét, mikor Darvas Iván, a naiv orosz tiszt lemegy a pincébe, és kedvesen, mosolygósan kitessékeli őket, hogy "itt a szabadság". :D A film ebben a dekonstrukcióban rendkívül erős és fontos és kellett és persze azóta sincs ilyen. (A Szabadság, szerelem tudom, hogy hasonlóképp a szovjet kegyetlenségről szól, de az a film egy vicckategória sajnos. )

Amúgy kösz, hogy felhívtad a figyelmem a lánya filmjeire! Nem is tudtam, hogy 1. van neki, 2. ő is filmez. (Bár Hujber Feri meg Koltai Róbert kissé megrémiszt. :D De ahogy a Jób lázadását nem befolyásolja Kabay Barna jelenléte, úgy gondolom, nem minden szar, ami kortárs és amiben Koltai szerepel. )

előzmény: zéel (#4)

2012-12-19 23:33:50 zéel (5) #4

Hát...Sára Sándoron nem fogunk összeveszni. Nagyon tisztelem ugyan a munkásságát, de elsősorban, a képi világát. Meg a megkérdőjelezhetetlen tisztességét, jó szándékát.
Ennél a filmnél, konkrétan, egy igazi író segítette, de lehet, hogy nem ártott volna egy forgatókönyv-író is.
És az is igaz, hogy az orosz tiszt figurája a legerősebb. Ráadásul Varga Zoltán - szokásosan - kiválót alakít. (Lásd pl. még a Portugálban!)
Azt viszont fenntartom, hogy ez az - egyetlen csatajelenet nélküli - háborús film többet mond a háború borzalmairól, mint sok más, sok vért és puskaport felhasználó film.

Ha már Sára, bevallom, hozzám sokkal közelebb áll a lánya, Júlia abszurd humorral, iróniával vegyes helyzetkomikuma, éles társadalomkritikája (Bulvár, Egérút). Amit viszont a magyar nézők, kritikusok valamiért nem díjaznak.

2012-12-19 15:40:19 Tenebra (4) #3

Hát, zéel kolléga nem fog szeretni, de nekem annyira nem jött be ez a film, majdnem 3-ast adtam rá. Igazából az utolsó utáni, stáblista előtti szöveg miatt változott meg a véleményem: ez valóban megtörtént ezek szerint. Legalábbis így értelmeztem - javítsatok ki, ha tévedek (erre utalást nem találtam a filmmel kapcsolatban, szóval csakis a filmbeli szövegre hagyatkozom).

A legfőbb bajom az volt ezzel, hogy ez elvileg egy film. Sáránál egyébként megfigyeltem, hogy általában nem tud főszereplő karaktert kidolgozni. Az általam eddig látott filmjeiben mindben a főhős egy viszonylag színtelen-szagtalan figura volt, nem tudtam vele azonosulni. A Feldobott kőnél talán még van valami jelleme, de ott is szimpatikusabb a görög, ő él. Egyébként ez gyakori hiba állítólag a forgatókönyveseknél. Az egyik kurzusra, amire jártam, mondtak az oktatók több példát is, mikor az író egyszerűen annyira bombasztikusan jóra megalkotta az antagonistát, hogy egyszerűen nem éltek a főhősék. :D Nos, itt is ez a helyzet: az egyetlen figura, akinek jelleme van, az az orosz tiszt. Van neki is lánya, látszólag elítéli a szexuálisan frusztrált katonáit, és megtorolja az igazságtalanságot. Aztán persze sikerült szépen egy sablongonoszt gyártani belőle is - gondolom, az írók érezték, hogy ez így nem jó, hogy a főszereplők igazából bábuk csak...

Ez persze egy Jancsónál működik, nála nem is kérjük számon, hogy "sablonok" a karakterei, mivel tisztán szimbolikusa a világa, és igazából a csoportok és ideológiák a főszereplők. Itt viszont egy magyar család volt a centrumban, akiknek a történetét, akármilyen tragikus is, nem tudtam átélni, mert igazából a tagok felcserélhetők. Értem én a lényeget, s igazából éreztem, hogy Sára ezt legszívesebben dokumentumfilmként csinálta volna meg - csak ahhoz időgép kellett volna.

Illetve, mint említettem: ha nem tudnám, hogy ez sajnos valóság volt, akkor azt mondanám, hogy a forgatókönyvírók nagyon elszálltak. Viszont ettől függetlenül szerintem, ha már játékfilm, akkor is meg kell említeni, hogy túl sok volt a nemierőszak. Az első még hatásos volt, a második már melodramatikus, a harmadik, negyedik, ötödik... stb. :D Meg már erősen elidegenített és nem tudtam komolyan venni. Éreztem, hogy az alkotók nagyon dühösek voltak emiatt -érthetően-, illetve a 40 évi cenzúra után meg akarták mutatni, hogy az oroszok nem felszabadítók, hanem megszállók voltak. És a náciknál egy centtel sem jobbak, sőt, rosszabbak.
S van még számos elég modoros jelenet, mely már inkább komikusnak hat. Pl. mikor falhoz állítják őket, és mondja a tiszt, hogy "lőjjék le őket". A valóságban bizonyára ez történt volna. Itt vizsont ezt a jelenetet megismétlik vagy 3x :D.

Szóval a téma értékelendő, a feltárás értékelendő, viszont én ezt egy klasszikus játékfilmnek éreztem, akként is kezeltem. Akként viszont számos sebből vérzik sajnos. Blaszféma, de tényleg néha szimpatikusnak éreztem az orosz tisztet... Ez nem az én hibám, ez az alkotók hibája, akik az antagonistát kidolgozták, a főszereplőket viszont nem. Nem azt mondom, hogy a fiatal magyar katonának át kellett volna változnia John McClane-né vagy Rambóvá, és ki kellett volna nyírnia az oroszokat. :D De pl. Kósa Ferenc Tízezer napja vagy Fábri Húsz órája, vagy még inkább az Ötödik pecsét kiváló példája annak, hogy a magyar nem egy tutyimutyi bábu, aki összefossa magát, ha fegyvert fognak rá, illetve mint áldozatokat, meg lehet tölteni élettel. Ez itt sajnos nem sikerült. Gyenge 4-es a téma valós alapjai és komolysága miatt.

2012-11-02 09:59:52 Tenebra (4) #2

Szerencsére itt meg lehet nézni: A vád .

Nagyon érdekes lehet, én is megtekintem majd.

2012-11-01 19:01:34 zéel (5) #1

A háború borzalmairól - egyetlen csatajelenet nélkül.
Egy magyar család, távol a fronttól, egy tanyán próbálja túlélni a II. világháborút, ill. a Vörös Hadsereg bevonulását.
Torokszorító, felkavaró. Rémes. Sára Sándor talán legjobb filmje.