Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Szerintem pont a rendezés a film gyengesége - színtelen, szagtalan, dráma és feszültségmentes. Csendes kis folyóként hömpölyög az egész, csúcspontok, és igen, mélységek, mélypontok nélkül.
Elég WTF, hogy Jolie sokkal jobb munkát végzett, mint Coenék. A sztori nyújtott, közhelyes, se mélység, se feszültség nincs benne, a rendezés viszont pár giccszökkenőt leszámítva elegáns és visszafogott - a (jó értelemben) klasszikus hollywoodi stílusra emlékeztet.
A poszteren is ábrázolt, faemelős csúcspont-jelenet viszont gáz, a térdrehullás meg egyszerűen kurvára röhejes.
nekem is a tengeres rész tetszett a legjobban, na meg az elején a repülőzés! a fogolytáboros rész nagyon nyújtott volt... összességében egy 70%.
Így, az American Sniperrel kontrasztban, ahhoz képest, hogy Angelina Jolie egy celeb, szerintem ez egész jóra sikerült. Persze azért szögezzük le: hollywoodi giccshez képest. Mert a giccs az bizony jelen volt, és kicsit nekem az is "fájt", hogy nem Zamperini háború utáni, jóval izgalmasabb, sötétebb, drámaibb életét mutatta be, hanem ezt a témájából adódóan is már nagyon elcsépelt "prisoner-of-war" sztorit. (Jóllehet, a 80-as évek végén meg a PTSD-téma lett elcsépelve, szóval ezesetben talán nem lehetett volna elkerülni a klisésséget.)
Szerencsére a film működött, izgalmas volt, és végre nem az amerikai patriotizmustól buzogott egy olyan téma esetében, ami mondjuk nagyon is arról szól (hiszen a II. Vh. az kétségtelenül egy dicsőséges menetelés Amerika számára - leszámítva persze Hiroshimát és Nagasakit...). Hála az égnek Angelina Jolie és a Coen-tesók elkerülték ezt, és valóban inkább a személyes drámára helyezték át a súlypontot.
Kifejezetten örültem Zamperini viszonylagos "negatív" fejlődésének. Eleinte még ő is elég buzgó volt - mikor pl. a csónakban határozottan mondta bajtársainak, hogy "nem fogunk meghalni", meg "hazamegyünk", akkor azért megijedtem, hogy ez is valami tipikus gagyi "self-made man" sztori lesz. De nem így lett! Ahogy haladunk előre, úgy törik meg a főhős. És végülis a címbeli "Rendíthetetlen" annyira nem is lesz igaz. Hiszen bosszút akar állni "Madár"-on, de nem teszi meg, nem tudja megtenni, csak részben legfeljebb, azzal, hogy életben marad és felemeli a fát.
Ennek a kulcsjelenetnek, "showdown"-nak mondjuk hatalmas ereje van, amellett, hogy azért sajnos a giccs is befigyel. De kétségtelenül hatásosra sikerült.
Kicsit sablonosak voltak a japánok mondjuk, a Híd a Kwai-folyón jutott eszembe sokszor - ami azért nem ma készült. De bőven van ilyen film, amiben hasonlóan "nemes vadember"-ként jelennek meg a japánok. Igaz, ezt is elnéztem, mivel egy háborús közegben, koncentrációs táborban nyilván nem simogatni és becézgetni fogják a foglyokat. Mondjuk ahhoz képest, hogy ellenség, egész komplexen sikerült bemutatni őket, de azért pl. a rádiós jelenetnél is elég sztereotip módon viselkednek. Szerintem azért nem mindenki értett egyet a "japán agresszió"-val Japánban sem...
Nekem egyébként nem is a "prisoner-of-war" sztori tetszett a legjobban, hanem a tengeren hánykódás. Az már-már az All is Lostot juttatta eszembe. Szerintem ez volt a legjobban eltalált része a filmnek. Bár ez sem volt mentes a kliséktől.
"Mellesleg a női rendezőkkel úgy vagyok, hogy sokkal érzelmesebben tudják megközelíteni a rendezést, ezért rendesen szíven találnak. "
Kétségtelenül érződött, hogy ezt egy nő rendezte. S ez nálam azért hangyányit negatívum is, de ez csak az én seggfájásom lesz. Nekem már sok volt ez a tengernyi pucér férfi felsőtest... :D Főleg a film elején. Lányoknak, nőknek plusz egy érv, hogy megnézzék a filmet. :D Én viszont szívesem kihagytam volna pár jelenetet.
Ja, és ami még nem tetszett: ez a Madár és Loui közti "barátság" elég erőltetett, sablonos, kidolgozatlan.
Ettől függetlenül abszolút élvezhető, sok műfajt elegyítő, érdekes sztori, kevésbé érdekes "filozófiával", és kliséhegyekkel. De legalább nem American Sniper.
Mivel életrajzi történet, ezért nehezen is lehet elrontani. Valamint a forgatókönyvet a Cohen fivérek firkálták, szóval aki szereti a drámákat, annak ez kötelező darab. Mellesleg a női rendezőkkel úgy vagyok, hogy sokkal érzelmesebben tudják megközelíteni a rendezést, ezért rendesen szíven találnak.
A film pörgős, a bő 2 órája ellenére is gyorsan halad. Illetve mélységében is erős, az átélt borzalmakat teljesen megközelíti.
A PG13 besorolás miatt sok vér nincs, de nem is az a lényeg, hanem a főcímet méltán megérdemlő főszereplő lelki vívódása és küzdelmei.
Külön plusz pont jár azért, hogy az igazi Louis Zamperini is megjelenik pár képkockára a végén.
☆☆☆☆
"Minden Egész eltörött..."
Coldplay - Miracles
igencsak hollywoodi film lesz ez, talán maga Spielberg papa volt Jolie mestere?
Nem ismertem Zamperini történetét, de ha ez így történt, hihetetlen mi mindent túlélt….Jack O'Connell 5/5 pont.