Boyhood (2014) ☆ 👁

Sráckor

(Richard Linklater)

amerikai dráma

3,9
★★★★☆
652 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

  • 1
  • 2
2018-10-08 23:28:56 Benny Bug (5) #101

Eme film nem más, mint majd 3 óra zsenialitás. 5/5, 10/10, 100/100. Sokszor meg fogom még nézni.

2015-08-23 17:20:54 kaamir (2) #100

A Before-filmeknek se vagyok nagy rajongója, bár kétségtelen, hogy az első rész bizonyos korban hatással tud lenni az emberre. De ezek Linklater-féle végeláthatatlan, világmegváltó párbeszédek inkább emlékeztetnek egy bölcsész-szakestre, mint valódi mozira.

Azok a filmjei egy kicsivel jobban tetszenek, ahol elszakad ettől a stílustól (Bernie, School of Rock), de nagy rendezőnek ezek alapján aztán végképp nem mondanám.

előzmény: Mizi (#99)

2015-08-21 20:37:01 Mizi (4) #99

Sajnos ebbe nehéz belekötni. De mindezen kritikák ellenére én még mindig úgy vélem, hogy ez egy közepes, átlagos film, amelyen dob az alapkoncepció. Persze ha belegondol az ember, hogy mennyi kihagyott lehetőség van ebben a filmben...
Azzal viszont nem értek egyet, hogy Linklater rossz rendező lenne. Akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Kamera által homályosan vagy a Before trilógia első két darabja, az egyszerűen nem lehet rossz rendező.

előzmény: kaamir (#98)

2015-08-21 17:39:03 kaamir (2) #98

Elképesztően felszínes, bántóan prűd film a felnőtté válásról - ahogy azt egy gumibelsőben felnőtt ember elképzeli. Nem tudom, Linklaternek milyen gyerekkora volt, de hogy a valósággal nem találkozott, az hótziher. A gyerekkor varázsa, kalandja, a pubertás, ahol az ember felfedezi a saját testét, a szexualitást, a traumák, az érzelmi viharok, a korai felnőttkor, a bizonytalanságok, a döntések kora stb, stb - ezekből az égvilágon semmit nem látunk. Mégpedig azért nem - és ezért tartom Linklatert nagyon gyenge rendezőnek - mert csak pofáztatja a szereplőit a világ nagy dolgairól, de semmit nem képes megmutatni belőle. Így ebben a filmben is ócska, banális, irritálóan mű-értelmiségi párbeszédek és világmegváltások tömkelegét kell végigszenvedni. Olcsó konyha-pszichológia 160 percben, aminek a csúcspontja a falkaparósan rossz utolsó jelenet. Ez nem film, hahó, ez így nem mozi.

Sajnos a 12 éves forgatási idő is visszaütött, de hát ki sejthette, hogy a cuki kissrácból egy ennyire bamba, tehetségtelen felnőtt lesz, aki robot-zombi üzemmódban tolja végig a film utolsó másfél óráját. Az anti-film jelleget tovább fokozza a totálisan jellegtelen zeneválasztás, operatőri munka, a tucatnyi béna jelenet és a színészek átlag alatti teljesítménye.

Sajnálom ezt a filmet, mert egy valódi, érzékeny, őszinte filmrendező kezei között mestermű, az Állj mellém méltó párja lehetett volna. Számomra így csak a végső bizonyítéka, hogy Linklater egy filléres rendező.

4/10

2015-08-02 00:25:39 ChrisAdam (5) #97

Gyönyörű és fájdalmas. Semmi extra, csak az élet.

100%

2015-07-05 23:43:04 Leo_Stotch (5) #96

Manapság, mikor egy utcajelenetet is bent vesznek fel és odarakják a hátteret, igenis leborulok ez előtt a 12 évi munka előtt. Külön tetszett, hogy nem volt teszem azt autóbaleset, drámai összecsapás (hogy a bealvókat felébressze), dílerré válás, egyebek. Néztem csak, jó volt ez így..
Teljesen átlagos életút, egy furcsa, egyszerű mégis különleges moziban. Örülök, hogy nem voltak ideoda ugrálgatások az időben, meg nem írták ki, mikor járunk, de elejtettek mindig infókat. Jó volt, közben belegondolni, én mit csináltam a film egyes időszakaiban, Arquette kisasszony sokszor a Médium forgatásáról toppant be (ducin :)) meg Hawke a Kiképzés után teszem azt, mikor elkezdődött a forgatás, vagy Sötét lovag, Potterek, Skype a Iphone-on.
Nagyszerű vállalkozás.

2015-04-12 23:50:34 Vitelotte (1) #95

Így van, az Honest Trailers mindig megmondja a frankót! :D Tényleg unalmas volt.

előzmény: leplesbitang (#81)

2015-03-23 16:59:23 nohand (3) #94

az a baj vele, hogy nem fejti ki egyik életkort sem rendesen, mindegyikből csak megmutat egy kicsit és így olyan, mintha egy klipsorozat lenne, nem film.

2015-02-23 06:40:40 Rohmer (2) #93

A film bevezető 1 órája unalmas volt 1 : 31 perctől váltott ki nagyobb érdeklődést belőlem.

2015-02-22 23:02:39 carmine (2) #92

Személy szerint egy érdekes életutat, ehhez tartozóan egy éveket átívelő történetet, de ha már csak a nosztalgia és egy életérzés bemutatása a cél, akkor egy 45 perccel rövidebb filmet. Az ötlet jó volt és érdekes, de ezen túl számomra nem hozott semmit a film.

előzmény: limupei (#90)

2015-02-22 23:02:00 Bong (?) #91

Csupán annyit fogunk tudni, hogy ki kapta az oscart. :(

előzmény: Rohmer (#89)

2015-02-22 22:53:27 limupei (5) #90

Azért egy kicsit érdekelne, hogy egyesek mit vártak a hírek, a tartalomismertetők és Linklater előző munkái alapján. Hogy a fiú 16 évesen bekerül egy fekete lyukba, végigjárja mind a 28 szintet, rendbe rakja a kurva sok önellentmondást, aztán megszabadítja a világ mutánsait Jokertől, miközben óriásrobotok bombázzák New York-ot?

2015-02-22 22:43:48 Rohmer (2) #89

Mi 2014 legjobb amerikai filmje ? holnap reggel megtudjuk

2015-02-21 11:28:45 manuva (5) #88

Érdekes, többen is írják ezt az i love you meg simogatást, én egy ilyen pillanatra se emlékszem, de attól még biztos volt benne.
Nem merem újranézni, mert félek, másodjára nem lenne olyan jó:)

előzmény: sleepingdancer (#24)

2015-02-20 01:03:59 ifj. Ó. Posszum (1) #87

Jajaja, bárcsak Linklater is letudta volna egy 4 perces youtube videóban...

előzmény: banana (#86)

2015-02-19 23:59:11 banana (4) #86

És itt a folytatás:

[link]

2015-02-19 09:14:56 Mizi (4) #85

Nagyrészt igazatok van. De a film alapkoncepciója eleve az, hogy egy teljesen átlagos "sráckort" mutatnak be, átlagos problémákkal, amelyeken a legtöbb embernek át kellett verekednie magát, így tehát nagyon sok (főként amerikai) már felnőtt beletudja képzelni magát a srác helyzetébe, így eladhatóbb a film. Még számomra is volt olyan momentum, amit át tudtam érezni, pedig nem sok hasonlóság van az én gyermekkorom, és ez a film között. Viszont így tényleg nem sok újat tud nyújtani. De vannak pozitívumok, melyek miatt mégis jó a film: Az egyik, hogy a 12 év ellenére nagyon egyben van a film, egyáltalán nem esik szét. Ami a színészeket illeti, ők hihetetlenül jó alakításokkal rukkolnak elő. Megírom őszintén, nekem Hawke alakítása tetszett jobban, bár az elején a figura kissé "nyers" volt, Hawke egyre jobban ráérzett a szerepre. Talán az ő karakterén megy végbe a legnagyobb jellemfejlődés. A végével nekem is van mondjuk gondom, eléggé semmilyen lett, az álbölcselkedésével együtt. És több szereplő is vissza-vissza térhetett volna, nem csak a okos mehikánó, Pl.: az "Apple Quit"-es kiscsaj a z elején lehetett volna a finálés csaj is egyben.

előzmény: Danesz99 (#83)

2015-02-19 07:37:48 TheDriver (3) #84

Azt kell mondjam egyetértek veled...

előzmény: Danesz99 (#83)

2015-02-19 02:28:21 Danesz99 (3) #83

Hát most én is lefuthatnám a szokásos köröket, hogy tényleg fasza ötlet a 12 év forgatás, meg hogy miért kell majd 3 órán át néznem egy szinte tök átlagos család nyűglődését, meg hogy egy kis tartalmat vihettek volna bele, egy forgatókönyv igazán hasznára vált volna a filmnek stb. De nem teszem. Emberek, feladat adott: kamera bekapcs és 12 év múlva irány az Oscar gála! Az egyik csóka mondott valami ilyesmit 2óra 15perc környékén, hogy 'inkább vágják le a tököm, minthogy még egyszer végig kelljen ülnöm egy ilyen szart.' Hát...

2015-02-13 16:34:17 schankox (3) #82

Óriási ötletnek tartom az éveken át forgatást és megemelem a kalapom azelőtt, hogy ezt sikerült végigvinni. Micsoda munka lehetett éveken át elérni ugyanazokat a színészeket, meg összerántani a csapatot. Végre a színészeken is _tényleg_ látszik, hogy eltelt 1-2 év. A felvételeket viszont sikerült úgy elkészíteni (technikailag), hogy olyan a hatás, mintha egyszerre vették volna fel. Nagyon érdekes volt.

Sajnos azonban a fentiekkel minden jót elmondtam a filmről. Gyakorlatilag úgy érzem, szinte bármelyikünk életéről foroghatott volna ez a film, hasonlóan "izgalmas" alkotás kerekedhetett volna abból is. Elindult a történet valahonnan és megérkezünk valahová, közben történik ami bármelyikünkkel: veszekedés, válás, szerelem, kapcsolatok, iskola, munka stb. És ez bizony ha nem is unalmas, de az biztos, hogy nem izgalmas.

Egyszer _mindenképp_ érdemes megnézni, de összességében csak egy gyenge hármas.
45%

2015-02-11 19:43:32 leplesbitang (2) #81

Honest trailer - https://www.youtube.com/watch?v=SSZg1Wy7H0k
A legjobb egymondatos kritika benne van ebben a videóban:

"Watch the same group of actors grow together for over a decade...
like the Harry Potter franchise...
but without a plot..."

:D

2015-02-07 18:35:22 Bbazsa (3) #80

Értem Én a filmet Amerikai szemmel, de Európai szemmel , nem igazán tettszet sőt unalmas volt.

2015-01-31 16:44:07 hollyaudreyanne (3) #79

Nem rossz film, még csak nem is unalmas ez a 2 óra 45 perc, viszont Linklater rettenetesen bölcselkedő mondatokat adott a fiatalok szájába, egyszerűen nem beszélnek úgy a fiatalok, ahogy ebben a filmben.
Nekem is Ethan Hawke alakítása tetszett a legjobban, ő érdemelné a díjakat.

2015-01-29 17:11:02 ender1112 (3) #78

Azt gondoltam, hogy a gyerekszínészek az idő előrehaladtával jobbak lesznek, nem pedig rosszabbak ;)

2015-01-23 21:03:19 MicaHiro (3) #77

Ha már 12 évig (ami egyébként valóban nem semmi) forgatták, menet közben valahogy igazán feltölthették volna érdemi tartalommal. Rengetegszer jutott eszembe a film közben, hogy miért pont ezeket a jeleneteket látjuk a fiú életéből, nekem teljesen véletlenszerűnek tűnik. Egyes szálak egyszer csak fontosak lesznek, majd ugyanolyan hirtelen lezáratlanul eltűnnek. Értem én, hogy ilyen az élet, de egy filmtől nem ezt várnám.
A legjobban az utolsó magvas gondolatok reprezentálják nekem a filmet (nem nagy spoiler, de a biztonság kedvéért):
Néha nem mi ragadjuk meg a pillanatot, hanem a pillanat ragad meg minket. Meg hogy mindig épp most van, hű-ha.
Mindezt egy olyan film végén, ami 2,5 óráig tart, és elvileg egy fiú felnövéséről szól. Hátkösz.

2015-01-20 00:20:35 GeryFlash (3) #76

Nem tudom, vannak jó jelenetek és mivel hasonló korosztály vagyok mint a főszereplő srác ezért azt tudom állítani, hogy teljesen hitelesen mutatja be a dolgokat. De ennyi. Ez szerintem egy teljesen közepes film, ha fele ilyen hosszú lett volna akkor talán menne rá egy 4-es, de ez a túlnyújtott vmi olyan lassan és erőtlenül hömpölyög, nálam az év legtúlértékeltebb filmje.

2015-01-19 19:43:40 Klein András (1) #75

Jó adag előítélettel ültem neki, mert egy texasi WASP családi drámában előzetesen nem láttam azt a potenciált, ami le tudott volna kötni. Bevallom bele-bele pörgettem a hosszú játékidőt rövidítendő, de most a film után úgy döntöttem, hogy még egyszer megnézem. Számomra a katarzis egyértelműen akkor következett, amikor az anya visszatekint a maga mögött hagyott évtizedekre.

2015-01-19 05:31:40 lizardking (5) #74

Nem akarok nagy szavakkal dobálózni (pedig megtehetném), ezért csak élnék azzal a közhellyel, aminél találóbbat egyszerűen nem találok: ez a film tényleg az ÉLETről szól. Semmi többről. És ez pont elég.

Végre megvan az ideális Vapiti jelöltem.

2015-01-18 16:23:17 Singularity8 (5) #73

Nekem kellett hozzá egy második nézés. :) Elsőre nem találtam azt az őszinteséget, ami miatt a Mielőtt-filmeknek is nagy rajongója vagyok. Kicsit csalódottan is jöttem ki a moziból. Lehet nem voltam a megfelelő állapotban. Szoktam gondolkozni azon, hogy vajon hány ilyen film lehet még, aminél a pillanatnyi hangulatom miatt egyszerűen elsiklok fontos dolgok felett. Tippemre a Biciklitolvajok és a Children of Men is ezért áll hármason.

előzmény: BonnyJohnny (#70)

2015-01-18 16:23:12 miraculum (3) #72

Ez a komment tetszett, szinte teljesen lefedi az én véleményemet. Nagy csalódás, de nem amiatt mert 'művészfilm' lenne, hanem egyszerűen nem áll össze az egész, abszolút semmi nincs amit mondani akarnak, csak van egy jó alapkoncepció és mögötte egy tátongó űr. Hiába játszik jól Arquette és Hawke, ha egyszerűen a nagy semmiről szól a film. A konfliktusok nem tudnak kifejlődni, az érzelmeket kettévágja az idő múlása, az egész csak úgy lóg bele a nagy semmibe. És ez pedig nem lehet a nagy mondanivaló, nem hiszem, hogy az élet alapvetően ilyen. A jelöléseket még el-el tudom fogadni, de hogy legjobb film és legjobb rendező Golden Globe? Remélem az Oscarokat azért nem sepri be. Illetve ott is maximum Arquette az elfogadható opció, a többi vicc kategória lenne. Mondjuk bevallom, nekem Linklater korábbi filmjei sem jöttek be, de most próbáltam még egy esélyt adni a király ötlet és a hype miatt.

előzmény: blazserbozso (#67)

2015-01-18 16:18:30 Gasz András (3) #71

Sráckor :

Nosztalgikus mozi, a maga pár kis megható vagy emlékezetes jelenetével (Beatles Black Album, az 1. költözés, alkoholista férj, a film zárása) kár, hogy ezek kb 20-30 percet tesznek ki, a többi sima középszer a 165 percből. Valaki írta hogy olyan, mint egy napló és tényleg és tudtommal a rendező is ezt akarta és nosztalgikus érzéseket is akart kelteni. Ez sikerült is neki! Csak emellett semmi felemelő, izgalmas érdekes vagy érzelmes nincs benne a film 70%-ban. Patricia Arquette keveset szerepelt és nem volt semmi átütő erejű az alakításában szerintem. Pike főszerepben brillírozott, itt pedig kis szerepben sem tudott Arquette. Nem rossz csak nem értem a hűhát körülötte.
Szerintem a rendező válogathatott volna érdekesebb, érdekfeszítőbb jobb jeleneteket is a különböző felnövési 'korszakokba'. A forgatókönyv se nagyon egyedi egy kivétellel, hogy szerencsére nem írják ki eltelt 1 év eltelt 2 év. :D Ez bejött. A 12 évi forgatás a Potteréknél is majdnem megvolt, hisz 2000-től forgott 2010 közepéig. S valamilyen szinten az is egy felnövéstörténet, minden egyéb más krimi-fantasy kaland vonala mellett.
Szóval első igazi csalódásom tavalyról, pedig a trailer még ígéretesnek tűnt. Remélem a Birdman, a Whiplash nem teszi majd így ugyanezt.

60%

2015-01-18 15:34:50 BonnyJohnny (5) #70

Mindig is 4-es 5-ös között volt. Azóta beérett. :)

előzmény: Singularity8 (#69)

2015-01-18 14:49:57 Singularity8 (5) #69

Hát neked meg mikor kúszott fel ötösre? :)

előzmény: BonnyJohnny (#68)

2015-01-18 13:31:00 BonnyJohnny (5) #68

No offense, de rendkívül szórakoztató volt olvasni a kommentedet. :D Olyan igazán ízes (de semmi rossz!) dühöngés. :)
Amúgy annyira rossz szögből közelítetted meg, hogy nincs is miről érvelni... ez a film elment melletted. :)

előzmény: blazserbozso (#67)

2015-01-18 11:34:41 blazserbozso (2) #67

Annyira csodálkozom azon, hogy milyen különböző elvárásokkal viseltetünk a filmek iránt. Egekig magasztaljátok ezt a filmet, ami egy unalmas, színtelen, eseménytelen film, végig azt vártam, hogy csak történik valami, de nem. Nagyon sajnálom, hogy elbaltáztam 3 órát az életemből erre.
Hónapok óta vártam a filmet. Amikor először hallottam a koncepcióról, ujjongtam, hogy micsoda ötlet! 12 éven át forgatni egy filmet, amiben a szemed láttára öregednek a szereplők és nő fel a főszereplő kissrác. Azt mondtam magamban, hogy mindegy, milyen aspektusát emeli ki a rendező, mindegy, milyen szögből nézi a történéseket, ebből a koncepcióból rossz film nem jöhet ki. És mégis! A rendezőnek sikerült azt az egyetlen nézőpontot kiválasztania, amitől a film rossz lett és az egyetlen truváj az alapötlet maradt benne. (és Ethan Hawke játéka.)
Haragszom, mert elsütötte az ötletet, amire építve 20-féle zseniális filmet forgathatott volna: lehetett volna egy hatalmas rácsodálkozás a nézőnek, amikor egy kisfiú felnövekedésének legnagyobb eseményeit fűzi össze: az első szerelmet, a szexuális öntudatra ébredést, az első szál szőrt a fütyijén, az első csalódást, amibe azt hiszi, belehal. A kamaszkor nehézségeit, harcokat, örömöket, nagy álmokat, nagy félelmeket, elhidegülést a szülőktől. Ebből az egészből csak az első füves cigit sikerült megmutatni.
De lehetett volna tragikus kisiklás is: drogos lesz, vagy díler, vagy betörő, vagy emós, vagy nevelőintézetbe kerül, vagy meglopja a szüleit, vagy elüti egy autó.
Lehetett volna szép sztori: éltanuló lesz, szupertehetség, zenei kvalitás, vagy valamilyen sportban lesz kiemelkedő.
Az egyetlen életút, amitől a víz lever egy filmben: a totális szürkeség, a semmilyenség, az unalom. És sokan ennek tapsolnak. Hát ezt nem fogom megérteni, ha ezer évig élek sem.
Én nem azért nézek filmet, hogy azt lássam, a rendező zseniálisan visszaadta, hogy milyen unalmas az életünk. Aki igen, az örülhetett ennek a filmnek. Kár, hogy nem derült ki előre a tartalomjegyzékből ez a megközelítés. Akkor nagy ívben elkerülöm a filmet, mert én nem ezért nézek filmet, hanem a nagy érzésekért, a nagy ráeszmélésért, a rémületért, a drámáért, a nagy érzelmekért, a megható jelenetekért, a hősi tettekért, a szupertehetséges, szupererős főhős miatt, a jellemfejlődésért, a „miből mi lesz”-vonulatért, egy élet fantasztikus kiteljesedéséért, vagy éppen totális összeomlásáért, sorolhatnám. A borzongásért. A libabőrért.
De hogy attól jó egy film, hogy hitelesen visszaadta, hogy milyen unalmas az életünk??? B…meg.
Mellesleg azzal sem értek egyet, hogy mindannyian szürke, egyhangú, eseménytelen életet élünk és ha visszanézel a saját életedre, az is dögunalom. Lósz@rt. Az én életemben rengeteg, de rengeteg csúcspont volt, és sok mélypont is, nagyszerű emberi kapcsolatok, fiatalkori csínytevések, halálközeli élmények, majdnem-megfulladás, fejbetörés, szerelmi eufória, sorolhatnám oldalakon át. Akinek nincs miről mesélnie, az ne csináljon filmet. Ez a határozott véleményem.
De ha mégis, akkor jelölje, hogy ez egy művészfilm, hogy azok üljenek be rá, akik az ilyen „a szokásos kliséket nélkülöző, hűdenagyon megmutatja a művész, hogy mi az unalom, nincs itt jellemfejlődés, nincs eufória, nincs csúcspont, nincs konfliktus, nincsenek jól megírt, elgondolkodtató dialógusok, csak a ragyogóan visszaadott szürkeség és unalom. Meg merte tenni, hogy szembemegy minden filmes hagyománnyal, ünnepeljünk!”-filmeket keresik.
Az a kategória, amitől ráz a hideg: hogy „olyan rossz, hogy már jó”. Sosem értettem, hogy ez mit jelent. Számomra nincs olyan, ami alapvetően rossz, de ha szándékosan az, akkor már jó. Olyan sz@r vicc, hogy már jó. Olyan csúnya csaj, hogy már szép. Ha egy film bénaságból rossz, akkor az rossz. Az a film, amit egy tehetségtelen kúkategóriás rendező rendezett, egy béna forgatókönyvíró írt, és sz@r színészek játszottak el és full unalom az egész, az sz@r. De ha egy jó rendező csinálja ugyanezt és direkt unalmas, akkor örömmel nézem az unalmas filmet, mert ez szándékosan az és így már jó?????!!!
Brrr. Haragszom. A rendezőre, aki egy ilyen ragyogó ötletből egy rémunalom filmet merészelt készíteni, így az ötlet csak egy mézesmadzag volt, amivel beédesgetett a moziba és aminek a nagyszerűségéhez illő kiemelkedő alkotást kellett volna kapnom, de pofátlanul lapos unalmat tálalt fel. Mintha aranyszegélyű Zsolnay-tányérban kapnék sótlan tojáslevest. Nagyon nagy csalódást érzek.
Haragszom a marketingesekre, akik nem írták ki korrektül, hogy művészfilm, csak az nézze meg, akit feldob egy szándékosan unalmasra csinált, lapos, ötlettelen, 3 óra hosszú film, aminek se tanulsága, se haszna, se nagy pillanatok, se nagy érzelmek, se jó dialógusok.
Akkor beülhet rá az, aki szeret szándékosan unalmas filmeket nézni és lelkesen elemezgetni, hogy „vajon mit üzent a művész a neorealista szecesszió burkolt eszközeivel, az önmagába záródó egzisztencia bugyraiban manifesztálódott életsíkok prehisztorikus szintaktikájával?”.
Én meg elkerülöm jó nagy ívben a mozit és inkább megnézem ezredszer a Ponyvaregényt, a Mementót, a Remény rabjait vagy az Esőembert blueray-en.
Nekem ezek a filmek.
Linklater a tiltólistán. Kidühöngtem magam.


2015-01-05 22:24:43 carmine (2) #66

Ahogy korábban írta itt valaki az egész olyan, mint egy megfilmesített napló, mindenféle tartalom nélkül. A megvalósítás jó ötlet és Arquette játéka is nagyon tetszett, ám maga a film számomra semmit nem mondott. Még 2 órája se ment, amikor már borzasztóan untam. Talán ha egy órával rövidebb lett volna, akkor másként gondolnám, de így ez a történet ilyen terjedelemben engem nem tudott lekötni és csak egy új film, ahol nem értem a hype-ot.

2015-01-01 17:48:12 Rorschach (5) #65

Kis évösszegzésem után arra jutottam, hogy ezt a "filmet" nem hagyhatom szó nélkül. Azért az idézőjel, mert a Sráckort valójában nem lehet egy lapon említeni egyetlen más, általam látott filmmel sem, kicsit másabb és több mindegyiknél. Tizenkét év, azt a hétszentségit. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, micsoda teljesítmény volt már pusztán az is, hogy végig kitartsanak az ötlet mellett, az meg csak a pláne, hogy a sok-sok évnyi anyag nem esik szét, sőt, egy ilyen filmmé áll össze.

Részletezhetném, hogy milyen bájos, vicces, néhol fájóan életszagú a cucc, de ehelyett inkább gyorsan rátérnék a legjobbra: azok a színészek, te atya úristen! Patricia Arquette és Ethan Hawke mindketten mehetnek Vapitire, amit itt művelnek, arra nincsenek szavak. Az előbbi is elképesztő, de nekem Hawke játéka volt az, amitől lementem hídba. Azt a rohadt életbe, hogy lehet az, hogy ő mindig és csak akkor ilyen fantasztikus, amikor Linklater rendezi? Annyira élők és valóságosak mindketten, hogy lemásznak a vászonról. Nagyon ritkán látni ilyet, így hirtelen nem is tudom, mikor volt szerencsém legutóbb ilyen elsőrangú színészi játékhoz.

Hatalmas meglepetés továbbá, hogy jót tesz a filmnek a majd' három órás játékidő. Nem is tudom, melyik nagy figura mondta egyszer, hogy igen erős indok kell ahhoz, hogy egy filmet két óránál hosszabbra vágjanak, hát itt van indok. Egy percig nem éreztem volna feleslegesnek, rétestésztának a Sráckort. Bassza meg, tizenkét év!

És simán lehetne ebből A kedvenc filmem, de sikerült elcsúsznia egy banánhéjon, ami miatt sajnos a Vapitiről is lemarad. És ami miatt puszta kézzel világokat tudnék szétzúzni. A pillanat ragad meg minket, mi? Nem az a bajom, hogy ezzel a sorral, vagy ezzel a jelenettel zár a film. Az a bajom, hogy Linklater egész egyszerűen nem tudja ábrázolni a tinédzser főhőse jellemét. Ugyanabba a hibába estek az alkotók itt is, mint tavaly A nyár királyai stábja, és a film után az jutott eszembe, hogy az író/rendező elfelejtette, milyen fiatalnak lenni.
Mert a fiatalok nem ilyenek. Higgyetek nekem, egy vagyok közülük.
Az itt ábrázolt fiatalság nem létezik, ez egy sztereotipizált változata a lázadó művészléleknek; Linklater elkorcsosult, leegyszerűsített hipszter-féleséget csinált a fiúból a film végére. Tessék figyelmesen újranézni, Mason szókincse a zárásra 90%-ban a "cool" és "you know" szavakból áll, és borzasztóan fájó, hogy pont a főszereplő marad kétdimenziós és kibontatlan. Követjük tizenkét évig, látjuk, ahogy felnő, de nem ismerjük meg, ne már!
Ettől, és néhány levegőben lógó száltól eltekintve azt kell mondjam, a Sráckornak van a legnagyobb szíve az egész 2014-es felhozatalból, párját ritkítóan érzelmes és értelmes, 2014 egyik legjobbja.

Ez meg... try not to cry.

2015-01-01 14:41:43 fade out (4) #64

Majdnem ötöst adtam, de meggondoltam magam. Ami miatt azt mondaném, hogy zseiális, az a 12 év a valóságban. Azért ez filmtörténeti tény, biztos, hogy Linklater beírta magát a nagy könyvbe. Mégis 4, mert egy napló. Ahhoz meg hosszú, majdnem unalmas (azért nem volt az).
Valójában 12 órának kellett eltelnie, mire fel tudtam dolgozni a végét, hogy nincs vége, csak abbahagyta. Ahogy telik az idő, egyre inkább azt érzem, így kellett befejezni.

2014-12-31 13:41:15 caulfield (3) #63

Nem könnyű ezt végignézni. S nem a hossza miatt. Lefáraszthat, mint egy valóság show.
Csak eljátszva a gondolattal, ha egy “gátlástalan”, alternatív európai filmes csinálja ezt meg, akkor lehet, hogy a jelenetek el lettek volna csúsztatva. Vagyis mindig a nagy szcénákat megelőző, vagy követő események kerültek volna a fókuszba, melyekben látszólag nem történik semmi. Valóban kiforgatva ezzel a rögrealizmuson is túlmenő dokumentarista illúziót. Nem a konkrétnak szánt tartalom, filozófiai bölcselkedés, konfliktus, vagy éppen a szép kerekre megírt karakterrajz került volna a középpontba, hanem a valódi hétköznap, akár a maró unalom, vagy üres révedés, melyben minden észrevehetetlenül finoman szétterül s formálódik - ahol az a bizonyos valódi illúzió szépen lassan megfogan.
Mert itt azért van akció és tanulság is rendesen, minden pillanatban, giccsesen, didaktikusan, s természetesen végtelenül irányítottan, hallva közben valahol a háttérben a rendező úrt, ahogy lelkes mesélőként megnyalja a hüvelykujját mielőtt lapozna a mintaszerűen tökéletlen amerikai család képeskönyvében.

2014-12-16 23:01:27 Pedro (5) #62

El kezdtem nézni majd 15-30 perc után ránéztem hány perces lesz a film. Megláttam a 2 és fél órát és úgy voltam vele nem bírom megnézni ezt a közepes filmet, de mivel Linklaterről van szó így tudtam meg kell szenvedni az "orgazmusért". Rohadtul bejött! A közepénél már imádtam. Az apró, vagy nem is olyan apró politikai utalások. A társadalmi problémákra/kérdésekre való válasz keresés. A zene nagyszerű, a színészekre nincs is szó, hisz maga az életet adták elő.A képek meg meg ... á hagyjuk is. Sajnálom, hogy ilyen hamar véget ért.

2014-12-02 14:02:45 ifj. Ó. Posszum (1) #61

Kísérletnek nem kísérlet, melodrámának üszkös gyenge, korképnek meg nagyon kevés. Szóval minek finomkodjak :)

előzmény: BonnyJohnny (#60)

2014-12-02 13:36:40 BonnyJohnny (5) #60

wow...
Kemény szavak. :)

előzmény: ifj. Ó. Posszum (#59)

2014-12-02 13:33:14 ifj. Ó. Posszum (1) #59

Érlelődött bennem. A nézést követően ellágyított a külcsín és leketteseztem; de ez egy marha nagy egyes!

2014-11-27 16:35:54 zozonagy (2) #58

gáz, közhelyes, uncsi, semmitmondó

2014-11-23 02:44:28 ZoLeEe (4) #57

zseniális csak kicsit giccsesnek tűnt egy idő után ez a sok bölcselkedés, mintha minden napjukat filozofálással töltenék az élet értelméről stb...
Viszont a befejező snittnek én személy szerint az anya utolsó mondatát- "I just thought there would be more." tettem volna a közönséges coelho-hippimaszlag helyett.

2014-11-21 20:33:02 korig (5) #56

Zseniális film. Csak azt nem értem miért öltözik mindenki úgy, mint a hetvenes években?

2014-11-10 07:38:26 mue (?) #55

Igy korán reggel azon gondolkodtam, hogy a film sikerét látva, mekkora nyomás alatt lehetnek az Asylum filmnél, hogy még idén kijöjjenek a saját verziójukkal.

2014-10-31 20:34:29 sasi89 (4) #54

Kétség kívül van 1-2 hibája a filmnek, de ami jó benne az viszont zseniális, szerintem.

2014-10-11 22:39:35 mkata85 (?) #53

Gondolatilag a Mielőtt... filmek sem sokkal mélyebbek, inkább csak feszesebbek, pörgősebbek. Linklater azért nem egy Cassavetes. Itt is a kétszereplős jelenetek adják a film krémjét.

2014-10-11 22:03:09 ryood (3) #52

az a közhelyes, giccses jelenet (meg ami ott elhangzik) fuhh...az egy gondolat?
vicc..oravecz nóra eredetibb ennél..

előzmény: manuva (#51)

2014-10-11 22:01:46 manuva (5) #51

Pedig többször mintha szájba is rágná, hogy mit gondol, pl. az utolsó mondatokkal.

előzmény: ryood (#50)

2014-10-11 21:54:41 ryood (3) #50

arra akartam ezzel utalni, h azt éreztem, ő semmit nem gondol az egészről, nincs közölnivalója, csak megmutat valamit önmagában.az egész üres..

előzmény: manuva (#49)

2014-10-11 21:42:48 manuva (5) #49

Annak értelmezése nélkül? Talán értelmezze a néző.

előzmény: ryood (#48)

2014-10-11 20:43:17 ryood (3) #48

egyrészt fantasztikus dolog, hogy végigcsináltak az alkotók, színészek egy ilyen "munkát", ezért le a kalappal előttük.
másrészt a fim teljesen semmitmondó. egy viszonylag átlagos, közhelyes történetet mutat be, annak értelmezése nélkül. igen, sajnos linklater nem nagyon közöl semmit sem ezzel az egésszel velem. nagy csalódás összességében.

2014-10-11 12:20:24 leplesbitang (2) #47

Aha, értem, amit írsz, és elfogadom, hogy értelmezhető így is. Nekem ebből a filmből nem a hollywoodi filmek tipikus fordulatai, nem a drámai helyzetek, a fantasztikum, vagy a jól követhető történeti ív hiányzott. (Tipikus filmes fordulatokból egyébként szerintem nem volt hiány: a bájos apa-fiú szerencsétlenkedésektől a tornácon álló puskás konzervatívig, az autó után bicikliző gyermekkori baráttól az általános iskolásokkal a szexről beszélgető menő gimnazistákig, az egyetemisták Álmodozók-életérzésétől az amerikai házibulikig, stb.)

Mondhatod, hogy ennek a filmnek az a lényege, hogy végigvezet az élet közhelyein, és ezzel az életünk közhelyességéről beszél. Csak szerintem ez kevés. Igen, mindannyian voltunk már zavarban, mert furcsa dolgokat próbált ránk erőltetni a nagyi, vagy mert a szülők a szexről akartak beszélni velünk. Ezekről a tapasztalatokról tök jót lehet beszélgetni egy kocsmaasztal mellett: jé, veled is, velem is, aha, pont így, hát persze, nahát. A baj szerintem az, hogy ennek a filmnek semmi mondanivalója a közhelyeiről, és jobbára semmiről sincs semmi mondanivalója.

Én nem "menekülök a saját életem elől", viszont akkor tekinteném tartalmasnak ezt a filmet, ha új perspektívát nyitna valamire, amit már ismerek (vagy mutatna valamit, amit még nem). A hétköznapjaink legsablonosabb része így, önmagában nekem nem tűnik olyan nagy dobásnak.

előzmény: Tenebra (#45)

2014-10-10 13:29:41 zsandar filip (5) #46

Teljesen egyetértek mindazokkal akik ezt a hétköznapiságot értékelik, a film zsenialitása az apró részleteken keresztül jut el hozzánk.

Számomra abszolút előny, ámulat a forgatókönyv és megvalósítás mértéktartása, az életszagú párbeszédek, fájdalmaink - örömeink flashback szerűen zajlanak közben. Sematikus, átlagos - lehet-, de 12 évet úgy ölel fel, szinte sajnálom, hogy saját éveinket nem vettük videora, gyerekeim bújását, örömét, pofátlan leszakadás célzatú beszólásait, ráncaim számának növekedését, vígasztalást, indulatot, biztatást, harcaimat velük és párommal.

Linklater maradandót alkotott.

2014-10-10 11:50:42 Tenebra (5) #45

"Nagyon profin megcsinált, bántóan tartalmatlan film."

Érdekes, mennyire másként lehet egy filmet érzékelni olykor. :D Szerintem pont az ellenkezője igaz.

Illetve valamilyen igazság van ebben a negatív kritikában, amit én a film pozitívumának fogok fel. Mivel nekem az az állításom, hogy ez a film az élet tartalmatlanságát, átlagosságát mutatja be. Viszont ettől még nem tartalmatlan! Erre reflektál azzal, hogy nem drámai történetet mutat be, mely tobzódik a fordulatokban, és az undorítóan giccses hollywoodiánus, melodarmatikus jelenetekben. Őszinte, egyszerű látlelet ez egy gyerek és egy család felnövekvéséről, sőt, egy generációról.

Gondoljatok bele: ha a ti életeteket így rögzítenék, vajon más jól szórakozna rajta? Vajon, ha levetítenétek tök idegeneknek, akkor tipikus zsánerfilm lenne az életetek vagy ilyen? Kötve hiszem, hogy létre lehetne hozni bármelyik hétköznapi embernek az életéből egy, a mai közönségelvárásoknak megfelelő filmet. A mai mainstream filmkultúra pont ennek ellenében dolgozik, hogy az élet kaotikusságából, unalmasságából, szürkeségéből álomvilágokba menekítse az embereket.

Linklater pont ezellen dolgozott, és ő pont azzal akart szembesíteni minket, hogy az élet nem olyan, mint a filmekben. Nem szerveződik izgalmas, "tartalmas" sztorivá. Nézzétek meg a saját életeteket. Tipikus életút mindannyiunké: hétből öt napot, napi 8-12 órában dolgozunk, eszünk, alszunk, filmet nézünk. Hétvégenként van valami felüdülés. De a gyerekkor is csak a gyereknek izgalmas: bandázás, haverozás, rosszalkodás - ennyi. Az átlag élete ilyen. Linklater ezzel szembesít.

Kár lett volna ezt drámai helyzetekkel, szituációkkal, míves párbeszédekkel teletömni, csak, hogy a saját életük elől menekülő embereknek izgalmas legyen. Pont ez a lényeg: ne meneküljünk az életünk elől, hanem vegyük észre, hogy milyen. Hát ilyen, mint a Sráckorban.

Számomra ezért zseniális.

2014-10-10 11:32:56 dukyka (3) #44

"Nagyon profin megcsinált, bántóan tartalmatlan film."
Én is így írnám le a filmet egy mondatban!

előzmény: leplesbitang (#33)

2014-10-09 11:25:49 Kalevala (4) #43

Persze, hogy voltak válságok az életében! Nincs élet válságok nélkül! És ami a családjában előfordult, megtörténik nap mint nap millió családban. Ami a lényeges és talán sok nézőnek ezért is unalmas, hogy a gyerek normális maradt. Sokan talán szívesebben látnának egy ámokfutó őrültet, aki lekaszabolja iskolatársait (volt már ilyen film is), mert akkor végre a történet egy “igazi” konfliktusban csúcsosodik ki. De hála istennek ez egy hétköznapi történet egy átlagos gyermekkel.

2014-10-09 10:53:47 manuva (5) #42

Konfliktusok, válságok azért vannak, pl. mikor az anya a két gyerekkel otthagyja erőszakos alkoholista férjét.

előzmény: Kalevala (#41)

2014-10-09 10:48:04 Kalevala (4) #41

Ez a film azt mutatja be, hogy csordogál egy teljesen átlagos élet a gyermekkortól a felnőtté válásig. NIncsenek nagy konfliktuksok, nagy válságok, amelyek kizökkentenék a hőst a lelki egyensúlyából. Nincs vérben tunkolás, nincs gyilkolás, nincs misztika, csak egy élet egyik napról a masikra, úgy, ahogy milliók élik az életüket. Miért ne lehetne erről jó filmet készíteni? Attól lesz csak egy film zseniális, ha van benne bukás, testi-lelki öldöklés, dagonyázás lelki pocsolyákban?
Ebben a filmben pont az volt az érdekes, hogy az élet hétköznapiságát tárja fel és ebben a hétköznapiságban néhol ráismerünk a saját életünkre, ifjúságunkra, hétköznapi, néha egyhangú életünkre és mondhatjuk utána, hogy igen, amellett, hogy nem éltünk át földrengés szerű eseményeket, az életünk a maga módján mégis érdekes, szép és értékes.

2014-10-09 10:25:51 ryood (3) #40

az a helyzet, hogy annak a pár embernek a véleményére jobban adok, akik itt megszólaltak a filmről "negatívabban", mint az egész emberiség döntő többségére.felőlem 10.0-ás átlaga is lehet valaminek, és áradozhat róla az összes kritikus rottenen, nem igazán érdekel..imdb pontszám meg egy nagy vicc..

előzmény: VVega (#39)

2014-10-09 10:19:25 VVega (5) #39

Mi vette el a kedved tőle? A 4.30-as KT átlag, a 8.7-es IMDb pontszám vagy a 200+ kritika utáni 9.4-es Tomat-o-meter? Én biztosan nem hagynék ki egy filmet, ami az emberek döntő többsége szerint fantasztikus, csak mert van pár ellenvélemény.

előzmény: ryood (#36)

2014-10-09 10:16:48 ryood (3) #38

lehet, de nem hiszem h moziban...elég volt egy szar film (holtodiglan) ..

előzmény: manuva (#37)

2014-10-09 10:12:42 manuva (5) #37

Szerintem nézd meg, mert csodálatosan szórakoztató, kimerítő és életszerű!

előzmény: ryood (#36)

2014-10-09 10:11:22 ryood (3) #36

most már szinte teljesen elment ettől a filmtől a kedvem, de ez az én hibám. nem kellene semmiféle írást előzőleg elolvasnom egy filmről se, csak hát a kiváncsiság..

2014-10-09 09:51:39 somogyireka (3) #35

Nagyon profin megcsinált, bántóan tartalmatlan film.
sajnos ahogy múlnak a napok, engem is egyre jobban bánt..ez jó kis mondat tőled, nekem legalábbis talált.

előzmény: leplesbitang (#33)

2014-10-09 08:22:53 manuva (5) #34

Hanem mik az értékes filmjei?

előzmény: deepbluenoir (#26)

2014-10-09 01:20:31 leplesbitang (2) #33

Innentől sokkal óvatosabban használom majd filmekre, hogy "közhelyparádé", mert ez a film maga a közhelyparádé. Kétségtelen, hogy van benne egy-két jó mondat, egy-két jó karakter, és hogy nagy buli embereket 12 évig filmezni, de az egész film kizárólag az "aha-élményre" épít, hogy jé, ez velem is pont így történt, váó. Igen, mint mindannyiunkkal. Csak ebből azért nem kellene filmet csinálni, vagyis talán pont abból érdemes, ami ezen túlmutat. Nagyon profin megcsinált, bántóan tartalmatlan film.

2014-10-08 01:01:15 ifj. Ó. Posszum (1) #32

Unalmas, érdektelen süketelés, ami az első két órában legalább jól tudja működtetni a sablonjait, majd a hátralévő időben lerombol mindent, amit addig felépített. Mintha az utolsó pár évben Linklater maga is beleunt volna saját projektjébe.
Az Argót idézve: "Fasz van itt, nem kincs..."

2014-09-28 22:38:15 hhgygy (3) #31

Ebben a filmben semmi zseniálisat nem találtam.
Nem értem ezt a hatalmas sikert és a (momentán) 8,8-as átlagot az IMDB-n vagy a 4,44-et itt.
Alig vártam már a végét, máskor türelmesebb vagyok.

2014-09-27 13:50:21 sleepingdancer (4) #30

Én mondjuk az arisztotelészi (eleje, közepe, vége ; értsd: expozíció, bonyodalom, megoldás) vagy pl a todorovi (egyensúly, felbomlás, harc, új egyensúly) értelmében használtam a szót. Az igaz, hogy történni látunk dolgokat a vásznon, köznapi értelemben van története.

előzmény: deepbluenoir (#29)

2014-09-27 12:50:58 deepbluenoir (?) #29

ezzel azért vigyázni kell.
a történet egy köznyelvi kifejezés is és többjelentésű, legtágabb értelmében egy vagy több valamilyen módon összekapcsolódó esemény elmesélése.
történetet mesél ebben az értelemben a boyhood, történetet mesél a to the wonder, történetet mesél az under the skin is, stb.
nyilván ezen belül már sokféle mód és típus van, meg van szűkebb értelme is a kifejezésnek, de azért a történetet semmilyen értelemben sem mesélő filmek nem túl gyakoriak.
attól még sokminden mesél történetet, hogy szegény néhai Syd Field sémájának esetleg nem felelnek meg:)

előzmény: sleepingdancer (#28)

2014-09-26 23:49:08 sleepingdancer (4) #28

Mint írtam, azért nem, mert nem mesél történetet. Vagyis nem szokásos játékfilm. Az persze kérdés, hogy mennyiben dokumentumfilm. Ha mondjuk van egy dokumentumfilmed egy család életének egy napjáról, és ugyanúgy ugyanott ugyanazt leforgatod színészekkel (amennyire ez lehetséges), akkor az játékfilm lesz? És ha csak elképzelsz egy ugyanilyen dokumentumfilmet, és leforgatod színészekkel? És ha elképzelsz egy követéses dokumentumfilmet egy család 12 évéről és leforgatod színészekkel? Akkor egyszer van egy fiktív dokumentumfilmed a családról meg egy valódi a színészekről, és ez a kettő ugyanaz a film. Linklater ezt csinálta.

előzmény: deepbluenoir (#27)

2014-09-26 23:09:37 deepbluenoir (?) #27

Azt hiszem, ezt a filmet nem lehet azokkal a szempontokkal megítélni, amelyekkel egy szokásos játékfilmet,"

miért ne lehetne? nem esszéfilm, nem valódi dokumentumfilm, hogyne lehetne.
csak hát ha úgy ítéljük meg, rögtön kiderül, hogy korántsem annyira nagyszerű, mint amennyire egyesek feldicsőítik.

előzmény: sleepingdancer (#24)

2014-09-26 23:07:43 deepbluenoir (?) #26

azért tegyük hozzá, hogy ha, és ez itt most egy nagyon hangsúlyozott és sokszor megismétel "ha", mert nekem vannak kételyeim, szóval ha mégis fennáll hogy linklater művész, akkor azok az értékes filmjei nem (és hányszor megismételt, hangsúlyozott ez a "nem" is), szóval nem a before-sorozat és nem a boyhood.
ezek inkább a feldícsért középszer, semmi több, részben pont ezért népszerű. olyan emberekről és olyan módon szól, ami a tömeget kizárja, de nem is újszerű, nem is művészi, nem is igazán okos,nem is igazán szép vagy érdekes, és pláne nem felforgató. épp ezért lehet belőlük remekművet faragni.
egy nyavaját azok.
és mérhetetlenül hamisak, mesterkéltek, minden dokumentarista látszat ellenére:)

előzmény: somogyireka (#22)

2014-09-26 22:38:58 somogyireka (3) #25

Figyelmesen elolvastalak és megint tök jó, amit írsz..értelek.Elég rendesen hatsz rám, úgyis tudod.
És szerintem is tündér!!
És Az élet fáját én sem szerettem, és akkor finoman fejezem ki magam.
Ahogy olvaslak, megy fel a pontszámom, hagyom magam neked.

előzmény: sleepingdancer (#24)

2014-09-26 21:23:00 sleepingdancer (4) #24

Azt hiszem, ezt a filmet nem lehet azokkal a szempontokkal megítélni, amelyekkel egy szokásos játékfilmet, ami történetet mesél el, és valahonnan valahová jut. Ott valóban releváns kérdés, hogy minden jóra fordul-e, a szereplők idealizáltak-e, ha igen, miért, ha nem, miért nem. Mi a történet ideológiai tartalma (minden történetnek van), műfajfilm-e vagy szerzői alkotás stb.

Ez viszont egy történet nélküli dokumentarista játékfilm, ami egy kicsit az életünkre emlékezés vagy akár az életünk élése (a "valóság") illúzióját akarja nyújtani (nehezítésképpen történet nélkül), se többet, se kevesebbet. Igazából ez részben sikerül, részben nem. Én legalábbis úgy vagyok vele, ha visszaemlékezem az életemre, biztos nem a szülinapjaim meg a ballagásaim jutnak eszembe, hanem olyasmik, hogy egy nyári délután almával dobáltuk egymást az utcán, meg pitypangot fújtam a kutyám arcába és megharapott (nem is értem, miért nincs állat a filmben, talán mert rögtön giccsé vált volna a vásznon?) és rengeteg ilyen gazdag kváliájú emlék. Nagyon nem szerettem az Élet fáját (bizonyos okokból), de ott jobban sikerült egy ilyesféle életillúzió megteremtése.

Sok rossz szelekciós döntés van a filmben, de sok olyan mozzanat is, ami életalkotó -- vagy nem is tudom ezt milyen szóval kifejezni. És az a nehéz ebben, hogy ha az élet illúzióját akarom kelteni, akkor nem emelhetem ki csak ezeket az emlékezetes dolgokat, mert az élet nagyobb része repetitív unalom... Bemegyek dolgozni, hazamegyek, ilyenek.

Most hogy egy anya 12 éven át jó -- mit mondjak erre? Egy történetmesélő filmben ez kérdés lehet, egy életről mesélőben nem, mert az én anyám pl 40 éve tökéletesen jó ember (pontosabban hozzám tökéletesen jó volt mindig), és nem jut eszembe azt gondolni, hogy ez így hiteltelen. Vagy hogy valaki a sármjának köszönhetően mindent megúszik? Először is semmit nem úszik meg: elvesztette a gyerekeit, nem tudni, miért, megszenvedi szerintem. Aztán valahogy kialakulnak továbbélési stratégiák.

Hogy 12 éven át senkinek nem lesz nagyobb baja? Miért lenne? Az élet statisztikailag ilyen, ha nem ilyen lenne, nem lennénk életben. Persze a történetek nem ilyenek: ott bajnak kell lenni, hogy megoldódjon vagy ne oldódjon meg etc...

A mellékszerepelők motivációi elsikkadnak? Ami azt illeti, a főszereplőkéi is, szerencsére. Mert nem célirányos történettel van dolgunk,ahol a szereplőket valami célorientáltan motiválná.

Nekem a párbeszédekkel sem volt igazán bajom, sőt csodálkoztam, hogy sokkal több okos párbeszéd hangzik el, mint a való életben. (Mondjuk ez a hello mosoly how are you mosoly I love you simogatás típusú interakció kicsit sok volt) Hogy van-e tünde (ez egyébként milyen szó? Nem Vörösmarty használta utoljára? Magyarul tündér sztem), az egy filozófiai vagy természettudományos vagy teológiai (vagy irodalmi :-) kérdés, teljesen jó válasznak érzem, hogy nincs. Vagy hogy van. Vagy hogy nem tudom.

Mondjuk azt érzem, ha gyermeket nevelnék, biztosan más szemmel nézném ezt a filmet.
De azért mindnyájunknak van erről valami tapasztalatunk, mert mindnyájan gyerekként kezdtük :-)

2014-09-26 11:40:27 mkata85 (?) #23

Hát igen, a szavazatok alapján itt az év filmje lesz, pedig korántsem tökéletes. A hibáit már felsorolták különféle kritikákban. A kislány a felénél ráun a dologra, a fiú pedig a végére annyira visszafogottá válik, hogy a színészi játéka már nem elég kifejező. A mellékszereplők motivációi elsikkadnak, anyuka végig tökéletesen jó ember (estin, két gyerek mellett főiskolai tanárrá képezi magát), a gyereknevelésbe minimális energiát fektető apa a sármjának köszönhetően mindent megúszik, pedig igazából egy öntelt, link figura (Hawke alakítása a legerősebb). Becsúsznak klisés, picit unalmas, szappanoperás jelenetek, senkinek sem lesz nagyobb baja, mindig minden jóra fordul. A srác alig szakított, már ott ül mellette a leendő szerelme.
Végeredményben mégis egy kedves, aranyos film. Arra ösztönöz, hogy az ember elgondolkodjon a saját életén, döntésein.
Technikai szempontból nagy előnye, hogy a rendező végig 35 mm-es nyersanyagra forgatott, így sikerült biztosítani az egységes vizualitást.

2014-09-26 10:05:47 somogyireka (3) #22

A dolgok nem ilyen feketék és fehérek, és a gyerekek nem kaphatnak ilyen útmutatásokat a felnőttektől,mint ebben a filmben..Vagyis tudom, hogy így megy ez, csak én még "tiltakozom", és igyekszem máshogy csinálni..Amit a tündékről vall Linklater az nem több,mint az animációs filmek felnőttvilágát bemutató elkoptatott mondat. A gyerek még hisz, a felnőtt már nem hisz..Számomra egyiknek sincs igaza, de a gyerek legalább még nyitott.

Nem az a kérdés, hogy léteznek-e tündék, hanem az, "miből vannak", s "miből vagyok én"..Miből van itt a dolgok lényege? Szóval, amikor a ma 13 éves fiam megkérdezte tőlem még kiskorában, hogyan is vannak ezek a dolgok, akkor ahelyett, hogy választ adtam volna neki, inkább kutatásra sarkaltam..Járj utána! Én is ezt teszem. A választ nem tőlem fogja megkapni, de legalább látja rajtam, hogy én is kutatok, nem álltam meg, és pont emiatt nem fáradtam el. (ellentétben a Boyhood szinte összes felnőttjével)

De nincsenek végleges válaszaim, ám addig megyek bizony, amíg az elmém elvisz, és ott (ITT) megállok..A végleges válasz túl van azon, hogy megérteni és elképzelni tudnánk.
Szóval, ha már Linklater..ha már egy amerikai "művészfilm", akkor legalább ne konzervválaszokat adjon, ne konzervbeszélgetéseket a reggelizőasztalnál, ahol anya fel sem néz a munkájából..Olyan fáradt klisék ezek..
Nem, az az ember az nem ennyi..Ráadásul ez a film a legnagyobb "rendező" munkáját igyekszik bemutatni..Én inkább csak életnek hívom..Linklater odaáll ELÉ, és rögzíteni próbálja, ahogy arcokat átír, történeteket átszínez..

Hiányzott számomra a legnagyobb rendező iránti ÁHITAT...

Viszont a főszereplő fiúval pont most szívesen elbeszélgetnék..remélem, nem veszik el, remélem, talán maga körül még igazán nyitott szíveket, és önmagukat az ismeretlennek megadó társakat.Mert azért tök egyedül lenni ilyen másként csak nehéz...

2014-09-24 23:41:47 PPGlam (3) #21

Kisebb durranás, mint amekkorára számítottam, emellett minden további nélkül beállok a "páratlan filmes vállalkozásért" tapsolók sorába - valóban lenyűgöző a mozi ezen aspektusa, de sajnos önmagában ez nem elég. Az előttem szóló somogyirekához hasonlóan én is sokszor felszínesnek, kétszerkettőre egyszerűsítettnek és jellegtelennek találtam a jeleneteket. Ethan Hawke mondjuk nagyon jó, az ő jelenetei teljesen rendben voltak; a srác viszont valami teljesen természetellenes érdektelenséggel megy végig az egész filmen, tulajdonképpen semmi nem zökkenti ki a "whatever" arckifejezésből, ami nem segít a szimpátia felkeltésében.

Összességében értem én, hogy mit akar, és szeretném is, hogy úgy istenigazából tetszen, de a formabontó eszköz (a 12 éves forgatás, etc) úgy látszik, nem mindig társul formabontó (vagy egyáltalán érdekes) tartalommal.

2014-09-24 21:12:00 somogyireka (3) #20

Na ez a film megfeküdte a gyomromat. Mondjuk, elég érzékeny. Az amerikai kaja megemészthetetlen neki, úgyhogy most várhatok, amíg kijön. (Az első órát konkrétan halálra untam)

Jó, nem leszek bunkó. Először természetesen jár a csillagos ötös a tizenkét évnyi heroikus munkáért, az édes fiúkáért, aki hajlandó volt a kamera előtt felnőni.Tehát, igaz, ha csak kísérletet látok benne, s nem figyelem a párbeszédek minőségét, akkor lenyűgöző mű.

Ám nem tudtam nem a beszélgetésekre figyelni, az viszont édeskevés, leginkább kínos. Vagy nem láttam jól, s Linklater csak látleletet közöl? Tessék ez van, ez az ember, ilyen k.va közhelyes, felszínes, ennyire nem gondolkozik igazán az életéről,ennyire fogalma sincs, ennyire csak vegetál, s maximum a kamaszokban csillan fel még valami "mire való is az életem igazán?" gondolat? Utána meg jön a szokásos robot, a hajsza, a szánalmas boldogságkeresés folyton rossz helyen. De ha ez így lenne, szóval, ha Linklater csak bemutatni szeretné a szappanoperát, ami egy átlag(amerikai)élet, akkor több helyen ki kellett volna szólnia a filmből, hogy hé, én egy másik helyről nézem a világot..Nyugi gyerekek, a megoldást a dolgokra isten ments, hogy ebben a szűk intervallumban keressétek, hogy születéstől halálig..


A 123.filmben hallom azt, amikor a kisfiú megkérdezi apukát vagy anyukát (általában ez a bravúros közhely,mely elválasztja a gyereket a felnőttől, a gyerek még hiszi, a felnőtt már olyan "jól lát" hogy nem..)hogy léteznek-e mondjuk angyalok(itt éppen tündék), és a sokat próbált, már fáradt felnőtt egy nemmel lesajnálja a gyereket.

Utálom, hogy a felnőttet erre a szintre degradálják. Én is felnőtt vagyok! A válasz ennél sokkal többrétegűbb. Nekem az egy roppant kényes pont, ezt egy Linklater nem teheti meg, max. egy csütörtök délutáni brazil sorozat..


Linklatert szerettem a Tape-ben, a Waking life már felcseszett, írtam hozzá,miért..de aztán a Before-filmek első két részében nagyon megszerettem, igen, a szerelmet zsigerből, hitelesen hozzá, de már a harmadiknál kezdett gyanús lenni, hogy basszus, ez üres, ez max. egy ezoterikus bölcsességű film a nagy férj-feleség beszélgetésekkel(na jó a 3.before-nál a veszekedésnél belejött..)


Elfáradtam a filmtől, túl sok "figyelemenergiát" vett el.

(és a fenébe is, Amerikában tényleg minden gyereket fogszabályzóznak, vagy csak engem bosszant fel ez a everything is all right-fogsor, ez a semmi hiba, minden perfekt..csak belepusztulunk abba, hogy semmi értelme, hogy élünk..)

2014-09-21 19:17:54 Gatyamadzag (5) #19

Már az első infók után tudtam, hogy ezt a filmet én biztosan megnézem bármi is történjék ezért sem trailert sem mást nem olvastam róla, még a játékidőt sem tudtam. Bevallom engem a film után meglepett, hogy 3 órás volt, egyáltalán nem éreztem hosszúnak, szívesen néztem volna egész este.
Varázslatos, magával ragadó film, ember legyen a talpán aki nem talál valamit ami megmozgatná, amivel azonosulni tud. Legyen az a kis Mason aki a fehérneműs nőket nézegeti vagy a laza fiatal srác aki naná, hogy iszik egy sört mert mindennap ezt csinálja :).
Ez a film hihetetlen, csodálatos, hogy elkészülhetett, hogy a 12 év alatt senki sem esett ki bármi oknál fogva. Egy ilyen történetet sehogy máshogy nem lehetett volna elmesélni, a színészek cserélgetése a kor váltásoknál sose működött volna.

A forgatókönyv pedig külön hatalmas piros pont, ennyire élő karaktereket, élő helyzeteket felvonultatni ilyen könnyedséggel. Az ember hajlamos elfeledni, hogy nem egy mindennapi család mindennapi életét nézi a maga egyszerű szépségében. A gyönyörű pedig ebben az, hogy évek múltán is tud majd újat mutatni a film, hiszen minden kor képviseli magát benne.

A legegyszerűbben kiszórt ötös, remek film.

2014-09-21 17:08:07 Kalti (5) #18

Bevallom, a film kétharmada felé én is elkezdtem fészkelődni, hosszú az a majd három óra, na :). Otthon, DVD-n nézve ilyenkor jó egy kicsit megállítani, enni, inni, stb., aztán folytatni, lehet, hogy nekem ez fekszik inkább.

előzmény: Vektor (#17)

2014-09-21 16:53:40 Vektor (4) #17

De ez még nem jelenti azt, hogy nem lehet érdekes párbeszédeket írni a karaktereknek. A Before-filmek erőssége a forgatókönyv volt, ezért bánom azt, hogy a Boyhood egyik leggyengébb eleme pont az lett.

Adok a Boyhoodnak még egy esélyt. Túl sokat foglalkoztam azzal, hogy éppen melyik évben járunk, hány évesek a szereplők, ami nem a film hibája (direkt leplezi is a váltásokat), ez biztos rontott az élményen. Továbbá az sem segített, hogy már a film felénél mindkét mellettem ülő néző elkezdte rendszeresen nézni a mobilját, hogy mennyi van hátra. A vége felé már 5 percenként villogtak, és panaszkodtak a párjuknak. Nem hiszem el, hogy nem bírnak normálisan végigülni egy filmet.

előzmény: Kalti (#16)

2014-09-21 12:46:09 Kalti (5) #16

Épp ez a szép, hogy történetvezetés gyakorlatilag nincs is, csak úgy folynak a dolgok a maguk természetes kis medrében, mint ahogyan az élet. Ezzel alkotott nagyot Linklater, hogy hagyományos értelemben vett sztori és nagy drámai csúcspontok nélkül tud lebilincselő lenni a filmje. Azok az epizódok a kevésbé sikerültek, ahol pont hogy beleerőltet olyan konfliktust, mint pl. az alkoholista férj.

előzmény: Vektor (#15)

2014-09-21 12:18:29 Vektor (4) #15

Talán kicsit többet vártam Linklatertől történetvezetés terén, de a forgatókönyv minőségén meglátszik a 12 év. Valahogy a dialógusok számomra nem működnek annyira, mint a jobb Linklater-filmekben. Azt is meglepőnek találom, hogy mindenki Arquette-et isteníti, amikor Ethan Hawke ellopja a showt a természetesebb alakításával, hiába kapja Arquette a látványosabb jeleneteket.

Közel sem tökéletes film, de már pusztán az filmtörténeti, hogy nem lett teljesen kudarc. Elképesztő, hogy mennyire természetesen oldották meg az átmenetek, csak a színészek megváltozott külseje árulta el, hogy évet váltottunk, ezért Linklater rendezőként, és a vágó is minden elismerést megérdemel.

2014-09-21 11:26:38 paradicsom (5) #14

Számomra a rendező magasan legjobb filmje.

2014-09-20 22:44:25 sleepingdancer (4) #13

Hú, ezt nagyon megnézném! Jó, hogy eszedbe jutott és megosztottad, hogy van ez a film. -- Időközben megtaláltam a neten, egy csekély összegért legálisan letölthető vagy megnézhető. http://dafilms.com/film/7179-marcela/

előzmény: zéel (#11)

2014-09-20 14:50:08 ryood (3) #12

játékfilmben viszont ilyen még nem volt tudtommal.

előzmény: zéel (#11)

2014-09-20 13:10:08 zéel (5) #11

12 évig követnek több embert
Jut eszembe a Marcela c. cseh film, amelyben közel 30 éven (!) keresztül követik a főhős életét.

előzmény: Tenebra (#5)

2014-09-20 10:33:43 sleepingdancer (4) #10

Jeles, de nem mint szokásos filmalkotás, hanem mint kvázi kísérleti film. Itt ugyanis nincs az arisztotelészi szabályok szerint elejével, közepével és végével ellátott történet: meglehetősen önkényesen kiválasztott időintervallumon át figyelhetjük egy család, benne főleg a srác kiragadott életeseményeit és változását. De az életünk sem történet, hanem folyamat. Az a furcsa, hogy így is működik a film: a folyamszerű epizódsorozatot hol a szereplők érzelemkifejezései, hol családi konfliktusok, hol a humor, hol filozofikus utalások és dialógusok, hol a hétköznapok szépsége teszi érdekessé. És főleg az, hogy ez a hosszú film nagyon közeli ismerősévé tesz a szereplőknek: átadja azt az érzést, hogy minden ember "szentség" egyedi és megismételhetetlen csoda. Magyar szemmel talán kicsit sok a mosolygás és a szeretlek! jellegű interakció, de azt hiszem, az amerikai szociokultúra tényleg ilyen. Gondosan ügyeltek rá, hogy ne idealizált, hibátlan családot, de ne is problémahegyeket kapjunk: így könnyen azonosulhatunk ezekkel többnyire nagyon szimpatikus karakterekkel. Emlékezetes darab.

2014-09-20 10:27:10 Tenebra (5) #9

Gondolom, találkoztál már azzal a kifejezéssel magyar kritikákban, hogy "dogmás". Ezt sokszor olyan filmekre használják, melyeknek köze nincs a Dogma-mozgalomhoz. Pl. Kocsis Ágnes filmjei. De mivel hasonló minimalizmust követnek, ezért divatos ezekre aggatni, hogy "dogmás" filmek.

Na, én csak egy olyat írtam le, hogy Zavattini annak idején azt mondta: szeretne egyszer 1,5 óráig követni egy embert, és lefilmezni a triviális életét. Ez lett végül A sorompók lezárulnak, de nem valós időben zajlott a sztori végül. Ez az eszmeiség igen is ott van a Sráckorban. Mégpedig annyiban, hogy nem nagy narratívát mesél el, hanem egy srác, egy család triviális életepizódjait pakolja egymás mellé, és az egész "valós időben" telik, azaz tényleg öregednek a karakterek, mivel 12 évig forgatták a filmet.

Olyat én nem írtam, hogy ez a film neorealista lenne. Én csak azt állítom, hogy Zavattini bizonyára szeretné ezt a filmet, mert részben beteljesíti azt, amit ő meg akart valósítani annak idején, hogy az életet a maga trivialitásában, folyásában mutassa be.

És, hogy miért szól ez a film tényleg az életről? Többek között ezért is, amit írtam. + A film végén kimondják a tutit, ami végülis a posztmodern gondolkodók világlátását is visszatükrözi: az életnek nincs értelme, nincs célja, nincsenek nagy fordulatai, nem lineáris, drámai narratívaként működik. Ahogy Mason, a fiú apja mondja: "nincs értelme az egésznek, mindenki csak próbálkozik". Az általad említett "idő" és "tapasztalás" pont ezzel van összefüggésben. :D

Neorealista film meg nem is lehetne, mivel az egy irányzat volt, és rég lefutott, meghaladottá vált pl. a hatvanas évek dokumentarizmusával, melyet mai napig majmolnak művészfilmek és tömegfilmek egyaránt.

előzmény: peterd127 (#8)

2014-09-19 23:43:24 peterd127 (?) #8


1. Ha a film végi monológra gondolsz, ott konkrétan az időről és a tapasztalásról van szó. (persze rálehet sütni az élet mibenlétének varázszavát, ez tény)

2. Eszmeiség? Ez most itt mit takar, nincs kifejtve.
3. Ha nem neorealista, akkor értelemszerűen nem értem hogy mit keres itt ;)

2014-09-17 17:04:39 Tenebra (5) #7

1. Kimondják a filmben...

2. Az eszmeiségről beszéltem.

3. Igen, és egy szóval sem mondtam, hogy ez neorealista film.

Olvasd el még egyszer a hozzászólásom. ;-)

előzmény: peterd127 (#6)

2014-09-17 16:34:09 peterd127 (?) #6

1. Mi az hogy az élet lényegéről? Az micsoda?
2. A neorealizmus abból állna hogy követünk valakit?:D
+ neorealista filmek tematikájához sohasem választanának középosztálybeli rétegekből szereplőket

előzmény: Tenebra (#5)

2014-09-11 20:04:21 Tenebra (5) #5

Nekem is volt alkalmam végre megtekinteni. Zseniális film, színötös! Pedig nincs benne semmi extra - a fogáson kívül, hogy itt bizony a gyerekszínszek felnőnek a szemünk előtt. Illetve Ethan Hawke vagy Patricia Arquett megöregednek. Klisés és Koelhós kijelentés, de erre a filmre 200%-ban igaz, hogy magáról az életről, az élet lényegéről szól. Illetve megmutatja az életet, az idő múlását. Erre csak és kizárólag a film képes a művészeti ágak közül, és Linklater szinte egyedülálló csodát vitt végbe (persze voltak már próbálkozások). Én úgy gondolom, Zavattini, a neorealista forgatókönyvíró vágyálma teljesül ezzel valamelyest, hiszen itt nem 1,5 óráig, hanem 12 évig követnek több embert.

+ Egyszerűen jó nézni ezeket a drámaiatlan, mégis szórakoztató, mély értelmű, megkapó és humoros jeleneteket.


Engem két dolog zavart csak. Az egyik az, hogy a kamasszá váló gyerekszínészek veszítenek varázsukból. Ugye a Linklater lány eléggé elemében van 8-10 évesen, ám mikor elkezd átlépni a pubertáskorba, eléggé érezhető, ami a valóságban is megtörtént, hogy ki akart szállni a projektből. Persze gondolom, apját a gutaütés kerülgette ekkor, mivel bukik az alapkoncepció, ha ezt megteszi... :D De érezhető, na, hogy a gyerekek elkezdtek feszengeni a kamera előtt. Viszont szerencsére Mason esetében csak átfordul a dolog, és az egyetemi éveire egy nagyon érdekes egyéniség alakul ki belőle. Nekem a Budapesti Iskola filmjei, mint a Cséplő Gyuri vagy A pártfogolt jutottak eszembe a filmet nézve (illetve persze Dárday István Családregénye).

Mindazonáltal az is zavart, hogy már megint a tipikus WASP középosztálybeli családot láthatjuk. Én nagyon kíváncsi lennék Amerika elesettjeire is már végre, őket nagyon rejtegetik a filmalkotók is... Pedig a Joe-ban is láthattuk, hogy vannak ilyenek bőven.

Ezt leszámítva zseniális volt, nagy filmélmény, és az a közel 3 óra szinte elrepült. Ja, és Ethan Hawke kivételesen zseniális volt a gyerekek apjaként, frenetikus ez a színész. Rendkívül jófej karaktert játszott.

2014-06-07 16:43:16 gringo (5) #4

Izgalmas cucc, hihetetlen látni hogy valaki a szemünk láttára nő fel. Viszont kicsit hiányoltam belőle valamiféle erősebb koncepció hiányát, ami a jellemfejlődést illeti. Nem árt szinte három órába valami plusz izgalmat csempészni azonkívül, hogy valaki felnő és az amerikai, xxi. századi lét tipikus helyzetein végigbukdácsol. Viszont tényleg nagyszerű, epikus, ambíciózus munka, csillagos négyes.

2014-04-26 11:54:06 St4nt0N (?) #3
2014-03-02 08:04:35 Pedro (5) #2

Már nagyon várom. Linklaternél nem tudhatod mit veszel ki a bonbonos dobozból.

  • 1
  • 2