Kritikák, elemzések
[www.vox.hu] Csákvári Géza cikke
[geekz.444.hu] Nemes András cikke
[amerikaiplan.blog.hu] Az eltűnés sorrendjében (Hannibal Lecter)
Közhelynek számít, de a skandinávok egyedi prizmán keresztül szemlélik a világot, és bűnügyi filmjeiket is ez teszi igazán exportképessé. Ma már az amerikaiak is csak a sorozatok mezőnyében tudják utolérni - és megszorongatni - a derék északiakat. (Az sem véletlen, hogy az utóbbi évek egyik legjobb tengerentúli bűnfilm-szériája, a The Killing is dán licenc alapján készült.) A Nyomtalanul, a Fácángyilkosok vagy épp Az eltűnés sorrendjében pusztító erőszak- és perverziócunamit zúdít a nagyérdeműre, nem is beszélve a képek mögött lappangó heveny társadalomkritikáról. Az a szorongató érzés fog el, hogy itt a világot tényleg csak a szentlélek tartja össze, de a már amúgy sem létező harmóniát bármikor kettéroppanthatja valami primitív őserő, és a békés együttélés látszólagos konszenzusa is darabokra hullhat. Egyszóval nem mindig szívmelengető dolog ilyen mozikat nézni. Viszont átkozottul szórakoztatóak. Ez alól Az eltűnés sorrendjében sem kivétel.