The Lost Weekend (1945)

Megrázó, realista lélektani és szociodráma az alkoholfüggőségről és az azzal szembeni reménytelen(nek látszó) küzdelemről. A detoxikálós - és az azt követő hallucinációs - jelenetek a korszak legvérfagyasztóbbjai közé tartoznak. Milland szenzációs a szerepben, és a rendezés is remekül asszisztál az erős tartalomhoz. Csak hát az a befejezés ne lenne.. Ó, várj!

Mi is történik a végén? Az átélt traumatikus élmények hatására Don öngyilkosságot kísérel meg, de ezt nem éreztem annyira "szívből jövő" elhatározásnak, sokkal inkább csak pillanatnyi elkeseredettség és szeszély, és a Helennel való beszélgetés után nem is erőlteti túlzottan a dolgot. Aztán a legvégén a várost látjuk, a narráció pedig a számtalan, sokszor lenézett alkoholfüggőről beszél, tehát a sorstragédiából kilépünk, és egy egységes társadalmi üzenetet fogalmaz meg: Ne nézd le az alkoholistát, hanem inkább segítsd, ahogy tudod, hátha ki tudod húzni a gödörből. Én úgy értelmezem ezt az utolsó jelenetet (illetve az egész filmet) hogy az nem csak az alkoholfüggőség ördögi körét akarja bemutatni, hanem azt is, hogy ez az egész legyőzhető, pláne akkor, amikor az illető még nincs annyira mélyen és még támogatják is. Don tehetséges, még viszonylag fiatal, van egy támogató barátnője, nem reménytelen a helyzete, ráadásul jókora mennyiségű ihletet is kapott a regényéhez, tehát miért kellene valami irgalmatlanul sötét befejezést kapnunk? Maximum azzal lehet vádolni a filmet, hogy kicsit idealizált, mert nem egy reménytelenül lecsúszott alakot mutat be, hanem egy olyat, aki még potenciálisan sikeres ember is lehet, persze csak ha le tudja győzni az italt.

Alapesetben az érdekességek között lenne a helyük, de mivel a kommentfolyamban is szó volt róluk, inkább ide írom.

A 37. kommentben berto Az utolsó hétvége (’The Last Weekend’) címmel említi a filmet, amit critixx rögtön helyre is igazított. A film (és az alapjául szolgáló regény) valóban The Lost Weekend címmel jelent meg, de az imdb-n az alábbi közlés található az érdekességek között: „Billy Wilder csak évekkel később jött rá, hogy Charles R. Jackson regényének a címe sajtóhibát tartalmaz. Valójában Az utolsó hétvége lett volna a cím.” Bár máshol nem sikerült megerősítést találni erre a közlésre, nem elképzelhetetlen. Az utolsó hétvége cím ugyanarra a kétértelműségre utalhat, mint a film megválaszolatlan befejezése is: a megtisztulás előtti utolsó hétvégéről, vagy a remény utolsó hétvégéjéről van-e szó.

Csabaga írt róla, hogy az öngyilkosság az idült alkoholizmusban szenvedőknél nem valószínű kimenetel. Ez lehet, hogy általánosságban így van, de konkrétan a regény szerzője, aki visszaeső alkoholista volt és aki regényt bevallottan önéletrajzi elemek alapján írta, öngyilkos lett, miközben a regény folytatásán dolgozott (wikipédia). Itt meghallgatható egy beszéde, amit az Anonim Alkoholisták gyűlésén tartott. (Szóval nem teljesen karikatúra az sem, amiről tomside írt.) Talán nem figyelt eléggé, hogy az ajándékba kapott segítőket és társakat (mimóza megfogalmazása) felismerje.

Kamasz voltam, amikor láttam a filmet, két bajom volt vele:
- Bár nem ismertem az eredeti címet, fel sem merült bennem, h más, mint a magyar, de haragudtam. Úgy éreztem, h sértő a ffiakra nézve, hogy az alkoholizmust az egyik nemhez kötik. Azzal nem volt bajom, h konkrétan a filmben férfi szerepelt, de az, hogy a címmel ki is jelölik, hogy az ivás = férfiak problémája, nagyon zavart. Nem véletlenül.
- A befejezést én optimistának éreztem (úgy láttam, az az üzenet, h kész, letette), és ezért hiteltelennek. Nem véletlenül.

Elveszett hétvége, elveszett idő... Tűnődöm, mi lenne, ha nem botorkálnánk tudva vagy tudatlanul Dan lábnyomában minduntalan körkörösen, körbe-körbe...Ez a hátborzongatóan részletes, mélyre ásó, sok apró rezdülésre és jelre is fókuszáló alkotás ugyan az alkoholfüggőség problémakörét bontja ki a főszereplő személyes tragédiájában, de bizony ezeket a labirintusokat járjuk körbe ettől eltérő szokásunkkal, rabságunkkal, gondolati sémánkkal is, amitől nem tudunk szabadulni akár éveken vagy évtizedeken át. Csalódásaink ellensúlyozására és az ellensúlyozás ellensúlyozására viszont rombolás helyett építő és továbbvivő megoldásokat érdemes és szükséges találnunk. S ha jól figyelünk, ehhez mindig kapunk ajándékba segítőket és társakat az úton.
Ennek a filmnek minden képkockája mestermű, érzékeny és megrázó színészi alakításokkal, és Rózsa Miklós zseniális zenéjével.

Ez itt egy beszédes kép akar lenni a film egy jelenetéből, de még ügyetlen vagyok, és nem jelenik meg:
https://anotherfilmblog.files.wordpress.com/2009/08/lostweek3.jpg

Határozottan öt csillagos film! Elképesztően realisztikusan mutatja be az alkoholizmust. Nyers. Egyszer mindenképpen meg kell nézni garantáltan beégnek azok a képsorok a néző emlékezetébe. Rendkívüli színészi játék Ray Millandtől. Valami félelmetes!

Akarhogy is: Nincs uj a Nap alatt... 71!!! eves film, de a motivaciok, a tortenetek ugyanazok most is...

Nagy hatású film, egyszerűen telitalálat mind a forgatókönyv, mind a kivitelezés.

tudom, hogy a studio...de akkor is nagy kár a befejezésért!

Igen, ez egy teljesen korrekt értelmezés, csak szerintem nem erre ment ki a film. Egész egyszerúen nem kelti azt a reménytelenséget és kilátástalanságot a nézőben, mint amit megfogalmazol, a topic #5-ös kommentjével értek egyet.

nagy kár a végéért!

Happy End szerű, de nem az. És igazából így még sötétebb, mintha a főszereplő meghalna. Akkor elérné a "megváltását" (nem szenvedne tovább), és a nő is tovább léphetne. De így nem. Mindketten maradnak a pokolban, önként, reménykedve (happy end szerűen), de közben reménytelenül. Belegondolva, ez egy szörnyen kegyetlen befejezés, ami anno az ostoba producerek figyelmét valószínűleg elaltatta a happy end szerűségével.

Igen, de a vége nagyon is happy end-szerű (még akkor is, ha csak látszatra teszi le a piát), nem valami kilátástalan, sötét befejezés, ami talán jobban illene a filmhez.

Ezt hogyan érted?
Hogy megígéri,hogy leszokik?Már századszor?Ez az ember egy reménytelen alkoholista.Én inkább azt tartom rossz megoldásnak,hogy az öngyilkosság szóba kerül.Az agyukat szétívó emberek nem tesznek ilyet.
Fura,hogy az akkori cenzúra úgy vélte,a film italozásra buzdít,mivel a főszereplő nem elég ellenszenves vagy vicces(A Hayes-kódex szerint az alkoholistáknak ilyennek kellett lenniük)figura.
Ugyanakkor az alkoholgyártók is megpróbáltak keresztbe tenni.

Wilder talán legmegrázóbb filmje. Don pokoljárását a néző is leköveti, és ez nem kis teljesítmény, hiszen 45-ös a film. A súlyos képsorokhoz a zene és a színészi játék is kiválóan asszisztál, ugyanakkor néha a Wilderre jellemző kicsit könnyedebb hangvétel is érvényesül pl. a befejezés.

Egy közel 70 éves film, mely ma is hihetetlen erővel szól. Nem semmi!
Hogy még ma is ilyen ütős a film, az, sajnos, nem csak a film zsenialitásának köszönhető. Hanem annak, hogy a filmben bemutatott probléma (tömeges, társadalmi probléma!) ma is éppen olyan élő, mint évtizedekkel ezelőtt. Sőt!
Ma már, ugyanis nem csak alkohol-függő, hanem kábszeres is lehetsz. (Fejlődés!?)
Ráadásul ma már nem csak az értelmiségi szorong, hogy elég jó-e, elég tehetséges-e, hanem az emberek sokasága.
Hogy lesz-e munkája? Ha van, nehogy kirúgják. Ki tudja-e fizetni a számlákat? stb. stb.

Szinkronosan láttam. Talán az első és egyetlen szinkronos film, amit nem bánok, hogy nem eredeti nyelven láttam. Persze ehhez egy Latinovits kellett! Zseniális választás, zseniális hang. Telitalálat!

A dráma, mint műfaj szerintem is csak maszatolás, a szociodráma az még oké, de a dráma így általánosságban egész egyszerűen használhatatlan, mert akkor hirtelen minden dráma lesz, ami "komoly" és máshova hirtelen nem fér be

A Szelíd motorosok szerintem azért nem működik melodrámaként, mert azon kívül, hogy tragikus a vége
nincsen benne "melo", krízis az még csak-csak van, de az a fajta halmozás és érzelmi felfokozottság, ami még itt a Férfiszenvedélyben is megvan, teljesen hiányzik belőle, a trip a lényeg, nem a főhős(ök) lelkivilága, nem működtet melodrámai hatásmechanizmust. Nem úgy épül fel, hogy mennek, szar nekik, közben egyre jobban nem tudnak kiszállni (mint itt) és közben meg kell a szívnek szakadni, hanem mennek, aztán egyszer csak megszívják.

Félreértetek: nem vagyok gondban e film műfajiságával kapcsolatban. :D Csupán örültem neki, hogy az alkotók érezhetően nem egy műfajfilmet, hanem egy "pszichodrámát" kívántak megalkotni, komoly szociális vonatkozással (s igen, az említett Az aranykezű férfi is hasonló, meg a Country Girl is - de az egy szubverzív musical). Hiszen Hollywoodban azért alapvetően műfajokban gondolkodnak. De ez, meg Az érik a gyümölcs, meg a The Informer is (hogy mást is említsek az alábbiakon kívül) üdítő színfoltok.

Viszont: elfogadom, amit írtok, hogy férfimelodráma. Hiszen a főhős passzivizálódik egy "nagy erővel" szemben, ami itt ugye az alkohol. S emiatt nem tud működni a szerelmi kapcsolat. (Egyébként ennek kapcsán volt egy kisebb vitám egyik tanárommal. Én a Szelíd motorosokat ilyen alapon akartam melodrámának titulálni, ám ő meg azt kérdezte, hogy "de hol van belőle a nő?" Viszont az én értelmezésem szerint a férfimelodrámának pont az a lényege, hogy nem a férfi-nő viszonyban szól a férfi kríziséről. )

A dráma viszont szerintem túl tág kategória, én azért ódzkodom tőle, hogy műfajnak nevezzük. Ugye irodalomórán tanultuk, hogy az műnem. A tragédia, a komédia és a színmű a műfajai, melyeket csoportosít. S ezek alá nagyjából be is lehet sorolni a filmes műfajokat is.
Illetve bizonyos értelemben minden történetmesélő film dráma, hiszen az ókori görög drámák cselekményívét követi (bevezetés - konfliktusfelvázolás - bonyodalom - tetőpont - megoldás felé vezető út - megoldás). De ez csak kukacoskodás részemről. :D :P

Pontosan. És a Férfiszenvedélyt sem értem, miért okoz ekkora hívást Tenebra kollégának, hiszen maximálisan kimeríti ezt a kategóriát. Nem szabad elfelejteni, hogy a melodráma egyáltalán nem csak a szerelmi melodrámát jelenti. Egy férfi küzd szenvedélyével, ami szépen lassan maga alá gyűri és tehetetlen lesz ellene. Nem értem mi az olyan "rejtélyes" eme film műfajiságával kapcsolatban.

Műfaji szempontból férfimelodrámaként teljesen jól működik, olyan fajtársakkal, mint Az aranykezű férfi vagy a Bigger than LIfe. (Vagy még melodrámásabban, ennyire erős social problem-vonal nélkül a Random Harvers és a Goodbye, Mr. Chips.)

Szociodráma - szerintem ez egy korrekt és konkrét műfaji meghatározás. Szerintem igenis műfaj a "dráma", amelynek sokféle formája van, de ezekbe a kérdésekbe itt ne menjünk bele (egyébként több és igen tartalmas, bár általában csak néhány fél között zajló műfajelméleti viták zajlottak már le ezen a fórumon). Az Alkony sugárút pedig egyértelműen noir, annak a legsötétebb fajtájából. A Magányos helyent nagyon régen láttam, de igazad van, tényleg erősebb benne a pszichotikus vonal, voltaképp akár pszichothrillernek is nevezhetnénk, ha a főszereplő (ön)pusztító hajlamának eluralkodására gondolunk.

Én azt azért nem nevezném noirnak, mert nem a bűntény adja a központi témáját + emlékeim szerint a nő sem igazi femme fatale. A Bogart által játszott főhős saját maga ellensége tulajdonképpen, emiatt is mutat inkább az áldalad is említett pszicho-irányba. Szvsz tehát ott sem egy műfajfilm létrehozása volt a cél, hanem a karakter köré írtak egy történetet.

A Grapes of Wrathet szociorealista filmnek is nevezik (pl. Magyar Bálint vagy Bordwell filmtörténeti könyvében a fordítás így adja meg). De szerintem műfajilag az sem behatárolható. (A "dráma" legalábbis szerintem nem műfaj.) Igaz, egyesek road movie-ként hivatkoznak rá, ami annyiban igaz, hogy a cselekmény jelentős részté teszi ki az utazás.

Mindenesetre e film viszont tökéletesen megragadhatatlan műfajilag. Ami engem továbbra is elvarázsol. :D (Mondjuk Wilder későbbi munkája, a Sunset Boulevard sem egy könnyen besorolható darab, de arra még inkább illik a "film noir" jelző, minthogy a bűntény, a flashback-keretezés, meg a femme fatale jelen vannak. )

A Magányos helyen noir, ami elég erősen hordozza a később intézményesülő pszichothriller jegyeit is magán. Az Érik a gyümölcs - jobb definíció híján - társadalmi dráma, amivel kapcsolatban viszont tényleg igaz, hogy cselekménye akár egy olasz neorealista filmbe is illene.

Azaz, keverem a kettőt állandóan. :'D

Tenebra kollégánk Fritz Lang Fury című filmjére gondolhatott.

* Hitchcock Frenzyje! ;)

Jó kis film, és ugyanaz a "probléma" ezzel, mint mondjuk az In a Lonely Place-szel vagy Fritz Lang Frenzyjével vagy a Grapes of Wrath-tel: egyszerűen nem tudom besorolni semmilyen műfajba. Sőt, én ezt inkább egy klasszikus problémaleíró művészfilmként tudnám leginkább definiálni. Hihetetlen számomra, hogy mennyire beilleszthetetlen a hollywoodi műfajrendszerbe. És persze a komolysága is. Persze, noirstílusú (erős szubjektivitás, fényrácsok jelenléte már-már hányásig, passzivizálódó, neurotikus főhős stb.), de hiányzik belőle a bűntény. Melodrámaként sem működik, mert nincs benne szerelmi háromszög és nem is áll szemben a főhős valami megragadható, legyőzhetetlen hatalommal. Románc sem, mert nem a szerelmi szál az erős benne. Ez egy kőkemény character driven dráma.

Szóval meglepő volt számomra. Habár van egy nagyon köhögős műfaj, amibe be lehet tuszkolni, s amit 1945-1960 közti "komolykodós" filmekre használtak: szociális problémafilm. De hát ez azért annyira nem műfaj, hanem inkább egy olyan megjelölés, mint a "neorealizmus".

Egyébként én annyira nem éreztem nyitottnak a végét, habár ugye az elejével egy erős keretet alkotott, és azért itt-ott megkuszálta az időrendet/fikció-filmvalóság viszonyt. Mikor elkezdi mesélni a saját történetét, de mint egy megírandó novellát - The Bottle. Ott kicsit elbizonytalanodtam, hogy tényleg így kezdődött az ő története vagy pedig ezt kitalálja. Számomra egyértelmű a film üzenete: az alkoholizmus korunk problémája, és minél előbb kiutat kell keresni belőle. Kiút pedig van, csak elhatározás kell.

4-est nem tudom, miért adok rá, de annyira azért nem vágott a falhoz, hogy 5-öst kapjon. Viszont üdítő sznífolt a hollywoodi filmiparban.

Nyitott marad a vége, mi pedig ezért vitatkozhatunk, yep! A lentebb elhangzottak mellett a happy end és a tragikus vég mellett is tudok további érveket felsorakoztatni.
1, A happy end mellett egyetlen, de annál nyomatékosabb érv szól szerintem, méghozzá az, hogy Dont egyetlen más alkalommal sem láttuk alkoholt tönkretenni az egész filmben, kivéve a végét. Ez a jelenet mindenképpen egy metaforikus tett. És akkor két jelentést tudok adni neki. 1, hogy valós happy end és akkor a házasság után Don végre állást szerez, dogprevenciós előadó lesz király kis amerikai iskolákban. A felnövekvő generációk megmentője az alkohol sátánjától. 2, Hogy ebből azért mindenki kihallja a karikatúrát. És hogy akkor ezt a metaforát a film zseniális szerkesztésmódja kívánja meg, ugyanis
tragédia ez kőkeményen szerintem. Hamletet nem szokták poénból emlegetni. "Értelmetlen, végeláthatatlan küzdelem, melyből egy kiút volna, az öngyilkosság, melyet azonban képtelenek megtenni, ahogy Hamlet, úgy Don is." Az élet értelmetlen küzdelmét, a mitikusan ősi témát, amit Camus nem sokkal később Nobel-díj értékben írt doktrínává egzisztencializmus címen, nem szokás rózsaszín happy enddel eladni. A tragikus végkifejlet mellett a szerkezet és a motívumok visszatérő rendszere szól, és nálam ez az olvasat nyer. A motívumok visszatérése, mozgásuk körkörössége a függőség egyértelmű tükre. Lent már írtátok, hogy a kabátok kapcsán találkoztak, és végül majdnem ezekkel váltak el, de ez önmagában csak egy keretes szerkezet volna. Hozom a további példákat. Az üres lap. Hogy a film bármely idősíkján azt halljuk, Don írni FOG. (Ez egy mítosz, mellesleg durván csehovi.) A poharak kör (!) alakú talpnyoma és ennek dicsérete, a vágásban visszatérni az ablakból kilógó üvegre, az írógép visszatérése, hogy a detoxikálóban Don csak egy, aki kétség kívül fog még ott járni, és talán több hasonló is van még, csak nem kentem elég sarat a szememre a gyógyuláshoz.Ha meg valaki azzal jönne, hogy de hát a megalopoliszt mutatni totálban az elhatározás és a gyógyulás didaktikus szavaival aláfestve, az nem lehet más, csak happy end, akkor azt mondom, nem, hanem ez irónia, vagy még inkább a függőség általános igazsága - ezért látjuk a várost -, minden más ivóra igaz ördögi kör.

Valóban nem volt a legfelkapottabb, azonban amikor hívták szinkronizálni, zseniális volt, sajnálatos hogy olyan korán eltávozott.

Ez tévedés, még határesetként sem jöhet szóba mint noir. Bele lehet magyarázni dolgokat (a neten meg is teszik), de sok értelme nincsen. (Latinovits valóban kivételes orgánummal rendelkezett, és ehhez képest meglepően keveset foglalkoztatták a szinkronban, legalábbis az én tudomásom szerint. Nagy kár például, hogy egyetlen Brando-filmbe sem hívták.)

Valóban telitalálat Latinovits mint Milland. Remek orgánuma volt, szintén remek volt Jack Nicholson szinkronhangjaként Az utolsó szolgálatban.

Egyébként nem nagyon értem miért írják néhol a The Lost Weekend-et film-noirként.

Bár nem ismerem a szinkronos változatot, de Latinovitsot nagyon el tudom képzelni ide.

Mindent elsöprő alakítással leplezi le Ray Milland az igazi alkoholistát, ehhez pedig Billy Wilder zseniális rendezése párosul. A magyar változatban szintén remekel Latinovits Zoltán, mint szinkronhang.

Az alkoholizmusnak azért vannak sokkal mélyebb bugyrai a filmben bemutatottaknál,és jóval mélyebbre el lehet jutni,mint Don a filmben.Ha viszont figyelembe vesszük,hogy mikor készült,és mennyire hiteles még most is,elgondolkodtató,vajon 1945-ben mennyire kemény,őszinte,és bátor film volt ez.
A regényt,amiből készült szívesen elolvasnám.

Végre megnéztem...kiváló alkotás.

Nagyszerűnek érezném a filmet, ha nem készült volna el pár évtizeddel később a hasonló témát feldolgozó 'Las Vegas, végállomás', Nicolas Cage-dzsel. Történetesen ezt láttam előbb, s Cage zseniális játéka sokal nagyobb hatású volt rám, és ez bizony elhalványította a Lost Weeked-et. Akartlanul is összvetve a kettőt, számomra a Las Vegas felé billen a mérleg, de nem kisebbitve persze a B. Wilder film erényeit.

Talán annyi logikátlanság van benne,hogy az igazi idült alkoholisták már régen nem látják át a cselekedeteiket.
Az alkoholizmusról írtam régen egy szakdolgozatot.
Láttam is ilyen embereket,és a leszokókat(üres tekintettel néznek a semmibe,láthatóan szétitták az agyukat!)
Sok különböző módon ér véget az életük,dea film által megpendített öngyilkossággal szinte biztosan nem.

Újranézve ezt az alkotást megerősítette bennem a film zsenialitását. Amikor először láttam még én is pozitívnak tartottam a film végét, de másodszorra már felfedeztem, hogy ez eddig is így volt mindig, újra és újra.
Ray Miland néhány beállításban engem James Stewartra emlékeztetett, és bizony a játéka is. Zseniális átéléssel játszott, és a lélek legmélyebb rezdüléseit is megmutatta. Pedig aztán voltak itt rezdülések fel is le is. Billy Wilder nagyszerű rendező. Szinte megeleveníti az alkoholt, mint főelllenséget. Az jutott eszembe, hogy ha az Amerikai Film Intézetnek lett volna egy kis humora, a főhős/ellenség listájára felveszi ebben a filmben szereplő megelevenített alkoholt is.
A forgatókönyv szintén jó. Elég sok mindent megmutatott ezzel kapcsolatban, amit meglehetett. Bár nem annyit mint a Leaving Las Vegas. Igaz, az tovább ment ennél a pontnál.
A film nálam magas helyre került a listán, de nem tartom Wilder legjobbjának. Amivel nem ezt a filmet szólom le, hanem Wildert dicsérem.

Tényleg jó film,de számomra a témában eddig látott filmek közül a Las Vegas,végállomás viszi a pálmát.De ez ellen sincs semmi kifogásom,abszolút rendben van.

Ez a befejezés muszályból került rá,de még így is jó,hiszenmár gondolom százszor megígérte,hogy abbahagyja az ivást.

Őszintén szólva arra számítottam, hogy a végén valaki meghal, mert meg kell valakinek halni ahhoz, hogy még erősebb nyomatékot nyerjen az alkoholizmus pusztító, mindent romba döntő, senkit és semmit nem tisztelő mivolta...Gondolkodás nélkül ötöst adtam volna rá, ha így történik. Ülepednie kellett pár napot az ötösért:-)Az ötös mellett szólt B.W elvetemültsége, a rendezés merészsége, a megcsillanó zseniális képek (pl. üveg a plafonra tükröződve)...és mert erős a sztori nagyon, és mert az alkoholizmus tényleg ilyen.Én elhiszem.
A vége nyitottságával kapcsolatban - hogy most jóra fordul minden, vagy megint visszatérünk az ördögi körhöz - igazából nálam a "minden jóra fordul" felé billen mérleg, és ezt az döntötte el számomra,hogy BW annyira meg volt lepődve azon, hogy a delíriumban állatokat képzelt el, annyira sokkolta, hogy EZ lehetett a fordulópont.
De pont ettől szép,hogy úgy fejezed be, ahogy akarod...

Nincs rá jobb cím.

De a cím nem LAST weekend, hanem LOST weekend, vagyis nem "utolsó hétvége", hanem "elveszett hétvége", vagy inkább "kiesett hétvége". Egyébként a film hatására később általánosságban az alkoholisták ital mámorában töltött, "kiesett idejét" gyakran "lost weekend"-ként emlegették. :-))

Rossz magyar cím egy zseniális B. Wilder-filmnek. Az eredeti „The Lost Weekend”=Utolsó hétvége sokkal kifejezőbb lenne. Ki érti, miért lett „Férfiszenvedély”?! (Egyébként állítólag több az iszákos nő, mint a férfi.) A film viszont fantasztikusan jó, R. Milland nem érdemtelenül nyerte el a vágyott szobrocskát. A téma, a fényképezés, a zene (Rózsa Miklós munkája), no meg a rendezés, mind, mind kiváló. Emlékezetes jelenetek sora, pl. a hotel telefonfülkéjéből való telefonálás: egy síkban három! esemény, vagy a DT ábrázolása az egérrel és a denevérrel, vagy a csillárba rejtett üveg. Milyen jó lenne valahonnan megszerezni a TV-ben vetített szinkronizált változatot, Latinovits hangjával!

Mert legutóbb azt osztályoztad egyesre. Mintha annak a topicjába is írtam volna ezzel kapcsolatban neked... többekkel együtt.
Tényleg nem értetted, hogy miért ezt hoztam fel? :) Az aranyos... :) Tulajdonképpen egy félmondattal említhettem volna, de azt hittem, hogy számodra egyértelmű.

Számára meg ez nem volt szórakoztató, ennyi. :)

Nem, nem illetted negatív jelzővel, és ez dicséretes! Nem, tulajdonképpen ennek kéne az alapvetőnek lennie, de a mai világban már dicséretesnek számít. :S Sőt, egyes KT tagok hozzászólásai alapján azt kell, hogy mondjam, hogy a KT fórumán is dicséretesnek számít. :(

Azért hozom fel a cserkészt, mert nekem pontosan ugyan olyan érthetetlen az a valaki, aki egyesre osztályozza azt, mint az a valaki, aki egyesre osztályozza ezt.
És ezt értsd meg!
Te nem érted Zolizt, hogy miért osztályozhatta ezt egyesre. (Én sem.) Magadban talán gondolsz is róla ez alapján egyesmást. (Nem mondom, hogy igen, csak talán.)
Én pedig nem értelek téged. Pontosan ugyan annyira nem! :O

Én még mindig nem értem miért hozta fel BJ.

nemtom hogy sikerult a 2 filmet egy kalap alá hoznotok, kb annyi a hasonloság h ennek a filmnek a rendezoje es annak a filmnek a foszereploje u.azzal a monogrammal rendelkezik :P

De miért írod mindezt? Én egyetlen negatív jelzővel sem illettem Zoliz-t, csak rábólintottam Ivan hozzászólására. És már megint felhoztad a Cserkészt... nem mondtam, hogy mindenki hülye, aki egyesnél magasabb pontszámot adott a filmre, csak kifejtettem a véleményemet. Számomra nem volt szórakoztató, ennyi. :)

Persze, mindenkinek szíve joga, hogy szereti-e az Utolsó cserkészt, de hogy nem nézhetetlen a film az szerintem megkérdőjelezhetetlen. Elvégre minden téren élvezhető: a forgatókönyvtől (ami nem egyenlő a történettel, karakterek és szöveg is beletartozik) kezdve az operatőri munkáig bravúros elemekből épül fel és ugyanakkor szórakoztató is. Ezért is tudott fennmaradni 20 év elteltével. (Ami akciófilmnél nem rossz!)

Remélem most már érted, mire akarok rávilágítani. Amit most csinálok az már szájbarágás, de harmadszorra már nem tudok mást.

Persze, mindenkinek szíve joga, hogy szereti-e a Férfiszenvedélyt, de hogy zseniális film az szerintem megkérdőjelezhetetlen. Elvégre minden téren kiemelkedő: a forgatókönyvtől kezdve az operatőri munkáig bravúros elemekből épül fel és ugyanakkor tartalmas is. Ezért is tudott fennmaradni 65 év elteltével.

Nem hasonlítottad össze a két filmet. Én sem tetem ilyet. Csak felhoztam mint példát. És mivel a két filmet nem lehet egy lapon emlegetni, tökéletes példa. Jól szemléltet két ellentétes véleményt, és a köztük rejlő különbséget. És mindkét vélemény helyessége rávilágít valamire. Nem mondom meg mire, számtalanszor ellett már mondva...
1. vélemény: "Szomorú, hogy van aki minősíthetetlennek tartja ezt a zseniális alkotást. " (Szerintem is az.)
2. vélemény: "Szerintem meg szomorú, hogy van, aki minősíthetetlennek tartja az Utolsó cserkészt..." (Szerintem az.)
Mindkét vélemény igaz. Hogyha valaki nem ért egyet az egyikkel, akkor az azt jelenti, hogy más a véleménye. Na erre akartam rávilágítani. ;) (Tessék... csak leírtam végül... :P)

Erre akartál rávilágítani? Miért, én nem hasonlítottam össze a két filmet.
Egyébként nem tartom jogosnak az első hozzászólásodat. A Férfiszenvedély egy időtálló klasszikus, zseniális színészi játékkal, rendezéssel, forgatókönyvvel, míg a Cserkész egy a sok stílusfilm közül - utóbbira rányomni az egyest nem értem miért "szentségtörés". :)

OFF: A kis művészlélek... :D

ON: Egyébként a film tényleg zseniális, és szerintem is Wilder legjobbja. Ami nálam nagyon nagy szó, mivel az egyik kedvencem, és a '30-as és'60-as évek között alkotó rendezők között abszolút favoritom.

aki szerint ez a film nem zseniális az

1. sosem ivott még alkoholt / ergo sosem volt még másnapos

2. csipkebokorvesszö

:D

OFF: Elég sok a '70-es évek után készült filmet értékeltem jóra. Csak nem mondjuk az akciófilmek többségét. ;-))

ON: Wilder kivételes életművet hagyott maga után, melybe tökéletesen illeszkedik a Lost Weekend.

OFF: Persze, mert a 70-es évek után készült. Milyen is lehetne?

ON: Ezt a filmet rövidesen bepótolom. Wilder nagy kedvencem, és amúgyis nagyon kíváncsi vagyok rá.

Na, igen, te vagy a másik... :D
Egyébként a két filmet bolondság egy lapon emlegetni, és éppen ezért jó példa arra, amire rá akartam világítani.

Az utolsó cserkész szerintem is pocsék egy alkotás. Wilder filmjére múltkor vettem csak észre, hogy 4-est adtam. Hogy történhetett? Biztos részeg voltam. Gyorsan javítottam is 5ösre. :))

Szerintem meg szomorú, hogy van, aki minősíthetetlennek tartja az Utolsó cserkészt...

Így igaz! Szomorú, hogy van aki minősíthetetlennek tartja ezt a zseniális alkotást. Szerintem Billy Wilder legjobbja.

Azért speciel egy ilyen filmnél érdekelne mi volt benne annyira rossz, hogy nézhetetlené vált a végére:) Mondom ezt úgy, hogy tudom ízlések és pofonok és attól, mert én ezt egy kiváló filmnek tartom lehet másnak csak egy színtiszta borzalom.

Kérném szépen feltenni a linkek közé (ha lehet):
kritika

Nálam igen ritka a 100%-os osztályzás, de ez a film kétségtelenül megérdemli. Tökéletes!

Talán az első film, amiben az alkoholistát nem egy komikus alakként ábrázolták, hanem egy beteg emberként. Ez a film bizony kíméletlenül bemutatja e szenvedély negatív, romboló hatásait.

Billy Wilder rendezése kiváló, a forgatókönyv nagyszerűen megírt és a színészi játékra sem lehet panasz, Ray Milland megérdemelten kapott Oscart az alakításáért.
Kis érdekesség, hogy a film zenéjét Rózsa Miklós komponálta.

100%

Hatalmas film. Plusz az egyik legnagyszerűbb alakítás, amit valaha láttam.

A denevéres-patkányos szekvencia ma is vérfagyasztó!

na megneztem vegre, felirattal, igy meginkabb letiszult elottem h egy zsenialis alkotasrol van szo.. az a szep h ez a tema ez sose fog vesziteni aktualitasabol, de ennél hitelesebbre nem igazán tudnák volna:)

amugy engem a föszereplö Ray Milland, kicsit James Stewartra emlékeztet, hasonlitanak egymasra kinezetre is meg stilusra is, sztem.

lenyeg h 10/10

ehhez a filmhez masnak sincs magyar felirata? mar akinek szuksege van ra , vagy epp nem dvdn van meg vagy mittomen:)

Én úgy tudom, hogy a stúdió követelte a "rózsaszín véget".

nekem túl pozitív mind a vége, mind a kislány hozzáállása az egészhez, de nekem is elég bizonytalan az a 4-es, ami egy másik napon lehetne jobb is :]

Össze-vissza nyomkodtam, a jó és a zseniális között. Végül azért lett 5-ös, mert rájöttem, hogy a vége nyitott.(Paul R. véleményének olvasása közben jöttem rá). Hát persze, hogy a való életben ilyen nincs, a vége meseszerű, dehát nem látjuk a folytatást........
Nem tudom, hogy igaz-e, de valójában a történet befejezése más, csak "közkívánatra" lett ilyen rózsaszín.

A történet Don, egy lecsúszott író "pokoljárását" mutatja be egy hétvégén keresztül, méghozzá elképesztően realistán.
Szerintem a vége nem feltétlenül hagyja nyíltan a kérdést: ha arra gondolunk, hogy a nyitójelenet és a zárójelenet egy az egyben megegyezik(valószínűleg nem véletlenül és ebből fakad Wilder zsenialitása):
az ablakból lógó üveg képe,
akkor bizony ez nem lehet más, mint a Don által az egyik kocsmai kifakadása során emlegetett ördögi kör.

iskolai tananyaggá kéne tenni.osztom a véleményeteket

Ha már pia és befejezés, akkor a Days Of Wine And Roses befejezése bizony nagyon ott van.

SPOILER

Ezen lehet vitatkozni, hogy ki hogyan értelmezni, de nekem abszolút úgy tűnt, hogy a film egyértelműen azt sugallja (amennyire csak egy ilyen befejezésben lehet), hogy Don végleg felhagy az itallal. Ezt támasztja alá a zene, a képek, a rendezés, a színészi játék, minden.

"Talán a vége kicsit optimistább mint kellene, de így is zseniális."

Szerintem ez nem feltétlenül igaz, elvégre (SPOILER) tejesen nyitva hagya a kérdést, hogy sikerül-e "hősünknek" tisztának maradnia vagy se.

Bizony én is csak csatlakozni tudok.

SPOILER

Talán a vége kicsit optimistább mint kellene, de így is zseniális.

Csatlakozom az előttem szólóhoz.. És, ha még figyelembe vesszem azt is, hogy a szinkron hangja a főszereplőnek Latinovics volt akkor még zseniálisabb ez a film.
Az egyik legjobb film amelyik ennyire valóságosan tükrözi az alkoholizmust mint betegséget is egyaránt.

Kökemény film az alkoholizmusról és minden másról ami ezzel az "életmóddal" jár! Gyakorlatilag annyira valosághűen adja vissza a szenvedélybetegségnek ezen fajtájának pusztitó hatását, hogy tényleg sokkoló és iszonyat megrázó a végeremény! (pedig '45-ös a film)

Hiába Billy Wilder zseniális rendező volt!

10*/10