The Serpent's Egg (1977) ☆ 👁

Kígyótojás

(Ingmar Bergman)

amerikai-nyugat-német dráma, thriller

3,9
★★★★☆
99 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-08-03 11:54:57 somogyireka (4) #16

Ha az ember tisztában van azzal, hogy semmi új nem történik a nap alatt, és az egyes történelmi események csak új köntösben időről-időre testet öltenek, akkor szigorúan csak saját felelősségre megnézendő film, mert félelmetes. Sajnos én ez a kategória vagyok, és brutális rémálmaim is voltak, sikerült legmélyebb retteneteimből álmot szőnöm hajnalban a látottak után. Ezzel persze szeretném azt hinni, hogy afféle "tisztulásként" kiálmodtam magamból összes nyomorúságom. Szép remény..
Nem, nem tipikus Bergman-film, bár én a koraikon edződtem, az újak kapcsán kevesebb az ismeretem, de ha nem játszik benne Liv Ullmann eszembe sem jut, hogy Svédországból jön. Ráadásul angolul beszélnek benne. De nem ez a lényeg.

A lényeg, hogy fájóan, bőr alá kúszóan aktuális film, ha 2022-őt ráillesztenénk 1922-re és egy kicsit elmaszatolnánk a felszínt, észre sem vennénk, hogy közben eltelt száz év. Ugyanazok a témák, vécépapírként funkcionálnak a billiárd márkás címletek, a fajelmélet már jócskán átitatta a közhangulatot, a félelem szinte testet öltött, tapinthatóvá lett az utcákon, és még sokan csak legyintenek Adolf Hitler neve hallatán és az 1923-as elhibázott puccskísérlete kapcsán. És ami talán ma még rosszabb, hogy hiába történt meg száz éve pár évtizedbe sűrítve az emberiség egyik legnagyobb gaztette, pontosan ugyanott állunk ma is, mint akkor. Sőt.. A maival az van, hogy egyelőre szuper jól működik a kozmetika, be van alapozózva, púderezve az egész világ, ami változott, hogy tökéletesebbé lettek az elrejtőmechanizmusok, meg talán száz éve még voltak lakatlan szigetek.

Ám ahogy a keleti tanok hívják, a káli júga ezen legmélyebb bugyraiban már annyira szorít a cipő, az én, hogy emiatt talán a valóság felé kiáltunk/kiáltok végre és egyetlen mozdulattal kipucolom magamból e (látszat)világot..Száz éve még nem szenvedtem eleget és még hittem, egy utolsó boldogságcseppet kipréselhetek az életből önmagából, ma már tudom, hogy a boldogság az nem itt van, és ez nem pesszimizmusom, hanem a realitásom.

2018-11-07 08:55:48 tomside (4) #15

Én azt nem láttam, és nem fogom megnézni, marad a kérdés másoknak. :(

előzmény: oscarmániás (#14)

2018-11-07 08:47:34 oscarmániás (4) #14

Ha már beszédtéma lett a Kígyótojás (sok-sok éve a Bácsfi Diána-ügy kapcsán hallottam először a címet), kérdezném: rokonságba hozható-e a szellemisége, gondolatvilága, rendezői/alkotói szándék a Napszállta című filmmel?

2018-11-06 18:26:43 mimóza (4) #13

Igen, igen, pontosan erre a jelenetsorra utaltam. Szervezeti és egyéni szinten is mekkora már ez! A pap meri kérni, a másik Ember pedig meri adni. Mindkettőhöz mekkora alázat szükséges! És olyasmi plusz, ami totálisan felülírja azt - a film által kimondott - tételt, hogy "az ember a természet szörnyszülöttje".

előzmény: tomside (#12)

2018-11-06 18:24:43 tomside (4) #12

És a pap, aki a közönyéért kéri a nő bocsánatát? Mintha az egész egyház nevében beszélne előre és hátra is az időben. :O

előzmény: mimóza (#11)

2018-11-06 18:11:48 mimóza (4) #11

Van pár film, amitől mindig megfagyok. Ez is közéjük tartozik.

A legiszonyúbb számomra az a gondolatmenet, hogy "figyelje csak meg, mi történik majd tíz év múlva." A következő generáció majd beváltja a szörnyű terveket. A jelenlegi nem képes.

A legigazibb/legigazabb pedig az a jelenet, amikor Manuela a pap fejére teszi a kezét, és kijelenti, hogy megbocsát. Ez itt egy transzcendens pillanat, egészen mélyen lehet érezni.

2018-11-06 12:40:57 tomside (4) #10

Lehet.
Visszanézve félelmetes.
:O

előzmény: csabaga (#9)

2018-11-06 12:22:27 csabaga (5) #9

Szerintem is egy vicc volt 1923-ban.

előzmény: tomside (#8)

2018-11-06 11:10:01 tomside (4) #8

Még egy film, amelyikben a félelem megeszi a lelket, igaz, itt egy kicsit másképp ábrázolva.
Nem vagyok egy Bergman-specialista csak pár filmjét láttam. Azok között ez egy viszonylag kevésbé sierült, vagyis még mindig egy átlagon felüli, nagyon jó film.

Izgalmas (valójában borzasztó) napokon játszódik, jól hozza testközelbe, és ínjekciózza bőr alá a félelmet. Van néhány fantasztikus, belegondolva hátborzongató mondata, az egyiket - spoilermentes - be is írtam az idézetek közé.

Amennyire látom, ez egy kevésbé bermani Bergman-film, viszont annyira érzékletesen hozza el a náci Németország antréját, hogy szinte nem is azt hozza ide, hanem minket visz oda. (De szerencsére mégsem.)
Félelmetes, hogy Németország józanjai még a müncheni események alatt is csak egy viccnek tartották Hitler "nevetséges" puccskísérletét.


(Személyes kedvencem a felügyelő.)

2015-02-24 17:01:48 Jereváni Rádió (4) #7

Igen, az Ötödik pecsét bármely latinovitsos jelentével ér fel az a finálé.

előzmény: csabaga (#6)

2015-02-24 16:45:21 csabaga (5) #6

Azt a 10 percet,ahol a kísérleteket mutatják be,az orvos beszél a másik hallgat,már kamaszkoromban megmaradt és ha másra nem is,erre mindig emlékszem a filmből.Döbbenetes.

2014-08-23 13:11:06 zéel (5) #5

Bergman első (egyetlen!?) nagy-költségvetésű filmje. Nem is a megszokott Bergman mozi, ha "csak" annyiban nem, hogy igényes, elgondolkodtató film.

2014-01-31 21:02:45 Kalevala (4) #4

Egy kevésbé ismert film, pedig megérdemelne nagyobb közönséget! Nem egy tipikus Bergman-Film, mint ahogy a Fanny és Alexander sem az volt. Bergman egy történelmi témát dolgoz fel, a németországi weimari köztársaságba viszi el a nézőt, a 20-as évek Berlinjébe. A gazdasági válság nyugtalanságot, bizonytalanságot vált ki, valami ki nem mondható, fenyegetö veszély van a levegőben, ez az alig megnevezhető félelem a film fő témája. Bergman olyan hangulatot teremt ebben a filmben, amely bennem, mint nézőben, szorongást, a bezártság, a kiúttalanság érzését váltja ki. Minden reménytelennek tűnik, érzékelhető, hogy valahonnan nagy veszély fenyeget, és e veszély körvonalaiban már felismerhetö, mint a kigyótojásban fejlődő hüllő. Bergman Kafkára emlékeztető képekkel fokozza az egyén kiszolgáltatottságát ebben a miliőben, legszívesebben megszöknénk, eltünnénk innen, amig lehet.

2010-10-30 20:32:36 Paul Ricard (2) #3

Egy gyenge Bergman- mozi, hatástalan, bágyadt jelenetekkel. Rara avis, de immár ilyet is láttam.

2010-06-01 11:46:05 jesi (5) #2

Bergman filmje, de nem annyira "Bergmanos" mint a többi ebben az időben készült filmje, ettől még nagyon élvezhető és Sven Nykvist újra nagyszerű munkát végzett.

2009-04-03 16:51:58 jesi (5) #1

Elvileg ez is ki lesz adva DVD-n, csak az időpontot nem tudom