Nymphomaniac: Vol. II (2013) ☆ 👁

A nimfomániás: 2. rész

(Lars von Trier)

angol-belga-dán-francia-német-svéd dráma

3,5
★★★☆☆
374 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-01-29 12:39:56 betti (?) #38

Az első részt megnézve komoly gondot okozott, hogy abszolut fiatal lánynak, majdnem kislánynak + nagyon sok esetben áldozatnak éreztem a főszereplőt. Nehéz volt belevágni a második rész megnézésébe, amelyről sok helyen azt olvastam, hogy "még durvább". Megnéztem, és - talán kicsit abszurd módon - pontosan ez a durvaság az, ami kibékített. No persze nem önmagában a durvaság.

Ebben a részben tudatosult bennem, ki is ez a nő, mit miért csinál. Elég egyszerű, ugyanis ő maga megfogalmazza: számára a szex, a szexuális öröm (illetve, lehet hogy úgy általában véve az "öröm") szinte semmi más, csak az, hogy (nagyon nyersen fogalmazva) a farok bekerül a puncijába, neki orgazmusa van - és kész.
Addig, amíg nem láttam a második részt, nem értettem az első rész végét, a "Nem érzek semmit" - fájdalmát. Miért nem érez SEMMIT? - háborogtam magamban. Oké, nincs orgazmusa, no de az embernek néha nincs orgazmusa, de ha pont azzal a férfival van, akibe (végre) szerelmes (és most tegyük félre, h én személy szerint mit gondolok erről a pasiról), akkor a "semminél" sokkal többet kéne éreznie: izgalmat, szerelmet, gyöngédséget, vágyat (nem csak szexuális vágyat), az együttlét adta boldogságot, az ölelés, csókok adta örömöt stb stb. Nem értettem, hogy miért akasztja ki ennyire, h pont orgazmusa nincsen, akkor, amikor végre érezhetné, átélhetné azt, hogy egy szeretett férfival van együtt.

A második rész értette meg velem azt, hogy neki mindez szinte semmit nem jelent, illetve az orgazmusra való igény messze felülírja ezt. Vmit persze jelent, hiszen évekig hűséges volt a pasihoz, annak ellenére, hogy nem volt orgazmusa, igénye pedig nagyon is lett volna rá. Mégis, abban a pillanatban, hogy maga a férfi hatalmazza fel rá, hogy kiélje a vágyait, rögtön elszabadul a ló, és már be se lehet fogni, semmivel - a magára hagyott, életveszélybe kerülő kisgyerek, a karácsonykor könyörgő férfi sem elég.

Mégis, itt, ebben a filmben már egy felnőtt nőt láttam, aki meghozza a maga döntéseit, tudván, az milyen következményekkel jár.

És itt békültem ki a főszereplő külsejével is. Itt értettem meg, mennyire tudatos volt minden vele kapcsolatban a rendező részéről. Nagyon-nagyon nem akart egy olyan filmet, amit a szexjelenetekért, a dögös nőért néznek meg. Miközben a film egy állandóan szexelő nőről szól, maga a film, és a nő úgy általában, nem "szexi". Nem csúnya, és nem megy el abba az irányba sem, hogy undorítóan ábrázolná a szexet, de azzal, hogy a főszereplő nem egy csupa cici-fenék alkat, nem hord szexi szerelést bódító miniszoknyával, dekoltázzsal, hogy a jelenetek a szexről, de nem az intimitásról vagy az erotikáról szólnak (lásd pl afroamerikai gruppen - jelenet), mindez segít, hogy a film valódi tartalmát lássuk-halljuk-érzékeljük, de ne a libidónkkal érzékeljük. (Többesszámot használok, de alapvetően magamról beszélek - ha vki nem ért egyet, és igenis piszkosul szexinek és izgatónak találta a filmet, majd megírja).

Pontosan a fentiek miatt van az is, hogy a szadista szex sem zavar. Rossz volt nézni vmennyire, de éppen ez volt az a pont, ami a legerősebben nyomatékosította bennem, hogy mennyire tudatos döntés ez Joe részéről. Az, hogy safe-word nélkül vállal egy ilyet, pláne visszamegy újra és újra, az jelzi, hogy igen, neki vmiért tényleg erre van szüksége (testileg mindenképpen, de gondolom, lelkileg is), ez nem az a szitu, mint 15 éves korában, amire mondhattam azt, h oké, de nem tudta, h a fiú így fog bánni vele...
És ezt a részt is vhogy eltávolítva mutatja be Trier. A szado-mazo szexet simán lehet vonzóan, szexin ábrázolni; szexjátékokkal, erotikus megközötéssel, lágyabb korbáccsal, safe word-del, látványos szex-szel a végén. Itt ez mind hiányzik, mert a lényeg nem az, hogy a néző elhigyje, ó, nem is olyan vészes ez, hanem az, hogy Joe szinte _bármi áron_ eljusson az élvezethez, amire szüksége van. Nincs kétségem, h ha akarná, akkor találna dögivel olyan partnereket, akik az általam fentebb vázolt, lágyabb verzióját űzik ennek a történetnek. De Joe nem játszani akar, nála ez sokkal több. (Amikor meg játszik, akkor inkább a másik kedvéért, és nem élvez el tőle; lásd kiskanalak).

2020-01-23 14:36:08 betti (?) #37

A nő végső reakciója szerintem korrekt, a korábbi kommentekben pontosan benne van, hogy miért.

Viszont, a ffi. Meg tudom magyarázni, h miért, de mégis, annyira, annyira rettenetes.

Egy napon át hallgatja a nőt, elvileg látja-érti-tudja, min ment keresztül (ámbár, árulkodó, minden látszólagos empátiájával együtt mennyire "tudományosan" közelíti mindig meg a témát), tudja, mi történt vele alig pár órával korábban, hallja a szavait (az első barátom...), hallja a döntését, és mégis azt teszi, amit tesz :((((( .

Miközben, ha a más szemszögből nézem, értem (érteni vélem). Egy álló napon át hallgatja a nőt, és bár (fogadjuk el) aszexuális, a szexuális érzékét nem, de a kíváncsiságát igenis felizgatta, hogy itt egy lehetőség, olyan, ami számára nem sok adódott, és korából, zárkózottságából, életviteléből adódóan már nem is nagyon fog adódni. Én azt gondolom, a viselkedése nem feltétlenül az utolsó történetre (hogy került a mellékutcába megverve) és a nő utolsó pár percben elmondott döntésére adott reakció, hanem az előtte lévő sok-sok órányi történetre, ami viszont valóban arról, és szinte csak arról szólt, h mennyit és hogyan szexelt. Ezt a történetek, életmód által felkorbácsolt kíváncsiságot egészen egyszerűen már nem tudta felülírni benne az utolsó pár perc, amikor az éjszaka eseményeit és a döntését elmondta a nő. Mégis, bár próbálom megfogalmazni mindezt magamban, felmenteni nem tudom. Mert egy borzasztóan megvert, megalázott nővel nem tehet ilyet, egy benne láthatóan maximálisan megbízó emberrel sem, és igen: egy leszokóban lévő heroinistát nem kínálunk droggal...

2017-10-24 11:11:20 terika (3) #36

Az első rész igen filozofikus hangulatát ez a rész megtöri a nyersségével, bár olykor-olykor próbál becsempészni egy kis meghittséget.
Le kell szögezni, hogy ez a film nem a szexről szól.
Mindenképpen érdekesnek találtam, ajánlani nem ajánlanám senkinek sem. Én is évekig kerülgettem, mire rászántam magam. Gondolatébresztő, jó felvetései vannak. Hasznos megnézni annak, aki képes elgondolkozni azon, amit ez az egész bemutat, de nem való a tömegeknek.
Nem ismerem a rendező munkásságát, két filmje csillagos volt nálam már mielőtt ezt megnéztem volna, arra is sort kerítek majd.

2016-10-04 17:26:36 The Cortez (2) #35

Az elhülyült Trier erőltetett, hatásvadász agymenése. A legbosszantóbb az, amikor sokan újszerűnek és korszakalkotónak nevezik ezt az unalomtengert, miközben csomó más régebbi filmben láthattunk már éles szexjeleneteket. Mindkét rész vontatott és fárasztó. A sztori egy soha véget nem érő dialógusból áll, amit a rendező hosszú flashbackekkel bont fejezetekre, amik a főszereplő szánalmas életét mesélik el. Azok a mozi legnevetségesebb részei, amikor Trier az antihősnővel a szánkba rágatja ostoba filozófiáját, és nőkről alkotott hazugságait. Igaz, ezek inkább a sokkal perverzebb 2. epizód vége felé fordulnak elő.
Ami értékelhető: A képernyőképesebb Stacy Martin (fiatal Joe), az ismertebb arcok játéka, a vonatos részben eltalált, mai női viselkedés, gonzo artfilmes megoldások (screenre írt betűk-számok), 1-2 szexjelenet, 1-2 zene.

2015-12-07 16:16:47 Killjoy (2) #34

Nem elítélem, csak nem tudok vele együtt érezni, nem tudok érte izgulni, nem tudok érte aggódni, hogy jaj, mi lesz vele. Függőség, persze, nincs ezzel semmi baj, készült már szexfüggésről jó és rossz feldolgozás is. Ott van pl. a Fulladás vagy épp a Californication sorozat. A fő kérdés inkább az, hogy hogyan közelítik meg a témát. És nekem ez nem jött be. A beszélgetős része teljesen rendben volt, érdekes is lett volna, ha nem húzzák el ennyire brutál hosszúra, de az arcomba tolt nyílt szexualitás, pl. amikor a főhősnő unottan "élvezi" a két nagyfarkú néger között a dolgokat, és utána a két néger farka közül kukucskál a kamera a nőre... hát ez nekem már a "céltalan csakazértis" részhez tartozott.

előzmény: Mizi (#33)

2015-12-07 09:45:29 Mizi (5) #33

Szerintem azért manapság már korántsem tartozik a polgárpukkasztó kategóriába a pöcsök mutogatása. Persze mindenkinek máshol van a határ, de javarészt sima szex volt az aktusok többsége. Nekem pl még visszafogottnak is hatott az egész film.
Amúgy meg a film egyik üzenete, hogy a nimfománia is ugyanolyan függőség, mint a szerencsejáték, a drog vagy a cigi. Sőt talán még durvább is. Persze el lehet ítélni a főszereplőt, de akkor kb az emberek 90 %-át is.

előzmény: Killjoy (#32)

2015-12-06 19:43:10 Killjoy (2) #32

Ez nekem akkor lett volna nézhető, ha finoman céloznak a dolgokra, amolyan Emanuelle stílusban. Bár az igaz, hogy akkor az a film nem erről szólt volna. A bajom az egésszel ott volt, hogy nem értettem a koncepciót. Ha lélektani drámát akarok készíteni, akkor miért nyomom a néző arcába a pöcsöket, meg a kötőtűs vetélést, ha nem akarok polgárpukkasztó lenni? Ha meg a szex a mondanivaló lényege, akkor mit lelkizünk ennyit?

Kicsit olyan érzésem van, mint a Taxidermia után. Az is sokaknak tetszett én meg csak egy beteg elme agyszüleményét láttam benne, ami nálam kiverte a biztosítékot és nem igazán tudtam hova tenni azt, hogy az a film annyi embernek számított a magyar film felvirágozásának letéteményesének. Én ennél a filmnél is így vagyok egy kicsit. Lars von Triernek voltak szenzációs alkotásai az elmúlt években, mint pl. a Dogville vagy a Táncos a sötétben, de az utóbbi időben valahogy nálam egyre-másra mellé mennek a filmjei. Az Antikrisztust nagyon vártam, de annyira Lynch-i magasságokba vitte a szimbolikát abban a filmben, hogy nem bírtam megemészteni. A Melankólia nem volt rossz, de a végére már untam. És most az A nimfomániás betetőzte ezt. Nekem túl sok volt az 5,5 óra egy olyan nő életéről, akit nem nagyon tudnék kedvelni a való életben sem. Talán ez volt a legfőbb baj: egyetlen szereplővel sem tudtam együttérezni. Ez van.

előzmény: Mizi (#31)

2015-12-06 18:54:57 Mizi (5) #31

Mi volt ebben polgárpukkasztó? Ez a film szex nélkül olyan lenne, mint a Félelem és reszketés... drogok és hallucinációk nélkül. Vagyis nézhetnénk a nagy semmit.

előzmény: Killjoy (#30)

2015-12-06 18:18:34 Killjoy (2) #30

És nem... Az első rész végén értetlenül álltam, de gondoltam ne értékeljem külön őket, majd egyben lesz szép kerek a kép. A kép végül tényleg kerek lett, sok mindent megmagyarázott, de vontatottan, unalmasan és sok helyen még az első rész polgárpukkasztásán is túltéve. A kötőtűs vetélésnél már úgy voltam, hogy kinyomom a p...ába... (Elnézést a kifejezésért, de ennél a filmnél ezt érzem helyénvalónak.)

De végül csak tovább néztem, de nem lettem boldogabb. A záró jelenet pedig kifejezetten elkeserített. Ha ez volt a film végső üzenete, akkor szó szerint elbasztak az életemből több, mint 5 órát!

2014-12-25 21:35:12 Ugor (5) #29

Most, hogy szerencsém van a rendezői változathoz, ami lényegesen hosszabb, és nyersebbé, de egyben kerekebbé is egészíti ki a moziverziót, meghökkentően jobb lett, még annál is.

2014-08-14 19:35:48 dézi (5) #28

na, ez már sokkal inkább az Trier, akit látni szerettem volna már az 1. részben is. ismét zseniális filmet tett az asztalra, jó, hogy még vannak ilyen rendezők.

2014-08-04 12:04:54 kovilaci89 (3) #27

Összességében jó volt, voltak részek amiket untam, és volt ami kifejezetten szórakoztató volt. Nekem igazából a társadalom kritika tetszett benne:
Jelen esetben egy szexfüggőről van szó, de akár szólhatott volna bármilyen más függőségről is, ami hatalmába keríti az embert. Tetszett a lány lázadása, és hogy a társadalom milyen különféle módokon reagál rá.

2014-06-12 16:01:32 tomside (3) #26

A történet szintjén jobban tetszett az első rész.
És sajnáltam, hogy oda futott ki, ahová kifutott.

2014-05-09 20:45:48 bettus (3) #25

bár ne lett volna az az utolsó 1 perc

2014-05-09 17:38:02 tristram (2) #24

Már az első rész is necces volt, de ez végképp bizonyította, hogy Trier ki van égve. Ebből már a humor is hiányzik, helyette van unalom. Nagy meglepetésre Gainsbourg meglehetősen erőtlen. Helyenként annyira rossz, hogy az már gyanús, de bárhogy próbáltam, sehogyan sem válik értékelhetővé. Az első rész egyébként elment, ott még lehetett bizakodni.
43%

2014-05-02 13:09:29 lizardking (4) #23

Én is azt gondolom, hogy a főhősnő - és Trier is - a szexualitást lázadásként használta - először tudat alatt, aztán tudatosan - később pedig fájdalomcsillapítóként is. És mintha az üzenet az lenne, hogy a lázadás ugyan jellemes és idealista dolog, ugyanakkor súlyos teher is, ha egy életen át szembefordulunk a társadalommal. Ezzel magyarázom azt a sok rosszat, ami a nővel történt. Hogy a családja elhagyta, az utódjának kiszemelt lány, akit később megszeretett, szintén elhagyja, ráadásul pont az ő korábbi párjáért, a munkahelyi problémák, és végül, hogy Seligman is ki akarja használni, pont mikor összeszedné magát, erre ő lelövi a férfit, holott előtte ecsetelte, hogy mennyire örül, hogy nem lett gyilkos. Szóval, mintha semmi remény nem lenne arra, hogy egy lázadó boldog legyen. Megadom erre is inkább a négyest, de ebben a részben azért már zavartak a fordulatok - behajtó téma, pártfogolt keresés - nem voltak túl életszerűek, csak eszközök a mondanivalóhoz. Pont azt (is) bírtam az előző részben, hogy ott is valószerűtlen volt, hogy Jerome-mal folyamatosan keresztezik egymás útját, de ott Seligman meg is említi, hogy ez már-már irreális. Mintha a rendező Seligman karakterével kérne bocsánatot: "Bocsi ezért a hülye fordulatért, de így könnyebben elmondhatom, amit akarok." Itt már kicsit sok volt az ilyen fordulatokból. De, összességében tetszett.

2014-04-11 09:46:10 pracli (2) #22

szánalmas ez a befejezés. olyan mint egy idegen test... néha a kevesebb több...

2014-04-07 15:34:10 ooli (5) #21

én nem a társadalom szintjén értelmezném, hanem a one-on-one emberi viszonyokban.nekem egyértelmű, hogy azért lőtt, mert elvették tőle az utolsó reményét. azt hiszi, végre barátja van. ki is mondja. látja a bizalmat, jó szándékot a másik szemében. kicsikét felszabadul. terve születik. végre valaki, akinek meg tudtam nyílni. tudnék végre aludni. erre visszajön, és meg akar kefélni?
épp előtte mondta el pár perccel, hogy akiket szeretett, megalázták őt. kéz a kézben.

2014-04-01 12:13:16 Iszram (1) #20

Hát szerintem nézhetetlen, nőknek szánt film, ostoba pasiközhelyekkel (nők legnagyobb hatalma a lába között van és társaik) elidegenítő brutalitással és erőszakkal.

2014-03-25 20:16:00 BonnyJohnny (3) #19

Nekem nem tezszett a vége. Megalapozatlan, hiteltelen, "csak azért is" végepoén. Mondjuk vicces volt. :)

2014-02-16 09:34:39 sleepingdancer (5) #18

Van ebben valami, sőt! Ami nehézzé teszi az átlátását, az az, hogy maga Joe is nehezen látja át. Mert ez a lázadás nem végig büszke-öntudatos, hanem még a visszaemlékezés éjszakáján is benne van az önvád, Seligmannak kell biztatgatnia, hogy nem erkölcstelen. Vagy amikor a vége felé mára bűnöző-utánpótlást keresi a kislány személyében, akkor is határozott lelkifurdalása van Lehet, hogy ez a lázadó attitűd, képesség a narráció folyamatában tudatosul és teljesedik ki benne, ez megmagyarázná, hogy miért ennyire hangsúlyos a sztori elmeséltsége. Akkor a végén a szüzességi fogadalma azt jelentheti, hogy megtörtént a teljes önfelismerés, nincs is szüksége tovább erre a képességre. Ezt akarja tőle elvenni Seligman, ő meg lő.. De talán jelentheti az ellenkezőjét is, belátja a szuperhősködés értelmetlenségét, vissza akar illeszkedni a társadalomba, seligman viszont kurvaként akarja használni, ezért lő, ezzel a visszailleszkedés nem sikerült. Mondjuk én nem emlékszem tisztán pl arra a montázsszekvenciára, amit említesz, nekem újra kéni nézni ahhoz, hogy igazából állást tudjak foglalni, inkább csak találgatok. De megvárom a teljes rendezői változatot, gondolom, kiadják dvd-n (Ezzel bejött a marketingesek álma, két mozijegy plusz a dvd :-) egy filmért.)

Amit az első részhez többen írtak, és amivel én is egyetértettem, az mondjuk beigazolódni látszik, ez a film nem a szexualitásól szól, hanem az valami helyett áll, mondjuk a lázadás/beilleszkedés/öntudatra ébredés eszköze és fokmérője.


előzmény: Tenebra (#17)

2014-02-16 01:35:07 Tenebra (4) #17

Szerintem ez úgy van, mint a szuperhősfilmeknél, hogy van egy különleges képesség, ami eleinte teher, később viszont valamilyen ügy szolgálatába állítja. Mikor Joe-t a főnöke elküldte terápiára, a nő akkor jött rá, hogy ez miféle képesség, mit is jelent az ő nimfomániája. Nem szexaddik, ahogy a csoporttagok tartják, nem beteg, hanem ez egy képesség. Vagyis a nimfomániát egy bizonyos ügy szolgálatába állítja. Ezért a nimfománia lehet a lázadás eszköze e mozzanattól kezdve. Addig persze inkább teher és béklyó, de utána meg felvállalja, megpróbálja a saját hasznára fordítani. Ugye ezután lesz bűnöző is, vagyis az ellen-társadalom tagja.

Persze lehet, ezt én is belelátom, mert hajlamos vagyok a lázadásra. :D

előzmény: sleepingdancer (#16)

2014-02-15 23:04:29 sleepingdancer (5) #16

Ez oké, szerintem is benne van, pl a szexaddikt körben elmondott öntudatos beszédben is, etc. de mi a lázadás kimenetele, eredménye? Mintha eléggé járhatatlan útként, de legalábbis iszonyatos teherként lenne bemutatva.

Meg az is érdekes, hogy valóban ő választ szexpartnert, szexuális tárgyat, de a a szexualitás meg őt dobálja tárgyként.

előzmény: Tenebra (#15)

2014-02-15 22:33:00 Tenebra (4) #15

Szerintem az, hogy lelövi a fickót, egyfajta lázadás. Annak kinyilvánítása, hogy an ő nem szexuális tárgy. A nő is választ. Mert ez volt a lényeg: ő irányított. Joe választotta ki, kivel, mit akar csinálni. Ő határozta meg, kit szop le, ki kúrhatja meg, ki korbácsolhatja el a vagináját stb. Szóval mindent ő mondott meg. S akivel nem akar szexelni, azzal nem szexel. Az öreg hímsoviniszta gondolata, hogy "ha már sokan megbasztak, én is beleférek" tipikus patriarchális attitűd.

Illetve a tömeg attitűdjére ez jellemző általában. Ha soka belerúgtak valakibe, én is megtehetem. Ha sok ember csinálja ezt meg ezt a tevékenységet, akkor az igazolt, mert "1 millió légy nem tévedhet". A csordaösztön világlik itt ki. Az öreg ezt kúrta el. Hogy eddig egy művelt, objektív fickó tudott maradni, azonban a kíváncsisága - mert azt mondta, aszexuális, és legfeljebb csak a kíváncsiság miatt szexelne - bajba sodorta, mivel ez a kíváncsiság a társadalmi konvenciókból ered: mindenkinek meg kell kúrnia egy nőt életében egyszer legalább.

A férfi cselekedete így figyelemfelkeltés arra, hogy a társadalmi konvenciók veszélyesek lehetnek az egyénre, főleg, ha fasisztoid jellegűek. A nő reakciója pedig lázadás a tradicionális női szerepkör, azaz a szextárgy státusz ellen.


Ez persze szerinte, de SZVSZ ez benne van a filmben végig, hiszen minden arról szól, hogy a lány határozza meg, kivel fekszik le, kivel szexel, azaz a női autonómia áll itt a centrumban. Ezt mondjuk nem én találtam ki, az origón van egy ilyen elemzés.

előzmény: sleepingdancer (#14)

2014-02-15 22:21:39 sleepingdancer (5) #14

Akkor, lehet hogy módosítanom kell az "értelmezésemen": Trier az arany középutat nem dicsőíti, hanem elítéli ebben a filmben, és a lázadást dicsőíti. De hogy ezekkel a fogalmakkal csinál valamit, az szinte tuti :-).

előzmény: Tenebra (#13)

2014-02-15 22:04:30 Tenebra (4) #13

Szerintem egy hangyányit elmarad az 1. résztől, de még mindig 4-es. Igazából ennek nem volt olyan erjee, mint az 1-nek. Nem tudott annyria lekötni. Lehet, ez azért is van, mert az itteni főhősnő, azaz Joe későbbi énje közel sem olyan szép, mint a fiatal. :D De ez mellékes persze. Nem volt annyira erős az egész, pedig volt itt minden: szado-mazo, perverzitás felsőfokon, leszbikusság... De valahogy nem volt annyira abszurd, nem voltak annyira frappánsak a filozofálgatások, és a meglepő képzettársítások. Persze még így is szórakoztató volt. amit én kicsit soknak találtam, az a gyerekkori látomás - ez valahogy nem illett a filmbe szerintem.

Amúgy meg végre összeállt a kép. A nimfománia itt ugyanazt jelenti, amit von Trier korábbi filmjeiben a féktelen zabálás és ocsmánykodás (Idióták) vagy a perverz szexualitás (Antikrisztus) vagy a Hullámtörésben a szembemenés a reformátusok fanatizmusával. Tehát nem is annyira szexuális, inkább politikai jellegű a nimfománia itt. Eszköz arra, hogy a tömeg és a társadalmi konvenciók ellen lázadjon a főhősnő. Hogy kitörjön a konvenciók közül. Sajnáltam, hogy ezt a végén didaiktikusan kimondja az öreg, és ecseteli egy montázsszekvenciában - ezt enélkül kellett volna értetni. Illetve sikerült is, csak éppen megismételte von Trier, mert hülyének nézte a nézőt. Vagy csak önreflexív akart lenni - de én nem menteném fel ezzel.

Persze a film nem annyira komoly. Bőven ironikus, kellő iróniával viseltetik a főhős iránt. Ez látszik a tudományos-művészeti képzettársításokból és a direkt fejezetekre osztásból. Ezzel annyira elpoénkodnak, hogy még el is hinném, hoyg a végén a konklúzió is egyfajta önreflexió. De attól még didaktikus.

Összességében egy jó, nézhető film, viszont nem tudott annyira magával ragadni, mint az I. A vége pedig: XD. Ezt vártam von Triertől. 7,5/10.

2014-02-14 12:50:50 manuva (4) #12

Végül is egy nappal később is elkezdheti a cölibátust, nem? Mit számít az a sok évhez képest:)

előzmény: sleepingdancer (#7)

2014-02-14 10:09:27 somogyireka (3) #11

Megdolgoztat a film rendesen..odáig jutottam,hogy most már látom, nem akart nekem(senkinek) rosszat a rendező,átvágni sem szándékozott,le sem néz stb..(ezek voltak a kezdeti képzeteim) csak gondolom, szeret dolgozni, és a Melankólia után minél gyorsabban újra forgatni akart.Kitalált egy –azt hitte - jó sztorit, amelyre már az elejétől kezdve nem volt igazán rálátása. Rossz vágányon indult el.
Persze lehet,hogy a baj csak olyan egyszerű, ahogy ezt már többször itt írtuk, hogy férfi ne nyúljon női témához,mert nem éri át!!Az első képkockától kezdve át kéne írnom(jujj) a filmet..Minden pontján érződik a "férfiszag"!Szóval az,hogy egy férfi szemüvegén keresztül, tehát abszolút kívülről ismerkedem a női szexualitással, na jó, nimfomániával.
(persze néhány párbeszéd tényleg lenyűgöző, ahogy asztalt borít a kényeskedőkre, ahogy fityiszt mutat úgy alapból a sok képmutatónak,de miután én is ilyen karakter vagyok, és valószínű ezért szeret(t)em Trier-t, így ez önmagában még nem lelkesít fel)
Persze akaratlanul is felmerül bennem a kérdés, hogy áll ez a Lars a csajokkal,vagyis,hol van az ő gyenge pontja?Gondolok itt a híres jelenetre, ahol Joe ott a film végén pénzt behajt..

2014-02-13 22:53:27 sleepingdancer (5) #10

Igen, nincs felépítve, karikatúraszerű poén , de legalábbis meglepő. Viszont nem érzem, hogy rontaná a filmet (itt explicite nem állította senki, de kritikákban olvastam)- tökéletesen beleillik a szomorú játékosságába.
Nekem stanton jelzői lennének az utolsók, amik eszembe jutnának erről a filmről. Mondjuk a lélektelenben azért van igazság, legalábbis abban az értelemben, hogy ez minden látszat ellenére nem egy pszichológiailag rágódó, önmarcangoló film. Talán ezért tűnik sokaknak hamisnak. De a többi jelzőnek az ellentéte az igaz, kifejezetten izgalmas, mind a hosszú filmidő tekintetében, ami végig leköti a figyelmet (más rendező idáig sem jut el), mind intellektuálisan. Mert van benne egy csomó bölcsész-szerszámosládával nagyszerűen interpretálható réteg, lehet értelmezni, nem kevésbé, sőt inkább, mint más filmeket - ugyanakkor ezzel a posztmodern fricskaszerűségével egy kicsit ki is tér az értelmezés elől, vagy kineveti az értelmezést. Nekem megvan már a saját értelmezésem, azért merem ideírni, mert magam is kinevetem egy kicsit: Trier az arany középutat dicsőíti ebben a filmben. (delphoi jósda: "semmit sem túlságosan")Egyfelől fáradt, unalmas, banális háromezer éves gondolat, másrészt örök,mély bölcsesség. :-) Most akkor mi?

előzmény: St4nt0N (#8)

2014-02-13 21:55:51 somogyireka (3) #9

Én sem jutok túl az általad leírt négy jelzőn, 4-es hozzászólás.
Úgy érzem magam,mintha a depresszióból gyógyuló(?) Lars von Trier az én hátamat használta volna lépcsőként, hogy feljusson a felszínre, engem meg közben szépen lenyomott az álművészetével..

Viszont most stabilan Charlotte Gainsbough a kedvencem.Szeretném azt hinni, hogy Hanna Schygulla-Fassbinder párosról van szó..csak szeretném, mert a Fassbinderek kihaltak..
[link]

előzmény: St4nt0N (#8)

2014-02-13 21:34:39 St4nt0N (?) #8

Szerintem ez a negatív pálfordulás egyáltalán nincs felépítve – avagy nincs neki megágyazva –, talán csak azért került a filmbe, mert a rendező akart egy groteszk slusszpoént, egy fricskát a végére. Somerset Maugham Eső című novellájában történik hasonló. A férfi lelövése is abszurd túlzás (ilyenből amúgy akad bőven), egyetlen pofon megállította volna.
Fullasztó élmény volt a film, mint egy rosszul elmesélt rossz álom. Csak akkor jutottam friss levegőhöz, amikor a kisgyerek kiment az erkélyre.

2014-02-13 19:50:21 sleepingdancer (5) #7

Nem attól lett mocsokláda, hogy meg akarta erőszakolni, mert nem akarta, szerintem sem. Hanem attól, hogy előtte nem sokkal fejtette ki őszintének tűnő szándékát, miszerint új életet kezd szexualitás nélkül (ami ezerből ha egynek sikerül, de megpróbálja). Szóval ez olyasmi, mint a leszokó drogost heroinnal kínálgatni.

előzmény: manuva (#6)

2014-02-13 11:38:17 manuva (4) #6

Attól még nem lesz mocsokláda, hogy meg akarta dugni. Nyilván számított rá, hogy a közeledésére felébred, talán ezt is akarta.Nem hiszem, hogy meg akarta erőszakolni, semmilyen erőszakos mozdulatot nem tett.

előzmény: sleepingdancer (#1)

2014-02-13 10:12:06 somogyireka (3) #5

Sajnos egyáltalán nem tudok a filmet őszintén megtapsolók közé beállni,pedig régen nem vártam ennyire mozit. A második rész éppen csak tovább mélyítette a "szakadékot Lars von Trier és köztem". Tudom, ő aztán éppen erre magasról tojik..
Nagyobb volt azért ennek a füstje,mint a lángja..De sokkal.
Frissen a film után csak ennyi röviden, majd később -remélem-részletesebben is..

2014-02-12 00:37:35 St4nt0N (?) #4

Lélektelen, fáradt, banális és unalmas.

2014-02-08 22:51:49 Ugor (5) #3

Minden kétségem eloszlott, ami az első rész után még motoszkált, kérdések persze maradtak, de felmagasztosult és magával rántotta felfelé az első részt is. Megyek is rögtön és feljavítom azt is. Igen, persze, én ezért (is) járok moziba. Az egyik oka, hogy sokkol, megráz, de ha értelmesen sokkol, akkor még jobb! Mert nem feltétlenül azért váltok jegyet, hogy „normális” emberek „normális” cselekedeteit nézzem végig órákon át. A kifordítottat, a kikarikírozottat, a továbbgondolhatót, a párhuzamba állíthatót, a szokatlant, a lelkileg gyomron vágót igen… de persze nem csak ezért, néha másért is…. de ez tetszett, azt kaptam, amit vártam, most majd aludni kell, helyre tenni, kiizzadni magamból, de hogy a nagy filmes emlékek közé mászik fel éppen a felső polcra a film, az biztos.

2014-02-07 10:18:32 Daemiaen (3) #2

Érzékletesebb, kegyetlenebb, jobban is passzol a rendezőhöz a film második etapja. Természetesen a kettő együtt ad ki egy egészet, és így már más is a nimfomán leányzó fekvése: egy beteg ember látványos kálváriája egy "belebetegedő", és végig perverz élvezettel figyelő hallgatósággal. Ergo úgy gondolom, a lezárás is igen remek és abszolút helyénvaló.

2014-02-02 23:27:17 sleepingdancer (5) #1

Ezzel a résszel lesz kerek egész és dialektikus :-) ez a mű. Kifejezetten érdekes, ahogy ez a két ember egymással ellentétes utakat jár be: Joe kurvából aszkéta-szent lesz (vagy lenne), Seligman aszkéta-szentből a szinte groteszk/nevetséges zárófordulattal egy mocsokláda. Mintha a film arról szólna, továbbra is egyszerre játékosan és nagyon szomorúan, hogy a kettő között nincs olyan nagy távolság, mindkettő szenved, és egyaránt sehova nem vezető utakat találnak szenvedésük enyhítésére.