Eve Dönüs: Sarikamis 1915 (2013) ☆ 👁

A hosszú út hazafelé
The Long Way Home

(Alphan Eseli)

török dráma, háborús film, történelmi film

3,7
★★★☆☆
18 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-02-22 23:00:49 offerus (3) #3

Ember embernek farkasa

Az elmúlt időszakban több háborús filmet is megnéztem, főleg olyanokat, amelyek nem a háborús események középpontjában, hanem a periférián játszódtak, mikrotörténetek, amelyek legalább annyit elmondanak a háborúról, ha nem többet, mintha folyamatosan ropogtak volna a fegyverek. Volt közöttük erkölcsi példázat (Kálvária), a hátországban játszódó romantikus történet (Ballada a katonáról, Húsz nap háború nélkül), helyzetkomikumra építő vígjáték (Kukuska, illetve remake-je, a Norjmaa), partizán történet (Ellenőrzés az utakon), és a belorusz falvak elpusztítását megmutató döbbenetes film, a Jöjj és lásd. A végére hagytam két történetet, amelyek a háború vége felé játszódnak, amikor a veszteseknek menekülniük kell, a túlélésért kell küzdeniük, amikor már minden rend felbomlik, semmilyen törvény nem érvényes többé. Az egyik film a második világháború végnapjaiban játszódik a dél-kelet ázsiai fronton (Tüzek a síkságon), a másik az itteni film, A hosszú út hazafelé, amely az első világháborús török-orosz hadszíntér közelébe vezet. Ismertebb, vagy kevésbé ismert, az itteni értékelések szerint többnyire jó, vagy zseniális filmek.

Ez az utolsó volt, ami számomra nem ütötte meg az előző filmek által felállított magas mércét. Az elsőfilmes török rendező nem könnyű témát választott. A sarıkamışi csata a törökök egyik nagy veresége volt a háborúban, főleg hadvezetési hibák miatt, egyfajta nemzeti trauma. „Enver pasa, a hadügyminiszter egy katasztrófával végződő hadjáratot indított az orosz csapatok ellen azzal a céllal, hogy elfoglalja Baku városát. A török csapatokat a sarıkamışi csatában felmorzsolták, sok katona pedig a visszavonulás során halálra fagyott. Isztambulba visszatérve Enver pasa jórészt az azon a vidéken élő örményeket hibáztatta a tragédiáért, mert azok az oroszok pártjára álltak.” Ez lett aztán az ürügye a nem sokkal később megindult támadásnak az örmény kisebbség ellen, amit ma a világ sok országában örmény népirtásnak neveznek. A hivatalos török álláspont ezt ma sem ismeri el, nem is nagyon lehet beszélni róla (sajnos a hivatalos magyar álláspont sem ismeri el). A film történelmi hitelességét nem tudom megítélni. A cselekmény nagy része egy lakói által elhagyott örmény faluban játszódik, amelyből úgy tűnik, lehetetlen kijutni. De a nemrég itt megölt török katonák mellett (örmények fegyveres alakulatban nem szolgálhattak, csak munkaszolgálatosok lehettek) koponyák is ott hevernek. Mintha az örmények irtása már korábban elkezdődött volna. De ennél jobban zavart az események gyakori valószínűtlensége, logikátlansága a filmben. Mit keresett egy felsőbb osztálybeli nő és kislánya egyetlen idősödő (és mindössze egy pisztollyal felszerelt) kísérővel háborús területen? A kemény tél közepén, hiányos felszereléssel. Miért vár a tapasztaltnak beállított kísérő újból és újból az indulással, mikor fogy a kevés élelem, és megfelelő vezető is lenne? Amikor ’rablók’ támadják meg őket, miért nem veszik el a felszerelésüket? Az is furcsa, hogy a vezető egy banális esés során szerez végzetes balesetet. Nem értettem a kislány megkötözését sem: megerőszakolták? Ő lett volna a következő, akit „feldolgoznak”, vagy csak nem akarták, hogy lássa, hogy mit csinálnak és szóljon a többieknek? – de hát így is látta. Ha már meg kell halni mindenkinek, mi lett a nővel és a kislányával, persze lehet mondani, hogy egyedül már úgysem maradt esélyük. Lehetne még sorolni.

A filmnek azért pozitívumai is vannak, ilyen a fokozatos feszültség megteremtése, hogy mindig van rosszabb, vagy a fenséges természet ábrázolása, amely egyszerre gyönyörű és kegyetlen. A vége főcímben felhangzó zene közben gondolkodtam el, hogy volt-e a film közben is zene, mikor megláttam: zeneszerző Víg Mihály. Lehet, hogy ezt a filmet is meg kellene nézni még egyszer. De egyelőre nincs hangulatom hozzá. Mostantól egy kicsit békésebb vizekre eveznék…

(Az említett filmekből háromért ezúton is köszönet macready-nek)

2021-01-06 17:43:20 tomside (4) #2

Nekem épp az utolsó húsz perc tetszett, pedig nagyon féltem, hogy semmire sem fog kifutni a film, de végül megúszta. Az embertelenséget és a háború abszurditását láttuk, mindegy volt, ki orosz, ki török, a nyomorúság nem válogat.

2014-04-08 21:45:40 Tenebra (4) #1

Nagyon jó kis háborús dráma arról, hogy hogyan válhat állattá az ember, ha az alapvető létszükségletek megteremtéséről és a túlélésről van szó. S felmerül a morális kérdés, hogy vajon, ha valakit várnak otthon, akinek felnevelendő gyerek van, az mindent megtehet-e a túlélés érdekében. MINDENT? Még embert is ölhet és megeheti?

Kicsit nehezen indul be, de mikor beindul... Bedurvul. Azért annyira nem kemény, mint egy mocskos II. Vh-s deheroizáló film. De azt a rendező is mondta, és így volt, hogy itt a háború mocskát kívánta megmutatni, semmiféle magasztos dolgot nem szeretett volna mutatni.

Ehhez hű is volt végig, mert meglepő, háborús filmektől nem igen várt fordulatok jönnek. Például az egyetlen maszkulin férfi, a jófiúnak tekinthető veterán, aki vezeti az anyát és a lányát, egyszerűen lebucskázik a hegyről, az antagonista elveszi fegyverét és ott fagy meg törött lábbal... Ezen néztem egyet.

Egyedül azt éreztem erőltetettnek, hogy a gonosznak hitt karakter előéletét a végén megmutatták. Hogy ő sem gonosz, családja van... Ez túl didaktikus volt így. Számomra teljesen egész és kerek volt az ő sztorija abban a pár momentumban, mikor a megsebesült bajtársát elsiratja, vagy mikor elkeseredetten a főszereplő asszonyra fogja a fegyvert - aki egy sarlóval akarja szétverni a fejét - és csak annyit mond: haza akarok menni, közben pedig sír. Majd eldördül a fegyver és fade out. Ez így baszott erős lett volna, ám a rendező túlspilázta a dolgot szerintem.

Viszont összességében erős film, élvezetes, elgondolkodtató, jó atmoszférával. Talán egy kicsit lehetett volna szutykosabb, olykor nem igen láttam a karaktereken, hogy ők háborús veteránok. Kivéve a két "antagonistát".