One Night Stand (1997) ☆ 👁

Egyéjszakás kaland

(Mike Figgis)

amerikai dráma, szerelmi történet

3,3
★★★☆☆
93 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-03-15 21:59:49 vadkutya30 (2) #3

Kínkeservesen unalmas egy dráma, de hát melyik dráma nem az? Ahogy nézi az ember, úgy érzi, hogy itt most valaki nagyon-nagyon művészi akar lenni. Hogy élvezhetőbb legyen a film, sokkal több szex kellett volna bele, és minőségibb, bár az ázsiai feleségtől izzott a levegő. A szövegelésből viszont nem ártott volna kevesebb, főleg a "rendkívül mélyenszántó" gondolatokból a tévézésről, a homoszexualitásról vagy az életről. És persze valami értelmes történet se ártott volna. Az aids-szál például szerintem tök felesleges. Ne értsetek félre, sajnáltam a meleg hapsit, meg minden, de ez szerintem csak azért kellett, hogy drámának lehessen nevezni ezt a felszínes-érzelgős valamit. Mondjuk annyit a film javára kell írni, hogy mind a négy főszereplőnek (néger hapsi, fehér nő, fehér hapsi, ázsiai nő) megmutatja a jó és a rossz oldalát is, nem ítéli el egyiküket se.

2019-06-10 08:17:21 dittike (5) #2

Nagyon felkavaró alkotás barátságról, őszinteségről, titkokról, szerelemről.

2017-02-26 09:34:52 Jereváni Rádió (2) #1

20 éves film, 82 szavazat, mégsincs egy vélemény sem. A rendező eme filmjével kapcsolatban nem lehet figyelmen kívül hagyni a két évvel ezelőtti Las Vegas, végállomást. Bevallom, nekem az sem tetszett, de elismerem, hogy fontos film, van mondanivalója, és bírt egy sajátos hangulattal, ami egyedivé tette a művet. Most elvileg ugyanezek a stílusjegyek köszönnek vissza, a vágás, a néhol elmosódott operatőri munka és a fülledt erotikus jazz zene (ugyancsak a rendező munkája) miatt, de ez most itt édeskevés volt. A sztori annyira kőegyszerű, hogy hihetetlen, tökéletes egyenes vonalú egyenletes történet, magyarul semmi különös. Annak normális kidolgozásához úgy látszik a rendező nem ért, ilyen történethez nem elég a hangulati elemek, a jazzes vibrálás, ide konkrét párbeszédeket kellett volna kidolgozni (például Max és Mimi házasságának válságát, azt hogy legalább Max részéről mutassák be, hogy ez nem csak egy egyéjszakás kaland volt).

A filmmel kapcsolatban pedig nem lehet nem megemlíteni, hogy olyan az egész szereplő gárda, mint egy kilencvenes évekbeli Benetton-reklámkampány, tudod, van benne fekete, tejfehér szőke fehér, ázsiai származású, meg egy meleg karakter a szeressük egymást gyerekek jegyében, csak ez éppen a filmhez semmit sem ad, kötelező PC liberális elemek a Clinton éra delelőjén. Funkciója nincs, de attól még demonstrálunk, és szájbarágós módon magyarázza nekünk Wesley Snipes - bele a kamerába - , hogy attól, hogy van egy meleg barátja, akivel korábban rengeteg időt töltöttek együtt, ő maga még nem homokos (bár Robert Downey Jr. azért pedzegeti neki, hogy esetleg mégis a másik ligában játszik), de ennek sincsen a történet szempontjából semmi értelme/funkciója. Egy szó mint száz, nagyon unalmas film a One Night Stand, még a rendező két évvel korábban készült filmjéhez sem ér fel.