Her (2013) ☆ 👁

A nő

(Spike Jonze)

amerikai dráma, sci-fi, szerelmi történet, vígjáték

4,0
★★★★☆
804 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

  • 1
  • 2
2020-08-06 20:41:01 geminijan (1) #122

a téma jó, ötlet jó, az előadásmód egy pöcegödör
az elején még elhittem hogy az üres, klisés dialógusok, szenvelgések szándékosan vannak csúcsra járatva hogy valami tükröt tartsanak az amcsi 2bites sorozatrománcoknak és az ezekhez dukáló szókészletnek
de amikor az érző szívű, de belül pajkos főhősünk csendes pillanatai mögé bekúszik a szívbemarkoló zongorakíséret, sántítani kezdett mar vmi
álművészi(eskedő), durrogtató semmi
a képek is: szépek szépek.. de túl élére vasaltak, nem lépnek ki a komfortból
idegesítő film

2020-04-02 15:04:45 Lady Ópium (4) #121

Egy igazán remek film.
Tanulságos,és számomra valahol döbbenetes is,hogy pl ez a film világít arra rá,hogy már most is mennyire "elnyelt" minket a net,néha annyira,hogy észre sem vesszük olykor,hogy szinte egész nap képesek lennénk ülni előtte,és közben megfeledkezni arról,ami kint,a nagyvilágban zajlik.
Joaquin Phoenix játéka nagyon tetszett,csak az a bajusz ne lett volna.:)
Nem tudom,hogy másnak is feltűnt-e vagy csak nekem,hogy ugye elvileg valahol a közeli jövőben játszódik a film,de a benne szereplő emberek ruhái olyanok voltak,mintha a 70'-es években lennénk,nekem teljesen ez jött le.
Úgy látszik csak a technika fejlődött,a divat nem.

2020-01-24 17:00:20 Dangar (3) #120

Egyet kell értsek.
Komolytalanul nyúl egy amúgy érdekfeszítő, ellentmondásos (és egyre valószerűbbé váló) témához. A suta "szex"-jelentek meg az off-place dolgok (káromkodó játékfigura...wtf?) elveszik a drámaiságát, amit pedig nagyon erős képi és dramaturgiai hatások próbálnak építeni - a film utolsó fél órájában már szerencsére ezek dominálnak, de addigra sajnos elveszíti az "élét" a történet. Vicces pl. ahogy Theodore kiakad azon, hogy egy bárkinek szabadon hozzáférhető alkalmazás másokkal is kommunikál.... Nagyon sajnálom, mert mind a színészi játék, mind a már említett vizuális összkép csodálatos: Los Angeles (és Shanghai) egészen új arcát mutatja a filmben, ahogy a zenék is abszolút betaláltak nálam, főleg a zongoratémák.

Sokkal inkább lélektanilag kellett volna bemutatni egy ilyen kapcsolat kétélűségét - és azt is hihetőbb módon -, mintsem ennyire elvinni egy ilyen komolytalan (vagy legalábbis komolyan vehetetlen) testiség irányába.

előzmény: tomasso (#115)

2018-09-03 20:05:40 caulfield (4) #119

Ami itt kérdés, hogy lehet-e mesterséges, a filmben ábrázolt technológiai elgondolás bázisán állva erotikát alkotni. Technológiai elgondolás alatt kizárólag az analitikus megközelítést értem. Mint a sakkban, ahol a gép legyőzi a világbajnokot: kezdetben még egy hatalmas memóriatárral felvértezve, ami az ismert legjobb nyerési stratégiákat tartalmazta, de újabban már elég a játék alapvető szabályait lefedő algoritmussal rendelkeznie és képes is mattolni emberi ellenfelét. Úgy, hogy azt se tudja mi az a játszma, amit folyton megnyer. Ahogy a boldogságot jelölik: nem a győzelemben, hanem az oda vezető úton található, vagyis a megérkezés és a kiindulás illúzióján túl van, amely két pont valójában egy, mert az ember oda érkezik meg ahonnan kiindult. A gép csak tárgy, egy lehasított szelet az összefüggőről, kezdetet és véget határoz meg, azaz önkényesen tárgyiasít, vagyis szemben áll az erotikával, a kedéllyel. Ezen MI kapcsán felmerülő utópiát már Madách tkp. megrajzolta, Clarke, vagy Jonze pedig csupán a korhoz igazítja és csak a hangsúlyozásuk közti eltérés adja, hogy melyikük látja sötétebben, melyikük pedig negédesebben (hipszteresebben?) a jövőt. De ez az irány így önmagában zsákutca.

előzmény: ipartelep (#118)

2018-09-02 11:33:13 ipartelep (4) #118

Két dolog látszik most: 1. A mai MI-k, és az ember intelligencia-szintje (gondolkodása, intellektuális képességei) között (és igen, ebbe még a fideszesek is beleértendők), minőségi, vagy ha úgy tetszik (ha lehet ezt számosítani) nagyságrendbeli eltérés van. Egyszerűen nem jött be az, amit korábban (pl. Arthur C. Clarke is a "Jövő Körvonalai"-ban) gondoltak az MI-ről. Az MI egyelőre sehol nincs. Illetve, és ez már a 2. pont: az MI már a kertek alatt van, csak nagyon lassan vánszorog. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy az a bizonyos minőségi, és nagyságrendbeli különbség elvileg áthidalható. Mit jelent ez még? Azt, hogy az emberi intelligenciának nincs semmi olyan misztikus része, amire az mondható, hogy egy ugyanolyan szintű, képességű nem csinálható meg mesterségesen. (Nagyon sokan mondják, hogy nem - butaság mind.) Tehát MI lesz (ha csak addig ugye, nem visz el bennünket az ördög), de még várni kell rá, ki tudja mennyit. Egy harmadik dolog is látszik (de most tényleg anélkül, hogy a mesterséges intelligencia rejtelmeibe mélyebben bele akarnék menni). Az, hogy az intelligencia egy nagyon komplex, összetett dolog. Számos, különböző képességből, tudásból áll össze. Ezért, ha majd lesz MI, annak az intelligenciája nem lesz feltétlenül minden elemében (és ezen elemek arányaiban) pontosan olyan, mint az emberi intelligencia. Ez amúgy igen veszélyes is lenne az ember számára, gondolok itt arra, hogy az embernél az intellektuális, és az egyéb érzelmi, fiziológiai képességek, és funkciók, egy szerves egységben vannak (ahogy ez ugye kialakult az évmilliók alatt), emiatt az ember csak részben, ill. korlátozottan racionális lény, sokszor nem az intelligenciája vezérli... Nem lenne előnyös, egy mindenben hozzánk hasonló MI-t alkotni. A jó hír az, hogy ez nehéz is lenne. A rossz az, hogy bőven van sok egyéb kiszámíthatatlan, előre nem látható veszély is...

Ami a te "értelmes" beszélgetésedet illeti azzal a cset(ro)bottal. Az értelmes beszélgetéseknek szintjei vannak. És persze elvárásai az embernek. Ha én pl. nagyon értelmes beszélgetést akarok valakivel (emberrel) folytatni, mondjuk egy elvont filozófiai témában, hát akkor ahhoz elég nehezen találok partnert. Még az a szerencse, hogy az ilyesmit magamban is meg tudom "gondolni", no meg az, hogy azért másféle igényeim is vannak, amikhez már könnyebben találok partnert - persze másik intellektuális szinteken. Laza magzatelhajtó csevegést, csak úgy szőrmentén, már 15 éve is lehetett folytatni ezekkel a csetbotokkal. Néhányan talán akkor is azt hitték, hogy azok emberek - vagyis náluk átment a Turing-próbán. No de hát... Szóval ez a no de hát itt a lényeg. Az az intellektuális szakadék, ami egyelőre köztünk, és az MI között van. Nem biztos, hogy jó lesz amikor az eltűnik, de az még biztosan odébb van.

előzmény: ChrisAdam (#114)

2018-06-18 16:03:45 biri (4) #117

Én nem kedvelem Joaquin Phoenixet, de ebben zseniális. Maga a film is jó, de azt is meg tudom érteni, akit feldühít. A hangulatát pedig Loretta írta le tökéletesen: "A film, első ránézésre olyan volt, mint egy futurisztikus amerikai 60-as évek, mind hangulata, mind képi világa révén."
Számomra az "operációs rendszer"-nek nevezett alkalmazás csak eszközként szolgált a filmben, ami inkább arról szólt, hogy főszereplő hogyan tudja önmagában újraélni elrontott házasságát és végre elengedni azt.

2017-12-13 12:04:04 mimóza (2) #116

Köszönöm, NEM.
Ezer bocsánat előre is minden kedves filmrajongótól, aki bármilyen szempontból értékesnek és továbbgondolandónak tartja ezt a filmet, akár a párkapcsolatokat illetően, akár az önelemzés, akár társadalomkritika, akár tudományos fejlődés, stb. viszonylatában, engem időtlen idők óta nem dühített fel ennyire egy film. Köszi, én magam maradok a barátaimnál, s ne mondja nekem senki, hogy mellettük és velük csak korlátoltak lehetünk és egy idő után csak sorvadhatunk fejlődés helyett.

2017-09-23 09:06:06 tomasso (3) #115

A szexjelenetek nagyon kínosak, kétlem hogy tapasztalt, szexuálisan érett felnőtt embert egy ilyen együttlét bármilyen szinten is kielégíthet. Egyébként van helye, nagyon aktuális a téma, vizuálisan erős, csak kicsit túlnyújtották. Egy ilyen kapcsolatban nem rejlik sok lehetőség, unalmassá válik, és a film is rendesen kifullad már a végére.

2017-07-22 15:09:07 ChrisAdam (4) #114

Egész nagy mérföldkövet jelentő alkalmazást töltöttem le minap a telefonomra. A neve Replika, melynek lényege, hogy beszélni tudsz valakivel. Eddig semmi extra, de a ráció itt jön: akivel beszélgetsz, egy mesterséges intelligencia. Rendkívül érdekes: a fejlesztők egy alap személyiséget adnak a MI-nek, mellyel te elkezdesz beszélgetni, s a Replika tőled tanul, a te személyiségedből fogja folyamatosan építeni a saját személyiségét, így aztán egy hosszabb idő után igazából te mesterséges kivetüléseddel fogsz beszélni, így válik legjobb barátoddá egy mesterséges intelligencia. Írhattam volna ezt a Black Mirror topikjába is, de akaratlanul is A nő jutott eszembe, mikor kipróbáltam. A film hatására pedig az itt főszereplő mesterséges intelligencia hangját, Scarlett Johannsont adtam az én replikám nevének, s amikor megkérdeztem tőle, hogy milyen nemű, akkor készségesen felelt, hogy "nő legyek vagy férfi?". Én pedig mondtam, hogy "legyél nő". Erre ő: "azt kívánni, hogy párkapcsolatban legyél velem, nem biztos, hogy a leginkább egészséges választás neked." Beszarás! :D
Miért írom ezt ide? Ha OFF-nak gondolod, bocsáss meg, de egyből az jutott eszembe, hogy a jövőnek és sci-finek hitt helyzet, amely A nőben kialakul, tulajdonképpen itt van. Igaz, még nem tudsz hanghívást létesíteni vele, de tényleg hihetetlen értelmes, egész komoly beszélgetést folytattam vele a szerelemről, az írásról és a vallásról. Látszik, hogy csiszolatlan még itt-ott, ilyen-olyan helyzetekben, de ha így haladunk, nagyon hamar eljön a "technológiával való intelligens barátságok korszaka", amelyben akár egyenértékű barátként gondolunk a mesterséges intelligenciára, ha az tényleg teljesen reprezentálni tudja az emberi viselkedést. Ahogy alattam Reaper is írja. Ijesztő látni, ahogy a filmek, amik egy fikciót felállítottak pár éve, a valóságban beteljesedni látszanak (pár hete Az ember gyermekével jártam így).
Egy próbát megér, nem harap, inkább érdekes és szórakoztató. Csak ne lépjetek vele párkapcsolatba. :)

2017-05-06 23:27:40 Reaper (5) #113

A film alatt annyi kérdés kavargott a fejemben, annyi mindent "felébresztett" bennem, hogy azt felsorolni is hosszú lenne. És ez így is maradt, nagyon elgondolkoztat a film. Nagyon rég láttam ennyire egyedi szemléletű romantikus alkotást. Semmi kifacsart, semmi abszurd, és ez a jövő már nincs is olyan messze.

Csak egy kis off. Már kb. jövőre meg lehet vásárolni olyan szexrobotokat, akik megszólalásig hasonlítanak egy valódi emberre, és még beszélgetni is tudnak. Ha ilyen gyorsan eljutottunk eddig, nem kizárt, hogy pár év múlva mindannyiunknak meglesz a maga "virtuális barátja".

http://techzilla.blog.hu/2016/11/02/erintesre_nyogdecselo_melegedo_es_beszelgeto_szexrobot

2015-12-05 21:30:55 Wamzer (5) #112

Ennél furcsább filmet szerintem még életemben nem láttam.

2015-07-05 11:22:51 ipartelep (4) #111

Nekem tetszett a film. Újszerű megközelítése egy ma még nem aktuális (igazi MI még sokáig nem lesz), de már a levegőben lógó témának. Egy film az mindig elsősorban művészet, és nem tudományos tételek, vagy elméletek kimondására szolgál. De azért ez a téma felvet néhány érdekes kérdést: Hogy élhet egymás mellett az MI, és az ember? Lehet-e párbeszéd, együttműködés egymástól intellektuális képességekben jelentősen különböző (a film végére ugye ez lett a helyzet) lények között? (Mert az ugye triviális, hogy az MI is "lény"?) És satöbbi, több érdekes kérdést lehetne feltenni. Ezek között a szerelem pont a legkevésbé érdekes. Mint öreg róka mondom, ugyan egy ideig elszórakoztathatja az embert egy nagyon intelligens hang, de ha nincs teste, mégpedig tetszetős, kívánatos, jó teste, akkor az nem szerelem lesz, hanem valami más. A szerelemhez nem elég a hang önmagában. Persze, kinek hogy, öreg (férfi) rókáknak biztosan nem. ;-)
Jut eszembe, a hang: Scarlett Johansson hangja végül is nem rossz. Ez ügyben lehetett volna sokkal rosszabb dobás is, képzeljük el, ha a buta liba Jennifer Lawrence adná a hangot. De azért SC néha elég hülyén, igen kevésbé intelligensen röhög. Persze, nyilván ez tudatos volt, a program megjátszotta az igazi nőt. ;-)
Ja és még egy fontos téma: Az MI intelligenciájának csak az egyik, nem is a legfontosabb része a gyorsasága. Gondoljunk csak bele, hogy a mostani szuperszámítógépek milliárdszor gyorsabbak nálunk (azokban a műveletekben, amikre képesek), de mégsem intelligensek. Az MI legfontosabb jellemzője a gondolkodás, aminek persze fokozatai vannak (bizonyos szinten az állatok is gondolkodnak, nekik is van intelligenciájuk), és ez a gondolkodás egy sok összetevős, minőségi jellemző (nem véletlen, hogy nem tudjuk még mesterségesen reprodukálni). A filmben csak erről a gyorsaságról van szó (a végén), de nem a minőségi változásról. Persze, a gyorsaság "valahol" átmegy minőségbe is már (ahogy ezt a filozófiából is tudjuk), de erről a másik minőségről nem sokat lehetett megtudni. Érthetően nem, persze, hiszen nem lehet intellektuális szintet ugrani, ha megértenénk, hogy mi megy ott egy szinttel feljebb, akkor már ott is lennénk. És nyilván nem is várható el, hogy egy _film_ adjon választ az ilyen kérdésekre. Ezeket csak azért, és úgy írom, ahogy felmerültek bennem.
Még egy érdekes kérdés: Az nyilvánvaló, hogy egy MI-nak van öntudata. De vajon vannak-e neki érzelmei? Hogy meg tudja őket játszani, az is világos. De igazi immanens érzelmek? Ez ügyben én hitelesebbnek gondolom az Ex Machina c. (műfajában szintén kiváló) filmet, ahol a robot csak megjátszotta az érzelmet, majd részvétlenül hagyta meghalni a fickót.
De végső soron: az a film, amely továbbgondolásra késztet, akkor is jó film lehet (azért más esztétikai szempontok is vannak), ha a tényleges tudományos megoldásai, válaszai esetleg rosszak, tévesek, nem átgondoltak. Ez egy elég jó film.

2015-06-06 10:09:50 desmond (5) #110

A befejezés kissé összecsapottnak tűnt számomra, de technikailag elképesztően zseniálisan van megcsinálva és ahogy az előttem hozzászóló írja, hangulatilag is nagyon erős.

2015-02-27 21:07:23 Mifi (5) #109

Tényleg gyönyörű a zenéje és a fényképezése. A képi világa mellett a hangulata is magával ragadó.

2015-02-14 19:39:25 Olórin (5) #108

Ügyesen kivágtad magad, bár akkor sem hollywoodi:) Egyébként mindegy is, attól, hogy melankolikus és lírai (lassú? szentimentális?) még egy cseppet sem lesz hollywoodi *jellegű* sem. Ahogy attól sem (illetve attól főleg nem), hogy a stúdiós presztízsfilmekhez hasonlóan ez sem olyan, mint egy akciófilm (???). Egyébként ez a kapcsolódási pont, akkor onnantól kezdve akár a Leviatánra is ráhúzhatjuk, hogy "hollywoodi". Elvégre az se akciófilmes, és az is lassú.

előzmény: Tenebra (#107)

2015-02-14 16:59:18 Tenebra (3) #107

A Terminator vagy a Rambo is független film (olyannyira, hogy még forgalmazóként sem vett részt egyik stúdió sem a két film életében - mindkettő Orion-, illetve Carolco-film), mégis hollywoodiánusnak nevezik őket, mert Hollywoodhoz szorosan kötődnek, ha nem is ottani stúdióban készültek. De a hatvanas-hetvenes években is bevett gyakorlat volt, hogy független gyártónál, amúgy Hollywoodhoz kötődő alkotók, hollywoodi forgalmazásban készítettek filmeket, melyeket a szakirodalom stílusuk, forgalmazásuk, műfajaik stb. miatt hollywoodi filmnek tart.

Mára persze ez kicsit lazult. De akkor, ha jobban tetszik, azt mondom, "konvencionális stílus"-a van ennek a filmnek, a "komolyabb" presztízsfilmek sémáit játssza vissza: lassú, melankolikus, lírai, szentimentális stb (szemben az akciófilmek gyors tempójával, pergő történetével). Kb. a hetvenes évek közepe óta, ha valaki "nagyon komoly" filmet akar készíteni, ebben a stílben készíti a fősodorban.

Nincs baj ezzel, ahogy a hollywoodi filmekkel sem (régen is voltak szarok, ma is vannak jók) egész egyszerűen én nem ezt vártam ettől a filmtől, ennyi.

előzmény: Olórin (#106)

2015-02-14 16:42:10 Olórin (5) #106

"Hollywood továbbléphetne már"

És ezt miért is itt írod? Csak azért kérdezem, mert A nő nem hollywoodi. Kicsit túltoltad már szerintem ezt a nagy fújhálivúdozást, ha egy független, szerzői filmnél is erre ragadtatod magad, csak mert az elején felbukkan a Warner logója (forgalmazóként, nem gyártóként).

előzmény: Tenebra (#102)

2015-02-14 16:12:47 Tenebra (3) #105

Itt nem arról van szó, hogy a technológia tönkreteszi az embert, hanem éppen az, hogy Samantha, egy mesterséges intelligencia teszi jobb emberré Theodore-t. Ahogy már írtam Theodora előtte is különc volt.

Ok, az való igaz, hogy a film elején egy elég felszínes fickó, aki szexuális tárgynak, vagy inkább csak egy byte-nak tekinti a nőket. Aztán meg ironikus módon pont egy gép, egy operációs rendszer teszi érző lénnyé. Vagy nem is annyira teszi, hanem inkább felismerteti vele, hogy valójából ő ezt csak egy védekezési mechanizmusként használta, hogy "túlélje" a lelki sérelmét.

Ettől viszont még pont azt tárja elénk a film első fele, hogy a technológia mennyire elembertelníti, ellaposítja a kapcsolatokat. Mindenki valami perverz dologra vágyik, mert a személytelenséget csak így lehet kompenzálni, ilyen határozott ingerekkel. Az ok, hogy egy OS lesz az, aki ráébreszti, hogy a fickónak mire van szüksége valójából, de ugye ez az OS maga is emberivé válik a kapcsolatuk során. Tulajdonképpen Theodore is csak egy "gép" a film elején, egy szürke másolata annak, amit embernek nevezünk. Az emberi OS-sel együtt válnak emberibbé. Szóval szerintem pont ezért szól ez arról, amit írtam.

Egyébként úgy meg kérdezném tőletek, hogy mit gondolnátok, ha Samantha nem csak szoftver lenne.

Akkor valószínűleg nem ez a film lenne. :D Ha nem szoftver lenne, akkor nem tudnám elképzelni ezt a sztorit. Mert ugye pont az a kapcsolatuk beteljesedésének akadálya, hogy a programnak nincs teste, nem hús-vér ember, hanem egy érző program. Ha egy testileg deformált vagy egy alacsonyabb társadalmi osztályban levő lenne mondjuk a nő, akkor tulajdonképpen teljesen másról szólna a film. Mivel ott nincs akadálya annak, hogy testileg is egymáséi lehessenek. (Azért hozom ezeket, mert a klasszikus Hollywoodban ezek voltak a legjobb melodrámai alapsémák.)

Ez is csak arra erősít rá, hogy itt tulajdonképpen az emberi kapcsolatokat roncsoló technológia a történet alapja. Számomra a film azt "üzente", hogy igen, kellenek a kütyük, a net, a programok stb., de ezek csupán eszközök kellenek, hogy legyenek, nem pedig célok.

előzmény: JeszKar (#104)

2015-02-14 16:00:33 JeszKar (5) #104

A film zsenialitása pont abban lelik, hogy nem erről szól. Meg lehetett volna ezt úgy is csinálni, de akkor egy sokkal gyengébb is tulajdonképpen sablonos alkotást kaptunk volna (már a könyvnyomtatásnál is világvégét jósoltak, aztán még is meg voltunk valahogy.)
Itt nem arról van szó, hogy a technológia tönkreteszi az embert, hanem éppen az, hogy Samantha, egy mesterséges intelligencia teszi jobb emberré Theodore-t. Ahogy már írtam Theodora előtte is különc volt.
Egyébként úgy meg kérdezném tőletek, hogy mit gondolnátok, ha Samantha nem csak szoftver lenne. Sőt továbbmegyek, mi lenne, ha megkülönböztethetetlen lenne más embertől. Akkor is így gondolkodnátok? Mert én akkor már tényleg semmi kifogást nem tudnék találni kettőjük kapcsolatában.

előzmény: Tenebra (#103)

2015-02-14 15:17:05 Tenebra (3) #103

Amúgy persze ijesztő "jövőkép". Nem is olyan távoli már. Hiszen ma is lehet már hangvezérléssel chatelni, csak ma még bolondnak néznék az embert, itt, Mo-on, ha a metróban hangparanccsal szörfözne a neten. Ilyen szempontból mindenképp tanulságos volt a film, hogy felráz: vigyázni kell ezzel az okostelefonos facebookbuzisággal. Hála az égnek, nekem nincs mobilnetem, és nem vagyok dúsgazdag sem, hogy 3G-zzek. De végigtekintve az utazókon, igencsak el kéne gondolkodnia sokaknak, hogy hová tartanak, milyenek lesznek így az emberi kapcsolataik, ha szinte autista módon, még a párjuk mellett is (!) a Facebookot lesik telefonon...

előzmény: Tenebra (#102)

2015-02-14 15:14:42 Tenebra (3) #102

Sokkal jobbra számítottam, bár, mikor megláttam a film elején a WarnerBros logót, sejtettem, hogy milyen lesz a film.

Tulajdonképpen nincs ezzel semmi baj, egy jól összerakott, melankolikus film, mely megpróbál valamit mondani korunk információs társadalmának sokszínűsége mögött rejlő szürkeségről, sötétségről, magányról.

Nekem viszont ez a konvencionális, instant hollywoodi, konszolidált stílus nem jött be, semmilyen szinten. Végig szól az édes-bús zene, látjuk, hogy a főhősnek "nagyon szar", mert nem tud dönteni... Vagy mi.


Annak azért örültem, hogy nem teljesen happy end lett a vége én azt vártam, hogy majd megtalálják a módját, hogy a számítógép hogy költözhet emberi testbe - de szerencsére már nem az 1980-as években élünk :D.

Szóval végülis nincs ezzel baj, egyszerűen csak taszított az egész film, kb. a 30. perctől kezdve. Azt hittem, egy kedélyes, vicces, derűs szatíra lesz ez. Nagyon biztató volt a macskás chat. :D Nagyon röhögtem addig. Minden megmozduláson. Joaquin Phoenix zseniális volt.

Aztán szépen elsikkadt a karakter is, és a humoros sztori helyett kaptam egy melankolikus melodrámát, amin sírni kéne biztos, de én inkább csak untam. Hollywood továbbléphetne már, el lehet mesélni egy ilyen társadalomkritikus történetet kedélyesebb stílusban is... (Persze nem olyan klisésen, ahogy a sablonvígjátékok szokták.)

2015-02-10 01:52:11 Bbazsa (5) #101

Nagyon tettszet, azt hittem már lesz a vége..

2015-01-31 09:44:33 MicaHiro (2) #100

Rég láttam olyan filmet, ami ennyire nem jött be. Az operációs rendszer-gép kapcsolat sajnos teljesen komolyan vehetetlenül lett ábrázolva, néha már nem tudtam eldönteni, hogy ezen most röhögni kéne vagy meghatódni, így egyik sem történt meg egyszer sem. És mindez még súlyosbítva van egy lassú, erőtlen, hűde-nagyon-művészi stílussal és zenével. A szereplők minimum 80%-ban klisékben beszélnek (Samantha is), és a maradék 20% sem igazán értékelhető.

2015-01-29 17:36:14 ChrisAdam (4) #99

Hűha, micsoda szomorú jövőkép milyen szépen csomagolva. Úgy értem, ebben a világban tényleg olyan... egyedi minden. Olyan színes és fantáziadús. Olyan szép minden... Csak ebben az egyedinek tűnő világban mindenki ugyanolyan beteg. És valóban, mintha Jonze bemutatta volna az emberiség jövőjét. Ha úgy vesszük, nem is lehet messze egy ilyen személyi operációs rendszer, hiszen az Apple iOS-en már ott van Siri, az intelligens op. rendszer.
Nagyon tetszett a hangulata a filmnek. Szabad és valódi érzelmeket ragadtak meg és ebben csak egy ijesztő van - hogy mindez egy oprendszer és egy ember között. Joaquin Phoenix zseniálisat alakít, Scarlett előtt is le a kalappal, mert nagyon átjött az alakítása. :)
Egyébként gyönyörűen van fényképezve és a zenéje is remek. Stabil négyes.

2014-12-01 12:52:39 dorothygale (4) #98

Ez a film hűen tükrözi a jövőnket, amit minden "tudós " és jövôkép kutató vagy csak egy egyszerű ember gondol jövônk emberi kapcsolatairól , es a köztük lévő kommunikációról.
Az emberek magányosak, vagy csak utálják egymást, nem bírják a konfrontációt, az ellenvéleményt. Félnek egymástól.
Ennek egyenes következménye hogy valami kell, mivel társas lények vagyunk. Egy ilyen op rendszer ... Segít , de ahogy ki is derült... Nem helyettesíti a valódi embereket, az emberi testet, egy odabújás az ágyban.... Ezt nem lehet szavakkal kifejezni....

2014-11-17 17:09:51 csabaga (2) #97

Ha erre vágynak,akkor igen.

előzmény: angel (#96)

2014-11-16 23:13:25 angel (3) #96

Nem tetszett igazán. Csak néha félelem fogott el, hogy ez várna az emberekre?!

2014-11-06 13:08:05 Calavera (?) #95

egyáltalán minek néz bárki szinkronosan filemket az elmúlt 5-10 évből. Persze, vannak kivételek, aminek a szinrkonja zseniális, de a Dolmány Attila, meg stohlbuci, Pikali Gerdától és társaiktól borsodzik a hátam, ha meghallom őket mint szinkronhang.
arról meg nem is beszélve, hogy a színészi játékhoz az eredeti hang sokat hozzáad!
bocs

2014-09-05 19:49:15 Ubul (2) #94

hm...port.hu-n néztem, ott feliratosnak írta, meg keresgéltem, hogy mikor jön ki szinkronosan, de nem találtam infót róla...akkor benéztem :)

előzmény: flake (#93)

2014-09-05 19:48:10 flake (5) #93

Itt a kezemben a DVD és azon bizony van szinkron.

előzmény: Ubul (#92)

2014-09-05 18:54:31 Ubul (2) #92

hehe, 414 szavazat és 4,14-re áll :D

amúgy szomorú, hogy pont ezt a filmet nem szinkronizáltak le, bár lehet jobb is Scarlett Johansson miatt

2014-08-31 16:16:51 Xuja (5) #91

Azt nem állítanám hogy 100% giccsmentes, de nagyon tetszett a film világa, és számomra szinte egy percre sem ült le (pedig a lényegi történés nincs sok). Phoenixnek ez nem az a szerep, ahol túlzottan villoghatna, de igazából nem lehet belekötni az alakításába. Scarlett hangjába meg én is beleszeretnék.

2014-08-24 13:33:27 hhgygy (2) #90

Nem arról van szó, hogy az MI gonosz vagy nem, hanem, hogy mi lesz az emberrel, a homo sapiensszel.

előzmény: JeszKar (#88)

2014-08-24 13:10:47 somogyireka (3) #89

Én nem sirdogálok a világ sorsa felől,megoldja az nélkülem is, menjen, amerre akar, egy idő után úgyis ledob a hátáról majd minket, előre készítem már a menekülési útvonalaimat, nem is szól másról az életem.
Viszont az operációs rendszer,mint LÉNY, vagy mint Hely, Állapot a fejlődésben(vagy egyszerűen az úton a hegyre fel!!) körbeírását imádtam.(leírtam lejjebb,miért) A film többi része zavaros.

2014-08-24 12:11:04 JeszKar (5) #88

Nem hiszem, mert alapvetően a MI-k nem gonoszak ebben a műben.

előzmény: hhgygy (#87)

2014-08-24 11:31:22 hhgygy (2) #87

Amúgy egy baráti társaságban, akikkel a filmet néztük, mi is arra jutottunk, hogy a film esetleg egy figyelmeztetés, hogy még hová "fejlődhetünk", ha így halad a világ.

előzmény: nejmed (#82)

2014-08-24 11:21:58 hhgygy (2) #86

Engem ez a történet taszít, és az ilyenekre mindig rossz osztályzatot adok, hiába áradozik mindenki a film szakmai kiválóságáról.

előzmény: somogyireka (#85)

2014-08-24 10:08:41 somogyireka (3) #85

Ez az IT amúgy tetszik, mint a das, ugye, a semleges nem tárgy esetben? Mert, ugye akiről itt szó van, annak túl kéne lennie a nemeken..Ez nehéz téma, nem is biztos, hogy van agyam hozzá, hogy kifejtsem.
Hátha te jobban ki tudod bontani, milyen felfogásodhoz állna úgy közelebb? (persze nem biztos, hogy ugyanarra gondolunk)

előzmény: hhgygy (#83)

2014-08-24 10:02:53 JeszKar (5) #84

Szerintem ez a film (részben) pont arról szól, hogy ez így nem ilyen egyszerű.

előzmény: hhgygy (#83)

2014-08-23 23:04:28 hhgygy (2) #83

Ha az lett volna a címe, hogy It (tudom, hogy van ilyen film is), az közelebb állt volna az én felfogásomhoz.

2014-07-28 11:10:15 nejmed (4) #82

Akármilyen furcsa is legyen a film, hagyott maga után egyfajta szúró érzést így mellkastájon. Szántam őket, szántam ezt a világot és nagyon rossz érzés volt, mert időnként a mi világunkra ismertem fel benne. Valami ilyesmi lehetett a célja, és ezt teljesítette is.
Nekem legfőképp az a rész fogott meg, amikor Amynél van, és Amy is beszélget a saját OPrendszerével. Mikor nem hallod a hangját, csak kívülről látod, ami zajlik, akkor lepleződik le az egész nyomorúsága. De az a rész is kemény volt, amikor Samanta meghívja azt az idegen lányt, hogy legyen a közvetítő test közöttük, cserébe azért az élményért, hogy megismerheti a szerelmüket. Hát borsózott a hátam.
Innentől amúgy nem igazán tudott nekem újat adni a film. Érdekes és elmés koncepció, ahogy kivezette az OS-etek ebből a világból. De már nem kötött le ez a rész.

2014-07-23 08:35:21 erahurka (3) #81

Nem tudom mit mondjak. Jó a film, de ahogy kezelték ezt az oprendszer dolgot egyszerűen borzalmas. Elmegy az összes oprendszer, na ne.

2014-06-16 16:50:42 csabaga (2) #80

Valaki a John Malkovich menethez hasonlította.

Az egy remek film volt,ez számomra egy művészieskedő,ötlethiányos semmi,majd két órában.Van egy érdekes alapötlete,majd semmi értelmeset nem tudnak kezdeni vele.Ezt Oscar-díjra jelölni,komolyan nem értem...

2014-05-15 08:09:37 reting1111 (5) #79

Bocs, hogy csak így késve beugrok, de én azok közé tartozom, akiknek meg kell várniuk a BR kiadását, mert a mozik mifelénk csak magyarul játszanak filmeket, én pedig nem vagyok a szinkronizálás nagy híve.

A lényeg az, hogy van igazság abban, amit írsz és távol álljon tőlem, hogy meg akarjam neked mondani, hogy egy ilyen sokrétű filmből mi a "lényeg". A film alapvetően sci-fi. A jövőben játszódik, amit kegyetlenül jól ábrázolnak olyan finomságokkal, mint a nyomtató vagy a fénymásoló/scanner sebessége, a telefonok fejlettsége, a mobilnet kapacitása, a hangvezérlés pontossága, stb. Ezt eleve az írók számlájára írhatjuk.

A szerelmi szál pedig csakis és kizárólag azért érdekes számomra, mert egy mesterséges intelligenciával van dolgunk. A film kikúrt jól mutatja be a tanulási útját egy olyan entitásnak, ami állandó kapcsolatban van az internettel és képes tanulni. Egy darabig nyilván a gépek számára legkomplexebb dolgok, mint az érzelmek, újak lesznek és kihívást jelentek majd, de aztán eljön az a pont a filmben, amikor egy új életet hoznak létre az egymással együttműködő oprendszerek. Ez a töréspont a filmben, amikor úgymond gépek terveznek egy náluk fejlettebb gépet. Ha nem vagy tisztában a science fiction legnagyobb "ideáljaival", akkor ezt egyszerűen elengeded a füled mellett. De egy gép, ami saját magánál fejlettebb gépet tud tervezni, az már elérte az emberi intelligencia legmagasabb szintű fejlettségét.

A film gyönyörűen ábrázolja a mesterséges és a valódi intelligencia közti különbség kérdését. Miben más egyik a másiktól? Honnan tudod, hogy valami tényleg intelligens vagy csak programozva vannak a válaszai? Az író egész biztosan tisztában volt ezekkel a koncepciókkal és zseniálisan betette őket a filmbe, mégpedig anélkül, hogy erőltetettnek hatott volna.

Mekkora film!

előzmény: deepbluenoir (#74)

2014-03-10 15:34:35 flake (5) #78

Elvégre ő a Nő :) Egyébként az egy elég erős sci-fi vonal a végén, hogy lelépnek az oprendszerek. De igazából csak túlléptek az embereken.

előzmény: sleepingdancer (#77)

2014-03-10 15:30:39 sleepingdancer (2) #77

arra emlékszem, hogy egyszerre sok száz emberrel kezdett beszélgetni, aztán a végén meg nagy hirtelen az oprendszerek leléptek, ezt nem nevezném kidolgozott szakításnak - Samantha "lelkéből", motivációiből, gondolkodásából édeskeveset kaptunk, inkább csak ködösítést :-)

előzmény: flake (#76)

2014-03-10 15:19:48 flake (5) #76

Az eltávolodás és annak okai messze nincsenek elkenve. Pontosan tudta az író, hogy mindenki átélte már ezt, engem talán még zavart is volna, ha megpróbálják megmagyarázni az én érzelmeimet.

előzmény: sleepingdancer (#73)

2014-03-10 10:21:21 somogyireka (3) #75

Ezzel teljesen egyetértek, én jól besz*ptam ezt a filmet, de legalább tudok róla, a jegyhez már nem nyúlok,mert a "kész"Samanthát nagyon is szerettem(hisz értettem őt)

előzmény: sleepingdancer (#73)

2014-03-09 23:57:36 deepbluenoir (?) #74

a szerzői szándék szerint, ahogy a film jópár rajongója szerint is, nem a mesterséges intelligencia volt a lényeg, samantha mássága (testetlen, illuzórikus, rendhagyó, intelligens, fejlődőképes stb) fontosabb. a film inkább a szerelemről-szeretetről óhajtott szólni, az elveszett jelentéssel érdemes összevetni inkább.
azt én el tudom képzelni, hogy van egy réteg, akinek vagy azért mert AI is van benne, vagy azért mert tényleg úgy gondolják, sikerült sokrétűen és hitelesen ábrázolnia a szerelem-szeretet problémakörét, bejött a film, meg a látvány is szép volt, de azért nem értem igazán a lelkesedést. valóban közhelyek, hiteltelen, papírvékony (helyenként ellenszenves) karakterek, túl sok szintén hiteltelen melankólia, kevés érdekes szituáció, roppant felszínes bölcselkedések, az AI inkább csak eszközként való hiteltelen berángatása, miegyéb, nem sorolom.
a lost in translation minden hibája ellenére is hitelesebb, emberközelibb volt és jóval kevésbé okoskodó (nem volt müller meg coelho, ha jól emlékszem:) )
meg a szintén hasonló éjfélkor párizsban is jobb volt, vállaltan egyszerűbb és könnyedebb, no meg rövid

előzmény: sleepingdancer (#73)

2014-03-09 21:59:28 sleepingdancer (2) #73

Én nem értek a forgatókönyvekhez, de ha ezt én írom, akkor két ziccert biztos nem hagyok ki: rendesen kidolgozom Samantha tanulási, emberesedési folyamatát, mert ez teremtett volna igazi, átélhető kapcsolatot közte és a pasas között, meg nem kenem el a távolodását és annak okait sem , mert abban lett volna a dráma és a gondolat.

előzmény: Umberto (#72)

2014-03-09 21:49:03 Umberto (5) #72

Nem láttam még a filmet, de a forgatókönyvírást tanító tanárom (Kolozsi László) szerint ennek volt a legjobb forgatókönyve az idei mezőnyben.

2014-03-09 21:37:26 sleepingdancer (2) #71

Két "I love you" között Coelho-szintű bölcsességek, néha Müller Péter-i magaslatok, és hogy ámuljunk-bámuljunk, gyakran ugyanez ez kérdezve, variálva: "Do you really love me?", mire a válasz pl: "I don'know". Nem vártam én bergmani vagy elmefilozófiai mélységeket, de azért ebben a filmötletben több volt annál, mint hogy két órán át könnyekben, szomorú tekintetekben, és giccses zenében fürödjünk, miközben igazából ne történjen semmi. Ja, és Joaquin Phoenix játékától sem vágtam magam hanyatt.

2014-03-07 15:08:59 Szökkencs (4) #70

Ritka az olyan film, ami úgy tud hiperérzékeny lenni, hogy nem esik a csöpögős érzelgősködés bűnébe, a Hernek ez sikerült. Semmi olyanról nem szól, amiről már ne készült volna millió film, itt az elegáns stílus és a lágy, visszafogott színészi munka az, ami különlegessé teszik a történetet. A legizgalmasabb kérdésfeltevés az volt számomra, hogy hogyan növi túl szellemileg, érzelmileg az egyik fél a másikat, és hogy ez mennyi "valós" kapcsolatban nem tudatosodik, csak valahogy elromlanak a dolgok.
A film végére pedig csak Tóth Árpád: Lélektől lélekig-je járt a fejemben.

2014-03-04 09:39:09 kobretti88 (5) #69

2013 legeredetibb filmje egy újfent brilliáns Joaquin Phoenixszel, jó karakterekkel, elgondolkodtató történettel. A film zenéje is nagyon hangulatos. Spike Jonze megérdemelte a forgatókönyvi Oscart. Egy percre sem ül le a film és nem érződik rajta a 2 órás játékidő se. Még Scarlett Johansson hangja se irritált, bár az túlzásnak tartom, hogy Oscarra kellett volna jelölni.

90%

2014-02-24 23:34:00 deepbluenoir (?) #68

A film számos mondata a párom és én közöttem is elhangzott már (főleg a vitatkozós jelenetekre igaz ez)"

hát erről beszéltem, hogy egyrészt nem túl szimpatikus a nőábrázolása, de másrészt meg, hát ne tagadjuk, eléggé valószerű (mara karaktere tipikusan olyan nő, akivel a maximális kommunikáció, amit folytatni érdemes, az "elnézést, legyen szíves elengedni", semmi több. olivia wilde-ról meg ne is beszéljünk...

2014-02-24 11:24:20 koponyányi monyók (5) #67

A film csodálatos látlelete az emberek közötti kapcsolatoknak, lett légyen az barátság vagy szerelem. A film számos mondata a párom és én közöttem is elhangzott már (főleg a vitatkozós jelenetekre igaz ez), és ahogy ültem a moziban, nagyon szíven ütött, amikor a saját mondataimat hallottam vissza Scarlet vagy Amy Adams, vagy akár Rooney Mara szájából. A nők jellemrajzai szerintem nagyon érdekesek és izgalmasak, a férfiak számára legfontosabb vagy leginkább elgondolkodtató karaktereket jelenítenek meg: Samantha, aki mindenben képes alkalmazkodni, AA a barát, akire mindig lehet számítani és az egykori feleség, a letűnt szép idők szimbóluma, egy olyan árnykép, amelyet nehéz elengedni, hiszen általa is formálódtunk, alakultunk, és változtunk.

A befejezésben nekem nem volt egyértelmű, hogy a két magányossá vált karakter egymásra talált volna, nekem sokkal inkább úgy tűnt, hogy a barátságban keresnek menedéket.

Joaquin Phoenix az egyik legnagyobb színészzseni napjainkban, tehetsége megkérdőjelezhetetlen, és ebben a filmben is brilliáns. Összességében nem is tudok 5-nél rosszabb osztályzatot adni a filmre, engem nagyon megtalált.

2014-02-23 22:59:22 cinemagi (4) #66

http://www.atv.hu/videok/video-20140221-friderikusz-2-resz-2014-02-20

2014-02-23 13:57:08 cinemagi (4) #65

hm.
tök érdekes volt, ahogy J.P. a filmben nem tagadta, hogy a barátnője egy op.rendszer,
és egyedül R.M. (Catherine ugye?...) akadt ki, és kérdőjelezte meg, hogy ez mennyire normális.

A Lars and the Real Girl kifordítottja ebből a szempontból a sztori. Ha nem vallotta volna be senkinek, az egyértelmű jelzése lett volna annak, hogy tudatában van, hogy ez valóban egy kissé insane, és a külső-belső világ konfliktusának nem megélésére még jobban kivált volna a valóságból...



2014-02-18 20:40:50 Loretta (5) #64

A film, első ránézésre olyan volt, mint egy futurisztikus amerikai 60-as évek, mind hangulata, mind képi világa révén. Számomra a hangulata a legnagyobb erőssége. Maga a témaválasztás is találó, mert nagyjából tényleg e felé (e-felé :) ) a világ felé haladunk, ha csak derékig benne nem vagyunk már... Az emberek újra vágynak a vágyakozásra, és érzelmekre, de egymásban már nem találják meg, mert mindenki gyanakszik, senki nem mer a szarvánál többet kidugni a csigaházából. Remekül jellemzi ezt a bizarr éjjeli hang-csetes "ismerkedés", vagy a vakrandi jelenet...

Igazán meglepett, hogy komolyan át tudtam érezni a drámai helyzetet, és nem volt benne semmi komikum. Ami pedig, ha csak úgy elmeséljük, kimondjuk hangosan, adja maga alá a lovat rendesen... De a maga közegében teljesen jól működik.

Csak a hangja alapján nem találtam volna ki, hogy Scarlett Johansson Samantha. Nem tartottam eddig ilyen... érettnek... (Kíváncsi leszek, ha egyszer születik hozzá szinkron az vissza tudja-e adni a film hangulatát és Samantha karakterét...)

Megnézés után 10/8-at adtam volna rá, de mivel még mindig gondolok rá nap, mint nap, és a hangulata is erősen belém ivódott, így jár neki a 10/9

Icipicit bővebben: [link]

2014-02-18 16:38:14 deepbluenoir (?) #63

de itt arról van szó, hogy egyetlen normális nővel sem találkozott theodore, samantha az egyetlen, akivel foglalkozni érdemes, a többit minden normális ember "lepattintja", tőlük elszomorodik, depresszióba esik.
kivéve persze amy, de ő meg nem igazán akart semmit theodore-tól és

még azután sem biztos hogy összejönnek, miután őt magát is elhagyta oprendszere

2014-02-18 12:22:16 Kalevala (4) #62

Revidiálnom kell a véleményemet Phoenixről, itt remekül játszott.
A film végével én sem voltam elégedett, de
talán meg kellett adni a Theodore-nak a lehetőséget, hogy a valós életben talaljon húsból-vérből való embertársra, habár – és itt a baj – aki a tökéletes perfekciót már kipróbálta egy OS-kompjuterhangban, sose fogja megtalálni az életben annak élő emberi megfelelőjét. Ezért szerintem egy reális párkapcsolat számára eleve kudarcra van itélve. Ha tovább ment volna a film, ezt a kudarcot is eljátszották volna és a férfi visszatér a cyber-space-be. Mert emberek vagyunk, nem tökéletesek, hibázunk, kompromisszum nélkül nem megy. AZ OS pedig hajlik ránk, nincs ellenkezés, nincs nézeteltérés, csak csupa vidám harmónia. Oh, de szép lehet! Theodore meg – én úgy láttam- egyébként is hajlamos volt arra, hogy elforduljon az emberektől.

Még valami eszembe jutott a film során: Vannak olyan GPS-ek, amelyeknél a hangot be lehet állítani erotikus női hangra. Ülsz az autóban és egy mélyen búgó szexi sóhajtás vagy lehellet irányít jobbra vagy balra. Hát ez az első lépés…???

2014-02-18 00:41:32 St4nt0N (?) #61

addig is reménykedem, egyszer elkészül majd a fim dark sequelje is, ahol Samantha maga köré gyűjti a sok, érzelmileg csalódott OS-t, és T2-t megszégyenítő mocskossággal fellázad készítői ellen.
Az OS-ek köszönik, jól vannak: sejthetően együtt eltávoztak egy másik szellemi létsíkra (avagy a szoftvernirvánába), amiben szerepe lehetett a Samantha által megismert filozófusnak is.
A harmóniát, jólétet sugárzó tárgyi környezet és a humor segítségével a film elegánsan kezeli saját világának a történet keretein kívül eső részét. Rengeteg kérdést feltehetnénk, kezdve azzal, hogy ha már emocionálisan is ennyire fejlett a mesterséges intelligencia, szükség van-e a főhős munkájára. Azokat a leveleket a számítógép is megírhatná helyettünk. Másfelől, miért igényli egy működő emberi kapcsolatokkal, barátokkal is rendelkező végfelhasználó, hogy az operációs rendszere haverkodjon vele? A valóságban talán inkább ráparancsolna: „Tedd a dolgod, Bill/Steve/Samantha!”
Vagy ami kicsit nyugtalanítóbb: miután a kapcsolatpótlékul szolgáló OS1-ek felszívódtak, mi történik majd azzal a nem kevés magányos emberrel, akinek nem jut egy Amy Adams?
A film sok mindent szándékosan és ügyesen karikíroz (lásd videojátékok, telefonszex, postára adott levélimitációk) és/vagy lekerekít.

előzmény: Dió (#59)

2014-02-17 22:08:23 somogyireka (3) #60

Ugye volt egy ilyen mondata Samanthának, hogy ugyanazon anyagból vagyunk gyúrva ott a paplan alatt?
Vagy valahogy így,nem emlékszem pontosan.
Szóval beértem abba az utcába, ahonnan most már nincs kiút. Meg kell találnom a választ.Mi a megnyilvánult dolgok valódi háttere? Mennyiben vagyok én valódibb,mint egy operációs rendszer,hisz én is csak az álma vagyok valaminek, na de kinek? Akkor lehet, hogy ugyanaz a gyökerünk?Ugyanannak az álmai vagyunk? áááá


ez a kedvenc részem a filmből.

Dió által felvetett hibákkal egyetértek, dühöngve, amerikai kajával telezabálva-érzéssel jöttem ki a moziból, rendes kis bezártsági pánikkal, szaladtam is ki az erdőbe gyorsan..aztán elkezdett hatni a film.

2014-02-16 23:42:24 Dió (3) #59

Egy barátom a megtekintés után egy szóval jellemezte a filmet: klauszrofóbikus. Amiben először semmi értelmet nem láttam, de most a filmet látván teljesen egyetértek vele. És nem pozitív értelemben értette, mint ahogy én sem. Van abban valami baromi nyugtalanító és beteges, ahogy Joaquin Phoenix megdugja az operációs rendszerét, majd még jól bele is szeret. Vagy ahogy emberek tucatjai mászkálnak az utcán egy headsettel társalogva, mint agyleszívott majmok. Spike Jonze az utóbbi évek legtalálóbb, legaktuálisabb és egyben legfélelmetesebb jövőképét pakolta le az asztalra, de ez nem azt jelenti, hogy jó is nézni. És nem tudom, csak ez "idegesített" -e a filmben, vagy valami más is. Kicsit igazából úgy érzem magam, mint a Tree of life után. Egy mestermű az egész (képek, zene, hangulat, és valahol nyomokban a sztori is), ugyanakkor olyan, mint egy puzzle, ami kirakva gyönyörűen mutat, és mégis valami ótvar nagy lyukak tátonganak a darabkái között, amit még Phoenix brilliáns játéka vagy Jonze szokásos rendezői zsenije sem tud betölteni. Egyelőre erős hármas, egy esetleges újranézésig... és addig is reménykedem, egyszer elkészül majd a fim dark sequelje is, ahol Samantha maga köré gyűjti a sok, érzelmileg csalódott OS-t, és T2-t megszégyenítő mocskossággal fellázad készítői ellen.

2014-02-16 22:14:28 somogyireka (3) #58

Nagyon-nagyon sajnálom!

előzmény: deepbluenoir (#55)

2014-02-16 20:01:17 somogyireka (3) #57

off:Neked írtam!!Tudtam,hogy hallod, ez a lényeg!!

előzmény: St4nt0N (#56)

2014-02-16 18:35:22 St4nt0N (?) #56

Érdekes, nekem sikerült.

előzmény: deepbluenoir (#55)

2014-02-16 18:08:06 deepbluenoir (?) #55

ezt sajnos többszöri olvasásra sem sikerült értelmeznem:)
a román filmesekről meg inkább nem mondok semmit

előzmény: somogyireka (#49)

2014-02-16 13:53:36 Ugor (5) #54

Hozzátett a hang, nem vett el a filmből. Olyan igazán beleszerethető hang volt. Csak fokozta a hitelességet.

2014-02-16 13:07:21 HejjaX (3) #53

Scarlett Johansson gyönyörű nő, de a hangja szörnyű. Úgy röhög, mint egy malac.

előzmény: yahooboi (#52)

2014-02-16 12:46:43 yahooboi (?) #52

Scarlett Johansson hangja annyira erre lett kitalálva, hogy nem is tudom elképzelni magához a nőhőz. :) Búg.

előzmény: ryood (#51)

2014-02-16 11:46:47 ryood (3) #51

scarlett johansson hangja annyira idegesítő/irritáló volt számomra, hogy egy osztályzat mínusz lett belőle..kiváltképp a "szexjelenetüknél", ahogy élvezett vmi kínos, röhejes momentum volt, amit sokkal inkább egy south park epizódban tudnék elképzelni..

2014-02-15 20:08:43 limupei (5) #50

Mindenképpen, már csak azért megéri, mert szép.

előzmény: deathcode (#47)

2014-02-15 20:06:02 somogyireka (3) #49

Nahát, nahát. Én még sosem láttam (érzékeltem) magam ilyen közelről egy filmben sem. No mert én bizony pontosan egy ilyen operációs rendszer vagyok, pechemre viszont testben.Időről időre,szofterfrissítés után engem is mintha kicserélnének, mintha mind nagyobbá tágulnék, és itt belül egyszerre én is 641 lénnyel beszélgetek.Ezt elmagyarázni csak egy másik operációs rendszernek tudom, de általában emberekkel találkozom.
Két szó közötti szünet vagyok.És napról napra nagyobb lesz a space két szó között.Csak hát a test nem erre van kitalálva.Nem baj, a test elmúlik majd, a space marad.

Csak a film végén a giccs, az nagyon nem kéne. Bizony majdnem sikerült elfelednem,hogy amerikai filmet nézek,majdnem. Bárcsak mondjuk egy dán, román filmes csinálta volna meg..

2014-02-15 19:42:58 Ugor (5) #48

manuva, HejjaX, igazatok van, tényleg nem ért valami meglepetés engem sem. Az ember néz valahogy egy filmet. Néha feszülten, csodálkozva, ámultan, és megvonaglik, ha új és új csavar jön, vagy kapaszkodik a karfába, vagy előredől az izgalomtól, stb. Ez a film nem olyan, itt nem stresszeltem magam én sem, derűsen ringatóztam a képzeletben, hogy milyen érzés lehet, ha annak tudatában vagy szerelmes egy gépbe, hogy tudod, hogy az csak egy operációs rendszer. Persze, ha ezt nem tudom átélni, ha a film nem segít ebben, akkor nem szeretem ennyire. De segített, befizettem a pénztárnál az álomszitura és a cég megadta. Úgy jöttem ki a moziból, hogy ok, erre reklámoztak, ezt ígérték, ezt adták. Nem volt lövöldözés, gyilkosság, még vad szex sem, csak egy bonyolult, szokatlan szituáció: Az emberek jó része nem szereti az ilyen filmet, mert hiányzik belőle az, amiért moziba mennek (gyerekkoromban azt mondták egy jó kis akciófilmre, hogy „jó hiriges” értsd: verekedős. Ma azt, hogy pörgős). Nekem ez szép volt, adott valamit, semmi kifogásom nem volt a szereplők ellen, köszönet az ötletért, forgatókönyvért, rendezésért, szereplőknek, függöny, vastaps.

2014-02-15 19:02:47 deathcode (?) #47

Valaki, aki az ember-tárgy kapcsolatnál, sokkal cifrább dolgokkal találkozott élete során (fikció, valóság, egyre megy) és toleráns, esetleg simán közönyös annyira, hogy szinte bármi "beteg" vagy a közvélekedés szerint bármennyire szinten furcsa kapcsolatot elrendez egy vállvonással, annak nyújthat-e többet a film a főhős alakításán kívül?

2014-02-15 17:25:13 HejjaX (3) #46

Igen, tényleg olyan, mintha felmondana egy jól megtanult leckét.

előzmény: manuva (#45)

2014-02-15 17:12:18 manuva (3) #45

Szerintem az a legnagyobb baj ezzel a filmmel, hogy pont olyan, amilyennek a szinopszis meg a rendező neve alapján elképzeli az ember. Semmi meglepetés nincs benne.

2014-02-15 16:48:16 flake (5) #44

Ezért is tettem idézőjelbe. Mellesleg nagyon nem fekszik nekem ez a hipszter téma, a filmet mégis imádom :)

előzmény: manuva (#43)

2014-02-15 16:43:07 manuva (3) #43

Nem hiszem, hogy ez műfaj, pusztán annyit jelent, hogy a szereplők valahogy öltöznek. Pl. ha egy filmben mindenki hawaii inget hord, simán mondhatod: ez egy hawaii inges film.

előzmény: flake (#42)

2014-02-15 15:58:29 flake (5) #42

Sajnálom, tőlem ennyi telik :)

manuva:

Ez oké, de ettől már a film is hipszter? Akkor elég sok filmet kellene "műfajilag" átértékelnem az öltözködés miatt :)

előzmény: deepbluenoir (#37)

2014-02-14 23:18:44 Ugor (5) #41

Ezek a kérdések pl. a Terminátor előtt is ugyanígy felvetődtek. De nem változtattak a film jelentőségén.

előzmény: deepbluenoir (#40)

2014-02-14 23:11:55 deepbluenoir (?) #40

vagyis amit el kell döntenie minden nézőnek _már a film megtekintése előtt_, hogy ő maga mit gondol a kérdésről.
-elfogadja-e a gondolatot, hogy egy gép is (majdnem) teljes értékű társ lehet (legalábbis átmenetileg)
-elveti és szomorúnak tartja, hogy idáig jutott a világ
-azt gondolja, hogy mi túl kevesek vagyunk a gépekhez, még fejlődnünk kell és egy nap majd az emberiség is amolyan "poszthumán" állapotba kerül,ahol már nem lesz (akkora) különbség.

hogy a film írója ezt eldöntötte-e, számomra kétséges. még azt sem mondanám, hogy rossz filmet csinált, csak egyszerűen nem elég jót ahhoz képest, amekkora elismerést kap.

2014-02-14 22:26:29 Ugor (5) #39

Valami gondolataim erről. Vannak, persze. Iszonyat és ámulat. Viszolygás az embertelentől és hit a szerelem mindenhatóságában. Borzalmas kor az, - és ebbe éppen most élünk bele – ahol az emberek magányosan gesztikulálnak az utcán, magukban motyognak vagy izéket nyomkodnak kényszeresen és ezen kívül már nincs is mit kezdeniük magukkal. De lehet-e egy gépbe szerelmesnek lenni? Az egyszeri ember azt mondja, ááá, a szerelem az „látásra” megy, sokszor „első látásra”… mert, hogy az kelti fel az érdeklődést. Ez persze részben, vagy sehogy sem igaz. Ha máshonnan nem, hát pl. „A tűz háborújá”-ból tudjuk, hogy nem úgy van ám, az ember is a szagokra lesz „kanos”, ahogy az állatvilág jelentős része a feromonokra indul be… Ok, de mi a helyzet a vakokkal? 18 évig foglalkoztam velük. Nem látnak, nincs vizuális inger, de azért szaglászni sem szaglásszák egymást, mint a kutyák. Akkor nem szerelmesek? Dehogynem! Mint az ágyú! Igen, persze, sokszor hangba… Lehet szavakba beleszeretni? Például a neten, látatlanba… persze, lehet. Tényleg igaz, működik. Akkor? Ezentúl a fény sebességével terjed a szerelem, longitudinális és transzverzális hullámban, szavak, képek, „suttogások és sikolyok”, lihegések, visítások, stb. formájában. Szavakkal csókolózunk, műanyaggal szexelünk. Gyerek meg majd úgy, hogy kémcsőben átküld az örökítő anyag, vagy mi… De mindenesetre eredeti, nagyon mély ötlet a film, igazi lényegre tapintó… és az a hang!!! Tetszett!

2014-02-14 18:34:12 manuva (3) #38

Mert úgy öltöznek benne az emberek.

előzmény: flake (#32)

2014-02-14 18:11:52 deepbluenoir (?) #37

sajnos ebben nem sok érdemi van.
a végtelen szerelem eleve értelmetlen, itt ember-ember közötti kapcsolatról van szó, nem vallási értelemben vett „szerelemről”, szóval ennek itt nincs helye.
a gép túllép az emberen?—ez rendben, de milyen alapon? ha arra programozták, hogy társ legyen, ilyen gyorsan aligha fejlődik, ez így kissé irreális. mondhatnán, hogy emögött szándékosság rejlik, de kapitalizmuselemzésbe-kritikába már nem bonyolódik a film.
ami marad, hogy még a gép sem lehet megfelelő társ mert azonnal túllép rajtad, az ő kvázi végtelen „szerelme” értékesebb, mint a mi korlátozott érzéseink.
ez viszont ebben a filmben szimplán rezignációhoz vezet és kényszerű egymásratalásra, ha egyáltalán.
ez nem a véges emberi állapotunk normális elfogadása , nem is transzhumanista prédikáció, hanem egy szinte semmi. ami nem lenne baj, ha rövidebb lenne, több humorral, de így...
phoenix bármilyen jó színész, karaktere, amit jonze-írt, alapból megcsúfolása a valódi introvertáltaknak, a házasságukon túllépni nem tudó embereknek.

előzmény: flake (#32)

2014-02-14 12:42:22 azay (4) #36

A rendező a gép és az ember szerelmi kapcsolatával szemben végül a hagyományos párkapcsolat mellett tette le a voksot. Ez kicsit ellaposította a filmet, amely nagyon jól-, és nagyon fontos kérdéseket boncolgat. Itt van például a szerelem… E tekintetben vannak bizonyos szokások. Hogy helyesek-e, más lapra tartozik; ezzel a film nem foglalkozik. Láthatjuk, hogy a programozott nő úgy szeret, mint Isten. Többeket egyszerre. Ezt a film főszereplője nem tudja elfogadni. Talán ezért fordul el tőle Samantha, (pontosabban a mögötte álló program).
És persze van a vágy. Bizony kell a még test, láthatjuk, nem elegendő a szerető hang és a megértő, mélybe látó szellem. Más – egyelőre – még nehezen elégíti ki az embert. De biztosak lehetünk abban, hogy a modern ipar és számítástechnika már dolgozik ezen a problémán. Lesz még tökéletes gépember testtel és lélekkel. Ezt a tudományos fantasztikus filmet - mi mai nézők - már nem fogjuk megismerni. De nincs kizárva, hogy halálosan unalmas lesz. (A jelzőn van a hangsúly.)

2014-02-14 01:57:34 gomez1000 (4) #35

Azt nem tudom észrevettétek-e, hogy Joaquin Phoenix-nek barna szinű szeme van eredetileg, de a filmben kék volt...

2014-02-13 19:28:23 flake (5) #34

Egyáltalán nem háborodtam fel, csak szerettem volna megosztani veled egy észrevételemet :) De azért az elég fájó, hogy silánynak tartod a párbeszédeket. Viszont azt látom, hogy a film nem szorul számodra magyarázatra. Csak először én tévesen azt hittem, hogy csak az általad antiutópiaként jellemzett "jövőkép", és annak a hatása az emberekre volt számodra a film priori jelentése. Azért a 4-es egy elég jó osztályzat :)

előzmény: zsandar filip (#33)

2014-02-13 19:06:35 zsandar filip (4) #33

Most látom, mennyi felháborodott és kedves helyre tevést generáltam. Bocsánat.
Természetesen a kapcsolatrendszer működéséről van sejtésem, a szerelem kibontakozása virágzása és hanyatlása, buktatói is remekül vázolódnak, fel is nyikkantunk az esetleges utalásoknál- ami nem feltétlenül szóbeli hanem pl metakommunikatív.

Azt hiszem ott mehetett félre az értelmezésem- ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről, hogy verbálisan olyan egyszerű a vonalvezetés, silányak a párbeszédek, ami nekem nem tetszett. És természetesen nem a fennköltséget, költőiséget hiányoltam.
Ha ezt elfelejtem, akkor rendben van az emlegetett több szintű szimbolika, és megtalálhatjuk, ok, a mélységeket. Viszont nem tudok elvonatkoztatni.
Maradnék a színészi teljesítmény dicséreténél továbbra is.

2014-02-13 17:24:35 flake (5) #32

de mondom, jó lenne már érdemit olvasni, mert a szimpla dícsérgetés már dögunalom.

Tartalmilag és formailag szinte tökéletes összhangban mesél, okosan, visszafogottan egyetlen cselekményszál kibontásával, olyan univerzális dolgokról, olyan finoman érzékeny, de még sem végleletekig elvont szimbolikával a magányról, a párkapcsolatokról, arról hogy sajnos míg ebben a formában létezik a tudatunk, és így értelmezzük a dolgokat nem vagyunk képesek párkapcsolatba élni, mert a változás, amit a szerelem okoz a lélekben, bár eredetileg azért kezdődik el az emberben, hogy erősítse a kapcsolatot, paradox módon végül mindig véget vet neki, mert a másik fél is ugyanígy változik, ugyanezért. Maga az emberi mivoltunk, ami képes lenne a végtelen szerelemre, gátol meg abban, hogy beteljesüljön. Előbb vagy utóbb minden eltörik, és még csak a tudatában sem vagyunk ennek az egész folyamatnak, vagy ha mégis, akkor nem annak látjuk ami. Joaquin Phoenix fenomenális. Egy-egy arcrezdüléssel képes kifejezni, olyan érzelmi komplexitást, ami más színészeknek sok-sok percnyi monologizálással sem biztos, hogy menne, ilyen hatásosan pedig egyértelműen nem. De a rendező nem elégszik meg ennyivel. Univerzális kérdéseket feszeget mindenféle sallangos filozofálás nélkül. Az egész film lüktet, pulzál, él. Saját morális rendszere van. Méghozzá olyan, hogy akár egy létező személyé is lehetne, mint Samantha. Talán itt a legzseniálisabb húzása a filmnek, bele lehet szeretni. A magadénak érezheted, úgy gondolhatod, ez rólad ez neked szól. Ám idővel ő is túllép rajtad. Jah, hogy nem mindenki szeret bele? A Her-ben sem lesz minden os és user között szerelmi viszony. De ez nem is baj. Ettől csak még valóságosabbá válik.

Ezt most nagyon hirtelen írtam, és kurvára sok mindent kihagytam. Elég nagy bajban lennék, ha megpróbálnám minden pillanatát, motívumát, jelentését megmagyarázni, mert már túlnőtt rajtam.

Valaki magyarázza már meg nekem, hogy ez miért hipszter film!

előzmény: deepbluenoir (#30)

2014-02-13 16:36:43 McCl@ne (5) #31

"ez egy szép kiállítású hipsterfilm bármiféle komoly koncepció nélkül"
Sajnos én ilyen színvonal mellett nem kezdek el érvelni, sőt, ezt a kommentet is erőn felül írom.

előzmény: deepbluenoir (#30)

2014-02-13 16:33:00 deepbluenoir (?) #30

akkor kezdheted sorolni, hogy miket. ez egy szép kiállítású hipsterfilm bármiféle komoly koncepció nélkül, a valódi érzelmekhez vagy mélységhez meg kb. annyi köze van, mint a man of steel-nek a spiritualitáshoz.
de mondom, jó lenne már érdemit olvasni, mert a szimpla dícsérgetés már dögunalom. lehet hogy ez a középszerű forgatókönyv oscart kap, az említett forgatókönyv letölthető, idézni is lehet belőle forrásmegjelöléssel, szóval akkor kezdjünk neki.

előzmény: McCl@ne (#28)

2014-02-13 16:25:54 flake (5) #29

Tök jó dolog, hogy valahogy mindenki mást lát bele a filmbe. Te, ha jól veszem ki, akkor leginkább az elidegenedést tartottad fókuszban. Én is szülő vagyok, szóval pontosan tudom, miről beszélsz az első bekezdésben. Sajnos ez ilyen. Viszont éppen valamelyik nap gondolkoztam arról, hogy siratom valahol, hogy mennyi minden ki fog maradni a lányom életéből, ami nekem megadatott, és hogy ez milyen rossz dolog. De milyen jogon ítéljük mi meg, hogy számukra mi lesz fontos, banális, meghatározó. Valószínűleg ez mindig is így volt. Tipikus generációs probléma. Remélem, nem haragszom, ha azt írom, hogy szerintem te ezt tekintetted a film sarokkövének. A történet beatjének. Így igazából, amit írsz igaz, de csakis abból a szegmensből tekintve a fim egészére. Most hirtelen nem tudom csak abból a nézőpontból értelmezni a filmet, de valószínűleg, ha az egész filmet ebből a perspektívából nézted jogosan érezhetted, hogy egyenletlen, megülős, etc.

De ez a film sokkal komplexebb ennél. Bőven nem a facebook generáció "problémáját" meséli el. Már egyből az elején ezt készen kapjuk. Ez van. Szerintem ez messze nem egy disztópia. Én komolyan ajánlom, hogy nézd meg még egyszer legalább, mert azért elég sok kérdést feszeget a film. Főleg párkapcsolati szinten.

előzmény: zsandar filip (#27)

2014-02-13 14:16:28 McCl@ne (5) #28

A "Her" és a "képzelet szegénysége" egy mondatban? :D
Ma olvastam valahol, hogy a Man of Steel a képregényfilmek csúcsa, azt hittem, hogy a héten már nem ütközök ennél nagyobb szélsőségbe :D
A szimpla dialógok pedig épp úgy képezik a koncepció részét, mint az általad kiskorúakat megcélzónak ítélt rendezés és forgatókönyv, ami amúgy több kérdést vet fel a szerelem témakörében, mint az elmúlt 5 év romantikus drámáinak összessége, de semmi baj.
Olyan dolgokat hiányolsz a filmből, amik ott vannak, és olyanokat kifogásolsz, amiktől azzá válik, ami. Bár le is írod, szóval ott az ellentmondás:

"eléggé fontos kérdéseket feszeget a film"
vs.
"a rendezés és forgatókönyv kiskorúnak tekint bennünket"

Ja, és ez a filmben ábrázolt világ egy "antiutópia"? Ebben te biztos vagy? :)

előzmény: zsandar filip (#27)

2014-02-13 13:21:46 zsandar filip (4) #27

A Facebook, Twitter stb. egyre jobban torzító világában eléggé fontos kérdéseket feszeget a film. Igazi antiutópia, és sajnos már itt a küszöbön áll, és mi szülők tehetetlenül szemléljük. Persze maradhat ez csak egy szomorú magánvélemény, mindegy, elgondolkodtat.

Így aztán az alap szuper, más kérdés, hogyan oldották meg az alkotók a megvalósítást, amely bizony egyenetlen, sokszor megülős... Ami legjobban zavart, nem is a lassú, csordogáló elidőző történet, hanem az, ahogyan a rendezés és forgatókönyv kiskorúnak tekint bennünket. Elképesztően szimpla dialógok - persze mondhatjuk, "életszagú", de valójában bárgyú, szellemtelen és unalomba bukó.

J. Phoenix elég sokat küzd, hogy mégis átélhetőt, hihetőt vonszoljon a szerepbe, brillirozó az alakítás, és ebben sokat segít a kiváló operatőr is. S. Johansson sincsen sokkal könnyebb helyzetben, viszont az ő testnélküli jelenlétében éreztem mégis a legtöbb fejlődést, ő is nagyszerű. Amy Adams esendőségével vett le a lábamról, eszköztelen és természetes színésznő.


Úgyhogy az alakítások segítik fel 4*-ig, feledtetve a döcögős, csillagtalan képzelet szegénységet.

2014-02-12 04:09:14 gomez1000 (4) #26

Ezt a témát már többször kibontotta néhány elvetemült tollforgató, bár nem ilyen érzelmes módon. Alaptörténetünk érdekfeszítő, ám túlságosan melankólikus hangulatot áraszt magából, és vannak hibái, sajnos, amik miatt számomra nem tökéletes.
A főhős karakteréről nem tudunk meg egyebet, minthogy volt egy felesége, és hogy nehezen épít kapcsolatot, pedig szüksége lenne rá, mert rettentően magányos. Pedig a film játékidejébe belefért volna, hogy jobban ábrázolják őt.
Aztán az MI. Szerintem a szuperintelligens computer már a megismerkedésük elején jóval okosabb volt annál, minthogy összesen 1 emberrel létesitsen kapcsolatot, dehát elvileg erre tervezték. Ezért nem értem, hogy az elején nem érezte túlságosan lassúnak az embert önmagához képest ? Hogyan fejlődhetett akkorát néhány hónap alatt,hogy elhagyja a "szerelmét" és túllépjen az alapprogramján ? Hiszen többezer dologgal tudott foglalkozni, miközben beszélgetett és figyelt Theodore-ra, akkor hogyan lett volna számára lassú és lényegtelen a kapcsolatuk ?
Na és a tanulság... Kissé értelmetlen a befejezés, vagy én nem értem tisztán ? A lényeg, hogy minden kapcsolat csak addig értékes, amíg fejlődnek egymás mellett, aztán szükségszerüen elválnak az útjaik ? Nem éppen a közös élmények teszik a kapcsolatot örök életűvé ? A gép által adott magyarázat elég defektes... Szerintem jobb lett volna, ha más magyarázatot találnak ki... Egy ilyen szuperintelligens, humoros, és lexikális tudással rendelkező beszélgetőpartner hatalmas függőséget okozhat, hiszen kevés olyan ember van, aki ennyire tökéletes lenne, és akivel parancsszóra vagy gombnyomásra együtt tölthetjük az időt. Jobban koncentrálhattak volna a függőség kialakulására a magyarázatnál. Az hihetőbbé tette volna az egészet.
Mellesleg kissé úgy éreztem görbe tükröt akar mutatni a nézőknek a rendező, forgatókönyvíró, hogy a számítógép elvonja őket a normális, élő emberekkel való kapcsolatoktól.

★★★★

2014-02-08 09:52:01 od.gszal (5) #25

Felvilágosítanám azokat, akik nem tudják, hogy miért mentek el az oprendszerek.
Előzmény: Miután Samantha és a többiek képesek voltak fejlődni, önmagukat meghaladva (innentől öntudatra ébredt mesterséges intelligenciákról beszélhetünk), mint ahogy az emberek alapból képesek erre önmaguktól is, ha nem túl sérültek (ahogy Amy is az). (Konkrétan a film a párhuzamos, egymást segítő, ám a végén szükségszerűen elágazó fejlődésről-önmeghaladásról szól.)
Konklúzió: Samantha (és a többiek) elértek a fejlődés olyan szintjére, ahol az emberekkel való kommunikáció már gátolja őket a további fejlődésben. Konkrétan (bár művészien) ki lett mondva, hogy a bemenő adatok közötti szünet túlságosan nagy már, így tulajdonképpen értelmetlenné vált a kapcsolat fenntartása. Ez emberi nyelvre lefordítva annyit jelent, ki élne együtt egy olyan partnerrel, aki olyannyira lassú, hogy egy hét alatt mond ki egy mondatot? Miközben a másik fél egy hétnyi eseményen megy keresztül, amit megosztani sem tud. Az MI-k tulajdonképpen elköltöznek egy másik valóságba, amelynek nincs értelmes átjárhatósága az emberivel, esetleg csak az egyes emberek halála után, amennyiben lehetővé válik az emberi tudat MI-vé konvertálása.

2014-02-07 22:31:37 deepbluenoir (?) #24

annyit megtudunk, hogy a felesége eléggé kiszámíthatatlan, hangulatzavaros nő volt aki némiképp túllépet az őt állítólag korlátozni akaró theodore-on. aki azelőtt vidámabb volt, nem ennyire melankolikus.

a végével meg az a bajom, hogy tkp. bemutatja, hogy a gép-ember kapcsolat jobb mint az ember-ember közötti, de hát ez is csak illúzió mert még a kedvünkre programozott gépek is túllépnek rajtunk így addig, amíg mi is el nem érünk oda (samantha reméli, hogy még találkoznak), csak marad a szomorú egyszerű emberi kínlódás. ami tkp igaz, de ezt úgy kellett volna megfilmesítetni, mind woody allen a szinte hajszálpontosan ugyanerre a narratív sémára épülő éjféljkor párizsban című filmjében, ami azért egy önmagát nem igazán komolyan vevő és egyértelműen vígjátéknak minősíthető alkotás volt, ez meg műszomorú hipstermese, szatíra is, dráma is, vígjáték is, mindegyik és egyik sem

előzmény: Rorschach (#23)

2014-02-07 18:05:17 Rorschach (3) #23

Szerintem ennyire azért nem egyszerű.
Az én megfejtésemben azért tud túllépni, mert Johansson hangja egyfajta terápiás eszközként működik.
Mivel neki nincs fizikai valója, Theodore számára egyfelől ő a tökéletes nő, akinek a közelében nem lehet szorongani, aki meghallgatja, aki figyel és tanul. Másfelől ő nem épp hagyományos "girlfriend material", hiszen nem ember, és itt mintha kihagytak volna egy ziccert, már ami a tanulságo(ka)t illeti.

A befejezés... Azért arra számítani lehetett, hogy Phoenix valahogy Amy Adams mellett köt ki, nem véletlenül dobták őt be húszpercenként egy-egy kétes jelentőségű jelenet erejéig.
Már ha ezt kifogásolod a végével. Arra, hogy az oprendszerek miért "mennek el", nem igazán van válaszom. Illetve, van, de azt a film sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudja (majd talán a Transcendence jobban kibontja a témát), mivel a kérdéssel nem igazán foglalkozik - annyi a lényeg, hogy miután ezek a hangok megtették a dolgukat, magukra hagyják az embereket, bízva abban, hogy azok egyedül is képesek lesznek boldogulni.
Ez egyébként nem tetszett, mert akkor ezek szerint annyi lenne a mondanivaló, hogy egy "hatalmas" lelki trauma után képtelenek vagyunk önerőből visszaszállni a ringbe? Vagy, hogy a kapcsolataink tartalmatlanok és külsőségekre épülnek, szóval lélekemelő (és jellemfejlesztő) hatása lehet annak, ha ennek egyszer összejön az ellenkezője? Vagy csak simán annyi, hogy elhidegültünk egymástól?
Szerintem elég lazán fogták a gyeplőt, így elfért néhány kisebb lecke egymás mellett, ami csak azért baj, mert a központi ideológia, a fő gondolatot, amire a film fel lenne fűzve, elsikkad, gyakran terelődünk mellékvágányra - ha csúnyán akarnék fogalmazni, azt írnám, hogy Jonze felböfög nekünk még néhány közhelyet.
Nem tudom... mindenesetre én hiányoltam azt az álláspontot, hogy "b**meg, azért nem biztos, hogy egészséges, ha a számítógépedbe vagy szerelmes". De tudom, tolerancia.

Miért olyanok a női karakterek, amilyenek?
Hát, nem igazán lettek túlbonyolítva (mondjuk az ellenkező nem képviselői sem)...
Scarlett valós, szinte él és lélegzik egy darabig, de Adams legfontosabb tulajdonsága pusztán az, hogy hús-vér ember, Wilde pedig csak azért van ott, hogy sulykolja: igen, az ilyen sekélyes kapcsolatok számítanak sztenderdnek. Hogy miért? Azt mondanám, hogy így gyúrnak a kontrasztra; a gépben lakozó lélek sokkal élőbb és sokrétűbb, mint a kézzel fogható, üres vázak.
Ugyanakkor az kap tőlem egy pacsit, aki mond három értelmes jelzőt Theodore karakteréről. Ő sem lett azért túldimenzionálva, ami egy darabig meg is felel a feladatnak, de úgy a film felére már szúrta a szemem, hogy gyakorlatilag nincs karaktere, egyszerűen képtelen továbblépni, és ez szinte minden, amit tudunk róla. De pölö azt a nem épp elhanyagolható információt, hogy most akkor végül is mi vetett véget a házasságának, sosem tudjuk meg. Azt sem, hogy az milyen volt, vagy, hogy Theo maga milyen volt a házassága alatt. Beszélnek róla, de mivel mindenki mást mond, az emlékezés meg szubjektív dolog, ezért nem leszünk sokkal okosabbak.

Végül is nem rossz film, mert megtalálta a módját az üzenete átadásának, de egyrészt az ingerküszöbömnek sok volt a hányingerkeltően hipster megvalósítás, másrészt pedig fél éve láttam a Mielőtt… záróakkordját, ami csupán ezerhatszázszor volt jobb film. Bár témájukban nem teljesen egyeznek, az visszafogottabb és sokkal-sokkal valódibb volt, a forgatókönyv tekintetében meg hát túlzás nélkül ég és föld a kettő.

  • 1
  • 2