Cet obscur objet du désir (1977) ☆ 👁

A vágy titokzatos tárgya
That Obscure Object of Desire

(Luis Buñuel)

francia-spanyol dráma, szerelmi történet

4,4
★★★★☆
262 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-08-13 17:59:24 caulfield (4) #25

De Bunuel nője kapcsán egy Karinthy-féle gondolat, illetve egy novella is ideférhet. Karinthy szerint egyszer a szobájában egyedül lévő ember akkor lesz férfivá, amikor a nő megjelenik és annyira lesz férfi, amennyire nő az, aki belép. Izgalmas kérdés lehet ez alapján Rey karakterének “férfiassága”, hogy minek is a vetülete. Azaz hogy mondjuk a Karinthy látásmód eszerint mennyiben gyökerezik a semmiben, így a mindent feje tetejére állító Bunuel mellett - vagyis olyan hogy férfi, vagy nő innen nézve nem nagyon létezik. Mert a Karinthy által vett statikus fogalmak mintha itt egyszerűen oda-vissza folynának át egyik nemből a másikba.
Persze Karinthy nem hagyja magát, a Festék című (egyesek szerint hímsovén) novellája már összhangban van Bunuellel, olyannyira mintha a spanyol szürrealista egyenesen abból az írásból dolgozott volna.

2019-08-13 11:04:07 caulfield (4) #24

A vakságot láttatni Bunuelnél fergetegesebben senki se tudja, vagy meri. A nő nem, mint nem, vagy személy, hanem inkább folyamatként van jelen. Véget nem érő érvelés, megállíthatatlan lokomotívként zakatol át minden vele szemben felmerülő emberi tévképzeten. A távolság elillanni is látszik, mint a bájos arc. A cél a végleges diszkréció, ami naná, hogy kimondhatatlanul titkos. De az út egyúttal fel is számol minden tapintatot, ami az én állandó fátyolozásából tenyészik. Egy örökös tapétaszaggatás ez, ahol hullanak az egerek, a legyek, az emberek, vagyis zajlik a vedlés, mint a karikacsapás. De hiába, minden erőlködéssel, fogásra tett kísérlettel csak újabb arccá, újabb mázolmánnyá áll össze az ember előtt ez a “valami”. Sosincs kész.
Dalí és Picasso szenvtelensége Bunuelnek is a sajátja, elvetemültsége a néző türelmének feszítésével lefegyverző, eredetisége pedig egyedülálló. Viszont hasonlóan az amerikai Lynch-hez ő is mintha a formában találná meg a kimeríthetetlent, ezért olybá hat, hogy ki kell merítenie mindent, amit ez a nyelv nyújt. Nem a kimeríthetetlenből indul ki, hanem a végtelenből, az alkotói lénye ezért talán mindig elhajlik a játék felé, a teljes bevonódás helyett.
Számomra (mára már legalábbis) ezeknél a freudi áthallásokkal megtömött szürrealista alkotóknál nem érezni a fontosságot, a valódi érdekeltséget. Persze, - mivel a végtelent veszik alapul - önmagában nagy szám, amit művelnek, elkötelezettségük vitathatatlan és a show, vagy a cirkusz ebben térben igazi is: az előadott mutatvány látványos, bátorságtól átitatott, csemege az agynak és végül szórakoztató martaléka a vágynak - a tűz, mint az éhes oroszlán zabálja fel a szereplőket.
De mégsem eléggé nagy szám.

2019-07-17 20:37:56 captain_b (5) #23

Pont ezen gondolkodtam, hogy vajon naivitás-e részemről, ha valahogy elhiszem Conchita-nak a kifogásait, az érveit, az indítékát.
Remek film!

előzmény: od.gszal (#19)

2018-10-16 00:40:07 mimóza (5) #22

Okos és álomszép ez a film..

2017-06-22 23:40:37 somogyireka (5) #21

Sok ismeretem, előzetes filmélményem van Buñueltől, tudom, hogy számos epizódot már felhasznált korábban, más műveiben. De most hadd írjak úgy, mint aki először lát ilyet, mintha szűz szemekkel lépnék a Buñuel-moziba be. Mint mikor először érek hozzá a szerelemhez, még semmi előzetes ismeretem róla, csak csodálom, hogy van, és pont ilyen.
Így most nekem minden új itt, és imádom, hogy kettőből van az egy, egyszer peckesen áll a melle, másszor meg nehézkes súlyként rántja a testet előre, ám rám kacsintó bimbói szép szemek. Imádom, hogy a vágyban, annak feneketlen mélységében csak megőrülni, elveszni, szétégni, felrobbanni lehet.
Közben azért kirakatüveg mögött toldozzuk-foltozzuk a vérrel átitatott kelméket, az életet.
Úton lenni ismeretlen céllal, menekülni azelől ami elől úgysem lehet, mert egy vonatra szálltunk fel esztelen sóvárgás és az én. És halálig tart az utazásunk.
Hát jó utat!

2016-01-19 22:54:06 maci (4) #20

Az öreg Bunuel, túl már sok mindenen, a maga sajátos stílusában elmeséli, miért kell óvakodni a nők egy bizonyos fajtájától.
Meg azt is, hogyan lehet valaki önerőből balek....

Humoros, meghökkentő és kegyetlen egyszerre.

A két Conchita közül Carole Bouquet a jobb színész, titokzatosabb és bájosabb. Fernando Rey remekül hozza az öregedő, fokozatosan kikészülő hímet.

2014-12-01 16:54:55 od.gszal (5) #19

Normálisnak tűnik, hogy a nő a számító, a manipulatív, a gonosz. De nekem nem ez az értelmezésem. A férfi sem különb, hiszen meg akarja vásárolni, ki akarja sajátítani, féltékeny, azt hiszi, azért mert van pénze és férfi, bizonyos dolgok automatikusan járnak neki. A nő viszont (talán születésétől fogva) szabad szellem, és keresztüllát a férfin. A férfit fel akarja szabadítani, mert valóban szereti(!) és a felszabadításhoz nem elég a szó, hanem tettek kellenek, méghozzá nem is akármilyenek. A film végén még nem ért véget ez a felszabadítás, de csak akkor lehetnek egyek, ha a férfi végigmegy az úton.

2013-03-22 16:39:06 csabaga (5) #18

Érdekes része a filmnek,mikor a szobalány-táncosnő váratlanul diáklányként tűnik fel.

Úgy tudom,ez volt Bouquet eredeti kis szerepe,majd benne maradt a filmben.

előzmény: cucu (#10)

2012-10-23 18:12:16 coles (4) #17

Don Mathieu: "Tudod, hogy mindent megadok, csak kérned kell." A trilógia(?) záródarabja, A vágy titokzatos trágya: [link]

2011-04-19 18:29:03 dr. caligari (5) #16

az adatlapon el van írva, nem carol bouquet, hanem carole.

2010-09-11 11:57:40 Zsoca87 (5) #15

Ez konkrétan nem igaz. A nőhöz két, erőteljesen más jellem csatolható végig a film során és így valósította meg ezt a kettősséget. Nézd meg az "Egy életmű összegzése" c. dokumentumfilmet, épp a A vágy titokzatos tárgya DVD-n van. Ott elmesélik hogyan is volt ez.

előzmény: dabo (#3)

2010-01-28 10:55:44 csaba83 (?) #14

Bunuel legösszetettebb filmje.

2009-12-30 23:40:48 anitacsilla (5) #13

Pedig alig mertem leírni,ez annyira közhely a művészet-értelmezésben. De ezen aztán (dabo) tényleg nem érdemes "vitatkozni", mert erről nem is lehet. A magyar iskolarendszerben nem nevelik önálló gondolkodásra a gyerekeket, csak arra a tömény unalomra (úgy látom, nekik az, és nekem is, ha rágondolok), hogy 'mit akart a költő / ez a regény arról szól, hogy...' stb. Nem csoda, hogy sokan nem szeretik az irodalom órát.(Anno az osztálytársaimon láttam.)Passzivitás felsőfokon, a kreatív gondolkodás fejlesztésének teljes hiánya.
Amúgy meg sokféleképpen lehet megközelíteni egy művet, és igen, ezek közül az egyik az, hogy a szerző szándékát vesszük alapul. Csak ne ezt helyezzük a piedesztálra, mert pont ennek a, középiskolai oktatásban még jelen lévő módnak a kizárólagosságát kellene már nagyobb nyilvánosság előtt is megtörni. (Pl. hogy senki ne érezze rosszul magát, ha teljesen mást mond neki egy film, mint amit írnak róla mások.)

Bocsánat, ha egy kicsit off volt.

előzmény: zéel (#11)

2009-12-28 19:20:04 dabo (3) #12

EZ a "Fontos észrevétel", mindenesetre nekem jobban tetszene úgy, hogy: "...nem CSAK arról szól a művészet értelmezése..." Szerintem ugyanis, ha tisztességes műegészről van szó, akkor az alkotónak volt célja, motivációja és közvetítendő üzenete vele, amit ennek megfelelően, úgy gondolom nem szabad figyelmen kívül hagyni, még akkor sem ha számunkra nem elsősorban amiatt tetszett.

előzmény: zéel (#11)

2009-12-28 10:43:35 zéel (4) #11

...már rég nem arról szól a művészet értelmezáse, hogy megpróbáljuk kitalálni, mit akart a művész. A mű magáért beszél, és akár mindenkinek mást súghat a fülébe. Hoppá! Ez bizony nagyon érdekes és fontos észrevétel!

előzmény: anitacsilla (#8)

2009-12-28 10:17:02 cucu (4) #10

A Wikipedia szerint...

Buñuel az önéletrajzában (My Last Sigh) azt írja, hogy miután jól összeveszett egy színésznővel (aki nem Bouquet és nem is Molina volt (hanem valszeg Maria Schneider)), épp egy bárban iszogattak, és keseregtek, hogy nem lesz film, amikor két martini után felmerült benne, hogy mi lenne, ha két színésznő játszaná el azt az egy szerepet (mert ilyet még sosem csináltak korábban). Viccből bedobta a producernek, akinek viszont tetszett az ötlet, és így született meg a film.

2009-12-28 09:38:36 arylacee (2) #9

Szerintem Bunuel sosem fog hozzam kozel allni.

2009-12-07 23:57:44 anitacsilla (5) #8

Ha már: akkor, paradox, nem "random direkt színészválogatást" írt dabo, hanem "random-nak tűnő folyamatos színészváltásokat". Nem mindegy.

Egyébként pedig nem véletlen a szmájli, csupán eszembe jutott, hogy a Lost Highway-ben hangsúlyos szerepet kap a személyiség ide-oda, oda-vissza alakulása, ld. ugyanaz a szereplő egyik-pillanatról a másikra egy másik személlyé alakul, aztán jóval később vissza, és az identitások keveredése két másik szereplővel kapcsolatban is megjelenik.

Ha pedig feltesszük, hogy Bunuel jót röhögött a kritikusok értelmezésén, megvédem a kritikusokat annyiban, hogy már rég nem arról szól a művészet értelmezáse, hogy megpróbáljuk kitalálni, mit akart a művész. A mű magáért beszél, és akár mindenkinek mást súghat a fülébe. Ha Bunuel alkalmazott egy ilyen említett metódust a filmjében, viselje a következményeit, hogy azt megpróbálják majd jogosan a film részeként értelmezni.

előzmény: paradox (#7)

2009-11-19 13:38:20 paradox (4) #7

erre én is kíváncsi volnék,már ami a random direkt színészválogatást érinti..
igaz-É???

2009-11-10 07:52:05 dabo (3) #6

...HMMM. Eszembe se jutott volna párhuzamot vonni a 2 film közé. De szeretettel várom a gondolat kifejtését :)

előzmény: anitacsilla (#4)

2009-09-08 12:07:31 jesi (4) #5

Úgy tudom ez nem igaz

előzmény: dabo (#3)

2009-08-28 00:18:20 anitacsilla (5) #4

És kész is a párhuzam Lynch Lost Highway-ével. :)

előzmény: dabo (#3)

2009-01-07 12:15:59 dabo (3) #3

"a mindenfélét belemagyarázás" legjobb példája, hogy a rendező azért használ ugyanazon karakter megszemélyesítésére 2 különböző színésznőt, mert akivel eredetileg elkezdte a forgatást az kilépett idő közben, Bunuelnek azonban nem volt pénze újraforgatni az egészet, úgyhogy a film hátralevő részére egyszerűen szerződtetett egy másik - az eredetire egyébként csöppet sem hasonlító- színésznőt. Bunuel anno biztos jót röhögött a markába, amikor a kritikusok megpróbálták kisakkozni miféle bonyolult metafora rejtezhet a vágások miatt teljesen random-nak tűnő folyamatos színészváltások mögött :)

előzmény: Olórin (#1)

2008-08-08 15:59:24 zsyraf (5) #2

luis, a hős. luis, a perverz.
luis, luis, te kurafi.

2006-08-21 10:31:14 Olórin (5) #1

Hihetetlenül komplex film, és az egyik, ha nem a legdurvább, amit a férfi-nő kapcsolatról láttam. Bunuelhez méltón tele van akart/akaratlan szürreális elemekkel és szimbólumokkal, ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtuk 100%-ig, főleg, hogy a rendező állítása szerint néhány jelenet, amibe mindenfélét bemagyaráznak "csak úgy van". Nem mindennapi élmény.