Morocco (1930) ☆

Marokkó

(Josef von Sternberg)

amerikai dráma, szerelmi történet

3,8
★★★★☆
13 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-02-24 13:25:12 csabaga (4) #8

Most újranézve,változtatok a véleményemen.

Ditrich itt Garbós (titokzatos,mélabús),jogosan,riválisnak hozták.Utána kémnő(Garbo:Mata Hari),megint titokzatos nő,cárnő ( Garbo:Krisztina királynő),mintha őt utánozta volna.
Az Asszonylázadásban viszont már teljesen más,ott tényleg majd ki csattan.Kicsit fura,ezzel a némileg "semmilyen" filmmel sztárrá lehetett válni.
A befejezés tényleg nevetséges és a némafilmes hatás is valóban érződik.
A sztárcsinálás szerintem már megtörtént.Fogyókúra (bár lesz még vékonyabb is...(itt még több,mint 120 Font),új hajviselet,rajzolt szemöldök.Kegyelemnégyes,rá kell hangolódni...

előzmény: BonnyJohnny (#3)

2016-05-21 17:07:10 BonnyJohnny (4) #7

Kiegyezhetünk, hogy voltak garbós vonásai a szerepnek. :)
Amúgy igen. Garbó fél évtizeddel fiatalabb volt, és mégis fél évtizeddel hamarabb futott be, az összesen már egy évtized előny.
A Ninotchkában (ami egyidős az Asszonylázadással) már vénlányt játszik, pedig öt évvel fiatalabb, mint Dietrich, aki az említett műben fiatal bárénekeslányt alakít (amúgy nem roszul).

2016-05-21 16:56:54 csabaga (4) #6

Abban én sem,és mélabús sem volt,de a végén a női főszereplőfeláldozza magát.
Dietrich persze szinte mindig énekelt is,még a Rémület a színpadonban is.:)

A művésznő kicsit későn lett ismert,közel 30 éves volt már.

2016-05-21 16:43:54 BonnyJohnny (4) #5

Szeretem azt a filmet, és benne Dietrichet is... de lássuk be, oda túlkoros volt, és Stewartnál is láthatóan idősebb.
De miért volt az garbós szerep? Életerős, "bajos lány" szerep volt, ami inkább dietriches, nem mélabúsan igézős. Garbót el se tudom képzelni ázottan egy kocsmai bunyóban. :)

2016-05-21 16:26:03 csabaga (4) #4

Garbo ebben szerintem különbözött.Romlásba döntötte a férfiakat,majd magát is.:)

Végiggondolva az ő filmjeit(Mata Hari,Kaméliás hölgy Anna Karenina...erős és független nőket játszott.Mme Curie,Jeanne D'Arc,aligha voltak ott a lehetséges szerepajánlatok között.
Csak az utolsó filmjében(Kétarcú nő) felelt meg a hagyományos elvárásoknak és köt ki egy férfi karjaiban.

Dietrich is formabontó szereppel kezdte(a Kék angyal),de az őt felfedező rendező és persze a bevált receptet ismételgető stúdió diktált utána,és a sikerek általában ilyen szerelmi történetekbe kényszerítették.Valódi történelmi alakokat ő nem játszott.
Viszont mikor néhány kudarc után szinte száműzték,a visszatérés(Asszonylázadás)már szinte "Garbós" szerep volt.

előzmény: BonnyJohnny (#3)

2016-05-21 13:25:14 BonnyJohnny (4) #3

A vége szerintem is nevetséges. Mint a Tracy-Hepburn romkomok: A nő - legyen bármilyen talpraesett és önálló - végül csak behódol a férfiaknak.
Pedig Dietrich figurája tényleg formabontó volt akkor. Garbo is erős nőket játszott, de legtöbbször férfiakat bús szemekkel igéző, tragikus sorsú nőket. Ellenben Dietrich majd kicsattan a vászonról. Olyan elementáris erő és élvezet van benne, ami elsöprő. Dehát akkoriban az ilyenek csak bajos nők lehettek, akik számára a Happy End csak az lehetett, ha megnyugszanak egy férfi uralma alatt.
A csók meg persze skandallum volt. De mivel közben átadja a rózsát, utólag nem lehetett kivágni. :D

előzmény: csabaga (#2)

2016-05-21 12:55:43 csabaga (4) #2

Úgy tudom, a Kék angyalhoz képest már itt néhány kilót le kellett adnia.

előzmény: berto (#1)

2016-05-21 12:12:38 berto (3) #1

Cooper ide, Dietrich oda eléggé nyálas szerelmi történet 1930-ból Josef von Sternberg rendezésében. Nagyon sok töltelék jelenet a colueur locale-t ábrázolta, a készítés idejében talán még indokolt volt, de manapság a sok burnuszos arab… Nem igazán emlékezetes film, talán egy jelenet, amikor a frakkos, cilinderes Marlene megcsókol egy nőt. Annak idején ez bizonyára kiverte a biztosítékot! Elég sok benne a némafilmre jellemző játékstílus, különösen Dietrichnél. Lehet, hogy a rendező követelte meg, hiszen a hangosfilm csak pár éve tűnt fel. A vége pedig egyenesen röhejes, ahogy nekivág az „utóvéddel” a sivatagnak, vagyis követi tűzön-vízen át a szerelmét. Jól megfigyelhető, hogy Dietrich még nem esett át az amerikai sztárrá alakítás, formálás tipikus mozzanatain (fogyasztás, jellegzetes smink, hajviselet, stb.)