Nymphomaniac: Vol. I (2013)

Irónia, tudod...:)

Lady Opium, nagyon abszurd tapasztalataid lehetnek a férfiakkal, hidd el, a 99,99%-uk hamarabb megtalalja a hüvelyt mint kb bármi egyebet, és hetszentseg h a gps az utolsó amire szükségük van hozzá :)
De, felreteve a viccet : azon kívül, h leirtal pár borzasztó közhelyet a pasikrol (és a nők megiteleserol), van vmi véleményed a filmről? Mert én erről csak egyetlen mondatot találtam, a többi sehogy se kapcsolódik a történethez, itt nem egy buja gondolatokkal megaldott nőről, hanem naponta 7-8 különböző ferfival szexelo csajrol van szó. Akit a film során - emlékeim szerint - egyetlenegyszer kurvaznak le, akkor is egy megcsalt feleség.
(Ettől függetlenül jót szorakoztam a kommenteden, a zoldseges helyett feszt szexshopba járó nő képe pl kimondottan érdekes asszociációkat hozott elő :D).

Trier nem rossz rendező, persze egyik kedvencének jutott a nimfómán szerep Gainsbourg személyében, aki nem egy Mona Lisa, de még is van benne valami plussz,amitől az aki.
A történet jó, de a megvalósítás valahogy nem tetszett, néha untatott a film menete.
A nőket mindig is könnyebb volt megbéllyegezni mint a férfiakat, pláne ha egy ilyen kényes téma merül fel mint a szex, ami egyébként telejsen hetköznapi dolog, az ember része kéne, hogy legyen.
Ha egy nő már többet gondol faszra mint újabb süti receptre, ha többet filózik napközben buja dolgokról, meg egyéb mocskos, esetleg perverz dolgokról,többet jár szex shop-ba mint a zöldségeshez, akkor az már mekkora kurvának számít mások elött, pedig...
Mi is neztünk, sőt mindenki nezett már tuti pornót is, max merő kívancsiságból, ebben sincs semmi kivetnivaló.
Sok férfi béna, sajnos, némelyik azt se tudja hol a csikló, a hüvelyt is gps-el találja meg, ezzel mondjuk nem is lenne, baj, ha nem, hírdetné némelyik, hogy ő mekkora lepedőakrobata a hálószobában, amúgy meg egy kuka a javából.
Persze tisztelet a kivetelnek természetesen.
Mindenkinek van valami perverziója, olyan nincs, hogy nincs, max nem vallja be.
És most elmondok 2 miatyánkot mert ezeket leírtam.

Korábban említettem, hogy érdemes lehántani a nemekről a társadalmi vonatkozásokat és csak a maguk biológiai valójában nézni őket. De oké, elismerem, hogy ez elvont, az is lehet, hogy túlzottan is az és már sztereotipizálásnak hat. Megértem, ha megütközést kelt, de mégis szerintem érdekes, sőt izgalmas akár nagy vonalakban is gondolkozni egy olyan extrém dologról, mint a nimfománia.

Nem sztereotipizáljátok túlzottan a férfi és női "nemi tevékenységet"? Persze, vannak alapvető jellemzők, de annyira csak a kategóriák jelennek már meg a kommentjeitekben (most elsősorban a tiedre gondolok ugyan), mint amikor vki kijelenti, hogy _minden_ férfi poligám, _minden_ nő monogám, _minden_ ffi megcsalja a feleségét, _minden_ nő tyúkanyó.

Ez a "gát nem tudja önmagát meggátolni" szerintem már vhogy rettenetesen túl van gondolva, pláne, hogy már a kiindulási alap is szerintem vmiféle konzervatív, de nem feltétlenül igaz felfogáson alapszik. Nyilván, tradicionálisan a férfitól várjuk a kezdeményező szerepet a kapcsolatban, jellemzően férfi hívja randizni a nőt, férfi kéri meg a nő kezét, a szexben is talán a ffi kezdeményez többször stb - de azért azt állítani (egyetemlegesen), h a nő szerepe _semmi más_ mint a várakozás, passzivitás, szerintem egyrészt túlzás, másrészt olyan következtetés levonásához vezet nálad, amihez nem vezet :) , vagyis önmagában, ha az előzőek még vmennyire igazak is, akkor sem az a következménye, amit levezetsz belőle.
Hiszen "a férfi vágyát a nő elégíti ki", persze, a heteroszexuális ffi vágyát a nő, de hát a heteroszexuális nő vágyát meg a férfi, hálistennek :) , szóval ez oda-vissza működik normális esetben.

"Mikor egy nő adoptálja a férfi aktivitását, akkor a féktelen kiélés lesz a jussa."

Nem, ha egy (átlagos) nő adoptálja egy (átlagos, normál "működésű") férfi aktivitását, akkor csak egy szabadabb, könnyebben ismerkedő, a szexualitását bátrabban kiélő ember lesz belőle - de miért lenne feltétlenül "féktelen kiélés a jussa"? Mert egy nő, ha - ilyen értelmezés szerint - olyan mértékben kezdeményező a szexben, ahogy egy átlag, normál férfi, akkor az (mivel nőről van szó) már féktelenségnek számít?
Igazából olyan érzésem van, mintha tudományosabb kifejezéseket használva, de kb ugyanazt mondanád, mint amikor a kocsmában a pultot támasztó férfiak arról beszélnek, hogy a Marcsi mekkora kurva - pedig említett Marcsinak csak annyi a "bűne", hogy a házasság előtti 1 db kapcsolatát nem 1 db esküvő és holtig tartó szerelem követte, hanem hosszabb - rövidebb, de egyébként teljesen normális kapcsolatai vannak, ahogy egyébként sok, a kocsmában épp jelen lévő agglegénynek. (Joe meg nagyon nem ez).

Arról nem beszélve, h a férfi ilyen jellegű aktivitása is csak időszakos, jellemzően egy bizonyos életszakaszra jellemző elsősorban (ha aktivitás alatt a könnyedebb, aktívabb partnercserét, és a rövidebb, rámenősebb kapcsolatokat értjük), ezt követően viszont a férfiak többsége is monogám kapcsolatra vált, és az aktivitása többé-kevésbé kiegyenlítődik a nő(partnere) aktivitásával.

"A nimfománia egy nő szexuális életében megjelenő férfi habitust jelenti, ami az arctalan aktusért van kizárólag." - légyszi, vezesd le ugyanígy férfiak esetében is (ugyanis van férfi szexmániás is :)))

(Egyébként a fenti mondattal még egyet is tudnék talán érteni, ha azt beletetted volna, hogy "egy nő szexuális életében megjelenő, ABNORMÁLISAN ELTÚLZOTT férfi habitust jelenti" stb).

Szerintem lényegében ugyanazt mondjuk, csak kicsit egészíteném ki.
A nő és a férfi nemi tevékenységeihez eltérő szemléletek fűződnek. Amíg a férfi kereső, aktív módon éli meg a nemiségét, addig a nőt a várakozás, passzivitás jellemzi. Nagy vonalakban. A férfi vágyát a nő elégíti ki, vagyis gátolja, illetve a legfontosabb, hogy megszemélyesíti. Mikor egy nő adoptálja a férfi aktivitását, akkor a féktelen kiélés lesz a jussa. A gát nem tudja önmagát meggátolni, hisz már eleve kilépett saját „intimizáló” szerepéből.
A hiperaktivitás, úgynevezett figyelemhiányosság, mely leginkább kisfiúk körében jelentkezik, tulajdonképpen azt takarja, hogy megfelelő szülői minták híjján, a személytelen környezet eredményeként a bejövő külső ingerek közt az ember nem tud szelektálni. Vagyis eldönteni, hogy mi a fontos neki és mi kevésbé. Mindenre figyel, azaz semmire, elköteleződni nehezen lesz képes.
A nimfománia egy nő szexuális életében megjelenő férfi habitust jelenti, ami az arctalan aktusért van kizárólag.

Hú, ez eszméletlen érdekes, én eddig (isten, meg antikrisztus, teremtő erő és tsai) nem mennék el, ettől függetlenül ez a rész:

"A gyerekként átélt totálisan személytelen orgazmust keresi újra, és ezt végül a fájdalom-orgazmusban éli meg. Ekkor végre betörik, és vadul próbál közelíteni a férfihoz, aki végre megadta azt neki, amit mindig is keresett."

nagyon megfogott, már csak azért is, mert ez vhol pont arra (is) válasz, miért békített ki a második rész annyira az elsővel, miért nem zavart pont az erőteljesebb, szélsőségesebb fizikai fájdalomokozás.
Ez a megközelítés már (jobb) választ ad a vonatos jelenetre is - ami önmagában (és a második rész nélkül) lehetne valóban csak egy ostoba kamaszlány cselekedete, akit beránt a még ostobább barátnője; de érthetőbbé teszi a szűzesség elvesztésének aktusát is, ahol teljesen egyértelműen nem "bepasizni" próbált (ami egy szexre ÉS szerelemre, "fiúzásra" vágyó fiatal lánytól érthető és megszokott lenne), hanem csak és kizárólag szexet kért. És még az is érthető, miért lesz később szerelmes Jerome-ba, abba, aki (ő fogalmazott így) a legmegalázóbb módon bánt vele (3+5) . Csak épp nála az, amit a barátnője megfogalmaz (a szerelem a szex titkos összetevője), pont nem igaz, sőt, az ellenkezője az: Joe, ha igazán szerelmes valamibe, akkor az maga az orgazmus, a legszemélytelenebb orgazmus, ahogy te is írtad, és ehhez egy férfival való szerelem nem hozzátesz, hanem elvesz belőle. És ezért válhat (majdnem) tökéletes partnerré a korbácsos pasi, akivel kiteljesedik ez a személytelenség.

Én más szót használnék az elférfiasodásra :) De ezzel rávilágítottál a lényegre, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy a nimfománia is egy áltudományos PC-megfelelője valami sokkal trágárabb szónak.

Elég sok forrás van erről, ha rákeres az ember, de én arra gondoltam, amire ebben a cikkben is hivatkoznak.

Nem tudom megítélni, hogy a te személyes tapasztalataid miért lehetnek olyanok, amilyenek, és még ha ismernélek sem biztos, hogy szerencsés lenne feltételezésekbe bocsátkoznom erről. Millió oka lehet mindenesetre. De azért az mindenképpen jó, hogy ezek szerint igazából mégsem tartod potenciális pedofiloknak az asszonyos alkat helyett a lányos alkatot preferáló férfiakat.

Ami a bevágás témát illeti, a lényegét annak, amit írtam, már te is kapisgálod a film második részének kapcsán: neki nem a saját orgazmusa a lényeg. Az orgazmus, amit ő keres, az a teljes Ön-feladásban gyökerező betetőzés, az elszakadás az Én-től. Nem az intimitás, ahol a felek eggyé válnak.

Egy picit kapcsolódok ahhoz, amit Caulfield ír, bár az ő megközelítése nekem eléggé szögletes, és mint ilyen, elég látványosan recseg-ropog a film viszonylatában. Szóval ugyebár az ilyen alapvető szimbólumok szintjén a férfi a teremtő erő, a láng, ami meggyújtja, megtermékenyíti az anyagot, a nőt. Idáig egyetértek vele. A nimfománia viszont az én értelmezésemben nem férfivé torzulás vagy identitás-zavar, hanem a nőiség radikalizálódása oda, ahol a férfi, mint megtermékenyítő a lehető legabsztraktabb, legszemélytelenebb formába kerül át, mert a mániás nem egy embert, hanem Istent keresi. Azért keres újabb és újabb radikális, személytelen szexuális kalandokat, mert ahol emberi személy van, ott már nem valósul meg az istennek való totális alárendeltség, a totális anyagiság a nő részéről a szexualitásban. A gyerekként átélt totálisan személytelen orgazmust keresi újra, és ezt végül a fájdalom-orgazmusban éli meg. Ekkor végre betörik, és vadul próbál közelíteni a férfihoz, aki végre megadta azt neki, amit mindig is keresett. A testen kívüli Isten-élményt. Csak hát ő sem isten, hanem egy ember, aki meg pont nem is érdekelt túlzottan a témában. Szóval, amit itt a nimfomániás összekever, az Isten, a mindenek felett álló totális hatalom, és az antikrisztus, a személytelen, a nemlétező. Ez maga a tragédia, a dráma.

Én úgy gondolom, Von Trier munkásságától ez a fajta értelmezés annyira nem áll távol, szóval talán nem totális baromság. Ugyanakkor hozzáteszem, megjelenésekor láttam a filmeket, azóta nem, akkor sokminden nem tetszett bennük, és csak azokból rakom össze a képet emlékeimben, ami megmaradt. Szóval önkényes az értelmezés, bizonyos szempontból viszont talán letisztult is.

Azzal az érzülettel tudok valamelyest azonosulni, hogy mintha a nők elférfiasodnának (a férfiak pedig elgyerekesednének). Mindenesetre ez egy nehezen megfogható, igencsak sikamlós téma.

Okés, köszi - a szexuális vágy maszkulin módon való kiélését nem fogtam, hogy hogy érted. És ezzel így egyet is tudok érteni, főleg megnézve a második részt.

Részletesebben:
Hol van statisztikai átlag arra, hogy melyik a legáltalánosabb "féle"? Neked ez valahol komolyan megvan, tutibiztosan? Vagy neked ez jön be, meg néhány általad ismert pasinak, és akkor ez a túlnyomó többség (95%)?? :-)
Ahogy írtam, magam sem vagyok épp az az Elizabeth Taylor-os, homokóra alkat - és hát tudod, huszonévesen éppenhogy azt éltem meg, hogy a férfiak 95 %-nak igenis a nagy mellű, széles csípőjű, kimondottan nőies alkatú csajok jönnek be. Őket szólították le, őket hívták randizni többen stb. Igen, megtaláltak azok a férfiak, akik elmondták, hogy a legszebb az a női mell, amit éppen pont betakar egy férfitenyér (kezdek asszem túllépni ennek a blognak a keretein), és hálistennek kaptam annyi pozitív visszajelzést, h egy pillanatig se éreztem úgy, hogy azonnali mellnagyobbításra kellene vágynom :D , meg, bevallom, valóban nem tűntek egy picit se pedofilnak - de, hogy nem ők képezték az általam ismert férfiak 95, vagy akár 60%-át, hát az hótziher. No de talán nem ez a film elemzésének a legfontosabb aspektusa - bár, őszintén remélem, hogy a moderátorok elfogadják, hogy egy ilyen filmnél a főszereplő külseje és az az által keltett hatás megbeszélése azért még talán nem teljesen off :)

"Amúgy a sokféleség érdekes módon akkor nem jut eszedbe, amikor azon akadsz ki, hogy valakinek az érzékeny kis puncijába berakják előjáték nélkül, holott a nők sem egyformák, van akinek nem az az élvezetes, ha izgatva, hanem az, ha használva vannak."
15 éves szűzlánynál???? Eszembe jut nekem a sokféleség, sőt, továbbmegyek, hátha tudok még neked is újat mondani: nemhogy a nők nem egyformák, de még ugyanazon nővel is előfordul, h két különböző pasival, sőt, akár ugyanazzal a pasival két különböző időpontban egyszer a hosszú előjátékra, máskor az azonnali, durvább letámadásra indul be, nem is kicsit.
De komolyan, mit akarsz bizonyítani ezzel a mondattal? Hogy a _konkrét_ jelenetben, AZ a 15 éves lány, élvezte hogy minden előkészítés, előjáték, izgatás nélkül a szó szoros értelmében belevágta a farkát 3x a puncijába, 5x a fenekébe??

"Holywood és általában a filmipar egyébként általában mást sem csinál, mint huszonéves bombázókkal alakíttat középiskolás kamaszlányokat. (Pl. Szívtipró gimi) Ez a beteg. Ez vezet oda, hogy a tizenéves kislányok szilikonmelleket akarnak csináltatni magukat ésatöbbi testképzavar."

Ezzel egyetértek. Ettől függetlenül Lars von Trier azért talán ezzel a filmmel nem a fentiek ellen küzd - ahogy azt sem hiszem, hogy túl sok Szívtipró gimi-t néző lány érdeklődne a film iránt...

Ha komolykodva írnék pszichologizáló csacskaságokat vagy triviális egysorosokat, egy szavad se lenne. :D

Igen, közben én is megnéztem a második részt, bár nehezen vágtam bele; az első rész után napokig vacakul éreztem magam, pontosan azok miatt az érzések miatt, amiket keltett bennem. Egyrészt igen, én nagyon-nagyon kislányosnak láttam a főszereplőt, másrészt a szituációk, amelyeket ugyan saját magának kreált, vhogy mégis áldozatként láttatták (nekem legalábbis. Nem állítom, hogy bárki másnak, pláne egy férfinak, aki vonzó nőnek látja a színésznőt, ugyanezt kéne látnia). Ugyan ő kéri a fiút h vegye el a szűzességét, ugyan ő megy végig a vonaton pasira vadászva, de az elsőben akkor is egy nagyon erőszakos jelenetet bírtam csak látni (azért az első szexuális élmény valóban ezerféle lehet, és a leggyengédebb férfi is okozhat fájdalmat, no de ez tényleg egy minden finomságot nélkülöző normál és anál szex volt, ami egyértelműen nagyon nagy fájdalmat okozott...), a másodikban pedig egy ostoba kislányt, aki fogadásból, de láthatóan cseppet sem élvezve a szitu(ka)t, csinálja végig.
A második részre azt mondták/írták, h még durvább, ezért nagyon félve kezdtem megnézni, ehhez képest ez békített ki magával az egész filmmel, és a főszereplő figurájával is.
Csak azért hozom ezt be (mert egyébként ott szeretnék majd róla írni), mert itt kapcsolódnék a te kommentedhez: igen, ekkor értettem meg, mennyire tudatos volt a színészválasztás, nem csak a játék, de a külső szempontjából is. És akkor a részleteket ott :-)

Off, de hátha lesz valami "eredménye": alkalmasint a trollkodáson kívül mással is lehetne próbálkozni...

Rosszabb. Férfi.

„a nőnek pedig első az intimitás, aztán jön a szex. A nimfománia esetében ez felborul, az intimitás elérhetetlen lesz, mert csak a szex marad.”

Tehát akkor a nők kb 90%-a nimfomániás?

„a testileg 12-13 évesnek látszó lányra való felizgulas nem latens pedofília, hanem egészséges szexuális vágy?”

Itt senki nem nézett ki ennyinek. A főszereplő minimum 17-nek tűnt, ráadásul jól nézett ki, legalábbis jobban, mint Gainsbourg, nem beszélve a férfiarcú Uma Thurmanről.

Itt a "vitátok" kapcsán újranéztem két este a rendezői változatot. Azt gondolom, hogy a főszereplők megjelenített karaktere szándékosan nem csodaszép, Charlotte Gainsbourg és Stacy Martin is csak igen jóindulattal mondható szépnek. Nyilván ezer színésznőt talált volna Lars von Trier sztárrendező egy filmjéhez, de ezeket választotta. Hogy a férfiak rájuk gerjednek vagy sem, talán nem a külsejükből fakad, a kislányosságból vagy bujaságból, mert nem viselkedett vonzóan, csábítóan soha egyikük sem, hanem a kaphatóságukból ered. A filmben eszközként működik a szexualitás, az ivarszervek, teljesen ridegen, érzelemmentesen. Hogy a férfiaknak erre lenne szükségük? Talán... pár percre. Azt tudjuk, hogy sokkal több a kislányokra vágyó felnőtt, főleg idősebb férfi a világon, mint gondolnánk, számtalan ország nagyüzemi iparága ez, a fiatalabbak meg talán jobban vágyódnak az un. MILF-ekre, az érettebb nőkre. Talán nincs szabály. Ez a film meg mindenkire másképp hat, mint ahogy talán a rendező összes többi filmje is.

A 64-es kommenteden azóta is gondolkodom, (meg a saját valaszomon is), kb megelolegezve az azóta írt (70-es) kommentedet. Így, vegiggondolva már ezt is, megnezve a 2. részt, és belatva azt is, h engem sem épp Marilyn Monroe - i alkattal vert/áldott meg a sors, kicsit felulvizsgalom a véleményem :) . Abban most sem értek egyet, h a férfiak 95% raugrana a lányra, de tény, h férfi aztán végképp nem vagyok. Részletek később, és semmiképpen sem mobilról, mint most.

Pedig érdemes elválasztani a biológiait az úgynevezett társadalmi nemtől. A férfinak elsősorban szex kell az intimitáshoz, a nőnek pedig első az intimitás, aztán jön a szex. A nimfománia esetében ez felborul, az intimitás elérhetetlen lesz, mert csak a szex marad. (Már ha elfogadjuk, hogy a nemek eltérő igényei testi alapúak is.)

Az emberek sokfélék, a statisztikai átlag meg megmutatja, hogy a sokféléból melyik a legáltalánosabb "féle".

Amúgy a sokféleség érdekes módon akkor nem jut eszedbe, amikor azon akadsz ki, hogy valakinek az érzékeny kis puncijába berakják előjáték nélkül, holott a nők sem egyformák, van akinek nem az az élvezetes, ha izgatva, hanem az, ha használva vannak.

Továbbá: a főszereplő baromira nem néz ki 12-13-nak. De olyan, hogy valaki 25 évesen is 15-nek néz ki, létezik. Elég sokan: férfiak, nők. A nők esetében ez inkább előny a fenti okokból, a férfiak esetében meg egyértelműen hátrány. Ugyanakkor, ha mondjuk te így néznél ki nőként, akkor biztosan jól esne neked, ha valaki a hozzád vonzódókat látens pedofilnak nevezné, a te külsődben pedig mindenféle belső, lelki, emberi hiányosságok nyomait vélnéd felfedezni, nem pedig szimplán elfogadnák, hogy úgy nézel ki, ahogy, a génjeid miatt.

Holywood és általában a filmipar egyébként általában mást sem csinál, mint huszonéves bombázókkal alakíttat középiskolás kamaszlányokat. (Pl. Szívtipró gimi) Ez a beteg. Ez vezet oda, hogy a tizenéves kislányok szilikonmelleket akarnak csináltatni magukat ésatöbbi testképzavar.

Maximálisan egyetértek, de nem ezt kérdeztem :)

"Picit" megleptel, kb az összes általam tudott vagy tudni vélt dologgal szembemegy a te tudományos tényed :D
Csak párat említek...
- tudtommal a férfiak elteroek... És nincs egyetlen konkrét "notipus" ami mindenkinek egységesen (mínusz 5! %) bejonne
- sose hittem volna, h minden pasi álma olyan fiatal lányok, akik csontsovanyak, kicsi a melluk, és napi min fél tucat farkat fogadnak magukba...
- a testileg 12-13 évesnek látszó lányra való felizgulas nem latens pedofília, hanem egészséges szexuális vágy?
- ferfitarsasagban, ha a nők külső vonzereje kerül szóba, eddig még soha nem az általad vazolt leírást hallottam - legszexszibb testrészként szinte mindig a cici szerepel, nem a kiallo bordák és az ártatlan arcocska...
Hagyjuk. Megnezve a második részt, van amit másképp gondolok, de erről majd ott írok. Az átlag ffi vágyait illetoen, halistennek, nem gyoztel meg.

Én ezt nem igazán tudom így látni. Maszkulin módon való kielese? Miért, hogyan éli ki maszkulin módon?! Nem erőszakos (sőt, szerintem egy normális férfi szexuális viselkedése sem az), egyszerűen "csak" piszkosul sok szexre van igénye. Az a maszkulin h napi 8 kefelesre vágyik? Ez nem maszkulin hanem az átlagtól szélsőséges módon eltero - de az lenne ffi esetében is! Szerintem a te megközelítésed nagyon leegyszerusiti a ffi szexualitást, es a nimfomaniat úgy általában egyaránt.

A főszereplő mai szóval szexfüggő, amit Trier szuverén alkotóként, művészi szabadsággal ábrázol. Tehát nem egy tudományosan hiteles, a leghaladóbb pszichológiai ismereteket tükröző porté bemutatása a cél.

Borzasztó marhaságokat hordtál itt össze...
Még hogy tudományos tény :D

Tudományos tény, hogy a férfiak saját életkoruktól függetlenül a fiatal felnőtt nőket tartják a legvonzóbbnak. Egy sovány, fiatal, szabályos arcú lány meg kb. a nagyon hűséges, párkapcsolatban élő férfiak (<5-10%) kivételével bármelyik férfit megkaphatja legalábbis alkalmi jelleggel, bármilyen típusút, amelyiket akarja, nem pedig az ilyen meg olyan bénákat. A filmben szereplő lány pont ilyen, nem több, nem kevesebb. Ennél többet ebbe belemagyarázni felesleges, teljesen. Szóval ne haragudj, de ez a pedofilos elmélet egy irdatlanul nagy marhaság.

A nimfománia nem egy női sajátosság, ha betegségként tekintünk rá. Úgy értem, hogy egy férfi tevékenység női testben. A szexuális vágy maszkulin módon való kiélése. S mivel az optimumot, a mértéket nem ismeri, így ösztönösen a maximum felé mozdul el, ami további turbulenciát szül a saját nemiségével való összeegyezhetetlensége miatt, ez az ingerület pedig még további fokozást követel... Szenvedélybetegség, amely egy nemi jellegű identitászavarból tenyészett ki.

Bevágott képek (járkáló oroszlán a ketrecben stb)

Ez szerintem nem arról szól, h a rendező hülyének nézné a nézőket, és azt gondolná, h feltétlenül illusztrálni kell egy-egy érzést, gondolatot, metaforát, mert esetleg nem fogjuk fel, pontosan mire gondol (a lány). Nekem ez azt húzza alá, hogy a lány élete pontosan olyan sablonos és semmitmondó, mint egy Ablak-Zsiráf; teljesen sematikus ábrácskákkal gond nélkül ábrázolható. Csak épp az ő Ablak-Zsiráfjában nem asztal, bokor, ceruza, csempe szerepel, hanem anál, b...ás, cici, csikló. Jó, a cici helyett talán vmi más.

Túl fogok tengeni, de legalább mindenki eldöntheti a "témakör" alapján, h érdekli-e, amit írok, ha nem, legalább nem olvassa el feleslegesen :)

A színésznő külseje, a férfiak hozzá való viszonya

Volt, aki arról írt, h milyen szép, pláne, milyen szexi a lány.
Szerintem a legkevésbé sem az, mármint nem szexi, nem nőies, nem bombázó. Egy sovány, pici mellű csaj, akinek a külseje leginkább egy serdülőkorban lévő kamaszlányt idéz, semmiképpen nem egy felnőtt, bombázó csajt. Az arca dettó: szép, de leginkább ártatlan, nagy szemek, sima, hosszú haj. Az egész lány olyan, mintha most lépett volna ki az iskolakapun. És - a vonatos jelenetet leszámítva - úgy is öltözködik! De még a vonatos jelenetben is ez a fíling: egy iskoláslány beöltözött kurvának, nem pedig egy dögös nő kurvás ruciban. Nincs egy "dögös" tekintete, mozdulata, testrésze. (Igen, a feneke szép ívű - de tud bárki mutatni egy jelenetet a filmben, amikor szexi ruhában van, ami kiemeli a fenekét? Mert azt a szép feneket csak akkor látjuk valójában, amikor pucér).

És hát ez piszkosul nem véletlen. Ez a lány nem azokat a pasikra van hatással, akik egy femme fatale-t akarnak, vagy leendő gyermekeik ma szexi, holnap konyhatündér anyukáját. Nem szívesen nevezném látens pedofiloknak a film összes férfi szereplőjét, de hogy egyértelműen az éretlen nőkre, a kamaszkor közepén, max végén járó lánykákra buknak, az egyértelmű. Az, h mit mesél Lars erről a lányról, egy dolog. De mit mond el (ezekről) a férfiakról? Mit mond arról a srácról, akinek egy 15(!) éves lány felajánlja a szüzességét, erre ő 3x bevágja a farkát a puncijába, majd rögtön utána lényegében megerőszakolja análisan (arról ui szó nem volt, h azt is szeretné...), és pár mp alatt elélvez? Nem ismerem a kommentelők ezirányú tapasztalatait, de itt szólok: egy 15 éves szűz lány hűvelye nagyon szűk még, hacsak nincs piszkosul felizgulva (és nem úgy tűnt, h van), még a mini tampon is kihívás (és kellemetlen). Ehhez képest a srácnak semmi gondot nem okozott, sőt, kevés volt neki, a (szintén szűz) popsiját választotta. Mekkora farka lehetett ennek a szerencsétlennek? Pont akkora, mint a szexuális kultúrája és a gyengédsége...

Ő szerintem tökélesen jelképezi az összes többi pasast, akit a lány ezzel a külsővel és ezzel a szexuális igénnyel megkaphat: azok találják meg, akik örömmel törnek be egy ártatlannak, védtelennek, gyengének, nagyon fiatalnak látszó lányt. Igenis úgy érzem, h a rejtett pedofil, vagy épp szadista hajlamokat hozza elő a lány a férfiakból.
A, persze, mondhatjuk h volt kivétel, a pasi (a Bach sztori első fázisa, a basszus). Ő kedves volt vele, gyengéd, figyelmet szentelt az ő élvezetének. Ja, meg le is mosdatta. Gyerekkádban.

Megnéztem, képtelen vagyok pontozni. Nálam ez amolyan "vagy kettes, vagy ötös".
Hatása, az van. Képtelen vagyok kiverni a fejemből, folyamatos rossz érzést okoz, már nézni is kényelmetlen volt.
És hát van egy halom gondolatom a film kapcsán, néhányat le is írok. Közvetlenül azután, h megnéztem (pár napja) olvastam a kommenteket, van köztük olyan, amelyikre reagálnék, de inkább így egyben, témák (és nem nicknevek) szerint.

Nimfomániás-e a lány?

Ez számomra a legegyszerűbb kérdés, nem tudom, miért merülhetett fel az, hogy esetleg nem. Nyilván az. Persze, ahogy az alkoholizmusnak vagy a köhögésnek, ezer különböző kiváltó oka és megjelenési formája van, de attól még ha egy nő naponta 7-8 férfival kefél (nem külső kényszer hatására, nem anyagi haszonszerzésből), és ezek egy része folyamatosan cserélődik, akkor az szerintem kétségkívül nimfománia.

Érdekesebb kérdés számomra, hogy élvezi-e.

Alkoholistáknál is van olyan, aki iszik, mert a hatás, amit kelt, az jó neki, élvezi. De van az a pont, amikor már lényegében "muszáj", mert olyan fizikai rosszulléttel, remegéssel, fájdalmakkal stb indul a nap, amit csak az első feles fojt el. Ilyenkor ezt az első felest (de még a másodikat sem) nem kíséri igazából élvezet, csak "kell". A lánynál úgy látom, mintha mindkettő verzió meglenne. De vhogy mégis érthetetlen, hogyan is működik ez nála.
A története úgy kezdődik, h 2 évesen (!) fedezte fel a punciját. És nyilvánvaló h itt többről van szó, minthogy realizálta, h van neki. Valszeg ez minden nővel megtörténik (mármint, rájövünk, h van egy ilyen testrészünk, anyuka el is magyarázza, hogy igen, minden kislánynak van stb), de az a felfedezés, h ez milyen örömöket tud okozni, azért általában inkább kamaszkor környékén történik meg. Ő már 6 éves kora körül nyilvánvalóan erotikus játékokat játszott (fürdőszoba), amit élvezett.
Aztán jön a 15 éves kor, vedd el a szüzességem, rettenetes, fájdalmas élmény, nyilvánvalóan semiféle élvezettel nem jár. Itt jön egy szünet: nem mutatja be a film, de a lány mondja, h "megfogadtam, h soha többé nem szexelek, de persze ezt semeddig se tartottam be". Tehát, szexelt. De azt vajon élvezte? A korábbi élményei alapján arra gondolnék, hogy igenis az erotikus stimulálásra volt igénye, azért szexelt, és ezt még az első borzasztó élmény sem tudta elnyomni.
Mégis, a későbbi jelenetekben szó nincs semmiféle élvezetről. Ugyanis a következő, amit látunk, az az, amikor a barátnőjével a vonaton fogadásból szexelnek bárkivel, válogatás nélkül, aki hajlandó megdugni őket. A lány az összes jelenetben totál lélektelenül van jelen, nyoma sincs semmiféle élvezetnek.
Később, amikor azokkal a pasikkal van, akiknek utóbb azt mondja, h "most élveztem el életemben először", ott sem.
Mégis, ahogy megy a film, egyszercsak azt látom, h hatalmas elánnal dug, és az arcán ott az élvezet, a felizgulás, az elélvezés. De nem sikerült elkapnom a pillanatot, h mi is történt, mikortól kezdte (újból?) élvezni. Gyanakodtam arra is, h valójában nem élvezi, csak megjátsza (persze, akkor meg mi okozza az addikciót, miért "kell" csinálnia?), de a kórházas jelenetnél (apa halála) egyértelművé vált, h tényleg szexuálisan felizgul.
Majd, jön a film vége, Jeremy - erről azonban külön szeretnék írni.

Az eddigiekkel kapcsolatban tud vki vmit mondani? Én egyszerűen nem látom át, h mi van. Mi hajtja? Mi hajtja olyankor, amikor az adott pasit a legkevésbé sem kívánja, amikor semmiféle élvezetet nem okoz számára? (Próbálom "beleélni magam" és úgy megérteni, de szexuális téren ez nem megy, képtelen vagyok elképzelni, hogyan lehet úgy akarni a szexuális aktust magát, hogy közben valójában a szexuális aktusban résztvevő partnert nem kívánja az ember, ill az első pillanattól egyértelmű h semmiféle élvezetet nem okoz a közelsége, érintése, és bocsánat: a farka. Viszont, csokit nyomtam már be olyan mennyiségben, h egyértelműen rossz érzést okozott már, nem csak a mennyiség, de egy pont után már az íze is, vhogy mégis kellett. De ez létezik szexben is? És nem csak sokévente egyszer, hanem _naponta_ ??)

A saját ösztöneitől szenvedő ember vallomása még érdekes is lenne, de Lars von Trier átesett a polgárpukkasztás túloldalára. Végigszenvedtem, mert érdekelt, hogy mitől az IMDb-s 7-es meg az itteni 3,7, de nem jöttem rá. Gondoltam hátha majd a második rész után...

Oké. Lehet, hogy rosszul fogalmaztam. Nem "nem indokolja", mert igazad van abban amit írsz. De nekem akkor is hiányzik egy kidolgozott, kerek párbeszéd, ami odavezet, hogy elkezdje mesélni az idegennek ezt az egészet. Azért ugye a legritkább esetben fordul elő, hogy 3 mondat után a nyomorúságunkat kezdjük részletekbe menően taglalni valakinek. Mégha idegen is az illető. Persze lehet, hogy ez is része a "kórképnek" és csak nekem, mint átlagembernek tűnik inadekvátnak.
Mondom, én, mint néző hiányosnak és kidolgozatlannak érzem a forgatókönyvet ezen a síkon. Szemben a szaftos jelenetekkel, amik viszont túl vannak pörgetve. Nincs harmónia. Úgy érzem, mintha a cél a pornó lett volna a körítés -a lélektan- meg csak muszájból lenne. Bosszantó, na.

Már hogy ne indokolná? Seligman talál rá. Sokszor vadidegen embereknek tud megnyílni igazán az ember.

Szerintem az alapszituáció Stellan Skarsgård korábbi filmjére, az Anitára akar rímelni. Ha megnézzük annak a filmnek az alcímét (Swedish Nymphet), akkor a párhuzam még feltűnőbb.

A dramaturgia több ponton erőltetett. Eleve béna, hogy csak úgy in medias res elkezdi a vadidegen férfinek mesélni ezt az egész "történetet". Semmi nem indokolja. Ez akár jó is lehetne, de egyáltalán nincs kidolgozva. Kicsit olyan érzésem volt tőle, hogy mindegy hogyan csak csapjunk már a szaftos részletek közé...

Nem értem miért keresett állást (titkárnőit). Ha egyszer szexfüggő volt, miért nem ment kurvának? Egy vagyont kereshetett volna. lol

A Shame egy tisztességes 3-ast érdemel, a Nymphomaniac azonban elég vontatott és az amúgy gyönyörű, modell alkatú Stacy Martin-en kívül nincs miért végigszenvedni. 10/3

egy hete megnéztem az első részt és azóta nem bírom rávenni magamat a másodikra...

A Rammstein főzene miatt kapta csak meg a 3-ast :D

szerintem ez olyan semmilyen..

AHA :)

A plakátok csak egy áthallásos poén-sorozat a film kampányából, a címére utalva.

Egy dolgot nem értek... (illetve többet, de azok még kitisztulhatnak a 2. résztől):
a film plakátján miért van minden szereplőnek "élvezős" arca? Nem látom ennek az értelmét...

Ez betegebb, ellenben szerintem nem nehezebben emészthető. Sőt, számomra a Shame anno nagyobb gyomros volt, bár ez lehet inkább csak az elbeszélés módja miatt van. A Shame egy pillanatra sem engedett el, folyamatosan tuszkolt egyre lentebb a lelki fertőben, A nimfománias viszont az epizodikussága és itt-ott pici humorossága miatt kizökkentett néha, s így nem érte el a kellő hatást a "végére" (persze lehet, hogy a 2. felének a végére el fogja).

Mindenesetre, ha a Shame tetszett, érdemes bepróbálni :)
Attól meg nem kell félni, hogy olyan beteg lenne, mint az Antikrisztus. Ahhoz képest egészen könnyed darab :D

Megelepően konzervatív film Lars von Triertől. :D Persze szerintem ez csak ilyen "vihar előtti csend", mivel a film végén, a stáblista alatt megy a II. rész "trailere", és abban már lesznek durvaságok... :D

Mindenesetre nem kell a durvaság feltétlenül von Triernél sem ahhoz, hogy egy érdekes művet kapjunk. Szerintem ez visszafogottsága ellenére is egy elég stílusos, szórakoztató, és néha még elgondolkodtató film. Igazából a történet még most nem áll össze, nem látni, hogy mire is akar ezzel kilyukadni. Inkább csak amolyan "újhullámos" játékos sztorizgatás. De pont ezért tetszik. Mert még ebből bármi kisülhet. Akár egy egzisztencialista dráma is.

Ami nagyon tetszik, az a "furcsasága". Hogy pl. az öreg, aki befogadja a főszereplőt, nem olyan reakciókat ad, amilyet egy átlag értelmiségi adna egy ilyen feslett nőszemély élettörténetére. Pontosan ez adja a film különlegességét, hogy egy amorális csaj öntudatra ébredésének mibenlétét megértsük. Hogy egyáltalán tekinthető-e amorálisnak az, amit csinál? Vagy felmenthető-e azért, mert ő nimfománnak tartja magát? Vagy, hogy a többi szereplőt látva egyáltalán amorálisan tartható-e a csaj? Bűnös-e, ha mindenki más, akivel találkozik, sokkal amorálisabb, mint ő? (Jerome pl. :D) Ezekre a kérdésekre valószínűleg a II. rész után lehet majd választ adni. Részben legalább.

Ez amúgy mindenképp negatívum, hogy két részre van szakítva. Így olyan az egész, mint a Matrix Revolutions/Reloaded, vagy a Hobbit 2-3 esetében, hogy felesleges, marketingszagú kaszabolás. Egyelőre. De szerintem a II. rész megtekintése után is ez lesz a véleményem, nem érzem esztétikai, csupán marketinges funkcióját.

Ami az érdekes életúton kívül még egy jó filmmé teszi, az a színészek. Meglepően jó gárdát sikerült összehozni. A főhősnő dögös és színészileg is rendben van. Ez a Shia LeBouf gyerek pedig abszolút pozitív csalódás, egészen új arcát ismerhettem meg. Az öreget játszó Stellan Skarsgard meg a legjobb szerintem, kiválóan hozza ezt a szerintem szintén valami sötét titkok által övezett, nagyon művelt és fura értelmiségit. Egyedül Christian Slater lógott ki a sorból szerintem. Valahogy nem jött át, hogy ő egy apuka, nem tudtam elhinni a szerepét.

A párhuzam a Shame-mel pedig találó szerintem, bár stílusra egészen más a két film. Ráadásul a SHame az összeszedettebb is. És szerintem sem feltétlenül a szexről szól, az csak egy tünet. Ahogy itt is csak egy katalizátor a nimfománia, valójából korunk dekadenciája és nihilizmus a film témája. Mivel a filmbeli csajok nem mindegyike "szenved" ettől a betegségtől, mégis olyan amorális, mint a főhősnő, Joe. Hiszen megalapítanak egy szervezetet, ami "szerelemellenes". Ez az "élet habzsolása", az érzelemmentesség, az értéknélküliség stb. - ez bizony nagyon mai népbetegség tünetegyüttes.

Na, szóval tetszett, nagyon is. Nem egy "nagy film", nem jött be annyira, mint Lars von Trier előző munkái, de az biztos, hogy a moziban eltöltött 2 óra alatt teljesen magával ragadott, és nem is gondoltam másra, csak néztem a sokszor humoros, sokszor melankolikus epizódok sorozatát. És mi a jó film, ha nem az, ami teljesen ki tud kapcsolni és magával tud ragadni?

A Shame sem a szexrol szol, ugy emlekszem, pont ezert tippelem, hogy hasonlok lehetnek. De majd valaki csak megmondja. :-)

Ahogy ezt itt lentebb már találgattuk, a szex itt Trier-nél inkább csak valami maszk, ami mögé elrejt egy másik sztorit..persze ember legyen a talpán, aki aztán kihámozza, mi ez. Szóval első blikkre megy a kamaty, de közben-állítólag-itt minden valamire utal.Valahova mutat..
Én most éppen a "nagyon lefáradtam Triertől" korszakomban vagyok, és pont elegem van ezektől az ide-oda utalásokból, abból, hogy nem egyértelmű,miről is van szó. A film vajon minden ponton ironizál, gúnyolódik(de miért?,mi céllal?) vagy -ahogy ezt korábban is írtam Lars von Trier ennyi és kész..egy nagy lufi.
(engem az Antikrisztus még levett a lábamról, igaz a véres jeleneteknél nem néztem oda, így sikerült felvennem a kapcsolatot a filmmel..)

A Shame-mal hirtelen nem tudom összehasonítani. Majd remélem, valaki más.(igaz, én nem vagyok Shame rajongó, sőt..Trier meg még picit)

Lehet, hogy hulye kerdes, de akinek tetszet a Shame, annak vajon tetszeni fog ez a film? En birom Lars von Triert, de a tul beteg(nek tuno) filmeket mar nem. Az Antikrisztust hang nelkul lattam felig-meddig, es mar attol is rosszul aludtam.

Viszont a Shame bejott. Es ranezesre ugy tunik, mintha lenne hasonlosag e ket film kozott.

Nem tudom, szerintem ennek nincs semmi jelentősége a film szempontjából. Bármilyen végzetes. Talán rák.

Nem láttam a filmet, de valahol olvastam, hogy Trier a nimfomániát csak mint függőséget/létállapotot használja, igazából bármivel behelyettesíthető, mert mindenki mástól függ.

Nem igazán értettem, hogy milyen betegségben halt meg az apja. Valaki értette biztosan?

éppen fordítva, a szerelem akadályozza a szexet. amikor nem ismeri, szüzességelvevés oké, mikor kezdi megismerni, és különben agyba-főbe dugatja magát, akkor csak vele nem oké, aztán mikor "látszólag" oké, akkor végképp nem jön össze.
lehet, hogy olyan ez, mint mikor évekig nem akarsz gyereket, a tudatalattid rááll, hogy jó, ne legyen, aztán mikor akarod, nem jön. hiába írnád felül akarattal. ezt egy nőgyógyásztól olvastam.
simán el tudom képzelni, hogy ahogy a végén láttuk, először meglepődés van és elkeseredés. aztán visszavesznek eggyel, feltöltik a bizalomraktárakat, vagy ami kell, és lassan átalakul. egyébként mivel ilyen hosszú a film, lassú változást is lehetett volna érzékeltetni, vagy most jönne?
én a filmmel vagyok úgy, mint a lány a szerelmével: most nem éreztem szinte semmit. lehet, hogy túl sok jó filmet láttam, és megártott:)többen írjátok, hogy nem a nimfomániáról szól. én nem tudom, pontosan mi ez (mindenki utánanézett?), de tényleg fura: biztos nem döntés eredménye, mint ahogy a jóbarátnőség jópofaságainak jeleként láttuk, hiába lépnénk be ilyen nőegyletbe.
ha viszont igaz, hogy valamilyen hiányt pótol, mondjuk szeretethiányt, akkor erre szép volt a kórházi példa. gáz van apuval, sajnálom, szeretem, kerítsünk gyorsan valakit.
különben érdekesnek tartom, hogy ekkora a klientúrája ilyen gyenge fellépés mellett.itt igazibbnak látszik: [link]
mit gondoltok a vékonyságáról? lehet, hogyanorexiát mutat trier, és akkor az is megtagadás, a sorozatdugás meg valamilyen érzések megtagadása? vagy a fapina anya megtagadása?

Meglátjuk, valahogy én is úgy gondolom, hogy ez a film nem a szexualitásról szól.

Realista szexuállélektani drámának tényleg pocsék a film, de hát nem az: pont azok miatt, amiket írsz, állandóan arra figyelmeztet, hogy ez egy sötét, groteszk, játékos, hatáskeltő csinálmány, közhelyek és bölcsességek kiforgatása. Nincs egy hihető szereplő és egy hihető helyszín. Nem az életet mutatja filmen, hanem pőrén film, magát mutatja.

Igen, én is arra utaltam, hogy ez valami példázatos szerkezetű narratíva lesz. Szerintem az lesz - és tökre örülnék, ha így lenne, ha ezt kerekre zárja a második rész, megadom neki az ötöst -, hogy a nimfománia téma csak a középső szint. Ahogyan a műlegyes horgászattal vagy a növénytannal a szexualitásról mondanak el példázatokat, úgy tulajdonképpen a szexualitás is egy valami feletti szint, csak a jelölője valaminek, csak utal valamire. De vajon mire? Lesz valódi konklúzió? Ettől izgalmas a Nimfomániás narratív tere.

Nem hiszem, hogy a film kapcsán beszélni kéne arról, mi a nimfománia. Trier ennek egyfajta megközelítését mutatja be nekünk, jól-e vagy rosszul, erről orvosoknak kellene konzíliumot tartani. Marad tehát a film. Nem tett neki jót, hogy aludtam rá egyet. Ma reggel már kifejezetten bosszantott, ha rá gondoltam. Mert a film pocsék.
Adva van egy lány, akinek betekinthetünk legintimebb titkaiba, miközben elmeséli életét. A film legszebb képsorai a legelsők, itt aztán vége is. A családja (szerető apa, passziánszozó, hideg anya) – sematikus; a szüzesség elvesztése – ötlettelen, minden sekélyes fantáziával rendelkező lény így képzelné, Triertől többet várnék; a vagina-brigád – primitív; a vonatjelenet – erőszakolt. Kb. ekkortájt halljuk talán az egyetlen jó – bár semmiképpen sem eredeti mondatot -, hogy a szex a szerelemben üzemel a legjobban. A különböző pasik jövés-menése – szellemtelen. A film eddigi talán legrosszabb jelenete (félek nem ez lesz az utolsó) a sokgyermekes családapa lebukása. Szegény H., neki Trier elfelejtetett szerepet írni. Áll ott, mint valami hóember (finoman fogalmazva), s néz ki a fején, miközben az anya nagyjelenete zajlik. Az „apa halála” jelenet (hogy látjuk belőle kifolyni a bélsarat, nyilván 4D-ben, vagy hogy hívják, még elrettentőbb lehet; majd biztosan ilyesmi is jön a jövőben) föltehetően meg akarja rázni a nézőt. Engem csak a düh rázott meg, hogy Trier – mintha nem tételezné föl a film nézőiről, hogy azonnal megértették nem túl bonyolult képeit – szájbarágósan ábrákkal, vagy megosztott filmkockákkal újra meg újra ábrázolja, amit a szereplői éppen elmondtak. Ez a film akkor is unalmas, elbeszélőmozi marad, ha a duma közben ketrecben járkáló oroszlánt, vagy a combon lecsorgó testnedvet látunk. Még jó, hogy Trier - Poe delirium tremensét nem ábrázolta sáskákkal, patkányokkal, stb. Ez azért köszönöm.
De a legrosszabb még hátravan: a két főszereplő! (Nem értve ezalatt a nagyszerű Charlotte-Gainsbourg-t). Jerômunk úgy néz ki, mint egy nagy munkanélküliséggel sújtott, délolasz kisváros pizzafutára, aki még sohasem találkozott német turistalányokkal. (Mert ha eggyel is találkozott volna, az a haját biztosan kiszedette volna a füle mögül…) A munkahelyi történet - kreált, Jerôme és Joe szerelme – hazug és nem hihető, lapos, stb. Újratalálkozásuk erőszakolt és bosszantó, ügyetlen filmfogás.
A hab a tortán a főszereplő lány játéka. Stacy Martin által játszott Joe-ról annyira tudom elhinni, hogy nimfomániás, mintha valaki a Jancsi és Juliska mese gonosz boszorkányáról állítaná ugyanezt. Szerintem Skarsgård sokkal jobban eljátszotta volna ezt a szerepet.
Több jelenet nem is jut már eszembe. Szerencsére. Bízom benne, hogy hamarosan az egész filmet elfelejtem.

Igen, és nemcsak a Jerome-Joe szerelmes pár nem hiteles, hanem valahogy lélaktanilag az egész nem az, de nekem pont ez tetszik, mert szerintem ez nem is akar egy lélektanilag kidolgozott film lenni, nem kórtörténet, érzelmek története, hanem valahogy jelzésszerűen működik, inkább egy narratíva, egy hangsúlyozottan elmesélt, önértelmező dolog.

kis kiegészítés az előző hozzászólásomhoz, már nem tudtam beszerkeszteni a szöveg közepére:

...inkább játszik. Ahogy játszik a szexus-halál kapcsolatának egyszerre mély és közhelyes gondolatával is. Játszik abban az értelemben, hogy ezeket a gondolatokat használja, kisajátítja a filmjéhez, anélkül, hogy igazából érdekelné őt mindez.

Én most akkor felteszem a kezem..Megadom magam(még két hétig)
Egyetértek azzal is, amit te írsz tökéletesen,meg a saját kételyeimmel is.Na ez meg mi..(ez a Lars von Trier, így megcsavar)

Csak azt érzést tudom leírni,miközben láttam..hogy ne már, ez kínos így...hogy a szerelem a titok a szexhez- nem akkora felfedezés, hogy Bachot is belekeverjük.
Vannak mondatok,amiktől tátom a szám, na ettől nem. S nem elég,hogy szavakkal belém van sújkolva, aztán meg kell néznem még egyszer ábrákkal.Mint egy középiskolái biológia órán,ahol a szerelem természetéről tanulunk tudományosan.(Ám lehet, az volt a baj, hogy a Jerome-Joe szerelmespár roppantul nem volt hiteles,és ez még inkább aláásta e híres mondatot)

Ám mekkora kicseszés ez, hogy nem az egész filmről írok.Még abszolút abban bízom,hogy majd a vége felülírja a morgolódásaimat most, hogy Trier tényleg jó helyről és jól bemutat.Már csak két hét,és megtudom..
(túl nagy elvárással, szinte áhítattal ültem be a filmre..ajaj)

Én eléggé gondolkodtam az osztályzaton, aztán arra jutottam, hogy nem zavar Trier kutatásainak a butuskasága, gondolatainak (vannak-e itt egyáltalán gondolatok?) eredetiség- vagy mélységhiánya, mert valahogy sikerül ezt az egészet (talán az apa-lánya szál kivételével, ami érzelgősnek és egydimenziósnak tűnik) alapvetően groteszk-különös mezőben tartania.

Szent borzadállyal és valami belső mosolygással néztem a műlegyet a vásznon, és hallgattam a szakszerű horgászmagyarázatot, noha persze a "pasifogás" és a "halfogás" párhuzam óvodás szintű, de valahogy annyira kézenfekvő, közhelyes, rossz, hogy már jó. A bachi polifónia rávetítése a szeretőkre az osztott képernyővel megint csak inkább furán mosolyogtató és groteszk - noha van persze mögötte egy gazdag és mély gondolati hagyomány a szexualitás és a zene viszonyáról, hogy ezek utak lennének a transzcendenshez - de szerintem Triernek nem célja, hogy ezt eredeti vagy mély meglátásként nyomja le a torkunkon, inkább játszik. A munkahelyi szálban is van egy csomó abszurd és finom humor, furaság, nem beszélve a vonatos részről, különösen pedig a családanya-háromgyerek jelenetről, ami súlyosan sötét, humoros irrealitásba úszik át.

(Ha jobban belegondolok, talán még az apa-lánya szál is lehet jó, úgy tűnik, mintha szoros és egyszerű érzelmi viszony lenne köztük, amit melodramatikusan, közhelyesen mutat be Trier, de közben nem arról van-e szó hogy ez a pasi tulajdonképpen egy elég ostobácska fajankó, az önismétlő faleveles közhelyeivel, akin átlát a lánya -- szóval hogy ez a viszony is elég duplafenekű, de ehhez újra kéne nézni).

Továbbra is kíváncsi vagyok, mi fog az egészből kisülni a második részben, ha úgy tetszik, bekaptam a horgot.

Na, most jöttem ki Corvinból, ez egész jó, bár az elejét kicsit darabosnak éreztem.
Zene: a Bach & Rammstein kombó eszméletlen kerek, nagyon tetszett, s magamhoz hűtlenül ezúttal főleg az utóbbi miatt. Trier műveiben a zenét egyébként is mindig tudtam eddig élvezni - habár e tekintetben is a Melancholiát tartom a legerősebbnek és a legegységesebbnek.
Képek: Tarkovszkij jelenléte nyomokban itt is felfedezhető, s nem csak a színes/ fekete-fehér elkülönbözésekre gondolok. Az első perceket tartottam a legerősebbnek, amikor ráfókuszál az egyes tárgyakra, s a közelítés közben meghalljuk azok erősödő hangjait. Ezt egyfajta befogadási útmutatóként értelmeztem, s működött is: gyere barátom, hajolj közelebb a tárgyhoz, fedezd fel részleteit, s értsd meg.
Érintés: valóban hamar eltárgyiasul a testiség, s ezt a koncepciót ugyebár az utolsó mondat "Nem érzek semmit." szépen kikerekíti. Igen, ezt a filmet érinteni lehet, ám ez az érintés a végére fogássá válik, ahol a kettő közti különbözetet az érzékelés, a dolgok testre történő visszahatása jelenti, ami ebben a vonatkozásban a végére felszívódik, eltűnik.

A Nimfomániás első része tetszett, s a folytatás kicsit sorozat-/klipszagú intrója erősen tartotta meg az amúgy is meglévő érdeklődésemet. A befogadói játéktérben már csak abban bízom, hogy ez valójában csak egyfajta kulcsfilm, ahol a szex csak metafora, ha tetszik: jelölő, de valójában valami másra utal, valami másról van szó. Remélhetőleg a második rész igazolja ezt, de ha így lesz, ha nem, arra már kevés esélyt látok, hogy értékelés-lerontás okán kelljen visszajönnöm erre a lapra. Egyelőre masszív négyes.

nekem a hármas tetszett: lehetőség arra, hogy összehasonlítsak pár saját élményt ilyen aláfestéssel is, és megérte. mire emlékeztet, hogy érted, hogy nem eredeti?

Na szépen vagyok ..Ezzel a filmmel is úgy jártam,mint tavaly A nagy szépséggel, elsőre teljesen levett a lábamról, aztán, ahogy elkezd hatni, elkezdtem én is gondolkozni..Most vagy az van,hogy Lars von Trier elakadt,és ilyen butuska "kutatásokkal" üti el az idejét(horgászat, a kőrisfa szépsége,Bach zenéjére leképezett,középiskolás oktatófilmszerű szexmodellezés..),és ez a fickó csak "ennyi"..Vagy engem néz le, vagyis minket, a nézőket,és azt gondolja, nesze nektek, "kapjátok be",ennyit érdemeltek tömeg..Mert,aki a Dogville-t megalkotta, az már járt keményebb terepeken is.Magyarul,magában, "kutatásaiban" beljebb..

Igen, ez a nimfomán vonal meglehetősen elnagyolt, vagy inkább rosszul rajzolt. Mintha a szex az első részben csak egy tapéta lenne, ami előtt el lehet filozofálgatni "komolyabb" dolgokról,mint horgászat és zene.Bár ahol nekem nagyon kevés a film, az az, amikor a szex hármasa és a Bach zene össze van vetve, szóval az nem annyira eredeti, hogy finoman mondjam..

..ám ahogy múlik az idő úgy fakulnak bennem a látottak, és egyre inkább csak az sejlik fel,hogy szex ide vagy oda, azért ez az kezdő "kötet" elég sekélyeske.

Nem tudom, mi nem érthető. Ha már választani kell, filmként a nimfomániás tetszett jobban, lányként viszont Marine Vacth. Viszont a szépség és fiatalság még egyik esetben sem jelent színésznőséget is. Talán majd. És persze, hogy a nimfománia az valami más. De egyik filmben sem volt jelen a betegség. Az egyikben prostitúció, a másikban választott életforma a szex, de egyik sem nimfománia.

Nem értem pontosan? Melyik tetszett jobban? Nekem a Fiatal és gyönyörűs leányka inkább..sőt, az ott abban a szerepben kegyetlenül romlott és profi volt.Talán egy prostit könnyebb eljátszani, az megy a szokásos minták után..a nimfománia az valami más..ebből a filmből még nem süt át az, hogy Trier tudja, hogy mi az..de most már kivárom a végét.

A második film végéig hallgatok akkor.. Ez itt csak az első részhez írt hozzászólásom!Az elsőből-nekem-az jött le,hogy mint minden érző és értelmes ember Trier is a határait keresi, sőt vágyna már végre azon is túlra,mert irtóra fárasztó és értelmetlen ez az emberlét.Itt még csak a fiatalkor van feldolgozva,lehet,hogy ezért tűnik oly banálisnak, és nem túl "mélynek"ez a keresés.
Gondolom,már ő is ráunt a depresszióra, és talán azt is érzi,provokációval nem sokra megy..mert az nem hozza ki belőle.
Nekem ez egy teljesen őszinte kiáltás egy kereső ember részéről,aki most már valami új,csendesebb hangot próbál. Ebben itt számomra semmi provokáció nincs.Ha mégis majd ebbe fullad bele a film,akkor nagyon csalódok..Bár én sem Antikrisztust sem a Melankóliát,mint a depressziós trilógia "első két részét" nem tartottam provokatívnak. Mindig inkább a segélykiáltást hallottam..

Női szex férfi rendezőtől..ilyet is csak férfiak mernek..ehhez inkább no komment,egyszerűen nem lehet fogalmuk róla!! Hacsak tényleg titkon nem nők..(az Adelés film ebben a témában csúnyán lejáratta magát, ez nem)

Próbálom felidézni a filmet, akárhányszor megpróbálom, nem Stacy Martin – ezek szerint feledhető – arca jut eszembe, hanem mindig Marine Vacth a Jeune et jolie-ból. Talán nem véletlenül. Most így, hogy párhuzamba került, mindkét arc – vagy a viselője - elég kevés árnyalatra volt képes.

"nem is olyan "mély",mint ahogy eddig hittem"
Én azért várom inkább a teljes verziót, mert lehetséges, hogy Trier mélysége csak a mozis változatból kivágott másfél órával együtt jelenik meg. Persze a teljes öt és fél órás filmnek is lehetnek hibái, valamint sejtem én, hogy Trier inkább az a fajta rendező, aki provokálni akarja a közönséget, miközben készítés közben kidolgozza magából a depresszióját, de cserébe azért ellátja egy rendes filmmel. Az Antikrisztus elég durva film, de ha valakit nem érdekel mit akart Trier kifejezni, akkor is láthat egy horrort. Itt meg nézhetünk egy pornófilmet.
Egyébként mi folyik mostanában, hogy már két monumentális film is született a női szexualitásról, persze férfi rendezők által?

Igen,pontosan így ahogy írod..
és még:
Valami nagyobb szabású diadalra vártam, valami színesebb csindradattára.Ehhez képest a zseni leszállt a magasból, és egyszerű emberré lett, vagyis hirtelen itt áll előttem egy Lars von Trier, akin most már csomó fogás van. Kiderült számomra róla,hogy nem is olyan "mély",mint ahogy eddig hittem..szóval, hogy ő is ugyanúgy küzd és keres, mint akár én. Mintha a naplójából olvasnék, és ez irtóra meghat, hiába is bújik el e mögé a jól eladható,feltűnő történet mögé, átlátok a szitán. A nimfománia csak egy – merész - maszk, amelyet maga elé tart,de ez a film lényegében nem is erről szól. Hanem csakis Trierről.(női szexbe bújtatott önkutatás)Azon persze mindig csodálkozom, hogy mer egy férfi női szexről filmet alkotni, de itt most szinte ez tökéletesen sikerült,az jutott eszembe, talán Lars von Trier lelke mélyén egy lány….blablabla

Lehetne keresni a hibáit,mert van neki,de ahhoz nincs kedvem, csak azt érzem,én ezt így ahogy van nagyon szeretem..
És nagyon várom a folytatást.

Kitűnő film. A "szexjelenetek" ellenére semmi pornográfia vagy erotika nincs benne, inkább valami szorongató humán-létfilozófiai síkon játszódik, ahol a főszereplő mindenre elszántan, reménytelenül és kényszeresen keres valamit: furcsán, fásultan lázad extázisaival. Trier szomorú, az abszurditást el nem hazudó emberképe szerint szarban fetrengve delirálunk, közben/előtte/utána meg a transzcendens polifón harmóniát keressük, vagy elámulunk egy kőrisfa levelének szépségén.

Külön öröm, hogy milyen sokféleképpen nem realista ez a film: lásd a színektől megfosztott, kilúgozott, irreális enteriőröket, vagy a férj-feleség-szerető-gyerekek valóságtól elemelt jelenetét (ami a film legjobbja). Nincs lélektan és nincs dráma sem, amit már unásig láttunk filmen, van viszont epika - emlékező, értelmező elbeszélés, továbbá dialógus, vita. Noha a szexuális extázis, a halál és a transzcendencia összefüggéseinek feszegetésében vagy az egzisztencialista jellegű emberképben nincs igazi gondolati újdonság, Trier nagyon meggyőzően és eredetien festi fel ezt az egész régi kérdéskört a mozivászonra.

Nem polgárpukkasztó film, hanem sötét és nehezen emészthető.

Kíváncsi vagyok a második részre, pontosabban arra, mi lesz a film kifutása, ha lesz.

Szerettem volna látni valamit Triertől, ami groteszk és maró. Ez nem az.
A film csendes hangulata kicsit intim is, kicsit unalmas is (a díszletek viszont nagyon szépek és illőek).
De dúl a mainstream és a nyavalygás (az üzenete nem tetszik, se a kivitelezés). Segítene-e a helyzeten, ha nincs cenzúra, nem tudom.
A főszereplő lány kedvesen játszik és nem túl közhelyes, tényleg jó. De Charlotte meg Stellan valahogy furán vannak beállítva! Gyengébbnek látszanak itt, mint a korábbi szerepeikben, amin csodálkozom (hogy ilyet lehet), mert rendesen nagyszerűek.

Aki azt mondja, hogy a második résszel együtt fogja tudni értékelni igazán, az nem tudta levonni két óra alatt a következtetést, hogy tetszik vagy nem tetszik? Csak úgy lesz értéke, ha be van fejezve? Bár én nem számítok meglepő befejezésre, hiszen azt már láttuk a film elején. Vagy ez spoiler? Benne van a tartalomban.
Különben a Birodalomnak bármelyik részét meg lehet nézni és nyomni rá egy ötöst plusz rózsaszirmos csókot az előzményt meg utózmányt nem ismerve is. Ami magában nem elég jó - az nem elég jó, vagy?

Nekem nem keltette fel az érdeklődésem se a 2. rész iránt, se aziránt, hogy hozzájáruljak a felvetett kritikustömeges orgazmusfej-gyűjteményhez.
De nem rossz, csak nem nagy élmény.

A kedvenc jelenetem azért nem csak jobb híján kedvenc:a dobókocka.

Jobban belegondolva, itt egy nagy és kiemelkedő színészi teljesítmény volt, amely nyomot hagyott, a művészt, aki képes volt arra, hogy kollégái fölé tornyosuljon pedig úgy hívják, hogy Uma Thurman. De ez nem azt jelenti, hogy Charlotte Gainsbourg vagy Stellan Skarsgård rosszul játszott volna, de itt most volt jobb. Van, amikor egy jelenet rövid pár perc alatt elbillenti a mérleg nyelvét. A filmről meg… hmmm… ugyebár kezdődik a SÖTÉTTEL, a zajokkal, meg a meghatározhatatlan ZSÁKUTCÁVAL, ami nagyon jellegzetes, mert ez az élet egy nagy, havas, sáros, nedvektől csöpögő, olvadó zsákutca. És persze egész véletlenül itt lakik egy amatőr lélekbúvár is, aki részben horgász, meg zenerajongó is, de mindenekelőtt pszichiáter, aki előtt minden kinyílik, és így persze előttünk is. Vallomás. Egyébként számomra nem ilyen a nimfománia. Az egy nyüszítő kényszer, ami hajtja az ember, örök altesti éhség, itt pedig csak egy választott életforma, sokszor öröm nélkül. Felesleges élet. Céltalan, értelmetlen. Talán a trilógia más részei majd valami megvilágosodást hoznak (sötét, zsákutca) elmémbe.

Most néztem meg. Még emészteni kell. Nézhetetlenen kívül bármi lehet. Csak valahogy helyre kellene tenni.

Egyelőre számomra ötös, a második még persze leronthatja. Itt-ott kicsit szájbarágós, mégis tök sok popkornmuvís fiatal pár 45 perc után kiment a moziból. A szexualitás annyira érdektelenné vált számomra a film közepére, sosem hittem volna, hogy nem fognak érdekelni a szexjelenetek; jobban érdekelt a lány maga. És a remeténk szimbólumai. És éljen a Shostakovich - Waltz 2, kicsit visszahozta Eyes wide shut-ot is. :)

Értem én, hogy Lars von Trier, illetve hogy depressziós trilógiájának lezáró darabja (vagyis első fele), de kissé túl van lihegve: leegyszerűsített szerkezetű tanmese arról, hogy a lelketlen szex mit tesz azzal a féllel, aki a lelkét is beleteszi. Nagy ügy, ezt eddig is tudtuk.

Azt azért hozzátenném, hogy a végleges értékelést a második epizód fogja azért szentesíteni.

aki pedig teheti, nézze meg berlinben (berlinálén) a filmet, ugyanis ott a vágatlan 5 és fél órás verziót vetítik majd.

ma este Toldi mozi premier előtti vetítés, és utána beszélgetés Lars von Trier bizonyítványáról Peter Schepelern-nel, Trier barátjával, életrajzírójával..ajjaj, ez elég jó kis csemege..de biztos egy tűt sem lehet majd leejteni a teremben..ha valakinek mégis van tuti jegye, írjon

de csak akkor csinálnék ilyet, ha tényleg jó a film..nekem meg vannak azért kételyeim..

épp ezért kellene még előtte! :)

ne búsulj, ha bemutatják a filmet, biztos több jelentkező lesz:)

egy ilyet összedobhatnánk mi is. :)

wow, valami elkezdődött.

[link]
(-:

Nem vagyok biztos abban, hogy a mainstream pornográfia ennyire új keletű lenne. Sokkal régebben is léteztek már hasonlók, ott van Az érzékek birodalma 1976-ból, vagy az Emmanuelle 1973-ból, és bőven lehetne sorolni. Az erotikus, nem csak sejtetett, hanem explicit szexjelenetek régóta próbálkoznak betörni a mainstream világba, csak korábban ezeket elkönyvelték botrányfilmnek, betiltották őket, és így nem tudtak annyi rajongót összeszedni maguknak, hogy olyan kultuszuk legyen, mint a Keresztapának. Ma már másabb a helyzet, itt az internet, A nimfomániásról millió helyen lehet olvasni, sorra kerültek fel kedvcsináló jelenetek (direkt nem néztem egyet sem, szeretek úgy megnézni egy filmet, hogy egy képkockát sem láttam belőle korábban). Lars von Trier amúgy is nagyon ért a polgárpukkasztáshoz, ezen a filmjén is számtalan néző fog vitatkozni, hogy ez most gusztustalan moslék, Lars von Trier ... (tetszőleges trágárság behelyettesíthető), vagy éppen, hogy zseniális, alapmű, a művészet új iránya, vagy szimplán jó film, végre egy "A" kategóriás pornó, "A" kategóriás színészekkel (bár az Antikrisztus is egy torture-porn horrorfilm), vagy "akkor most ebben mi a jó?" típusú vélemények. Szerintem erre Lars von Trier igencsak rájátszik. Annyi biztos, hogy A nimfománis egy "szabadabb" világban kerül bemutatásra, de ettől még sokan kívánják majd, hogy bár égetnék el minden kópiáját a rendezővel együtt. Nekem az a személyes véleményem, hogy ami a világon, a társadalomban létező dolog, arról filmet forgatni mindenképpen érdemes, de az egyáltalán nem árt, sőt, ha ezek a filmek jók is. Az Antikrisztus egy jó film, mert bár torture-porn, de eleve horrorisztikus hangulata van, remekül elkapja az ábrázolt pár vergődését, tehát nem csak pornóként állja meg a helyét. De ott van az Emmanuelle szerelme, az már csak sima pornó, és mással nem tud dicsekedni.

Ide tettem az elemzések helyett. No offens, de vitaidítóank szántad amúgy is, jobb lesz rá itt reagálni.

Megkísérlek fölállítani egy hipotézist még a film bemutatása előtt. Kíváncsi vagyok szerintetek helytálló-e?

Lars von Trier Nymphomaniac című filmje tovább erősíti majd azt a tendenciát, miszerint a pornográfia egyre inkább mainstream jelenséggé válik a játékfilmipar berkein belül.

A fenti feltételezés ugyan nem különösebben ambiciózus, talán mégis érdemes a folyamat aktuális állapotát regisztrálni magunkban. Ere teszek én is kísérletet alább, igyekezve mellőzni a normatív jellegű felhangokat.
A nemiség állandó jellegű témája valamennyi művészeti ágnak, nem kivétel ez alól a filmművészet sem. Az utóbbi években azonban meglátásom szerint megfigyelhető az a tendencia, miszerint a pornográfia egyre szélesebb körben válik egyre megszokottabb elemévé a main-stream filmkultúrának. Milyen érvek hozhatóak föl ennek alátámasztására? Anélkül, hogy tágabb fejtegetésekbe bonyolódnék az információ-fogyasztási szokások változásáról, a médiatartalmakra vonatkozó ingerküszöb emelkedéséről, vélt-valós anómiáról, vagy globalizálódásról, álljon itt néhány általam fontosabbnak vélt állomása a szóban forgó folyamatnak. Az esetleges kiegészítéseket érdeklődéssel és szívesen fogadom.
Az említett jelenség többrétű. Magában foglalja a mozifilmek szex-jeleneteinek egyre frontálisabbá válását - melyhez többször sikerült már ismert színészeket is megnyerni - vagy, hogy ezekben többször kapnak akár főszerepet is pornó-színészek. Az előbbi kategóriának még vázlatos listáját is lehetetlen volna elkészíteni, gyakorlatilag a teljes Catherine Breillat életmű remek példa rá (külön megemlítve ezek közül is a Romance X, valamint az Anatomie de l'enfer című alkotásokat, Rocco Siffredi pornó-legenda főszereplésével), nem felejtve el ugyanakkor épp Lars von Trier-nek az Antikrisztus című munkáját sem, vagy épp Cloe Sevigny esetét Vincent Gallo-val a Brown Bunny-ban. Utóbbi kategória esetében pedig olyanok juthatnak eszünkbe, mint pl. Steven Soderbergh 2009-es The Girlfriend experience című filmje Sasha Grey pornószínésznő főszereplésével; Paul Schrader The Canyons című filmje melyben a jobb napokat is látott Lindsay Lohan színészpárja a felnőtt filmekben domborító James Deen volt (írója pedig nem mellesleg Breat Easton Ellis !). Külön kiegészítő kategóriaként ide kívánkozik azon celebritások megemlítése, akik szükségét érezték annak, hogy valamilyen módon bepillantást adjanak saját nemi életükbe a szélesebb közönség számára. Ezt a sort nyitotta annak idején Pamela Anderson, s folytatta többek között Colin Farrell homevideo-ja Nicole Narain afro-amerikai modellel, vagy épp Paris Hilton azonos műfajú szösszenetei.

Lehet vitatkozni azon mi minősül pornográfnak, vagy épp main-stream-nek, mintahogy azon is mikortól datálhatjuk a tendencia kezdetét. Magam hajlok arra, hogy valamilyen szexuális tartalomnak megbotránkoztató, obszcén formában való írásos vagy képi megjelenítését pornográfnak minősítsek, azt pedig ha egy közismert rendező ezeket ugyancsak jól ismert színészekkel, professzionális körülmények között (gondolva itt elsősorban a garázsfilmeket jóval meghaladó költségvetésre, vagy jelentős erőforrásokkal rendelkező stúdiók támogatására) állítja elő, azt pedig fősodratúnak. A folyamat képzeletbeli kezdőpontjának pontos meghatározása már nehezebb vállalkozás, talán Pamela Anderson és Tommy Lee már említett home video-ja lehetne az origo….

Szóljatok hozzá!