A turné (1993) ☆ 👁

(Bereményi Géza)

magyar dráma, vígjáték

3,3
★★★☆☆
99 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

szubrett: Szeretlek! Szeretlek! Te melyik vagy?

Szabó Tibor: Visszatekerem a poént.

Szabó Tibor: A könnyed nyári szórakoztatásba, abba fogok beledögleni miattad!

Szabó Tibor: Valami baj van a szívemmel.
Imre: Egy fing, apukám. Fölment, fölszorult.
Szabó Tibor: Ezt nagyon szépen köszönöm, hogy így bántok velem. Itt fogok meghalni ezen az úton.

Szabó Tibor: Nem bírom abbahagyni a keccsölést.

Imre: Ne csöpögtess, Tibor! Ne csöpögtess itt az én kocsimban!
Szabó Tibor: Most mi van?
Imre: Morzsázol, Tibor. Ott a vackodon hátul. Hortyogsz, csöpögtetsz, csámcsogol, nyitott sliccel csorogsz, mázolsz egyre, maszatolsz csak...
Szabó Tibor: Hééé!
Imre: Ezt a kocsit most vettem a minden pénzemen, édes Tiborkám. Olyan szegény vagyok miatta, mint a szar, érted?! Te meg itt beveszed magad ide!
Szabó Tibor: Hééé!
Imre: Egész nap hallgatom ezt a lilát. A szememen jön ki táskákban ez a...kölyök! Ki hívta ezt? Senki se tudja, hogy került ez ide! Mindenki utálja! A Helga teljesen ki van tőle! A Gyuri semmit sem fog fizetni neki!
Lacika: Nekem nem kell pénz. Én csak játszani akarok.
Szabó Tibor: És fog is!
Imre: Ez? De nem velem!
Lacika: Jól van, maga csak üljön oda a tükör előtt, ki ne lásson a fejéből, ne is vegye észre, hogy mit akarnak az emberek, jól van! Jól van!
Imre: Vidd innen, Tibor! Vidd innen!

Imre: A Bedő. A Bedő Klára!
Szabó Tibor: Valld be, hogy megkúrtad a Bedőt is.
Imre: Egyszer. Majdnem.
Szabó Tibor: Majdnem, te szemét! Mit jelent az, hogy majdnem?

Imre: Hű, gyerekek! Én már annyira gyűlöllek benneteket, hogy megőrülök! De esküszöm!

Bánki Zoltán: Helga! Bocsánat.
Madarász Helga: Semmi baj.
Bánki Zoltán: Nehogy azt higgye, hogy...
Madarász Helga: Nem hiszem.
Bánki Zoltán: Maga nem tudja, hogy...én mennyire...nagyra tartom magát. Biztosan tudja.
Madarász Helga: Tudom.
Bánki Zoltán: És...én egyáltalán nem bánom, hogy maga ott van az ágyban. Elhiszi?
Madarász Helga: El.
Bánki Zoltán: Akkor jó. Én nagyon szívesen, hogyha maga akarja, bármit. Mi volna jó magának? De én készséggel. Köszönöm, Helga. Köszönöm.

Szabó Tibor: Mi legyen?
Imre: He?
Szabó Tibor: Hát a Klárival mi legyen?
Imre: Hogy érted hogy...
Szabó Tibor: Hogy!
Imre: Nem tudom. Neked adom.
Szabó Tibor: Mmm. Nem úgy értem, Imre.
Imre: Hanem?
Szabó Tibor: Hát szóval most itt negyven nap.
Imre: Meg negyven éjszaka.
Szabó Tibor: Igen.
Imre: Úgyis a nő választ.
Szabó Tibor: Na de még nem választott!
Imre: Miért? Mert neked még nem jelzett, azért?
Szabó Tibor: Miért, mert neked jelzett, mi?
Imre: Neked is jelzett, csak nem vetted észre.
Szabó Tibor: Mi, te kifigyelted, hogy...?
Imre: Ácsika, legalább kétszer jelzett.
Szabó Tibor: Nekem?
Imre: Aha...
Szabó Tibor: De hogy nem vettem ezt észre? Hát jó színész vagyok!
Imre: Egyébként nekem is jelzett.
Szabó Tibor: Hányszor?
Imre: Nem mindegy? Tudom én, hogy te mit akarsz.
Szabó Tibor: Hát mondd meg, mert én nem tudom.
Imre: Hát...
Szabó Tibor: Na jó, felejtsük el az egészet, jó?! Én nem akarok semmit, Imruskám. Felejtsük el. Amit mondtam, nem én mondtam. Hanem valaki belőlem. Én boldog vagyok, nekem ott a feleségem...
Imre: Jó, jó, csak nyugalom legyen. Én végig hozzá nem nyúlok a Klárihoz.
Szabó Tibor: Igen, köszönöm. Nahát! Már csak ez kellett nekem! Nahát!
Imre: Akkor se, ha meztelen kaparja az ajtómat. Akkor se, ha sírva könyörög.
Szabó Tibor: Mi?! Meztelen? Kaparja? Megtenné, mi? Gondolod, mi? Ott sírna, könyörögne, mi? Klári, mi?
Imre: Neked még nem kaparták meztelenül az ajtódat.
Szabó Tibor: Miért, abban mi a jó?
Imre: Semmi. Egyébként ezt bárkinél el tudom érni. Nálad is.
Szabó Tibor: Mi, hogy én meztelen kaparjak, sírjak, kaparjak, könyörögjek neked? Hát én nem vagyok buzi, Imre.
Imre: Akkor is.
Szabó Tibor: És hogy...csak úgy akarni kell, hogy...
Imre: Én nem akarok semmit.
Szabó Tibor: És mégis...