Blue Jasmine (2013) ☆ 👁

(Woody Allen)

amerikai dráma

3,7
★★★☆☆
437 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-12-05 13:50:23 ChrisAdam (4) #26

Keserű film, sose álltak közel hozzám ezek a mental breakdown filmek, legtöbbször nem kényelmes belehelyezkedni a történetbe. Ha persze sikerül. A Blue Jasmine hektikus, felkavaró, savanyú sztorija viszont valami különleges erővel ejt rabbá, nem azért, mert érzékeny és drámai jelenetekkel van tele, vagy éppen a nézője könnyeire, szívére, lelkére vadászik, hanem mert Cate Blanchett olyannyira erősen viszi vászonra ezt a keserűséget, hogy... a kutyafáját, azért ritkán lát ilyet bárhol is az ember. Ez olyasfajta színészet, amikor már-már eggyé válik a film és főszereplője, vele együtt a színésznő és együttesen kongatják a csengőt a kapudnál.
Mindennek ellenére valahogy mégis távol marad a film. Reflexió. Én nem szeretem az ilyet. Ki szereti nézni a másik mentális szenvedését, összezavarodását, könnyeit, az, hogy egy viszonylag szép nő úgy néz ki, mint egy mosórongy és... ki szereti ezt? Az ember reflexszerűen távol akar maradni, jó, peregjen a film, peregjenek a könnyek, meg kavarogjanak a zavart gondolatok, de én csak nézem, nem akarok ebben részt venni, nem az én dolgom.
Woody Allen azért tud ütni is, de rendesen. Friscó a szenvedést kapta, nem a szerelmet és csodálatot. De így van ez jól és tényleg mindezt összegyúrva lesz a Blue Jasmine egy igazán érdekes film, tele zsenialitással. Ez a sok keserűség és fájdalom, ami csak úgy ömlik a filmből, ez is teszi naggyá.
Persze ennek ára van. Nem tudjuk szeretni a filmet és élvezni. Mert kifejezetten rossz, nyomasztó élmény. És nincs feloldás, nincs katarzis, nincs az, ami azt mondatná velem, hogy na, ez... ez valami volt. Mert nem ad, nem dönt le a lábamról és tart a padlón, nem emel a magasba és lelkesít, nem. Mert már három lépéssel hátrébb léptem. De ez így van jól. Még onnan is rabul ejt. De olyan szikár módon. Hogy lehetne ezt elmondani?
Így kell lennie. Éppen ezért jó a film.

2016-12-01 16:21:54 Rorschach (5) #25

A Blue Jasmine egy nagyon érdekes történet, aprólékos jellemrajzzal megtámogatva - vagyis klasszik Woody Allen, ereje teljében.

Blanchett maximálisan megérdemelte az Oscart, sőt akkor sem lehetne egy fél szavunk sem, ha a film a másik két jelölését is díjra váltja (a 12yas és a Her kárára).

2015-12-19 23:47:23 zéel (5) #24

Szinkronnal is jó!
Nagy-Kálózy Eszter pedig mint Cate Blanchett magyar hangja egészen bravúros.

2014-10-31 11:38:49 dorothygale (2) #23

Miert olyan nagy szám ez a film? Az első negyed óra után eluntam....

2014-09-03 15:40:55 Leo_Stotch (4) #22

Bár nem vagyok nagy Woody rajongó, amit láttam eddig tőle, az elszórakoztatott. Hol jobban, hol kevésbé.
Itt a forgatókönyv (szövegkönyv) nagyon bejött, plusz Blanchett, meg az, hogy nem nyomta el a többi színészt. A maga módján mindenki jól játszott, olyan életszerű volt minden. Persze semmi hahota, semmi hűha..csak csordogált, de azt jól tette.

2014-07-01 17:55:42 csabaga (1) #21

Jó lenne,ha már végre a színésznők egy jó filmért kapnának Oscart,és nem egy teljesen feledhető alkotásért.

Csak az utóbbi években:

Ez a film,A szív bajnokai,Fekete hattyú,A Vaslady,Napos oldal.

Meglepne,ha 20 év múlva ezekről az alkotásokról folyna a disputa.

Ép elég baj,hogy az 1001 film borítóján a Janet Leigh-Psycho képet lecserélték a Portman-Fekete hattyú fotóra.
Az előbbi örök érték a másik...meglepne,ha azzá válna.

2014-06-28 18:02:41 flake (4) #20

Igen.

előzmény: csabaga (#19)

2014-06-28 17:58:56 csabaga (1) #19

Érdemes megnézni ezt annak,aki Woody 70-es-80-as években készült filmjeit szereti,mondjuk még 1995-ig?

2014-05-31 23:32:59 Ugor (4) #18

Nálam döcögve indult, nem erre a filmre készültem, de nem bántam meg. Ma, Puskin, teltház. Woddy Allen minden jegye rajta volt, a nagyváros, a szinte csak párbeszédre épülő film, az emberi természet bugyrainak képi sokfélesége. Foltokban utal vissza az időben, míg végül egészen össze nem foltozza az a történetet, amiből a végére nem marad semmi, csak kérdőjelek. Mindenki hihető, mindenkinek vannak pozitív és negatív tulajdonságai, az emberek számtalan életsíkon élnek, néha meglátogatják egymást, alászállnak vagy felszállnak a magasba egy lifttel. Vagy tudnak lejjebb vagy feljebb élni vagy nem. Hibáznak. Csalnak, lopnak és hazudnak. Boldogok, reménykedők, csalódók, visszaesők. Azaz: emberek.

2014-04-28 15:16:44 schankox (4) #17

Egy jó dráma, Cate Blanchett megérdemelte az Oscart 65%

2014-01-24 16:57:19 od.gszal (2) #16

Sajnos teljesen egyetértek veled!
Még annyit hozzátennék, hogy egyre terjed az a fajta filmkészítés, amely olyan, mintha dokumentumfilmet néznék. Az égvilágon nincs benne semmi plusz, amitől egy film valóban alkotás lesz a számomra.
Tudnék sorolni 2013-ból erre még néhány ugyanilyen túlsztárolt filmet.

előzmény: somogyireka (#6)

2014-01-23 17:55:47 deepbluenoir (4) #15

viszonylag szórakoztató-elgondolkodtató vágy villamosa-feldolgozás (mert az, hiába egy létező személy adta hozzá az ötletet), sokan félreértik és valamiért teljesen negatívnak látják a főszereplőt, nem az, sőt biztos hogy woody sem gondolja így, blanchett néha zseniális, néha kissé túljátssza a szerepét (nem, az idei oscart nem neki kellene adni:) ), de azért nem ez a legjobb woody-film.

2014-01-13 22:41:57 zsandar filip (5) #14

Töprengtem, ha nem tudnám, hogy a "mester" műve, megadnám-e az 5*-t. És igen, mert Cate Blanchett és Sally Hawkins testvérpár alakítása valóban csillagos magasságba emeli, szenzációssá teszi a történetet.

Szívfacsaró, szánakozó, olykor dühödt érzésekkel követtem a gazdag, tunya életformához ragaszkodó Jasmine vergődését ebben hanyatlásban, de realitás kontrollját már régen - még gyémánt karkötős időszakában elveszítette. Csak sajátmaga számít, átgázol fiún, testvéren és annak életén, csak ne kelljen szembe néznie a múltjával és főként a jövőjével. Ugyanakkor sajnáltam is, hiszen a férjével töltött 20 év alatt torzult, és fokozatosan a "mesésen" puha vackában fejére húzva a takarót is, alkohol-nyugtató álomvilágba merült. Testvére - abszolút "mellék" oscarosnak imponál- a csaló férjnek is nem köszönhetően, de megtanult küzdeni és értékelni... és az utolsó pillanatban legalább sikerült menekülnie a Jasmine kínálta pseudo világból, visszatért hús-vér életéhez.

Szerintem Woody Allen idős korára sikeresen, és persze a MI nagy örömünkre rendezgeti utóbbi években a filmjeit, a Vicky, Cristina, Rómának szeretettel is méltó darabjai ennek a folyamnak.

2014-01-11 15:43:02 Mahama (3) #13

Szerintem jó film volt,csak néha iszonyúan idegesített, hogy a nő mennyire képtelen szembenézni a problémáival. Mindenesetre megéri megnézni egyszer :)

2013-11-15 19:24:00 Kalevala (3) #12

Untam a filmet. Csak Blanchett miatt kapja meg a hármast.

2013-11-14 10:19:05 hhgygy (4) #11

Nem mondanám éppen érdektelennek, jó kis társadalmi dráma, amerikaiak milliói élhettek át hasonlókat.
El tudom képzelni (nem olvastam vonatkozó interjúkat), hogy W.A. nap mint nap találkozik New Yorkban magukban motyogó, idegroncs emberekkel, akik (potenciálisan) a pénzügyi válság rokkantjai, és ez ihlethette a filmet.
Közepes lett volna, de díjazom, hogy ennyi film után is tud még teljesen újat, (tőle) merőben szoktatlant készíteni W.A. (Meg személyesen is elfogult vagyok, nem szívesen adok neki 4-esnél rosszabbat, ha nem muszáj :-) )

Szakmai megjegyzés: a filmet felirattal láttam a Művészben, a feliratozó dilettáns, nem ismeri a pénzügyi ipar fogalmait, pl. szerinte a financial scheme az valami pénzügyi machináció, stb. Feltűnt, hogy a Yankeest baseballról átminősítette kosárlabdacsapatnak, sőt, a baseballt következetesen kosárlabdának fordította. Nem tudom, minek nézik a magyar közönséget, de már (és még!) nem a Rákosi-időkben élünk, ahol "magyarítani" kell az 'imperilista'-amerikai fogalmakat.

2013-11-02 06:41:21 tarax (2) #10

Érdektelen.

2013-09-12 23:03:07 sleepingdancer (4) #9

Nemrég olvastam egy cikket, valaki megnézte statisztikailag, és a pálya második felében, utolsó szakaszában több fáradt filmet talált, mint a közepéig - úgyhogy nem kell nagyon sietned az önkritikával. :-) Meg tényleg az a lényeg, hogy összerakjunk valamit a filmről, és a zsigerek alapvetően jó tanácsadók.

előzmény: somogyireka (#8)

2013-09-12 22:27:15 somogyireka (3) #8

én meg önkritikaként írom, hogy valószínűleg tökre nem értem,meg nem is ismerem WA-t..(az ilyen férfitípust)és most csak azért kapcsoltam vissza a gépet, hogy a kiégett jelzőt kijavítsam fáradtra, de már nem tudom..csúnya voltam..meg lehet, hogy inkább én vagyok fáradt..és értem, és egyetértek azzal,amit írsz..majd így együtt csak összerakjuk
(az ismétlés alatt csupán az idegbajra gondoltam, vagy mi ez..nem a műfajokra, de nincs jogom ilyet írni,mert nem ismerem az egész életművet, szóval továbbra is maradnak ezek a"zsigeri" megjegyzéseim)

előzmény: sleepingdancer (#7)

2013-09-12 22:20:28 sleepingdancer (4) #7

"Se nem mély, se nem szomorú, se nem vidám" - ez eléggé jogos. Van itt egy arisztotelészi értelemben tragikus (elbukó bűntelen bűnös) és komikus (hitványságában lelepleződő) hős EGY személyben, EGY zárt történetben, nem csoda, hogy nem tudjuk, mit kéne éreznünk vagy hogy nem érzünk semmit. Én addig-addig figyeltem magam, mígnem rájöttem, hogy azért valamit mégiscsak érzek, és az elég fura (persze ebben sincs semmi új, csak nekem volt érdekes) : igazságosnak tartom Jasmine sorsának alakulását, de mégis sajnálom. Úgy képzelem, egy szülő, egy bíró vagy egy isten büntethet ilyen érzéssel. Biztos vagyok benne, hogy tudatos volt ez a duplafedelű drámaszövés Allentől, de abban is, hogy amennyire elmés ez a megoldás, annyira alá is ássa a film hatását.

Egyetlen dologban kelnék kicsit WA védelmére :-), persze ő is egész életében a saját könyvét írja, de a 43 filmje között van burleszk és bergman-dráma, krimi és áldokumentumfilm, nem önismétlőbb, mint mások.

2013-09-12 20:36:08 somogyireka (3) #6

Végül is rendben van ez a film, azt, amit bemutatni kíván, tökéletesen teszi, igaz Woody Allen helyett már én unom az idegbaját. Arra gondolok, egy egész életen át ugyanazt a könyvet írni, ugyanazt a képet festeni…
Amit írni tudok a filmről, az inkább testtüneti, szóval semmiképp sem klasszikusan kritikus. Meglehetősen kifárasztott. Ennyi. Mert igazán semmit sem adott, csak a figyelmemet vette el.
Se nem mély, se nem szomorú,se nem vidám,igazán el sem gondolkodtat.Közben meg színészileg pompás, meg a rendezés, meg,amiket ilyenkor írni szoktak.. Amikor kijöttem a filmről a művészet egykori célján tűnődtem, no semmiképpen sem a filmem..Mintha lett volna a művészetnek valami olyan célja, szándéka, szóval, hogy mindenképpen ad…(még akkor is, ha a legnagyobb drámát,nyomort mutatja be)

Aztán voltak még olyan merő ábrándjaim, hogy egy élő klasszikus művésszel „randevúzom” ott a sötétben, de WA csak egy kiégett öreg bácsi már..Aki –legalábbis ezt olvasom ki a filmből-még mindig csak a festéket kapargatja a karosszériáról.Elnézést ezért. De én sajnálom a legjobban.

2013-09-05 23:03:13 zéel (5) #5

Cate Blanchett pár éve New Yorkban, A vágy villamosa színházi előadásában játszotta Blanche-ot. Lehetséges, hogy Woody Allent ez ihlette meg?

2013-09-03 07:46:18 sleepingdancer (4) #4

Igen, ez a Tennessee Williams sztori alaposan felforgatott dramaturgiával, összekutyult tragikus és komikus minőségekkel, én kétszer láttam, mindkétszer más érzéssel jöttem ki a moziból, elsőre eléggé hidegen hagyott, másodjára tetszett, de nem tudom, azért-e, ami benne van, vagy amit beleláttam. Könnyű, nyári filmnél több, mondjuk könnyű, őszi film.

2013-08-30 20:36:47 zéel (5) #3

A vágy villamosa - Woody Allen módra.

2013-08-30 17:50:04 sleepingdancer (4) #2

A film az erkölcs patikamérlegén kimérve, rafináltan adagolja a címszereplővel kapcsolatos információkat, miközben a két (három) cselekményszálat tűpontosan, hézagmentesen összevarrva terelgeti a Jasminhoz fűződő ingadozó érzelmeinket, véleményünket. Woody Allen úgy bünteti meg a címszereplőjét, hogy közben szereti, ehhez nemcsak tehetség kell, hanem bölcsesség is.

2013-08-30 12:47:08 Daemiaen (4) #1

Elképesztően erős karakterrajz hihetetlen cate blanchett-i előadásban. Woody Allen tőle szokatlanul új terepre tévedt, és ez nagyon is jól áll neki: a high endből kibukó nő kálváriája rendkívül jól felépített, viszont ezt a mellékszereplők bánják.