Der siebente Kontinent (1989) ☆ 👁

A hetedik kontinens

(Michael Haneke)

osztrák dráma

4,2
★★★★☆
143 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2014-12-07 23:22:22 ryood (5) #49

a hét mesterlövésze ezen adásában beszélgetnek a filmről, szerintem nagyon érdekes vita alakul ki! (az adás második felében kerül terítékre haneke filmje)
[link]

előzmény: somogyireka (#37)

2013-08-19 09:25:19 Tenebra (5) #48

Valahol szerintem a kettő között lehet. :D Mert úgy tudom, Antonioni baloldali nézeteket vallott, tehát nem kizárt, hogy valóban a burzsuj életformát kívánta kritizálni. Persze sokkal általánosabb, elvontabb síkon. Meg nem is annyira kritizált, csak megmutatta azt a mérhetetlen unalmat és szürkeséget, ami ebben a világban uralkodik. Mert hát mindegyik filmjében unatkoznak, csak ténferegnek az emberek. A legáltalánosabb módon ez a Vörös sivatagban jelenik meg szerintem, amiben nemcsak egy házaspárra/szerelmespárra koncentrál, hanem több szereplőt is bemutat mint a jólétbe belefásult figurákat.


mi értelme filmet forgatni egy (szereplők szerint is) értelmetlen életről?

Szerintem ez (ön)terápia is lehet. :D Hogy "kifilmezze" magából, ami nyomasztja. :D

előzmény: critixx (#47)

2013-08-19 00:07:41 critixx (4) #47

Érdekes egyébként KAB értelmezése az Antonioni-filmek kapcsán. Szerinte nem azért választotta a felső középosztályt közegének, hogy ezen réteg létének kiüresedettségéről beszéljen, hanem pusztán azért, mert olyan hősök kellettek neki, akiknek semmiféle anyagi gondjuk nincs, így semmi sem gátolja őket a végletekig elidegenett létállapot megélésében. Persze, ezzel lehet vitatkozni. A másik szélsőség pedig, amit anno a hazai marxista kritika "látott bele" ezekbe a filmekbe, hogy ez bizony a kapitalizmus és a romlott, valódi értékektől mentes burzsuj életforma kritikája.

előzmény: Tenebra (#45)

2013-08-18 23:50:38 MicaHiro (2) #46

Ezzel az új értelmezéssel már ki tudok egyezni :D
Már csak két dolog maradt, az egyik egy némileg provokatív kérdés, ámde akkor is ez fejezi ki legjobban a véleményemet: mi értelme filmet forgatni egy (szereplők szerint is) értelmetlen életről?
A másik, hogy szerintem ennek a filmnek különösen szerves része a reakció (pláne hogy Haneke is a reakcióra, és nem ennek okaira helyezi a hangsúlyt), és én egyszerűen nem tudok túllépni a reakció elutasításán.

előzmény: Tenebra (#45)

2013-08-18 14:13:54 Tenebra (5) #45

Persze, hogy nem szükségszerű következményei ezek, és olyan szempontból nem is tipikus valóban, hogy nem őrül meg minden ember. :D
A pénz, meg ilyenek nem szükségszerűen rossz dolgok. Mindaddig, amíg azok maradnak, amik: eszközök az emebr boldogulásához. Ám mikor az eszköz céllá válik, akkor posványosodik el az élet. Vegyük akkor úgy, hogy ez egy egyedi, de lehetséges eset: elszürkülés, kiüresedés. Amiatt, hogy felfedezik: náluk céllá vált a fogyasztás és nem eszközzé. Ez nem szükségszerűen a kapitalizmus hibája, de potenciálisan az, hiszen jól tudjuk, hogy bizonyos munkák elgépiesítik az embert, meg bizonyos élethelyzetek, vagy inkább osztályhelyzet is ezt teszi az emberrel. Antonioni megmutatta, hogy működik ez a felső tízezerben, mondjuk Tarr Béla meg megmutatta, hogy működik ez a proliknál. Haneke meg megmutatta, mi történhet a középosztályban.

Tehát jó, akkor ne rendszerkritikaként, ne is kritikaként fogjuk fel a filmet, hanem egy létállapot bemutatásaként, egy közel sem jó, de végülis működőképes rendszer egyfajta vakvágányaként. Vagyis egyszerűbben: mi történhet az anyagi jólétben? Mi van, ha egy család életében a fogyasztási cikkek és a pénz többé nem okoznak örömöt, mi van, ha ezek céllá és nem eszközzé válnak?

A reakciót én is elutasítom, de szerintem a film nagy részében van sok igazság.

előzmény: MicaHiro (#42)

2013-08-18 12:37:49 critixx (4) #44

Mint már korábban leírtam, szerintem sem a kapitalizmus bírálata ez a film. Ennyire nem lehet általánosítani. A főszereplő család jómódú, a társadalomban elfoglalt helyük stabil, ilyen tekintetben semmi nem motiválja őket arra, amit tesznek.

2013-08-18 12:36:59 MicaHiro (2) #43

Hozzáteszem még, ezen szerintem az sem változtat, hogy megtörtént eseményeken alapul. Volt ilyen család, lehet úgy gondolkozni mint ők, de ez számomra egyszerűen gondolkodásbeli hibának tűnik, nem a rendszer kritikájának, ennyi a lényege mondandómnak.

előzmény: MicaHiro (#42)

2013-08-18 12:33:44 MicaHiro (2) #42

Aláírom, hogy maga a család tényleg egy tipikus, kapitalzmusban élő család. És az is biztos, hogy az ő életük monotonitását remekül, sőt zseniálisan mutatja be Haneke.
DE azt nem mutatja be, hogy a monotonitás a kapitalizmus szükségszerű következménye, mint ahogy szerintem nem is az. Rengetegen tudnak izgalmas, számukra ha nem is mindig, de többnyire tetszetős életet élni a kapitalizmusban is. És ezen állításomnak szerintem a film sem mond ellent.
Az én értelmezésemben ez nem szól többről, mint egy elborult elméjű család cselekedeteiről. Ezek a cselekedetek bár a kapitalizmusban történtek, de nem szükségszerű következménye annak, az események egyszerűen a szereplők (bocsánat a kifejezésért) szubjektív hülyesége miatt alakulnak úgy, ahogy.
Emiatt pedig noha a szimbólumok valóban hatásosak, számomra értelmüket veszítik, mert akik úgymond használják ezeket a szimbólumokat, bármiféle racionális alap nélkül teszik ezt.

Összefoglalva: ez a család úgy döntött, ahogy. De ez csak az ő döntésük. Semmi több.

előzmény: Tenebra (#40)

2013-08-18 12:04:55 Tenebra (5) #41

Egyébként a film "mondanivalója" egy képben :D :

2013-08-18 11:57:17 Tenebra (5) #40

Az öngyilkosság a legnagyobb hülyeség a világon, valóban semmi értelme vagy magasztos eszmeisége nincs, főleg annak, hogy ritualizálják és bevonnak ártatlan, naiv embereket is. gondolok itt a gyerekükre

Viszont azt fontos szem előtt tartani, hogy miért ilyen a film. Haneke egy valós esetet dolgozott fel, tehát ez valóban megtörtént, nagyjából így.

A társadalomkritikus éle pedig nyilvánvaló szerintem már csak azért is, mert ez egy tipikus, kapitalista, dolgozó családként jelenik meg. Haneke persze nem értékel (?), csak láthatóvá teszi azt a monotóniát és szürkeséget, amiben élnek. Továbbá olyan jelenetek, mint a pénz lehúzása a WC-n eléggé ordibáló szimbólumok szerintem. :D Nem igen lehet belemegyarázni semmit, mivel teljesen egyértelmű, mire utal.

Az öngyilkosság viszont tényleg elég irracionális reakció erre, én sem tudtam elfogadni. Ott meg is álltam a növésben kicsit, mert hát mást vártam. Ez csorbította is a teljesen egyértelmű kapitalizmus-kritikát. De hát, ha valós eseményeken múlik az egész, akkor Haneke nem tehetett mást.
Mondjuk lehet ezt úgy értelmezni, hogy "nincs menekvés", és ez az egész a huszadik század csődjéről szól. Mivel a huszadik század is arról szólt, hogy alternatívákat kerestek a kapitalizmusra (első ilyen volt a szocializmus, majd a fasizmus, aztán az Újbaloldal), de ezek mind csődöt mondottak, s nemhogy nem jött egy jobb alternatíva, de ez a rendszer szilárdabb lábakon áll, mint valaha, sőt, terjeszkedett. Ezért is "szerencsés egybeesés" az 1989-es évvel, mert ez is erről szól, hogy igen, megdőlt a Keleti blokk, végleg elbukott a kapitalizmus nagy alternatívája (figyeljük csak meg Kínát: az is behódolt, ha maradt is kommunista. Ma már csak Vietnam meg Észak-Korea azok, amik még tartják a "távolságot" úgy ahogy, de elég megnézni Észak-Koreát ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla: a szocializmus/kommunizmus utópiák, "realizálásuk" abba fullad, ami Észak-Koreában van). Nincs tehát menekvés. Illetve van, egy út, amit a család választ...

Szerintem ebben az egészben így, összerakva van benne a társadalomkritika. De, ha ez "belemagyarázás" is, a film 3/4-e szerintem azért elég következetesen arra van kihegyezve, hogy a fogyasztói társadalom anyagias, és csak felszínes boldogságot kínál. Csak ezt van, aki elviseli, van, aki felfedezi, de tud vele élni, és van, aki beleőrül.

előzmény: MicaHiro (#39)

2013-08-18 10:17:31 MicaHiro (2) #39

Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a filmmel. Maguk a használt kifejezőeszközök (pl. amikor csak a jelenet szereplőinek kezét mutatják) nagyon jó, mondhatnám fantáziadús megoldások, és teremtenek egy nyomott hangulatot a nézőben. Eddig a pozitívumok.
A negatívum viszont a történet. Számomra nincs semmi értelme bemutatni ezt az egészet úgy, hogy nincsenek bemutatva hozzá az indokok, az öngyilkosság mögött álló okok. Tudom, hogy ez a rendezői szándék, de akkor sem tartom jó ötletnek. Miért?
Egyrészt mert ahogy a lenti kommentek is mutatják, sokan ettől egyfajta társadalom-kritikaként kezdik értelmezni ezt a filmet. Pedig ez szerintem nagyjából annyira megalapozott gondolat, mint egy iszlám fanatikus öngyilkossági merényletét kereszténység-kritikaként felfogni. Egyszerűen az egésznek nincs számomra semmi kritikai éle, sőt kritikai mondanivalója sem, ha nincsenek mögötte indokok. Így ez csak annyiról szól, hogy két ember azt gondolja, nincs számukra kiút, ezért öngyilkosok lesznek. Sajnálatos, hogy ezt gondolják, de nem rejt magában semmit, ami el tudna gondolkoztatni.
Még két dologra hadd térjek ki, egyrészt arra, hogy ha magam próbálom kitalálni, mi okból ölhették meg magukat, minduntalan arra jutok, hogy bizony nincs rá racionális magyarázatuk.
Utoljára pedig arra, hogy a 12 éves kislány megölése semmilyen szinten nem indokolható.

2013-01-25 10:20:47 somogyireka (3) #38

(naná, hogy hajnal óta a filmen jár az eszem)..azon a gyönyörűségen, ahogy nekiindul, ahol még a néző nem is tudja, hova halad a történet, csak érzi, hogy itt valami nagyon pontos és megingathatatlan elhatározás született, amibe az élet már nem szólhat bele! Az elme egyetlen pontra hegyezi ki magát.Minden egy irányba halad!
Az első rész az egyik kedvencem filmrészletem.

2013-01-24 22:16:34 somogyireka (3) #37

Hát ez a történet engem egyáltalán nem hatott meg. Tudtam, milyen témájú filmre vállalkozom, így maga a sztori nem ért váratlanul. Szeretem az életből kiábrándultakat, mert azok legalább igazán keresik az Igazságot!! A film első részénél még izgatottan vártam a tett finom kibontását, az amolyan egyre elmélyülő búcsúzást innen. Reménykedtem, hogy az öngyilkosság inkább belesimulás lesz valahova, amit az élet ugye nem kínál! Netán egy folyamatos emelkedés, egy sürgető hívás,aminek eleget kell tenni, s aminek okán az ember – szerintem tévesen - azt hiszi, a test akadály.
Aztán jött a második résznél ez a számomra teátrális és önző csapkodás. Na ott óriásit zuhant a film.
Ha már tényleg kiutat keresünk innen, amit egyértelműen díjazok és megértek,és ezért is néztem meg a filmet,mert csakis a kiutak izgatnak engemet..akkor talán jobban teszem, ha e filmbéli helyett kinyitok egy első osztályos vallástankönyveket , s már ott ennél sokkal jobb megoldásokat villantanak fel…
És szerintem a kiút keresésének semmi köze a fogyasztói társadalomhoz, írom ezt a korábbi hozzászólásokhoz, ez a születésünk egyetlen igaz oka, minden korban aktuális! Az érzékeny ember csakis így reagálhat erre az életforgatagra!
Az öngyilkosságot, mint kiutat nem minősítem. A módját és az eszközeit itt igen, ezért a hármas.

2013-01-21 15:36:19 zéel (5) #36

Megnéztem. Olvasva a sok érdekes és izgalmas véleményt, természetesen, nagy várakozással.
A nagy várokozás miatt (mint az gyakran előfordul) csalódhattam is volna. De nem!

Elfogadva caulfield véleményét, én mégis visszatérnék (csak) a jelenkorhoz.
Ugyanis nem is volt az olyan régen, amikor nekünk, magyaroknak Ausztria jelentette Ausztráliát. Még a 80-as években is csak irigykedve, vágyakozva nézte az átlag-magyar a bécsi kirakatokat. Talán hiába is mutatták volna meg neki Haneke filmjét.

A szar a rendszer, szar az élet témáját nem akarom tovább ragozni. Inkább egy másik megközelítésen gondolkodom. Kapcsolódva az új Haneke filmhez, a Szerelemhez.
Mindkét filmben csak egy villanásnyi jelenet: a családi fényképalbum. Csak míg, ebben a filmben széttépik, felvagdossák az albumot, addig a Szerelemben derűsen nézegeti az idős, halálos beteg főszereplő, hogy milyen szép életük volt.
Vagyis, másképp is ki lehet lépni a mókus-kerékből, másképp is el lehet hagyni a csordát. Nem csak, ahogy a film szereplői teszik.
Persze, tudom, az egész rendszer, az egész fogyasztói társadalom azon dolgozik, hogy bebizonyítsa, csak a rendszeren belül, a rendszer céljai által motiválva lehetsz boldog. (Egy percig, amíg megszerezted a legújabb cuccot. Mert mire megvetted már valakinek van egy még újabb.)
Persze, R. úr sem véletlenül lett ámokfutó, de próbálkozzunk az élet örömeit a plázákon, a rendszeren kívül megtalálni! Mert azok az igazi örömök!

2013-01-16 12:21:46 caulfield (5) #35

Politikai cenzúra = pénzcenzúra

2013-01-16 12:00:09 critixx (4) #34

Ezt Tarr Béla szokta mondogatni, hogy mikor véget ért a politikai cenzúra, eljött a pénzcenzúra kora. De ez egyébként nem csak nálunk és nem csak Kelet-Európában jellemző. A neoliberális métely a művészetbe is ugyanúgy beleártotta magát.

előzmény: Tenebra (#33)

2013-01-16 11:49:14 Tenebra (5) #33

Tökéletesen megragadtad a lényeget, megvilágító volt. Ez bizony így van. Ha Kr. e. létezett volna mozgókép és Haneke, bizonyára ugyanezt a történetet készíti el. :D Sajnos, hozzáteszem.
Ugye már Arisztotelész is megfogalmazta államelméletében, hogy a demokrácia nem más, mint a csőcselék uralma. Azaz már ő is egyfajta kiábrándultsági fokon volt. Nem véletlen, hogy sok más filozófustársával együtt próbáltak kutatni valami működőképesebb állami berendezkedés után.
Mondjuk ettől függetlenül én nem éreztem annyira az általánosítást a műben, ezért írtam, hogy a kapitalizmust kritizálja. De valóban ez minden rendszerre áll.

A Karinthy-shoz: nekem egyik tanárom mondta, hogy tulajdonképpen a rendszerváltások arról szóltak, hogy a pártállami (puha)diktatúrából átváltottunk a vadkapitalista pénzdiktatúrába. Milyen igaz. (Gothár Péter: Melodráma c. filmje kapcsán mondta egyébként). Számomra erről is szólt a film, habár Ausztriából kivonultak a szovjet csapatok még az 50-es évek elején és a nyugati blokkhoz tartozott. Viszont közvetve mégis üzenet ez, hogy aha, reménykedjenek csak a posztszocialista országok: bizonyos anyagi dolgokban jobb, de lényegét tekintve ez a rendszer sem különbözik, csak másképp tartja sakkban az egyént.

előzmény: caulfield (#31)

2013-01-16 11:38:19 zéel (5) #32

A filmet, sajnos, még mindig nem láttam, de - az eszmecserét olvasva - jut eszembe Karinthy Frigyes:
A diktatúra és a demokrácia között az a különbség, hogy a diktatúrában az egyik ember legyőzi, megalázza és kizsákmányolja a másikat. A demokráciában a másik ember teszi ugyanezt az egyikkel.

2013-01-16 11:01:16 caulfield (5) #31

Amit a film közvetít az a teljes morózusság a modern civilizációval szemben, illetve ezzel együtt a történeti ember életfelfogásának, életvitelének, életértelmezésének kegyetlen szétcincálása. Haneke nem zseniális, csupán bátor. Csúnya ilyet mondani, de e filmet részleteiben például technikailag létrehozni kisebb feladat, mint megbirkózni üzenetének súlyával és végigvinni a projektet. Egy elsőfilmes, dinamizmussal átitatott rendezőnek megvolt az eltökéltsége és mersze ehhez; tkp. színészi játék nélkül, sterilen, statikus képeket használva vitt filmre egy modern korrajzot, ami játszódhatott volna akár a középkorban is, vagy a hitleri Németországban, vagy épp az ókori Rómában, mert a hangsúly nem (csak) a kapitalizmuson, az egyént mételyként zabáló rendszeren van, hanem a történeti ember apokaliptikus szenvelgésén, agóniáján - ez pedig nem '89-től datálódik.
Haneke nem a kapitalizmust rendszerét kritizálja, hanem magát azt, hogy van rendszer. Ugyanis az ember egyszerre természeti és szellemi lény, a rendszer (hívják fasizmusnak, kapitalizmusnak, feudalizmusnak, szocializmusnak) pedig béklyó, kényszer, a korlátozó intézményeivel, filozófiáival, elveivel, "izmusaival". A munka pedig ennek a valójában antihumánus, önkorlátozó organizációnak a motorja. Az elfojtások törvényszerűen néha ki-ki törnek. Minél nagyobb a hazugság (azaz, hogy a munkát és ezzel együtt ezt az egész sötétséget is lehet élvezni) annál elementárisabb a felszínre bukó kataklizma.
A mai világ olyan, mint a gyökerével a földből kifelé álló fa, melynek a lombkoronája mélyen a talajba van kényszerítve. Az értelem van háttérbe szorítva és az irracionalitás triumfál a hétköznapokban - amíg be nem telik a pohár.
Az üzenet lényege, hogy lehet bármilyen a rendszer, hívhatják imperializmusnak, bolsevizmusnak, ősközösségnek a humánum szenvedni fog, mert a szelleme nem képes kibontakozni a természetellenes, talmi közegben, mely akut igazságtalanságával tartja fent egoizmusra épülő világát.
Az egyén pedig csak vágyakozhat, epedhet egy világ után - amelyet csak álmaiban észlelhet természetesen. S ami nem Ausztrália (hisz az ottani világ se más semmiben a bolygó többi részétől - eme brutális felismerés vezet a filmbeli tragédiához) sokkal inkább a néhai Atlantisz idillje tűnik fel néhány inzert erejéig.

2013-01-06 23:50:15 critixx (4) #30

Ezt írtam én is, hogy tipikus jelenség. Lásd Herr Goebbels példáját.

előzmény: emőke (#29)

2013-01-06 23:38:45 emőke (5) #29

ŐK akár MI is lehetnénk. Mindenki elfárad egyszer.
Mindegy, hogy ki vagy, hol vagy, mit csinálsz, egyszer elég lesz mindenből. Ha megoldást találtak volna, akkor nem Haneke rendezte volna meg... amúgy pedig tipikus jelenség, amikor a szülők öngyilkosak lesznek, a gyerekeiket is magukkal rántják - ami részben még önzetlenség is, hiszen milyen élete lett volna a kis Evinek is, így két öngyilkos szülővel a háta mögött...

előzmény: critixx (#28)

2013-01-06 23:32:30 critixx (4) #28

Egyetértek egyébként veled. De szerintem Haneke pont az értelmetlenséget akarta ábrázolni, a világ és a benne élő emberek értelmetlenségét. Ezért nem is fűz igazából semmi komolyabb magyarázatot a szereplők cselekedeteihez. Lehet, hogy a fásultságon kívül más okuk is volt arra, amit tettek. Sohasem fogjuk megtudni.

előzmény: Tenebra (#27)

2013-01-06 23:23:15 Tenebra (5) #27

Mint írtam, én személy szerint így cselekedtem volna. Az más kérdés, hogy valószínűleg ezek az emberek eljutottak a végső kiégésig, amikor már tényleg nem láttak más kiutat. Én, ha lenne ennyi pénzem, mint amennyi ezeknek volt, akkor nem a WC-be szórnám, illetve nem törném szarrá az eladható dolgaimat, hanem eladnék mindent, és mennék Ausztráliába vagy valami olyan területre, ahol kezdhetnék egy új életet. Persze lehet, hogy ez utópia, de én (még) hiszek benne, hogy vannak alternatívák, és valamilyen módon lehet egy színes, szebb életet teremteni.

Egyébként sok esetben már maga az időjárás is pozitívan hathat az emberi pszichére. Illetve egyik ismerős mesélte, hogy Írországban ugye elég szar az idő általában, így az embereket kötelezik, hogy valamilyen rikító színűre fessék a házaikat. :D Ez nem tudom, mennyire működik, illetve mennyire általános arrafelé, mindenesetre már egy élénkebb szín, vagy ingergazdagabb világ is pozitívabban befolyásolhatja az embert.

Mindegy, én nagyon nem értek egyet ennek a filmnek a végkifejletjével, többek között azért sem, amit critixx is ír, hogy a gyerek is kárát látta ennek, aki azért ártatlan, még mit sem tud az életről. Lehet, hogy ő jobbá tudta volna tenni a saját életét - ezt nem lehet tudni. Akármilyen genyó világban is élünk, meg lehet találni a kiutat a szarból és a morális züllöttségből.
Illetve ugye ez egy valós eseményeken alapuló sztori, tehát inkább úgy írom, hogy az ilyen hozzáállással nem értek egyet, mert végülis a film ezt csak bemutatja. Ugyanazt tudom írni tehát, mint korábban, meg mint A torinói lónál: küzdeni kell, nem feladni. Persze a szürkeségből nehéz kitörni, de nem hiszem, hogy csak a feketeségbe vezet az út.

2013-01-06 22:58:42 critixx (4) #26

Így van. Ez az egész "Ausztrália" dolog egy hatalmas blöff volt a külvilág számára, illetve a rendezőtől a néző számára.

A legszörnyűségesebb, hogy a szülők nem elégedtek meg a saját öngyilkosságukkal, de az ártatlan Evát is magukkal vitték a halálba, aki pedig egyáltalán nem tűnt depressziósnak, sőt, gyermeki ártatlanságában még nem is érzékelt a külvilág kilátástalanságát. Sajnos a legtöbb esetben az öngyilkos szülők tényleg így tesznek, lásd Goebbels doktort és feleségét, akik nem egy, hanem hat gyerekükkel végeztek.

előzmény: emőke (#25)

2013-01-06 20:17:14 emőke (5) #25

Ugyan már! Soha nem akartak Ausztráliába költözni, az csak egy, a társadalom számára is elfogadható indok volt arra, hogy miért égetnek fel maguk mögött mindent. Már a film elejétől fogva látjuk a tengeparti, már-már a mennyország negédes hangulatára hajazó inzertet, ekkor már igen nyilvánvalóvá válik, hogy ez csak egy álomkép.

A környezetváltozás pedig nem feltétlenül oldja meg a depressziót és a kiúttalanságot. Ha a probléma benned van, akkor nincs menekvés, bárhová mész... úgyis veled lesz. :)

előzmény: Tenebra (#24)

2013-01-06 19:24:17 Tenebra (5) #24

"Haneke korában, a '80-as évek végén, már ez az opció sincsen, itt már a világ régen beletörődött a változtathatatlanságba. A család nem is próbál kitörni, csupán rezignáltan tudomásul veszi, innét nincs kiút, és inkább a halált választja."

Viszont, ha az történik, amire elejétől kezdve utalgatott a film, azaz lelépnek Ausztráliába, akkor megoldódik a probléma. Én biztosan ezt tenném, nem azt, amit a filmben tettek. De ez Haneke sajátos álláspontja, ugye. Ilyen szempontból tehát Kaurismaikval értek egyet, akinek -legalábbis az általam eddig látott filmekben- az a véleménye, hogy ha szar a helyzet, le kell lépni, változatni kell.
Ha belegondolunk, ez itt is lehetséges lett volna, hiszen volt rá pénzük bőven. Persze a depresszív, szürke létállapotból is következhet, hogy nem tették, hiszen már annyira leroncsolhatja a pszichés defektus az embert, hogy cselekvésképtelen lesz vagy legalábbis csak romboló, önkéntelen cselekvésekre lesz képes. Ez is egy álláspont persze, meg értelmezési lehetőség - valószínűle Haneke személyes álláspontját kellene ismerni ahhoz, hogy ez biztosan eldönthető legyen.

Én mindenesetre a menekülést még mindig egy opciónak látom, hiszen az ember hangulatát és hozzáállását rengeteg tényező befolyásolhatja. Így pusztán az is, hogy a szürke, dohos, kontnientális éghajlatú Ausztriából a trópusi övezetbe eső Ausztráliába költöznek. :D Azért egy monoton munka sokkal elviselhetőbb egy olyan helyen, ahol tudod, hogy a munka után mehetsz szörfözni vagy csobbanni egyet a tengerben. :D Úgy gondolom, ebben az esetben akármilyen munka elviselhető, hiszen lenne motiváció és remény. Itt viszont a szereplőknek tényleg csak a monoton, üres hétköznapjai voltak. Tehát ezzel arra akarok rávilágítani, hogy esetleg a környezetváltoztatás valóban lehet egy ilyen problémára megoldás.
Igaz, nem láttam ausztrál filmeket még e témában, lehet, ott is meg lehet találni a szenvedést. :P Az emebr mindig képes erre. De ez már egy másik téma.

előzmény: critixx (#23)

2013-01-06 19:11:55 critixx (4) #23

Igazából mindent leírtak már az előttem szólók, így nem is tudok mit hozzáfűzni ehhez.

Még annyi:

"A munkát bizony élvezni is lehet, nem csak belefásulni,mint állítod."

Igen, de sajnos az emberiség elég nagy hányadának (ha optimista szeretnék lenni, akkor is azt mondanám, több mint a felének) olyan munkája van, melyhez egyáltalán semmi kedve, kizárólag muszájból csinálja. Ha van irigylésre méltó dolog, akkor az az olyan emberek helyzete, akik abból élhetnek, amit szeretnek csinálni. Gondolom a McDonald'sban éhbérért robotoló diplomás fiatal vagy az ötven éves BKV ellenőr sem azért csinálják ezt, mert annyira nagyon örömük lenne benne. De sajnos egyelőre pénzt kell keresni ahhoz, hogy az ember képes legyen fenntartani magát, és igen sokak számára nem opció az, hogy ehhez mit dolgozzanak. De a film férfi főszereplője is tipikus példa erre: nyilván diplomás ember, mérnök, stabil munkahelye és viszonylag jó fizetése van, a középosztályban mindenképp, még azt se mondhatnánk, hogy ínséges rabszolgamunkát végez, hogy eltudja tartani a családját. Mégis, az az állandó robot, a tény, hogy évtizedeken keresztül egy vezérlőpult mögött ül és gombokat nyomogat, ebből áll az élete, engem is depresszióba sodorna. Itt nem elsősorban a kapitalizmus meg a fogyasztói társadalom értékvesztettségéről van szó (persze, arról is), hanem az ember saját életének elértéktelenedéséről. A '60-as években, a politikai mozgalmak csúcspontján, amikor sok naiv fiatal még azt hitte, hogy erővel sikeresen változtatni lehet a világon, Godard nyárspolgár hőse még megpróbált lázadni, ámokfutóvá válni, így kizökkenni az unalmas életből és egy izgalmas, Bonnie és Cylde életformát élni, de végül rájött arra, hogy ez nem lehetséges, ezért - akárcsak Haneke hősei - öngyilkos lett. Haneke korában, a '80-as évek végén, már ez az opció sincsen, itt már a világ régen beletörődött a változtathatatlanságba. A család nem is próbál kitörni, csupán rezignáltan tudomásul veszi, innét nincs kiút, és inkább a halált választja.

2012-11-16 19:27:35 sleepingdancer (3) #22

Olvasva a lelkes hozzászólásokat, gondolkodom, hogy miért adtam erre a filmre csak 3-ast. Azt hiszem, az volt a fő bajom vele, hogy túlságosan direkten - hogy ne mondjam -, olcsón viszolyogtató a vége. Ugyanis valóban attól kéne kiborulni, amit Tenebra leír, és ami tényleg örökkön aktuálisnak tűnik, azaz a kapitalista-polgári-fogyasztói tömegtársadalom csődjétől, ehelyett öklendezést, direkt haldoklást, patologikus (ön)rombolást kapunk telibe a képünkbe, és hát ezekkel az eszközökkel azért nem nagy kunszt felkavarni a nézőt. Nem tudom, nem lenne-e jobb ez a film, ha kevesebb fiziológiát és több filozófiát mutatna fel, ha a zsigeri elborzasztás kimaradt volna belőle. Valóban szinte ugyanarról van itt szó, mint Pasolini zseniális Teoréméjában, de a Salo-nál is salósabb eszközökkel. (Haneke egyébként valahol nyilatkozta, hogy életre szóló hatást tett rá Pasolini Salója.) A film első háromnegyed része egyébként nagyon jó, leszámítva hogy túlságosan beletemetkezik a saját klinikusan hideg stilisztikájába, de ez egy kvázi-elsőfilmesnél, aki itt éli ki először ezt a stílust , még bőven megbocsátható. Haneke eljutott aztán fokozatosan a hideglelős fragmentumai és a konceptuális kísérletei után valami klasszikusabb, konvenciókövetőbb, egyszerűbb fogalmazásmódhoz - anélkül hogy feladta volna szerzői önmagát! -, és szerintem ehhez kell igazán zseninek lenni.

2012-11-16 18:43:49 zéel (5) #21

Jó kis vitát kavartál. Már ezért is érdemes volt írnod.
A filmet nem láttam (sajnos), de könnyedebb kivitelezésben valami hasonlót mond nekem a, legutóbb látott, Kallódó emberek c. film is.
Melynek ugyan nagyon szép a magyar címe (műfordító, Falvay Mihály adta, nem valami reklám-guru), de nem pontos. Ezek az emberek ugyanis nem akarnak beállni a fogyasztói társadalom darálójába. Szabad emberek, nem kallódók. Maguk urai. Vagy ahogy a főszereplő mondja: Nem szeretem, ha mások döntenek helyettem!
Persze, a Kallódó emberek főhőseinek még könnyű volt: ha nem tetszett a rendszer, elmehettek még cowboynak is.
Nos, röviden, csak nálunk szokatlan a rendszerkritika. (Még ma is.) Minden jeles nyugati gondolkodó már megtette ezt, sok-sok évvel ezelőtt.

előzmény: Tenebra (#16)

2012-11-16 17:42:41 Tenebra (5) #20

Én csak a filmet elemeztem. :D Úgymond próbáltam megfejteni Haneke gondolatait. Sok dolog megragadott, meg egytértek vele nagy általánosságban, de úgy látszik, ez a mondat elkerülte mindenki figyelmét:

"Persze mindezzel nem értek egyet, még akkor sem, ha ez a tragikus helyzet van. Harcolni kell, és abban elbukni. Az (ön)destrukció nem megoldás."

Mint írtam, mindezzel nem teljesen értek egyet. Vannak alternatívák, melyekért megéri küzdeni, és nemcsak szétverni a házunkat vagy össztördelni a -ma a bakelitek helyett- DVD-jeinket.
Például azt elfelejtettem írni -azt hiszem-, hogy a halak esete azért teremt némi kontrasztot a rombolással. Ugyebár senki sem hullajtott könnyeket az ingekért vagy az utált vekkerért, ami mindig felébresztette őket a mindennapi monoton rutin elvégézése végett. Viszont mikor az akváriumot verte be az apuka. Na, az már meghatott mindenkit! Ugye a feleség eleve nem akarta, hogy bevágja, a kislány meg először a filmben kitörté és sírni kezdett. Szegény halak meg ott vergődtek. Nos, ekkor én is eléggé borzongtam, mert valóban szörnyű volt látni, hogy élőlények is szenvednek azért, mert az ember élete zsákutcába futott.
Én ezt a jelenetet úgy értelmeztem, hogy vannak értékek is, nemcsak értéktelenség. Vannak dolgok, melyeket nem szabadna csak úgy szétvágni. Bizonyos szempontból az ember személyes tárgyai is ilyenek. Megdolgozott értük, verítéke van benne, ideje van benne. Valamit csak érnek tehát azok is. A tévében menő ócska szappanoperák vagy valóságshowk vagy felszínes kis popkoncertek lehet, semmit nem érnek. De azok a bútorok, vagy azok a GYEREKRAJZOK. Nos, azért azok érhetnek valamit. Mert munka van benne, mert az ember az idejét áldozta rá.

Erre írtam, hogy az (ön)destrukcióval nagyon nem értek egyet.

Az megint más kérdés, hogy mire vezethetők vissza a problémák. Hogy az ember maga szarta el és tudná jobban is csinálni, vagy pedig a rendszer járul hozzá a nyomorához. Politizáláshoz vezetne, így nem megyeke ebbe bele, de ma egyre több a munkanélküli és nyomorgó, akik azért nem minden esetben "hitel" miatt mentek tönkre. Hanem egyszerűen azért, mert nincs munkájuk, nem tudják őket foglalkoztatni.
Persze tök igaz, hogy mondjuk a "feudalizmusban" meg másfajta terror volt. S való igaz: soha sem lesz úgy, hogy minden "happy" lesz. Míg az ember közösségben él, mindig lesznek gondjai.

A család meg: jómagam elég ambivalensen viszonyulok hozzá, ezért írtam le azt, amit gondoltam. Természetesen senkire nem akarom ezt ráerőltetni. Én így látom. Ennyi. Egyfelől magam is szeretem az eszméjét a családnak, mert jó dolog, és természetesen azért küzdök én is, hogy fennmaradjon. Ugyanakkor viszont látom, hogy manapság mennyire nehéz érvényesülni. Az emberek jó, ha 1 gyereket mernek vállalni. Jó, vannak, akik többet is... De ez megint messzire vezetne, inkább ne menjünk bele. :D

Szóval pénz, pénz, pénz. Ez a mi bajunk szerintem. A film WC-s jelenete nagyon igaz, vagy hogy fejezzem ki magam. Persze, mint írtátok, jelenleg nincs alternatíva, legalábbis nagyban. A XX. század tulajdonképpen ennek a bizonyítása volt - hozzáteszem: sajnos. Ezért is gondolom úgy, hogy kellenek az ilyen filmek, hogy felrázzanak és legalább gondolkodjunk el a rendszer hibáin, legalább lássuk, ha -szerencsére- nem is érezzük közvetlenül, mi is a baj vele.

Az ilyen filmek egyébként arra is jók, hogy visszaadják a pozitív életkedvet. :D Legalábbis nekem ez ugyanazt mondta, mint Tarr filmjei: "te ne válj ilyenné!". Szóval én csak tanultam ebből.

2012-11-16 17:16:41 MicaHiro (2) #19

Csak 2 a hibás feltevéseid közül:
1. A munkát bizony élvezni is lehet, nem csak belefásulni,mint állítod.
2. A család ellátása már az őskorban is ugyanilyen nyomasztó felelősség volt.

Szerintem is gondold ezt át még egyzser.

előzmény: Tenebra (#16)

2012-11-16 17:07:05 Olórin (?) #18

Ez tényleg elég erős volt. Nagyon nagy divat manapság minden miatt elégedetlenkedni és sírdogálni, és valóban, van is miért, de talán nem kéne mindent, ami körülöttünk van, démonizálni. Mindazt, amit leírtál, egy szóban lehet összefoglalni: élet. Húsz éves korod óta nem tudod élvezni? Egyáltalán nem bántásként vagy provokációként mondom, de kicsit nézz magadba - nem biztos, hogy (csak) a világgal van baj. Fogyasztói társadalom... régen, aki gyenge/töketlen/birka volt, azt felfalta egy vadállat, vagy levadászták az ellenséges törzs tagjai. Ma ugyanők zombulnak a tévé előtt, megvesznek minden szart, amire nincs szükségük, és egyre több hitelből élnek - mert túl hülyék, hogy rájöjjenek, hogy másképp is lehet. És ezzel nem azt mondom, hogy a világ tökéletes, mert nyilván nem az, de sosem volt, és soha nem is lesz. Ha majd a kapitalizmus helyett egyszer jön egy másik rendszer, annak ugyanúgy meglesznek a hátulütői, mint ennek, mint ahogy a korábbi rendszereknek is mind megvoltak.

2012-11-16 14:48:02 desmond (?) #17

Na ez most nagyon OFF lesz, de tömény demagógia, amit ide írtál, fel is háborodtam rajta. Ha nem tetszik a jelenlegi rendszer, akkor gondolj arra, hogy 200 évvel ezelőtt milyenek voltak az életkörülmények, mennyi volt az átlagéletkor és mennyi a munkaidő. Na ahhoz képest a mai világ paradicsom. Egyébként is: mi kényszerít bárkit arra, hogy "fogyasztási cikkekért dolgozzon" és azok ráadásul "harapófogóban tartsák"? Nem mondom, hogy a jelenlegi helyzet a lehető legjobb, de hogy harcolni kéne ellene? Hát persze...

előzmény: Tenebra (#16)

2012-11-16 12:39:16 Tenebra (5) #16

Rendkívül kemény film, minden szempontból. Persze-persze, a fogyasztói társadalom őrülete, a kapitalizmus diktatúrája. Már King Vidor Dübörgő élet c. filmje is erről szól, e film meg direkten is a Teorémára hajaz. Tehát nem újdonság a téma. DE PONT EZÉRT KELL RÓLA ÖRÖKKÉ BESZÉLNI! Mert nem újdonság, és még mindig ebben a szarban fetrengünk, akár a filmbeli halak vergődnek a koszban. Elcsépelt téma? Igen. De pont ezért kell újra és újra elővenni. Mert elcsépeltté vált, de pont ez a veszélyes, mivel konzerválódik ez a rendszer. Ez nem szocializmus vagy fasizmus, hogy van egy jól körülhatárolható centrum, ami ellen lehet lázadni, amit meg lehet dönteni, és szépen le lehet váltani a még rosszabb demokratikus piacalapú rendszerre. Ha nincs újra és újra egy-két-több alkotó, aki előveszi ezt az embert maró és a kosznál is alacsonyabb szintre degradáló világproblémát, akkor az ember végleg elveszett. Láttam egy képet a neten, amire az van írva: "Az ember az egyetlen lény, aki fizet azért, hogy a Földön éljen". Hát nem szürreális? Dehogynem. Vidor, Pasolini, Haneke meg még sokan mások erről az abszurditásról regélnek, ezt elemzik.

Mert tulajdonképpen, akár akarjuk, akár nem, be kell vallani, hogy ez nem jó így, ahogy van. Hogy az ember az életéből (jó esetben) él kb. 20 évet vidáman. Utána egyre kevesebb ideje van magára. Igazából fogyasztási cikkekért dolgozik és fogyasztási cikkek tartják őt harapófogóban. Ezt én inkább vegetációnak nevezném, nem is életnek. Hogy mármost dolgozik napi 12-16 órát (manapság ez már "rutin", a túlóra nem túlóra, hanem a normál munkaidőnek felel meg), és TALÁN van 2 szabadnapja a hétvégéből. Jó, van 30 nap szabadsága. De egy év 365 nap, 52 hét. Ha így számolunk, akkor 144 napot lehet szabad, csinálhat azt, amit akar. Tehát kb. 40%-át az évnek szabadon, 60%-át meg munkában tölti. Ez persze csak egy ideális arány. Ezt változtatják a munkaszüneti napok, és egyéb tényezők csökkenthetik is. Az ember az élete nagy részét átdolgozza. S most már egyre később mehet nyugdíjba. Ráadásul mivel nem jut ideje egészségesen élni, így kb. 50 éves korára megjelennek a szervi bajok, gyógyszerekhez láncolják és sok esetben meg sem éri a nyugdíjas kort, mert elpatkol az 50-es évei végén cukorban, rákban vagy valamilyen érrendszeri betegségben (a stroke már népbetegségnek számít). Vagy a sok stressztől, ha túl is éli a nyugdíjat, a cukortól megvakul, a feszültségek miatt pszichés bajai lehetnek, illetve biológiai problémák is (pl. Arzheimelr-kór és dementia - öregkori betegségek, melyek amőbává degradálják az embert).

S mindennek az alapja a család. Szeretjük vagy sem az ideát, ezt Haneke is megmutatja (majdhogynem ez az életműve témája): a család egyáltalán nem egy idilli, "kurvajó" valami, hanem egy elfojtásokkal, megszorításokkal, feszültséggel teli intézmény. Ez a legaljasabb eszköze tulajdonképpen a társadalmi-politikai-gazdasági rendszernek, mert az érzelmein, a szívén keresztül teszi rabszolgájává az embert. Hiszen az ember elkezd kötődni valakihez, majd tőle gyereket vár. És miután van legalább 2 személy, akivel megosztja az életét, onnantól kezdve nem foglalkozhat csak magával. Alá kell rendelnie a vágyait és érzelmeit a családnak. Ha valakinek gyereke van, nem "lázadozhat", nem engedheti meg magának, főleg manapság, hogy gyerekét csak úgy éheztesse, mert ő éppen "töketelevanazegésszel" hangulatban van. Így akármennyire is szeretjük az illetőket, valójából be kell ismerni, hogy a család a diktatúra legfőbb eszköze. Hiszen még azt a gondolatot is elnyomatja minden átlagemberrel, hogy ezek, a szerettei indirekten rabszolgává teszik. Minthogy ezt nem meri beismerni, harcolni sem fog ellene. (Nem vagyok pszichológus, de talán lehet összefüggés a sorozatos családon belüli erőszak/gyilkosságok és eközött. Az ember elméje egy idő után elborulhat az állandó terhek miatt, és azok ellen fordul, akiket elvileg szeretnie kéne. )
Persze a család egy jó dolog lenne, de az a baj, a kapitalizmus elnyomó intézményévé vált, melyen keresztül sakkban tartja az embereket.

Nos, ezt láthatjuk ebben a filmben (hogy azért rátérjek a filmre magára is :D - habár eddig is arról írtam, mert erről szól A hetedik kontinens). Ahogy szépen elkezdik kimondani, amit nem mertek, bár tudtak. A régi családi fotók kontrasztja mutatja meg, hogy igen, talán a család kezdeti éveiben volt boldogság az életükben. De ahogy egyre előbbre haladtak, minden kiveszett. Nem azért, mert nem szeretik egymást, hanem azért, mert ez a konstelláció, ami a kapitalizmus cukros mocskába van ragadva, és megmérgezi a 3 ember közti érzelmi kapcsolatot. Rendkívül feldühítheti az emebert, ha ezt megérti. Tulajdonképpen ez kellene: sorozatosan feldühíteni az embereket, ráébreszteni, hogy ez a rendszer, ez a sok vállalati-politikai kiskirály az ő érzelmeikkel játszik. Kár, hogy ez nem történik meg. Kár, hogy csak ilyen extremitásokban nyilvánulhat ez meg. Egy ideig amúgy azt hittem, hogy tényleg elhúznak Ausztráliába a pénzből. Ez lett volna az ideális. De mikor realizáltam, hogy itt egy családi öngyilkosság készül, ledöbbentem. A totális reménytelenség ez. Annak felismerése, hogy mi felismertük a bajt, de a többi ember nem, és nem is fogja, nem is érti mi bajunk van. pl. jellegzetes, mikor az órán a kisscsaj viszket, és a tanár nem érti, miért viszket. Ennek az állapotnak a legtriviálisabb kifejezése. Éppen ezért nincs kiút, nem lesz forradalom, nem lesz lázadás. Így propagálni, mutogatni sincs értelme azt, amit véghez vittek. Azaz a házrombolást. Ugyebár, ha beengedik a telefonosokat, akkor azok szembesülhettek volna azzal, mi történik itt. Viszont, mivel ezek is valószínűleg együgyű, buta emberek, mint a tanár, így nem látják át ezt a szörnyűséget, hanem egyszerűen elmebetegnek titulálják őket, és 2 percen belül ott terem a rendőrség. Olyan ez, mint a Don Quijote szélmalomharca. A tragédia ebben az, hogy míg annak nincs értelme, ennek lenne. Csak a többi ember annyira vak, olyan méretű hályog van a szemén, hogy már reménytelen. Pedig összefogással menne. De a család aberrálódása mellett ott van a társadalmi elidegenedés és kommunikációs zavar problémája. Az emberek egymással sem tudnak érintkezni többé, mindenki mindenkinek ELLENFELE a munkáért és létért folytatott versenyben. Így nincs összefogás. A kapitalizmus zsarnokai teljes sikert arattak a társadalom felszeletelésében.

Egyébként a "tablettázásig" ez az egész telejsen életigenlő. Abszolút azt hittem, az lesz, mint az Into the Wildban: minden fogyasztói szart elpusztítunk és nyitunk egy alternatív életforma felé. Ám a film szerint ilyen nincs. Csak egy út maradt... Sajnos.

Persze mindezzel nem értek egyet, még akkor sem, ha ez a tragikus helyzet van. Harcolni kell, és abban elbukni. Az (ön)destrukció nem megoldás.

Ja, és az egész filmnek egy külön löketet ad a dátum: 1989. 1989 mi? A rendszerváltások, meg a "Vasfüggöny" megsemmisülése. Elvileg a szabadság, a remény éve. Aztán... Ez a család a totális reménytelenségbe fullad bele. A teljes csömör: ez 1989. Nincs felszabadulás, megváltás. Lehet, hogy egy politikai rend összeomlott, de a kapitalizmus nem politikai diktatúra, hanem a pénz és a fogyasztás esztelen diktatúrája.

Mindenkivel megnézetném ezt a filmet, de sajnos tuti, hogy a nép nagy része kijönne róla az 1. jelenet után, mert "túl lassú". Na, ezért kell lelépni Ausztráliába. :D

2012-10-16 08:53:34 sleepingdancer (3) #15

Tömény filmstilisztika és hatáskeltés, szikár, brutális film kissé közhelyes tartalommal.

2012-02-26 18:43:53 emőke (5) #14

Bizony! Ebből írtam a diplomamunkám. :D

előzmény: frindli (#13)

2012-02-26 18:37:38 frindli (?) #13

Egyet értek jorgecosta-val!!. Nagyon jó film!!

előzmény: jorgecosta (#4)

2011-07-02 13:07:41 dézi (5) #12

#1 + #4: :D :D :D na az ilyen kommentek miatt (is) érdemes ide járni. :)

amúgy a film fantasztikus, zseniális stb. mindenki nézze meg! :D

2010-09-23 23:41:44 Hannibal Lecter (4) #11

Fontos témáról hatásos filmet készíteni nem mindenkinek könnyű, Haneke számára igen. Statikus közelképek, steril színvilágba oltott háztartási mikrokozmosz, minimalizált dialógus- és zenehasználat - igen jellegzetesen ábrázolódik a háromtagú nyárspolgár-család nihilista halálvágya. Őszintén szólva néha már túlzásnak éreztem, hogy a rendező minden lelki síkon zajló folyamatot metanyelvi eszközökkel, illetve képekkel fejez ki, ezért is nem jár az 5-ös, de a hatáskeltő eszközök ezt leszámítva a helyükön voltak, a téma pedig azóta is aktuális. Számomra talán Bogdanovich Célpontok-ja mondta eddig a legtöbbet a globális tömegkultúra szegénysorából táplálkozó, ingermentes társadalom brutális végvonaglásáról, de Haneke sem sokkal marad el mögötte. Mindent elmond a modern fogyasztói társadalom paranoid zsákutcájáról, hogy a mérget okádó, végkimerülés szélére sodródott család összes tagja a tévéképernyő előtt, rongybábuként heverve, üveges tekintettel kopik ki a világból. Sokkoló.

2010-08-19 21:12:02 mchn (5) #10

A negyedik Haneke film amit megneztem, az elso amire otost adtam. Brutalis. Haneke szerzoi stilusa '89-ben is kiforrott volt. Steril, statikus kepek, eles vagasok, arcok helyett vegtagok a kepkivagatban, kivagaton kivul zajlo esemenyek, minimalis zene. Viszont az altalam eddig latott filmek kozul egyik sem volt annyira lataglozo mint ez. A Furcsa jatekban a szatirikussag tompitotta nemileg a brutalitas erejet, a Benny videojaban a hangulat volt egy hajszallal kevesbe nyomaszto, a Zongoratanarno pedig szimplan kevesbe fogott meg. Itt viszont minden teljesen egyben van. Az, hogy korulbelul a 15. percig nem latjuk egyik foszereplo arcat sem nagyon nagy erovel bir, a kesobbiekben is csak a szukseges momentumokban latjuk az arcukat. A mi arcunk is ott lehetne, a mi nagyszuleink is integethetnenek utoljara nekunk. A kiuresedett beszelgetesek, a sematikus, evek ota valtozatlan hetkoznapokat jelzo azonos beallitasok nagyon jol mukodnek. A vegso pusztitas lassu, realis bemutatasa szinten csak a vegtagokat mutatja meg, egyszerre idegenit el es kozel hoz. Elidegenit, mert gondosan elkeruli a szereplok arcat, de kozel hoz, mert szinte kezunkbe adja a ruhat es az ollot. A vegso montazs pedig ugy zarja ezt az elementaris ereju remekmuvet, ahogy azt illik.

10/10

2010-03-30 07:55:04 gaillard (5) #9

Szinte sehol sem említik, de alighanem ebben a filmben látható (pontosabban hallható) minden idők legfelkavaróbb haláltusája, egyszerűen iszonyatos.

2010-02-04 15:12:53 ronin07 (?) #8

behaviorizmus = viselkedéstan. Elirtam az előbb, bocsánat.

2010-02-04 10:18:16 ronin07 (?) #7

És Haneke konzekvensen tartja ehhez magát napjainkban is. Ő hangsúlyosan behaviorista (csoportlélektani, viselkedéseket ábrázoló) megközelitést választó filmrendező, és A fehér szalag is remek példája a "modus operandi"-jának.

előzmény: jorgecosta (#6)

2010-02-04 10:12:27 jorgecosta (5) #6

egy interjúban azt mondja, "nem az okot, az okozatot keresem".

előzmény: Dió (#5)

2010-01-12 13:49:10 Dió (5) #5

Ez is ugyanaz a fajta Haneke film, mint a Funny games: van annyira lyukas, hogy ne erdemelje az otost, de ugyanakkor annyira felkavaro, hogy elobb-utobb ugyis ravagnam... ugyhogy még inkabb most.
Bar az elso pillanattol fogva minden keszen fekszik az asztalon, meglepetesek nelkul, egy dologgal még igy is tokon tud vagni Haneke, ami egyben elvitathatatlan is a filmtol: zsenialis az eszkoztara. Ahogy bemutatja a nihilt, a tragikus legkort, es ezaltal a vegkifejltetet, az egyedulallo. Itt nincs filmzene, nincsenek hatasvadasz elemek, sokszor még parbeszedek sem, csak oszinte, csonkolt kepek, meglepo kamera-beallitasok, es jeghideg atmoszfera. Mas kerdes - amivel persze itt sem fog senki egyeterteni - hogy sztem tul sokat enged meg maganak azzal, ahogy egy ujjlegyintessel elmegy mindenfele hatter mellett... tudom, epp ettol lesz a mai tarsadalom kritikaja, hogy beledumalhato, hogy ezek az emberek is a semmitol kattantak be. Talan igy is nezheto, es akkor nincs mit szamonkerni rajta.

2009-12-24 03:12:09 jorgecosta (5) #4

bátran ajánlom mindenkinek szentestére.

2009-05-10 21:00:50 Paul Ricard (5) #3

Miután a sivár élethelyzetéből szabadulni képtelen középosztálybeli família az öngyilkosság mellett dönt, a családfő mintegy ritualisztikusan (az anya és a gyermek "vigyázó szemei" láttára) a lehető legegyszerűbb módon megszabadul az évek során felhalmozott, immáron feleslegessé vált, használati tárgyakban objektivizálódott értékeitől, szétveri azokat. Ez a világból való kivonulásuk utolsó előtti fázisa, amit (már csak) maga a prózai "tett" követ. Már a cím is sejtelmes, több irányba enged elindulni. Egyrészt utalhat (a plakátok napfényes, idealizált Ausztráliájával szemben) a Antarktisz(aka hetedik kontinens) végtelen, lakatlan tájaira, (ahol szimbolikusan) az érzelmek és kapcsolatok is meg vannak dermedve, itt még élni(vagy inkább fennmaradni) sem lehet(de legalábbis nem érdemes), a mindennapok is mázsás teherként nehezednek a vállakra. Másrészt a hetedik kontinens maga a család , az ő mikroviláguk, az ahogyan a saját egzisztenciájukat és környezetük villódzásait megélik. Innen a következő megálló -legjobb esetben is- a (hetedik) mennyország lehet.

2008-07-01 20:54:06 ronin07 (?) #2

Ez valami elképesztően durva volt. Haneke ebben a filmjében mutatja meg a legsokkolóbban a fogyasztói társadalom csődjét. Eszköztára természetesen hiánytalan. A nyitókép, az autómosóban a sötét utastérben ülő családtagok olyanok, mint fémkoporsóban a hullák, a mosás a halottak bemosására utal, és a legtöbb kép vagy sötét vagy hideg fehér. Az egyre gyakoribb leblendézés a zaklatottságot közvetíti, a zene nélküli jelenetekből süt a család kiüresedettsége, amit a tagok nevetgéléssel, könnyed anekdotázgatással próbálnak álcázni, ám a váratlanul feltörő sírások mindent elárulnak.
Kitűnő megoldásként a rendező ritkán mutatja a steril otthonban a steril háztartási eszközökkel babráló családtagok arcát, csak a kezüket, ezzel is érzékeltetve az elidegenedést, a végső megsemmisítő hadművelet, a fogyasztói társadalom díszpintyeinek haláltánca pedig olyan, mintha Az öldöklő angyal rombolós szécnáit néznénk, csak hosszabban és életszerűbben: a tárgyi világ, mint például a bútorok és a tükör szétverése, a pénz lehúzása a vécén, és a könyvek széttépése iszonyatos erejűek, de legütősebb mindenképpen a szemcsés tévé az életük romjain csücsülő apa előtt, ami keményen belevési a néző agyába a filmszakadás jelentését, és előrevetíti azt a kardinális pontot, ami az ezt követő Benny videója-ban és a Furcsa játék-ban lesz jelentős Hanekénél.

2008-04-04 14:35:01 Sonics (4) #1

Nem egy életigenlő alkotás.