Kampókéz: Azt fogják mondani, hogy ártatlan vért ontottam ki. De hát mire való a vér, ha nem arra, hogy kiontsák?
Helen Lyle: De én félek.
Kampókéz: A fájdalomtól félsz, vagy ami utána jön?
Helen Lyle: Mindkettőtől.
Kampókéz: A fájdalom, biztosíthatlak, rendkívüli lesz. Ami a halált illeti, nincs mitől félnünk. A nevünk meg marad a falakon. Hívők ezrei adják majd szájról-szájra a történetünket. A szemük előtt kell meghalnunk, hogy együtt kísérthessük őket. Gyere velem, légy halhatatlan!
Kampókéz: It was always you, Helen.
Kampókéz: Ártatlan vért kell kiontanom, enélkül senki és semmi vagyok. Jöjj velem, légy az áldozatom!
Ezek minden nap egyre fiatalabbak.