Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Sötét, hatásos, helyenként kifejezetten brutális dráma Muni átélhető alakításával. Amikor az események nem peregnek, akkor a film kissé leül, viszont az üldözéses jelenetek zseniálisan feszültek! Kicsit jobb arányokkal és markánsabb rendezéssel ez ötös is lehetne, de így is abszolút jó film.
Ez az egyik a kevés amerikai film közül, amit kedvelek. Tényleg elképesztően jól van megvágva, az egész film szokatlan fantáziáról tanúskodik. Üdítő kivétel a sok művészetként eladott amerikánus kultúrblöff között.
Ami nagyon tetszett, hogy az események rendesen pörögtek, és nem időzött egy egy helyszínen sokáig. Nem is értem, hogy a némafilmek elhagyása után pár évvel hogyan készíthettek ilyen jól vágott filmet. A felesleges részletektől megkíméli a nézőt, mindamellett végig érdekes marad. Volt egy rész, amikor főhösünk kiszabadult, a történet egy hangyányit megállt, és igazából nem lehetett tudni, hogy mi lesz ebből, de aztán remek módon oldották meg a készítők. Nem lehet okunk a fejcsóválásra.
Na és nem utolsó sorban kaptunk egy kis ízelitőt is amerika régmúlt társadalmának értékeiből. Paul Muni nagyszerű választás volt a szerepre, de a hölgyekre sem lehet panasz, nagy átéléssel játszottak. Remek film, és sajnos kevesen ismerik.
Na, hát ez kiváló volt! Hagyományosabb gengszterfilmet vártam, de ehelyett egy erős karakterdráma bontakozott ki az amúgy is jól induló sztoriból. Kicsit engem a későbbi Lang-filmre, a Furyra emlékeztetett, illetve a börtönös részek miatt meg az utolsó teherautós hajsza apropóján a Cool Hand Luke jutott eszembe. Szóval mindkettőnek "őse".
Abszolút dinamikus, korát szerintem megelőző film. Sem ideológiailag, sem technikailag nem tagozódik be a hollywoodi sémába. Itt a bűnöző nem is bűnöző, illetve a film nem esik a korai hangosfilmek hibájába és nem színházias snittekből van összehányva, mint a kor sok más filmje.
Paul Muni pedig kiváló itt is.
„Minden börtönfilmek nagyapja, Mervyn LeRoy vádirata a korabeli büntetőeljárás ellen Paul Muni óriási alakításával alighanem a legjobb azoknak a kritikus hangvételű társadalmi drámáknak a sorában, amelyekre a 30-as években specializálta magát.
A Robert E. Burns élettörténetén alapuló film életszerűen ábrázolja, hogyan vadítanak el és kriminalizálnak egy ártatlan embert. Sziklatörés, szadista őrök, szökések (köztük a még sokszor viszontlátott üldözéses jelenet a csaholó vérebekkel a mocsárban), magánzárka - itt születtek meg a börtönfilm műfaj ismérvei. Már csak azért is érdemes megnézni, hogy ráébredjünk, milyen sokszor idézik - legutóbb a Coen testvérek Ó testvér, merre visz utad? című filmjükben. Bár mára kicsit elavult, még mindig rendkívül nyugtalanító film.”