Little Caesar (1931) ☆ 👁

A kis cézár

(Mervyn LeRoy)

amerikai dráma, krimi

4,3
★★★★☆
131 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-12-20 12:38:06 macready (4) #27

„Vannak kor specifikus műfajok, amelyek segíthetik egy adott történelmi pillanat megértését. Ilyenformán Mervyn LeRoy Kis Caesarja nemcsak a gengszterfilm zsáner meghatározó darabja, hanem keletkezési idejének - a nagy válság korának - társadalmi allegóriája is. A film az egyéni boldogulás lehetőségeiről szól a gazdasági hanyatlás mindenkit szorongató helyzetében. A főtéma mellett a harmincas évek kötelező társadalmi konformizmusát is megpendíti, ami arra utal, hogy LeRoy moziklasszikusa jóval több, mint részeinek összessége.
Miközben Rico azon ügyködik, hogy nagyobb szelet jusson neki a tortából, leghőbb vágya az elismerés és a siker, egy alapvetően közönyös világban. Egyszerre terrorizálja az ártatlanokat és rombolja a társadalmat, amelyet irányítani szeretne; sorsa azt példázza, hogy a hatalom megszerzése emberek életébe kerül. A Kis Caesar a korai hangosfilm remeke.”

2020-11-30 12:00:38 Xuja (4) #26

Jobban tetszett mint elsőre: feszes, szikár, egyenes vonalvezetésű gengszterfilm, Robinsonra szinte ráöntötték ezt a szerepet. Bár a felütés kissé gyengus (ez a gengszter akarok lenni, vegyetek már be a bandába azért mosolyogtató :D), utána hamar magára talál. A csúcspont szerintem is a vívódás, hogy lelője-e Joe-t, zseniális jelenet. Erős négyes.

2019-02-22 19:15:10 Locke(d) (5) #25

Remek a film szinkronja, kár, hogy DVD-n nem hozzáférhető.

2013-07-03 16:23:56 csabaga (3) #24

Még meglepőbb volt,hogy belevágtak a My Fair Lady megfilmesítésébe is,1963-ban.

Nagyjából háromszor annyiba került(17 millió dollár),mint az addigi legdrágább filmjük,és már azt is drágállották...

Viszont a nagy siker(közel 60 millió dollár haszon)nem vette el a mértéktartásukat és a grandiózus zenés alkotásokat,sok anyagi bukással,meghagyták más stúdióknak,leginkább a FOX-nak.

előzmény: critixx (#23)

2013-07-02 22:49:25 critixx (4) #23

Az RKO-t leszámítva a Warner volt a legcsóróbb az Öt Nagy közül, vagy pontosabban fogalmazva inkább a legspórolósabb. Az MGM-el ellentétben, akik a minél grandiózusabb látványfilmekre mentek rá, a Warner a sok filmet olcsón elvet követte. Ők szó szerint a futószalagon gyártásra rendezkedtek be. Ezért is lovagoltak meg egy-egy trendet és nyúztak egy bőrt addig, amíg végleg kifulladt. A rossz nyelvek "újrahasznosító üzemnek" becézték a Warner forgatókönyv-osztályát a '30-as '40-es években. Ennek fényében érdekes, hogy Új Hollywood hajnalán ők voltak azok, akik azonnal lecsaptak a gigaköltségvetésű fantasztikus filmek trendjére és '78-ban mozikba küldték a világ akkori legdrágább filmjét, amiben Marlon Brando egyhetes munkájáért több pénzt kapott mint amennyit mi életünkben látunk.

2013-07-02 22:34:51 blckwht (4) #22

Jó tudni ezeket a Warner háttérinfókat, köszi :)

A Sebhelyesarcúval ugyanez volt a bajom.

2013-06-30 15:54:00 csabaga (3) #21

A háború előtt két fő profiljuk volt:

-gengszterfilmek
-életrajzi filmek

Elévülhetetlen érdemük,hogy ráéreztek a hangosfilmre,de utána a drága dolgokat meghagyták az MGM-nek.

előzmény: Tenebra (#20)

2013-06-30 09:50:56 Tenebra (4) #20

Ez szerintem nem korfüggő, hanem igényességtől függ. Meg kell nézni pl. Sternbergtől a Vasembert. Olyan géppisztolypárbaj van benne a végén, hogy bármelyik 90-2000-es gengszterfilm megirigyelhetné. De szerintem az 1932-es Sebhelyesarcú sem panaszkodhat.
Valószínűleg tényleg az lehet, hogy a Warner meg akart lovagolni egy trendet, egy elvárást, és gyorsan gyártani akart valamit, ami ezt kielégíti.

előzmény: blckwht (#18)

2013-06-29 17:53:24 csabaga (3) #19

Dupla idő,dupla pénz.:)

Ez a takarékos stúdió,a Warner filmje.Sok kis bevétel sokra megy alapon működtek.

2013-06-29 17:47:13 blckwht (4) #18

Tetszett. De azért nem taglózott le eléggé. persze biztos velem van a baj, én nagyon nehezen szellemülök át a 30-as évekre. Cagney-Bogart filmeknél is hasonlóan érzek, képtelen vagyok zseniálist adni, számomra egyik sem az. Érezni sokhelyütt az úttörő dolgokat és a jó megoldásokat, a sztorivezetés tetszik, Robinson nagyon hiteles. Amivel hatalmas problémám van, az a tempó. Persze értem én, hogy nagyon régi film, nem voltak akkora kapacitások, költségvetések, talán még egyáltalán jellemző sem volt a részletgazdagság és a nyújtott tempó, de számomra, akinek a 70-es és 90-es évek közötti gengszterfilmek a zsánerei, baromira el van kapkodva. Nem győztem feleszmélni és már sokkal előrébb jártunk, nekem ez így túl gyors. Az egyik pillanatban még senki, aztán a csúcs és a kötelező bukás, elillant az egész egy pillanat alatt. Dupla ilyen hosszú is lehetne.

2012-07-14 20:54:15 colossus of rhodes (4) #17

Nagyon jó film, de valami mégis hiányzik. Az mondjuk biztos, hogy mindörökre meghatározta az elkövetkezendő gengsztercézárok karakterét.

2012-05-28 11:21:39 Tenebra (4) #16

Jó! Edward G. Robinson zseniális! Ilyen mocskosul ellenszenves gengsztert... ...és mégis szimpatikus volt azért valamennyire. Pont ez a törtetése, ez a meg nem állása tetszett. Meg a végén, mikor szakadt, lecsúszott, és egy szállón lakik már, de mikor meghallja, mit írnak róla, még így, szakadtan sem engedi, hogy a becsületét gyalázzák. Nem tudom eldontani, hogy Camonte vagy Rico a nagyobb arc.
Ja, és persze neki tényleg tipikus gengszterarca van, kiváló választás volt a szerepre.

A sztori annyira nem érdekfeszítő, de egy gengszterfilmnél ez csak plusz a zseniálishoz. Ezek a filmek azért inkább a főhős jutalomjátékáról szólnak. Illetve Paul Muni, Humphrey Bogart, James Cagney és Edward G. Robinson jutalomjátékáról, mert hát ők A gengszterek. :>

2012-01-03 19:34:44 Csende Kristóf (5) #15

aha, aha. Így már érthetőbb a dolog. :)

most ismét előveszem a régi gengszter-klasszikusokat, A közellenséggel folytatom a sort.

előzmény: Dynast Grausherra (#14)

2012-01-03 19:31:57 Dynast Grausherra (4) #14

Szerintem nem. Mama amolyan alvilági összekötő lehet, legalábbis én úgy éreztem. Mellesleg érdekes személy játssza: Hófehérke mostohájának hangja, Lucille La Verne. Kissé hasonlít is a boszorkányhoz.

előzmény: Csende Kristóf (#13)

2012-01-03 19:29:15 Csende Kristóf (5) #13

Egyébként a film végén az a "mama" az tényleg a nagyanyja vajon Rico-nak, vagy csak úgy gúnyosan lemamázza? :)

2012-01-03 19:28:34 Csende Kristóf (5) #12

Még mindig nagyon jó filmnek tartom. Robinson, Palermo klub eredeti tulajdonosa, Gyémánt Pete, A "Big Boy" és még sokan mások járulnak hozzá, hogy egy időtlen remekművet vehessünk kezünkbe mi, a műfaj rajongói.

2011-12-24 18:49:57 Hannibal Lecter (4) #11

Mervyn LeRoy filmjének vannak nagyon erős jelenetei, és Edward G. Robinson kétségkívül pazarul alakítja a megszállott gőzhengert (az a szcéna, amelyben tétovázik, hogy lelője-e elhidegült barátját, színésziskolával ér fel a gránitarcú aktor részéről), de számomra A sebhelyesarcú és a Viharos húszas évek valamiként jobban egyben van.

2011-10-27 11:06:08 Cesare Gonzago (5) #10

Itt megtekinthető.

2010-09-06 14:56:57 BonnyJohnny (4) #9

Én leszek az első nem zseniálisra osztályozó hozzászóló, de nekem ez a film valahogy akadozóbb, művibb és logikátlanabb volt, mint a korszak két másik legendás gengszterfilmje a Public Enemy és a Scarface.
Túl gyorsan és művin haladt felfelé a ranglétrán. A bukástól kezdve jó a film.
A templomlépcsőn lelövős jelenet pedig nagy klasszikus... már tudom, hogy innen ered. :)

Surfandór Roland megállapítása elmés, és mélységesen egyetértek vele.

2010-05-01 17:38:16 Cesare Gonzago (5) #8

Így igaz, és a film mellékalakjai is nagyszerűek!

előzmény: Surfandór Roland (#7)

2010-05-01 17:30:09 Surfandór Roland (5) #7

Hát igen, a legjobb 30as években játszódó gengszterfilmek a 30as években készültek. :-)

2010-05-01 17:28:52 Cesare Gonzago (5) #6

Robinson és Cagney nehezen állnák ki egymással szemben az összehasonlítás tűzpróbáját, ezért távol álljon tőlem, hogy egymáshoz mérjem őket.

Köszönöm az elismerést. :)

előzmény: acidphase (#5)

2010-05-01 15:56:08 acidphase (5) #5

naon jo gengszterfilm ! Robinson talán Cagneynél is nagyobb gengszter volt:P igencsak meggyözö alakitás volt.. az elemzés is nacceru..

2009-02-04 23:22:07 Cesare Gonzago (5) #4

Örülök, hogy ilyen dicséretes elszántsággal teszed magadévá e nagyszerű filmeket. Joggal mondhatom, Cagney és Robinson - az örök kedvenc Humphrey Bogart mellett - koruk legkiválóbb színészei.

előzmény: osi (#3)

2009-02-04 23:03:02 osi (5) #3

Én köszönöm, hogy ajánlottad (még régebben valamelyik topicban) a műfaj régebbi gyöngyszemeit.
Azóta már A közellenséget is megnéztem, a többi cím beszerzése is folyamatban.

2009-02-04 20:58:58 Cesare Gonzago (5) #2

"...de ezeket a kliséket ez a film teremtette, így ez nem negatívumként, hanem sokkal inkább pozitívumként róható fel..."

Az elemzésem kontextusában semmiképpen sem bír negatív-pejoratív jelentéstartalommal a klisé. Igen, ez a film - és a vele csaknem egyidős Howard Hawks-féle Scarface - teremtette meg a műfaj máig uralkodó jellemzőit. Örülök, hogy méltatod ezt a filmet és az írásomat is; köszönöm az értékes, jobbító megjegyzéseket. Alaposabban átgondolva, valóban félrevezető lehet egy-egy megjegyzésem. Ideje újra megnéznem Mervyn LeRoy remekművét...

A háromnegyed évszázad pedig semmit sem számít: A kis cézár időtlen klasszikus. Amidőn első ízben láttam, napokig a hatása alatt álltam. Letaglózó élményt nyújt Edward G. Robinson játéka, és külön öröm, hogy tizennyolc évvel a műfaj debütálása után Robinson hasonló szerepben brillírozott John Huston Key Largo című gengszterfilmjében Humphrey Bogart és Lauren Bacall oldalán. Még egy önreflexióval felérő mondat is elhangzik a visszatérésre készülő gengszter szájából: "Valaha én voltam a legnagyobb..."

előzmény: osi (#1)

2009-01-15 18:44:26 osi (5) #1

Jó kis elemzés Cesare Gonzago tollából.

Két aprócska hibát viszont felfedeztem benne, biztos ami biztos SPOILER jel közé rakom:

"A merénylő temetésén az egész város felvonul, és Rico búcsúzik a legméretesebb koszorúval."

A sofőrt, Antoniot lövi le Rico, aki a rablás után össze van zavarodva és a paphoz készül gyónni. Az ő gyászmenetét láthatjuk. A merénylő kilétére nem derül fény, csak a megbízót ismerjük, aki Arnie Lorch.

"Joe-t kötelezi a hallgatás törvénye, de ez semmi ahhoz képest, hogy Rico Joe nőjét kívánja."

Rico azt kívánja, hogy Joe hagyja ott a nőt és maradjon a bandában, vagy különben megöli Olgát. De végülis a fenti mondathoz is lehet egy ilyen tartalmat társítani, de aki még nem látta a filmet, arra is következtethet belőle, hogy Rico meg akarja kaparintani Joe nőjét.


Az elemzésben minden tökéletesen benne van, nehéz bármit is hozzáfűzni.
Tökéletes gengszterfilm a műfaj első aranykorából, egy antihős karriertörténete a kezdetektől, a csúcson át, az elkerülhetetlen bukásig. Mert, ahogy a filmben is elhangzik Joe szájjából: "Én még nem találkoztam olyannal, aki megúszta volna."
Végzetük tehát elkerülhetetlen, a kiszállásra nincs lehetőség, mert ez egy olyan ringlispi, amin ülni kockázatos, ellenben nagyon élvezetes, de csak a menet végén áll meg és az a menet nagyon sokba, az ember életébe kerül.
A Cesare által felsorolt elemek igaz, hogy mind gengszterfilm klisék, de ezeket a kliséket ez a film teremtette, így ez nem negatívumként, hanem sokkal inkább pozitívumként róható fel.
Persze ezt ki ne tudná jobban, mint az elemzés írója, inkább csak azért fűztem hozzá, mert a klisé szó általában negatív tartalommal bír és nehogy valakit megtévesszen.
A kis cézár nyugodt szívvel ajánlható a műfaj kedvelőinek, még több mint 75 év után is élvezetes, élménydús mozi.