Der neunte Tag (2004) ☆ 👁

A kilencedik nap
The Ninth Day

(Volker Schlöndorff)

cseh-luxemburgi-német dráma, háborús film

3,5
★★★☆☆
66 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-08-06 11:47:05 somogyireka (4) #4

A földön elhangzott összes jajszó, kiáltás, halálhörgés nem némul el sohasem, és ha az érzékeny fül igazán belehallgat ebbe a világba, teljenek el évtizedek, akár századok, mindaz, ami egyszer elhangzott, még most is hallatszik. Persze nem a testi fül számára felfogható zörejek ezek, inkább valami folyamatosan jelenlévő, keserves dal, ami elől nem lehet sehova sem menekülni. Aztán amikor az ember megnéz egy ilyen filmet, rögtön tudatosodik benne, hát ezt a kínkiáltást, éktelen gyötrelmet hallja-hallja szüntelen. Csak érzékeli a látható dolgok mögötti gonosz folyamatos jelenlétét, emberi sorsunk azon részét, amit nem lehet kihagyni ahhoz, hogy elérjük valódi boldogságunk..

Borzalmas film, túlságosan időszerű, nem kell elolvasni a híreket, elég megnézni ezt a másfél órát, hogy tudatosodjon, mi vár rank, huszonegyedik századiakra is. Az nyugtat meg, ha majd újra testet ölt a rettenet, egytől-egyig mind szenvedni fogunk, de talán ebben a nagy kínunkban először végre találkozunk. Mert úgy tűnik, ez előtt valahogy nem akar összejönni, túl sok az én, a maszk, a szerteágazó, fókuszt vesztett akarat.

Zseniális színészi alakítások, amikor is a szerep félreállítja a színészt, és az eljátszandó karakter kel életre benne. A koncentrációs táborba zárt szerencsétlenek bűne pedig csak az, hogy papok. A náci rezsim pedig mindent megtesz azért, hogy hitük írmagját is kiírtsa, és bebizonyítsa a táborlakóknak, immáron Adolf Hitler az úr.
A forgatás utáni, fesztiválos fotókat nézem, meg kell magam vigasztalni, más nem fogja ezt megtenni helyettem. Azokat a fotókat, ahol Kremer abbé Ulrich Matthes lett újra, Gebhardt pedig mosolygós, a jéghideg nácitekintetet levetett August Diehl.
Vigaszként azt képzelem el, a film az életünk, az utána megtartott fesztiválos, mosolygós fotózás pedig egy elképzelt túlhon, ahol már nem számít, ki milyen rettenetes-gyönyörű szerepet játszott. Ott már tudjuk, számunkra érthetetlen ok-okozati törvények miatt egyes eseményeknek meg kellett történniük egy szélesvásznú filmben, ami az élet, de a valóságban már rég elfelejtettünk mindent. Nem számít ebből semmi, nem is volt igazán jelen, csak kivetített, valódi szubsztancia nélküli jelenetek voltak.

2021-02-06 04:58:07 Ugor (3) #3

Nem jó film. Erősen vitatható magatartás, értelmetlen áldozat ez. Ok, hogy lelkiismereti vívódás, de nem használt senkinek. De leginkább az nyomasztott benne, és biztos befolyásolta a véleményemet, hogy mindennek fényében sehogy sem tudom hová elhelyezni az egyház régi/mai vonzalmát, összefonódását a szélsőjobbhoz. Ma már nincsenek lelkiismeretek? Csak akkor voltak és csak a filmben? Jó, persze, ma is vannak, de nagyon elszórtan és nem pozícióban. Az abszurd hatalommal bíró egyházi elit nem tudja, hogy kit, mit hogyan harapjon meg. Ezt miért kerüli meg mindenki? Szép a főszereplő erkölcsi dilemmája, de még ez sem tudta életszerűvé tenni ezt az egészet.

2010-02-23 19:33:25 taxilovearsenal (3) #2

A film illeszkedik a 2000-es évek azon német filmjei közé, melyek a 2. világháborúval szembenéznek, és azokat a németeket próbálja kiemelni, akik meg tudták tartani józanságukat, harcoltak a nácik ellen- nem feltétlenül fegyverekkel. Bár a film egy luxemburgi papról szól, itt is azt láthatjuk, ahogy a német ajkú pap szembeszáll a nácikkal. Jó film, olyan erkölcsi dilemmákkal, melyek bibliai metafórákban testesülnek meg.

2009-05-19 18:53:43 zéel (4) #1

Erkölcsi dráma, remek színészekkel.
A főszereplő Ulrich Matthesen kívül , a fiatal német tisztet alakító August Diehlt és A lövés utáni csend-ben is zseniális színésznőt, Bibiana Beglaut emelném ki.