Paviljon VI (1978) ☆

6-os számú kórterem

(Lucian Pintilie)

jugoszláv dráma

4,4
★★★★☆
26 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-06-13 20:22:07 dikalosz (5) #30

Örökérvényű mestermű. Biztos vagyok benne, hogy az összes műértő ember fejet hajtana eme alkotás előtt.

előzmény: mimóza (#29)

2018-06-13 12:18:01 mimóza (5) #29

És IGEN! A nap filmje ma!
Légyszi, kedves fórumtársak, tessék belevágni, bátran nézzétek!
Kinyilatkoztatás-erejű, valósággal óriási.

2018-03-27 19:09:36 Filozofus (5) #28

A film itt magyar szinkronnal megtekinthető: 6-os számú kórterem.

2018-01-15 19:58:03 dikalosz (5) #27

Érdekes dolog ez, hiszen csak egy nagyjából 5 perces jelenetről beszélünk, ahol más a zene. Egyébként másutt pl. a zakatolás maradt, annak ellenére is, hogy a szinkront bizony arra kellett vágni. Szóval nem értem, miért pont abba nyúltak bele a magyarok, miközben ha egyáltalán nem kapták volna meg, végig más lenne. Ha pedig azzal lenne baj, hogy a szereplők hangjait csak a zenével együtt tudnák lehalkítani, akkor az előbb említett zakatolós résznél is más lenne a zene.

Egyébként meg tessék megnézni, és akkor már konkrétumokról is beszélhetünk :)

előzmény: St4nt0N (#25)

2018-01-15 17:46:32 zéel (5) #26

Akárhogyis: a magyar változat kiváló.
Megjegyzem, hogy az eredeti változaton sincs feltüntetve zeneszerző, csak hangmérnök.

2018-01-15 17:18:15 St4nt0N (?) #25

Ez nem művészi megfontolásból történt, hanem kényszer szülte megoldás volt. Ha a magyar szinkronstáb nem kapta meg az adott filmhez tartozó nemzetközi hangot (filmzenével, zörejekkel, lekevert beszéddel) akár a magyar fél spórolása, akár a külföldi forgalmazó hanyagsága miatt, akkor muszáj volt összeállítani egy új filmzenét, gyakran külföldről beszerzett filmzenealbumok (néha csak a főcímzenét sikerült levadászni), esetleg a film stílusához illőnek gondolt egyéb klasszikus zenei stb. hanglemezek, vagy más filmekből elcsent filmzenék felhasználásával. Annak idején rengeteg magyar szinkron készült idegen filmzenével.

előzmény: dikalosz (#24)

2018-01-15 16:42:59 dikalosz (5) #24

Kettővel tuti, nem tudom a többi nemzet hogy szinkronizálta. Továbbra is fenntartom azonban, a magyar művészemberek által választott zenék hatásukban jóval erősebbek, mint az eredeti.

előzmény: terika (#22)

2018-01-15 12:41:17 mimóza (5) #23

A 6-os számú kórtermet minden gond nélkül be tudtam fogadni, "be is tudtam vonulni oda". Tökéletesen illik a lelkiállapotomhoz. Ami a doktort illeti, idő kérdése volt, hogy ezzel a menthetetlen, elvont filozófiával mikor kerül kintről bentre. Elég szemléletes képet használ, amikor kimondja: szenvedés nélkül csak ázalékállatok vagyunk. S mivel még saját bevallása szerint sem jutott neki ebből, hát, még ezután várt rá, megkapta. Egyébként is: amikor a környezete felfigyel az emberre, akkor már biztos, hogy bűvös körbe került, ahonnan nincs menekvés. Minél jobban igyekszik, hogy kikerüljön belőle, annál reménytelenebb: belegabalyodik az egészbe. Azon tűnődtem, melyik ponton tudott volna még kitörni a körből? Abban az életszakaszban, amit a filmben látunk, talán már sehogy. Vagy továbbmegyek: az ő személyisége semelyik ponton. Meglehet, bármilyen utat választ, mind oda vezetett volna "a 6-osba"... Túl sokra vágyott, sokkal többre, értelmes célokra, magasságokba, de a gyakorlatba semmit sem ültetett át. (Költői kérdés: ha megpróbálta volna, sikerül...?) Elszakadt a "földtől", hát fizikailag is elszakították.
A filmben a hangok: a vonatzakatoláshoz hasonló, erősödő-halkuló-erősödő, monoton zaj; a folyton felcsendülő disszonáns dal; valamint a vöröslő árnyalat; a falra rajzoló, faágakra fehér szalagokat kötöző kislány alakja, aki minden kinti felvételnél kíséri a főszereplőt, majd elhagyja, de halála után újra mellette marad (talán őrangyal?); a többi szereplő fantasztikusan plasztikus alakítása mind-mind hozzátesz ahhoz, hogy minden sejtünk felkészüljön a tragikus végkifejletre.

(Mellékzönge: egyszer egy barátom súlyos balesete után a 6-os számú kórterembe került. Nyafogott, hogy nem elég, hogy 6-os a szoba, de még a kis széf, amibe a dolgait tehette, az is 6-os. Folyton menekülni akart. Akkor nem értettem egészen, mire utal, most esett le. Jobb későn, mint soha.)

2018-01-13 21:56:29 terika (5) #22

Akkor, ha jól értem, két filmzenével létezik a film?

2018-01-09 16:56:21 tomside (5) #21

Igen-igen, csak szó volt itt korábban róla, hogy valaki egyest adott a filmre, és nem akartam, hogy félreértse.

előzmény: MicaHiro (#20)

2018-01-09 16:54:40 MicaHiro (?) #20

Ebben mi lehetne sértő? Még jó, hogy mindenki magát minősíti az osztályozással. Szerintem ez tény, az osztályozás teljesen az egyén tulajdonságaiból, hozzáállásából, lelki állapotából; azaz a tágan értelmezett minőségéből következik.

előzmény: tomside (#19)

2018-01-09 16:44:23 tomside (5) #19

Az osztályzatokkal valahol magunkat is minősítjük.

Erős kis vitaindító mondat lehetne. De még mielőtt esetleg bárki magára venné, SEMMILYEN értelemben nem szánom sértőnek! Tiszteletben tartom, ha más máshogy gondolja, de itt például, aki egyest adott, biztosan nem tudna engem meggyőzni a négyesről sem, nemhogy a nézhetetlenségről.
(És erről egyébként eszembe jut egy barátom mondása; "Akinek ilyen kell, annak ez pont jó!")

előzmény: dikalosz (#18)

2018-01-09 16:36:04 dikalosz (5) #18

Király!
Egyébként azért a nézhetetlenért nagyon nagy kár az osztályzatoknál.

előzmény: bakocsa (#17)

2018-01-09 14:25:27 bakocsa (5) #17

Hipnotikus erejű alkotás. Ugyan a novellát nem olvastam, de ez az adaptáció vizuálisan roppant szuggesztív. Részemről is köszönet érte!

2018-01-03 19:35:01 dikalosz (5) #16

Oh, hát remélem akkor az osztályzatok száma is megnő ennél a filmnél.
Igen, különös és mennyire jó!

előzmény: zéel (#15)

2018-01-03 18:22:37 zéel (5) #15

Képzeld, egy rendes KT fórum-társunk feltette ezt a, korábban szinte elérhetetlen filmet a netre: íme! Köszönet érte!
Én még mindig a Csehovot olvasom (szándékosan lassan). Igen különös élmény a film UTÁN olvasni azt az elbeszélést, amelyből a film készült.

előzmény: dikalosz (#14)

2018-01-03 17:57:40 dikalosz (5) #14

Ha kell valakinek a film, szóljon és küldöm a linket!

2018-01-02 01:56:58 dikalosz (5) #13

Jézusom, köszönöm! Zseniális írás, ajánlom mindenkinek aki látta A filmet. Pintilie Miért húzzák a harangokat? című filmjét egyébként elkezdtem anno, viszont konstatáltam több mint egy óra után, hogy ehhez én még nem vagyok elég. Idén újra megpróbálkozom vele..

előzmény: zéel (#12)

2018-01-01 21:37:58 zéel (5) #12

...még mindig A film...
Egy régi (nyomtatott) Filmkultúrában találtam egy írást a filmről és a rendezőjéről.
Ez az elemzés a lap 1993/10-12 számában található (az eredetiben a 37. old.).
Szerencsére a neten is elérhető a nyomtatott Filmkultúra archívuma: itt!

előzmény: dikalosz (#10)

2017-12-29 12:50:20 zéel (5) #11

Akárhogy is, a film zseniális. Nyilván érdemes lenne a - Romániából hosszú ideig kitiltott - filmrendező, Lucian Pintilie további (nálunk szinte ismeretlen) alkotásaival is megismerkedni.
Egyébként találtam egy világhírű hívét is a filmnek. Thomas S. Szasz amerikai-magyar pszichiáter ajánlja a filmet az "Antipsychiatry: Quackery Squared" c. könyvében.
Azt írja, hogy ugyan semmi sem pótolhatja az eredeti Csehov mű olvasását (és újra olvasását!), de létezik a novellának egy mozi változata is, amely - szerinte is - majd' olyan "powerful", mint az eredeti "masterpiece".

előzmény: dikalosz (#10)

2017-12-28 18:13:27 dikalosz (5) #10

Hoppá! Most rákerestem telefonról a filmre hátha van online. Dailymotionon megtaláltam az eredeti verziót, és ledöbbentem. Más zene szól az említett jelenetekben, mint az általunk látott magyar szinkronos verzióban. Az utóbbi jóval fajsúlyosabb, viszont az előbbit még nem sikerült teljes mértékben értelmeznem. Ilyen létezhet, hogy a szinkronos brigád más zenét rak be alá? Akár mert csak teljes lehalkítással tudták elkészíteni a szinkron hangsávját?

előzmény: zéel (#9)

2017-12-28 16:58:29 zéel (5) #9

Igen, igen! Sőt, ez előtt a jelenet előtt is van egy komolyzenei részlet, amit a doktor hallgat. De talán egyik sem az a klasszikus filmzene, hanem inkább valami háttér zene, amit a szereplő(k) hallgat(nak).
És, ahogy a stáblistát néztem, én zeneszerzőt ott sem találtam.

előzmény: dikalosz (#8)

2017-12-28 16:10:22 dikalosz (5) #8

Annyiban pontosítanék, hogy egyedül egy helyen szól zene, mégpedig Jefimics és bajszos cimborája első beszélgetésénél, amikor söröznek.
Hátborzongató, nem evilági zongoraszóló, mely a magasröptű beszélgetéshez tökéletes aláfestés!

előzmény: zéel (#7)

2017-12-27 13:37:17 zéel (5) #7

...és nincs filmzene!
Hangok vannak, zörejek. Monoton, egyre erősödő zakatoló hang. És egy kántáló, ismétlődő ének-féleség.
( A filmzene szerepe a filmben egy külön téma lehetne. Pláne a filmzene nélküli film. Nekem most egy ilyen ugrik még be: Fassbinder, szintén zseniális, Miért lett R. úr ámokfutó? c. filmje.)

2017-12-26 23:10:55 zéel (5) #6

Fájdalmasan szép, súlyos film. Köszönöm!
Nehéz is megszólalni utána. Pláne az előttem szólók értő véleményezése után.
Mivel még a szinkronról nem esett szó, azért annyit mindenképpen megemlítenék , hogy a magyar szinkron teljesen rendben van. (Mindenki tudja, hogy egy rossz szinkron még a jó filmet is el tudja rontani.)
Itt csak a két főszereplő magyar hangját emelném ki: Ujlaki Dénes (Andrej Jefimics Ragin, doktor) és Juhász Jácint (Ivan Dmitrics Gromov) .

előzmény: dikalosz (#4)

2017-12-02 20:35:22 tomside (5) #5

Csehov 6-os számú kórterem című elbeszélése házon belül is az egyik kedvenc Csehov-írásom (talán A fekete barát mellett). Ennek a mondatnak az adhat némi súlyt, hogy a világirodalomból az orosz a kedvencem, ezt olvastam a legtöbbet, és ebben Csehovot - a kánonnal azonos állásponton - magam is az élmezőnyben tartom számon.

Az elbeszélést többször olvastam, időnként előkerül, kikezdhetetlen műremek. Félve ültem tehát a film elé, de szerencsére az aggodalmam 10 perc alatt szertefoszlott. A rendező ugyanis annyit tett, hogy a papírlapokat mozivászonra cserélte. A film fényeivel, zenéivel, hangjaival, alakításaival..., gyakorlatilag a teljes filmes eszköztárával azt a célt szolgálja, hogy életre keltse Csehov mesterművét. Hibát nem találtam benne, pedig nagyítóval, mikroszkóppal kerestem. Ebből értelemszerűen az következik, hogy az irodalmi anyaggal együtt a film is mestermű.

Kegyetlenül érzéki realista precizitással, és sziklaszilárd filozófiai keretek között mutat rá, hogy teljesen mindegy, hogy a rácsok melyik oldalán vagyunk... sőt, miután filmmel van dolgunk, mindegy, hogy a vászon melyik oldalán vagyunk; rajta-e vagy csak nézzük, az élet értelmetlen.

Lehet ezzel egyet nem érteni, a magam nevében azt mondom, érdemes is, de nem csoda, ha az ember gondolkodásmódját, világlátását az elbeszélés vagy a film - gyakorlatilag mindegy, melyik - alapjait érintő módon befolyásolja.

2017-11-20 07:30:08 dikalosz (5) #4

Nos, végre sikerült elolvasnom Csehov remekművét. A helyzet a következő. A novella valami olyan elemi, olyan szintű dolgok hangzanak el benne, amik után az ember csak bámul maga elé, átértékel nagyon sok mindent magában. De! Így, hogy a filmet előbb láttam igazából egy nagyon kicsit részletesebben ugyan, de nagyjából ugyanazt kaptam, mint Pintilie alkotásától. Természetesen óriási élmény volt más módon megélni az itt látottakat, viszont sok újat nem dobott hozzá. Amit nyilván nem lehet felróni és nem is ezt szeretném ezzel mondani. Hanem hogy a film valami hihetetlenül tökéletes adaptáció. Gyakorlatilag minden benne van, aminek lennie kell. És nem egy dolgot hozzá tesz a novellához. A miliő pokolian erős, hiába előny az olvasás során hogy a képzelet formál mindent, egyszerűen nincs ember aki az itt látott szintet maga elé tudná vetíteni miközben olvassa Csehov művét. Aztán ott van az a rész, amikor meghívják Jefimics-et az ominózus találkára a többiek. A novella megadja a magját az egésznek, viszont Pintilie olyan szinten ábrázolja ezt, hogy ilyen brutális megsemmisítést életem során még soha nem tapasztaltam (azt kell mondjam, Lumet Network-jében az a bizonyos jelenet, amikor a főszereplő a porba tiporja a nőjét is semmi ehhez képest). A színészeket nem tudom honnan szalajtották (jó, nyilván többüket láttam már filmekben), de itt nagyjából mindegyikőjük tanúbizonyságot tesz arról, hogy szakmájukon belül a csúcsot képviselik. Ez a film tele van nem meghatározható, a szavakon és tetteken bőven túlmutató eszközökkel, melyekre az erre fogékony emberek "csápjai" soha nem tapasztalt izzásba-rezgésbe kezdenek. Ez a film a filmművészet csúcsa, az összes létező szempont alapján, és így hogy már tudom, mi szolgáltatta az alapot és ennek függvényében nézem, ki kell jelentsem, ennél erősebb mozgóképes alkotást soha nem fogok látni.
Csehov nem hogy jó kezekbe került, hanem egyenesen rátalált az az ember, aki még egy ennyire zseniális alkotást is egy új szintre tudott helyezni. Talán mindenkinél jobban megértette, miről is van itt szó.
Rettentően örülnék, ha minél többen megnéznétek és leírnátok a véleményeteket. Nyugodtan írjatok rám, és segítek a film beszerzésében. Köszönöm.

2017-04-30 15:20:26 dikalosz (5) #3

Hát újranézve kénytelen vagyok elismerni, hogy ennél jobb filmet még nem láttam!

2017-03-19 14:46:41 dikalosz (5) #2

Sajnos a novellát nem olvastam. Ám ez a film valami hihetetlen. Nyomasztásban és hangulatban hirtelen zavaromban nem is tudok más filmet mondani, ami felérne hozzá. Mennyire sötét.. És az a vörös szűrő mindenütt. Ennél hitelesebben és ilyen mélyen az értelmes ember kálváriáját talán még egy film sem mutatta be. Fuh.. Na meg micsoda monológok illetve dialógusok vannak benne! Komor, erősen filozofikus tartalommal bíró csillagosötös remekmű ez, mely garantáltan elgondolkoztatja a nézőt és amely aktualitását valóban soha nem fogja elveszíteni.
Mindenképp újranézem!

2014-11-04 16:31:45 caulfield (5) #1

A rendkívül erős történet értő és hatásos filmes adaptációja ez. Sikerül hitelesen érzékeltetni a novellában lévő apokaliptikus, nyomasztó világképet, mely aktualitásából talán sosem fog veszíteni. A balkáni közeg orosz díszletként autentikusabb nem is lehetne, de ugyanígy egy magyar falu is működhetne, mint a végtelennek tűnő erodáltság, apatikus környezet színpada. (Sőt talán manapság még átütőbb lenne egy kisváros kórházi miliőjével.)
Persze a hangsúly nem elsősorban a tárgyi világ amortizáltságán van, hanem a pszichológiai szférákban megfogalmazódott dilemmán. A valaha élt egyik legnagyobb drámaíró műveiben a külvilág mindig tökéletes harmóniában van a lélektani, verbalitásban nem is mutatkozó belső birodalommal. Az emberi intellektus, mint egy fékezhetetlen vadló sodorja a szereplőket végzetük felé eme sivárságban. Morális, szociológiai, tudományetikai válság kövezi ki az utat a szennyes kórterem felé, s mindezen kritikus hangok a doktor lesüllyedése után még hatásosabban artikulálódnak.
Az arcok, a tekintetek pedig jóval túl is mutatnak rajtuk.