The Great Gatsby (2013) ☆ 👁

A nagy Gatsby

(Baz Luhrmann)

amerikai-ausztrál dráma, szerelmi történet

3,6
★★★☆☆
784 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2016-07-04 05:13:58 gomez1000 (4) #61

Nem, abban semmi rossz nincs tényleg, csak az unalomig mondogatja 256-szor.

előzmény: Havierez (#59)

2016-05-17 09:31:56 ChrisAdam (5) #60

Azóta is kettesen áll! :)

Havierez: Ha most egy pár pillanatig elásnánk a szabályzatot, nem is tudom mit írnék ide.

előzmény: critixx (#55)

2016-05-17 09:21:18 Havierez (?) #59

Mivel elso VH utan jatszodik nem csoda hogy oreg harcosnak hivja. Ebben szerintem semmi rossz nincsen!!

előzmény: gomez1000 (#58)

2016-05-17 00:10:47 gomez1000 (4) #58

Valaki megszámolhatná hányszor hangzik el a filmben az "öreg harcos" kifejezés Gatsbytől...

2015-05-09 21:02:34 flake (4) #57

Köszönjük, hogy megosztottad ezt velünk.

előzmény: critixx (#55)

2015-05-09 19:22:11 Mizi (4) #56

Nem igazán. Bár valóban kicsit kihasználta Gatsby Carraway-t, de ettől a karaktere nem sérült, sőt inkább gazdagodott egy baráttal, aki nem nézte le őt, csak azért mert nem aranyvérű, mint ahogy Buchanan tette azt.

előzmény: Calavera (#54)

2015-05-09 16:19:08 critixx (2) #55

Komolyan kettest adtam erre? Nagylelkű és elnéző pillanataim egyikében tehettem.

2015-05-09 16:13:23 Calavera (?) #54

és jól értelmezem, hogy ezt a szerencsétlen Tobey Maguire gyereket csak kihasználja, hogy a csaj közelébe férkőzzön, folyamatosan csak a gyertyát tartja és végig arról beszél hogy mekkora fasza csávó a Gatsby??

2014-11-06 22:41:07 budaik (3) #53

Jogos. Bár nálam a Moulan Rouge verte ki a biztosítékot. Ez meg csak középszerű vagy rossz volt

előzmény: dorothygale (#51)

2014-11-01 20:28:09 JeszKar (4) #52

Lehet, hogy stílusában hasonló (miért ne lenne, hiszen ugyanaz a rendező), azonban elégé más a két film, és nem csak történetileg, de műfajában is. A Moulin Rouge egy látványilag túlcsorduló mese, amely közben már-már parodizálja a musical műfaját. A nagy Gatsby egy jóval földhöz ragadtabb mű, amely bár nagyon színes, mégis egy összetettebb történettel bír, és nem is műfaji paródia.

előzmény: dorothygale (#51)

2014-11-01 19:59:58 dorothygale (1) #51

A KTn utólag néztem meg, ki rendezte a filmet. Az első negyed óra után eluntam , ezt a klisés filmkoppintást. Azt gondoltam: ez a film pont ugyanolyan mintha a Moulin Rouge-t nézném Baz L. -től. ... És igen .... Minek 2x megcsinálni ugyanazt?
Már senkinek nem megy tovább az elméje, valami újra? Dehogy saját magát ismételje...Ez vicc.....

2014-03-02 09:04:39 [: Azuroo andrew :] (3) #50

Szemet gyönyörködtetően esztétikus olykor pedig már-már giccses képek, kitűnő színészválasztás (DiCaprio és Edgerton valóban jók), szerintem túlságosan is kommersz zeneházasítások. És nem utolsósorban tökéletes választás ha egy LED vagy OLED tv-re szeretnénk felhíni a figyelmet egy üzlethelyiségben.

10/5

2014-01-02 00:20:41 Karesz84 (4) #49

Maguire nagyon jól hozta a szerepét, mégis mostanra megérett bennem az érzés,
hogy ő eléggé egy dimenziós színész, aki csak ezeket a valahol mélyen depresszív
és "kattant" karaktereket képes eljátszani. DiCaprio és Edgerton zseniális,
Mulligan egy angyal. Erősen jó film, de nem eget rengető alkotás.

2013-12-22 14:48:21 zsandar filip (4) #48

Ritkán szoktam napokat gondolkodni, mielőtt leírom az érzéseimet vagy osztályozom a filmet. Most mégis ez történt. És pont az érzések hiánya miatt.

Érzékeink viszont!!!, az érzékszerveink izomlázat kapnak, káprázik a szem, elalél a gyönyörűségtől a fül, kedvet kapunk jelmeztervezéshez és zeneszerzéshez, vagy beleharapni harsogó almába és eperbe, émelyítően kerek holdvilág alatt csókolgatni az illatos kedvest stb, stb...

Gyönyörű képi világ, parodisztikusan giccses / épp ezért nagyon is élvezetes!/ megvalósítás, harsány gyönyörű színek kavalkádja, elképesztően anakronisztikus zene - ez utóbbi számomra abszolút Oscar-t érdemel, vérprofi színészi játék. Minden -minden elkápráztató.


DE: Valódi Érzelem Nélküli Mestermunka

2013-11-13 01:44:04 blkmrkt (3) #47

Nekem valahogy Carraway személyes drámája jobban átjött, mint a szerelmespáré. Ahogy minden titkot rábíznak de igazából senki sem törődik vele. "Csak most jöttem rá, hogy ma van a születésnapom."

2013-10-08 20:25:46 Kalevala (2) #46

Megnéztem mind a két Gatsby-filmet és a 74-es változat Robert Redforddal jobban tetszett.A 2013-as filmben minden fárasztóan túl sok volt. Buzmann agyonzsúfolta a filmet káprázatos, látványos, túldíszített jelenetekkel, diszletekkel, néhol már úgy éreztem, egy Disney-képeskönyvben lapozgatok. DiCaproból hiányzott minden, ami Robert Redford alakításában a hőst szimpatikussá tette. Redford tökéletesen megjelenítette a felsö tízezer tipikus alakját. Itt Gatsby nemesebb, elegánsabb, titokzatosabb, tartózkodóbb volt. DiCaprio nem tudott elvarázsolni azzal a titokzatos mosollyal, ami Redfordnak azonnal sikerült. DiCaprio alakítása durva, tolakodó és bizony, néha faragatlan. Nick Carraway alakja a 74-es filmben sokkal érettebb, mig Toby Maguire gyermetegen naiv, aki a történet végére érik felnötté.

2013-09-21 23:37:40 diablo3 (1) #45

talan meg a romeo+juliat is tovabb birtam nezni anno...
ez a Luhrmann stilus valahogy nem fekszik nekem...
a latvany es Caprio miatt majd meg adok neki egy eselyt valamikor...

2013-09-08 14:58:39 Sántha Orsolya (4) #44

Szaracén nagyon jól megfogalmazta, a benyomásomat a filmről. Luhrmann szokás szerint színes forgatagot csinált, DiCaprio szokás szerint zseniális, Maguire szokás szerint unalmas és csak asszisztál neki. Papírforma. Mégsem rossz.

2013-08-28 11:50:01 Szaracén (3) #43

Színes és végülis élvezhető film, de olyan semmitmondó.

2013-08-18 02:22:48 THE (2) #42

A végére kicsit felpörögnek az események, ezért feltornázódott 2-esre. Egyébként vontatott, unalmas, kiszámítható.

2013-08-16 12:30:48 Corey (5) #41

Hatalmas odaadással elkészített adaptáció, amiben a pazar díszletek és a rengeteg CGI tökéletesen megvan egymás mellett. Luhrmann végre eltalálta az arányokat, filmje a lényegre koncentrál, szerintem egyértelműen a legprofibb munkája, bár azért az elejét most is elnyújtja: pont úgy szeret bele az esti fényekbe, díszletekbe és party kosztümökbe Gatsby első megjelenésének estéjén, mint ahogy Michael Bay szokott a naplementébe, vagy az amerikai zászlókba. De ez maximum 5 percet jelent, utána pedig tényleg kár lenne minden kivágott percért.
Edgerton nagyon jó, DiCaprio-ra pedig már meg sem próbálok jelzőket találni, zsinórban 4 film óta hibátlan (értsd: bármelyikért Oscar jelölést kaphatott volna) és aligha a következő, Scorsese-vel közös filmje fogja megtörni ezt a sort.
A Trance mellett az év filmje eddig, mindezt gondolkodás nélkül írhatom le a blockbuster szezon végéhez közeledve. Abban az esztendőben, amely állítólag a sci-fi évének indult.

2013-08-16 12:05:06 franktom (2) #40

A történet jó lenne, ha nem éreztem volna vontatottnak. A mondanivalóval nincs baj, a korszakot viszont nem kedvelem. Sajnos a nevek, az előre beharangozott zenék, és az "újdonság" ereje miatt néztem meg, de hasznosabban is eltölthettem volna az időm... :
Semmi nem történik, de mesél, mesél, mesél a "narrátor", és még mindig nem érzem, hogy elindulna a dolog. Amikor meg belendül(ne), akkor rájössz, hogy "most komolyan ennyi?".
(elnézést, ha túl primitív a hozzáállásom, de ez a véleményem)

2013-08-10 19:17:24 viktor_mt (4) #39

igen nagy film csak gondolom nem én voltam az egyetlen aki sejtette a dolgokat, egyetlen meglepo esemeny a hivas a vegen szamomra de azert 5/5 termeszetesen

2013-07-04 22:48:20 ChrisAdam (5) #38

Hallgassátok a soundtracket, vannak olyan baromi jó számok, hogy kénytelen-kelletlen selymet hánytam. (A Little Party Never Killed Nobody, Into the Past, persze elsősorban azok hallgassanak bele, akik a filmet is látták, mert úgy lesz meg az élmény!:)

2013-07-03 20:10:25 ChrisAdam (5) #37

Ez Luhrmann stílusa és amúgy baromi jó ez a fajta "áttűnés", két jelenet összekapcsolása. De az egész filmet ez jellemzi, itt mozog a kamera.

előzmény: nejmed (#35)

2013-07-03 12:22:15 critixx (2) #36

Felesleges álbűvészkedés. Ezért csinál manapság pl. Haneke olyan filmeket, melyben tíz percen keresztül egyetlen statikus beállítást látunk. 50 éve az volt a lázadás a hollywoodi konvenciók ellen, ha a kamera folyamatosan izgett-mozgott, remegett, a klasszikus szabályokat megszegve rohangált, ma épp az ellenkezője. A kétórás videoklipek világában a lassú, a statikus számít ellenkezésnek.

előzmény: nejmed (#35)

2013-07-03 12:08:55 nejmed (3) #35

A kameramozgást, a vágásokat, amik mind-mind lendületet, tempót adnak a filmnek.

Nem vagyok szaki, de!
-Mikor a kamerát végigrepteti egyik szereplőtől a másikig keresztül az öblön, az olyan, mint a Civilization V.-ben, mikor a space-szel léptetsz a karakterek között, és átrepül egyik egységtől a másikig a kamera. Szerintem cikis egy mozifilmben.
-Időnként mutat egy vörös kétszárnyú repülőgépet. Aztán átvált a repülőgép szubjektívjába, köröz a felhőkarcolók között, zuhanórepülésbe kezd, és mielőtt földbe csapódna, megáll DiCaprió arcában a kamera. Ez milyen öncélú posztmodern őszintétlenség! Gyűlölöm ezt a mentalitást.

előzmény: ChrisAdam (#34)

2013-07-01 22:37:04 ChrisAdam (5) #34

(Spoileres!)

Szeretem ezt a filmet, mert üde és életvidám, miközben épp annyira drámai és komoly. Egy olyan kor szellemét támasztja fel sikeresen, amit ugyan nem nehéz megidézni, viszont igazán jól megalkotni hangulatát már sokkal keményebb dió. Baz Luhrmannak, aki a Rómeó és Júliát jegyezte, sikerült. De hogy mik a pozitívumai a filmnek, hagyjuk a végére, kezdjük eme alkotás gyengeségeivel.
A film felépítése nagyon hasonlít a jól ismert hősszerelmespár különös, drámai románcáról szóló filmre a 90-es évekből, mely Shakespeare történetét elég egyedi módon hozta át a mai korba úgy, hogy az eredeti dráma elemeit is tartalmazza. Sikeres is lett, a nézők kajálták. Luhrmann egyébként ebben rendkívül ügyes - a régi és az új dolgokat úgy összeötvözni, hogy az mégse legyen egy nagy katyvasz. Mint mondtam, a felépítés ugyanaz, mint a Rómeó és Júliánál. A rendező az elején kicsit tempósabban, gyors vágásokkal bemutatja az alaphelyzetet, a környezetet, a helyszíneket, ahol a történet játszódik, a karaktereket, akik által elmeséli a történetet. És miután ezzel végzett, még mindig feszes marad ugyan, de tempója már lassabb lesz, ahogy elkezdődik a bonyodalom. És ahogy a végére érünk a filmnek, már a lassú dráma rész lesz túlsúlyban, ezért az elejéhez képest hosszabb snittek váltják egymást és néhol bizony, egy-két percig az unalomban dagonyázik. Nos, ez jobban működött a Rómeó és Júliánál. És nem csak azért, mert a talán leghíresebb darabot feldolgozó történet már ismert, hanem mert sokkal-sokkal drámaibb és romantikuabb hangvételű, mint a Gatsby. Tudjuk, mi a vége, mégis kíváncsian nézzük Rómeó és Júlia szerelmét, amit Luhrmann úgy tett igazán érdekessé és egyedivé, hogy a mai 20. századba emelte át a két fiatal szerelmi történetét. És mint mondtam, sikeresen.
A nagy Gatsby is egy ismert regényből készült. A recept és a felépítés hasonló. A 20. század hajnalán virágzó Amerika képét remekül festi le úgy, hogy közben nagyon is mai a sztori, hiszen Gatsby vendégei mai zenékre ropják, a lendület egy pillanatra sem régimódi és mai szavakat használnak. Valaki nem bírja ezt, ennek a két ellentétben álló generáció és kor egyesítését. Meg lehet érteni, hiszen nehezen lehet befogadni, főleg ha a rendező Baz Luhrmann, akinek sajátos elemei magában is eléggé nehezen szokhatóak. (Gondoljunk csak a Rómeó és Júlia kezdő képsoraira vagy a Gatsbynak kameramozgására, látványára, zenéire, lassításaira.) De ha belegondolunk, a rendező zseniálisan ötvözi a két kort, kevés embernek sikerül ez.
A történet, hála a szenzációs Fitzgeraldnak, kifogástalan. Teremt egy tért, egy sajátos világot, amiben a történet játszódik, folyton visszatér oda. New York, Long Island, Gatsby kastélya, Carraway háza, Buchananék birtoka és a new york-i út mellett roskadozó benzinkút. Az a jó sztori, az pörög igazán, ami a megismert helyszíneken játszódik, persze ez is csak akkor működik igazán, ha a karakterek és párbeszédeik is jól vannak megírva. A nagy Gatsby pedig jeleskedik ezzel a tulajdonsággal, a forgatókönyv zseniális, a film egyik legjobb pontja.
A karakterek mind az utolsó legkisebb szereplőig háromdimenziósak, nem csak a film. Nem beszélve a főszereplőről, Jay Gatsbyról, aki annyira szerethető, különleges ember, nem csak Carraway mondja. Tényleg az, Leonardo DiCaprio pedig erre a szerepre tökéletes volt, aki egyébként itt előveszi Rómeót, Jack Dawson és Calvin Candie szerepét is. Jay olyan jelenség a vásznon, akire mindenki figyel, ha ott van, még ha csak a másik sarokban üldögél. Mindenki rá figyel. Nem kell, hogy beszéljen, szépen mosolyogjon, DiCapriora figyel mindenki, akármilyen nagy odaadással játszik Maguire, Edgerton vagy Mulligan. És ami igazán zseniálisan lett ábrázolva (ezért is egy nagy piros pont a forgatókönyvnek), az Jay Gatsby és Nick Carraway baráti kapcsolata. Ritkán sikerül ilyen zseniálisan eltalálni a jó barátságokat, s Luhrmannak ez tökéletesen sikerül. Nick törekvő, ám sikertelen üzletemberként valósággal felnéz hirtelen szerzett barátjára, Jayre, aki az első pillanattól kezdve úgy tekint rá, mint régi barátjára. Ez a furcsa momentum egy pillanat alatt összehozza őket, s ebben a kapcsolatban nincsenek bonyodalmak, sablonos összeveszések, ez mindvégig a legjobb baráti viszony és az is marad. Még akkor is, amikor Gatsbyról kiderül az Igazság. Jayben mindvégig megmarad ez a tisztelet.
Carey Mulligan Daisyje a másik figyelemreméltó karakter Nick és Jay mellett. Egy törékeny, megzavarodott nő, aki hiába játssza a nagyvárosi arisztokratát, legbelül még mindig az a kislány, akit akkor Jay megbolondított. És igazából Gatsbyt szereti, nem is Buchanant, inkább abba az érzésbe van belezúgva, amikor kislány volt még, mikor Jay udvarolt neki. Ezért is lángol fel újra ez az érzés, mikor Gatsby megjelenik. Amikor pedig összezavarják, csak sodródik az árral, az a gyenge karakter nem tehet mást az erős jellemekkel szemben. Carey Mulligannál nem is lehetett volna jobb választás, a színésznő amúgy is ilyen érzetet sugároz. Tökéletesen játssza el a rászabott Daisyt.
Joel Edgerton és Elizabeth Debicki jelenléte is erősen ott van a vásznon, habár az utóbbi jóval kidolgozatlanabb karakter, mint a férfi, Tom Buchanan. Jordan Baker inkább a háttérben megbúvó hölgyet játssza, aki ugyanakkor sejtelmes, aki talán szerelmes Nick Carrawaybe, aki láthatóan féltékeny Daisyre, mert ő sikeresebb, mert őt "eltakarja" a fiatal szőkeség szépsége. Pedig Elizabeth Debicki is eléggé szemrevaló, két szép szeméért odavoltam. Tom pedig az, akitől félni lehet a filmben, a legnagyobb szarkavarónak tűnik... Pedig ő sem rossz, ezért a filmnek nincs is igazi gonosza. Ő is csak a saját dolgait védi, kapaszkodik beléjük, ugyanolyan, mint Gatsby.
Beszélhetnék még a mellékszereplőkről is, a benzinkutas George Wilsontól kezdve Gatsby komornyikáig. Mindegyik olyan karakter, hogy egy pici megmozdulásaiból kapunk róluk egy képet, pedig igazán nem szerepelnek sokat. Így kell forgatókönyvet írni, Luhrmann érti a dolgát.
Eme alkotás technikai oldala úgyszintén zseniális. Nem szoktam támogatni ezt a nagyon éles, színes, steril látványvilágot, de ez a film nem is működhetett volna másképp, bár ezt is nehéz megszokni. A kameramozgást, a vágásokat, amik mind-mind lendületet, tempót adnak a filmnek. A zene pedig eszméletlen pörgést, Jay Gatsby bulijai egyszerűen fergetegesek. Szól a zene, nem is csupán szól. Üvölt (Lana Del Rey, will.i.am, Beyoncé). A fények cikáznak, a konfettik esőként hullanak a földre. És tovább üvölt a zene, a diszkózene, a rap. 1920-as években. Valakit pedig Jay Gatsby pedig felejthetetlen mosolyával elbűvöl, vagy Daisy ártatlan őzikeszemei olvaszt el.
A nagy Gatsby felejtethetetlen élmény, melynek főbb buktatója éppen az, hogy a Rómeó és Júlia receptjét kotorta elő. Így lett kicsit unalmas néha, mert habár a két történet alappillérei hasonlítanak, teljesen más a két szerelmespár és a körülöttük forgó világ. De a finálé viszont megint zseniális, Leonardo DiCaprio, azaz Jay Gatsby halála, a vele maradt emlék és Nick Carraway fájdalma jól lett érzékeltetve, a néző is vele sajnálja, hogy eltűnt ez a különleges ember. A giccset nem kerüli Luhrmann, de egy szerelmi drámának (melynek ugyan vannak felüdítően vicces pillanatai) nem is hiányozhat a végére egy jól összeszerkesztett, hatásos visszatekintés, egy végső monológ. Úgy érzem, Baz Luhrmann maradandót tett le az asztalra, úgy mint Leonardo DiCaprio is, akinek eme alakítását még sokáig fogják emlegetni. Mi pedig nézzük tovább az alkotók munkásságát, olyan kitartóan, mint ahogy Jay nézte a zöld fényt. Hátha kapunk még ilyen finom kis csemegéket. Én nagyon is remélem. És te, öreg harcos?
90%

előzmény: ChrisAdam (#32)

2013-06-28 00:42:22 Ugor (4) #33

:o) Akár máskor is...

előzmény: ChrisAdam (#32)

2013-06-28 00:24:30 ChrisAdam (5) #32

Valóban hosszú, kicsit elnyújott, de szenzációsan mesél ez a film, elképesztő látvánnyal, jó hangulattal bír és igen... tipikus moziélmény. Reggelre összeszedem gondolataimat és írok kicsit hosszabban. Addig is csak annyit: erős négyes.

Ugor és nejmed, köszönöm a társaságotokat! :)

2013-06-27 22:41:59 Ugor (4) #31

Nekem a gyengébb pontja Carey Mulligan volt. Egyébként meg tényleg hosszú egy kicsit.

2013-06-27 22:32:41 nejmed (3) #30

DiCaprio remek, de ez a nagyon divatos posztmodern+art deco vízió kicsit sok volt az én ízlésemnek. Kifejezetten ízléstelen volt ha egészen őszinte akarok lenni. Mindenesetre a bátorságát értékeltem a rendezőnek.

2013-06-06 19:08:50 Adam Taylor (4) #29

Ez is tipikusan az az eset volt nálam, amikor egy érkező filmadaptáció apropóján végre letudtam egy fájó irodalmi hiányosságot - így tehát először a könyvön voltam túl, csak aztán következett a film.
A könyvet egyébként egy komplex és sokáig emésztős műnek tartom. Luhrmann pedig ebből szépen válogatta ki azokat a pontokat és jellemzőket, ami alapján a sztori egy viszonylag egyszerű, ám mélységet sem nélkülöző drámává áll össze. Így, előbb könyv majd film kombóval majdhogynem teljesnek érzem az élményt: Fitzgerald "láthatatlan" stílusa, és egyszeri olvasásra alig észrevehető finomságai természetesen a vásznon nem jönnek át, ám Gatsby tragédiája van olyan erős filmen, mint a könyvben - sőt. Luhrmann ugyanis szinte csak erre koncentrált - talán ennek esett áldozatul a főszereplő szépen kimunkált miszticizmusa, ami egy-két szájbarágós momentumnak köszönhetően (például hogy hogyan lett vagyona) el is veszett.

2013-06-04 15:19:28 banana (4) #28

Gondolom többeknél is megidéződött a Titanic című film :)
A nagy Gatsby csak ráerősít arra, hogy a Titanic miért is zseniális a témában, s A nagy Gatsby pedig miért inkább középszerű. Most 4-est adtam rá, de már sejtem, hogy mozivászon nélkül, már csak 3-ast fog nálam érni.

2013-06-02 20:27:36 opposition (4) #27

Hasonló az én véleményem is, azzal a különbséggel, hogy a látvány engem nem kárpótolt az üresjáratokért. Jó színészek, csodás látvány (bár tök felesleges a 3d), kiváló hangulat és zene, de bizony számomra sokszor leül a sztori. Sajnos trend, hogy egy nagy volumenű hollywoodi szuperprodukció nem lehet 100 perc. Pedig lehetett volna, és akkor a film is több lehetett volna. Így nálam a 3-as és a 4-es között van; megajánlom a 4-est, aztán az újranézés majd dönt.

2013-05-27 13:34:24 miraculum (5) #26

Elég vegyes érzelmeim vannak a filmmel kapcsolatban, mert kicsit túl hosszúra nyúlt, a karakterek ugyanakkor elég sekélyesek maradtak. Tény viszont, hogy sekélyességük ellenére érdekelt a sorsuk, Gatsby és Carraway alakja is szimpatikus volt, illetve a látvány és a karneváli hangulat képes volt az üresjáratokat is elvinni a hátán. Mindemellett volt néhány kifejezetten jó eltalált, emlékezetes jelenet is, azt hiszem Luhrmann kihozta a lehető legtöbbet az alapanyagból, ha a drámaibb oldaláról közelítettük volna meg a sztorit, feltehetően egy kínosan átlagos film maradt volna. Így viszont egy harsány,káprázatos, mindemellett szomorú filmet kaptunk, amely egy gyenge négyest megér.

2013-05-27 09:59:25 borosta (4) #25

jó meglátás, mondjuk annyit a rendezés védelmébe, hogy az eredeti történet is nagy ugrásokkal dolgozik, elidegenít, előtte karácsonyra kaptam húgomtól meg Fitzgerald művét. Szerintem a R. Redfordos verzió is nehezen követhető. Mondjuk itt aztán az újnál, aki nem olvasta, látta végkép bajban van.

Zenében félelmetesen jó. Képileg hasonlított nekem kicsit a Sucker Punch vizuális orgiájára, ami nem vált az előnyére.

előzmény: Daemiaen (#15)

2013-05-26 01:01:07 Irak7 (3) #24

A nagy Gatsby. Na, igen, nagy fejtörést okozott nekem ez a nagy Gatsby. Nem olvastam a könyvet, csak „külső” tapasztalatokkal rendelkezem, így a most látottakból tudom prezentálni a mozgóképről alkotott véleményemet.

Csak néztem, néztem, és az első húsz perc után azon kezdtem el morfondírozni, hogy vajon miért nem tudom átadni magam a filmnek. Aztán közben rájöttem: maga a világ, amit megfest, azzal nem tudok azonosulni. Ez a sok pompa, csillogás, őrült pénzszórás, buli, embertömeg, csalás és ámítás nem az én kis lelkivilágomnak való. És tényleg, ez volt a megoldás: számomra mindez idegennek tűnt.

Miután ezt letisztáztam magamban, kezdtem pozitívan szemlélni a látottakat. Leo DiCaprio szimpatikus volt a szerepben, szerintem jól megfogta a „mindent a szívem hölgyéért” dolog lényegét. A szentimentálisabb, „rajongó” részeknél eszembe jutott a Titanicban nyújtott alakítása. Én elhittem neki, hogy szerelemes – csak azt sajnálom, hogy ilyen „semmilyen lányba” (persze, ezt szigorúan a karakterre értem).

Gatsby egy álmodozó, egy nehéz körülmények közül kikerült talpraesett fiatalember, akit nem ismer és értékel a léha társadalom, éppen ezért nem is tud beleilleszkedni. Ez nem is lenne feltétlenül baj, hiszen ő maga építette fel a látszatot, ámde mégis szembesülnie kell azzal a problémával, hogy igazából Daisy sem különbözik sokban tőlük. Persze a lány is rögtön felveszi a rózsaszín szemüveget, de mint később kiderül, neki a biztonság fontosabb a szerelemnél. A másik ok pedig az, hogy Gatsby gyakorlatilag ráerőszakolja magát szíve hölgyére, nem enged teret neki, csak a saját mesevilága vibrál a szeme előtt. Így, ha akarják sem tudják elérni egymást. Egyébként szerintem Carey Mulligan viszonylag elég jól hozza a figurát.

Tobey Maguire remek mesélő, az ő szemén keresztül látjuk ezt a fondorlatos, csalóka világot. Ő a külső szemlélő, így méltán hitelesen tud referálni a történetről. Egyébként az a rész tetszett a legjobban, amikor a végén a zuhogó esőben maga elé képzeli Gatsby alakját, amint megpróbálja elérni a zöld fényt, vagyis az azt aposztrofáló szabadságot, álmai beteljesülését.

Maga a képi világ megnyerő, bár számomra a 3D nem nyújtott hatalmas élményt, viszont a szállingózó betűket klassz megoldásnak tartom. Az csillagos ég és a ködbevesző ház is nagyon tetszett. A zenétől tartottam ugyan, de végtére is jól belesimul ebbe a XXI. századi adaptációba.

Szóval, első benyomásra nálam a nézhető kategóriába esik, bár maga az alaptörténet nekem túlzottan amerikai, kissé mézes-mázos, de hát ez egyéni szociális probléma. A rendezés szerintem egész ügyesre sikeredett, és hozza azt, amit vállalt (ezért a kijelentésért elnézést kérek azoktól, akik olvasták a könyvet; ezt azért mondom, mert az alaptörténet nem győzött meg, de lehet, hogy a forgatókönyv az oka, ennek ellenére a látvány pozitív volt). Viszont ha a film alapján kellene döntést hoznom, arról, hogy elolvasnám-e a művet, a válaszom a NEM lenne.

2013-05-25 20:16:49 lip (2) #23

Na, ezt jól elcseszték...

2013-05-20 15:44:27 mchn (4) #22

A nagy Gatsby pont azért jó, mert nem tolakodó. Egyszer vedd elő, és olvass egy párbeszédet, aztán gondold végig, hogy miről szólt. Elárulom: semmiről. Elképesztő tehetséget igényel szerintem úgy írni, hogy minden végletesen semmitmondó legyen, plusz az egész regényt átszője a szavahihetőség hiánya. Nick rendkívül ügyesen választott narrátor: a háttérben marad végig és remekül rögzíti Gatsby megfoghatatlan alakját és a korabeli társadalom felszínességét. Pont ez az a narrátori pozíció, amely hiányzik a 74-es feldolgozásból, és gyanítom, hogy Luhrmannéból is. Pedig ettől annyira zseniális.

előzmény: critixx (#19)

2013-05-20 13:23:41 critixx (2) #21

Én se mondtam, hogy rossz. Csak hasonlóképp vélekedek én is.

előzmény: Olórin (#20)

2013-05-20 13:18:51 Olórin (5) #20

Szerintem remek könyv, igaz, én sem helyezném a világirodalom legnagyobbjai közé - de hát ezt nem is az én dolgom eldönteni, és valószínűleg jobb is így mindenkinek:)

előzmény: critixx (#19)

2013-05-20 12:42:27 critixx (2) #19

Leszögezem, rühellem Luhrmann-t, de (és most szentségtörő leszek) Fitzgerald kisregénye minden idők egyik legtúlértékeltebb irodalmi alkotása. Egyáltalán nem rossz, kiválóan megírt kisregény, de ami benne van, pont arra elég, hogy egy korrekt filmdráma szülessen belőle. Nem egy Varázshegy vagy egy Ulysses. Aki ténylegesen kíváncsi erre a korszakra, olvassa el Dos Passos USA trilógiáját, ugyanez a téma megvan benne, sok minden egyébbel együtt. Kvázi 1500 oldalas körkép az Egyesült Államok harminc viharos évéről. De ajánlom Dreisler Amerikai tragédiáját is.

előzmény: Olórin (#18)

2013-05-20 12:35:32 Olórin (5) #18

Lehet, hogy ha majd újranézem, megbánom ezt az ötöst, de hatalmas élmény volt a film, és nem értem, miért vádolják Luhrmannt azzal, hogy kiherélte a könyvet. A vizualitása tökéletesen ragadja meg a lényegét, a talmi csillogást, a bombasztikusságot, a felszín alatti ürességet, a totális excesst, az amerikai álom tragédiáját. Az alakítások pedig óriásiak.

2013-05-19 13:59:59 Esti Kornél (2) #17

Megint egy film, ami csak a 3d miatt készült el. Tele volt CGI-vel, unalmasan hosszúra sikeredett... Szerintem butaság volt a mai kor zenéit belerakni, mert így egyáltalán nem lehetett átérezni ennek a kornak az életérzését. Sokszor úgy éreztem, hogy valami rossz filmparódiát nézek. DiCaprio hozta a szokásosat, Mullighan nagyon idegesítő volt, Tobey Maquire rendben volt, talán Joel Edgertont lehetne kiemelni a többiek közül. (Talán!) A kutya nem nézte volna meg ezt a filmet, ha nincs ekkora rekláma és ha nem ezekkel a híres színészekkel forgatják. Egyszer nézhető, hamar el fogják felejteni.

2013-05-17 21:28:40 angel (5) #16

Még gondolkodom, milyen véleményt költsek, de 5-öst adtam! :)

2013-05-17 13:29:25 Daemiaen (3) #15

A szokásos Luhrmann: vizuálisan erős, de elidegenítő, történetvezetésileg pedig döccenőkkel tarkított. Ugyanakkor jól sikerült regényadaptációról van szó, mert az alapműben ennyi van.

2013-05-16 16:47:32 csabaga (?) #14

Szerintem a 74-es változattal nincsen nagy baj.A szereplőgárda is jó,talán csak Farrow nem elég erős a szerepre.Olyan semmilyen,igaz Daisy is az.

előzmény: Victor Vance (#7)

2013-05-12 20:11:57 limupei (3) #13

Hát imdb-ben én már nem mérek semmit, nem is tudom mikor néztem meg ott valaminek az átlagát. A nyitóhétvége és a "word of mouth" már jobb alap ilyen filmeknél.

előzmény: Paul Ricard (#10)

2013-05-12 20:09:57 Paul Ricard (3) #12

Miért, aki elmegy a moziba, annak automatikusan tetszik is? Ekkora nevek és hype mellett az ellenkezője lenne meglepő.

előzmény: vadPINGvin (#11)

2013-05-12 20:08:05 vadPINGvin (?) #11

Az 51 millió dolláros nyitóhétvégére tippelek. :)

előzmény: Paul Ricard (#10)

2013-05-12 20:00:42 Paul Ricard (3) #10

És bevette:)

Ezt most mire alapozod? Pl. IMDB-n 7.5-ös nyitás kifejezetten gyengusnak számít.

előzmény: limupei (#9)

2013-05-12 19:32:43 limupei (3) #9

És bevette:)

deviant: Egy kicsit igazak adok a New York Times írójának abban, hogy Luhrmann tudta, hogy ezt a regényt nem tudja úgy visszaadni filmen, mint ahogyan papíron van. Inkább kezdett vele valamit úgy, hogy a regényt nem sziklaszilárd alapnak, hanem kiindulópontként kezelte. Ezek után pedig már a nézőé a döntés, miként vélekedik a végeredményről. Ez a módszer néha betalál nálam (Édentől keletre), néha nem (A nyomorultak musical). Kíváncsi leszek.

előzmény: limupei (#2)

2013-05-11 00:27:14 deviant (?) #8

pedig ez egy egyszerű, de nagyszerű regény. nekem már a casting is sántít, egyszerűen majdnem az összes szereplőre más-más színészt képzeltem el.

2013-05-11 00:07:38 Victor Vance (?) #7

Már a premier eltolásakor érezni lehetett hogy valami bűzlik. Nézős lesz, de tuti nem moziban. Egyébként ennek a könyvnek készült már olyan feldolgozása ami jó is volt?

2013-05-10 23:54:41 Leslie (?) #6

Legalább Scorsese rendezte volna, és Vince Chase lehetne a főszereplő! :)

2013-05-10 23:20:48 deviant (?) #5

mwg is lepődtem volna, ha luhrmann pont ezt a filmet nem mónikázza el. szerintem ő még egy hemingway-regényből is kifestőt csinálna.

2013-05-07 21:58:19 limupei (3) #4

Ó, én pozitívan szemlélem. A R+J, és valahol a Moulin Rouge is cápaugrás volt, de én mindkettőt élveztem. Ezt egyelőre nem tudom elképzelni (trailer ide vagy oda), úgyhogy majd inkább két hét múlva nyilatkozok.

előzmény: cucu (#3)

2013-05-07 21:50:02 cucu (2) #3

Pozitívan kell szemlélni: magammal együtt 3 embert is ismerek, aki csak a film miatt olvasta el a könyvet. Kérdés, hogy merre billen majd a mérleg? Hányan olvassák el a film *előtt* a könyvet (érdeklődésből), és hányan *nem* olvassák el a film *után* (csalódásból)? :-)

előzmény: limupei (#2)

2013-05-07 21:40:35 limupei (3) #2

Ismerve a regény hangulatát és üzenetét, nem volt nehéz kitalálni, hogy Luhrmann "cápát ugrik". A kérdés csak az volt, hogy veszi ezt be a kritikusok és a nézők gyomra. Nos, a nézőké még beveheti :)

előzmény: Paul Ricard (#1)

2013-05-07 21:00:03 Paul Ricard (3) #1

Eddigi kritikák alapján bukásnak néz ki. Mondjuk Luhrmann stílusát ismerve eddig se vártam túl sokat ettől a feldolgozástól.