Dans la maison (2012) ☆ 👁

A házban
In the House

(François Ozon)

francia thriller

4,0
★★★★☆
223 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-05-19 23:48:35 ryood (5) #16

mit állít a rendező?
mit is? állítólag ez a legfontodsabb kérdés...de valóban ez a legfontosabb kérdés? az ilyen filmek, mint a házban, megtekintése után úgy vagyok vele, hogy ez csak egy másodlagos kérdés...

előzmény: somogyireka (#15)

2018-05-19 23:42:51 somogyireka (5) #15

Mint a visszafelé folyó patak, a kezet rajzoló kéz, meg az önmagát néző szem, vagy éppen a vízesés, ami a festményről a szoba padlójára zúdul alá, de írhatom úgy is, hogy egy mondat, amit épp kiejtesz és a tévében a bemondó ott folytatja, ahol te befejezted, de lehetnek a könnyeid is, melyek egy másik arcon folynak aztán tovább, pedig nem is érintkeztek testileg, de az is megeshet, hogy csak gondolod, hogy megsimogatod, akit nagyon szeretsz, az meg pont meg is érzi és felhív, hogy de jólesik..
Néztem vonaton, vonatpótló autóbuszon aztán vonaton megint tovább, majd megérkezve kaptam egy olyan levelet, mely Ozon stílusában folytatódik tovább, hogy nem tudom, hogy hol kezdődik az én ölelésem, hol éri az el a másikat és miként érzi azt meg egy harmadik, aki aztán a szíve szerint inkább belém rúgna, de inkább csak mosolyt hazudik az éteren át..Ozon úgy alkot filmet, mint ahogy Escher bontja szét a szokásos látványt, hogy végre eltévedjünk, a művészet csomót köthessen a mindenbe beleokoskodó agyunkba és innen ne érthessük végre semmit tovább..

ja, vannak hibái, de itt most erősebb a szenvedély, ahogy lelkesedek, mint valami kamaszkori lángolás úgy vagyok vele, hadd maradjak hát itt, a hibákat majd úgyis kibeszélik a többiek

2018-05-18 10:40:57 ryood (5) #14

egy igazán költői szépséges film voyeurizmusról, irodalomról, felnőtté válásról, középosztálybéli nők unalmáról meg miegyébről..csillagos ötös.

2017-05-01 19:23:35 Rituska (5) #13

Már vadászom rá egy ideje.

előzmény: ryood (#12)

2017-05-01 18:58:48 ryood (5) #12

látnod kell: Teljesen idegenek

előzmény: Rituska (#11)

2017-05-01 18:41:45 Rituska (5) #11

Nagyon jó és érdekes film. Ernst Umhauer tökéletes választás volt, remélem nem utoljára látom parádézni.
Remekül bemutatja korunk társadalmának silány kapcsolatait. Vajon a népesség hány százalékánál okozna komoly galibát egy fiatal matektanár, egy régi ismerős, vagy valaki a belép a megszokott, hamis mindennapi rítuálékba? Tükörként rávilágít arra a szomorú tényre, hogy itt bizony kamu minden. Beugrott róla kedvenc osztrákom (Haneke) Rejtély című drámája. Szerintem manapság az átlag emberi kapcsolatok horrorisztikusak, lassan eljutunk oda, hogy egy thrillerben nem gyilkosoktól, szellemektől fogunk vélni, hanem a valóságtól, a hétköznapok hazugságaitól.

2017-05-01 15:16:28 Lanie (5) #10

Örülök neki, hogy mostanában jó filmekre találok rá ezen az oldalon, a Dans la maison is közéjük tartozik. A főszereplő fiú tenyérbemászó mosolyától kezdve a tanárának kíváncsiságáig mindent érdeklődéssel néztem, különösen azokat a jeleneteket ahol nem tudtam éppen akkor eldönteni, vajon valóság vagy kitaláció amit látok? Érdekes, valahogy velem nem sikerült elhitetni, hogy Esther egy istennő lenne vagy hogy egyáltalán egy érdekes szereplő, valóban úgy emlékszem rá utólag mint egy csinos de unalmas és unatkozó középosztálybeli nő, nem tudnék róla nagyon semmi mást mondani, mint hogy különösebben nem csinál és nem mond semmi érdemlegeset. Persze értem, a főszereplőnknek bőven elég a tudat hogy egy idősebb nő akit elviekben sosem kaphatna meg ahhoz hogy érdekes legyen.

2015-08-12 00:34:55 Ugor (4) #9

Nagyon jóó! Először nem erre készültem, beleuntam, belealudtam, de ma pihentebben és érdeklődve megnéztem megint, és tényleg nagyon jó!

2015-07-09 21:23:56 dézi (4) #8

érdekes volt ez a művészet vs. valóság téma, hogyan hat(hat) egymásra a kettő stb. ez nagyon tetszett benne, viszont hiányoltam valamiféle állásfoglalást, inkább tényleg csak felvet sokféle témát, aztán tovább lehet gondolni. (mellesleg ebben Claude nekem a rendező alteregójának is tűnt.) meg a karakterek önmagukban nem voltak nekem elég érdekesek / szimpatikusak, ezért nem zseniális.

2014-01-03 17:34:27 caulfield (5) #7

A Jagten kapcsán jegyezte meg valaki, hogy kötelezővé kéne tenni a tanárok körében. Nos, Ozon ezen remekére ez a megjegyzés talán még igazabb.
Fontos mű.
Woody Allen érdekes módon többször is feltűnik a filmben. Konkrétan az ő egyik filmjére ülnek be a szereplők, de ezen kívül a tanár fizimiskájában, habitusában is mintha visszarezonálna a híres New York-i filmes, akinek egyik leghíresebb mondása így szól: “Aki nem tudja, az tanítja…”
Az impotenciája miatt folyton öntudatlanul kompenzáló irodalom tanár, a sérült, nagy érzékenységgel és imaginációval megáldott diák és az őket körülölelő kielégületlen, vergődő környezet sokszínűsége keveredik kíméletlenül a francia filmes vásznán. Protagonistából válik antagonista, passzív frigid háziasszonyból femme fatale, Alfred Hitchcock, Gustave Flaubert szellemisége kísért, hogy egy könnyűnek induló családi drámából velőtrázó thriller váljék.
Hol a határ az inspiráció és a manipuláció között?
Az erővel uniformalizált diák jogai, illetve az őt körülvevő apátia és azzal szélmalomharcot folytató fásult, ódivatú tanár - gyúlékony egyveleget alkotnak. Látszólag szövetségesek, aztán ellenségek. Mesterből lesz a tanítvány, diákból a tanár.
Ki képviseli a valódi ignoranciát?
Jó kis eszmecserét lehetne folytatni egy osztályfőnöki óra keretében...

2013-06-11 21:40:34 treff13 (5) #6

Azért kedves zéel, mert nem mindehová ér el egyszerre a film. Nálunk Szolnokon pl. : ma vetítették a filmklubon.

2013-04-08 23:02:44 zéel (5) #5

Nagy tételben mertem volna fogadni, hogy neked (neked is!) nagyon fog tetszeni ez a remek francia mese.
Azt azonban föl nem foghatom, hogy ennek a filmnek miért van még csak húsz nézője/szavazata!?

előzmény: ChrisAdam (#4)

2013-04-08 21:53:54 ChrisAdam (5) #4

Zseniális. Történet egy 16 éves fiúról, az írásról... Ez az én filmem! - döbbentem rá, miközben a leírást olvastam. És tényleg, a második perctől kezdve beleéltem magam, a lendületébe, nevetni tudtam, ha kellett, szörnyülködni, vagy feszülten figyelni.
Pazar színészek kiváló játéka, igényes operatőr, tapasztalt rendező, forgatókönyvíró, zeneszerző munkája mind-mind nagyszerű egészet alkotnak. Nagy élmény volt számomra, kicsit nekem is szólt, de ugyanakkor amellett, hogy érthető és értelmes, furcsa dolgokat is meg lehet benne találni:
Nincs kedvenc szereplő a filmben, ugyanakkor nincsen olyan se, akit utálni lehet.
A fiú. Eleinte szimpatikus, de a végén ugye már ez az érzés pont a visszájára fordul - de ezt a film folyamatosan éleszti és élteti (turkál a család dolgaiban, szinte az alapsztori már ezt az érzést kelti fel, mégis az elején még szerethető, sőt igazából nem utáljuk meg).
A tanár. Ő érdekes eset, mert valójában ő az egyetlen szereplő akit teljes mértékben szeretni lehetne, de az író olyan ügyes, hogy vele kapcsolatban sokszor érezzük azt, hogy ő egy tanár. Tehát tanár. Nem ember, hanem tanár. Értitek, nem? Persze ennek ellenére a legszerethetőbb karakter a filmben.
Kis Rapha - Na, ez tök jó volt. Mármint az, hogy a közepén mondja a tanár, hogy Kis Rapha mennyire csökevényes karakter, és tényleg, mennyire háttérbe szorult. Aztán gyorsan a film egy kicsit róla mesél, de a végén mégsem őrá emlékszünk, de mintha a rendező így is akarta volna. Így nem lehet se szeretni, se utálni...
Esther, a feleség. Na, az ő karaktere még nagyon erős. Zseniális, ahogy egyre jobban megnyílik. Először csak mint istennő, elérhetetlen középosztálybeli, finom illatú nő van jelen, aztán egyre jobban feltűnik a színben, ő lesz a film célja, a végen pedig már egy szerelmi bánat részese. De őt sem lehet igazán kedvelni, mert amit művel, az tisztességtelen.
A tanár felesége - Kristin Scott Thomas nagyon nagyot alkotott, talán azt hittem, ő mégis az lesz, akit igazán megszeretünk. Kellően őrült, szeleburdi nő, aki szabadszellemű és mindvégig egyet értettem vele, csak a vége olyan kegyetlen vele. Olyannak tesz keresztbe, akit valamennyire szerettünk, férjének, a tanárnak.
Nagy Rapha és a többi szereplő már csak kellék, bár mindenkinek meg volt a maga helye, nem volt olyan karakter, akit feleslegesnek éreztem volna.
De tényleg ezért zseniális a film, mert nincsen rossz oldal, mindenkit lehet szeretni, egy picit utálni. :)

Az ötlet pedig rendkívül eredeti, ahogy ezt a mesét előadja, az nem mindennapi, legalábbis ilyennel én még nem találkoztam. Most viszont volt szerencsém moziban megtekinteni, ide Veszprémbe, a Filmklubba is elérnek ilyen alkotások, külön öröm.
Mindenkinek ajánlom, mert zseniális, tényleg!

2013-03-24 20:44:45 sleepingdancer (3) #3

Ötletes, ügyes, de meglehetősen súlytalan mese a mesélésről.

2013-03-22 10:34:25 zéel (5) #2

Egy kis fricska is a "művészet"-nek. Már maga a film is, azzal, hogy érthető, értelmes.
De van egy jelenet, amikor a galéria-vezető feleség ( a kiváló és vonzó Kristin Scott Thomas ) arról áradozik, hogy hangos képeket akar a galériájába.
Ezek olyan képek, amelyeket a festőművész (?!) a kép elkészülte után megsemmisít, de előtte még hangszalagra mondja, hogy mit ábrázolt a "műve".
Picasso jut eszembe, aki egyszer azt nyilatkozta, hogy minél kevésbé értik a képeit a kritikusok, annál inkább el vannak ragadtatva tőle. (És annál drágábban tudja eladni.) Azt is bevallotta, hogy néhányszor rá is játszott erre a jelenségre.

2013-03-20 19:24:54 zéel (5) #1

Nem unalmas, nem értelmetlen, nem érthetetlen, pedig francia szerzői film. (Akárcsak a Holy Motors c. merde.)
Sőt! Érdekes, izgalmas, csavaros, élvezetes. Ifjú (forgatókönyv)író-jelölteknek egyenesen kötelező darab.
Nem egy klasszikus thriller tehát.
Az imdb szerint mystery/thriller, a(z) RT szerint mystery/suspense.
Nekem ez utóbbi tetszik.