Szegénylegények (1966) ☆ 👁

(Jancsó Miklós)

magyar dráma

4,3
★★★★☆
401 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-03-03 17:07:51 Boxer (5) #67

A magyar filmművészet egyik legszebb ékköve ez az alkotás.
Nem kevés mondanivalót is hordoz a film. A mindenkori hatalom szinte konstans eszközrendszere, annak sémaszerű alkalmazása.

2017-05-13 18:03:18 Sziez (1) #66

Pesti amatőr színjátszó csoport rablópandúrosdit játszik a Hortobágyon.
Nagyjából ezt a benyomást kelti.

Bocsi, tegnap este megint belefutottam Jancsóba az M3-on.
Csak azt nem értem, minek kellett ehhez lecincálni az Alföldre színjátszásunk nagyjait, holott búval bélelt ábrázattal fel-alá sétafikálni Jóskapista bácsi is tudott volna bármelyik faluból, és ő még tájszólással is beszélt volna.
Jancsó valami tisztaságmániás lehetett, mert úgy felsepertette az egész Hortobágyot, hogy hasra esik rajta a légy. Már ha lenne a filmen a légy. Nincs ott se légy, se por, se fűszál, se madár (csak végtelenített madárcsicsergés), meg néhány izzadásmentes ló (vajon mit legeltek ott?).
Borzasztóan fárasztóak ezek a végehossza nincs snittek, a természetellenes párbeszédek, a mesterkélt reakciók, semmi se hat igazinak, főleg az a papírmasé-szerű tanya nem, na de mindegy, már megállapítottuk, hogy Jancsó nem nekem való.

2016-03-08 01:51:21 hattori (5) #65

Scorsese ratapintott a lenyegre mikor azt mondta a film kapcsan:"a kamera mozgasa a pokhaloban valo mozgashoz hasonlithato".

2016-01-23 16:41:33 maci (5) #64

A korai Jancsó nekem sokkal jobban bejön, mint a későbbi színes-szagos-zavaros-vicces.

Ezt a filmjét nagyra tartom.
A díszlet megragadóan erős, az arcok mindkét oldalról igen jól válogatottak.

A manipuláció mechanizmusa követhető.

A befejezése igen tanulságos....

2014-12-16 07:00:20 Jereváni Rádió (3) #63

A történelmi kosztümös filmeket nem párhuzamba akartam vonni, csak annyiban, hogy azok a filmek is, meg a Szegénylegények is hasonló korban játszódnak. Jó az Egy magyar nábob/Kőszívű ember fiai/Kárpáthy Zoltán annyira nem, mert az inkább reformkor, a de a Vadon például igen. Az összehasonlítás csak annyiban állott, hogy lehet, hogy már kicsit porosak ezek a filmek (András Ferencé szerintem nem!), de még mindig ezerszer nézhetőbbek, mint Jancsó sivár pusztulatos Szegénylegényekje.

Abban nagyjából egyetértünk, hogy Jancsónak a Rózsa Sándor kora csupán egy adott keret, ő sokkal inkább általában véve a zsarnokság allegóriáját rögzítette a filmjében. Gondolom ezt a célt szolgálta, hogy a vallató tiszt mindig más volt, a zsarnokság arctalanságát akarta ezzel megmutatni, hogy nem lehet egy konkrét archoz kötni az elnyomást. Bár lehet csak annyi történt, hogy soha nem ért rá az aktuális színész, és mindig más ugrott be helyette, Jancsó meg mondta, hogy nem baj, jól leszel te is! :) Ki tudja? Jancsónál tényleg nem lehet tudni. :) Visszatérve az allegóriához, akkor hasonlítsuk össze egy másik allegorikus zsarnokságot bemutató filmmel: Az ötödik pecséttel. Ott sem a nyilas rémuralom a lényeg, bár elhangzik ugyan benne Huizinga, Ortega (A tömegek lázadása), de az tényleg játszódhatna egy egyiptomi fáraó udvarában, Neronál, a szovjet gulagon, dél-amerikai junta vallató pincéjében, vagy ha aktuálisak akarunk lenni a CIA-nál, a guantanamoi támaszponton. Tízezer, milliószor jobb film, mint a nézőtaszító Jancsó-film.

”'56, oké, benne van, de ahogy írtad is, őt e film kapcsán és a későbbi (külföldi) műveiben is észrevehetően a történelem általános tendenciája, a hatalom és a különféle (lázadó) csoportok kapcsolata érdekelte. Ezt elemezte, és erre ez a legmegfelelőbb forma. Így tud univerzális lenni, hogy nem emel ki karaktereket, nem akarja, hogy azonosulj bárkivel is (minthogy Jancsó egyaránt aljasnak mutatja be a hatalmat és a meghunyászkodó, áruló, egymást besúgó rabokat). Várkonyi filmjei, a Vadon, de még talán Sára Sándor 80 huszárja is csupán a felszínt kapargatják.”

A fene tudja. Önmagában nézve nem lesz felnőttebb, érettebb, művészibb, mélyebb, ha úgy mutatunk be egy szituációt, hogy mindenki rohadt, szemét, aljas. Ha jól van megcsinálva, lehet ennek is művészi értéke (lásd pl.: Nem vagyok a barátod Pálfitól), de önmagában véve ettől én nem esek hasra. Pl. Puzsér is váltig állítja úton-útfélen, hogy a Gyűrűk ura csak egy mese, mert ott alig hal meg a jók közül valaki, és a Trónok harca az az igazi, mert az a felnőtt verziója. Totális tévedés ez a hozzáállás, hogy az úgymond a nem meseszerű, keserű, cinikus verziót felmagasztaljuk egy esztétikailag magasabb szintre. Nem igaz. Nem annak van művészibb értéke, mert valaminek a bemutatása cinikusabb, hétköznapibb, keserűbb, aljasabb. Mondom, ha jól csinálják, lehet művészi értéke. Ha nem, akkor abból nem lesz művészet, csupán a giccs fordítottja. A giccsben ugye minden és mindenki boldog és derűs, a giccs ellentettjében meg szomorú, lehúzó, depis, aljas, és szemét. Ez utóbbi sem művészet önmagában véve.

előzmény: Tenebra (#62)

2014-12-15 14:16:22 Tenebra (5) #62

Szerintem nem szerencsés a történelmi-kosztümös műfajfilmekhez hasonlítani Jancsó filmjét, és ezzel számon kérni rajta, hogy "unalmas" (tudom, te nem ezt kérted számon a filmen - de az összevetés miatt mégis ez lesz a fő különbség a Kőszívű ember fiai, a Vadon és a Szegénylegények között). Jancsó vállaltan nem könnyű filmet akart készíteni. '56, oké, benne van, de ahogy írtad is, őt e film kapcsán és a későbbi (külföldi) műveiben is észrevehetően a történelem általános tendenciája, a hatalom és a különféle (lázadó) csoportok kapcsolata érdekelte. Ezt elemezte, és erre ez a legmegfelelőbb forma. Így tud univerzális lenni, hogy nem emel ki karaktereket, nem akarja, hogy azonosulj bárkivel is (minthogy Jancsó egyaránt aljasnak mutatja be a hatalmat és a meghunyászkodó, áruló, egymást besúgó rabokat). Várkonyi filmjei, a Vadon, de még talán Sára Sándor 80 huszárja is csupán a felszínt kapargatják.

Számomra ilyen mélységben, ilyen szuggesztíven egyik film sem tudta megmutatni, hogy milyen rohadék mindenféle hatalom. Mondják a műveire, hogy rohadtul önismétlők, de Jancsó csak azért csinálta lényegében ugyanazt - más közegben, hogy rámutasson: a hatalom nem más, semmikor sem. Ezért járja végig a magyar történelmet az 1860-as évektől a rendszerváltásig életművében, és ezért nyúl kortárs vagy történelmi-mitológiai témákhoz is (pl. Szerelmem, Eleketra, A zsarnok szíve).

Nyilván, akit nem tud megfogni ez a stílus, ez a szenvtelen, szinte fájóan minimalista forma, annak mindez csak unalmas össze-vissza járkálás és svenkelés/zoomolás. S nyilván, a szélesebb közönség számára emészthetőbbek az olyan klasszikus mesék, mint a Vadon vagy az Egy magyar nábob. Ha viszont képes elkapni a film, a Jancsó-filmek hangulata, akkor egy rendkívüli mélység tárulhat fel.

De a lényeg, hogy szerintem nem egy kategória a történelmi kalandfilmekkel. A történelem itt tényleg csak ürügy arra, hogy bizonyos modelleket működésbe hozzon. Jancsó Szegénylegényekje nem anti-műfajfilm vagy anti-western (sokak westernként is elemzik külföldön - bizarr), nem demitologizálni akar egy mitológiát. Jancsó teljesen más minőséget hoz létre. A Szegénylegények, ha nem a Kádár-korban készül, tán még játszódhatna 1958-59-ben is, Recsken vagy más munkatáborokban.

előzmény: Jereváni Rádió (#61)

2014-12-14 21:15:42 Jereváni Rádió (3) #61

Kegyelemhármas, de csak a vége és a színészek miatt. Továbbra is talány számomra Jancsó munkássága, ami inkább a totális blöffhöz áll közelebb, mintsem a valódi művészethez. Értem én, hogy a Várkonyi-féle Jókai-adaptációk után ki volt éhezve a közönség valami újra meg formabontóra, meg hogy annak idején az emberek érezték az ötvenhatos áthallásokat (bár szerintem inkább az elnyomásról szól általában véve, mintsem szimbolikusan a forradalomról, de ez legyen nyugodtan az én tévedésem), de tetszik nem tetszik a "klasszikus" filmadaptációkat (Aranyember, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, stb.) a mai napig szívesebben nézem meg akár többször is, minthogy a Szegénylegények végtelenül nyomasztó, sivár, vontatott és a legtöbbször unalomba fulladó jeleneteit még egyszer végigszenvedjem. Ha már az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése utáni elnyomás és magyar film, akkor sokkal inkább ajánlom András Ferenctől a Vadont, milliószor jobb film.

2014-02-19 16:42:22 csabaga (3) #60

Én szeretem,csak nem értem.:)

2014-02-19 01:14:41 Tenebra (5) #59

Ez a film még mindig kiváló. Így újranézve még több mindent fedeztem fel benne.

Érdekes, hogy nemcsak formailag izgalmas (habár ez még kismiska a sok vágásával a Még kér a nép vagy a Sirokkó kevés, de hosszú beállításához képest), de történetében is meglehetősen érdekfeszítő. Hiszen az egész egy nyomozásról szól, ki kell deríteni, hogy kik voltak Rózsa sándor emberei. Igen ám, de közben meg a sok szerencsétlent kijátsszák egymás mellett, s ők kényszerülnek nyomozásra, beköpésre. Szépen egymás ellen fordul mindenki. Ez az igazi, jól működő módszer a rendszer ellen lázadó elemek megdöntésére. Hiszen, ha csak szimplán kivégeztetik őket, akkor a maradékban még erősebb lesz a düh és gyűlölet, így a lázadás folytatódik. Így viszont egymásra lesznek dühös. Oszd meg és uralkodj - bevált taktika, mely a mai napig kiválóan működik (lásd a mai Magyarországot, ahol bár már nagy a kiábrándultság, de még mindig divatos, hogy politikai pártállás miatt utálják egymást az emberek).

S mikor a végén leesik, mire ment ki a játék... Nagyon durva, mindfuck. :D Majd felcsendül a birodalmi himnusz. Nem tudja az ember, hogy szörnyülködjön vagy röhögjön kínjában.

Nagy film, na. Sokat veszít az, aki nem szereti/nem érti Jancsót.

2014-01-24 23:07:43 lonecoyote (5) #58

Ezzel minddel egyetértek, de attól tartok, itt most, ennél a filmnél, nem sikerült a felszín alá nézned. Ez meg az én véleményem.

előzmény: Groenendael (#57)

2014-01-24 18:18:29 Groenendael (3) #57

Nem csak ebben az esetben, hanem általánosságban igaz, hogy a filmekről saját magam alakítom ki a véleményemet, és nem azon gondolkozok, hogy vajon a rendező mit gondol. Onnantól kezdve, hogy a filmet megcsinálták, a mű elválasztódik az alkotótól, a fogyasztó úgy értelmezi, ahogy akarja. Hogy a rendező mit gondolt, az az ő dolga, attól a pillanattól kezdve, hogy kikerült a kezéből a darab, már az egyénre tartozik, hogy hogyan értelmezi. Nem is akarom "jobban tudni" Jancsónál, mert nem is érdekel, hogy neki mit jelent a film. Valóban nem arra figyelek, hogy ő mit akar mondani - már ha akar egyáltalán mondani valamit, és nem a közönségre bízza a véleményalkotást -, arra figyelek, hogy nekem mit jelent, amit látok. Nem mások véleményéből gyúrom össze puzzle-szerűen a sajátomat, hanem az önálló benyomásaim alapján. Éppen ezért ösztönzöm arra nézőtársaimat, hogy ne dogmákhoz kössék magukat, hanem bátran alkossanak önállóan véleményt, és ez az élet többi területeire is messzemenőkig vonatkozik.

2014-01-24 00:22:27 lonecoyote (5) #56

Az egykori szabadságharcosok nem találják helyüket, bűnbe keverednek, téblábolnak a kietlen pusztában, elárulják, eladják magukat, mert nehéz az élet, a félelem irányít és a hatalom nem hagy békén. Milyen élet marad annak, marad-e valamilyen, aki ilyen körülmények között akar őszinte életet élni? Erről szól ez a tragikus, félelmetes, fekete-fehér filmköltemény, de itt vagyunk mi kétezerakárhányban, és leragadunk a betyároknál meg azt gondoljuk, hogy az áruló az aljas rosszember, a vallató meg az egyenes zseni. Nem mintha bármelyikünk kényszerült volna szabadságharcolni, vagy azután megalkudni vagy bűnözni, vagy vallatókamrába. Nem, de mi jobban tudjuk Jancsónál, a filmjénél, annyira, hogy oda se figyelünk rá, hogy mit, mégis mit is akar mondani, mert itt mi kétezerakárhányban olyan bölcsek vagyunk, mint még soha senki a történelemben...

2014-01-23 22:42:27 Groenendael (3) #55

Honnan tudod, hogy én milyen körülmények között nőttem fel? Nem gondolom, hogy az országnak ama régiója, amelyben felnőttem, kimondottan fejlettebb lenne, mint Szeged környéke. Ott is ugyanúgy laktak szegény emberek, nem csak Rózsa Sándoréknál, mégsem választja mindenki a bűnözést - sajnos vannak/voltak, akik igen -, mint alternatívát. De ennek már tényleg nincs köze a filmhez, ez morális kérdés, az egyén neveltetésétől is erősen függ.

Akik a filmben a cumi kellemetlenebb oldalán álltak, szerintem egyáltalán nem áldozatok. Azok voltak az áldozatok, akiken ők a fosztogatásaik során gátlástalanul átgázoltak. A hatalom valódi áldozatait ne a bűnözőkkel akarja már bárki allegorizálni. Ezek a bűnözők nem a hatalom ellen támadtak, ezek a hozzájuk hasonló kisembereket ugyanúgy fosztogatták, gyilkolászták, szó nem volt itt a "hatalom" elleni lázadásról. A szabadságharcban ugyan szerepet vállaltak Rózsáék, mivel az OHB így felmentette őket. De a betyárkodásuk során nem a rendszer megdöntésére törekedtek, hanem a rablásra, aminek az egyszerű, becsületes emberek is kárvallottjai voltak.

előzmény: lonecoyote (#54)

2014-01-19 22:55:02 lonecoyote (5) #54

"A lány vesszőzése tényleg durva, de én pont úgy értelmeztem a filmet, hogy a bűnözők megátalkodottsága miatt nem halad az ügy, és pont ezért kényszerül az igazságszolgáltatás kollektív büntetésre, mert az egyénekkel nem tudtak boldogulni, és megunták a lelkiismeretlen csőcselékkel, mindenféle csúszómászó férgekkel való hasztalan vesződést."

Ja, sok ilyen helyzet volt a történelemben, amikor "nem haladt az ügy". Mondjuk '56 után is. De ha nem akarod látni a hatalom embertelen voltát, akkor ez nem a te filmed.

"De mondom, ha majd téged is kirabol egy modern Rózsa Sanya, akkor is kéretik így hozzáállni a bűnözéshez és más tulajdonának - alkalmanként életének - elvételéhez :D"

Ha majd te is olyan helyre születsz, mint egy bűnöző, egy Rózsa Sándor, akkor is kéretik így hozzáállni más tulajdonának és életének tiszteletéhez. Ha mondjuk nyomorúságosan nőttél volna fel, hasonlóan nyomorúságos példát látva szüleidtől, környezetedtől, és látva azt, hogy más meg beleszületik a jólétbe, akkor vajon nem éreznéd azt te is, hogy ez az igazságtalan, nem a lopás? De mondjuk ennek semmi köze a filmhez. Annak viszont annál inkább, hogy felesleges rajta számonkérni a történelmi hűséget, a betyárok pontos, valósághű ábrázolását, mert ez egy bevallottan áltörténelmi film. Csendőrség például még nem is volt abban az időben, amikor játszódik. Itt tehát nem a történelmi események hiteles, pontos megmutatása a cél, hanem a hatalom és áldozatai örök viszonyának ábrázolása.

előzmény: Groenendael (#51)

2014-01-18 21:42:47 Groenendael (3) #53

Nem a hatalom gyakorlói ölték meg Gajdort sem, nem lett volna kötelező a többiek részéről.

előzmény: Paul Ricard (#52)

2014-01-18 21:34:41 Paul Ricard (5) #52

Tehát Jancsó azt ábrázolja, hogy a hatalom gyakorlói mindenféle csúszómászó férgekkel szemben kénytelenek a legaljasabb módszereket is bevetni az igazság nevében. No comment.

előzmény: Groenendael (#51)

2014-01-18 12:38:09 Groenendael (3) #51

A lány vesszőzése tényleg durva, de én pont úgy értelmeztem a filmet, hogy a bűnözők megátalkodottsága miatt nem halad az ügy, és pont ezért kényszerül az igazságszolgáltatás kollektív büntetésre, mert az egyénekkel nem tudtak boldogulni, és megunták a lelkiismeretlen csőcselékkel, mindenféle csúszómászó férgekkel való hasztalan vesződést. A nyomozók próbálják őket egymás ellen fordítani, minél magasabb szintre fokozni a pszichikai hadviselést, de csak nem haladnak az egésszel, és csak pang az egész, ahelyett, hogy mindenki elmondta volna, hogy mi történt, ehelyett csak ténferegtek a falak között. Én egyáltalán nem tudtam a betyárokkal azonosulni, bár kétségtelen, hogy a népi folklórban egy jópofa jelenségként maradt meg az utókornak. Éreztem a filmben egy kis móriczos feelinget, hogy a hidegvérű bűnöző lelkivilágára, lelkiismeretére próbálnak hatni, de a filmbeli figurák még erre sem igen hajlanak.

előzmény: Paul Ricard (#50)

2014-01-18 12:17:41 Paul Ricard (5) #50

Jó, de ez nem a valóság, nem egy dokumentumfilm, hanem egy játékfilm, amiből tisztán kiderül, hogy nem csak a közveszélyes bűnözőket intézik el.

előzmény: Groenendael (#49)

2014-01-18 11:53:08 Groenendael (3) #49

Nem mindig objektívek, de a betyárok esetében konkrétan azok. Értem, hogy 150 év elteltével, kényelmes távolságból a betyárságról egy jópofa kép alakult ki a mai ember fejében, mert elvették a gazdagoktól, odaadták a szegényeknek, hol itt a gond? Hát persze... Azért a valóság nem egészen erről szólt, Rózsa Sándor különösen a közveszélyesebb fajtát képviselte. De mondom, ha majd téged is kirabol egy modern Rózsa Sanya, akkor is kéretik így hozzáállni a bűnözéshez és más tulajdonának - alkalmanként életének - elvételéhez :D

előzmény: Paul Ricard (#48)

2014-01-18 09:07:16 Paul Ricard (5) #48

Értem, szóval naiv vagyok, mert a betyárokat romantizálom, ellenben te roppant realistán közelíted meg a dolgokat, amikor a mindenkori adminisztrációt objektív szervként tünteted fel.

előzmény: Groenendael (#44)

2014-01-18 05:11:02 Groenendael (3) #47

Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy a gyilkosokkal szimpatizáljak, az egész film során azért szorítottam, hogy göngyölítsék fel az ügyet. Kínosan lassan csordogált a film, és nem haladt előre a dolog - a csattanós vége miatt adtam neki 3-ast -, a nyomozók is tanácstalanok, próbálnak pszichikai hadviselést folytatni, de csak nem sikerül egyről a kettőre jutniuk. Végül egy huszárvágással hagyják a francba az egész addigi koncepciót és a vacakolást, amivel tényleg nem haladtak előre egy tapodtad sem. De a tehetetlenségük ellenére is végig nekik drukkoltam a film során. Persze nem mindig vagyok ezzel így, a rémusz bácsis mesékben például mindig a rókának drukkoltam :D

előzmény: JeszKar (#7)

2014-01-18 04:44:07 Groenendael (3) #46

Én már nagyon erős fenntartással kezelem ezeket a kádár-allegóriás belemagyarázásokat, nem csak ennek a filmnek a kapcsán. Manapság mindenben kádáros allegóriát és mögöttes mondanivalókat keresnek, néha jogosan, néha erőltetetten. Nagyon szimpatikus volt Szörényi Levente, aki cáfolta, hogy az Illés zenekar egyik slágere bármilyen mögöttes tartalommal bírna. Egy lányról és egy fiúról szól, semmilyen allegóriát nem szándékoltak a szöveg megírásakor - nem minden számuk volt persze ilyen, allegóriáztak ők Bródy-val rendesen, csak más dolog a valós allegória és más a belemagyarázás -, és ez számomra rendkívül szimpatikus dolog. Utólag már mondhatna bármit, hogy igen, micsoda ellenálló szöveg blablabla, mese mese mátka, és nem, simán cáfolta. Korrekt. Az allegóriát persze keresheti az ember bármiben, csak ne paranoid módon. Ettől persze lehet ez a film allegória, meg egyébként is mindenki akként értelmezi, amint akarja. Számomra egy konkrét történelmi esetet feldolgozó lélektani mű, amit kiválónak tartanék, ha nem lenne ennyire magas az üres járatok aránya.

előzmény: zéel (#3)

2014-01-18 04:39:21 Groenendael (3) #45

A Kádár-érában az ÁVO már rég nem létezett.

előzmény: ronin07 (#2)

2014-01-18 04:26:13 Groenendael (3) #44

A mindenkori adminisztráció szerint a bűnöző az, aki bűnözik, remélhetőleg ez nem is fog változni. Akkor is, most is, általában bűnözőnek kezeltetik az, aki más tulajdonát törvénytelenül elveszi, életét kioltja. Szerintem ez - a rendfenntartás szükségessége mellett - a civilizációnk által általánosan elfogadott értékítéletben gyökerezik. Szerintem nem az a bűnöző, aki a bűnözést szankcionálja. Nem tudom, ha téged kirabolna egy modernkori Rózsa Sándor, mit szólnál hozzá. Úgy fordulnál-e az igazságszolgáltatáshoz, hogy kérem, tisztelt bíróság, maguk a bűnösök, ezt az ártatlan jótét lelket meg tessék már elengedni, hát nem ő a bűnös, hagy raboljon már még többet.

Azt meg, hogy mi alapján kell eldönteni, ki a bűnöző, ki nem, szerintem az alapján, hogy bűnözött-e, vagy nem. Ha bűnözött, akkor igen, ha nem, akkor nem.

előzmény: Paul Ricard (#14)

2013-03-24 21:58:26 deviant (5) #43

kőkemény film megdöbbentő tanulsággal. sok film készült a totalitárius rendszerekről világszerte, és a szegénylegények az egyik legkiemelkedőbb remek ezeknek. játszódjon a film bármelyik korban, teljes nyilvánvaló, hogy a film a jelen tükörképe. és hiába majd' 50 éves a szegénylegények, nem fog rajta az idő!

2013-02-19 09:15:16 zéel (5) #42

Érdekes és elgondolkodtató, amit írsz. Sőt, attól tartok, hogy egy nagyon pontos leírása a magyar "elit" észjárásának.
Az emberek masszája csak bábok gyűjteménye, az ő magatartásuk nem érdekes, mivel madzagon rángatottak.
Így aztán az sem meglepő, hogy ezzel a filozófiával sikerült véghez vinni K-Európa egyetlen olyan rencerváltását, amiben csak díszletként szerepelt a nép. (A "bölcs".)
Mindenesetre, egy fontos, új megközelítést adtál Jancsó (még értelmezhető) életművéhez. Kedvet csináltál egy újra nézéshez. Kösz!

előzmény: Tenebra (#41)

2013-02-18 23:42:23 Tenebra (5) #41

Ha már ennyit beszéltünk arról a jelenetről: (aki nem látta, ne nézze meg) Szegénylegények vége .

Nos, igen, ez erősen cinikus jelenet. Elhangzik a Kossuth-induló, nagy öröm, azt hiszik, megszabadultak. Ám a hatalom nem ilyen, a hatalmat nem érdekli a pórnép, csak azok, akiknek neve van. Így a "csapatot", melybe névtelen egyének olvadnak be, nem kíméli, mivel úgyis elfelejtette őket a történelem. Majd felcsendül az osztrák birodalmi himnusz. :DDD

Amúgy én nem ezt érzem, hogy "jobb a hatalommal jóban lenni". Az igaz, hogy szereplői sokszor ezt csinálják a filmekben. De szerintem Jancsót nem ez érdekelte. A filmjeiben sokkal hangsúlyosabb, hogy hiába jönnek lázadók, ha ők kerülnek a vezetőségbe, ugyanolyan diktátorok lesznek, mint akiket megdöntöttek. Nála ez a lényeg, nem az egyéni küzdelem vagy az egyéni cselekedetek. Az őt nem érdekelte a "normális" filmjeiben, hogy egy ember vagy egy csoport behódol. Jancsó mindig is annak szentelte filmjeit, hogy a vezetők játszmáit bemutassa. Az emebrek masszája csak bábok gyűjteménye, az ő magatartásuk nem érdekes, mivel madzagon rángatottak. Itt csak az számít, hogy a hatalom vagy a képviselői mit tesznek.

S ez a rendszerváltás előtti életműve lényege. Hogy rámutasson: hiába söpörték el a Horthy- és a nyilas rendszert, a balodali berendezkedés is kudarcot vallott és cseppet sem jobb. Ennek talán legdirektebb megnyilvánulási módja a Csillagosok, katonák, a Csend és kiáltás valamint az Égi bárány, melyek konkrétan a fehér vs. vörös küzdelemről szólnak. Az Égi bárányban a vörösök bénák, a fehérek diktátorok. De a korabeli értelmezésekkel ellentétben (mondjuk nem is írhattak volna mást...) itt a fehérek koránt sem a Horthy-rendszert jelölik, hanem az aktuálisat. A hegedűs ott egy igen hatékony manipulátor, egy jó játékos, amilyen Kádár puhadiktatúrájának vezetői voltak. Kívülről minden okét kell mutatni, belülről viszont nem különbözik a rendszer az elődöktől.

Itt is ez a lényeg szerintem, hogy a hatalom külsőségekre megy rá. Rózsa Sándort felmentik, a csapatát nem. Volt ilyen sokszor. Bár az igen érdekes, hogy 56 után Nagy Imrét pont, hogy kivégezték... De már csak a kultúrpolitikára is áll ez, hogy bizonyos filmeket, melyek rendszerkritikusak voltak, átengedtek csak azért, hogy azt mutassák: itt demokrácia van... Aha. :D A Kiegyezés meg a filmbeli amnesztia is erről szólt. Ha Sándor életben marad, akkor annak híre megy, és a nép azt látja, hogy milyen kegyelemmel teli Ferenc József. Ám az nem fog kiderülni, hogy az embereinek annyi... :D

előzmény: zéel (#40)

2013-02-18 11:20:41 zéel (5) #40

Jancsó nem "erősen ironikus", hanem erősen cinikus. Az én megfejtésem az ő metaforáira (majd blöffjeire), hogy jobb a hatalommal jóba lenni, mint ugrálni. (Az persze egy külön történet, ha a hatalom nem akar veled, a Nagy Művésszel jóba lenni.)

előzmény: Tenebra (#36)

2013-02-18 09:53:42 Tenebra (5) #39

Ezt nem tudtam. Számomra teljesen egy evangélikus istentiszteletet idéző orgonajáték benyomását keltette, ezért is írtam, hogy templomi. :D De akkor így még bizarrabb az utolsó jelenet.

előzmény: tractorking (#38)

2013-02-17 22:00:56 tractorking (5) #38

Hát, nem éppen "templomi" dallam az, hanem az Osztrák Császárság akkori himnusza, a 'Gott erhalte Franz den Kaiser'. Így a képek hatását tökéletesen alátámasztja.

előzmény: Tenebra (#36)

2013-02-16 14:26:24 critixx (5) #37

Annyiban simán köthető Fellinihez, sőt Pasolinihez, hogy egy sajátos magánmitológiai világot épít fel, amit a történelem és folklór, mitológia elemeiből gyúr össze. De inkább azt mondanám, hogy Jancsó "a magyar és univerzális Jancsó".

2013-02-16 14:09:25 Tenebra (5) #36

Jancsó mint magyar Fellini? :D Nem tudom. Inkább a "magyar Antonioni"-nak mondanám. Bár kétségtelen, hogy a 80-as évektől ő is erősen ironikus lesz, azok a filmjei már valóban mutatnak némi kapcsolatot Fellinivel. Bár szeritnem amúgy a két alkotó nagyon távol állt egymástól stílusban és világlátásban is. Illetve igen, a 80-as évekbeli filmjeiben keveri Jancsó is a fikciót és a valóságot (a tévék behozásával). Főleg a Szörnyek évadjában, ahol konkrétan eldönthetetlen, mi a valóság és mi a fikció. Az a leginkább "8 és 1/2-es" :D.

Szerintem a zenét és a táncot itt még tudatosan kerülte. EKkor még inkább Antonioni-féle minimalista stílussal bírt, nem annyira a későbbi folklorisztikussal. Itt funkciója van annak, mikor felzendül a harsona vagy a trombita, illetve a katonai ének a végén. Vagy az orgona. :D Az rendkívül zseniális, mikor a végén kihirdetik, hogy Sándor katonáit besorozzák, felmentik, kivéve... :D és akkor megszólal a templomi orgonálásra hasonlító dallam . Mintha egy szentmise lenne, közben meg ugye egy halálos ítélet hangzott el. Szerintem pont emiatt van nagy jelentősége annak, hogy csend van végig, és szinte csak a zörejek és zajok, meg az utasítások hallatszanak. Szóval szerintem nem technikai hátrányosság. Sőt, Jancsó úgy tudom, akkoriban is jelentős mennyiségű támogatást kapott. Meg azért a tömegjelenetek és a felépített sánc (ami ugye a valóságban, az 1860-70-es években nem létezett, ezt csak Jancsó találta ki) nem éppen az anyagi problémákról, technikai hiányosságokról tanúskodnak.

Szóval ez igen, Jancsó "hibája". De én nem hibának értékelem, hanem egy jelentős dramaturgiai fogásnak.

Egyébként az tény, hogy "unalmasak" ezek a jelenetek. Habár számomra nem, de az biztos, hogy mint Antonioninál, itt sincs cselekmény igazából, csak epizódok füzére, melyekben megmutatkozik egyfajta nyomozó narratíva. De mi pont nem a nyomozókkal, a zsarnokokkal vagyunk, hanem azokkal, akik után nyomoznak. Csak akik után meg nyomoznak, meg vannak fosztva szabadságuktól vagy a szabad cselekvéstől. :D
A Még kér a népnél is, ha az embert nem érdeklik a szimbólumok és a téma, akkor valóban elég unalmas film, mert végigtáncolják az egészet, ott már annyi cselekményesség sincs, mint itt. :D

Szóval nekem személy szerint ez a minimalizmus tetszik.

előzmény: Dynast Grausherra (#35)

2013-02-16 09:38:30 Dynast Grausherra (4) #35

Nem hiszem, hogy puszta belemagyarázás lenne azt mondani, hogy a pusztán való csámborgás a Kádár-rendszer, és ezzel együtt bizonyára az összes diktatúra, és talán kicsit az egész világ logikátlanságára utalnak. Van is bizonyos szépség ebben az elrendezésben, valaki hirtelen kibukkan a tömegből, jelen esetben például Gajdor, de ez csak ideig-óráig tart, ráadásul azért, mert az életösztöne miatt el kell árulnia a többséget, vagy a Még kér a nép során a hatalom képviselői, akik felbukkannak, majd sorban meghalnak (mint a kasznár, a pap, a gróf).
Valahol itt is felmerült, hogy Jancsó a magyar Fellini, ebben van is valami, bár Fellinit elsőre megkedveltem, Jancsót másodjára sem. Jancsónál is két rétege van a filmnek, ahogy Fellininél keveredik a valóság és az álom (például a 8 és félnél nagyon résen kell lenni, hogy rájöjjünk, most melyik melyik), Jancsónál az egyén és a teljes társadalom, amely utóbbit ő pusztai tömegjelenetben jeleníti meg. Sajnos ez nálam nem menti azon tulajdonsága alól, hogy borzasztóan unalmasak ezek a jeleneteket. Olyanok, mint egy néptáncműsor tévéfelvételei, zene és tánc nélkül. (Legalábbis többnyire ezek nélkül.). Azt nem tudom, hogy ez csak Jancsó hibája, vagy a magyar technika hátrányosabb helyzetének tudhatók be, mindenesetre ez meggátol abban, hogy a Szegénylegényeket zseniálisnak érezzem.

előzmény: Tenebra (#34)

2013-02-15 16:58:52 Tenebra (5) #34

"de nem tudom mire vélni ezeket a pusztában szaladgáló tömegjeleneteket, ezt a jövés-menést. Például nem tetszett az a jelenet, amikor Rózsa Sándor három azonosított embere kivételével a többiket besorozzák"

Ugyebár ezt a korban is egy 1956-metaforaként értelmezték. De számos elemző leírta már, hogy Jancsó filmjei formailag is a kiszámíthatatlan Kádár-rendszerre utalnak. Ezért kell ez a tömegjelenetesdi, meg a folyton mozgó kamera és a vágásnélküliség. A szereplők állandóan mozognak, állandóan változik a tér is, így nincs egy nyugvópont a néző számára. Ahogy főszereplő sincs. Meg a történések is teljesen logikátlanok - direkt. Ezzel pl. amit említettél, szintén arra utal, hogy a diktatúrában, a zsarnokságban nincs logika. Csak találomra szúrnak ki embereket, akiket megbüntetnek. A Kádár-korban is így volt, a filmiparban is. Kérdés, hogy az Egy őrült éjszakát miért nem tiltották be, míg A tanút meg miért? Vagy ott van a szintén azonos évben készült Bástyasétány 74 és a Holnap lesz fácán esete. Előbbit betiltották, utóbbit nem. Pedig mindkettő csípős rendszerkritika. Logika nincs a Kádár-korban, teljesen kiszámíthatatlan a hatalom.

Éppen ezért sem lehet sokáig senki főszereplő. Mert az élet nem olyan, mint a filmek, hogy tudjuk, a főhős nem halhat meg, vagy legalábbis csak a film végén, hősi önfeláldozás miatt. Itt akit egy ideig követ a kamera, azt egy másik jelenetben agyonlövik.

Ez persze belemagyarázásnak tűnhet, de mivel ezek szisztematikusan feltűnnek filmjeiben (ezért is éri a vád, hogy minden filmje UGYANARRÓL szól, azaz önismétlő :D), de még maga Jancsó is megerősítette, így megállja a helyét az elemzés. Meg valóban akkor is Jancsónak be kellett vallania a nyilvánosság előtt, hogy ez nem 56-os allegória, különben betiltották volna a filmet. Mert, hogy nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy az. :D (48/49-es szabadságharc után vagyunk, a megtorlás időszakában, még a Kiegyezés előtt - 1956-1963 között ugyanez volt, mint 1849-1967 között).

2013-02-15 15:39:13 Dynast Grausherra (4) #33

A Még kér a nép után közel egy év kellett, mire újból megpróbálkoztam Jancsó művészetével. Igaz, hogy annak kapcsán is megállapítottam, hogy vannak zseniális rendezői lépései, de azt a filmet éppen csak kibírtam valahogy. A Szegénylegények viszont nagyon tetszett, körülbelül az utolsó fél óránál kezdtem érezni, hogy ez már megint nem nekem való. A második Jancsó filmem után azt tudom mondani, hogy amikor egy-egy embert ábrázol (mint itt a Görbe János által zseniálisan alakított Gajdor, vagy a vallatási jelenet) kiváló, de nem tudom mire vélni ezeket a pusztában szaladgáló tömegjeleneteket, ezt a jövés-menést. Például nem tetszett az a jelenet, amikor Rózsa Sándor három azonosított embere kivételével a többiket besorozzák. Ezek a pusztai tömegjelenetek nálam erősen rontják az összhatást, ugyanígy volt a Még kér a nép során, csak ott ezek a jelenetek a film túlnyomó részét teszik ki, itt viszont aránylag alacsony mivoltuk miatt jóra tudom értékelni az alkotást.
Most már biztos, hogy sosem fogom Jancsó munkásságát teljes mértékben megkedvelni. Egyrészről tényleg elismerem a zsenialitását (a Még kér a nép során is nagyon tetszettek a hatalom alakjait bemutató jelenetek), másrészről borzalmasan unalmasnak találom ezeket a pusztai, talán kissé stilizált jeleneteket, amiknél folyton azt érzem, hogy lerombolják, amit a film addig felépített.

2012-09-22 16:36:52 Xuja (4) #32

Hosszú beállítások, minimális cselekmény és a filmzene szinte teljes hiánya: ennek ellenére a film első fele a feszültségábrázolás magasiskolája. A végéhez közeledve sikerül azért a nézőt kissé elaltatni, hogy aztán a befejezés arcon csapjon, mint egy pofon. Jancsó méltán elismert munkája ez.

2011-09-30 22:19:19 zéel (5) #31

Én meglehetősen régen láttam ezt a filmet. Újra nézésre vár régóta a DVD. (De valahogy nincs túl nagy kedvem már Jancsóhoz.)
Ezért inkább kérdezek, mint állítok:
nincs egy olyan olvasata - előre is mondom, számomra nem túl szimpatikus olvasata - ennek a filmnek, hogy kár ugrálni, úgyis az erősebb kutya...!? (Vagy ahogy az egyik "jeles" politikusunk mondta: merjünk kicsik lenni!)

2011-03-03 09:08:37 BonnyJohnny (4) #30

A viszonylagos cselekménytelensége és unalmassága mellett lenne még egy észrevételem:
Ezek az emberek gyilkosok voltak. Mind, egytől-egyig (már azok akik a végén ott voltak... a többiek a börtönben lehet, hogy csak rablók, de azokat nem is akasztották fel) És 20 évvel a szabadságharc után! Nincs semmilyen morális alapjuk. Egyszerűen bűnözők, és kész. Úgy hiszem, JeszKar ellenvéleményesei is rossz néven vennék, ha, mint ellenálló lelőném a szüleiket, mert kommunisták voltak... vagy, mint ÁVH-s, mert nem voltak azok. Aztán mondanám, hogy ez a rendszer elítél, pedig a korábbiban hős lettem volna... nem hiszem, hogy meggyőző érvnek tartanák. A kötél általi halált elítélem, de ugyanúgy a villamosszéket is, pedig az még ma is van. Ez egy büntetési forma, ami mai moralitással már nem elfogadható. De ez a kor hibája volt, nem a rendszeré. Megjegyzem a szabadságharcot leginkább istenítő (kokárdával és Kossuth címerrel járó) politikai nézetet vallók között hallani leggyakrabban azt, hogy állítsuk vissza a halálbüntetést. Na most vagy nem látták a filmet, vagy nem értették meg...

Semmilyen csendőri túlkapást nem vettem észre a filmben! (Kivéve a vesszőfutást egy hozzátartozón... azt nem kellett volna.) A vallatások szerintem zseniálisak voltak. Én marhára megkedveltem mind a három-négy vallatót. Profik voltak. Semmi erőszak, csak lelki terror, és a delikvensek vallottak, mint szajha a papnál, és beárulták a társaikat sec perc alatt. Ellenben az ellenállók, ahogy sorra mártották be egymást... mondjuk az én szememben nem rontott a renoméjukon, én eddig is tudtam, hogy a hős és a szabadságharcos messze nem ugyanaz a kifejezés. (Ezzel a legtöbben nincsenek tisztában... és a lila köd csak egyre nagyobb, minél távolabbra nézünk vissza az időben.)

A vége pedig egy zseniális húzás a vallatóktól. Semmi kínzás, semmi terror, csak az elme diadala. Mondjuk a film vége nagyon megható, pont akkor látszik, hogy ezek a bűnözők nem annyira elvetemültek, és akkor látszik, hogy a "törvény emberei" mindenre képesek. Az biztos, hogy a "Kossuth Lajos azt üzente" című nótáról mostantól ez a film, és ezek a derék "bűnözők" fognak eszembe jutni: a szegénylegények. (Mint mondtam, nekem ez a film nem rontott a renoméjukon, eddig is tisztában voltam a hibáikkal, tudom, hogy ezek az emberek szabadságharcosok, és tisztelem őket ezért.) És az is, hogy a szabadságharc utáni rendteremtésben sokan haltak meg, akik nem érdemeltek volna halált, és sok olyan is, aki ártatlan volt. De ebben a filmben speciel csak az általam fentebb említett kivétel volt az egyetlen ártatlan személy, a többi azt kapta, amit akkoriban a törvény előírt, de az nem a rendszer hibája, hanem egy hibás rendszer. Ja, kérem... ez meg nem újdonság, és '65-ben sem volt az. Az, hogy kimerte mondani, na az volt nagy tett Jancsótól. Akik meg engedélyezték ezt a filmet, mert nem '56-ról szól, azok meg hülyék, de hála istennek, hogy megtették.

2011-02-25 14:19:59 filmkritikus (?) #29

Jancsó nem hülyült el.

előzmény: critixx (#10)

2010-09-16 02:57:15 gaben (5) #28

Nyomasztó, sötét hangulat, boldogtalan, de őszinte parasztemberek, komor arcok, kegyetlen vallatók, és a kilátástalan jövő, mindez a korszak legnagyobb színészeivel. Az egyik legjobb magyar film, történelmi háttérrel és igazi jellemábrázolásokkal. Jancsó nagy mester volt valamikor.

2010-08-20 21:57:53 Kalti (5) #27

Én is hasonlóan vagyok, hirtelen nem jut eszembe bármi, amit a Jancsó filmeknél jobban rühellnék, de a Szegénylegények a magyar filmművészet egyik ékköve, ezt nem lehet elvitatni.

előzmény: Cesare Gonzago (#24)

2010-06-13 00:48:17 Cesare Gonzago (5) #26

Az Oda az igazság!-nak már esélyt sem adtam. Többet ér a papír, amelyre a mozijegyet nyomtatják.

előzmény: Hannibal Lecter (#25)

2010-06-13 00:42:51 Hannibal Lecter (3) #25

Annyiban becsülendő a Szegénylegények, hogy valamifajta motiváltság, illetőleg hatáskeltő szándék egyértelműen kiolvasható belőle. Későbbi filmjei viszont egyértelműen halálos fegyverek - és az a szomorú, hogy kisebb-nagyobb szünetekkel ugyan, de máig érkeznek (legutóbb: Oda az igazság!) a tűrésküszöböt példátlan pofátlansággal puhatoló remekművek.

előzmény: Cesare Gonzago (#24)

2010-06-13 00:32:14 Cesare Gonzago (5) #24

Jancsó valóban felér egy spanyolcsizmával, ettől függetlenül a Szegénylegényeket zseniálisnak tartom. Az elmúlt évtizedben bemutatott filmjeiről inkább ne ejtsünk szót.

előzmény: Hannibal Lecter (#23)

2010-06-13 00:26:56 Hannibal Lecter (3) #23

Jancsóval engem vallatni lehet. Készséggel elhiszem, hogy ő a magyar Fellini, csak nekem ne kelljen megtekinteni ragyogó műalkotásait - mondjuk épp rossz helyen lamentálok, mert ez a filmje legalább nézhető valamelyest.

2010-06-12 23:54:21 Cesare Gonzago (5) #22

Ismét megnéztem a Szegénylegényeket. Nem fog rajta az idő, sőt.

#3 zéel: Te mentegeted a menthetetlent. Zsarnokságra nincs mentség!

2010-05-13 10:16:33 puttancsospeti (?) #21

A Robin Hood kultusz.

előzmény: JeszKar (#20)

2010-05-13 10:14:37 JeszKar (5) #20

Az ilyen nagynevű zsiványokat gyakran egyfajta romantikus képnek tekinteték, nem csak hazánkba, de máshol is (például Jesse James)
critixx: kösz a javítást.

előzmény: puttancsospeti (#19)

2010-05-13 09:31:52 puttancsospeti (?) #19

Állítólag Rózsa Sándort a maga korában Pesten és környékén (kellő arisztokratikus távolságból) istenítették, egy romantikus szabadsághős fenegyereknek tartották.Szegeden és környékén pedig, ahol leginkább működött erős ellenérzéssekkel viszonyultak hozzá. :-)

előzmény: JeszKar (#17)

2010-05-13 09:28:14 critixx (5) #18

Gondolom 1849-et, 1869-et és 1868-at akartál írni. :-))

előzmény: JeszKar (#17)

2010-05-12 21:05:12 JeszKar (5) #17

Milyen ellenállás? Nem 1949-et, hanem, 1969-et írunk, két évvel vagyunk a kiegyezés után, Magyarország jogállam (jó tudom, hogy Kossuth nem fogadták el ezt az állapotot, de ő már nem igen volt kompetens a témában), de természetes ez a rendszer se tűri meg a gyilkosokat. Rózsa Sándor tevékenységét kvázi megbocsátottak a forradalom alatt, és bár utána börtönbe került, 1968-ban amnesztiával szabadult, de utána újra bűnöző lett. Elégé nyilvánvaló, hogy ő és a bandája tevékenységét nem nézték jó szemmel.
És azt mondtam, hogy a módszerek bírálhatók: bírálható, hogy cseleket, hogy besúgót alkalmaznak, de az, hogy a bűnözőket kézre akarják keríteni, az nem.

2010-05-12 20:51:20 Paul Ricard (5) #16

Igen? Egytől egyig, kivétel nélkül, megcáfolhatatlanul? És kit ölnek/ öltek meg (a filmben)?

Ellenben az valóban kiderül, hogy lépre csalják és kivégzik őket.

Továbbá ajánlom figyelmedbe a prológust:

„A múlt század hatvanas évei. Az iparosodás, a gazdagodás, Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Tisza Kálmán kora. 1848 szelleme frázis csupán, mindennél fontosabb a polgári jólét. A nép változatlanul él évszázadok óta. A hatvanas évek derekán az egymást követő ínséges esztendők fokozzák nyomorúságát. Szaporodnak a bűnesetek, szaporodnak a nyomorból való kétségbeesett kitörési kísérletek. A hatalom könyörtelen: a betyárokat, a szegénylegényeket keresi mindenütt. Ők az aktív ellenállás utolsó képviselői: bűnözők a hivatalos közvélemény szemében, szabadságharcosok a nép dalaiban. 1869-ben Ráday Gedeon grófot különleges hatáskörrel kormánybiztossá nevezik ki. Feladata vagyonbiztonságot teremteni. Főcsapása a szegénylegényekre irányul. Eszközeiben nem válogat.”

Az, hogy ki a bűnös/gyilkos- pláne egy ilyen zavaros korszakban- merőben képlékeny, a Sáncban (világ)nézetek összecsapásáról van szó.

előzmény: JeszKar (#15)

2010-05-12 19:56:07 JeszKar (5) #15

Akiket itt látunk gyilkosok voltak.

előzmény: Paul Ricard (#14)

2010-05-12 19:50:31 Paul Ricard (5) #14

Ki dönti el és mi alapján, hogy ki a bűnöző? A regnáló hatalom és a gyakorlói. Ellenben kik a gyilkosok? Akik embereket ölnek.(Jelen esetben tehát a törvény emberei is -bizonyos értelemben-gyilkosok.)

Azt kellene észrevenni, hogy nem minden helyzetben húzhatók éles határvonalak.

előzmény: JeszKar (#13)

2010-05-12 19:02:45 JeszKar (5) #13

Továbbra se értek egyet, a bűnözőket minden rendszerben elfogják, és megbüntetik, nem hiszem, hogy e mögött mögöttes tartalmat kéne keresni.

előzmény: Paul Ricard (#11)

2010-05-12 18:32:16 critixx (5) #12

Pont tegnap olvastam Jancsó interjúját a Playboyban, ott azt mondta, hogy nem kellett sulykolni a párhuzamot, a parabolát. Aki akkor élt, és látta a filmet, az nem hogy tudta, hanem ÉREZTE azt, hogy miről szól. Benne volt a levegőben, a klímában. Az akkori embernek ez teljesen nyilvánvaló volt, mert ebben élt, körülvette őt a dolog. Hozzáteszi, hogy a mai nemzedékek ezt nem értik és nem is érthetik, mert ezt átélni kell. Hát, azt hiszem, igaza van.

előzmény: Paul Ricard (#11)

2010-05-12 18:28:56 Paul Ricard (5) #11

Úgy hiszem, hogy pusztán bemutat egy történelmi képet.

Akkor rosszul hiszed. Ez főleg annak megfontolásával lehetetlen, hogy a Szegénylegények nem képez szigetet az oeuvre-ben, Jancsó a '60-as években fokozatosan közeledett a realizmustól a szimbolizmus felé(akárcsak a "másik oldalról" Pasolini), sorban gyártva az allegorikus, történelmi közegben, játszódó filmeket(vegyük példának csak a következő két vállalkozását: a Csend és kiáltást és a Csillagosok, katonákat, a folytatásról nem is beszélve), amelyekben a mindenkori(és ezzel párhuzamosan: az aktuális) hatalom természetéről is nyilatkozik. A Keleti Blokk rendszeridegen alkotóira pedig a szigorú cenzúra miatt különösen jellemző ebben a periódusban a múlt felé való fordulás Tarkovszkijtól Paradzsanovig, a lengyel iskolát nem is említve.

előzmény: JeszKar (#7)

2010-05-12 18:24:35 critixx (5) #10

Ha manapság ilyen magyar filmek készülnének, nem itt tartanánk... Jancsó elhülyülése előtt azért tudott nagy műveket alkotni.

2010-05-12 18:18:58 Cesare Gonzago (5) #9

Ivan/, egy világ omlott össze bennem. Miért egyes?

előzmény: Ivan/ (#8)

2010-05-12 18:01:50 Ivan/ (1) #8

Csak úgy kíváncsiságképpen, Iván nálad miért egyes?

Nem igazán tudnám megindokolni, mert jó pár évvel ezelőtt láttam. Emlékszem piszok nehezemre eset végignézni, és valami hihetetlenül fárasztó dögunalmas valaminek maradt meg bennem.

előzmény: JeszKar (#7)

2010-05-12 17:31:01 JeszKar (5) #7

Véleményem szerint Jancsó blöfföl, szerintem nincs igazán áthallás se a Rákosi pláne nem a Kádár korszakkal. Úgy hiszem, hogy pusztán bemutat egy történelmi képet. Igaz a katonák kegyetlenül bánnak a foglyokkal, és komoly pszichológia hadviselést folytatnak velük szembe, de ha úgy vesszük ezek az emberek mégis pusztán bűnözők és gyilkosok. Nem válogatnak az eszközben, mindent megtesznek, hogy kézre kerítsék a bűnösöket, de a módszereik miatt velük se érezhet feltétlenül szimpátiát az ember (bár azért azt megjegyezném, hogy egyes mai börtönökben kegyetlenebb a bánásmód), de többek között éppen emiatt érzem remek alkotásnak ezt a filmet.
Csak úgy kíváncsiságképpen, Iván nálad miért egyes?
(A szerkesztőktől meg kérem, hogy kicsit írják át az ismertetőt, mert a komplett filmet leírja)

2010-02-05 00:22:13 Bruce94 (5) #6

A film egy erős hármas lenne ha nem lenne benne 2-3 jelenet [plusz a befejezés].De mivel a befejezés olyan amilyen így ötös.
Nálam is a legnyomasztóbb film volt.

2009-01-19 20:41:01 zéel (5) #5

Ezt jól kifordítottad!:)
De (1) Jancsó valóban kedvenc volt (2) rendszerváltás után film nem került elő dobozból, könyv nem került elő asztalfiókból. Vagyis: az akkori (párt)hatalommal Magyarországon(!) nem biztos, hogy többet kellett küzdeni az alkotónak, mint a maiaknak a mai (pénz)hatalommal!

2009-01-19 19:10:47 deviant (5) #4

ezt inkább kifordítanám egy kicsit. jancsó egyáltalán nem a kádár-korszak kedvenc gyereke, de az akkori hatalomra igenis igaz, hogy nem tudni mikor blöffölt. talán a szegénylegényeket sem tudták helyén kezelni, ami egy minden ízében rendszerellenes film.

előzmény: zéel (#3)

2009-01-19 18:03:17 zéel (5) #3

Hogy a Kádár-korszak dédelgetett filmese, Jancsó mit akar(t) mondani a filmjével...nem igazán tudom. Az a helyzet, hogy nála nem lehet tudni, mikor blöfföl és mikor "allegóriázik"! Mindenesetre a Szegénylegények az egyik legerősebb filmje. És inkább szól bármely hatalom mechanizmusáról, mint egy konkrétról. Szerintem.

2008-04-07 10:06:52 ronin07 (?) #2

Politikai allegória a Kádár-korszak embertelen vallatásairól, az ávósok kegyetlenkedéseiről, a hiszékenységről és a bizalmatlanságról. Szűkös helyszíneken mesél el áthallásosan, ám jól egy olyan pszichológiai drámát, ami közvetlenül vagy közvetve jelen volt az '50-es évekbeli magyarok életében.

2007-09-13 15:01:39 Mifi (5) #1

Az egyik legnyomasztóbb film, amit valaha láttam.