Life of Pi (2012)

Nekem nagyon tetszett.
Mondjuk, már eléggé az elején lehetett sejteni, hogy ez valami szimbolikus történet az állatokkal, mert több életszerűtlen dolog is volt benne. Mint pl. az is, hogy a tigris a csónaknak ugyanabból a vászon alatti sarkából ugrott elő, mint a hiéna. Elég nehéz volt elképzelni, hogy egy tigris és egy hiéna együtt egy szűk helyen szorongjon órákon keresztül. Vagy ahogy a zebra és a majom teteme nyom nélkül (vér stb.) eltűnt a csónakból, és szimbólumokra utaltak a különleges látomások, a bálna, a savas sziget, stb. Így nekem a film vége logikus, és teljesen jó lezárás volt, bár a riporter magyarázatával kissé valóban szájbarágós lett, hisz anélkül is nyilvánvaló volt, melyik állat mit szimbolizált. De hát a gyengébbek kedvéért elnéztem ezt a filmnek. Hajazott Folco Qulici Óceán című filmjére, azzal összehasonlítva jól lehet látni, mi a különbség egy valóságos és egy szimbolikus hányódás között az óceánon
Szerintem elgondolkodtató film volt, érdekes és lebilincselő. A sok amerikai szemét közt üde színfolt!

most néztem meg elsőre, nálam ez a film kimaradt, valami oknál fogva...lehet azért, mert egy ideig divatfilmnek volt nálam tituálva, meg a plakátjára ránéztem, és rögtön ignoráltam

Kár volt, mert ugyan nem moziban, hanem nagyképernyős tévé előtt fekve néztem (néztük), de még így is hatalmas élmény volt. A végével annyira nem vagyok kibékülve, bár elolvastam az összes hsz-t ami itt született, és hasonlóan vélekedek, mint mondjuk aquarius00. Kérdés, hogy ez a vége-rész ki van -e jobban fejtve, vagy ugyanennyire rá van bízva a nézőre, hogy melyiket is gondolja igaznak/melyiket hiszi el?
Mondjuk barátnőm olvasta, és tegnap újranézve, neki már nem tetszett annyira...lehet egyszer nézős film lett ez is.

Hát ez csak egy gyenge 3as, a Számkivetett egy erős 4es.

:)

A Számkivetett egyik kedvenc nálam, zseniális mű, a Pi élete kevesebbet adott, de a jó osztályzat pont megvan neki. :)

Meg az olvasó is.

És még a számkivetettre hittem, hogy nem egy nagy szám film jó is, hogy nem azt osztályoztam előszőr, mert ez még azt is alulmúlja, az egész film szó szerint egy szenvedés, a rendező is azt akarta, hogy ha a főhős szenved akkor a néző is szenvedjen.

Javitottam (remelem jol, nem lattam a filmet, most mar mindegy is), meg szoltam Havierez-nek privatban, mert nem az elso eset.

Ne haragudj,de néha a spoiler szolgáltatást kellene használnod.

Nem volt egy nagy durranás de azért nézhető kategória még. Nem éreztem hitelesnek azt hogy a főszereplő hetekig hánykolódik a vízen és állatok serege veszi körül az utazás során. A végén persze el lett magyarázva hogy azok az állatok emberek és egymást ették meg az életben maradásért na de ez nekem már túlságosan is szájbarágós lett!

Most aludtál közben vagy két és fél órát elrabolt tőled a film? El kéne ezt dönteni!

Rengeteg kritikát olvastam, rengetegen dicsérik és magasztalják.
De nem én!
Barátnőm cipelt el erre a filmre - akaratom ellenére -, moziban láttam 3D-ben.
Emberek, nem viccelek, KÉTSZER aludtam el közben! Két és fél órát rabolt el az életemből, amit soha nem fogok vissza kapni, és ez mély nyomot hagyott.
Akárki akármit mond a történet mélyebb értelméről, hazudik. Ez a film annyira akar szólni valamiről, hogy a végén nem szól semmiről. Hosszú, vontatott unalmas. Nézhetetlen.
Senkinek nem ajánlom.

Remek filmadaptáció elképesztő vizuális effektekkel, egy szimpatikus főszereplővel. Nem tökéletes, de szerintem nagyon jó film ,ami talán egy kicsikét hosszú, de ennek ellenére nagyon hangulatos mozi.

90%

Szinkron: Korrekt munka. Egyedül a Sörös Sándor - Gerard Depardieu párosítást kell szokni, de szerencsére nem szerepelt túl sokat.

Jó sokat lehetne erről a filmről írni meg beszélni, és ez itt a kt-n meg is történt és még most is tart, de én úgy látom - ahogy elolvastam itt a kommentek nagy részét - hogy valamit sokan félreértelmeznek.Szerény véleményem, hogy a film vége nem a választás lehetőségét dobja fel, hogy melyik sztorit hisszük valósnak és melyiket nem.Szerintem mindkét történet megtörtént Pi-vel és mindkettő valóságos.Az, amit a film mutat be(zebrával, orángutánnal, hiénával stb.), Pi feldolgozása a valós eseményekről.Azért meséli így el a sztorit, mert így képes feldolgozni lelkileg azt, ami vele történt a tengeren, a hajószerencsétlenség következtében.A családja elveszett, az anyját a szeme láttára ölték meg!Mégis egészséges, családos felnőtt ember vált belőle (akinek még egy macskája is van :D).Mindez annak köszönhető, hogy a hit segítségével fel tudta dolgozni, el tudta fogadni a vele történt szörnyűségeket.Erre jó a vallás.Érdemes elolvasni Joseph Campbell Ezerarcú hős című munkáját.Eléggé témába vág és sok mindenre választ kap az ember a könyvből.Többek között arra is, hogy milyen funkciója van a vallásnak a társadalmakban, közösségekben, illetve az egyén életében.

Előbb a könyvet olvastam el, aztán néztem meg a filmet. Úgy érzem, jól tettem. A könyv sokkal jobb!
A film látványvilága szédületes, de ennek a műnek pont a vallási kérdések boncolgatása a lényege és ez sokkal részletesebben jelenik meg a könyvben.

"Korábban úgy volt, hogy M. Night Shyamalan rendezi a filmet. Hála égnek, nem így lett."
Érdekességeknél egy csipetnyi elfogultságot érzek :D

Minden szavaddal egyetértek.
Nálam már eleve gyanús, ha az ember ilyen témához nyúl, vajon miért kell ez a bődületes látványorgia, ami szerintem otromba giccsparádé. Az egész film egy hatalmas blöff számomra, ráadásul nem feszeget mélyebben semmilyen hitkérdést mint mondjuk a Számkivetett. Ha keresed, találod.

Woody Allen mondta jól:

"Nem hiszek Istenben, de félek tőle."

Pont ez a baja ennek a filmnek,(és az össze istenesnek) hogy ilyen témákat hoz fel..és azt, hogy KI AZ, aki agnosztikus, ateista, kutyafüle,miegymás, KI Az, akiben az isten, a nem isten, a hit, a spiritualitás megjelenik arról mélyen hallgat..Az egyetlen és létező alapkérdés(!!!) fel sem merül!Röpködnek a frázisok, a nagy szavak, ember embernek esik, mert az egyik hisz, a másik meg nem, stb, ismeritek, hova vezetett ez

Agnosztikus, aki azt állítja, hogy nem lehet eldönteni, van-e vagy nincs. Ezen belül agonsztikus ateista az, aki nem hisz (bár elfogadja a lehetőségét, hogy mégis van, szemben mondjuk egy keményvonalasabb ateistával), agnosztikus hívő, aki hisz (bár elfogadja a lehetőségét, hogy mégsincs, szemben egy komolyabb hívővel). Szóval van értelme különbséget tenni a különféle agnosztikusok közt. (Kedvencem egy volt osztálytársam, akit talán opportunista agnosztikusnak lehetne hívni, mert azt mondta, ő ugyan nem hisz, de ezt nem mondja ki, mert mi van ha téved, ő inkább nem akar pokolra jutni, ha az mégis van. No komment.)

Persze az egészet lehet spektrumnak is tekinteni a két véglet közt, aminek a középső tartománya az agnosztikus. És akkor igazából egy százalékkal lehet jellemezni, hogy ki mennyire tartja valószínűnek Isten (vagy valamilyen isten) létét.

A spiritualitás nem kizárólag Istenre vonatkozik, szóval egy ateista is lehet spirituális, sőt igazából még egy materialista is.

De ha agnosztikus valaki, akkor az azt jelenti, hogy nem foglal állást abban a kérdésben, hogy Isten létezik-e, míg egy ateista viszont egyértelműen foglal azáltal hogy nem hisz. Ha bizonytalan vagyok Isten lét-iletve nemlétében, az még nem tesz engem agnosztikussá, mivel alapvetően megvan a véleményem (mint critixx esetében Isten nemléte), és ez a kételkedés ugyanúgy lehet része egy ateista életének is, nemcsak egy hívőének. Szóval szerintem pontosabb úgy fogalmazni, hogy alapvetően ateista vagyok, de nem zárom ki teljesen Isten létezését. :)

Pedig létezik ilyen. Mint ahogy spirituális ateista is, pl. hogy csak a film világában maradjunk, Bressont is ide szokták sorolni.

Gyengébb pillanataimban az agnoszticizmus felé hajlok. ;-) Egyébként gringo is így definiálta magát, úgyhogy már ketten vagyunk.

Amúgy annak mi értelme, hogy agnosztikus ateista? Egymásnak ellentmond a kettő. :)

Nem neked mondta, hanem az írónak:)

A könyv úgy kezdődik, hogy Pi Patel azt mondja az írónak, elmesél egy történetet, mely után hinni fog Isten létezésében. Elolvastam a könyvet, de maradtam agnosztikus ateista. Ki érti ezt?

Mélyen egyetértek.
A látvánnyal kapcsolatban pedig: többször mintha valami tavon forgattak volna vagy egy kád vízben, mert eltűntek a tenger hullámai.

"és az őrülten nagy mélységeit sem látom."

Nincs is mit látni. :)

Írtam hosszú kommentet, de kifagytam közben. A lényege az volt, hogy
- Nekem, nyakas kálvinistának nem mondott semmit a hitről, és az őrülten nagy mélységeit sem látom.
- Nem monitoron néztem. Kaptam kölcsibe egy projektort^^, szóval szó szerit házimozizást csaptam.
- Valószínű, ha moziban látom is kettest adok rá. A tengeren kívül a látvány őrületesen hullámzó volt. És itt csak kicsi részben gondolok arra, hogy a zöldszobás felvételekhez nem tudták jól hozzásimítani a kreált képet, hanem maga a látványterv volt ingadozó minőségű. Tök ízléses és rohadtul giccses részek váltották egymást szinte végig.

Szóval sem látványban se tartalomban nem győzött meg.

De láttam. 2D-ben csak részleteket.

Hát ha nem is láttad 3D-ben, akkor végképp nincs miről beszélni. Legalábbis úgy nehezebb összevetésekbe bocsátkozni :)

Szerintem önmagában, 2D-ben is látványos és szórakoztató kalandfilm ez. Szerintem, szerintem, szerintem. :)

PS: másodszor mondjuk már nem nézném meg, sem moziban, sem itthon. Akkora hatással azért nem volt rám. (Amúgy is rengeteg a restanciám.)

Ti nem értetek. Igen, egy lehetőség, amit a rendező itt kihasznált. Ha nem láttad benne azt a pluszt, ami nincs meg a futószalagon gyártott 3D-mozikban, az egy dolog. Én megláttam, ezért nekem fontos. Nem a 3D*, hanem a Pi 3D-ben. Ha pedig úgy gondolod/gondoljátok, hogy Ang Lee hozzáállása technokrata, akkor az a ti bajotok. Mint mondtam, szerintem nála ez egy eszköz volt, amit ő beépített a filmbe, szerves részévé téve azt. Ettől függetlenül nem rendelt alá neki semmit. Szerintem, szerintem, szerintem.

*idén semmit néztem 3D-ben, de a Gravity-t úgy fogom, mert érzem/sejtem/remélem, hogy ott megint meglesz az a plusz.

"Nem szeretem ezt a technokrata hozzáállást, ami mindent a látványnak rendel alá."

Ez vezetett többek közt George Lucas ámokfutásához az eredeti Star Wars trilógia újrakiadásai kapcsán...

"többet tudtam agyalni az egyes motívumokon, párbeszédeken, miegymás"

Erről beszélek.

Nem, nem, félreértesz. Én nem általánosságban, alkotás/másik közeg viszonylatában beszéltem, hanem kifejezetten a 3D-ről. Te azt írod, hogy a 3D valamiféle érzéki többletet ad a Pihez. Nem tudom pontosan, mire gondolsz, de szerintem a rendező, az operatőr, a látványtervező akkor végez igazán jó munkát, ha kétdimenzióban is pontosan ugyanolyan erőteljes a hatás. Miért? Mert a 3D egy technika. Nem elidegeníthetetlen része a filmnek. Csak egy lehetőség, nem pedig szükségszerűség. (Legalábbis ma még itt tartunk, és nagyon valószínű, hogy 30 év múlva sem lesz nagyon más a helyzet.) De jó, mondjuk, hogy van, akinek ez fokozza az élményt. De attól még, hogy a vizualitáshoz kap valami pluszt, a történet, a karakterek, az atmoszféra, a kísérőzene nem változik. És ezek, valljuk be, legalább annyira, ha nem még nagyobb mértékben teszik ki egy film összértékét. Nem szeretem ezt a technokrata hozzáállást, ami mindent a látványnak rendel alá. Ilyen erővel akkor konvertáljuk rá a 3D-t a Madarakra is, mert Hitchcock ötven évvel ezelőtt kontár munkát végzett. Sőt "háromdésítsük" a Metropolist is, mert Fritz Lang erre akkoriban még nem gondolt, de a végeredmény egy teljesen más mű lesz.

Még egyszer mondom: elfogadom, biztos van, aki így gondolja, mint te. De azért nem lennék olyan biztos benne, hogy ez a TÖBBSÉG, így, csupa nagybetűvel.

Nekem mindeddig ez volt az első és egyetlen film, amit dupláztam a moziban, ráadásul 3D-ben... aztán megnéztem itthon, egy mezei tévén. Persze, nem lehet összehasonlítani az élményeket, de személy szerint harmadik megtekintéskor, mikor már nem a hihetetlen látványvilág nyűgözött le (no igen, egy közepes méretű tévén nem olyan könnyű az) többet tudtam agyalni az egyes motívumokon, párbeszédeken, miegymás. Szóval persze, nagyvásznon az igazi, mint minden látványfilm, de azon kívül is él a film.

Itthon is láttam, itthon is tetszett, de nem volt ugyanaz.

És igenis van köze a kettőnek egymáshoz. Te "ordító szegénységi bizonyítványnak" nevezed azt, ha egy alkotás nem feltétlenül úgy működik egy másik közegben, nem abban, amiben az alkotó megalkotta. Beethoven szegénységi bizonyítványa, ha egy nagy zenekarra írt műve nem feltétlenül ugyanolyan egy szál zongorával előadva? Vagy hogy a Notre Dame csak ott Notre Dame, ahol van, egy fénykép nem tudja visszaadni ugyanazt?

Ha neked mindegy és nem érezted, az egy dolog. Nem gondolhatja mindenki ugyanazt. Sőt, nem is tetszhet mindenkinek ugyanaz. De attól még nem kell gúnyosan megfogalmazott (vélt) általános igazságokkal célozgatni.

Miért, te azóta is minden egyes alkalommal moziban nézed a Pit? Van időd és pénzed, nem mondom. :) Egyébként a moziélmény nyilván képes pluszt adni. Nem is ezzel van a bajom. Hanem azzal, hogy te úgy állítod be a 3D-t, mint valami csodabalzsamot, ami teljesen új dimenziót ad ehhez a filmhez. De tudod ezt jól.

A Colosseumot egyébként nemcsak testközelből láttam, de meg is érintettem. Remélem, örülsz. Egyébként baromi sok köze van a kettőnek egymáshoz. :)

Akkor nézd otthon és ironizálj a kisszobában.

Sőt, ne utazz, vedd meg a Notre Dame és Colosseum maketteket :)

Juj, azt akarod mondani, hogy otthon nem 3D-ben, csak sima HD-ben nézted? Ejnye, ejnye! Micsoda eretnekség, szégyelld magad! :)

Én meg azt tudtam, hogy jön majd az "én vagyok a kivétel" :)

Egyébként idén is van két film, ami a TÖBBSÉGNEK tuti nem úgy fog működni otthon: Pacific Rim és a Gravity.

Továbbra is azt állítom: ha egy film csakis (és itt a "csakis" a hangsúlyos) 3D-ben, hatalmas mozivásznon élvezhető, az ordító szegénységi bizonyítvány a látványvilágról.

Én vagyok a tökéletes példa arra, hogy ez nem igaz: sajnos moziban kimaradt a film, otthon viszont nagy képernyőn, HD-ban is lélegzetelállító élmény volt.
Ettől még lehet, hogy nagyvásznon még nagyobbat szólt volna -bár nem hiszem-, de a lényeg, hogy a "csakis moziban élvezhető" jelző itt egyáltalán nem helyes.
Ha pedig ilyen operatőri munkát és képi effektusokat valaki egy mezei monitoron próbál be elsőnek, az szerintem ne csodálkozzon az élmény teljes hiányán.

Egy színes film színei is leginkább színesben élvezhetők.

Annyira tudtam, hogy limupei nem hagyja szó nélkül! :) Továbbra is azt állítom: ha egy film csakis (és itt a "csakis" a hangsúlyos) 3D-ben, hatalmas mozivásznon élvezhető, az ordító szegénységi bizonyítvány a látványvilágról.

A faarcúnak kikiáltott Armie Hammer mellett eddig ez az év legpontosabb leírása, köszönöm.

(Szarkazmus!)

Na, ezért én kérek elnézést :) De legalább most már biztos, hogy a háromdétlenség és a kis képernyő nem adja át ezt a filmet #énmegmondtam

"Nekem bejött mint látvány(os)film, bár a kompjúteranimációk helyenként gyengék voltak."

Köszönöm! Már féltem, hogy egyedül maradok. A film pont úgy néz ki, ahogy egy zöld szobában lefilmezett hidraulikus padon rázott csónak ki tud nézni egy csoport szídzsíájos megtámogatásával.

Túlgondoltad, ezt tényleg a filmről írtam.

ollé! szeretem az ilyen egyszerű,pontos hangot, én szétírtam magam ennél a filmnél,minek is...(közben láttam, hogy ezt válaszként írtad egy megjegyzésre, sebaj,mint elemzés sem lenne rossz)

OFF:
"má' bocsánat!" - ezt idézőjelben akartad, nem? :D

Ezt a marhaságot, má' bocsánat! :D

A regény szerint többek közt a saját vizeletét.

Te se vagy nagyon képben. Az indiai filmeknek valóban túlzottan magas az osztályzata (3 Idiots, Taare Zameen Paar), de ez a nemzeti nyelvű, Bollywood-i alkotásokra igaz. "Mafia" filmekként is emlegetik ezeket, hiszen mesterségesen (szorgalmas indiaiak százai) állítják be a kirívóan magas értékeket. De a Pi élete, illetve mondjuk a Gettó Milliomosnak nem ezért magas az osztályzata, hanem mert zabálta őket a közönség. Amit meg is értek, teszem hozzá.

Számomra egy kínszenvedés volt. Az indiaiak angolja csak rátett egy lapáttal. Tulajdonképpen mit szeretett volna üzenni ez a film? Eleve infantilis és abszurd az egész sztori. Isten sem értem, hogy hogyan jön a képbe. Elvett 2 órát az életemből ez a ...valami. Vártam, vártam a katarzist (közben persze egyre egyértelműbb lett, hogy hiába) de semmi sem történt. Az imdb-s magas osztályzat pedig szinte minden indiai filmnél jelen van. Na persze, mert vannak egy páran a kis hamisak...

Pont a film előtt olvastam ki a könyvet így tudtam mire számíthatok. A film a könyvhöz hasonlóan a hajótörésig elég lassú. A vizuális effektek élén Richard Parkerrel zseniálisak. A rendezés is rendben van. A filmezen nem rossz, de szerintem nem érdemelt Oscart. 2012 egyik legjobb filmje. Nem tökéletes, de egy rendkívül egyedi film. A filmben leginkább aszigetes rész tetszett leginkább és az amikor a fiúnak sikerült megszelídíteni a tigrist.

95%

Szinkron: Nem volt gond a szinkronna. Talán az volt furcsa, hogy Gerard Depardieu magyar hangja Helyey László helyett Sörös Sándor volt,, de ő se volt rossz.

Mit ivott a tengeren?

Számomra nem több,mint egy újabb,csattanóra kihegyezett alkotás.Szép képek,egyszer érdemes megnézni.
Az első 40 perc után többet vártam.

Direkt írtam, hogy abszolút megértem. És hoztam példát, ahol én megyek szembe a fősodorral. (Van még egy csomó, csak épp friss példát akartam.)
Csak a bugyuta történetet, karakterfejlődés hiányát, és a rendezés gyengeségét felhozni ebben a filmben szerintem alaptalan.

Több tucat filmet fel tudok sorolni amiben átjön az érzés és művészet! A Pí élete nem volt ilyen és ennek köszönhetően nagyon rossznak találtam!!

Ja, mert aki nem ért velünk egyet azt ignorálni kell... :P

Egyébként tudom, hogy csak vicceltél, de én pont megértő akartam lenni a hozzászólásomban. ;)

én sem értem az Élet fáját, és unalmasnak tartom.

Most ám ignoráltalak!!! ;)

Amúgy a többivel egyetértek. :P

Fura, hogy nem tudod a választ, pedig a kérdésedre elég világosan választ ad a film. Igaz kétfélét. ;)
Egyébként ez egy példabeszéd. Fontos momentumokkal, tehát eseménytelennek semmiképp nem nevezném. Ha a 80 perc hánykolódást csak hánykolódásnak érezted, akkor nem értetted a filmet. Ettől még unalmas lehet egyébként, ez szubjektív. Mint az is, hogy túl sokat akar, és túlterheli a filmet. Valaki nézőpontjából biztos.
Ezzel nem akarlak megsérteni, én sem értem az Élet fáját, és unalmasnak tartom. :P Van ez így. :)
Viszont olyan hülyeséget tuti, hogy nem írnék, hogy nincs karakterábrázolás és jellemfejlődés. Az egész film az. A rendezést sem nagyon támadnám. Ang Lee hatalmasat alkot, még ha szerinted össze is rogy a film súlya alatt. (Ez olyan, mint a Dune. Linch nagyon markánsan ott van a film mögött, csak az adaptáció agyonnyomja.)

A Pi élete, megosztó film annyi bizonyos. Vannak akik utálják és vannak akik a mennybe emelik és méltatják hogy micsoda művészi film! Én azt gondolom a helyén kell kezelni a dolgokat. A Pi élete számomra egy mese volt, amibe a rendező bele akart szőni olyan dolgokat mint vallásfilozófia, misztika, kaland és izgalom. Annyi mindent cipel már így is a film (látványorgiák) hogy összerogyott saját súlya alatt. Túl sokat akar egyszerre néha, máskor pedig csak fogom a fejem az unalomtól 25-20 percekig. Tehát Nem lettek túl jól megoldva a súlyozások szerintem.
Ezen felül zavart a főszereplő mesterkélt karaktere. Mintha nem is lett volna igazán 3d szereplő, üresnek éreztem Pí-t! Nekem alapból nem jönnek be az olyan filmek ahol nincs karakterfejlődés és jellemábrázolás, főleg nem úgy hogy itt szinte csak azt láthattuk 80 percen keresztül hogy hánykolódik a vízen egy ember és egyszer halászik máskor pedig tigrissel viaskodik. Számomra ez nagyon lagymatag volt..

Igazából 2 órán keresztül csak giccset és látványorgiát kaptam, semmi újítást semmi meglepő fordulat. Jó a végén volt az is, de nem értettem még azt se Most emberekkel volt egy csónakban vagy állatokkal?
Hollywood nem tudta túlszárnyalni magát és még nem elég érett ahhoz hogy összehozzon egy igazi mélységű, filozofikus és érzelmekkel gazdagon telített közönségfilmet!
A kettes és hármas között van félúton, de a látványvilága feljavítja az alapjáraton bugyuta történetű és unalmas filmet!

Nagyon èrdekes volt a film mondanivalòja a vallàsokròl, azoknak keverèsèrôl, de filmügyileg van egy kis Avatar ès Gettòmilliomos feelingje. Indiai mese...., elbeszèlès egy fèrfi àltal valakinek, gyönyörû kèpi megjelenîtèssel. (Pl a bàlnàs rèsz csodaszèp volt.)

Tartott kurzust a kabbaláról. Gondolom nem zoológusként tette ezt:)

Vallástudományi tanár? A könyvben biológiaszakot végzett és zoológiával foglalkozik (pl. van az a lajháros expedíciós történet a könyv elején). Vagy én emlékszem rosszul?

Egy dolgot vegyetek figyelembe: itt egy gyerekről van szó, akinek nincs kiforrott képe a világról. Keres és kutat, felfedez dolgokat. A kamasz Pi története pedig már példabeszéd, a felnőtt Pi pedig vallástudományi tanár (és mint ilyennek, talán megbocsátható, ha érdeklik a vallások - és nem egy alapján ítéli meg a többit.)

Lee: Nekem "szent tehenem", ezt mégsem adtam volna neki. Igaz, már nyernie kellett volna háromszor, de nem most. És Affleck idejét sem most láttam elérkezettnek

Én is ezt mondom, ugyanakkor (hogy Englaronionnak is válaszoljak) akár több vallásban is meg lehet találni az igazit. Lentebb megemlítettem, hogy lehet hogy ugyanaz a személy Allah, Jézus, meg ezek az istenek?
Én nem ezt hiszem, keresztény vagyok, de ugyanakkor lehet, hogy az Isten másképp jelent meg minden nép előtt, akik ugye létrehozták a vallásokat (amik közül szinte egyik sem tökéletes - na mert ember alkotta).
Nem is kell erre válaszolni, csak a saját agybaromságaim kivetülése, ugyanakkor elgondolkoztató lehet (se elvetni, se egyetérteni nem lehet vele, mert nem tudjuk, hogy mi az igazság).

De miért is gondolná magáról, hogy keresztény (vagy muszlim vagy hindu vagy akármilyen)? Pont azt mondom, hogy nem kell, hogy a hit feltétlenül intézményesített formában jelentkezzen.

Mondjuk más vallásokról nem tudok sokat, de például a kereszténységnek lényege, hogy közösségben élje meg az ember a hitét, ami prakticer egy gyülekezet, aminek intézményesített kerete valamely keresztény egyház. Szerintem olyan nem létezik, hogy valaki egyedül, saját felfogása szerint keresztény, max hiheti ezt magáról. Az valamennyire a 21. századi ember egóját minősíti, hogy a hitet úgy is elképzeletőnek tartja, hogy saját maga vallásának egyedüli prófétája minden indivídum.

Így igaz.

Az Argót még nem láttam, de Michael Haneke vagy (a nem is jelölt) Paul Thomas Anderson mindketten megérdemelték volna a díjat.

Én nem magyaráztam bele semmit, most hagyjuk az ideológiát. Szerintem Affleck mára nagyszerű rendezővé érett, és abszolút méltó lett volna az elismerésre. Lee-nek viszont eleve nem volt kihívás ez az alapanyag.

critixx: igen, ez is érdekes döntés volt. Felőlem elvihetett volna még pár technikai kategóriát, mert tényleg látványos film (a leglátványosabb hollywoodi film, sőt, amerikai film évek óta, megkockáztatom), de épp ezeket...

Na jó, megmondom én, mi a bajom ezzel az egész "hit a hitben" dologgal. Az, hogy ez valójában persze nem "hit a hitben", csak azok, akik a hitüket egy konkrét vallás dogmái szerint gyakorolják, ezzel sajnálják le azokat a "felvilágosulatlanokat", akik a maguk hitét e szabályok nélkül élik meg. Ez az a bizonyos "az én hitem az igazi, az övé csak hülyeség" szindróma.

Ang Lee nem szent tehén, pusztán arra céloztam, hogy unalmas már ez a ki/bemagyarázás. Ha Affleck nyert volna, azon menne a hiszti, hogy "fújamcsipropagandafilm nyert - már megint".

Nézd már meg a filmet! :) Lehet, hogy egy életre megvált! :D
De komolyan, kíváncsi vagyok, mit mondasz magáról a filmről. (Ezzel az operatőr dologgal meg nagyon nem értek egyet.)

Engem az zavart igazán, hogy a legjobb operatőr Oscarját hozzádobták egy filmhez, aminek a képi világa 90%-ban utómunka. Green box-ot lefotografálni nem igazán nagy kunszt.

"Hit a hitben." Nekem ez coelhós konyhabölcsesség. Én halálosan unom az ilyesmit. A vallások nem véletlenül adnak keretet a hitnek. De ha valaki egyetlen vallás tanait sem fogadja el, azzal sincs probléma. Amíg valamiféle magasabb, az érzékelhető világ feletti entitásban hisz, és nem magában a hitben. Bizonyára ez csak alkati dolog nálam, de én az ilyesmit egyszerűen nem tudom komolyan venni.

Miért, Ang Lee kinek a szent tehene, hogy nem lehet ezzel "megtalálni"? Ha már egyéni preferenciáról van szó. :)

Ez érdekes meglátás, egy volt barátnőmmel pont ez volt a bajom, s többször el is mondtam neki, hogy "a szerelembe volt szerelmes" és nem belém :) Magyarul szerelmes akart lenni s ehhez talált is valakit, de hogy kit, az nagyjából mellékes volt. Pont én voltam kéznél (amit persze annyira nem bánok).
Egyáltalán nem lepődnék meg, ha sokaknál így működne a vallás is, ami nem gondolnám, hogy nagy hiba. A legtöbb embernél ez úgyis aszerint dől el, hogy hova születik. Én se nagyon tiltakozhattam az ellen, hogy megkereszteljenek. Azután már kb csak két esélyem maradt: hívő (nem feltétlenül gyakorló) keresztény vagy ateista.
Ennek ellenére ebben sem látok olyan kiengesztelhetetlen problémát. A vallás csak keretet ad a hitnek. Hogy úgy mondjam, értelmet. Anélkül fel kéne állítani egy saját dogmarendszert, ami, ad abszurdum puszta kitaláció lenne. Saját fantázia terméke. Egyszerűbb hát átvenni egy már létezőt.
De mi is a gond ezzel? Hisz ezt teszem én is ateistaként. Átveszem azt a tudományos eszmerendszert, amit mások kitaláltak. Amiről amúgy gőzöm sincs, hogy igaz-e (ráadásul elég gyakran módosul a részleteiben). Persze, vannak saját elméleteim, s ezek itt-ott egybecsengenek a húrelmélettel, de alapvetően gőzöm sincs erről az egészről, bármi is legyen a lényege.
Egy dolgot azonban megtanultam: nem bántani mások hitét. Ez nem jelenti azt, hogy egyetértek velük, vagy ne tartanám akár marhaságnak is az egészet, csupán annyit, hogy tisztelem a hitüket. Nem a tartalmát, hanem a tényét. Ez a film nekem inkább ezt jelenti.
Depositumnak meg csak annyit: ha megmutatod az Isten által teremtett vallást, szívesen csatlakozom hozzá én is. Szóval csak óvatosan az "ember teremtette" vallás feletti ítélkezéssel, mert a te érvelésed összes eleme is "emberek teremtette" elméletekből állt. Kb. fogalmad sincs, mi az igaz belőle.

Ahelyett, hogy megtalálná a saját hitét...
"Miért kéne egyáltalán vallás?"
És miért kéne egyből négy? :D

Erre most nagyon viszket az ujjam a billentyűzeten, de visszafogom magam, mert csúnya lenne (vagy legalábbis, úgy sejtem, csúnyának fognád fel), és már nagyon OFF, és mert, mivel úgy állok az istenhithez, ahogy, egyébként sincs "tétem" a vitában. De csak annyit azért megjegyeznék, hogy óvatosan nyilatkozz mások (bármilyen) hitéről, mert fordított helyzetben te sem biztos, hogy megköszönnéd a dolgot.

Azon meg már meg sem lepődöm, hogy ennyi év után is megy az "xy ezért kapott/nem kapott Oscart" szövegelés (ti. a saját ízlés és preferencia egyetemessé magyarázása). És flake-hez csatlakozva, pont Ang Lee-t kell ezzel megtalálni...?

Pláne, hogy Ang Lee rendezte.

Nemár! :)

Ha már Ang Lee, azt aláírom, hogy ő a nagy büdös semmire kapott Oscart. Ez egy jó kis kalandfilm, csak éppen az erős rendezői jelenlét nem érződik benne sehol. (Ez nem is baj, teszem gyorsan hozzá, és ugyebár "ciki" lett volna Affleck-nek adni a szobrocskát.)

Őszintén megmondom, nekem a regény elég volt. Nem győzött meg annyira, hogy leüljek végignézni egy több mint kétórás filmet, aminek nagy részében egy srác egy nagy zöld szobában lévő tengeren üldögél egy nem létező tigris társaságában. Pláne, hogy Ang Lee rendezte.

Ez jó! Szerelmes a szerelembe. Ès ez egyáltalan nem abszurditás. Ilyen van! De mennyire!

Egyetértek. Éppen ezért (is) nem tetszett a film...
Hozzáteszem, hogy azért nem ezt írják a csomagolásra - hogy Réka hasonlatával éljek.

Mindez szép és jó, de ebben a konkrét történetben Pi nem egy elvont, vallások feletti "univerzális Istenben" hisz, hanem konkrétan meghatározva egyszerre a római katolikus, muzulmán és hindu hitet követi. Szerintem ezek eléggé jól körülhatárolt és nem általános istenképek és hitrendszerek. Ahogyan pedig JR és Hannibal mondja, ezek nem igazán férnek meg egymás mellett.

Hit a hitben - ekkora rágógumi-ízű, önáltató, parttalan marhaságot. Ez körülbelül annyi, mintha azt mondanám, hogy szerelmes vagyok a szerelembe.

Nem érzitek ennél a filmnél, hogy irtó jó a csomagolása(hit,isten, kutyafüle, élet-halál) és közben..Én egyszerűen csak elkezdtem kicsomagolni..és amit találtam, azok után, ami a csomagolásra volt írva..nem minősítem,mit találtam.( mintha valaki szórakozna velem..valamit nagyon klasszul becsomagol és elad..)tudom,tudom, én erről a sokat emlegetett istenről a csendesebb filmeket szeretem, ahol a szó, hogy isten ki sincs ejtve, a vallás mint fogalom fel sem merül..(ez persze nem vitatéma, nekem-talán pechemre, mert akkor itt lenne ilyen könnyen a megoldás- egyszerűen ebben a kérdésben, hogy élet értelme(stb) ez nagyon kevés)

Elnézést, hogy röviden belekotyogok az itteni vitába, de lenne egy megjegyzésem a film filozófiai hátteréhez. Azt hiszem eléggé nyilvánvaló, hogy a Pi élete azt a - Kantig visszanyúló - posztmodern filozófiát mutatja be - meglehetősen szépen -, amit legfőkébb a New Age képvisel. Vagyis - mivel Isten teljességgel nem ismerhető meg (agnoszticizmus), viszont le nem tagadható (ellen-ateizmus), vagy tagadása elviselhetetlen (Sartre), a világ vallásai úgymond adnak egy étlapot az ember kezébe, amiből kedvére kiválogathatja (szubjektivizmus) a neki tetsző falatokat. Hogy ki mit választ, az mindegy, csak rajta áll (relativizmus), a lényeg, hogy elfogadja az étlapot, vagyis, hogy higgyen (fideizmus). Ez a hit a hitben, amelynek végcélja, ill. tárgya önmaga - vagyis végsősoron maga az ember.
Mindezen meglátások gyökerében egyetlen - a "hagyományos" hívők szerint - tévedés, vagy inkább tévképzet áll, az t.i., hogy a vallás az ember istenkeresésének az eredménye; s nem az Isten emberkeresésének a megnyilvánulása (vagyis "az egér keresi a macskát" - C.S. Lewis). Isten szerintük egy tömjénfelhőkbe burkolózó, rejtőzködő Valaki, akihez valahogy fel kell jutnunk, s nem egy Atya, aki - kitörve a felhők közül - kezét nyújtja az elesett gyermekének, hogy felemelje, hogy letörölje róla a koszt, s hogy megtanítsa arra, hogy hogy ne essen el újra.
Hogy miért vonzóbb egy ember-teremtette vallás az Isten által teremtettnél, arra részben a film is válaszol - persze az ő szemszögéből.

Hát persze, hogy annak látod, mert eleve abból indulsz ki, hogy "keresztény Isten", vagyis egy konkrét istenképből, amihez konkrét vallás tartozik. Én pont arról beszélek, hogy nem ebből kell kiindulni. Ha valaki hisz egy felső erőben, nem feltétlenül kell keblére ölelnie akár a kereszténységet, akár az iszlámot, akár mást. Azt meg talán ne te határozd meg helyette, hogy a hite milyen hitnek minősül:) Mert egyébként az is egy vallási dogma, hogy ha hiszel, akkor ezt meg azt meg amazt kell teljesítened ahhoz, hogy jó hívőnek minősülj (az egyház szemében).

Szerintem fontos részlet, hogy Pi gyerekként találkozik a három vallással, amikor még nyitott - ha úgy vesszük, nem korlátozzák dogmák. Nem a különbséget keresi, nem az ellentmondásra figyel, hanem a párhuzamra, a közös üzenetre. Arra, hogy van itt még valami más is.

Hát ebben nagyon nem értünk egyet.

Még egy bocs a floodért, de ha az egy dogma, hogy én vagyok a te istened, ne legyenek más istenek rajtam kívül, akkor legyen dogma, nevezzük így. De ezen alaptétel elfogadása, megvallása nélkül én a keresztény Istenben való hitet eléggé problematikusnak látom, hogy az egyáltalán ez milyen fajta hitnek minősül.

Ha valaki hívő, akkor létének alapelemévé teszi, hogy olyat fogad el, amiben nem lehet bizonyos. Ez az, ami közös az összes vallásban. Ha úgy vesszük abban hisz, hogy van valami más azon kívül, ami bizonyítható, megfogható, látható, egyértelmű. E gondolat mentén számomra elfogadható, hogy valaki a létező vallások összességéből gyúr magának saját hitet, mert mindegyikben megtalálja azt a fölöttes szervező erőt, ami számára biztonságot ad a mindennapokban. Meghökkentő gondolat ez, nem kérdéses, hogy az. De én el tudom fogadni. Nekem ebben segít az, hogy a nagyon erős szkepszisemen sikerült lyukat ütnie a két legjobb barátomnak saját tapasztalataikkal. Nem tudnám vallások mentén pontosan definiálni a saját hitemet, de nem is érzek késztetést rá, hogy ezzel foglalkozzam. Hiszek abban, hogy nem csak az létezik, amit látok és amire bizonyíték van. Érzem.
Ehhez csatlakozik még az a gondolat, hogy úgy látom, az engem körülvevő világban rengetegen hisznek abban, hogy a többi ember között rengeteg a gonosz, hogy azok közül sokan az életükre is törnének akár. Hisznek ebben, és emiatt rettegnek. Én nem akarok rettegni. Én abban hiszek, hogy majd' minden ember arra törekszik, hogy saját szemében jónak láthassa saját magát. (a kivétel a pszichotikusok köre, azok közül is kiemelkedően a pszichopaták - de ez már messzire vinne) Nekem ez a gondolkodásmód segít megérteni az embereket magam körül, csökkenti a frusztrációmat velük kapcsolatban, és alapvetően javítja az életminőségemet. És ez is csak döntés és hit kérdése. Emellett közismert még a placebóhatásként definiált jelenség, ami szintén hitbeli kérdés. Szerintem a történet üzenete sokkal univerzálisabb annál, hogy leszűkítsük vallásokra. A hitünk alapvetően befolyásolja a mindennapjainkat, és még a magukat ateistának leíró emberek között is nagyon nehéz találni olyat, aki sosem választja azt, hogy hisz valamiben.

Ennyire sok idővel a film bemutatása után nem igazán érzem, hogy hijackelném ezt a fórumot, de nyugodtan szóljatok rám, ha ezt nem (itt) kéne!

Attól függ. Ha valaki egy vallás konkrét hívője, nyilván nem lehet egy másik vallás hívője is. De ha valaki csak úgy hisz, akkor találhat magának "hasznosat", követendőt több vallásban is.

Pi konkrétan három vallás istenében hisz, nem azzal indul, hogy van egy felsőbb erő és kész ez az én istenképem. Pi tehát a vallás(ok)ból indul ki, ezek a vallások az ő origói.

Nem arról volt szó, hogy kell-e egy vallás a hithez, hanem hogy az egyes vallások kizárják-e egymást vagy nem.

Olórinnal értek egyet. De ezt már leírtam alább.

Miért kéne egyáltalán vallás? (Ha valaki ateista, de közben meg példaértékű életet él, az nem... jó ember - nem a legmegfelelőbb jelző erre, most hirtelen nem találom az idevalót.)

Én totál ateistaként tudok csak beleböfögni, szóval bocs a kibicelésért, de ugyan miért kéne, hogy a hithez automatikusan tartozzon egy vallás is? Azt mondod, nem lehet hinni dogmák nélkül? Mi van, ha valaki "csak úgy" hisz egy valamilyen istenben, egy felsőbb, szervező erőben? Én ismerek ilyet. Nem hiszem, hogy a hit csakis egy adott vallás szigorú keretei közt működhet, még ha nyilván ez is az általános (hozzáteszem: szerintem sok ember, aki hisz, csak megszokásból tartozik egy konkrét valláshoz).