Das Ende ist mein Anfang (2010) ☆ 👁

A vég nekem a kezdet

(Jo Baier)

német-olasz dráma, életrajzi film

3,2
★★★☆☆
13 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-04-18 18:43:50 offerus (3) #3

Tiziano Terzani különös élete

Ez a film visszavitt Toszkánába, ahol háromszor jártam életemben és mindegyik nagyon szép út volt. Újra láttam Bruno Ganz-ot, akit szintén szeretek. (És egy rövid szerep erejéig Osvárt Andrea is feltűnt.) Főleg ezek voltak a pozitívumok. Sokféle életútra való rátekintés és a halál közeli megtapasztalása miatt kritikusabb vagyok a film többi részével. A film valós személy életét idézi fel, ahogy a filmben ábrázolt interjú is megjelent könyv formájában (magyarra is lefordították). Tiziano Terzani bejárta a világot, jókor volt jó helyeken. Az elsők között tudósíthatott távoli világokról, így az olvasói számára is az egzotikum érzetét tudta átadni. Azóta az újdonság ereje rég elmúlt. Az újságírás (és közvetve az újságíró személye is) számomra legtöbbször összekapcsolódik a felületességgel. Ez nem feltétlenül szakmai, vagy emberi hiba, inkább a tevékenység jellegéből következik. Az újságíró ott van a történések közelében, de nincs benne. Így felelőssége sincs (legfeljebb annyiban, hogy mit és hogyan mond róla). A tapasztalatot el tudom fogadni egy ilyen embertől, a bölcselkedést kevésbé. Márpedig ez utóbbiból itt bőven kapunk a nyakunkba. Az újságírásra jellemző módon igencsak felszínesen. Csak csóváltam a fejemet: zen, tibeti buddhizmus, meditáció, a New Age mágnesei szinte mind ott vannak. Bennem még az is felmerült, hogy az utolsó mű is inkább a saját imázsépítés céljából készült és nem a ’tudás’ átadása miatt. Szóval ez a vonulata a filmnek nem vett meg.

Ha már Kelet és a hegyen kell végső nyugalmat találni, akkor nekem sokkal inkább bejött a Narayama balladája (akár az 1958-as, akár az 1983-as változat). Ha pedig olyan filmet keresek, ami a témában az én történetemet dolgozza fel (ritka az ilyen alkotás bárki számára, meg kell becsülni), akkor az a The Father, amelyet a napokban sikerült megnéznem, nem egy könnyed alkotás.

2016-05-16 14:46:54 somogyireka (3) #2

Tiziano Terzani, olasz újságíró, író életrajzi filmje az utolsó heteiről. A helyről, ahol már semmi más nem marad, minthogy a napba néz élesen bele, és kivárja, míg az leégeti- felszárítja a karakterét, és minden pillanattal mélyebbre hatol benne a gyönyörűsége annak, hogy már alig van..hogy már nincs is...hogy vége van, s, hogy a dolgok abba a csodálatos semmibe rendeződnek vissza, ahonnan valóak.
TT élete utolsó napjaiban Folco nevű fiának lediktálja memoárját. "Nagyon" igyekezett élni, nehogy valami itt a végére a tarsolyában maradjon, bármi is, ami itt fontosabb legyen még mint maga a vég.
TT búcsúzik, elméje számtalan képzettel, felszedett tudással tele arra nézve, mi vár rá. Indiát járt embert, ahol minden sarkon terem egy "megvilágosodott guru", ahogy kihallom a szavaiból, ő is találkozott egy ilyennel, aki pillanatokra eloszlatta benne a valótlanság fátylát, és úgy tűnt, felfedte az író valós természetét. (ki tudja...)
Pillanatokra függönyt húztak el, s bekukucskált a napvilág. Ennek okán a halál számára valami gyönyörűség kezdete, mely ismeretlen az életből.

Aztán ez az egész végtelen intimitás egy viszonylag könnyen fogyasztható film lesz, make upozott toszkán táj előtt, makulátlan feleséggel, elméjében a lecsillapodottat játszó fiúgyermekkel, aki még Teréz anyát is megjárta..valahogy az elejétől nem hittem a szereplőknek, igazából untam a meséjüket, sejtettem,mire megy ki az egész, valami romantikus, naplementés halálra..
Szóval ez a film bármennyire is igyekezett, eltakarta előlem a valós események ártatlanságát. Nem tudom, hogy lehet halálról jól filmet forgatni, hogy lehet haldoklót jól eljátszani, de nem ilyen szirupos édesen..

2016-03-27 22:47:40 Kalevala (5) #1

Pont egy ilyen filmre vágytam az ünnepnapokra. Egy kicsit eltávolodni a világtól, csökkenteni a tempót, rövid időre mindent elengedni.
Még néztem volna tovább. Nekem a legszebb húsvéti ajándék ez a film.