Histoire(s) du cinéma: Toutes les histoires (1988) ☆ 👁

(Jean-Luc Godard)

francia-svájci dokumentumfilm, rövidfilm

?,?
 
5 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-05-03 21:03:54 macready (5) #1

„A film története(i) sorozat első darabjaiban az elektronikus emlékezet írógépritmusa határozza meg a vágás ritmusát és az összes vad vizuális és akusztikus anyagot, melyeket Godard a vizuális és akusztikus robbanásokkal, a teljes filmtörténetből érkező képek és hangok végtelen kombinációival, illetve a rendkívüli érzelemmel manipulál, amely az egymásba ágyazott, kevert lehetőségek eme galaxisából nő ki, miközben erre épít. A film története(i)-vel elérkezünk a film és videó közötti tökéletes egyensúly pontjára: a videó autonómiája immár nemcsak teljes (ez alkalommal valóban videóművekről beszélhetünk, a megfelelő film említése nélkül), de az eddig látottaknál jóval tovább is fog menni. Már nem a filmekről van szó, vagy két alany beszélgetéséről, hanem magának a mozinak a felöleléséről, birkózásról annak minden dimenziójával. Véleményem szerint A film története(i) az egyetlen igazán nagyszerű godard-i vállalkozás ma.

A filmkészítés folytatása, egy újabb film leforgatása jó dolog; lényegi munka, amely szükséges egy bizonyos egzisztenciális egyensúlyhoz. A filmek immár nem tűnnek többnek gyártási "pillanatoknál", de túl rajtuk és fölöttük van valami hatalmas dolog, amelynek felvállalásáról csak Godard álmodhat. Van egy őrült, lehetetlen vállalkozás, amely már régóta foglalkoztatja a fantáziáját, legalább a montreali előadások és a sok minden előfutárának számító könyv, a Bevezetés a film (valódi) történetébe óta. A túlméretezett vállalkozás része lenne egy vad alámerítkezés, a mozi lenne itt a mindenség, amit természetként és kultúraként egyetlen videografikus kéz fogna össze. Ezzel a kilátással szembesülve Godard belevetette magát a kép-lét egyfajta abszolútumába, ahol a videó mint állapot, létmód, gondolkodás és létezés második bőrré lett, Godard saját második testévé vált. "Inkább képként létezem, mint valódi élőlényként, mivel az egész életem a képek készítéséről szól" – mondta Godard 1980-ban (a videó-forgatókönyvek korszakában). "Mivel az egész élete képekből áll" – mondanám én ma, tíz évvel később. Ez a végpont, ezek a filmek, e "kis esszék", amiket Godard ma készít. Nem csinálja vagy készíti a videót, amelyben teljesen elmerül A film története(i)-vel; a videó azzá vált, ami ő valójában: képek testévé, képek gondolatává, képek világává – minden kép-létezésévé. A mai Godard teljes mértékben a még mindig csinálni – a filmeket: hivatkozási pontokként szolgáló, körülírt, beazonosított tárgyakat – és a teljesen azzá lenni közötti feszültségben létezik, ahol az utóbbi a tekintet, a videó-gondolkodás állapota, a képek minden-léte, ami a végtelenre nyílik, és ahol a nyilvánvaló, de került kockázatot beszippantja, elnyeli, feloldja az óceán.”
(Philippe Dubois - A videó elgondolja azt, amit a film teremt
Gondolatok Jean-Luc Godard videó- és televíziós alkotásairól)