Paradies: Liebe (2012) ☆ 👁

Szerelmet a feketepiacról
Paradise: Love

(Ulrich Seidl)

francia-német-osztrák dráma

4,1
★★★★☆
110 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-07-16 15:13:06 ryood (5) #14

Amikor a film végére értem, egy erős négyesnek gondoltam. Aztán ahogy itt végigolvastam az összes hozzászólást, rá kellett jöjjek, ez bizony egy masszív ötös! Seidl szépen kifordított itt mindent, lentebb leírtátok már ezeket, nem is részletezném. Amellett, hogy a magányt, a harmadik világ kiszolgáltatott sorsát, a nyomort és legfurcsább emberi érzéseket, szituációkat ábrázolja, az egészen egyedi. Engem is a humora érintett meg elsősorban, és ez emeli ki a "csak jó" filmek sorából. Főleg, hogy a legtöbb jelenet egyidejűleg tud iszonyú melankolikus, akár nyomasztó, és roppant vicces lenni. Kedvencem a szülinapi buli a merevedni nem akaró hímtaggal. De utána a pultossal a nyűglődés még erre is rátett egy lapáttal..
Én amúgy tudtam azonosulni az osztrák debellákkal is, persze főképp Terasaval...
Azt mondjuk én sem értem, mi a gond a néger kukival? Ha fehér lenne, nem lenne mínuszpont?XD
Nézem a trilógia további részeit. Amúgy ajánlom figyelmetekbe Seidltől a Riminit. Tavalyi filmje, és annak is van egy párdarabja, ahol a főszereplő testvére a központi figura.

2019-09-20 21:57:09 zsandar filip (5) #13

Elképesztően bátor ...
A partvonalon állva figyeltem a tótágast. A férfi kiszolgáltatottság ritkán jelenik meg ily módon filmekben, számomra eredeti, szinte dokumentarista. Nekünk európaiknak a női kurválkodás már középszer, visszájáról nézve elborzaszt.
Le a kalappal a szereplők előtt...A rendező pedig kivételes, mértéktartó, abszolút levett a lábamról.

Ajánlom a filmet.

2018-08-05 12:57:24 agymosott09 (5) #12

A szerintem igencsak felesleges Import / Export után csak a film témája keltette kíváncsiság miatt szántam rá magamat még egy Ulrich Seidl filmre, de ez kategóriákkal erősebb. Ebben a legfontosabb szerepe a humor megjelenésének van. Nem várom én el egyetlen filmtől sem, hogy legyen benne humor, de ha nem valami extra drámáról van szó, népirtásról és hasonlókról, hanem a hétköznapi szörnyűségek kerülnek bemutatásra, ott bizony nem árt, ha bevetésre kerül ez az eszköz. Már a down-kóros dodzsemezést bemutató nyitójelenetnél sejtettem, hogy ez a film pozitív csalódás lesz, és így is lett. Néha azért még így is roppant kellemetlen élmény volt, de hogy maradandó és bivalyerős benyomásokat tesz az emberre, az nem kérdés. Kíváncsian nézek a trilógia másik két részének elébe.

2013-11-05 09:22:39 hhgygy (4) #11

Mi a bajod
a négerfaszokkal? Péniszirigység? De a filmben éppenhogy lankadt
:-)

előzmény: Tenebra (#10)

2013-10-04 17:04:37 Tenebra (5) #10

Nos, a négerfaszokért -1 pont Ulrich Seidlnek, de ez annyit jelent, hogy 9/10. :D

Nagyon jó film volt ez is. Rendkívül komplex, még a Reménynél is komplexebb, mert itt nemcsak egyéni érzelmi válságról, hanem egy kulturális problémáról is szó volt (első és harmadik világ találkozása). Így nagyon sok gondolattól feszül.

Szerintem a legérdekesebb a kultúraközi találkozások problémája volt. Ulrich Seidl abszolút kedvencemmé vált ezzel, mert felhagyott a szokásos polkorrekt, megalkuvó ábrázolással, és direkt kiforgatta a szokásos sablonokat. Hiszen itt kifejezetten fehér nők keresik a szexet, és szexuális tárgyként használják a férfiakat (egy pofon a feministáknak). Ráadásul ezek a férfiak feketék, afrikaiak, és sztereotípan butának kezelik őket az osztrák nyanyák. Ám az afrikaiak közel sem az osztrák nők általal látott "buta niggerek". Cserébe, hogy szexuális tárgyként használják őket, szépen becsapják ezeket a nőket, hogy pénzt szerezzenek (egy pofon a habzószájú liberálisoknak, akik szerint vannak a szegény, szerencsétlen harmadik világbeliek/etnikumok, akiket a mocskos, rasszista fehérek kihasználnak). Vagyis Seidl a valóságot mutatja be, azt, hogy bár igen, igaz az, hogy kihasználják a harmadik világot/más rasszokat a fehérek, ám azért a feketék sem most jöttek le a falvédőről. :D
Persze ennek ellenére az afrikaiak a szimpatikus figurák, és számomra is végig ők voltak a szerethetőbbek, a nyanyákat inkább egy lapáttal szerettem vona megküldeni. :D S hát azért sokkal égetőbb probléma az, hogy míg egyesek a p*unájukat tömetik vígan, és még abban sem találják az élvezetet, addig mások éheznek, betegek, szegények. Ez persze már "klisés" is lehetne, de Ulrich Seidl ezt is elkerüli.

Ez egyfelől a komplexitásnak, másfelől pedig az iróniának köszönhető. Ezért nem értek egyet zéellel abban, hogy "Ulrich Seidl filmjei a földbe döngölnek. Az élettől is elveszik a kedvet". Persze a tartalom tényleg elgondolkodtat, de a felszín, a forma szerintem nagyon is vicces. Én a legtöbb jeleneten jót röhögtem. Mikor pl. megtépi a tengerben a dagadt főhősnő a rasztás négert, aki átverte... :DDDDDDDDDDD És ezért zseniális szerintem ez a rendező, mert úgy tud rendkívül aggasztó, komoly problémákról beszélni, hogy közben nem hangol le. Szórakoztat, és mégis elgondolkodtat. Tehát pl. Hollywooddal ellentétben a humort nem arra használja, hogy semlegesítse a téma komolyságát, hanem kommentálja a szituációt. Ezzel is megakadályozza, hogy akár egyik, akár másik félellel valóban azonosulhasson a néző, és ezáltal esetleg elvessze objektivitását. Mert akkor, ha szimpatikusabb lenne vagy az egyik, vagy a másik fél, elvesztené a film komplexitását. Csak az iróniával tudja ezt megőrizni, ma már nem elég "realista módon" bemutatni valamit.

Ja, és most már értem, miért is trilógia ez. A témán kívül ("elérhetetlen boldogság") a szereplők is. Zseniális húzás, hogy ez a nő annak a Melanie-nak az anyja, aki majd a Reményben a főszereplő lesz. És feltűnik az a nő is, aki a Hitben lesz majd a központban. Még zseniálisabb lett volna, ha esetleg párhuzamba is állítja a sztorikat, vagyis pl. mikor itt beszél a lányával, az éppen a fogyitáborban van, és miközben a csaj fogyitáborban van, aközben a fanatikus nő (aki a táborban takarító, ha jól emlékszem) meg otthon veri magát a kereszt előtt.

De így is rohadt jó film szerintem. Azt kell mondjam, az osztrák film nemcsak, hogy ér valamit, de napjainkban Hanake és Seidl miatt az egyik legjobb.

2013-08-25 23:03:00 hhgygy (4) #9

Eléggé zaklató volt, peinlich.

2013-02-09 17:16:20 zéel (?) #8

Mondta a barátod, hogy miért hagyta ott a filmet? (Ugyanis tervezem megnézni, de elég bizonytalan vagyok. Pl. hogy nem hagynám-e ott én is.)
Szóval: unta? gusztustalannak találta? felzaklatta? ........?

előzmény: Kalevala (#7)

2013-02-09 16:13:45 Kalevala (4) #7

Be kell vallanom őszintén: Én is remekül mulattam a filmen, különösen az elején. De ez inkább olyan kárörvendő szórakozás volt, érezvén, hogy én magam nem ezen a szinten vagyok, igy nyugodt lélekkel nevethetek a szereplők primitivségén. A baratom a felénel kiment. Nem birta.

2013-02-01 23:55:15 somogyireka (5) #6

Zseniális, önmagában kerek és kész. Szomorúságában lenyűgöző.Nincs is mit írnom róla, ezt meg kell nézni és kész! Micsoda önálló, sosem hallott hang ez az Ulrich Seidl!!A kedvencem épp.

2013-01-04 00:27:23 emőke (5) #5

Ezt most komoly? Micsoda megtiszteltetés, köszönöm! :D Még a végén nagy versengés lesz itt.


DE!
Mindenképp ajánlom a film, zéel - neked is! Talán elárulhatom, hogy az első órában iszonyatosan jól szórakoztam (ez a kifejezés szó szerint is nagyon passzol a seidli életérzéssel), azon kaptam magam, hogy igencsak emelkedett tónusban hahotázom. Talán ez az első olyan Seidl-film, ahol nem is kell elszégyellned magad, ha véletlenül elmosolyodnál. Eddig már az is gyanús volt. :)

előzmény: diablo3 (#3)

2013-01-03 21:24:16 zéel (?) #4

OFF

Nana!:)
Emőke nekem is a legnagyobb kedvencem.

ON

De ezt a filmet akkor sem fogom megnézni. Ulrich Seidl filmjei a földbe döngölnek. Az élettől is elveszik a kedvet. (Én meg még élni szeretnék.)

előzmény: diablo3 (#3)

2013-01-03 21:19:09 diablo3 (?) #3

Off

hat akkor muszaj megnezzem...te vagy a legnagyobb kedvencem itt a KT-en,jo ha tudod... :D
egyezik az izlesunk...

előzmény: emőke (#2)

2012-12-28 20:27:58 emőke (5) #2

Az év LEGJOBBJA nálam! :)

2012-11-01 08:56:18 sleepingdancer (4) #1

Majdnem egyhelyben járó, valójában finom fokozással építkező, szépen komponált képekben beszélő, lényegében hibátlan tanulmány a magányról és a szeretetvágyról,kultúrák egymás megalázásába torkolló találkozásáról. Szomorú, de nem kólint fejbe, és néhol humoros is.