Beyond the Black Rainbow (2010) ☆ 👁

(Panos Cosmatos)

kanadai sci-fi, thriller

3,3
★★★☆☆
24 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-06-11 14:07:15 Bogár Bence (5) #8

Iszonyú erős hangulattal bíró mozi, ha tetszett Panos Cosmatos másik filmje, a Mandy, akkor bátran próbálkozz ezzel is. Inkább haladó filmkedvelőknek javasolnám egyébként, a történetet (már amennyire lehet) nekünk kell összerakni az apróbb darabkákból, de itt amúgy sem az a leglényegesebb dolog. Valóban erősen hipnotikus élmény, elég elborult egy filmes "trip": azt tanácsolom, hogy ne nézzétek, hanem éljétek át, mert nem egy hagyományos értelemben vett alkotás ez, sokkal inkább egy különös, fura élmény. Ha már unod a lelketlen tucattermékeket, mindenképp tégy vele valamikor egy próbát. Nekem a Mandy maradt a kedvenc Cosmatos-rendezésem, de az ötös alsó határát eme filmje is eléri nálam. Alig várom, hogy lássam, mi lesz majd az úriember harmadik munkája. :)

2018-10-28 01:54:24 Agent Dale Cooper (5) #7

Az évtized filmes élményei közül magasan a leghipnotikusabbak közt van. Módosult tudatállapot.

2018-02-04 17:36:05 nygaben (2) #6

Kevés filmnél szoktam úgy érezni, hogy felesleges volt elkészíteni, de ennél nagyon. Nem a sztorit hiányolom, inkább az egyediséget, azt a karizmát, ami egy alkotást emlékezetessé tesz, akár a színészi játék, a rendezés, az operatőri munka, bármi. Itt nagyon nehezen tudnék bármi pozitívumot felhozni... igen, van valamicske atmoszféra, ami jobbára az iszonyat kihagyásos elbeszélésmódból épül fel -- utóbbival nem lenne bajom, de annyira kevés kapaszkodót kínál, hogy minden hatásosnak/filozofikusnak szánt kép, tehát gyakorlatilag a teljes játékidő csak átgondolatlan benyomásként csapódik le. A rendezés is vontatott, unalmas... steril, lelketlen, számomra érdektelen mozi ez, amelynek rendezője egyszerre akar Kubrick/Tarkovszkij/Lynch lenni, de látványosan híján van annak a plusznak, amitől más lenne ez a film, mint egy 110 perces masszív ötlettelenség, egy feleslegesen hosszúra nyújtott filmklip. Talán valamilyen trauma feldolgozását láttam az alkotó részéről -- ebben az esetben remélem, sikerült felgyógyulnia, de kérem, hogy terápiás jelleggel, pusztán önmagának ne csináljon filmet.

2017-07-04 21:45:55 hellcat (5) #5

Itt aztán az egész atmoszférára jellemző, hogy igencsak tombol az elmebáj... imádtam. Eszembe juttatta a Visions of Suffering című pszichedelikus horrort :)

2016-05-12 12:41:09 BadDevil (5) #4

Első nézésre én is pont így gondoltam, többedikre viszont feltűnt a film "humora", mely alapján más befejezést abszolút nem is kaphatott volna. Ráadásul a rendező kiindulópontjai miatt is kellett valami hasonló, mert képzőművész anyukával és (B) filmes apukával rendelkezett, az ő elvesztésüket (is) írta ki magából ezzel a filmmel, amolyan önterápiaként, saját pénzből.

előzmény: Kirchner (#3)

2015-12-17 21:07:08 Kirchner (4) #3

Ha történetorientált filmes lennék, egyesre értékelném ezt az opuszt. De mivel nem így van ezért, mindenképp akceptálnom kell a film által konstruált világot, ami kicsit olyan, mintha a rendező fejében összeolvadt volna Malevics, az Űrodüsszeiával és a Suttogások és sikolyokkal, egy elképesztően szuggesztív és izzó geometriájú, retro sci-fi-s nyomasztás hullámmá válva. Sztorielemek itt ott felsejlenek, kb annyira mint klasszikus dallamtöredékek és kései Schönberg darabban, ezért el kell engednünk azt a vágyat, hogy itt egy racionális sci-fi-t látunk. Mert ez valójában nem sci-fi, hanem sci-fi elemekből, (inkább közhelyekből) messzire rugaszkodó vizuális orgia, melynek nyomasztása ebből a nézőpontból még erősebb. Perverziómat dicsérje, hogy abba a bizonyos két nyakigláb alakba, pedig szinte beleszerettem (de ettől többet nem árulok el róla ; ) Amiért viszont a film, ebből a story faktort teljesen mellőző szemléletben is csak négyest, és a jóindulatomnak hála, hogy nem hármast kap az konkrétan a vége. Ennyire szar filmes befejezéssel már régen találkoztam.... lehet, hogy még nem is. Én aztán bírom a Psycho, Sweet november, Odishon féle műfajváltós cuccokat, de itt nem erről van szó. A film utolsó 10 percét konkrétan olyan mintha átvette volna egy c kategóriás pöcsfej rendező, hogy egy avítt slasher legostobább pillanataival zárja a művet, teljesen agyonverve annak, eddig gondosan épített hangulatát. Tényleg olyan, mintha szó szerint telibe szarnál egy Rembrandt képet.... (Ezzel most nem azt mondom, hogy a Beyond the black rainbow feltétlen rembrandti magasságokban lenne, de a hasonlat szerintem elég találó.) Szóval önmaga dicstelen kamikázéja, a filmnek az utolsó etapja. A végső fél perc, ami kb a zárókép, ihletett, de ezek után csupán gyenge mentális sebtapaszként hat.

2014-06-26 06:43:34 lizardking (4) #2

Így hirtelen a hármas lesz a megfelelő osztályzat, mert azért számítottam valami komolyabb történetre. De ennek a filmnek nem a történetében, hanem a hangulatában van az ereje. Remek színek, meg egyéb vizuális orgiák, piszkosul eltalált zene - 1983-ban játszódik a film és jóféle, hipnotikus '80-as évekbeli muzsikák szólnak - és helyenként félelmetes víziók. Ennek ellenére ki lehet sajtolni valami történetszerűséget, de nem könnyű és amúgy sem fontos. Olyan mint egy rémálom, vagy egy rossz LSD-trip (nem mintha lett volna részem bármilyen LSD-tripben, de kb így képzelem el a kellemetlenebbet). Egy kritikában a szerző megemlített két filmet, amik nekem is eszembe jutottak a Beyond... nézése közben: Változó állapotok, 2001: Űrodüsszeia. Mindenképpen érdekes film, akik bírják az elvont, szürreális, atmoszferikus, néhol horrorisztikus darabokat, azok nyugodtan tegyenek vele egy próbát, de semmiképpen sem akkor, ha valaki könnyed kikapcsolódásra vágyna.

2012-10-08 19:53:14 reting1111 (5) #1

Én meg még azt hittem, hogy ez a film majd föl lesz kapva egy ilyen oldalon, ahol a hozzám hasonló filmbuzik gyűlnek össze. Ehelyett magamnak írogatok. Amúgy a film nagyon nagy és nagyon beteg!