Seven Psychopaths (2012) ☆ 👁

A hét pszichopata és a si-cu

(Martin McDonagh)

amerikai-angol krimi, vígjáték

3,7
★★★☆☆
726 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-03-05 21:05:33 ryood (3) #35

ez erősen felejthető.

2017-03-29 23:37:13 paksiendre (5) #34

Rég láttam az In Bruges-t de szerintem ez még annál is jobb egy hajszállal, szóval egyáltalán nem értem a negatív kommenteket.
Külön kiemelném Christopher Walkent aki egy zseniális színész és egy zseniális karaktert alakít ebben a filmben.
Színtiszta ötös.

2017-01-31 19:18:14 mojojojo (3) #33

Jereváni Rádió
Szintén.

2017-01-03 13:09:40 Jereváni Rádió (3) #32

Jóval gyengébb, mint az In Bruges volt. Csalódás.

2014-08-31 13:16:24 Simpleton Larry (5) #31

Második megtekintésre, a várakozásoktól immár nem befolyásolva jár az ötös. Még mindig nem ért fel szememben az előző filmhez, de a "metázás" már sokkal jobban bejött. Valamint az is nagyon feltűnt immár, hogy ez a legkevésbé Walken Walken, amit eddig láttam filmben, és ehhez képest (vagy talán pont emiatt) mekkorát alakít itt! Amikor a kórház várójában leül Harrelson-nal szemben, ahogy beszélnek, elképesztő alakítás.

2014-03-13 14:46:44 peterhappy (4) #30

Szentségtörő leszek, nekem az In Bruges nem jött be. Ezek után félve ültem le e film elé, de nagyon telibe trafált, a nagyon erős négyes és a halovány ötös között vacilláltam, végül jó indulattal megelőlgeztem utóbbi jegyet, (melyet majd egyszer, újranézés után felülbírálok).

2014-02-26 17:24:36 TaZaR (5) #29

Valóban rossz Tarantino utánzat. Amelyik film nem Tarantino stílusában van, és nem is utánozza azt, az valóban nem is lehet más, mint rossz Tarantino utánzat.

2013-11-19 16:10:26 BugaJackson (?) #28

Nagyon jó film tetszett, ám nem tudja valaki hol lehet olyan fain kabátot venni ami Sam Rockwell-en van? :D

2013-11-02 10:51:06 Dynast Grausherra (5) #27

Valahogy így nézne ki a 8 és fél, ha Fellini helyett Tarantino rendezi, amikor éppen Ingmar Bergman által ihletett hangulatban van. Bár nem hinném, hogy Tarantino nézne Bergman filmeket.
Egyedül azt sajnálom, hogy ez a film az In Bruges-höz sokkal kevésbé európai, és nem csak azért, mert Los Angelesben játszódik. Érdekesen ütközteti az amerikai filmipart az európai művészfilmekkel. Figyelemreméltó, hogy saját magára utal a filmben, amikor a gyorsan hulló, semmitmondó női karakterekről beszél. Martin McDonagh-nak még önkritikája is van.
Összességében A hét pszichopata szerintem egy érettebb darab, mint az In Bruges, furcsán elvont bűnügyi művészfilm. Szerintem jobb, mint McDonagh előző filmje, bár az könnyebben belopja magát egy európai ember szívébe.

2013-10-18 19:33:45 Lil Martin (5) #26

Chris, hogyhogy így lecsusszant? :)

előzmény: ChrisAdam (#10)

2013-07-26 18:09:59 Kövecs Ildikó (3) #25

Egy-két jó poént leszámítva eléggé erőltetetten elborult és unalmas film (sikerült belealudnom), Ponyvaregény-utánzat. Csak az utolsó jelenet miatt 3, amúgy 2.

2013-07-01 09:24:00 McCl@ne (?) #24

Kit?

előzmény: Lanie (#23)

2013-06-30 22:27:54 Lanie (4) #23

Szórakoztató és ennél többet nem is vártam. Chris Rockwellt egyszerűen nem lehet nem szeretni

2013-05-04 11:24:56 tomside (3) #22

Untam a második felét.

2013-04-07 23:44:51 GeryFlash (5) #21

Megint egy olyan film, amit a Kt leértékel, bezzeg egy jó kis monty pyton vagy picasso kalandjai... 10-es skálán a film egy 8-as, kötelezően eredeti nyelven nézendő, bár nem láttam a magyar szinkront sejtem miket műveltek a cím után...
Jó, egyedi szotri, jó néhány poénnal, érdemes megnézni, főleg ha tetszett az In bruges (hadd ne írjam le a magyar címet, hasonlóan jól sikerült mint itt vagy a Kick-ass nél)

tarantino koppitnásnak nevezni meg hülyeség, főleg azok után, hogy mostanában miket művel azért, hogy kapjon egy Oscart

előzmény: blazserbozso (#20)

2013-03-27 17:35:23 blazserbozso (2) #20

Nagyon rossz film. Tarantino-koppintás, rettentő gyengén. Szar karakterek, lassú, unalmas, egy vigyort sem ért, abszurd és fekete humor, morbid jelenetek, erőltetett, de szellemesség nyomokban sincs benne. Alig vártam, hogy vége legyen. Nekem ugyanolyan élvezhetetlen volt, mint az Erőszakik film, mintha annak lenne a második része. Nem is tudom, mit reméltem ettől a rendezőtől...

2013-03-17 02:50:11 coles (3) #19

Azok a tagok! A piás, a polák, a próféta, a pápa-jelölt... Meg a kártyás. Az egyik pszichopata szerint pszichopaták. "A női karakterek borzalmasak, nincs semmi jellegzetességük." Colin Farrell manírjai rontják az összképet, Christopher Walken pedig úgy néz ki, mint Hugh Grant aggastyánként. A többiek meg...
Az ember azt hinné, az 50. percben már a tetőponton jár(unk). S választhattak volna más címet! Javasolják is...
"Vérbosszú-szerű film"? Meg a "szokásos marhaságok". Mindenesetre nem szürke.

2013-02-22 11:42:48 Simpleton Larry (5) #18

Még a Six Shooter-be is több mosoly szorult (és az is mind nagyon fekete), az In Bruges-be meg főleg. Itt minden alkalommal mikor érintettek egy komikusabb helyzetet vagy párbeszédet, túlságosan szomorú vagy egyszerűen túl ijedt voltam ahhoz, hogy mosolyogjak, nem hogy nevessek.
De hát kinek hogy.
Még mindig úgy érzem, hogy ahogy Walken karaktere kikerekítette a forgatókönyvet, az valahogy túl... erőltetett, művészkedős volt, nem vagyok kibékülve vele, nem tudtam elhelyezni.
Azt is meg kell jegyezni, hogy ha nem lenne az utolsó utáni jelenet, egy jeggyel (vagy kettővel) simán lenne rosszabb, de szerencsére van.
Megdolgoztatósabb, kevésbé közönségközeli, mint az előző két filmje.

2013-02-22 01:16:10 nandras (5) #17

valaki írta, hogy könnyesre röhögte magát.
hááát... mit mondjak... fura ízlése van...

tarantino neve is, szinte mindenkinél felmerült. bennem is.
de azt is meg kell állapítanom, hogy ennél tarantinósabb nem tarantino filmet, még nem láttam- és ez mindjárt le is von az értékéből néhány pontot, hogy aztán azonnal vissza is adjam azokat a pontokat, mert úgy smittelte mcdonagh tarantinót, hogy túl is lépett rajta.
leiskolázta a mestert.
nagyon nagy ötös.

2013-02-06 21:22:23 Kakimatyi (5) #16

Nagyon sok igazság van abban, amit írsz McDonagh illetve Tarantino filmjeinek önreflexív jellegéről. Hogy melyik csinálja jobban, már csak ízlés kérdése, én imádom Tarantino sokrétű utalásrendszerét, de jókat nevetek McDonagh filmjein is, bár máshogy. Mintha McDonagh - különösen az Erőszakikban - inkább a kulturális klisék finom kijátszására törne, némi Amerikát, illetve az "american way of life & narrative" szubverzálását célzó utalással. Ehhez ott az öreg kontinens, mint a kultúra bölcsője: a szimbolikus ellenpont és háttér... ellenben a Hét pszichopatánál ilyesmiről nem beszélhetünk. Ott csak a műfaji/művészeti önreflexió működik, de az igen kiválóan. Tarantinonál, ha a legjobb formáját hozza (nem mindegyik filmjében!) valahogy zseniálisan ötvöződik a kettő, gondoljunk csak a Ponyvaregény műfajfelforgató történéseire, (műfaji önreflexió), amire ráépül a tágabb kulturális jelentésréteg (pl. elmélkedés gengszternyelven arról, hogy Európában "nem műanyagpohárban basszák eléd a sört", stb.)Szerintem Tarantino sokkal összetettebb, több síkon mozog legjobb formájában, mint McDonagh, de ez nem minőségi összehasonlítás akar lenni, csak valami olyasmi, mint összehasonlítani egy azonos szőlőből készített, kiváló és üde rozét egy tíz évig érlelt Brunellóval. Mindkettőt ide nekem ! Utóbbin kicsit többet rugózok majd, de csak ha megfelelő a hangulatom hozzá.

előzmény: Corey (#15)

2013-02-05 22:07:32 Corey (5) #15

Két film után sikerült Martin McDonaghnak elérnie azt, amit Tarantinonak 20 év alatt sem: megszerettem az ürge stílusát, egyszerűen rajongani lehet a humoráért és az elképesztően beteg karaktereiért: annyira elvontak, mintha nem is léteznének és az egész csak a rendező saját, ihlethiányos időszakáról szólna, a szereplők pedig 1-1 jellemtípusát örökítenék meg. A főszereplő Marty a rendező Martin kivetülése, aki úgy próbál forgatókönyvet írni, hogy bódítószerek állandó hatása alatt áll, közben ötleteket kap/lop, a végére pedig maga sem tudja, hogy ezek a fiktív ötletek vagy maga a valós, kutyalopós szál az elborultabb, ergo forgatókönyvbe kívánkozóbb.
Direkt gagyi főszál, mini-történetek, állandó sztori mesélések minden oldalról, közben pedig tudatosan nem áll össze az egész: mintha nem is egy kész filmet látnánk, hanem a forgatókönyvírás alatti ötletfoszlányokat, pont olyan zavaros állapotukban, mint amilyen egyébként az ember belső hangja, önmagával folytatott monológjai is.
Közben McDonah a filmjét a saját szereplőivel kritizálja, kezdve a túl kevés szerepet kapó női szereplőkkel, akiket persze nyugodtan szabad gyilkolni, ellentétben az állatokkal, vagy a több rétegből álló forgatókönyv megemlítése is ide tartozik.
Nem szeretek Tarantino-stílusról írni, mivel a kifejezés létezésének jogosságával sem értek teljesen egyet, de a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregényen kívűl McDonagh eddigi két filmje bármelyik! Tarantino filmet elpicsázza -sőt, az Erőszakik nálam előbbi kettő közé is befér- drámában, humorban, karakterekben.......bármiben.

2013-02-04 15:26:27 BonnyJohnny (4) #14

Jó. :) Nekem nagyon tetszett. Különösen, hogy a végére a sok őrült kezdés összeállt és értelmet nyert.
Nagyon jó karakterek és szövegek, nagyszerű színészi alakításokban (még Colin Farrel is :)).

2013-01-27 01:54:07 Kakimatyi (5) #13

Könnyesre röhögtem magam...

2013-01-22 21:52:02 gerbence (3) #12

Egy rettenetesen szórakoztató, helyenként kifejezetten vicces film, amire ugyanakkor nem mondanám azt, hogy jó. Tökig lerágott sablonokból és lejárt, megkopott divat szerint összerakott B-mozi, ami bizonyos elemeit tekintve mégiscsak eredeti is bír lenni. Szóval érdekes kevercs: a Tarantino, Rodriguez és Guy Ritchie által meghatározott és csúcsra járatott 90-es évekbeli trendet követő film, amről nekem még a Veszett a világ ugrott be. Legutóbb talán a Füstölgő Ászok próbálkozott ennek a stílusnak a felmelegítésével, kisebb eliserést kapva. Olyannyira kilencvenes évek közepi az egész, hogy szinte hiányoltam belőle a korabeli Nicholas Cage-et és Sean Penn-t.
Inkább érdekes, mint jó, és pláne nem emlékezetes, de az biztos, hogy szórakoztató.

2013-01-22 19:26:25 MicaHiro (5) #11

Először csak 4-est akartam adni, de aztán rá kellett jönnöm, egy olyan film, ami ilyen jól átgondolt módon reflektál saját magára, e mellett görbe tükröt tart a filmes szabályok elé, ilyen remekül megírt és eljátszott karakterektől hemzseg, és nem utolsó sorban szórakoztató is, az nem érdemel mást, csak 5-öst.

2013-01-22 16:15:26 ChrisAdam (4) #10

Nos, nagyon nagy meglepetés. Először is, a címe alapján már elvetettem a filmet, de aztán látva a sok pozitív kommentet és szavazatot, úgy döntöttem, hogy mégis megprtóbálkozom vele. Leszögezem: az év legjobb vígjátéka. Nincs benne az az erőltetettség, ami más gengsztervígjátékokban megtalálhaó, itt könnyedén fut a sztori, remekül játszanak a színészek - még Colin Farrel is! :)
Csak azért nem ötös, mert a második fele kicsit lelanyhad, de a vége megint nagy! 80%

Ja és eredeti nyelven tessenek megtekinteni, mert az úgy jó!

2013-01-17 20:18:51 gomez1000 (3) #9

Vicces volt, de egy hét után alig emlékszem belőle valamire, és nem azért mert másnapos voltam, amikor néztem. Picit erőltetett stílus, néhol betaláltak a poénok, viszont összességében engem nem ragadott meg.

2013-01-16 18:31:19 carmine (5) #8

Zseniális. A tavalyi év legjobb filmje nálam. Minden a helyén van benne: a dialógusok, a színészi játékok, a történet, a humor stb. Nálam jobb, mint az Erőszakik, de lehet, hogy szinkronizáltan láttam azt és azért.
Amúgy az elején véletlenül jött így ki a színészválasztás, vagy erős utalás a Boardwalk Empire című sorozatra?
Vapiti első hely nálam és Rockwell a negyedik helyezésével csak eggyel marad le a dobogóról.

2013-01-07 21:44:17 Simpleton Larry (5) #7

Erős négyes.
Igazából nem is vártam többet (nem hittem, hogy a sokcsillagos ötös In Bruges-t meg fogja tudni ismételni a rendező úr), korrekt alakítások, érdekes sztori, a rendezőtől megszokott ízben. Talán lehetett volna... koherensebb?
Szóval ötöst nem kap, de attól még bőven jó.

2012-12-26 14:47:17 Jason13 (5) #6

Martin McDonagh 2008-ban igencsak nagy sikereket ért el első filmjével,az In Bruges-el,ami egy igencsak erős drámai töltettel rendelkező fekete komédia volt,nagyszerűen megírt párbeszédekkel,jó poénokkal és kiválóan alakító színészekkel.
4 év után pedig itt a rendező második filmje,a Hét pszichopata,amit eredetileg a Bruges-ben játszódó bérgyilkosos "móka" előtt szeretett volna leforgatni McDonagh,azonban a dolgok máshogy alakultak.
Sebaj,végül elkészült a mű,kár,hogy a közönség nagy része egy In Bruges-re hasonlító alkotást várt,hiszen a Hét pszichopata egy teljesen más stílusú szösszenet.
Maga a történet első látásra meglehetősen egyszerű:egy írói válságban szenvedő forgatókönyvíró belekerül egy kutyarablásba legjobb barátja által,ezzel pedig egy vérszomjas gengsztert haragítanak magukra.Viszont már a film kezdetekor rájöhetünk arra,hogy itt többről van szó,mint egy egyszerű,morbid humorral operáló laza vígjátékról.
McDonagh fogta Tarantino és David Lynch stílusjegyeit,ezeket összekeverte sajátjaival és megszületett ez a darab,ami egy elképesztően szórakoztató szerzői alkotás.
Tehát azok durván pofára eshetnek,akik a rendezőtől azt várták,hogy majd az előző munkájához hasonló művet tesz le az asztalra!Hiszen ez a darab néhol már művészi irányokba hajlik,azonban mielőtt az egész átváltana egy nehezen értelmezhető maszlagba,mindig visszatér a szórakoztató útra.
Így hát ez egy elég réteges mozi,ahol keverednek a stílusok,az ütős poénok a drámával,összességében pedig egy remek egészet mutat,ami a nyitottabb nézőinek nagyszerű élményt adhat.
Ehhez az élményhez pedig kiváló színészek asszisztálnak,akik igencsak érdekes karaktereket személyesítenek meg,remekül.Külön ki kell emelnem a Farrel,Rockwell,Walken-triót,akik egyedül is pazar alakítást nyújtanak,de amikor egyszerre vannak a vásznon,azt élvezet nézni.
Akik kicsit is szeretik a filmek világát,azok mindenképp nézzék meg ezt a mozit,mivel tele van utalásokkal egyéb alkotásokra,rengeteg stílusjegyet vonultat fel és amellett,hogy néha kissé elvont irányba kanyarodik,végig igényes szórakozást biztosít.
Ez tehát nem egy újabb In Bruges,sőt,eléggé különbözik is attól,viszont egy valamiben hasonlítanak: mindkettő baromi jó film!

2012-12-10 19:42:06 Spirit (5) #5

Engem leginkább a az Adaptációra emlékeztetett.
Ez a film tényleg pszichopata. Sokszor egyszerre nevettetett sírásig és volt szívfacsaró.
Az elején pedig megöli Guy Ritchie-t :)

9/10

2012-12-08 22:21:01 Batyu (5) #4

Életemben nem nevettem még ennyit moziban , de valahogy a film után kezd veszíteni értékeiből a film.

2012-12-08 16:27:11 Rorschach (5) #3

Sajnos az eleje nyögvenyelős, McDonagh nem igazán boldogult ezzel a sok szállal, de a sivatagba éréstől kezd magára találni a film, a nagy leszámolás meg kurva jó. Az ötös nincs meg, de a film teljesen korrekt, vicces, véres, és tapló.

2012-12-07 11:48:50 Daemiaen (3) #2

Az év egyik legeredetibb filmje, annyi szent, de én fülsiketítő fogaskerék-csikorgásokat halottam ott, ahol mások az év legjobb dialógusait, fordulatait vélték felfedezni.

2012-11-23 19:42:01 flake (5) #1

Ilyen nincs... A Martin McDonagh filmeknél evidencia lesz a szar magyar cím?