The Perks of Being a Wallflower (2012)

Kicsit vicces ezt olvasni. Talán nem most voltál fiatal, de 18 évesen én azt tudom mondani, hogy teljesen átlagos ivási szokásaik vannak. Ez messze nem alkoholizmus. Sőt, ha összevetem a saját, átlagos, végzős gimnazista életmódommal, még azt is mondhatnám, hogy alig buliznak...

Ez pedig különösen viccesen hangzik: "A lány pedig sminkkel foglalkozik, ruhákkal, szalagavatóra készül és LÁNYOKKAL barátkozik." A tinilányok a valóságban sem ilyenek XD De ha valaki ennyire egysíkúnak és sztereotipikusnak hiszi a valódi fiatalokat, akkor tényleg furcsa lehet a film...

Hát ez még mindig egy tökéletes film.

Ja, már kérdezni sem szabad?
Basszus ez egy film. Ráadásul amerikai. Te mégis mit vártál? Mert az szerintem nem a film hibája, ha te előzetesen egy teljesen másmilyen alkotásra számítottál, aztán koppantál.
(Egyébként hol nem tartottam tiszteletben a véleményed?)

Véleményemet írtam le szívem. Nem kell hogy egyet érts velem de tartsd tiszteletben. A könyvet nem olvastam így arról véleményt mondani nem tudok.

Stephen Chbosky megírt egy könyvet, majd ezt a könyvet ő maga filmre is vitte. Szerintem teljes mértékben tisztában volt azzal, miről kellett, hogy szóljon ez a film. Mi alapján tudnád te jobban nála? :O

NEM TETSZETT. Túl sok minden volt belegyúrva ami nem átlagos. Volt egy főszereplő fiú aki szoc. fóbiában szenved meg valószínűleg elkerülő személyiségzavarban. Egy drogos, alkoholista és dohányzó szenvedélybeteg barátja aki mint hab a tortán még homoszexuális is. Na és egy lány aki nem is szép és kényszeresen próbál mindenki felett anyáskodó egyfajta tyúkanyó módjára.

Ezzel szemben a valóság az lenne hogy van egy főszereplő tinédzser srác aki pattanásos és megküzd a tinédzserkori problémáival és jóságaival: tanulás, szerelmesnek lenni, sportolni (foci, úszás), hobbi amivel elfoglalja magát. A barátja kicsit többet iszik bulikban meg cigarettázik de nem annyit mint a filmben mutatják az már masszív alkoholizmus!
A lány pedig sminkkel foglalkozik, ruhákkal, szalagavatóra készül és LÁNYOKKAL barátkozik.

Na ezért nem éreztem én hitelesnek az alkotást mert el lett tolva súlyos problémák irányába amikor is ennek a filmnek nem erről kellene szólnia!

Csak az IMDb-s átlaggal voltam tisztában, azzal szemben meg elég szkeptikus vagyok. Őszintén szólva egy olyan fimnek nézett ki, ami nagyon nem az én világom. Ha a húgom nem vesz rá anno, akkor meg se nézem.

Ilyen értékelések után, inkább negatív csalódás lett volna, ha nem zseniális, nem? ;)

Nagyon életszerűen jeleníti meg a film a magába forduló fiatal srácot (tapasztalatból írom). Logan Lerman zseniális. Mind az alakítása, mind a fim maga pozitív csalódás.

Imádtam.

van olyan, hogy valaki később változtat az értékelésén

Nem igazodok ki azon, hogy egyszerre adsz a filmre hármast és minősíted írásban zseniálisnak többször is.

Akartam írni véleményt, de aztán elolvastam a hozzászólásokat és "elfáradtam". :)
Dió és Tenebra végül is számomra minden "negatívumot" megfogalmaztak.
Kicsit belezuhantam volna még a főhős lelki vívódásaiba, de valahogy egyetlen percben sem sikerült a történéseknek belelökni ebbe a gödörbe.

Hm. Mintha két külön filmet néztünk volna.

"Sokan istenítik ezt a filmet és az alapjául szolgáló könyvet szerintem alaptalanul!" --> "A könyvet még nem volt alkalmam elolvasni így arról inkább nem nyilvánítok véleményt."

Ha nem olvastad a könyvet, akkor miért gondolod, hogy alaptalanul istenítik?

"A főszereplő srác karaktere zavaros, és sablonos volt egyben. Valóságtól elrugaszkodott gondolat hogy egy totál introvertált személyiségű, óriási traumákon átesett, szociális fóbiás pár hónap alatt ennyit változzon. Nem beszélve arról hogy a csajokat csak úgy falta."

Én nem láttam óriási változást rajta, ugyanúgy ki volt lelkileg, csak mivel barátai lettek, ezért kevésbé kerültek előtérbe a problémái, mivel volt mivel elfoglalnia magát. Úgy érezte, hogy végre tartozik valahova, tehát nem volt ideje merengeni a problémákon, de rosszabb napjain még így is előjöttek a rohamai.Pl mikor Sam az akkori fiújával kavart abban a buliban, Charlie meg hazafelé összeesett a hóban, vagy amikor Sam és Patrick elutaztak. A csaj falást meg főleg nem értem. Az egész film alatt egy nagy szerelme volt, és hozzá sem mert csak a legvégén közelíteni. Mary Elizabeth csak egy mellékvágány. Látta, hogy a barátainak vannak párjai, ő is szeretett volna már valakit, de mivel nem egy nagy csajozógép és nem tud mások felé nyitni, ezért kapott az alkalmon és az első felkínálkozónak odaadta magát. Sok fiatal tesz így, aki már nagyon vágyik párkapcsolatra. Lehet, hogy a lány nem egy Sam kaliber külsőre, de Charlie őt is szerette, hiszen a barátja volt, szóval titkon remélhette, hogy ez egy működőképes dolog lesz.

"A különc srác "csaja" is ugyan olyan zavaros elméjű, szexmániás és kiszámíthatatlan a fentebb említett srác! Egyszerűen túl sok dolgot sűrítettek bele a szerepébe. Egy központi problémát kellett volna hagyni neki, pl hogy (megerőszakolták kiskorában az apja főnöke) és ettől lelkibeteg!"

Szerintem csak ez az egy problémája volt. Nem volt már szexmániás akkor, amikor megismerkedett Charlieval, az már a múltjának a része volt, amikor sok mindenkivel összefeküdt és állandóan be volt lőve. Ezek viszont a gyerekkori trauma miatt voltak nekik, az apja főnökével. Az vitte le a lejtőn, de mikor Charlie képbe lép, már gyógyultnak látszik, hisz törekszik egy komoly kapcsolat kialakítására, az iskolára koncentrál és pátyolgatja a főszereplőt is. Persze ha ilyen súlyú dolog történik valakivel gyerekkorában, mint Sammel, ezt valószínűleg sosem fogja elfelejteni és egy kis részét mindig magában fogja hordozni. Szóval az szerintem tök oké, hogy némely helyzetben ő is labilisnak tűnt. Nem is várhatjuk el tőle, hogy csúcsszuperül legyen.

"Na ezt nem hiszem el, pont úgy hogy Charlie teljesen önző, önmagával elfoglalt típus!"
Miért lenne önző? Ezt meg végképp nem értem, ne haragudj. A film pont hogy azt kívánta bemutatni, hogy Charlie mennyire gyenge lelkileg és mennyi mindent maga elég helyez, csakhogy legyenek végre barátai. Ennivalót, ajándékokat vesz nekik, eljár velük olyan bulikba, amik valójában nem is az ő világa. A csajt is pont ezért sem utasította vissza, mert nem akarta megbántani, másrészről már ő is akart magának egy párt. Titkon talán abban is reménykedett, hogy így Sam jobban felfigyel majd rá.

" Ezen felül még szerepeltek párszor a filmben Charlie testvérei akik azonban végtelenül kidolgozatlan és sablonos "karakterek"

Ilyen kidolgozatlan karakterek szinte minden filmben vannak. Szerintem pont annyit kaptunk a hugicából, vagy a bátyóból, amennyit kell.

Most ennyi erővel, ha ezt a cipész a kaptafánál hasonlatot használjuk, akkor mennyi filmmel és filmessel lennénk szegényebbek, akik anno ügyesen váltottak. Mellesleg Chbosky alapvetően filmes berkekben mozog (forgatókönyvíró, producer), tehát érti a csíziót, másrészt sokan egy életen keresztül nem tudnának ilyen filmet összehozni, harmadrészt pedig nem sokan mondhatják el magukról, hogy a saját könyvüket adaptálhatják, aminél valóban fennáll a veszély, hogy a rendező nem tudja kigyomlálni a filmben felesleges részeket, mert annyira a része az eredeti alapanyag, de itt szerencsére nem ez történt, mert lényegében tökéletes adaptációról beszélhetünk. Mondom, engem csak a család háttérbeszorulása zavart, mert a könyvben nagyon jól le volt írva, hogy Charlie-nak kihez milyen a viszonya, de itt értelemszerűen ebből vágni kellett.
Ez pedig ugyan kissé OFF, de azért mert valakinek feminimek a gesztusai, affektál az nem feltétlenül kérkedés, hanem az illető így érzi jól magát a bőrében - és ez tapasztalatom szerint független attól, hogy meleg e, vagy sem az a személy.
A központi probléma pedig maga a felnőtté válás, az ember helyének a keresése és megtalálása a világban, ami talán pont ebben a korban a legmeghatározóbb. Charlie életében ezek az impulzusok (család, barátok, szerelem, szexualitás) segítenek abban, hogy rájöjjön ki is ő valójában, és mik a céljai.

Nyilvánvalóan egy könyvbe lényegesen több információt lehet belesűríteni mint egy 100 perces filmalkotásba! Azt nem tudtam hogy egy és ugyanaz a rendező és író is, de nekem az a véleményem hogy a cipész maradjon a kaptafánál ne akarjon egy író filmet rendezni mert nem fog sikerülni elég profira! Itt is akkor ez volt a hiba.. Látszott hogy nem volt profi a rendező!
Patrick kérdekedett a másságával véleményem szerint, mivel úgy viselkedett mint egy lány, úgy affektált stb..
A család hiánya engem nem zavart, egy kamasz fiú evidens hogy nem az őseivel lesz elfoglalva amikor a SAJÁT útját keresi tinédzserként!
Szerintem így hogy nem bont ki EGY központi problémát eléggé felszínes, semmitmondó alkotás lesz. Nem foglalkozik mélyebben semmivel se véleményem szerint!

Pedig a rendező nagyon is jól adaptálta a könyvet (ha már ő írta). Egyáltalán nem tartom elrugaszkodottnak sem Charlie, sem a többiek karakterét (Patrick a legkevésbé sem kérkedett a másságával, ő egyszerűen ilyen), és pont attól nagyszerű a könyv és a film is, hogy az adott témákba csak kicsit csíp bele, de nem foglal állást, pont azért, mert a főhőse is éppen megismeri, rácsodálkozik ezekre, miközben fokozatosan kezdi megtalálni a helyét a világban. Ami nekem nem tetszett - pontosabban inkább egy kis hiányérzetem támadt - hogy a könyvhöz képest a család szerepe némileg háttérbe szorult, pedig igazán autentikusra sikerültek leírva ezek a részek, de hát az adaptációknál előfordul az ilyen.

Már régóta tervben volt hogy megnézem ezt a filmet! Ma végre sikerült bepótolnom ezt a hiányosságomat. Sokan istenítik ezt a filmet és az alapjául szolgáló könyvet szerintem alaptalanul! Én úgy gondolom hogy a film egésze, mind a szereplőket mind a történet folyamatát tekintve tipikus műanyag alkotás. A könyvet még nem volt alkalmam elolvasni így arról inkább nem nyilvánítok véleményt. Viszont a filmet ahogy néztem egyre az volt az érzésem hogy a rendező összeturmixol minden nagy drámai elemet és azt gondolja ettől majd nagyot fog ütni a film. Pont az ellenkezőjét váltotta ki, tehát felszinesen bele-belekapkodtak a drog, szerelem, tinédzser szex, nemi erőszak, öngyilkossági kísérlet, homoszexualitás, vallási elhajlások (buddhizmus), családon belüli erőszak, depresszió, elmebetegségek témáiba. Úgy hogy ezek közül nem választották ki a fő témát, csak mindegyikből tetszés szerint csentek 1-2 momentumot a filmbe.

A főszereplő srác karaktere zavaros, és sablonos volt egyben. Valóságtól elrugaszkodott gondolat hogy egy totál introvertált személyiségű, óriási traumákon átesett, szociális fóbiás pár hónap alatt ennyit változzon. Nem beszélve arról hogy a csajokat csak úgy falta. Szerintem nagyon kidolgozatlan, és idegesítő karakter volt. A rendező nem döntötte el hogy művész (olvasás, naplóírás) vagy életművész (drogok, szex) legyen a főszereplő!

A különc srác "csaja" is ugyan olyan zavaros elméjű, szexmániás és kiszámíthatatlan a fentebb említett srác! Egyszerűen túl sok dolgot sűrítettek bele a szerepébe. Egy központi problémát kellett volna hagyni neki, pl hogy (megerőszakolták kiskorában az apja főnöke) és ettől lelkibeteg!

A meleg srác idegesített. Főleg ahogy kérkedett az irányultságával. Na meg amikor lesmárolta a hetero főszereplőt na az már giccses volt. Mondjuk végül is talán nála az ő karakterénél sikerült egyedül megragadni a központi problémaforrását, és jól kidolgozni azt!

Charlie első barátnője egy teljesen önmagát kereső tinédzserre hajazott, aki ráadásul bűn ronda is egyben! Szóval amikor a közös jeleneteik voltak inkább becsuktam a szemem. Egyébként gáz dolognak és szemétségnek tartom Charlie részéről hogy csak azért volt a csajjal mert a szakítással nem akarta volna megbántani az érzékeny lelkét. Na ezt nem hiszem el, pont úgy hogy Charlie teljesen önző, önmagával elfoglalt típus!
Ezen felül még szerepeltek párszor a filmben Charlie testvérei akik azonban végtelenül kidolgozatlan és sablonos "karakterek"

Összességében ez egy felfújt valami. Se bűze, se szaga. Nem sírtam a filmen egyszer sem. Nem érdekelt egyik karakter sorsa se különösebben mert szinte csak két dimenziósak voltak a vásznon. Akik mindenképpen tinédzser problémákról szeretnének olvasni ajánlom a Zabhegyezőt!

hármas az L7 zenebevágás miatt

Ezekben az amerikai high school filmekben minden úgy össze van süritve, mint egy süritett paradicsom konzervben. A high school olyan, mint egy darazsfészek, ahol a tásrsadalom szabályai nem érvényesülnek, saját szabályok szerint müködik, mint egy mikrokozmoz.
Igy szerintem a zöldfülü elsöst nem az életbe vezették be, hanem abban támogatták, hogy túlélje az elsö évét. Az amerikai ábrázolás szerint a high school gyakran egy kegyetlen harctér, ahol vagy sikerül kiharcolnod a helyed, vagy elbuksz. Nem tudom, mennyire reális képet ad a film a valóságról, de itt egy tanév alatt a föhös annyi mindent átél, amihez normális esetben tényleg egy egész ifjúság kell. Ebbe a filmbe minden beleraktak, ami egy high schoolon megtörténhet. Túladagolás veszélye áll fenn.

Rohadtul nem olvastam el az eddigi hozzászólásokat, de ez nem azért van, mert figyelmetlen vagyok, hanem azért, mert egy kicsit önző. Ezt a filmet, ezt a hozzászólást ugyanis most a magaménak akarom tudni, és rombolná ezt az érzést, ha elolvastam volna 58 véleményt.

Valahol félúton e között és a hasonló kérdésirányokat felvető Napos oldal között nézek hátra is meg előre is. Ez a film nagyon gyengéden van felépítve, szép, szelíd vágásokkal, mondhatni alázattal, tényleg csak egy-egy kép erejéig hajlik néha-néha az öncélúság fel, s valljuk meg őszintén, manapság ez nagyon szokatlan Amerikából. Amikor láttam, hogy Charlie egy írógépet kap ajándékba - tekintve, hogy az asztalomon egy darab írógép áll, és semmi más tárgy - kilóra meg lettem véve szubjektív okokból. A megrontott kisfiú története nagyon szépen elmesélve. Ha valamit fel lehet róni a filmnek, akkor az a szürke zenei világ, de ebben az összképben ez még mindig a kisebbik a lehetséges rosszak közül, azt értem, hogy az ütős, ripacs hitek szétzúzták volna a filmet. (Meg egyébként is, lehet, hogy kiválóak a zenék, csak én vagyok járatlan a zenében.) Nagyon szelíd, nagyon alázatos darab, és az én szememben éppen ez teszi naggyá.

Egy különc srác feljegyzései:

Szuper hangulatos film, a régi emlékeket nagyon jól hozza vissza. Mindemellett a színészek is megleptek főleg Logan Lerman. Hát ha lenne ilyen díj, hogy legnagyobb színészi meglepetés/fejlődés/megújulás akkor ő kapná a szaros Percy Jackson után. Emma Watson is kezd eltávolodni a Pottertől azért, bár nagy színészi erőt még mindig nem látok benne.A zenék összeválogatása is adta a 80-90-es évek stílusát és hangulatát ahogy a ruhák, a disco time és a szabados fiatal életérzés is. A rendezés is nagyon korrekt, úgy tudom ugye ő írta a könyvet is és ahhoz képest szuper, hogy még csak a 2. filmes rendezése. Nem nagyon éreztem üres járatot.
Az első fele a filmnek láthatóan tini filmesebb megszokottabbat mutat, de a karakterek azt is eladják. Főleg Ezra Miller alkot megint nagyot. Az viszont nem tetszett hogy a film sokat akart markolni 100 percben. Egy megidézés s humoros is akart lenni, de emellett előjött megint egy meleg téma, egy gyerekkori trauma , s néhány drámai pillanat is. S valahogy olyan volt mintha ezekből csak csipkelődéseket láttunk volna éppen 1-2 pillanatot. (kivétel a film vége a traumás részhez) Nekem ez nem jött be annyira.
Összességében az év meglepetése egyébként eddig számomra s ez az első is egyelőre. Komolyan vették s nem ment el véglegesen tini film irányba pl. A színészek remekek voltak.
Bővebben itt a Feledésről is.
[link]

85%

Jót vártam. Jobb volt :) A jónál jobb, a zseniálisnál kicsit kevesebb, de az az életérzés és az emlékek, ó, mennyi emlék :) Úgyhogy megkapta a zseniálist.

Ma megnéztük angolon (szerencsére a tanár hallgatott rám és nem a Fogadomot néztük...), még mindig zseniális. A vége pedig nem is lehetne tökéletesebb.

Vannak filmek, amelyek valamilyen különös oknál fogva mélyen megérintik az ember. Hogy miért, nem vagyok mindig biztos benne, mint most sem. De azt tudom, mikor pár perccel ezelőtt véget ért a film, élményekkel, érzésekkel felkavarva álltam fel a tv képernyője elől.
Az iskolában annak idején egy kissé én is különc voltam. Legalábbis olyan értelemben, hogy nem voltam az a bulizós, társasági lény. Inkább értékeltem egy jó könyv társaságát, mint a harsány emberek társaságát, és ez mai napig sem változott. Ellenben mindig is voltak barátaim, sosem voltam ilyen értelemben egyedül, és ennyire elveszett sem, mint főhősünk, Charlie. Az ő életét tragédiák, mély fájdalmak kísértik amiket nem képes feldolgozni. Nem különc ő a szó igazi értelmében, csak egyszerűen a benne lévő fájdalom és a benne élő tragédiák miatt nem igazán tud kapcsolatot teremteni, vagy elmondani, mit gondol, érez. Sajnos sok ilyen fiatal van, éppen ezért a film bárki számára tartalmazhat mondanivalót. Pedig a hogy a filmben is láthatjuk, a különc ember is hamar tud kapcsolatot teremteni, ha a környezetében vannak emberek, akik kicsit hajlandóak a felszínes kapcsolaton túl kicsit több energiát, odafigyelést tanúsítani a másik iránt. Ilyen téren a kedvenc jelenetem a filmben az volt, mikor ittak Charlie-ra. Az egy nagyon szép jelenet volt.
De a film egyébként is tobzódik az ilyen szép jelenetekben, és ami különösen tetszett, hogy intelligensen vannak ezek felépítve, és még az úgynevezett közhelyes, sablonos dolgok is okosan vannak beleszőve a filmbe. Amúgy meg a sablonosságról annyit, hogy mivel a film az életről szól, persze, hogy vannak benne közhelyek és sablonok, de pontosan ezeknek az intelligens és szép tálalása különbözteti meg ezt a filmet sok másiktól. Szóval ilyen téren tényleg le a kalappal a készítők előtt, nagyon odafigyeltek a részletekre.
Nem lehet eltekinteni a színészi játéktól sem. Bevallom, nekem Watsonon kívül a többiek totálisan ismeretlenek voltak, de igencsak meggyőző játékot láthatunk az ifjú színészek tolmácsolásában. Watsont mondjuk pont nem éreztem annyira erősnek, de az kétségtelen, hogy a HP filmekben látottakhoz képest jobban alakít, persze ez a karakternek is köszönhető. De mégis volt bennem hiányérzet, és pár jelenetnél eszembe jutott, hogy egy erősebb színésznő még micsoda életet lehelhetett volna a karakterbe. De félre ne értsetek, nem azt mondom, hogy rossz, mert nem volt az, de a három főszereplő közül ő alakít legkevésbé emlékezetesen.
A Charliet alakító srác előtt viszont le a kalappal tényleg. Remek volt, minden jelenetben, pedig az ő karaktere nagyon összetett, sokféle helyzet és érzelem vonul át rajta a filmben, és mindegyiket igen hitelesen alakította. Szóval tényleg le a kalappal, az ő alakítása itt a legjobb magasan.
A film zenéjét is ki kell emelnem, mert nagyon eltalálták. Számtalan jelenet van, amikor a zene és az események együttesen sokkal mélyebben, erősebben hatnak az emberre. Kitűnő munka, pedig alapvetően nem nagyon szeretem az ilyen zenéket, de itt nagyon jól válogattak, és a zene nagyot dob a filmen.
Végszóként mit is tudnék mondani? Nagyon szép film, rám erős hatással volt. Van benne fájdalom, tragédia, de gyerekek a vége, amikor mennek az autóval és amit Charlie mond...hát ez a befejezés nagyon szép és felemelő!
2012 egyik legjobb filmje számomra.

méj bicós you are a white knight, are'nt you?! :)

A Patrickos dolgot valószínűleg azért nem fedeztem fel, mert az elején nagyon nem érdekelt még ez a fickó (már akkor unszimpatikussá vált, mikor technika órán arcoskodott a tanárral, aki utána csak "Nothing"-nak hívta nagyon helyesen), a főhősre koncentráltam. A party-zós résznél meg amúgy is a tenyerembe temettem a kezem a "facepalm" miatt. :D
Nem hiszem, hogy újranézem, maximum, ha elolvastam a regényt, akkor. De jobban nem fog tetszeni a film maga, mert bár lehet, nem úgy tűnik :P, de felfogtam, miről szól, pont azért nem jött be. :D Soha nem tudtam azonosulni ezekkel a fajta karaktertípusokkal.

Szerintem újra kellene nézned majd, mert ne haragudj, de úgy tűnik tényleg sok minden félrement így elsőre. Érdemes, mert ez egy tökéletes tinifilm, ami minden tekintetben felveszi a versenyt a kategória legjobbjaival.

Mint írtam, abból a szempontból szerintem is jó film, hogy felkelt bizonyos emlékeket. Az ilyenek erre jók. De szerintem közel sem nagy durranás. Persze ez csak az én véleményem. :D Az én ismerőseimnek is tetszik, sőt. De én most hipsterkedek. :P

Jó, a főszereplőre fogjuk rá, hogy van benne tehetség, csak a karakter nem tetszett.

Sosem volt meleg barátod? (mármint haverod?)

Nem lenne vele problémám. Max kapna tőlem egy jobbegyenest, ha megtörténne az, ami a filmben. :D Itt sem az a bajom, hogy van, hanem az, ahogy van. Túl klisés ezáltal, hogy 1-2 jelenettel lerendezik. De mint írtam, nyilván ez a film, és nem az alapsztori hibája. (A könyv egyébként a várólistámon van, úgyhogy majd meglátjuk, ott mennyire működik ez és a főhős háttértörténete.)

Tenebra, nagyon nem értek egyet veled. :)

Az összeomlás és a végső csattanó a lehető legjobban van bemutatva. A különleges szerintem az ebben a filmben, hogy miközben már azt hinnénk hogy ez egy átlagos tinifilm (bulik, pia, csajok, stb.), mindig egy pillanatra előveszi a főhős karakterét, amiből egyre többet mutat, így eszünkbe ötlik, hogy tényleg, ez ezért több, mint egy átlagos tinibullshit.
Persze emellett van benne érzelem, és ez nem az a sablonos "I love you", hanem a kitűnő karakterek miatt ez talán valóságosnak tűnhet (nekem úgy tűnt). Miért? Mert látszik Logan Lermanon, hogy felnéz Emmára, látja benne a felsőst, már a nézéséből tudni lehet, hogy szereti. Ez sincs benne egy átlagos tinifilmben.
Továbbá a hangulat (alagút, zene, szabadság). És persze ne is beszéljek arról, hogy itt egy olyan filmről van, ami több generációnak lehet a "nem átlagos" tinifilmje. Tényleg: az én korosztályomnak is tetszik és azoknak is, akik a 80-as évek végén, a 90-es években voltak fiatalok. (Épp ma ajánlottam az angoltanáromnak.)

Színészi játékok: nem tudom, csak nekem tűnt felettébb természetesnek? Mind a hárman szinte beleolvadtak a karakterekbe, nem hiába a rendező az író, valószínűleg pontosan tudta, milyennek kell lenni a szereplőknek, ezekből a színészekből pedig tökéletesen kihozta ezt.

Sosem volt meleg barátod? (mármint haverod?)

Akkor úgy látszik, blackoutom volt nekem is. :P

Azt mondod összecsapott, de közben nem vettél észre konkrét jeleneteket. Te most szórakozol velem, igaz?:)
A verekedés azért volt, mert akivel bunyózott, az volt a pasija - csak ő, miközben meleg, a suli hetero bikája képében tetszeleg, és "buzizással" tagadja mindenki előtt, hogy bármiféle köze van Patrickhez.

Nem tudom, nem rémlik, pedig figyeltem. :D De a verekedést akkor sem éreztem annyira előkészítettnek. Benne Patrickról egy olyan kép alakult ki, hogy ő itt az iskola ügyeletes mókamestere, aki nem igazán érdekli a bullyzókat. Erre egyszer csak a végén kirakják elé a lábukat, és elkezdik "buzizni". Azt hittem, a Rocky Horror miatt csinálják. De ugye, ha van az a jelenet, amit említesz, akkor nem értem, ennek miért nem lett már azután valami következménye? :D Számomra ez összecsapott volt.

A főhősnél meg nem kellett volna szerintem semmi lelki trauma ide azon kívül, hogy a nő, akit szeret, sehogy sem akar az övé lenni. Ez szeritnem teljesen elég lett volna, nem kell ide még nagynéni halála, meg gyerekkori bűntudat. Feleslegesen raktak bele hirtelenjében egy ilyen szálat. A könyvet nem ismerem, bizonyára abban is benne lehet, de szerintem a filmben nem működik. Egy könyvben a leírás révén nyilván jobban ki lehet ezeket fejteni, és akkor meggyőz róla az alkotó, hogy ez kell. De így inkább feleslegesnek éreztem.

Ne hülyéskedj már, hiszen az egész szerelmi bánata, ami miatt a csók elcsattan, egy másik srác miatt van:) A főhős rájuknyit, talán már a legelső bulin, amiben együtt vannak, még a film eleje felé. Ezek nem egy-két pillanatok, amik felett csak úgy el lehet siklani:)
Nem értem, mi kellett volna a kiborulás JOBB megalapozásához. Akkor az lett volna a baj, hogy szájbarágós - és azt már bárki teljes joggal mondhatta volna.

Konkrétan mely jelenetek utalnak erre? :D Mert én elsiklottam efelett. A Rocky-zás meg nem ér, mert az elég gyenge utalás lenne. :D (Ezek alapján akkor a főhős is homo, hiszen ő is beáll.)

A kiborulás: ok, persze, ott van a "hóangyalka" jelenet is, de ettől még nem lesz kidolgozottabb és indokoltabb a kiakadás. Ennek sokkal jobban meg kellett volna alapozni.

Ja, igen, így visszaolvasva a hsz-eket: a színészi alakítások. Szerintem a fickó sem egy nagy szám, de a többiek kifejezetten harmatosak. Mondjuk Emma Watsonnál kit érdekel, hogy nem tud játszani, mikor tényleg egy... egyiptológus, ha értitek, mire célzok. ;D

Amúgy nagyon úgy éreztem, ez a film RÓLA szól. Ha nem hangzik el ezerszer a főhős szájából Emma Watsonra nézve, hogy "You are beautiful", akkor egyszer sem. :D

Egyébként ez már nem annyira a filmhez kapcsolódik, de azért megjegyzem, hogy mennyire rohadtul undorító ez az embertípus, akit ő alakít. Van erre egy nagyon találó kifejezés, amit inkább nem írok le, mert nem akarok teljesen tahónak tűnni. :D De szerintem mindenki találkozott már vele... Nem is érdekes. De:


Ugye a csaj mozdul rá a főhősre, Charlie-ra. Azt mondja, hogy vele kell csókolóznia, mert az első csókot annak kell adnia, aki igazán szereti. És akkor mondja neki: "I love you". Utána pedig aljas módon egy Craig nevű macsóval csókolózik a főhős szeme láttára. Utána meg, mikor egyik bulin véletlenül a főhős Samet csókolja le, az megsértődik, és a verekedésig szóba sem áll vele. Hogy utána, mikor Craiggel szakítottak, szépen visszakuncsorogja magát a naiv kis kamaszhoz... Kicsit "butthurt" ez, tudom, s igen, találkoztam már pár ilyen "lánnyal" (khm.). Rettenetesen mocsok dolognak tartom, amit ezek a típusok csinálnak és megengednek maguknak. Ezért is volt ellenszenves az egész film alatt Emma Watson karaktere. Persze tudom, a férfiaknak sokkal satuegyszerűbb a gondolkodásmódja, de... De... Ez szerintem belátható, hogy mennyire utálatos, ha valakinek az érzelmeivel játszanak. Ok, hogy a nők bonyolultabban látják a dolgokat, de Charlie akármilyen "feminin" karakter is, csak egy hím, aki, ha azt mondják neki, "I love you", akkor beindul, és, ha meglátja ezt a személyt mással, akkor az olyan, mintha átvágnák pár Galaxison. :D Ocsmány dolog, na.

Ezért sem tudom szeretni ezt a filmet. :D

Patrick: most viccelsz? Egész korán egyértelmű, hogy a srác meleg.
A filmvégi kiborulás sem megalapozatlan, rakás jelenet volt a filmben, ami felvezette.

Nagyon rezgett a léc, nagyon.
Én azért nem említeném egy lapon a Meglógtunk a Ferrarival c. nagyszerű hangulatfilmmel, mert az tényleg tisztán vígjáték volt, némi "nemzedéki közérzetfilm"-jelleggel. Ez viszont rendesen puffogtatta Nyilvánvaló Kapitány aranyköpéseit. :D (Vagy, hogy divatos legyek: Coelho-filozófiát.)

Na, de hol rezgett a léc és hogy jutottunk el a lécig? Számomra piszkosul trendi volt, rossz értelemben. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy az amerikaiak csak ilyen iskolákat tartanak izgalmasnak filmes szempontból. Eddig a legtöbb filmjükben ilyen elitgimnáziumok voltak (tényleg: itt sehol egy afro-amerikai, vagy távol-keleti gyerek - Back to the 50s? :P). Pedig azért... Meg hát, engem valahogy jobban érdekelne az, hogy egy ilyen kis gyógyegérnek beállított fiú egy keményebb iskolában hogy tudna érvényesülni.

De nem is gond ez, meg lehetett volna ezt is ízlésesebben csinálni, de sajnos elég sok helyütt alkalmaztak ordas nagy kliséket. Pl. ez az ismerkedős bullshit a lányokkal, meg a csókolózgatás. Áhh. Ja, és ez megfelelően irreális volt. Egyszerűen nem, nem bírom elhinni ezt az egész sztorit. :D Én láttam ilyen abszolút kirekesztett geeket középiskolában (jó, tegyük hozzá, 9-ben én sem voltam egy nagy szám, nehezebben ment az ismerkedés az új arcokkal), aki nem változott semmit 12. év végéig. És szerintem ez a hitelesebb. Egyszerűen az ilyet a mai fiatalság nem tartja elég érdekes embernek ahhoz, hogy ILYEN SZINTEN összehaverkodjanak vele. Ok, a gyerek elkezdett valamennyire megnyílni, de akkor is... Ez olyan, mint a Bates Motel c. sorozat első része, hogy a gyógy Norman Bates ott ül a buszmegállóban, aztán egy kocsideréknyi bula megrohamozza. Na persze...

A főhős film végi kiakadása meg abszolút összecsapott, megalapozatlan volt. Jó, értem én, ezzel akarták magyarázni, hogy miért visszahúzódó. De szerintem ez bullshit. Az ilyenek általában nem azért visszahúzódók, mert valami hú-de-nagy trauma érte őket. Egyszerűen csak ilyenek és kész. Nekem egyik haverom volt hasonló, életében nem bántotta senki, annyira vézna volt, anyjáék meg testvérei elkényeztették. De mégis csak olyan egyetemista korára lett belőle "ember", addig tipikus geek volt.

Ja, és ami miatt majdnem 2-est adtam MI VOLT EZ A CSÓK??? :DD Mármint arra gondolok, amikor Patrick, akit fagottoztak, meg felkarolta a főhőst, lesmárolta egyik találkájukkor. Na neee... Ez már tényleg annyira erőltetett. Akkor kérdem én, ha ennyire polkorrektek akartak lenni, miért nincs néger meg arab diák a filmben? :D Rohadt rasszisták. :'D Na, de komolyan: ez is abszolút összecsapott volt. Attól még, hogy valaki Rocky Horror Picture Show-t játszik, nem feltétlenül buzi is. Tehát ennek is jobban megalapozhattak volna. Nekem is volt ilyen hiperaktív osztálytársam középiskolában, mégis ma felesége van... :D Tehát az ilyen stílusból én még nem fogom azt leszűrni, hogy valaki homo. Ráadásul ő is játszott nőt egy Rómeó és Júlia paródia alkalmával. :D

Viszont a film mégsem utálható igazán. Egyszerűen csak középszerű szerintem. De, mint ahogy látható az eddig leírt soraimból, van egy pozitívuma: visszaréveszt a középiskolai évekbe. :D Amiket mondjuk az egyetemiek magasan vernek, de attól még szívesen gondol vissza rájuk az ember. Ez a film ebben nagyon jó, hogy segít visszaemlékezni, és eszembe jutnak régi, nagy baromságok. :D

Igen, még a Prometheus kapcsán (onnan kerestem ki :D)...
Nem tudom, valami gag oldalról.

Persze, én sem lepődtem ennyire meg, csak a kép baromira eszembe jutott. ;D

De ezt szépen ki lehet vágni az OFF-ba... :P

Egyébként itt hallhatod is kiejtve :)

Ezt már én is megkaptam tőled valamikor... :P (Amúgy honnan van?)

Bennem egyébként még ennyit sem vált ki. Olyan sok "nem bejövő stílussal" találkoztam olyan embereknél (is), akikkel amúgy hasonló az ízlésünk, hogy nem lep meg. Lehet rajta vitatkozni, meg érvelgetni, de felesleges. És ismétlem, semmi szégyelleni való egyik oldalon sem. Nem jön be, és kész.

Like. :D

Amúgy teljesen megértem, ha nem jön be, ez a kép csak most olyan jól ideillett. :D

http://translate.google.hu/#en/hu/stephen%20chbosky aztan lejatszas gomb.

Ugye ez nem valami perverz poén akart lenni? :D

Sztivön Sbószki

Hogy kell kiejteni a rendező (és író) nevét?

Egyébként nem kell itt se mást, se magatokat hibáztatni. Nem jön be a stílus. Na bummm...
Valakinek nem jön be Wes Anderson stílusa, másnak Woody Allentől áll fel a szőr a hátán, megint mások nem bírják a Monty Pythont.

Sajnalom Szaffi, mi vagyunk a kivetettek, akik nem erunk fel a magvas mondanivalohoz.

WTF? Mi volt ez a nyalaskodo, vontatott alparisag??!

Mindenképpen!!!

Olvasd el a könyvet is!

Szerintem szerinted: 5,00

Úgy van. Zseniális film, te jó ég!!! Nem láttam még tinifilmet, ami ennyire komoly lett volna, magával ragadó és igazi érzelmekkel teli. Ez a Logan Lerman, annak idején a Percy Jacksonnál eltemettem, de most újra feltámadt és viszi a hátán a filmet... Emma Watson egy tünemény, ő is felnőtt! Ezra Miller már a We Need to Talk About Kevinben is zseniális volt, a film legjobb alakítása.
Hangulata, érzése van, de úgy elkapott, hogy azt hittem, soha nem enged. És így is lett... Amikor mennek az alagútban, szól a zene, alatta pedig a zseniális narráció, Emma kisasszony mosolyog... Zseniális.

De úgy őszintén, nem tudom meghatározni pontosan, hogy mi is teszi zseniálissá a filmet! Talán mert minden zseniális benne?!
Tökéletes, zseniális, már most benyomtam az Újra meg akarom nézni! gombot. Ezt mindenkinek látnia kell.....!!!!!

Hétköznapi fiatalok hétköznapi problémája olyan remekül tálalva amibe nem tudtam nem beleélni magam. Mindig sóhajtok egyet elégedettségemben amikor végre olyan filmet találok amit nyugodt szívvel tudok ötösre értékelni, nagyon kedves lesz a szívemnek ez a film még évekig.

Ezra Miller nagyon helyes fiú, de nagyjából ennyi tetszett a filmből. a többi szerintem kliséhalmaz.

"Üdvözöllek a kivetett játékok szigetén!"

A filmvilág fura foltjához lehet szerencsétek. Külvárosi legendákkal... "Próbálok nem ítélkezni", de néha giccses ("Hát... Ez eléggé elb.szott!"), "átlagon aluli", máskor meg impresszív! Lehetőségeihez híven viszont elindított pár csillagot...
Lehet, hagynom kéne még lélegezni?

"Azt a szeretetet fogadjuk el, amiről úgy érezzük, megérdemeljük?"

Nagyon tetszett, az elején és a végén voltak apróbb gondjaim vele, de összességében a hangulata nagyon jó volt. Nem igazán szokott gondom lenni a filmek megértésével, de ebben most segíthetne valamelyikőtök.

Szóval, ő mit képzelt, mi volt a valóság? Volt egy szakasza a filmnek, amikor a befogadóra bízta, hogy eldöntse, mi valós, és mi a képzelgés, de végül kiderült, hogy minden valós. Jól értem? Mi volt ez a telefonos jelenet a végén? Újra kellene néznem...

Remek film.

És ebben hangzik el az egyik legjobb poén, amit fimben valaha hallottam:


Anya - Charlie, you 've gotta break up with her.
Charlie - I Can do that?
Papa - For Christ's sake, I need to use the phone.

Azt mondjuk ettől függetlenül tartom, hogy sok más hasonló film zenei repertoárja sokkal jobban el van találva...

Lehet elsiklottam pár ilyen zene felett, de elég nehéz ezekre rákapni, meg a film végi műfajváltást bekajálni úgy, hogy közben olyan unszimpatikusak a karakterek, hogy mire odáig jut a film, már valahogy nem érdekel, mi történik velük.

Nagyjából tökéletes a zene minden jelenet alatt. Az előbb említetteken kívül tényleg nem kapott el például a Come On Eileen a bálban?

Ott a pont, David Bowie mentette a zenei szcénát, amennyire tudta, nekem mindenesetre más nem kapta el a füleimet.

Meg a Sonic Youth-tól a Teenage Riot, hogy többet ne is említsek... A "kényszeres műfajváltás" pedig kitűnően mélyítette el a főkaraktert, ami nélkül az egész jelleme, viselkedése csak a levegőben lógna, Emma Watson pedig nagyon kellemes csalódás, a végén még színésznővé érik.

Hát ha a Heroes neked nem zene...

Nem, ez sajnos nem működik. Amin azért húztam fel magam, mert már megint mi ez a hype... pedig de jó lett volna végre némi vérfrissítés a műfajnak. Hiányzik belőle minden, ami pl a Dazed and confusedot anno azzá tette, ami. Karakterek (a főhős srácnak a szerepe lett élvezhetetlenül mélára írva, Emma Watson egyszerűen rossz választás erre a szerepre, más meg nincs a filmben, ami alól Ezra Miller az egyetlen üdítő kivétel), nagy dumák (vagy egyáltalán bármi, ami túlmutat a "you are inifite" típusú cikiségeken), nagy pillanatok, cool zenék (nem is tudom, zene nélkül hogy akartak eladni egy ilyen filmet). Az egyetlen, ami elvitathatatlan tőle, az az ígéretes kezdés, amely után sajnos belefullad a saját lagymatag tempójába, majd végül a kényszeres műfajváltásba. Talán legközelebb.

Lehet, hogy nem rögtön a könyv után kellett volna megnéznem, de így nekem nagyon összecsapottnak tűnt, teljesen súlytalan. Sajnálom, az itteni hozzászólások alapján sokkal többre számítottam :( (Ezra Millernek jár a pirospont!)

Csodás film, remélni merem, hogy valóban olyan kultusza lesz egyszer, mint a VVega által említett remekeknek. Csak szélesen mosolyogni tudok mióta láttam, ebben a zord januári időben legalább egy hétre feltöltött pozitív energiával.
Amúgy ha Ezra Miller így folytatja, akkor nagyon komoly színész válhat belőle, karakteres arcú, rendkívül tehetséges srác, öröm nézni a játékát.

Nagyon nagy szó! Nálam a klasszikus tinifilm-szentháromság a Dazed and Confused, a Breakfast Club és a Ferris Bueller's Day Off. Ez a film pedig méltó ezekhez :)

Nekem nem tetszett annyira, mint a Dazed and Confused, de majdnem... és az nálam nagy szó.

Tényleg lenyűgöző. A leírás pedig ne tévesszen meg senkit, köze sincs a tinivígjátékokhoz.

Ez aztán film! Kategóriája legnagyobbja. Időtálló. Mestermű.

Méltó párja a rendező könyvének - talán csak a család némi nemű háttérbe szorulásáért kár. A főszereplő hármas telitalálat: Emma Watson végre kitört a varázsló szerepkörből, Ezra Miller nálam az év felfedezettje, Logan Lerman-re pedig már a Yuma-ban felfigyeltem és megkedveltem, de érett, kiforrott alakítása még így is meglepett. A zenék kellemesek, a humor és a dráma is egyaránt működik, a középiskolai életet és a felnőtt lét küszöbét rég ragadták meg ilyen jól filmen. Nagyszerű.

Kétlem, hogy idén ennél meghatóbb, erőteljesebb filmet látni fogok.

A főszereplő trió alakításáról nehéz írni: Logan Lermanről a büdös életbe nem feltételeztem volna, hogy ilyen veszettül tehetséges színész, Emma Watson egyszerűen imádnivalóan hozza a zűrös, fájdalommal teli karakterét, Ezra Miller pedig rendkívül szimpatikus és karizmatikus. De a mellékszereplők is kiválóak, leginkább Paul Rudd alakítása tetszett a legjobb közülük.

A filmben egyébként tényleg minden tökéletesen a helyén volt... a zeneválasztásért pedig elismerésem.

ez nagyon egyben volt...az egyik legjobb film,amit lattam mostanaban...
nem gyenge kezdes a rendezo urtol...

Igen, erősen gondolkodok rajta, hogy a nálam eddig listavezető End of Watch vagy pedig ez az év filmje számomra.

Fantasztikus hangulatú, katartikus coming of age sztori. Egyszerűen MINDEN klappol benne.

Zseniális volt. Sok-sok év óta a legjobb tinifilm időtlen problémákról, nagyszerű alakításokkal és remek zenékkel. 2012 egyik legerősebb élménye, igazán inspiráló alkotás.

Ez a film jóval értékesebb, mint azt az előzetese alapján feltételezné az ember. Csak ajánlani tudom.

Várható esetleg magyar mozibemutató, lehet tudni erről valamit?