Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Szólt egyáltalán valamiről ez a film? Kár volt megnézni ezt a vacakot.
Totál súlytalan az egész,
mégsem nevezném habkönnyű szórakozásnak,
mert ugyan habkönnyű, de nem szórakoztat.
Egy túlzottan intellektuálisan gondolkodó sznob életébe lehet betekintésünk, aki kívülállóként tekint a világra, és az emberekre, viszont a jól felépített karakterrel nem jutunk sehova, mert a hangulatot lerombolja a kínos jelenetek számtalan sora. prosztatavizsgálat, limuzinba hugyozás, vagy amikor főhősünk elkezd bömbölni az egyik testőrrel ölelkezve, mert meghalt egy ismerőse, vagy amikor Pattinson beront egy szobába, hogy megöljön valakit, aki meg akarja ölni őt, de aztán leülnek és elkezdenek beszélgetni, mintha barátok lennének;aztán főhősünk gondol egyet és minden előzmény nélkül fájdalmában átlövi a saját kezét pisztollyal. Szerintem olyat akart Croneberg alkotni, ami teljesen egyedi, hátha majd nagyot fog durranni, csak nem jött össze neki.
Van néhány szöveg, ahol csak lestem, hogy alig birom követni, miről is beszélnek, annyira elvont és nem mindennapi. De a legnagyobb baj, hogy annyira eltúlzott, mert kiszámithatatlan és meglepő akart lenni, hogy legtöbbször logikátlanul furcsa eseményekbe torkollik a cselekmény.
Képtelen vagyok. Csak ültem, és hagytam, hogy átrendezze (elpusztítsa?) az agyamat szűk két órára. Fogalmam sincs, mit láttam, fogalmam sincs, jó volt-e, annyit tudok, hogy ez valami drasztikusan eltérő volt. Körülbelül mindentől.
Valószínűleg ez nagy marhaság lesz, de ez a film(?) nekem olyan, mintha egy Palahniuk könyvet egybegyúrtak volna a Valhalla Rising nihilista mivoltával, majd adtak volna egy jó adag szürrealizmust ehhez az egyébként is izmos koktélhoz. Nem hiszem, hogy van élő ember - a nyilvánvalóan klinikai eset - Cronenbergen kívül, aki ezt teljes egészében megérti. Durva cucc.
De magasztalni nem fogom, mert mindazon szitok áll rá, amit lentebb leírtak.
előzmény: Hannibal Lecter (#22)
Gondolom nagyon mélyen értekeznek benne a kortárs kapitalizmus rothadásáról. ;-)
Nyilatkozzék bővebben! :)
előzmény: Rorschach (#21)
Hű, apám...
Cronenberg ennyire talán még sosem veszítette el a józan ítélőképességét, mint most. Borzalmas, szörnyűséges, botrányos produktum a Cosmopolis. Robert Pattinson pedig szépen, magabiztosan porig alázza benne a színészmesterséget. Kereken negyven percig bírtam.
Az évtized legnagyobb filmes blöffje. Áll intellektuális marhaság, ami semmiről se szól és se eleje se vége az egésznek. Talán, ha némi történetet próbálták volna belepréseli a készítők illetve, ha a párbeszédeknek legalább egy minimális részében lett volna némi értelem (Pattinson prosztata problémája rohadtul fárasztó) akkor még egy átlagos produkció is létrejöhetett volna, de így 2012 toronymagasan legpocsékabb filmjét hozta össze Cronenberg, amit az idei felhozatalt nézve nem kis teljesítmény azért.
0/10
Engem inkább az Amerikai Pschyo-ra (a könyvre) emlékeztettek a "párbeszédek". Csak éppen itt, olyan szinten intellektuálisan akartak bemutatni valami annyira egzisztenciálisat, hogy közben az egészből áradt egyfajta folyamatos fixáció, amelyet szakadatlanul absztrahált az akarás terhe... csodálom, hogy elkészült ez a valami.
A párbeszédek engem a Harcosok klubjára emlékeztettek,persze sokkal gyengébbek.Érdekes,amíg néztem azt gondoltam,hogy legyen már vége,aztán a vége is nagyon gyenge lett.Ennek ellenére egyszer meg lehet nézni,de sokkal többet vártam,egy-két érdekes jelenet dobja fel szerintem a filmet,mert amúgy dögunalom.
WTF?? Ez mi volt? Nekem túl művészfilm.
Hát végül is végignéztem... Elég nagy bajban vagyok, ha osztályoznom kell ezt a valamit, mert bár egységes narratívát nem találtam a filmben, kivéve azt, amit 2 percenként a pofámba hánynak, azért voltak érdekes pillanatai, párbeszédei is... nem is tudom...
Megértem, ha nem tetszett. De szerintem a beszélgetések tele vannak üzenetekkel.
előzmény: metal_face (#12)
Ez nem csak a legjobb Cronenberg-film, hanem a legjobb az idei felhozatalból is.
(legalábbis, amit eddig láttam)
A Bajnokok reggelijén legalább röhögni tudtam, de ez valami eszméletlen nagy unalom volt.
előzmény: lizardking (#11)
A Bajnokok reggelijére emlékeztet ez a film, csak előbbi jobb volt. De ugyanilyen szertelen, zavaros, enyhén szürreális, ám mondanivalóval rendelkező film az is. Nem egy könnyen emészthető múvi, az biztos.
Egy alapvetően valóban érdekfeszítő téma van feldolgozva a filmben, és ahogy előttem is mondták, lehet, hogy regényben működik, de vásznon nem. Ez a film megint a cselekmény helyett a végtelenségig elvont félmonológokkal akar valamit közölni; de nem jön át.
Hallgassuk meg a rendezőt is: Amikor elkezdtem dolgozni a Cosmopolison, DeLillo regénye még csak fikció volt. Mire nekiálltunk a forgatásnak, már olyan érzésünk volt, mintha egy dokumentumfilmen dolgoznánk: az egyik nap éppen az antikapitalista tüntetés jeleneteit vettük fel New Yorkban, este pedig az újságban olvastuk a tudósításokat az antikapitalista tüntetésekről. Bővebben: [link]!
Akkor Cronenbergnek jó alakalom lenne valamifajta reputáció javításra a pár éve már tervezett spanyol Los cronocrímenes remakeje ;)
A képek és a történet alapján pedig reménykedtem...
A bizonytalanság filmje. Annak a bizonytalanságnak, amit az elmúlt 3-4 év okozott az egyszerű egyénnek és a milliárdos pénzembernek. A világ egy hatalmas kozmopolisszá fejlődött, amit már nem irányít senki és semmi, a folyamatok önjáróvá lettek, David Cronenberg pedig ebből hozta ki legkimértebb, legsterilebb és legcsúnyább filmjét.
Ha az alábbiakban leírtak vannak a filmben, nálam már látatlanban ötös. :D
Engem is meglepett, hogy úgy kezd a film, mint a Sucker Punch, de szerintem ez ne tántorítsa el azokat, akik amúgy meg akarták nézni, szerintem többnyire olyan a film, amilyennek lennie kell. A regény jó, a film hű adaptáció, abszolút Cronenberges (olyan, mint a Meztelen ebéd, ami elég jó), bár kissé könyvszagú és össze van csapva, de nem tudom hibáztatni Cronenberget, amiért egy pofonegyszerű beszélgetős jelenetet nem vett fel 126-szor. Az imdb-s 6,6 szerintem nagyjából korrekt, gyenge négyes tőlem.
Hűűű de alacsonyan szállnak az egyesek...
"Végtére is, van valami végtelenbe mutató, megragadó abban, ahogy egy makulátlan férfi és egy izzadtságban úszó nő diskurzust folytat a jüan árfolyam-ingadozásáról egy limuzinban, miközben előbbin prosztatavizsgálatot végez egy öltönyös orvos."
Ez is egy transzcendens élmény, de már csak azért is látni kell, mert az ember nem túl gyakran találkozhat olyan filmmel a moziban, melyben egy merénylőt a saját lábgombája inspirálja a gyilkolászásban.
előzmény: The Hungarian (#1)
Nem feltétlenül degenerálódás lenne az, mert most is van ilyesmi (amit lehet jól csinálni), csak ez itt és most tökéletes félresiklott. Biztos vagyok benne, hogy ez az egész regényben működik, de filmen csak egy akkora büdös nagy valami, hogy az nem akármi.
Szokványos mércével értékelhetetlen, ám el tudom képzelni, hogy egyszer majd kultfilm lesz belőle. Egyszer, mikor az esztétika és a művészet már olyannyira átlényegült (degenerálódott), hogy egyet jelent egyebek mellett levegőbe lógó, megválaszolatlan, jelentőségtől mentes kérdések feltevésével, amik párbeszéd címszó alatt szerepelnek az artisztikai nagykönyvben. Végtére is, van valami végtelenbe mutató, megragadó abban, ahogy egy makulátlan férfi és egy izzadtságban úszó nő diskurzust folytat a jüan árfolyam-ingadozásáról egy limuzinban, miközben előbbin prosztatavizsgálatot végez egy öltönyös orvos. Én ajánlom a film megtekintését, hogy fogalmat kapjon róla mindenki, milyen az, mikor egy rendező elveszíti a mojóját. Cronenbergnél ez már sorozatban a második példa, de most aztán elsöprő.
A film utolsó negyede kifejezetten jó lett, de odáig elég fárasztó az út. A szövegek, gondolom, azért olyan furák, mert DeLillo regényéből vannak kiemelve. Különös film, majdnem jó.