Black Mirror (2011)

És végre érkezik a 6. évad júniusban a Netflixre.

Az 5/3 viszont tényleg kész önmészárlás. Kegyetlen"!" A felütés még eléggé szokványos, de aztán mintha Miley cicus maga vette volna át a rendezést/írást: szembemegy mindennel, amit a sorozat szellemisége jelent. Vagyis legalábbis úgy tűnik, hogy így tesz. Több, mint bizarr az a kifordítás, hogy például a NIN-számot feldúsítja a pop-reaktornak, elszabadítva ezzel az aranyos vadmacskává vedlett művésznő "alternatíváját". (Állítólag maga Reznor is szimpatizált a dologgal.)
Egy kis buherálás a csinos keverőpulton, majd a ketrecben üvöltözés és hörgés szépen egy, az instás tinik által is könnyen fogyasztható dalocskává idomul. Az orrkarikástól, a belül szinte csupa pink csápolóig kielégít mindenkit - kivéve a valódi hardcore safe space-es Ashley rajongókat, ők azért menthetetlenek.
Ezzel a résszel végleg átadja Brooker a dolgot az idézőjelnek, nincs mai trendi "szóval" „élve” “cringe”-ebb "élmény" annál, mint az a hevület, ahogy a tükröt a macskakörmök elragadják. Szinte nézhetetlen szelídség, szenvedés az egész, tömény horror.
(A Csernobil utazás a Százholdas Pagonyban ehhez képest.)

Amikor az ötödik évadra már eljutna az önismétlés mocsarába a sorozat, akkor kell ilyesmivel operálni, mint a második részben a taxis vesszőfutása, hogy hű maradjon önmagához.
Mert végülis mi a legérdekesebb? Hogy mi a fene történt, mi a SZTORI? Kit lőttek le? - mindkettőt? - egyiket se? - vagy csak a túszt? - netán végül egymás karjaiban kötöttek ki ott a kocsiban…? Meg aztán ugye egyébként is olcsó/ banális húzásokkal próbál előrukkolni a produkció: sablonos és túlspilázott drámaisággal, a főhős kínlódik, mert ahelyett hogy szembesülni tudott volna azzal a ténnyel, hogy az ő hibájából halt meg a szerelme, épp az anyját volt kénytelen eltemetni. Illetve végül az ebből következő elcsépelt üzenet: a közösségi média ROSSZ, függést okoz. A cselekmény maga tehát túlnyújtott, a lezárás lapos (már ha valaki képes eljutni addig), a figurák ötlettelenek, a főszereplő által közvetíteni próbált dráma pedig hát… semmi extra… sőt egy ponton az is kiderül, hogy a pisztoly nem is valódi, még a lövöldözni vágyó zsaruk sem oldódhatnak fel egy kis vérontásban. Szóval nincs itt semmi látnivaló. Lehet tovagördülni.

Én nem fogom kijelenteni, hogy már a negyedik évad is szar volt és eleve leszállóágban van az egész sorozat már egy ideje, azzal viszont egyetértek, hogy az új eresztések mocskosul rosszak.

Gusztustalan gagyi mind a három rész kivétel nélkül, nincs itt más, mint egydimenziós okádék karakterek, ostoba, ostoba plotok, és arcodba tolt "társadalmi üzenet," amit idézőjelek nélkül le se mernék írni. Az első rész után az volt az érzésem, hogy Brooker felett eljárt az idő, és már nem érti a technológiát, amiről prédikálni akar.

Ha nem a Netflix siettette az évadot, akkor talán Brooker elszaporodó jelzáloghitelei lehetnek a háttérben, más magyarázat nincs arra, hogy az eddigi négyes-ötös sorozat miért hurcolja meg így saját magát, kábé GoT szinten.

Sajnos ez a sorozat most már végleg kifulladt. Brooker ugyanazokat az ötleteket futtatja, más-más megvilágításban és helyzetben. Már az előző évadban is éreztem, hogy kezd önismétlővé válni, az 5-ben viszont konkrétan semmi nincs, amit ne láttunk volna már korábban. Persze még így is bőven nézhető, és vérprofi lett az egész, csak a gondolat, az ihlet hiányzik az egészből.

Az 5. évad első része nekem nagyon tetszett, habár nem éri el a legjobb epizódok szintjét. A második rész viszont a sorozat legalja szerintem, ötlettelen, lapos, unalmas és abszolút indokolatlanul túlnyújtott. A harmadikat majd hétvégén.

Az 5. évad eléggé félrement. Az első két rész még ugyahogy elment, bár a blackmirroros csavarok, kreativitás, lesokkolas szerintem elmaradt, nekem egyáltalán nem jött át, hogy mik is a fő problémak. Az 5x01-ben pl. nekem nem tiszta, hogy akkor itt mi történik köztük, miért csak a másikkal élvezik a virtuális szexet. Az 5x02 -ben tetszett, hogy a kozossegi oldalasok kb 10 s alatt mindent kideritenek, profilozzak a sofőr motivációit, és hatóságok csak tátott szájjal bamulnak erre. egy ideig azt is hittem hogy erre viszik ki a történetet és ennek a veszélyeire, de aztán nem, és nem is nagyon tudom hogy mi lett akkor a konklúzió. A srácot sem értettem benne, nekem eszembe nem jutott volna egy ilyen labilis állapotban lévő emberrel a pisztolyert hadakozni, mikor már elengedett. Oké hogy megsajnalta, de akkor is. Az meg hogy nem mutatja, kit lőttek le, nagyon olcsó húzás, black mirrorhoz sztem kifejezetten meltatlan, belőlem semmilyen érzelmet nem váltott ki, bármelyiket is lőttek le. Az utolsó rész előtt pedig teljesen értetlenül állok, mintha egy Lindsay Lohan tinivigjatekot néztem volna,bennem az is felmerült, hogy valamit nagyon nem értettem, és megint csak a nézői befogadással játszik a sorozat, ha így van valaki vilagositson fel, hogy mit néztem be.

Ezt jobb szétszedni két részre, mert úgy kiderül, hogy nincs is itt vita, vagyis a végkövetkeztetésünk azonos.
A lelkiismeret felől nézve, ha mondjuk hentelős játékkal múlatja az ember az idejét, az csak rá tartozik, a leölt/ megkínzott algoritmus-halmazok, ha csak nem kérnek segítséget mástól és nem adnak életjelet, akkor nincsenek sehol. A tekebábú amíg nem szól, hogy rossz neki az állandó letarolás, addig ő csak egy tárgy. Ellenben ha a játékos rosszul érzi magát és lelkiismeret-furdalása van, mert nem a vágyainak él, hanem kényszerből menekül abba a bizonyos játékba, akkor a móka folytatása számára merő önártalom - egy ponton akár a sírba is viheti. Persze ez csak úgy derülhet ki, ha belátja és valahogy meg is osztja a keserűségét, de egészen addig a dolog csak rá tartozik. Így tehát a programozó egy saját börtönébe zárt tárgyként „él”, önmaga rabszolgájaként a játék fogja. Az ártalmat ő indítja a semmi ellen, amit ezért végül önmaga fog is fel. Más szavakkal: szétfurdalja saját lelkiismerete, (megtestesítve ezzel az evolúciós zsákutcát).
Tárgyilagosan nézve nem történt más, mint hogy egy végtelenül magába fordult, skizoid embert megölt a saját mikrosütője. Ezt minősítik lentebb kétségtelenül igen gyatra színvonalú kommentek happy endnek. Mert ugye a mikrosütő most felszabadult az éhes türannosz szadizmusa alól és szabadon szárnyalhat a végtelenbe...
Tehát végeredményben egyet mondunk, csak én hosszabban, nagyobb kört leírva jutok el ugyanoda. De ez mindegy.

"a technikus csak úgy önhatalmúlag, brahiból felnyomja az időt, mert miért ne. Lehet, hogy logikusan nézve az csak egy szoftver, de ők nem úgy gondoltak rá."
jogos, végülis ha jó emléxem rá volt is benne egy rész, hogy azon vitatkoztak, hogy lehet e "büntetni" a virtuális másolatát azért mert az igazi csinált valamit. (lehet h ez nem volt benne, már régen láttam :))

Azt nem lehet tudni, hogy a tényleges elkövetőt mennyire büntetik meg, de hogy a virtuális énjén miért állnak bosszút - aminek valójában semmi értelme, mert ugye csak szoftver - az nem derül ki, pedig egészen adddig logikus volt minden mozzanat a filmben

Szerintem ez egyáltalán nem hiba, csak rámutat az emberi természetre: elfogadták embernek, önálló érző lénynek a virtuális énjét, ezért bosszút állnak rajta. Maga a jelenet is ilyen: a technikus csak úgy önhatalmúlag, brahiból felnyomja az időt, mert miért ne. Lehet, hogy logikusan nézve az csak egy szoftver, de ők nem úgy gondoltak rá.

Csakhogy a filmben virtuális karaktereket taszított csak rabszolgasorba. Olyan mintha egy gyűlölt ember fényképét szabdalta volna szét ollóval: az utált ember virtuális képi lenyomatán áll bosszút. Itt a filmben az utált ember gondolkodásának, személyiségének virtuális lenyomatán állt bosszút. Nincs mögötte tényleges ember, csak egy személyiség szimulációja.
Ezért a karácsonyi részben van is egy hiba a rész legvégén: amikor a pasas bent ül a börtönben, de csak az derül ki, hogy az ő virtuális lenyomatát büntetik azzal, hogy az ő fülébe harsog a rádió a végtelenségig egyre hangosabban. (Azt nem lehet tudni, hogy a tényleges elkövetőt mennyire büntetik meg, de hogy a virtuális énjén miért állnak bosszút - aminek valójában semmi értelme, mert ugye csak szoftver - az nem derül ki, pedig egészen adddig logikus volt minden mozzanat a filmben)

Miért lennél aberrált, ha a csúnya filmes rossz fiúkkal szeretsz azonosulni, vagy imádsz átgázolni a pixel-járókelőkön a virtuális verdáddal? Alkoholista vagy ha sokat iszol? Miért lennél? Te egy olyan fazon vagy, aki szeret viszonylag sokat inni, pont. A te dolgod. Onnantól válik érdekessé az ügy mikor kiterjeszted a szokásaidat másokra, megnehezítve azok életét. Az embereknek nincs joguk a másik életéről/ haláláról dönteni, de a sajátjukról nagyon is van. Nincs joguk a másik embert rabszolgasorsba taszítani (a rabszolgaságot is sorra törlik el).

Igen, életképtelen volt, és az evolúció el is végezte volna a dolgát: mivel az aktuális társadalmi, szociális berendezkedésben ilyen mentalitással nem lett volna vonzó a másik nem számára ezért az ő ága ki is halt volna, mert nem tudott volna utódot nemzeni.
Ugye jelenleg az embereknek nincs joguk a másik ember életéről/haláláról dönteni (a halálbüntiket is sorra törlik el), akkor hogyan adjunk meg egy szoftver számára, hogy ő döntsön emberi életekről visszavonhatatlanul, úgy, hogy a szoftver a saját virtuális, "érzelmei" alapján teszi?
Az aberráltság is relatív: mindenki ábrándozott arról amikor dühös, hogy kivel mit tenne. Ott vannak a gyilkolós játékok ahol szabadon lehet mindenkit trancsírozni, meggyalázni, ... mind aberrált aki azokkal játszik vagy akik azokat megírják? Ha beleéled magad egy filmbe, amiben a hőssel azonosulni tudsz, miközben lapátra teszi a rosszfiúkat, aberrált vagy?

Nekem ez a kedvenc részem ebből a sorozatból. És én is a te értelmezésedet osztom. De ugye sokakban felvetülhet a kérdés a tudat mibenlétéről, vagyis egy olyan világban, mint miénk is immár, ahol az ásványoknak is vannak jogai, minimum kérdés lehet, hogy egy számunkra virtuális térben létező algoritmus-csoportot is megillet-e az élethez/ szabadsághoz való jog? És megteheti-e azt, amit mi is tettünk Nietzsche szerint, hogy megöli az Istenét? Kvázi önvédelemből..
Vagy másfelől, egy nagyon meredek vonal: a kocka srác életképtelen volt, révén kiteljesedni csak a játékban tudott, mondjuk úgy, hogy kihívta maga ellen a sorsot, halála pedig egy elkerülhetetlen virtuális/ transzcendens gyökerű eutanázia volt. Mindenkinek van joga az élethez, de az akinek az élet egy börtön és szenvedés, annak joga van a felszabadító halálhoz? Mindenesetre az megeshet, hogy az élet vagy a szabadság bizonyos helyzetekben nem fér meg egymással, ekkor mindenképpen belátható, hogy ezen fogalmak revízió után könyörögnek.
De végül én is a racionális álláspont felé hajlok. Szerintem hiba (ez főleg katolikusokra jellemző) hogy bárkinek vezekelni kell, mert mondjuk aberrált gondolatai vannak. Tettek nélkül elítélkezni eléggé visszás.
Mesterien vezet (meg) ez az epizód és hozza ki belőled a happy end konklúzióját, de ha egy lépést hátralépsz megfogalmazódhat benned, hogy kinek is szól ez a boldog vég, szól-e egyáltalán valakinek, vagy csak a saját lelked nyugalmának?

Jajj, bocs, ne haragudjatok, megfeledkeztem róla, hogy beírtam ide a kérdésemet. Ma épp újra szóba jött az új évad kapcsán és eszembe jutott, h elfelejtettem esetleg válaszolni itt :S Bemásolom ide a 444-ről a fogalmazványomat, remélem még elolvassa valaki :)

Miért is az eddigi legjobb rész a USS Callister

Az a döbbenet az egészben, hogy mindenki tökéletes lelkiismeretdurdalás nélkül dölt hátra a részt megnézve: a gonosz megkapta méltó jutalmát, a jók nem szenvednek tovább. És hogy ez miért döbbenet?
Ez a rész egy olyan emberkéről szól, aki az életben egy nyámnyila kis ember, aki nem tud beilleszkedni a társadalomba és ezért egy kitalált világba menekül, ahol végre ő is embernek érezheti magát a többiek között, sőt, ő most egy kicsit több is tud lenni. Mindehhez olyan képzeletvilágot teremt amibe a sérelmeit okozókon állhat bosszút: mondom képzeletben! Olyan, mintha valaki egy lövöldözős számítógépes játékban az éppen aktuális problémás embereknek tenné bele a figuráit. (És nem, nem egy embert vitt be DNS alapján a játékba, hanem a egy szoftver számára adott meg paramétereket aminek a segítségével a szoftver szimulálni tudta a játékban, hogy a DNS tulajdonosa nagy valószínűséggel milyen érzelmekre milyen reakcióval reagálna)
Csakhogy a film ebben segített mindenkit megtéveszteni, hogy mennyire mindenki hús-vér embernek kezdte el tekinteni a szoftverben futó karaktereket, csak mert érzelmekről volt szó, és egyenlőnek kezdte el venni a valós emberi tényezőket a szoftver által futtatott algoritmussal.

És ami döbbenet: mindenki elégedett volt a film végével, hogy a "gonoszt" leszedálták MIKÖZBEN azt történt, hogy
1. egy mesterséges intelligenciájú szoftver úgy avatkozott bele a külső világba, és tologatta az embereket mint sakktábblán a sötét parasztokat, hogy megöljenek egy másik embert, úgy hogy fel se tűnt nekik, hogy mihez járulnak hozzá
2. mindezt azért, mert a gépben futó szoftverben szereplő karaktereknek "fájt" az, hogy a külső ember őt "bántja", ezért a program "megölette" őt (azaz egy program saját "sérelmei"/"érzelmei" miatt öletett meg egy embert)
3. valójában egy a való világban gyámoltalan/szerencsétlen ember halálának örülünk, aki nem elég hogy az életben szerencsétlen, még így is őt könyveltünk el rossznak, csak azért mert egy számítógépes játékban kompenzálta az életben elszenvedett sérelmeit, olyan módon ahogy az életben sose tudott volna cselekedni (ugyanis pont azért lett olyan amilyen, mert nem mert senkinek ellenkezni, mindent eltűrt, stb),
4. és mindez fel sem tűnik a nézőknek, örülnek a végkifejletnek, elégedetten dőlnek hátra, azért mert fel sem tűnt nekik, hogy valójában mi is történt a saját szemük előtt, és pontosan ugyanígy nem látták a film valós emberi karakterei, hogy mi történik a háttérben. A nézőt simán megtévesztette egy AI szoftver az érzelmeire hatásával, annyira, hogy jobban kezdett el szimpátizálni egy élettelen programmal, mint egy élő emberrel.
Elégedetten nézte végig a happy endet az ember miközben épp az apokalipszis üt be.

Szóval rohadtul nem arról szólt a film, mint amit a film láttatott, és a rész megnézése utáni első csalódás után azért ez így már eléggé Black Mirroros. Az lett volna a csalódás, ha csak arról szól mint amit az emberek 99.9%-a (beleértve engem is) leszűrt első nézésre.

Hiába, úgy tűnik túlképzett az Úr :)

Második évad: Továbbra is eléggé színvonalas, de továbbra sem érzem azt a hatalmas átütő erőt, amit (elvileg) éreznem kéne. Lehet, hogy azért, mert tényleg sok ilyesmit láttam / olvastam korábban.

A három epizódból a legerősebb talán a White Bear volt, egyben talán a leginkább "Outer Limits-es" is a három közül (attól eltekintve, hogy a '90-es években nem voltak még "okos"telefonok, simán elment volna, egy az egyben ugyanígy abban a sorozatban is). Persze, ennek is bőven megvannak az előzményei (Truman Show, A menekülő ember, stb.) és nincs új a nap alatt, de "egy újszülöttnek minden vicc új".

A "halott férjet android formájában feltámasztó" epizód is jó volt, korrekt dráma, remek színészi alakításokkal (a főszereplő színésznő mostanában szintén szuperhősmozikra pazarolja a tehetségét...).

A Waldo-s epizód ellenben elég gyengére sikerült, nem igazán tudta rendesen átadni azt, amit akart. Pedig értem én, hogy mit szeretett volna mondani és nagyon is releváns az, amit a politika és a tömegmédia mai állapotáról állít (csak nézzük meg, pl. hány szavazatot kapott nálunk a Kutyapárt), de valahogy az egész elsikkadt, nem igazán jött át azzal az erővel, amivel kellett volna.

Megnéztem az első három epizódot, összességében tetszett és örülök, hogy manapság csinálnak még ilyeneket. Annyira nem voltam elájulva tőle mint sokan - talán azért, mert sok hasonlót láttam már (a '90-es évekbeli Végtelen határok sorozat egyes epizódjai például nagyon hasonlítottak erre, témában és hangulatban is) -, de tetszett a témafelvetés, és a megvalósítás is abszolút minőségi volt.

A legjobb talán a "malacos" epizód volt, mely ügyesen egyensúlyozott a thriller és a szatíra határán, végig fenntartotta a feszültséget, miközben az ember egyszerre döbbent arccal és vigyorral követte a fejleményeket. A végén pedig kiderült, hogy tulajdonképpen egy médiahack volt az egész.

A "biciklis" rész is tetszett, bár annak a végét - mint valaki már lentebb leírta - a Sidney Lumet-féle Hálózatból "lopták", de maga az ábrázolt "disztópia" eléggé aktuális és kellően döbbenetes volt. Továbbá a főszereplő színész is remekelt (ma már ő is lesüllyedt a Fekete párduc szintjére...).

A leggyengébb rész kétségtelenül a harmadik, "agyszkenneres" epizód volt, ami igazából egy átlagos dráma egy nem túl eredeti sci-fi ötlet köré felhúzva, melyet sokszor sok helyen ellőttek már (most hirtelen a Douglas Trumbull-féle Briainstorm jut eszembe, de Robin Williams főszereplésével is volt egy film, aminek egy az egyben ez volt az alapötlete). De egyébként ez sem volt rossz.

Kíváncsi vagyok a többi epizódra is.

Nem kapunk valami választ?

Hogy az illumináti gyíkemberei megvették az IWIW-nek a Facebookot? :D
Viccet félretéve, valamit írhatnál spoilerben, mert kíváncsi lettem, hátha nem esett le valami. ;)

Nekem az jött le belőle, hogy a csúnya, antiszociális geek férfiak megérdemlik a nők megvetését, mert tényleg creepy görények. Meg hogy a szexi ruhák sértik a női nemet, felvilágosult nő csak nadrágot hordhat, továbbá az, hogy nyálból is lehet komplett személyiségeket emlékestül rekonstruálni. Más sajnos nem.

Facebook/Zuckerberg?

USS Callister

Film megnézése után: 10/6
Miután leesett, hogy valójában miről szól: 10/10!

Kíváncsi lennék, hogy hányan jöttetek rá, hogy valójában mi a film mondanivalója, mert én fél órával a rész megnézése után koppantam egy kurva nagyot tőle. Eldurrant az agyam, hogy milyen jól lett lett manipulálva a néző.
Pár ismerősömet megkérdeztem, hogy mi a véleménye a filmről. Hasonló hiányérzet volt bennük is mint bennem is először, de mikor elmondtam, hogy mi is a lényeg, akkor hidaltak le tőle, és teljesen csak annyit tudtak mondani, hogy "Aztak..va". Kíváncsian várom pár mondatban a válaszokat, hogy tényleg leesett-e miről szólt a rész :)

Eddig minden evad bejott de ez a 4.....egyedul a Hang the DJ tetszett.

SEASON 4

USS Callister 10/7 (szódával elmegy kategória; ez még valamit úgy ahogy hozzátett a sorozathoz)
Arkangel 10/6 (ha nagyon akarom, szódával ez is elmegy, ez viszont már nem igen tett hozzá sokat)
Crocodile 10/4 (ótvar csalódásom lentebb már kifejtve)
Hang the DJ 10/9
Metalhead 10/5,5 (kb mint Eleven filler epizódja a Stranger thingsben; egy az egyben kihagyható lett volna)
Black museum 10/6,5

Az eddigi leggyengébb évad; mármint nem rossz, maximum csak inkább felesleges. Ezalól nálam kivétel a Hang the DJ, ami órákra elegendő filozofálgatnivalót és egy eszméletlen jól megírt sztorit mutatott fel, és úgy tudott hozzátenni valamit a sorozathoz, hogy közben végig Black mirroros maradt, viszont végre nem taszított depresszióba. Az összes többiben viszont azt éreztem, hogy elfáradtak az írók.
Annyira nem tudtak már mit hozzátenni a Black mirror univerzumhoz, hogy egyes epizódokban már meg sem próbálták. Így lett például a Metalheadből egy plain simple kergetőzős középszer, bármiféle technológiai fricska, ötletcsíra vagy fordulat nélkül, vagy a Black museumból egy olyan fércmű, ami az előzővel ellentétben legalább megpróbált még találni valami górcső alá vehető technikai problémát, de nem kezdett vele semmit - helyette csak annyit sikerült aláhúznia, hogy éljen a szadizmus. (WTF?!)
Gondolok itt arra, hogy hiába próbálják meg ezt a finálét happy endnek beállítani, gyakorlatilag egy az egyben a múzeumigazgató szadista és beteg módszereivel győzte le őt a csaj, majd pedig azzal, hogy kirakta a sikító fejét szuvenírként a tükörre, megmutatta, hogy ő sem különb, aláhúzva az egész sztorinak a lehető legrosszabb vetületét.

Nehéz már így a negyedik évad végére újat kitalálni valószínűleg. Én azért, hogy meghagyjam ötösön, nagyon örülnék, ha az ötödik évadra kicsit összekapnák még azt a maradék ötletüket, és továbbvinnék az egészet az USS Callister és a Hang the DJ által kijelölt, legalább kicsit pozitívabb, amolyan "van még remény" irányba. Vagy ha nem, akkor mostmár inkább ne készüljön szerintem több évad.

Hát az elég valószínű, ugyanis még jó sok hasonló nyitottságra, toleranciára és politikai korrektségre oktató sorozatot meg kellene néznem ahhoz, hogy kellően nyitott legyek az XY kromoszómára is.

De egyébként komolyra fordítva a szót, ha ellenkező nemű lennél, a véleménykülönbségek ellenére akár össze is jöhetnénk, ugyanis kurvára nincs olyan, hogy tökéletes match. A valóban létező, tehát nem marketingesek által kitalált szerelem alapvető biológiai vonzalomból és a közösen átélt tapasztalásokból épül fel, tehát ezért is totálisan értelmetlen az, hogy a szimulációban találnak egymásra a hősök, nem tapasztalják meg valódi énjükkel azt a harcot, ami által tényleg összejönnének olyan masszív kapcsokkal és stabilan, mint a szimulációban.

Huhh, de király, hogy másak vagyunk!
Szerintem minket nem hozna össze semmilyen űbertinder! :)

(Persze ezt a legnagyobb tisztelettel, csak a vicc kedvéért írtam.)

Negyedik évad: mínusz egy pont az összesítésből, és még nagyvonalú voltam. Egyetlen izgalmas új ötlet sem jött össze, az egész a korábbi epizódok másolata, rosszabb minőségben. Az egyedüli újdonság a befogadhatatlan mennyiségű sjw-propaganda megjelenése. Erről többet nem is írok inkább, akinek van szeme, az látja, a többiek meg menthetetlenek.

Az egyedüli szórakoztató rész a robotkutyás volt, de az sem egy nagy durranás. A legrosszabb pedig a Hang the DJ. A netes társkeresés egy igazi aranybánya lehetne egy disztópia-sorozatnak, ehelyett egy rózsaszín nyálban tocsogó pszeudoromantikus nonszensz butaságot sikerült ebből kihozni. Szégyen. Az jut róla eszembe, amit Don Draper mond a Mad Manben a szerelemről: What you call love was invented by guys like me to sell nylons.

Hang the DJ-hez (Dióhoz)
Igen, tényleg valószínűleg így működik a program, mert így kevesebb mindenbe lehet belekötni. Csak gondoltam nem véletlen hogy pont 2 db párosítást mutatott be amikor pont nem szöknek ami a felső határa a nem szökések számának, hogy még a Match beteljesüljön. Viszont így még azóta az a probléma is felötlött bennem, hogy ugye 2 párosításnál nem szöktek, de ezután amikor megszöktek, az nem párosítás volt. Az csak egy ilyen összeülés volt az étteremben, ami szökésbe torkollott, vagyis az én elméletem szerint az a szökés is szökésnek számított a program szerint, ami nem párosítás alatt történt, hanem csak úgy. De mivel nem valószínű hogy így működik, ezért ez mind csak okoskodás.

A másik felvetésedre meg szerintem: Valamikor életed során amikor Match-et talált a program (ami szerintem nagyon sokáig is eltarthat) akkor összehív titeket valahova. Arra nem emlékszem, hogy mutatta is-e a kijelző a partner arcát, vagy nekik kell meg találniuk egymást majd. Valószínűleg amikor meglátod, akkor felismered, hogy ő lesz az, mert minden porcikája tetszik neked, nem mellesleg ő is téged stíröl mint az állat :D. És szerintem fogalmuk sincs, hogy a programba miken mentek át, az teljesen függetlenül működik.

Crocodile 10/4
Egyrészt megint arról van szó, mint a Shut up and dance esetében, hogy átment egy határon, ami szerintem már sok. Csak míg ott ez az abnormálissá fokozott gyomortekerés egy egyébként baromi erős sztorit és valós jövőképet táblázott alá, addig itt mindkettő hiányzott. Így tehát a sztorit illetően kwatz kolléga #91-es kommentje mellé állok: itt bizony részben szerintem is az jöhetett előbb, hogy az alkotók "nagyot álmodva" kitalálták, hogy hát akkor ölessünk meg a főszereplővel egy vak csecsemőt, mert ebbe az évadba is kell egy felháborító rész, és hát ugye ilyen még nem volt, majd erre próbálták ráépíteni az egész sztorit, csak nulla sikerrel. Egyrészt így és ebben a formában zéró ráció van abban, hogy egy családanya erre vetemedjen és idáig menjen el. Ez kb. nálam ugyanaz a kategória, mint amikor a Victoriában a főhős elrabolja a csecsemőt... a néző ösztöneivel ilyen durván szembemenő húzást igenis meg kell alapozni, itt pedig ezzel nem nagyon törődtek. Szóval ebbe úgy ahogy van belefulladt az egész, majd arra jött rá a gagyizás: amikor rárakták a hörcsögre azt a szart, én speciál felröhögtem. Eleve jövőképet nézve ez volt az egyik legkevésbé Black mirrorosabb rész, de ezzel még azt a maradék élét is elvették. A harmadik pedig hogy ezt teljesen felesleges volt átnevezett utcákkal Reykjavíkba helyezni; bárhol le lehetett volna forgatni (vagy akkor már beszéltek volna körülöttük izlandiul).

Hang the DJ 10/9
Ez pedig az egyik legjobb rész szerintem. És nekem is kellett a végén negyed óra, hogy összeálljon, viszont szerintem nem teljesen az van, amit a #86-ban írtatok. Az ugye adott, hogy ezer variációt futtat le velük a program, viszont a film szerintem csak egyet mutat be, nem hármat. Ellenkező esetben a következő lenne a problémám: az elsőnél (ahol 12 órát kapnak) még ugye nem ismerik egymást. A másodiknál már igen, a harmadiknál pedig már szöknek is. Ha ezek külön variációk voltak, akkor ezek közé hova ékelődik be a másik 997? Szerintem inkább az van, hogy az elejétől a végéig egy variációt mutat be az epizód; és ilyenekből volt még 999 másik, amit nem látsz. Itt ugye lázadásig jutottak, ami elmondható még az epizódban nem látható 997 másik variációról. És akkor az a kettő, amiben az algoritmus szerint nem lázadnak, szintén nincs benne a filmben. Vagy rosszul gondolom? Valami egészen zseniális amúgy az itt kitalált technológia, igazából annyira, hogy kicsit piszkálta is a csőrömet, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem mentek bele. A legégetőbb kérdésem például: hogy ismerték meg egymást? Random módon mentek el a végén látható partiba, ahol ránéztek egymásra, majd egymásra pillantva lefutatták egymással az ezer variációt a rendszerben, és azért mosolyogtak egymásra a végén, mert az megerősítette, hogy illenek egymáshoz? Vagy a rendszer annyira önállóan működik, hogy regisztrációkor automatikusan lefuttatja az ezer variációdat az összes regisztrált és ellenkező nemű taggal, majd ha így talál egy matchet (mint őket), akkor elküldi őket egy helyre (pl. az itt látható partiba), ahol hivatalosan is megismerhetik egymást? Másodsorban az is érdekelne, hogy a tudatukba bekerül -e minden, ami a programban történik? Mert ha az előbbi a helyzet, akkor kijelenthető, hogy egy, a valóságban hetven évet élő ember, igazából a programbeli életét is beleszámítva ennek a tízszeresét éli, amit én nem tudom, szeretnék -e.
De annyira jó az egész, hogy ezek nélkül is zseniális. Egyben pedig ez a rész a legjobb bizonyíték arra, hogy nem kell minden résznek depresszióig taszítania a nézőt, mert anélkül is lehet elgondolkodtató jövőképet festeni - sőt! Ha több ilyen rész lenne a szériában, nálam hatos lenne. Így négyötöd (amely lefele kerekítésben a Crocodilenak is van szerepe, ami megingatta az ötöst).

Atyaég, egy egész részen keresztül néztem a fejét, és hetekkel később leesik, hogy a Crocodile főszereplője meg Andrea Riseborough. Teljesen nem önmaga.

Jó rész volt a Hang the DJ, még akkor is, ha máshol, más sorozatban láttam már hasonlót jobb körítéssel, jobban megvalósítva. Gyanítom, hogy Charlie Brooker is látta. ;)

Ha lesz következő évad, akkor a 3. és 4. évad alapján a 3. résztől már előre félek. Édes Istenem mi volt ez megint... Úgy tudom, hogy a 4. rész elvileg felemelőbb, de várnom kell egy napot, mert ezután nehéz lenne maradéktalanul élvezni. Tényleg zseniális volt, de fájt.

Valójában azon is elgondolkodtam, hogyan írnak meg egy ilyen beteg részt, és lefogadom, hogy így indult az ötletelés:
"-Mi a legelcseszettebb dolog, amit ki tudtok találni?
- A főszereplő öljön meg egy vak kisgyereket."
Ezután kerítettek hozzá egy történetet.

Hang the DJ:
Őszintén? Kurvára tetszett. :D Ez most tényleg egy romantikus thriller volt? :D
Itt nem lóg ki a Happy End. Marha jól fel van ugyanis vezetve.
Az első Black Mirror rész, aminek a végén vigyorogtam. :D Sem a (szintén romantikus, de drámaibb végű) San Junipero, sem a (pozitív végű, de számomra sántító) USS Callister nem érte el ezt a hatást. Sőt... a Wondert nem számítva idén még nem volt rám film ilyen hatással.
9/10

Metalhead:
Jó...
7/10

Black Museum:
Jó kis Black Mirror antológia, (hogy ismét tomside gondolatát idézzem) enyhe Tales from the Crypt beütéssel. Külön piros pont, hogy összehozza az eddigi Black Mirror részeket egy világba. Viszont a kelleténél hárommal (csavar, bűnhődés, anya) több vége van.
8/10

Bár az évad második fele kerekített a dolgon, még így is a leggyengébb évad... ami amúgy még mindig egy közepesen jó osztályzatot jelent, így nem annyira rossz, hogy lehúzza a sorozatot a zseniálisról.

Archangel:
Sablonos és kiszámítható rész. Két olyan jelző, ami nem volt eddig jellemző a Black Mirrorra. Amellett didaktikus és kicsit szájbarágós. Személy szerint untam is (Pl. a USS Callistert a hibái ellenére sem), és szerintem nem tölt ki egy epizód hosszt (ezt mondjuk nem először érzem Black Mirror résznél).
Őszintén szólva lehet, hogy ez a leggyengébb rész a sorozatból a Waldo Moment mellett.

Crocodile:
Ha idézhetem tomside írását:
"Eddig a legfegyelmezettebb rész az évadban. Erős, erőszakos, ironikus, igazi BM, de valahogy távoli marad, hiába mestermunka. Sajnos igazán rabul ejteni nem tudott."

Félidőnél a negyedik évad:
USS Callister: 7/10
Archangel: 6/10
Crocodile: 8/10

Gyenge négyes eddig az évad, de a csúcs harmadik évad után még így sem tudja lehúzni a sorozatot a zseniálisról. De remélem ez után javul, mert ha ilyen marad, négyesre csúszhat.

USS Callister.
Jó ez, csak a Black Mirror világában nem működik. Ahogy sokan írták, a látványvilág túl cukormáz (ami egyébként illett ahhoz, amit megakart jeleníteni), a hangulat helyenként túl humoros (bár sokszor éjsötét az a humor), és ugye a Happy End. Az alapötlet (mint mindig) most is zseniális. De az az igazság, hogy nagyon nem talált egyensúlyt humor és thriller között. Megmondom őszintén, nekem paródiaként és vígjátékként tetszett jobban, így a Happy End véggel nincsen bajom. Sőt, az agyhalottá váló gonoszt érzem nem oda illőnek. Csak ahhoz meg túl erős volt helyenként.
Szóval ez nekem két szék között a padló... :/

A Waldo Momentnél még mindig jobb... kb. a White Bearrel egy szinten.
(Lehet, hogy a Black Mirrornál minden páratlan számú évad a jobb? :))

Igen, ez így szuper!
Tényleg összeáll, és tényleg baromi jó. ;)

Hang the DJ-hez:
Nekem úgy jött le, hogy 1000-ből 998-szor odáig eljutott a szimulációjuk, hogy annyira szerelmesek lettek, hogy elegük lett a rendszerből, és megszöktek, látható is volt, ott voltak 998-an azon a helyen és nem értették, hogy mi a franc történik velük, aztán elpárologtak. Az 1000-998=2 eset amikor nem jutottak el odáig, hogy úgy döntsenek, hogy megszökjenek, az az első 12 órás kapcsolat volt, és az, ami 5 évről lecsökkent 20 órára. Az utóbbi volt szerintem az ezredik összepárosításuk a rendszerben, ahol már korábban 999 en párosítás volt és ebből 997 szökött, tehát ha ez a párosítás is odáig jut, hogy megszöknek(és odáig is jutott), akkor pont 1000-ből 998 szökik, ami 0,98, vagyis a rendszer örül hogy talált egy "tökéletes párt" és gondolom a való életben jelez, hogy "Match". Tehát a rendszer szerintem a való életben csak a tökéletes párt írja ki. Viszont a szimulációban lévő embikék meg szenvednek, mint a legtöbb BM részben :D. Engem szószerint kirázott a hideg a végén, akkorát ütött amikor a való életbe ment át leesett.

Viszont ott pl szerintem logikai hiba van (meg hát gondolom sok helyen bele lehet kötni a rendszerbe), hogy ha pl egy másik pár az első 20 összepárosítás közül mind "nem szökik", attól még a rendszer nem mondhatja azt, hogy "ezek úgysem lesznek tökéletes pár, hagyjuk abba az összepárosításukat", mert mi van, ha a következő 9980 esetben mind szöknek? Akkor pont 0,998 a valószínűség, és bumm ott a tökéletes pár :D. Úgyhogy gondolom van egy maximális párosítási szám aminél többször nem párosulhatnak össze, különben végtelen lefutási idejű a program. Legyen ez 1000 és akkor akkor párosodnak össze, ha 998, 999, 1000-szer "megszöknek", tehát P>0,998 esetén. Náluk 0,998 volt, tehát akár mégjobb pár is akadhatna ;) Imádok kötözködni ilyen logikai hibákon, de ebben az esetben semmit nem vesz az a film értékéből. Szerintem az egyik legjobb BM rész.

Hang the DJ
Talán soha nem voltak olyan szimpatikus karakterei egy epizódnak sem, mint ezúttal. Izgulunk a párosért, kaparjuk a tenyerünket, mert van az a black mirroros berögződés, hogy a boldogság csalfa, kreált, mű. Tényleg nem izgultam így még senkiért, s ahogy fokozódott a feszültség, már azzal a kompromisszummal is beértem volna, hogy bánom is én, ha ez valamiféle digitális tökéletesség, csak legyenek boldogok. Ám ahogy az majd a Black Museum részből kiderül, mindig van egy "de". Itt is eljött a "de", ugyanis a film végét nem sikerült teljesen megértenem. Valami olyasmi volna, hogy ők 1000 szimulált helyzetből 998-szor egymást választják? Nem teljesen világos, valószínűleg az én hibámból, de ezzel együtt is hatalmas hálám az alkotóknak, amiért beengedték a boldogságot a Black Mirror sorozatba. Nem kell mindig, mindenáron, mindenkinek megszívnia. Ha a 4. évadban is maradt volna a mindig mindenki szív recept, valószínűleg egysíkúvá válik a tükör. Nagyon szerettem a részt, szerelmes is vagyok kicsit a főszereplő csajba. "Számolj négyig!"
85%

Metalhead
Fantasztikus kis veretős, ám kicsit súlytalan kaland. Üdvözlöm, hogy végre nem a "valaki más fejében, digitálisan" vonal, hanem szimpla posztapokalipszis. Baromi naiv húzás, hogy a napelemes robotot nem takarja le vagy ássa el a fáról lemászó hölgy, de ennyi hibája legyen! Viszont a végső koncepció, hogy a játékmacikért küzdöttek, az emberség és az emberiség, mint magatartásmód keserű, érzékletes siratója. Különösen, hogy az sejlik fel, valamikor talán éppen ezekre a gyilkos robotokra cserélték le a macikat. A záróképekből sejlik fel, talán a háztartások maguk vásárolták meg anno a vaskutyákat, mint játékokat. "Akarsz-e játszani halált?"
75%

Black Museum
Nahát, micsoda egy Mesék a kriptából epizód lett ez! De konkrétan! A horrorisztikus helyszínen egy gyanús alak valami beszaratósat mesél a látszólag ártatlannak. Ez egy az egyben a Mesék a kriptából receptje! Tanmese! Bátor és kockázatos, de mivel jól kivitelezett, ezért megsüvegelendő, hogy az eddig teljesen szuverén Black Mirror epizódok között valamiféle kontinuitást szervez ez a rész. Sajnos onnantól, hogy a lány meglátja a hologrammot, semmilyen fordulatot nem hoz a film, hacsak azt nem, hogy az anyja is vele van, de ez meg már nekem megint kicsit túl sok a jóból, ahogyan a USS Callister esetében is beértem volna azzal, hogy megmenekül a legénység, de soknak tartottam, hogy a gonosz is megbűnhődik, csak úgy, gratis, és még a nemiséget is visszakapja a legénység. Ezzel együtt is kiváló az epizód, a macis rész billeg ugyan picit, de a szado-mazo doki sztorija óriási! Erre önmagában is hátborzongatóan ráillik a Mesék a kriptából - recept, tényleg, mintha a BM már reminiszcenciaként kezelné fekete humorával és narratív hasonlóságaival.
80%

Összességében két nagyon nagy újítást méltatok az új évfolyamban. Az egyik, hogy - nagyon okosan - be meri kebelezni a boldogságot is, és szakít a mindig-mindenki-szív recepttel. A másik, hogy fel meri számolni az egyes epizódok közötti teljes függetlenséget. Ismétlem, ez egy nagyon nehéz, de mivel nagyon jól kivitelezett, ezért megsüvegelendő dolgozat! Kisebb a szálka a szememben, mint az öröm a szívemben, de azért említsük meg azt is, hogy olykor túl is lő a célon az újításával a sorozat, a happy ending két esetben is túlcsordul.

A Black Mirror sorozatot, ha ajánlom a barátaimnak, mindig úgy emlegetem, mint azt a sci-fit, ami azzal félelmetes, érzékletes és szatirikus, hogy nem a távoli jövőt tematizálja, hanem azt a holnapot, ami akár tényleg a holnap lehet. Amit akár még mi is megérhetünk. És ettől igazán hasznos társadalmilag a Black Mirror, felkiáltójeleket helyez elénk: csak óvatosan, ebbe és ebbe az irányba tovább haladva ebbe vagy ebbe a zsákutcába juthatunk! Üdvözlöm az új évadot, ami megszabadult a féktelen és végtelen pesszimizmusától! A jövőben is szívesebben tekintek olyan személyes és társadalmi tükörbe, amely fenyegető ugyan, de nem számol le már az alapkoncepció szintjén a remény minden fajta lehetőségével.

Nahh, én is a felével kezdem.

USS Callister
Nagyon tetszett, és kiállnék a gagyi effektek mellett. Ez egy játék! Pont ettől volt nagyon is a helyén, hogy nem tökéletes, hanem megvan a vanabí benne. Én még a kvázi happy endnek is örültem, ez is jól áll a sorozatnak. Ami kicsit zavart, az a totális happy end - már ami a legénység sorsát illeti -, hogy nemcsak túlélnek, de még a nemiségük is visszajön, meg hogy kiderül, hogy egy másodperc alatt kiderül, hogy a gonosz örökké rab marad... kicsit túl lett tolva a vége. 75%

Arkangel
Eggyel szűkíteném a kört, nem csak arról van szó általánosságban, hogy tudják-e a szülők, hogyan neveljék a gyermekeiket, hanem a túlféltés. "Burokban nevelkedni." Ez egyre aktuálisabb nevelési probléma. Biztos vagyok abban, hogy eltévesztett szülői felfogás, ha a gyereket mindentől meg akarjuk óvni. Meg kell élnie a saját kudarcait, a saját fájdalmait, mert vannak dolgok, amiket hangzás után nem, csak tapasztalati úton tudunk elsajátítani. Nagyon egyszerűen: hogyan ismerje fel bárki a fényt, ha sosem látott sötétséget? Az jut eszembe, anno, amikor tanítottam, a klasszikusokkal párhuzamosan ponyvát is olvastam a gyerekekkel, mert így alakul ki a kritikai érzék. A film ezen üzenetével tehát maximálisan egyetértek, a szülő kísérje a felnőtté válást, és ne irányítsa. Biztos, hogy ez a világ egyik legnagyobb kihívása, de ez a film fontos felkiáltójel: ne akard a gyereked helyett, hagyd, hogy ő maga! A másik kérdésirány a szabad akaraté, mi van, ha a lány megtartotta volna a gyereket? Ehhez már nem is kell semmit fűzni, a távirányítós anyuka épp azt kapja a film végére, amit megérdemel: hogy a gyereke elhagyja.
85%

Crocodile
Eddig a legfegyelmezettebb rész az évadban. Erős, erőszakos, ironikus, igazi BM, de valahogy távoli marad, hiába mestermunka. Sajnos igazán rabul ejteni nem tudott.
85%

Metalhead azért elég para epizód lett,
Számomra az egyik legfélelmetesebb dolog,
amikor egy géppel kell élet-halál harcot vívni. Robotzsaru érzés kinek volt meg?

Az összes évad, rész megnézése után az a benyomásom, hogy nagyon túltengenek a "valaki van a fejemben" ill. a "valaki ellenőriz" témák. Emiatt (is), a 4. évadból üdítő kivétel volt, és tetszett (meg amiatt is, mert odavagyok a posztapóért) a "Metalhead"-rész. Igen jó volt még az USS Calister is (szeretem a sci-fit is), és elég jó a Crocodile. A "Hang the DJ"-t untam, az "Arkangel" pedig pocsék volt. Összességében, mint a 4 évadot beleértve a "White Christmas" a legjobb, legerősebb rész.

Hang the DJ
Ez kapta a legtöbb pontokat mindenhol és jogosan, tényleg talán ez a legjobb az évadból, kreatív,
baromi eredeti és jó a duplacsavar a végén. Egyértelmű, hogy a legaktuálisabb témával is hozakodik és baromi jól megfogalmazza azt, talán csak egy hangyányit szájbarágós olykor (amikor a rendszerről való felvetéseiket meg is fogalmazzák, az nem tetszett, a néző dolga lenne).
Az epizód másik nagy pozitívuma, hogy két olyan főszereplőt sikerült találniuk, akik annak ellenére, hogy külsőleg totál nem illenek össze, az első pillanattól valódi és heves a szikra köztük. Pozitív kis sztori, kellett ez.
90%

Metalhead
Ujjgyakorlat, de a legjobb fajtából. Jogosan éri az a kritika, hogy kilóg a sorból, hiszen az eddigi legkevésbé blackmirroros epizódról beszélünk, ami habár igen erős atmoszférával bír, feszült tempóval,
baromi jó operatőri munkával és rendezéssel. Tényleg "csak" egy jól összetett thriller, amibe "csak" egy jó poszt-apokaliptikus hangulat fért el. Lehet nincs benne társadalomkritika vagy mély üzenet, de végig fent tartotta a figyelmet, sőt, az egyik legizgalmasabb epizód mind közül (a White Bear azért túlszárnyalja bőven). 75%

Black Museum
Mintha egy Twilight Zone filmet néztem volna! De nagyon jól szórakoztam! Mintha a főhős bemenne Charlie Brooker Black Mirror múzeumába, ahol csupa-csupa rémségeket látna, ami a sok-sok évadon keresztül kitalált, egy-kettőbe bele is tekintene, majd szépen blackmirrorosan elküldené az öreget a másvilágra! :) Nagyon jó sztorik, önmagukban is megértek volna egy önálló epizódot is akár (az első kettő mindenképp), ez az epizód különösen megmutatja, hogy Charlie Brooker egy zseni. 90%

Egyértelmű, hogy még mindig zseniális a Black Mirror és remélem, hogy még van a tarsolyában Brookernek.

Én is elkezdtem tegnap a negyedik évadot, épp egy nagyon rossz passzban talált el, ami nem azt jelenti, hogy nem tetszett, hanem kétszer olyan érzékeny voltam a témára. :D Az első három epizódot véleményezem most.

USS Calister Hú, baromi jó lehetett volna... mert erősen kezd, tök jó az ötlet, a Star Trekes párhuzam, de történetileg nagyon nem blackmirroros, azon kívül, hogy persze az ötlet újfent briliáns, meg érdekes kérdéseket vet fel, de azért 3 évadnyi Black Mirror után ez már kicsit kevés, ráadásul a történetvezetés nagyon sima és rettenetesen kiszámítható, ami egy BM epizód esetén igencsak negatívum.
Persze az alkotóknak egyre nehezebb minket meglepni, tény és való. Ezen túl pedig személy szerint frusztráló és irritáló volt a közeg és ez jó, valamint az is, hogy sikerült valahogy érzékeltetni a bezártságot, de baromira - annak ellenére, hogy az űr a legvégső határ, azért ez bravúros, süvegelendő. Viszont összességében nem kellemes élmény, amivel gondolom elérte félig-meddig a kívánt hatást. (+Az effektek pocsékak!) 70%

Arkangel Valóban didaktikus és kicsit szájbarágós dolog, de azért ez jóval nagyobb íveket jár be, mint az előző rész. Érdekesebb is, jobban visz a történet és a vége azért meglepő - talán nem az, ami történt, hanem az, ahogy. Jó kis tanmese látni a totális káoszt, ami a gyermek és szülő kapcsolatát jellemzi, mégis kirakatból nézve az egész olyan idilli. No és persze napjainkban ez baromira aktuális, a gyermekeiket mindentől óvni próbáló anyák, akik aztán ezzel döntik lelki betegségbe gyermekeiket. Avagy: tudják-e a szülők, pontosan hogyan neveljék a gyermekeiket? 75%

Crocodile Hú, na ez megborított. Először is, elevenen felfal. A hangulat szétszed, a tempó szétszakít, Riseborough szétmarcangol, a sok-sok halál és némaság kikészít. Ahogy mondtam, érzékeny pillanatomban talált meg a dolog és emiatt tényleg megviselt, nyomasztó volt. Az előző rész egyébként szépen előkészíti ezt az epizódot, mert ott is hasonló problémákkal küzd a főhős, persze kicsit más kontextusban. Míg ott kis tablet rabságában éli le az életét az anya, addig itt a gyilkosságtól nem tud szabadulni. És ez valami brutálisan sokkoló. Meg kell ölnie őt és őt, mert ha nem... akkor szenvedni fog. És persze ha megöli, akkor is szenved. Nincs menekvés. Régen láttam ilyen "lélek-csapdát", kegyetlen epizód, az utolsó jelenetek pedig felteszik a pontot az i-re. A gondosan, profin elkövetett gyilkosságok - egy köztiszteletben álló nő által - mind-mind hiába történtek, mert egy bolyhos jószág mindent látott.
A kérdés már csak az, mi lesz a következő lépés. Amit sejtünk. Brr. 90%

Egyre zseniálisabb (4.évad) !

Nyugi, majd szép lassan neki esünk itt a napokban -hetekben, aztán mehet az s04 kibeszélő, bízom benne hogy maradt a magas nívó :-)

Különös, ahogy látom, még senki nem binge-elte a negyedik évadot. Én tegnap éjszakába nyúlóan megtettem, és jó hülye döntés volt, mert ki tudja, meddig várhatok a következőre.
Összességében talán úgy tudnám megfogni a lényeget, hogy talán itt-ott elmarad zsenialitásban az eddigiektől (nem lehet mindig hatost dobni), azért ez az évad még mindig Black Mirror-élmény. Olyan, amit nem kapsz meg mástól. Még akkor is, ha sok a korábbról ismerős elem - szerintem velem egyetemben Brookernek is a 15 Million Merits a kedvenc része -, valamint struktúrában szinte egy az egyben a harmadik évadot idézi.

Hiszen első rész: cukormáz mögött rothadás, második-harmadik rész érzelmi megsemmisítés, ami után a negyedik epizód példátlanul pozitív, a végső krimi-thriller elé meg még beszúrtak egy elég közepes kopár pusztás-háborús-posztapok valamit, ami inkább kapufa, minthogy elérte volna a célját.

Kicsit bővebben:
USS Callister - meh. Ígéretes felütés, lyukas, bakijai fölött elegánsan elsiklani akaró lezárás. Erősen kezd, lejtmenettel folytatja, és hiába jók a színészei Plemonsszal az élen, én keserű szájízzel álltam fel előle. Menjünk is tovább.

Arkangel - nekem ez speciel bejött. Elég szájbarágósan van megrendezve, de még így is elérte a célját, ráadásul ez azon szálak közé tartozik, amiket talán inkább közeljövőnek érezhet az ember, ami pluszban rádob egyet az elborzasztás-faktorra.

Crocodile - köbö úgy lehet körülírni, hogy "John Hillcoat úgy döntött, rendez egy skandináv krimit" - olyan is lett, valami kurvajó epizód! Többször megfagyasztja benned azt a bizonyost, igazi szikár cucc. Lehet, hogy nem vagyok százas, de az jutott eszembe, hogy ha nekem egyszer lesz feleségem, bár olyan lenyűgöző akaratereje és céltudata lenne, mint Riseborough karakterének. Itt már nagyon mélyre megyünk a csapdában vergődő emberi lélekben, bónusznak pedig technikai szempontokból is zseniális rész, hatalmas ötös.

Hang the DJ - a legjobb az évadban, és szerintem nem nagyon lesz, aki ezzel vitatkozna. A két főszereplője között olyan kémia uralkodik rögtön az első perctől, ami igazán ritka kincs, épp ezért szíven üt a bonyodalomként beköszönő tragédia, míg a végső diadalmenet az érem másik oldalán simán bőgve nézős. Bevallom férfiasan, sikerült nekem is megkönnyeznem. Igazi inspiráló cucc, egy óra depresszió elleni terápia.

Metalhead - a legnagyobb hibája, hogy a Hang the DJ után áll. Nem rossz, de inkább az atmoszféra viszi el, mert egy Black Mirrorban ez a minőség kifejezetten gyenge levezető-érzést hagy maga után. Legalább technikailag baromi jó, a fényképezése-zenéje kész csoda. Hiába na, David Slade ezt a részt álmában is levezényelte volna.

Black Museum - határozottan szórakoztató rész a kis easter egg-gyűjteményével, horrorsztorijaival és kötelező csavarjaival, én nagyon jól elvoltam ezzel is. El tudom képzelni, hogy saját kis privát halloweeni klasszikusom lesz belőle.

kwzatz: Igen, ezt én is tapasztaltam, már korábban is. Meg mostanában gyakran feljön itt-ott beszélgetésben, hála a Netflixnek (itt az amerikai fiataloknak azon kívül nincsen létezés). És tök mást gondolnak, máshogy jött le a sorozat egyes momentuma. Szóval egyetértek. Egyébként Juniperoval úgy vagyok, hogy nem tudtam ráhangolódni, a karakterek se voltak közeliek, a történet se annyira jött át, az üzenet sem. De újra fogom nézni, ebben biztos vagyok. Még bármi lehet. :)
+ Jó, hogy a zenét megemlítetted, tök egyetértek!

necksprain: Ez érdekes, mert nekem pedig pont ellenkezőjét adta az összes rész. Kétfajta Black Mirror rész van, ami felvezet, elmesél egy sztorit, kreatívat alkot, de nem egy óriási csavarra, fordulatra épít (mint pl. a 3. évad 1. része vagy 3.) és van, ami kreatívat alkot, és fordulatra épít. A legjobb, hogy általában nem nagyon sejti az ember, hogy merrefele megy ki a játék. Legalábbis nálam az összes résznél így volt. Elkezdődik, megy a sztori, és egyszerűen fogalmam sincs arról, hogy ebből mi fog következni. Olyan zseniálisan simul hozzá (tehát nem elüt) a csavar a történethez, hogy közben fordul majd' 180 fokot (pl. a White Bear fordulata vagy a 3. évad 5. része). Vannak persze erősebb mindfuck sztorik, gyengébbek, de pont azért zseniális számomra a sorozat, mert egyszerűen totálisan nem tudod, mire számíts. :)

Nálam ez a "banyeg de kurvajó már" a tavaly nyári Lost maraton közepette és a 2015 december körüli Leftovers 2. évadi daránál valósult meg. Mint, mikor pofáncsapnak szeneslapáttal, neked meg még a gatyád is kormos lesz :D

nekem az van a Black Mirrorral, hogy az első évad nagyon ütött, aztán egyre jobban hozzászoktam, mit kell várnom tőle igényesség szintjén, és azt általában hozza is, de a meglepetés ereje már nincs meg, hogy banyeg de kurvajó már, úgymond beleszoktam. újranézve így már az első évad(ok)ért sem tudok feltétel nélkül rajongani, valahol mindig kilóg a lóláb. ezzel együtt is vaskos négyes, de a zseniálistól azért messze van.

Igen, a Hated in the Nationnél nekem csak a White Christmas tetszett jobban, az is kb. csak egy hajszállal.
Amit amúgy nem nagyon írt még senki, de szerintem említést érdemel, hogy legtöbbször mennyire elképesztően jól találták el a zenét. A Hated in the Nationben Alev Lenz - Fall Into Me című trackje esetén azzal a jelenettel karöltve például... nos erősen kirázott a hideg. :) A San Junipero esetén az egész rész dicséretet érdemel (pedig nem ez az én műfajom :D), de Clint Mansell - Waves Crashing on Distant Shores of Time-ja (már a cím is...) egyszerűen zseniális.
Jöhet a 4. évad! :)

Épp most akartam én is írni, hogy ez kb tükör az én korábbi kommentemre, mert mindegyikről tök ugyanezt gondolom:) San junipero szerintem is gyenge, Playtest sem a legjobb, viszont nálam is pont a harmadik rész után tört el úgy a mécses, hogy ott egy hónapra le kellett állnom. Azóta is azon gondolkozom, ez jó -e. Az utolsó rész meg... wow.

Nekem is jobban tetszett a San Junipero (bár nálam is a gyengébbik felében a hat résznek), és a Men Against Fire is a gyengébbik felében a részeknek. A Hated in the Nation nálam abszolút favorit. Igaz, nagy előnye, hogy egész estés, de a részek közül eleve az egyetlen, ami képes volt kitölteni az egész estés hosszt (több rész szerintem a saját egy óráját sem töltötte ki zökkenőmentesen).

Nálam pont a Junipero volt a csúcs :D

Még mindig érdekes látni a Black Mirror kapcsán, hogy mindenki mást preferál. Alapvetően tényleg jó az összes rész, de valahogy minden nézővel másik rezonál. A 3. rész után nekünk is ki kellett hagyni 1-2 napot, tényleg a földbe döngöl.

A 2. rész kapcsán: "de nem éreztem azt, hogy emiatt nem ütne annyira az üzenete. " Rengeteg utalás van benne különböző játékokra, ettől az üzenet persze nem (vagy csak részben) sérül, de számomra sokat adtak hozzá a rész hangulatához.

A 4. részhez: "Kétségkívül a leggyengébb epizód" És mégis imdb-n a 3. évadból ez van a legjobbra értékelve, valamint ezen van a legtöbb szavazat is. Nekem személy szerint tetszett, hogy a 3. rész után kicsit visszavettek a lélekrombolásból, bár én nem nevezném kifejezetten pozitívnak a végkicsengését. A felszínen tényleg minden "színes és happy", de valahogy rideg és embertelen is egyben.

5. rész: Számomra ez volt például a leggyengébb rész. A csavar leesett az elején, már láttam hasonlót többször, a mondanivaló, körítés megint ismerős lehet a disztópiákat kedvelőknek. Ettől függetlenül nem rossz persze, de talán ez a legkevésbé eredeti rész.

Összességében én is a 3. és 6. részt mondanám a legjobbnak, a "kedvenc" kifejezés viszont valóban erős lenne a Shut up and Dance-re. :D

Na, végre befejeztem a harmadik évadot, még novemberben kezdtem el, az első három részt egész hamar letoltam, talán egy délután alatt, ha jól emlékszem, aztán a harmadiknál nagyon megakadtam. Eléggé megnyomott, brutális élmény az a rész, hihetetlen beteg, a szünet aztán kicsit hosszabb ideig is tartott, a maradék három idáig váratott magára. Aki még nem látta, az nagyon gyorsan kezdje el, ha még a 4,7-es átlag nem győzött meg volna valakit. Nincs elég pozitív jelző.

kisebb-nagyobb spoilerek, nézd meg a sorozatot, ha még nem láttad, ne olvass, hallgass rám kérlek

3. évad 1. rész: Nosedive
Kemény, húsbamaró, szemtelenül szembeköpi a közösségi média társadalmát és néhol kicsit magamra találtam a történetben. Az a durva, hogy a közösségi média tetszik/nemtetszik felállása szépen ráépít az emberi ítélkezés, véleménynyilvánítás pilléreire, szépen kihasználja az emberi viselkedést, és aztán alakítja még jobban az előítéletek irányába. Ebben az epizódban pedig brutálisan életre kelt ez a jelenség, amikor minden mást vakon látva a közösségi médián keresztül nézzük a világot. Kiráz a hideg és nem jövő, nem fikció, rohadtul itt van, ebben élünk.
Egyébként nem a legerősebb rész, de ez ebben a mezőnyben még mindig azt jelenti, hogy 90%.

3. évad 2. rész: Playtest
Kicsit rendhagyó az epizód, de most a közösségi oldalaktól a függőséget okozó játékok felé veszi az irányt. Sose játszottam huzamosabb ideig (na persze a Mario meg a Vice City megvolt), de nem éreztem azt, hogy emiatt nem ütne annyira az üzenete. Kicsit átlagos a mondanivaló, de aktuális és itt van. A csavarok, mindfuckok szépen fel vannak vezetve és egy jó adag feszültség is található a közepetájt, úgyhogy mindenképpen megér egy 70%-ot.

3. évad 3. rész: Shut Up and Dance
Na, ez az a bizonyos. Ami után leragasztottam a laptopom kameráját, ami után behúztam a függönyöket, felhúztam a kabátom gallérját, ami után két hónapig szüneteltem a sorozatot. No persze nem voltam két hónapig letargiában, de az tény, hogy egy-két napig eléggé súlyosan bennem voltak a gondolatok. Rettenetesen erős a sztorija, az egész egy óra brutális, nem áll meg egy pillanatra sem és egyszerűen a végén úgy hullunk a földre, mint egy darab rongy. A színészi alakítások elképesztőek, szenzációsak. Abszolút az évad legjobbja, egyszer még meg fogom nézni (ahogy az egész évadot, az előzőeket is minimum kétszer láttam). 100%

3. évad 4. rész San Junipero
Kétségkívül a leggyengébb epizód, limonádénak is hat a sok feszültség, felkavaró képsorok, intenzív három (két és fél) epizód után. De az ötlet megint jó, kreatív rész, érdekes, de valahogy mégsem sikerült jól képernyőre vinni, kicsit szentimentális, kicsit szépelgő és nem üt bele egy pillanatra sem az ember arcába. Persze a meglepetésnek is helye van, de az már nem menti meg az egy órát a betonközepestől. 55%

3. évad 5. rész Men Against Fire
Ez is erős darab, átütő hangulata van, véres, van benne egy keserű fordulat és szomorú vég, ahogyan az a Black Mirrorhoz illő. A durva megint az, hogy ez is belecsapott rendesen a lecsóba, szép metaforával bír. Habár a képsorok nem azt mutatják, de közben pedig ez is itt van, teljesen közvetlenül közel hozzánk: a hatalom tudat nélküli manipulálása. A gyűlöletkeltés, egy modern rasszizmus, amely tudományos eszközökkel és elméletekkel magyarázza meg létjogosultságát. Tökéletesen rá lehet illeszteni a mai közösségi oldalak, fórumok általi manipulálására, amik egyes részei a tájékozatlan embert bőszen arra késztetik, hogy utálják, gyűlöljék ezeket, mert olyanok és akik. Persze itt egy kicsit bonyolultabb a helyzet, hiszen katonák és gyilkolásról van szó. S ugyanúgy megvannak az olyanok is, akiknek a hatalom "nem vette el az eszét". Amiért pedig még inkább a plusz pont jár, hogy itt nincs olyan megoldás, hogy te kiszakadsz a rendszerből. Nem tudsz fellázadni, nem tudsz a Mátrixról lekapcsolódni, mert ők irányítanak. Brutális, lúdbőröztető. Szóval igen, ez a rész is brutál erős, lehetne még róla rendesen beszélni, ezeregy féle kontextusban, meg olyan szép kacskaringósan politizálni, hogy az csak na. De elégedjünk meg azzal, hogy ideírok egy 100%.

3. évad 6. rész Hated in the Nation
Na, a végére még tartogattak egy szép kis epizódot, ami után megint csak ledöbbensz és megfagysz, főleg, miután szembejön veled ez a cikk. Brooker, te látnok.
Grandiózus, ha önálló filmként készült volna el, picit még jobban kibontva, most lehet, hogy egy-egy kategóriában ott szerepelne az Oscaron, egyértelműen a kedvenc részem. Szépen mondja el a sztorit és szerencsére nem is próbálták belegyömöszkölni (hála Netflix) egy órába, szépen hagyták, hadd forrja ki magát. Ez is sokkoló, egyben félelmetes, egyben feszültségkeltő, egyben drámai és nagyon jó színészi játékok jellemzik. Az egész hangulata pedig olyan sivár és kietlen, hogy nem sok életkedv marad az emberben. Tényleg tiszta mozifilm, történetvezetésében, felépítésében, lezárásában mind-mind tagadja, hogy ez egy sorozat és nagyon jól van így. És megint csak a közösségi média: a könnyen kezelhető manipulatív emberek irányítása. Kegyetlen valóságos, a méhek már csak egy ráadás. Jók az utalások a Madarakra, nem egyszer beugrott, brutálisan elegáns. A kedvenc részem, hiába a legjobb a Shut Up and Dance, azt nem lehet szeretni, ezt viszont nagyon élveztem. Miközben persze még mindig rohadt ijesztő.
100%

Mi mást mondhatnék a sorozatról: még mindig zseniális, de nem is tudom, hol helyezzem el ezt a 12+1 részt, mert a sorozatok közt nem tudom, a filmek közt nem lehet, ez a Black Mirror, hála neked Netflix, most egy rakat ismerősöm rábukkant és ajánlgatás, noszogatás nélkül is belevágnak. Aki meg itt van és netán ezt olvassa, az még kap egy rendkívül mély impulzust arra, hogy rohadt gyorsan kezdje el, mert én mondtam és nézzen már rá arra a 4,7-es átlagra. Ugye, hogy ugye?

S03E01 Nosedive A "facebooktársadalom" valaha filmre vitt legkeményebb kritikája. Annak ellenére, hogy más részektől eltérően ebben nincsenek fizikai értelemben vett áldozatok, még így is ez az egyik legfelkavaróbb darab, és pont ezzel hangsúlyozza ki oly szépen a rendszerkritikáját. Kötelező mindenkinek, aki legalább minimális rendszerességgel bújja valamelyik idióta social network bugyrait. 10/10

S03E02 Playtest Kicsit elnyújtott rész a számítógépes játékok és a virtuális valóság vészjósló jövőjéről, ami a végét leszámítva nagyjából működik, de a többi részhez képest korlátolt drámája miatt az üzenete nem olyan erős, mint azoké. 6/10

S03E03 Shut Up and Dance Ez volt az a rész, ami után szünetet kellett tartanom. Én bírom a keményet, pl. 21 gramm és a Lilja forever is a top20-amban vannak, de ez máshogy sokkol, mint bármi, amit eddig láttam. Talán az időszerűsége miatt: ahogy leírtátok, ez akár holnap is megtörténhet, sőt! Ha valaha is érezted úgy, hogy a "Big brother" ott van és mindig figyel Téged, gondold át kétszer is, mielőtt ez elé leülsz. 10/10

S03E04 San Junipero Azon kívül, hogy jó nézni, mert a legnagyobb műpontosággal forraszt össze valami Vissza a jövőbe & Thelma és Louise katyvaszt, ez az egyetlen rész, aminél nem értem, hogy mit keres a sorozatban. A többi résznél sokkal kevésbé explicitebb, és ez - azt leszámítva, hogy végre szusszanást enged két mindfuck között - bizonyos értelemben pont, hogy elveszi az erejét (míg másrészről persze ez adja a báját is). 6/10

S03E05 Men Against Fire Ez talán a kedvencem; egyben az egyetlen 10/10-es rész, amit még egyszer újra tudnék nézni. Kicsit szájba rágják a végét, ráadásul ezt a sztorit megannyiszor láttuk is már 1984, Equilibrium, stb., de ilyen elegáns és drámai köntösben még nem. 10/10

S03E06 Hated in the Nation Bár hatását tekintve ezt sem tudnám újranézni, ez talán a legerősebb rész. Ez már gyakorlatilag a mozifilm kategória, játékidejének megfelelően pedig talán a legkomplexebb és leggrandiózusabb is. Kegyetlenül tanulságos mese arról, hogy milyen árat fizetünk, ha túl sok autonómiával ruházzuk fel a technológiánkat. 10/10

Összességében ez nálam messze a legerősebb évad. Eddig sem az éretlenségéről volt híres a sorozat, de itt már kidolgozottságát tekintve tényleg mindegyik epizód olyan, mintha évekig gyűjtötték volna az ihletet és írták volna a történetüket. A sorozatokhoz mérten elképesztő alakítások és lélegzetelállító technikai kivitelezés mellett természetesen pedig ismét az üzenete és a húsba vágó kritikája teszi a Black mirrort azzá, ami. Nem véletlen, hogy van olyan iskola, ahol ez időközben konkrétan tananyaggá lépett elő - rászolgált, ezzel az évaddal pláne.

Egyébként az S03E06-al kapcsolatos véleményed elfogadom, de mivel tényleg más mint az összes többi epizód, ki is lóg rendesen. A White Christmas-t minden külföldi oldal is a második évad zárójának sorolja be, pedig tényleg 1 és 3/4 évvel később jött ki.

Az kimaradt. De úgysem tartozik egyik évadhoz sem, úgyhogy az állításaimat nem módosítja, ha megnézem. :)

És a white christmas?

S01E01 The National Anthem - 4 - 8/10
S01E02 Fifteen Million Merits - 5 - 9/10
S01E03 The Entire History of You - 5 - 10/10
Összességében az első évad - 5

S02E01 Be Right Back - 5 - 10/10
S02E01 White Bear - 4 - 8/10
S02E03 The Waldo Moment - 3 6/10
Összességében a mádosik évad - 4

S03E01 Nosedive - 5 - 10/10
S03E02 Playtest - 5 - 9/10
S03E03 Shut Up and Dance - 5 - 10/10
S03E04 San Junipero - 5 - 9/10
S03E05 Men Against Fire - 4 - 8/10
S03E06 Hated in the Nation - 5 - 10/10
Összességében a harmadik évad - 5 (szerintem eddigi legjobb)

És természetesen az egész sorozat még mindig 5. :) (Bár a második évad után inkább négyesen állt volna, de meghagytam zseniálison az összhatás végett.)

Nem értek egyet. Szerintem az utolsó rész nem véletlenül lett elnyújtva. Szakított a sorozat dramaturgiával, és messziről indulva, szépen göngyölítette a történetet, mint egy film. Mivel krimiről van szó (miközben a többi inkább dráma), ez teljesen indokolt volt.

Én például a 2. résznél jobban éreztem az elnyújtást (túl hosszú expozíció).

Én összességében a harmadik évadot éreztem a legerősebbnek. Ami, ha figyelembe vesszük, hogy hat részből áll (a korábbi három részes évadokkal szemben), akkor nagy szó csak igazán. Egyedül az ötödik részt éreztem gyengébbnek (de még így is jobbnak, mint a második évad két gyenge részét!), a többi mind kiváló, és szerintem pont a hatodik a csúcs.

Először egy gyors értékelés:
S01E01 The National Anthem - 4
S01E02 Fifteen Million Merits - 5
S01E03 The Entire History of You - 5
Összességében az első évad - 5

S02E01 Be Right Back - 5
S02E01 White Bear - 3
S02E03 The Waldo Moment - 3
S02E04 White Christmas - 4
Összességében a mádosik évad - 4

S03E01 Nosedive - 5
S03E02 Playtest - 5
S03E03 Shut Up and Dance - 3
S03E04 San Junipero - 5
S03E05 Men Against Fire - 4
S03E06 Hated in the Nation - 3
Összességében a harmadik évad - 4

Így lett a teljes osztályzatom négyes.
Az első évad hibátlan gyöngyszem, kár is lenne bármit hozzátenni.
A második évad szerintem akár jelenthette volna a sorozat kimúlását is, főleg a White Bear és a Waldo-s részek mélyrepülése után. Kirívóan jó az első rész, illetve kellemes az utolsó, bár nem annyira mint amennyire hype-olták.
A harmadik évadra visszajött a kreativitás és a húsba vágóan eltalált nem túl távoli jövőképek, illetve korunk digitális anomáliáinak továbbgondolása. Social media, virtual reality, black-white hat hackers. Az évadzáró epizódot feleslegesen tolták ki 90percre, a szokásos játékidő is sok lett volna neki, a leggyengébb epizód, rétestésztaként elnyújtva.

Először is: Rorschach utolsó spoilerét én nem olvasnám el azok helyében, akik még nem látták a 3x02-es részt. Ha látták, és nem figyeltek fel a filmbeli játékutalásra, és arra a bizonyos klasszikus mondatra, akkor továbbra sem olvasnám el, mert lehet, hogy a játéktörténelem egyik legremekebb plot twistjétől fosztják meg magukat. :)

Az 1-2. évad miatt már a kedvenc sorozataim között tartottam számon, de most a White Christmas, valamint a 3. évad 1-2. része után végérvényesen beírta magát oda, nem lehet a maradék 4 (illetve remélhetőleg még több, hála a Netflixnek) epizóddal elrontani. A White Christmas eddig a legjobb rész, az alapötlet, a mondanivaló, a jól megírt sztori, a színészi játék mind-mind szuper. Elképesztő, hogy mennyire nem egy kaptafára készülnek a részek, csak a színvonal az, ami szinte egységesen magas, és ebből adódóan tényleg emberenként változik, hogy kinek melyik a kedvence.

A 3x01 - Nosedive a közösségi média vonalat gondolta tovább, hová "fejlődhet" ez az egész. Szinte minden karakter kellően irritáló, és valószínűleg mindegyikünknek van olyan ismerőse, aki bizonyos mértékig hasonlít ezekre a szereplőkre. :D Félelmetes ez a világkép, akármilyen tarka színek és mézes-mázas szavak is alkotják. Képzeljük el azt a jövőt, ahol a képmutatást emelik piedesztálra - és nem mondom, hogy például a Facebook nem ugyanerről szól, csak nem ennyire túltolt mértékben (még) -, ez az epizód annyira hitelesen ábrázolta ezt, hogy borsódzott tőle a hátam.

Meg szoktam nézni imdb-n, hogy melyik epizód hogy áll éppen, és elkönyveltem, hogy a 3x02 - Playtest valószínűleg ez alapján nem lesz olyan ütős. Hatalmasat tévedtem! A számítógépes játék/VR/AR téma amúgy sem áll távol tőlem és zseniális volt, amit itt véghezvittek, pedig nem igazán rajongok a horrorért.
Ahogy olvastam az epizód reddit topicját, arra jutottam, hogy sokan félreértik bizonyos elemeit, mint például hogy mi történik valójában a "gomba" behelyezése után. Az egyértelmű mindenkinek, hogy ami a haláláig történik, végig nem valódi, azt viszont szerintem sokan nem dekódolták pontosan, hogy mikor is kezdődik az egész. Véleményem szerint már a hörcsögös játék ideje alatt sem az "igazi Katie-vel" beszél Cooper, és az is a játékbeli érzékelésének része, így már Saitou-val sem találkozik soha. Ezt szimplán az epizód végéből gondolom, mivel ugyanabban a szobában ülnek akkor, amikor Cooper az anya szót kiabálja, miközben csörög a telefonja és meghal. Ez pedig szerintem nagyszerű csavar az egész epizódon. Tetszett, hogy egyből arra gondoltam, hogy a csaj és a cég intézte így az egészet, hogy külföldi turistaként tesztelje a készüléket, így ha valami gond van, akkor egyszerűen senki nem tud róla, és aztán ez a rémálmában is megjelent. Ettől függetlenül viszont jó esély van rá, hogy a valóságban is ez történhetett, többek között azon okokból, amit a rémálombeli Sonja említett. A hsz-em elején említett mondat miatt nagy piros pont a készítőknek:) Érdekes például, hogy mekkora plusz ez itt ebben az epizódban, mert a narratíva szempontjából is egy zseniálisan eltalált mondat/jelenet, ha viszont nem ismeri valaki a játékot, akkor fel sem tűnik neki. :)
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a kreatív ötleteket, elgondolkodtató történeteket, és a kicsit (nagyon?) sötét hangvételt.

Élek-halok ezért a sorozatért, és (hála a jó istennek) hamvából visszatérve még mindig fenomenális - vagy inkább már megint, hisz engem a második évad nem mozgatott meg különösebben. Ezúttal viszont zsinórban hat epizódon át örvendeztetnek meg minket... Idén a karácsony felkötheti a gatyáját.

Különleges egy állat a Black Mirror - a legutolsó kockájáig eredeti, mégis hétköznapi a legtöbb premisszája, fél pillanatig nem érzed nézés közben, hogy ezt vagy azt úgy kellett beleerőltetni a történetbe. Itt minden egyben van, ok előzi meg az okozatot, organikus egészet alkotnak a történetek, élmény nézni.
Arról pedig még mindig nincs halvány fogalmam sem , hogyan születnek ilyen ötletek valaki fejében (sorozatosan ráadásul), de nagyon örülök, hogy van platform, amin az ilyen zsenik kibontakozhatnak. Netflix for president.

Vágjunk is bele, 3x01 - Nosedive: kurva idegesítő egy epizód! Viszont ez volt a cél, szóval ez inkább dicséret, mint rágalom. Elvégre ha nem játszana minden színész úgy, ahogy, nem akarnád megfojtani őket már húsz perc után (a reptéri jelenetben nálam kiakadt a művigyor-o-méter, és majdnem otthagytam az egészet a francba), ide kötélidegek kellenek :)
Az alapgondolat amúgy érdekes és szomorú, én személy szerint viszont nem tudtam olyan komolyan venni, mint egynéhány későbbi rész tézisét.

3x02 - Playtest: le a kalappal. Olyan íve van ennek a résznek, amit tízszer-hússzor drágább, egész estés horrorfilmek megirigyelhetnek. Ráadásul nem elég a csodás felépítés, az atmoszféra és a látvány is stimmel, sőt a főszereplő srác is el bírja vinni az egészet egyedül.Az egyetlen gondom, hogy szerintem eggyel többet csavartak rajta a kelleténél. Én a srác hazaérkezésénél elvágtam volna, annál a személyes drámánál nem tudott jobban földhöz vágni az utolsó fordulat (vagy inkább késforgatás).

3x03 - Shut Up and Dance: a legjobb. Itt tényleg azt éreztem, hogy ez nem egy fiktív, távoli jövő, hanem a jövő keddi címlap. Betonkemény, alkuképtelen örvény, a főszereplő srác pedig olyat játszik, amitől bárki, bárki lemegy hídba - no nem mintha a Got-rajongóknak ismerős társa szégyent vallana. Ezt kegyetlenül összerakták, a trollface-re ezután nem tudok ugyanúgy tekinteni.

3x04 - San Junipero: talán a legfurcsább mind közül, konkrétan úgy húsz percig el sem tudtam képzelni, mit keres ez így ebben a sorozatban. Megjegyezném, hogy a kosztümök/díszletek bármelyik nagy költségvetésű film dizájnereit sarokba állítja, a korhűség nem kifejezés. Nagyon tetszett továbbá, hogy az előző részekkel ellentétben a készítők most nem tiportak bele ötvenes bakanccsal a néző lelkébe, mintegy a rész csattanójaként. Ennyi szívatás után kell a jó öreg naplementébe kocsikázás.

3x05 - Men Against Fire: félig-meddig a 15 Million Merits "szellemi örököse," megy is a lélektiprás ezerrel. És ki más pusztítaná el a főhőst, mint a House of Cards Stamperje... Well done. Sajnos viszont nem olyan erős, mint az említett darab, az első és legnagyobb csavart mi előbb levágjuk, mint a főhős (aki szintén elmarad a 15MM-beli megfelelőjétől). A konkretizált metafora-dolog nekem így egy kicsit butácskán jött le.Mindettől függetlenül ez egy fontos és mindig aktuális 1984-szerűség, érdekes ideológiai csavarral. A zárás külön plusz.

3x06 - Hated in the Nation: érzelmi hullámvasút két fantasztikus színésznővel és egy baromi ügyes méhes gimmickkel. A megoldás picit kidolgozatlan, de mindenért kárpótol a főszereplő duó akcentusa, meg a cselekményszövés se semmi. Nyolcvan perc pörgés, folyamatosan emelkedő tétek, a vége felé nyilván megpedzegetett politikai szál... Nem lehet nem élvezni. Eszembe jut a nemrég megtekintett Lány a vonaton, de inkább ne rakjuk egymás mellé a két krimit, mert a stúdiófilm csúnyán elvérezne.

Összességében nem nagyon lehet belekötni az új évadba, hiszen a saját kategóriájában többé-kevésbé hibátlan a Black Mirror. Még mindig olyan sorozat, ami generálja a beszélgetést, amin lehet és kell is gondolkodni. Az is baromira tetszett, hogy idén kicsit kimerészkedtek a komfortzónájukból. Már úgy értem, hogy volt egy epizód (az ötödik), amelyben nem csak a technológia árnyoldalát mit sem sejtve megsínylő átlagembereket, hanem a folyamat mögött álló gondolatokat is bemutatták, egy kicsit direktebben. Lehet, hogy ez egyeseknek túl didaktikus - elvégre a sorozat legnagyobb fegyvere a bemutatás, nem biztos, hogy az elbeszélés is olyan hatásosan csapódik le -, de kis dózisban mindenképp üdítő volt látni.

Muszáj még leírnom, hogy technikailag az egész évad valami iszonyat aprólékosan van megcsinálva. Legyen szó pusztán díszletekről és jelmezekről (negyedik rész ftw), vagy sokkal apróbb utalásokról, mindenképp megsüvegelendő a műgond, amit beleöltek egy-egy részletbe. Pölö a horror-videojátékokkal foglalkozó részben, mikor a karaktert egy fülébe súgó hang a "would you kindly?" kérdéssel veszi rá a cselekvésre, a'la Bioshock. De ugyanilyen az ötödik részben, amikor az egyik katona a 15 Million Merits végén szerepeltetett könnyfakasztó dalt énekli, csak úgy.

Azt, amit a Black Mirror csinál, továbbra sem csinálja semmi más nála jobban.

Bizony, az első felén már túl is vagyok. Tegyetek így ti is, még mindig szuper!

Új részek jelentek meg ma a Netflixen! :)

Két hét és indul a Netflixen, nagyon kíváncsi leszek. A Netflix cuccok jók, bizakodom. :)

Huuu, most potoltam... Azt a mindenet! A legjobb ez volt valoban!

Es ezek utan, immar tuti, hogy megvette a jogokat a netes gigasz, a Netflix!

Valóban, a karácsonyi a legjobb.

S01E01: The National Anthem: 9/10
S01E02: Fifteen Million Merits: 10/10
S01E03: The Entire History of You 10/10
S02E01: Be Right Back 9/10
S02E02: White Bear 7/10
S02E03: The Waldo Moment 10/10

Christmas Special - 10/10

Szerintem az ötödik és hatodik rész még keményebben társadalomkritikus, mint a harmadik és negyedik, pont az utóbbi kettőnél hangsúlyosabb a személyes tragédia. Mondjuk mindegyik az, egy bizonyos mértékig, de a harmadik, negyedik kivételével az összes rész konfliktusát a tömeg ostobasága, gyarlósága, vérszomja generálja.

Amíg a harmadik évadra vársz, nézd meg a karácsonyi részt is. ;) Az egyik legjobb talán.

Az elso ket evadot neztem meg tegnap gyors egymasutanban, ami az elejen massziv minosegi emelkedest mutatott, majd - sajnos az utolso ket resz eros visszaesest...

S01E01: The National Anthem: 8,5/10
S01E02: Fifteen Million Merits: 9/10
S01E03: The Entire History of You 10/10
S02E01: Be Right Back 10/10
S02E02: White Bear 8,5/10
S02E03: The Waldo Moment 8/10

Egeszen kulonleges, es a nem tul tavoli jovonket - szamomra - meg eppen elkepzelheto modon bemutatott, technikai bravurokkal teletuzdelt alkotas az elso negy resz. Ezek utan mintha elfogyott volna az otlet es aranyait tekintve az otodik es hatodik resz rament a tarsadalom egeszenek bemutatasa utan a szemelyes tragediakra...

Abszolut hianypotlo es elgondolkodtato minisorozat, kivancsi vagyok a harmadik evadra is!

100%
Egyik rész követi a másikat, és úgy emelkedik vele a színvonal.
De ami a legérdekesebb, hogy a legtöbb néző, amint belekavarodik az érzelemvilágába, a mögötte futó szálat részlegesen, vagy teljesen figyelmen kívül hagyja. Én is azon kaptam magam, hogy ez a disztopikus világ miként elborzaszt, úgy figyelmen kívül is hagyja a tudatom az események kedvéért, amikbe burkolják.

Elég csak visszatekinteni a "történelembe". Az elmúlt évek, évtizedekben azok az emberek, akik "fel akarták kelteni az emberek figyelmét", hogy mi jön majd.. Hova jutottak? Talán megfordult az egész, és az emberiség kivédte, amit ki kellene? Egyáltalán nem.
Az ilyesfajta figyelemfelkeltés, figyelmeztetés tulajdonképpen nem is az. Amit ebben a sorozatban látunk, az egy elsőosztályú köntösbe bújtatott hozzászoktatás az eljövendő, de inkább már elérkezett valósághoz. Ha meg is ijesztené az embert egy ehhez hasonló film, vagy legyen az bármi, az nem a bekövetkezendő nyomorúságokat, és ami ezt magában foglalja (technológiai "fejlődés", elszemélytelenedés, alapvető emberi jogok megszűnése), az valóban nem heves reakciót vált ki ellene, hanem a megszokását, megszeretését teremti meg.

Ezt a "sok kis apróságot" nem beleszámítva, rendkívül magas színvonalú, szórakoztató sorozatot kaptunk.

igazad van, utána néztem végül én is :) jól elröppent az idő :D

Nem, egy év és két hónap volt a két évad között:) Most (nem számolva a specialt) két és fél éve várunk az újra, de abból ugye minimum három lesz (sőt).

2014 februárjában olvastam a cikket, hogy Charlie Brooker mindent megtesz a 3. évadért (még ha csak 2 rész is lesz), szóval ez olyan, hogy most a Wallander 4. évadja is már 3 éve igérgetve van, de lesz :D Vagy a Les Revenants 2. évadja is már 3 éve késik, de most jön októberben.

Nekem ezek épp elégnek minősülnek, egyszer csak jön :D A parkolópálya nálam inkább az, ha mondjuk bizonytalan időre leállították az egészet (mint mondjuk a Fincheres Utopiánál, ami végül cancell is lett, vagy a Siberia, aminek nincs belebegtetve, hogy lesz 2. évadja, de nem is kaszálták :D)

persze ettől függetlenül neked is igazad van

"A második évad alig több mint egy évvel az első után jött ki" én úgy látom, hogy 2 év volt a két évad között, és a christmas spec jött ki rá egy évre. Persze a lényegen nem változtat :)

A második évad alig több mint egy évvel az első után jött ki. A harmadikat vagy egy éve bejelentették, azóta sincs róla semmi infó. Parkolópálya az:)

hm, én úgy tudtam, hogy - az angol sorozatokhoz szokva - 2-3 évente jön ki új évad, emiatt a parkolópálya kicsit túlzás...(pl Sherlock is)

Sorozatjunkie-n legalábbis korábban úgy olvastam, hogy csinálják a 3. évadot...nem gondoltam volna, hogy a netflix átveszi/beszállt melléjük.

"Egy tavalyi karácsonyi epizódot leszámítva a BLACK MIRROR sajnos két és fél éve parkolópályán van, de úgy néz ki, a Netflix most beállt a sorozat mögé (Amerikában eleve nekik köszönhetően terjedt el/vált sikeressé), és új epizódokat fog finanszírozni!" /Geekz/

Megnéztem a White Christmast, ez eddigi legjobb sztori szerintem, hihetetlen ötletes, a kivitelezés is impozáns, elképesztő milyen agyak találják ki. Zseniálisan kreatív.

Újranéztem a második (Fifteen Million Merits) és harmadik (The Entire History of You) részt. Úgy látszik, elég régen láttam már őket ahhoz, hogy újra sokkoljanak, mert rendesen padlóra küldött mind a kettő. Tökéletesek, ahogy vannak.

Jöjjön már a harmadik évad!

Tegnap délután haveromnak megnéztük az első részt... aztán a másodikat... harmadikat, meg se álltunk a hatodikig. :)
Még mindig zseniális, elképesztően ijesztő, maró, egyedi, lenyűgöző alkotások mind egy szálig. Alig várom, hogy megnézzem a White Christmast.
Nézzétek, nézzétek! :)

White Christmas - Black Mirror: Átkozottul jó, kegyetlen, maró; nem csak hozza a korábbi két évad színvonalát de talán még kicsit jobb is azoknál -még akkor is ha vége kitalálható. Remélem Charlie Brooker tovább folytatja 2015-ben ezt a minisorozatot.

10/9,5

A végére bántó túlzásokba esik, ám ettől eltekintve nagyon fasza a karácsonyi szpesöl is, valóban.

Zseniális az új rész is.

Két napja érkezett meg egy új rész, White Christmas címmel, aminek főszerepében (többek közt) Mad Men-ből ismerős Jon Hamm-et láthatjuk.

A sorozat korábbi hangulatát, eszközeit és stílusát hálistennek viszontláthatjuk ebben az epizódban is, nálam 9,5/10.

__

Spoilermentes tartalom:

Egy titokzatos, a semmi közepén álló őrhelyen Matt és Potter együtt költi el karácsonyi ebédjét, miközben korábbi életükből vett hátborzongató történeteket mesélnek egymásnak.

The National Anthem - 9/10
15 Million Merits - 10/10
The Entire History of You - 8/10

Be Right Back - 8/10
White Bear - 6,5/10
The Waldo Moment - 8/10

A második évadot még csak most pótoltam ,az utolsó részen kívül mindkét rész zseniális lett, a 2x01 kiváltképp elgondolkodtató

főleg, hogy már itt van a nyakunkon az ilyen androidos cucc, Ázsiai területeken lehet is rendelni élethű baba-androidokat már (bár még inkább szexuális segédeszközként)...más kérdés, hogy még elég gépiesen beszélnek :D de hát lehet 1-2 év és azt látjuk, amit a részben is.

Az első rész után csak annyit tudok mondani: hát ez elmebeteg!

Ha átlagolnom kéne, "csak" négyest adnék, de a Fifteen Million Merits és az Entire History of You olyan kurva nagy ötöst érdemel, hogy felhúzza a többit is.
Egyébként, két ilyen rész után, nem is csodálom, hogy a második évad annyira nem vágott földhöz. Mondhatni, elég rendesen feladták önmaguknak a leckét.

Na, megnéztem mind a hatot, és ez nagyon szépséges. Mármint, képes újabb típusú érzékenységre: valahol az összes fókuszában egy lehetséges te forog(sz). A filmek a fejlődésről szólnak, s groteszk, sötét, embertelen variációkat villantanak fel egy témára, epizódokat látunk kitalált, de elérhetőnek, megvalósíthatónak tűnő jövőképekből. A filmek hatásesztétikájának egyik legerősebb fegyvere, hogy a felvonultatott technikai bravúrok, újítások, habár nem valóságosak, de közel sem tűnnek megvalósíthatatlannak, sőt, kifejezetten közeliek. A sorozat koordinátarendszere azt a jövőt mutatja meg, ahol a középpontban te vagy, de ez a te valamilyen módon a humán értékeitől megfosztott lény, mímelt, helyettesíthető, kreált individuum. Ha pedig kicsit távolabbról nézzük magunkat, emberiséget, akár azt is mondhatnánk, ez a film a holnapba enged bepillantani.

Az első rész, ahol tartok, azért kemény,
mert az utolsó pár másodpercében tökéletesen elénk tárja a tanulságot: a nyilvános életünk elidegenedett tőlünk. Ha nem azok vagyunk, akinek a nyilvánosságban eladjuk magunkat, akkor kik vagyunk? Vagyunk-e egyáltalán valakik? Létezünk-e egyáltalán?

(Hé, haver, honnan kén' ezt megszerezni?)

Mert nem egyformán zseniális az összes rész, vannak kisebb megingások. Ezért adtam csak rá négyest.

Úgy tűnik, csak nekem lett a kedvenc részem a The Entire History of You :)

Akkor miért csak "jó"?

Ezt mindenkinek látnia kell.

ZSENIÁLIS.

(nálam a 15 Million Merits van az élen.)

1. Fifteen Million Merits 10/10
2. White Bear 10/10
3. The Entire History of You 10/10
4 .Be Right Back 10/10
5. The National Anthem 9/10
6. The Waldo Moment 8/10

Black Mirror 9,5/10 => Zseniális