Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Több sebből vérző, misztikussá füllentett Mia Farrow-dráma, így akár a Rosemary gyermekének az alternatív folytatása is lehetne, de persze nem az. Van egy hangulata, ami az egész filmet végigkíséri, emiatt szerethető, és érdekes lehet a gyász feldolgozásának témáját tekintve is.
az a helyzet, hogy ez összességében egy erős közepes lenne...de mégsem az.
néztem, és éreztem a vontatottságát, bár néhol meg kifejezetten jó volt nézni, főleg a hangulata miatt (ebben nagy szerepe van a briliáns zenéjének) zavaros volt a történet is, aztán eljött az utolsó jelenet, a záró képsor, és az valahogy belemart szívembe...kísértetiesen szép tényleg a zenéje...
és még vmi...kisgyerek voltam még, tíz alatt...mikor valahogy megnéztem ezt a filmet késő este a tévében...valamiért senki nem gondolta a családban, hogy ez nem nekem való lenne...és utána rettegtem tőle nagyon sokáig...egyik lehrősebb gyerekkori filmes élményem...
könnyeimmel közködöm, ahogy írom e sorokat, nem tudom, mi történik velem..