The Ten Commandments (1956) ☆ 👁

Tízparancsolat

(Cecil B. DeMille)

amerikai dráma, kalandfilm

3,8
★★★★☆
96 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-09-05 03:16:40 HZ (5) #20

Kertész Mihálytól a Szinuhe és Howard Hawkstól a Fáraók földjén is elég jól sikerült.

előzmény: Norbert Simon (#19)

2022-12-22 10:43:32 Norbert Simon (4) #19

Karácsony közeledtével úgy döntöttem egy ilyesmi témájú hosszú filmet kéne megnézni. Bevallom egészen mostanáig csak bizonyos részleteiben láttam a filmet. Most azonban sikerült végig néznem az egészet. Egész jónak találtam. Azt tudnám mondani ,hogy ebből a korszakból talán csak a Ben Hur versenyezhetne vele. Rendkívül látványos, színes, számos jelenete monumentális. Itt gondolok elsősorban a Mózes és Isten kapcsolatára( Égő csipkebokor, a lángoszlop, a tenger vizének szétválasztása) úgy vélem nagyon betaláltak vele. Viszont az óriási egyiptomi díszletekkel párhuzamba állítva még egy kiváló kontraszt is születik ezáltal. Nagyon hosszú a film legtöbbször egész eltudott szórakoztatni a látványvilága, az szerintem nagy kár ,hogy a tíz csapást nem mutatták be csak konkrétan 3-at. A film hosszúsága ellenére úgy érzem mintha a karakterekre nem fektettek volna elég nagy hangsúlyt ami szerintem egy kicsit baj. A három főszereplő a Nofretiti, a Rámszesz, és a Mózes még ahhoz képest talán igen de mintha őket sem vitték volna túlzásba. Kapunk némi romantikus szálat is Nofretiti és Mózes, cselszövéseket, jó sok irigykedést a Rámszesz részéről. ( Merthogy a Mózes gyakorlatilag tényleg mindenben felülmúlja.) Összességében: A film kissé ma már poros, és helyenként túlnyújtott- (a mai néző számára-) de mégis inkább azt látom ,hogy korrekt szórakozást tudott nyújtani így a karácsonyi szünetben.

2020-05-03 04:15:58 Ugor (3) #18

Na, jól van... megküzdöttem vele. Túl nagy véleményem nem kerekedett, de ez is megvan. Amúgy még mindig a homályba vész, hogy miért ez az emberiség egyik kedvenc sztorija.

2020-05-02 17:00:15 Ugor (3) #17

Pár napja néztem meg az Alkony sugárutat. Szintén "kötelező"-nek éreztem, meg van még egy jó pár film, amit kötelezőnek éreznék egy un. filmrajongó számára, de például annál a filmnél egyáltalán nem nyomasztott, hogy "kötelező". Különben is, nem más tette azzá nekem, hanem magam szabtam meg azt, hogy ez nekem fontos, és látnom kell. Mert ezeknek az ismereteknek a hiányában nem tudok igazán mihez mérni, nem tudok tapasztalat alapján véleményeket alkotni.

előzmény: robynballantyne (#16)

2020-05-02 16:48:51 robynballantyne (?) #16

Véleményem szerint a legnagyobb probléma azzal van, ha valamire ráaggatjuk a "kötelező" jelzőt, ugyanis olyan érzéseket generál az emberben, ami kizárja annak lehetőségét, hogy kedvünket leljük abban, amit csinálunk/nézünk/olvasunk stb. Például, többek között ezért tekintenek a kötelező olvasmányokra a diákok úgy, mint kakas a piros kukoricára, mert ez az egyszerű kifejezés képes olyan gátat építeni, ami miatt egyfajta szükséges rosszra tekintenek az olvasásra, nem pedig egy élményre. És ez a filmekre ugyanúgy igaz lehet.

Félreértés ne essék, ezzel nem téged hibáztatlak, hogy ezt a jelzőt használtad, ugyanis általánosságban tényleg úgy emlegetik ezt a filmet, mint "kötelező klasszikus" (na, még egy szó, ami akaratlanul is meghatározza, hogyan tekints egy adott műre :D). Csupán próbáltam rávilágítani, hogy mi az, ami elveheti az élvezetet egy film esetében.

előzmény: Ugor (#10)

2020-05-02 15:38:20 Ugor (3) #15

Arra gondoltam, hogy na, egyben megnézem, tudtam, hogy három és fél óra, de legyen. Amúgy nem is tudom, mi bajom van vele. Láttunk már bibliai témákat hollywoodosítva, és semmi baj nem volt velük, bele van kalkulálva, hogy ilyen lesz, mert milyen legyen? Pasolini nyilván más Máté evangélumát csinált, mint egy amerikai gigavállalat. De ez, hmm... pozőr, szerencsétlen, rosszul ötvözi a modernitást a klasszikussal, iszonyú nagyot akar markolni talán, és ilyen kis kamaradarabokra esik szét... talán ez a problémám, ki tudja.

előzmény: MicaHiro (#13)

2020-05-02 15:32:36 Rorschach (?) #14

Abszolút érthető. Sajnos nincs olyan vasakaratom, mint neked, úgyhogy én tonnányi (főleg negyven évnél idősebb) filmet kezdtem már el, és hagytam félbe több-kevesebb idő után. Viszont nem kell rájuk bökni a karót, csak bekerülnek a "na majd egy szép napon..." kupacba. Aztán az a szép nap vagy eljön valamikor tíz év múlva, vagy nem.

előzmény: MicaHiro (#13)

2020-05-02 15:18:19 MicaHiro (?) #13

Én átérzem ezt, nekem is van olyan film, amire nehezen szánom rá magam, de valamiféle furcsa küldetéstudat mégis hajt, hogy elmondhassam magamról: igen, megnéztem ezt is.

A filmek kinyomását meg kifejezetten nem szeretem. Ha valamit elkezdtem, azt az utóbbi időben előbb-utóbb végignézem. Egyszerűen azért, mert így érzem jogosnak a teljes mű értékelését. (Igen tudom, hogy ez sokak szerint fölösleges szőrszálhasogatás meg önsorsrontás és azt is, hogy így a nézhetetlen kategória kétségessé válik, de ez van :) )

előzmény: Ugor (#12)

2020-05-02 15:14:22 Ugor (3) #12

Részben igazad van, persze, de kicsit úgy tekintek rá, hogy az egyetemes emberi kultúra része, részben vallási, részben filmes oldalról, hát látnom kéne, tudnom kéne róla. Rengeteg filmet láttam biblikus témával. és általában szeretem is, meg tetszik is, de ezzel most küzdök nagyon.

előzmény: Rorschach (#11)

2020-05-02 15:08:15 Rorschach (?) #11

Már miért kéne? :)

Senki nem tart pisztolyt a fejedhez - ha nem tetszik/nem neked való/eljárt felette az idő, nem szégyen kilőni félúton. Sőt, gratula, hogy addig eljutottál.

előzmény: Ugor (#10)

2020-05-02 15:05:59 Ugor (3) #10

Nekigyürkőztem... nagyon nehezen megy. Persze, nem tudom, hogy mit is vártam, de lassan haladok vele. Talán már az első fele megvan. De valahogy úgy tekintek rá, mint valami kötelező, elvégzendő feladatra, nem pedig egy kellemes filmélményre. De mit tegyünk, látni kell ezt is…

2013-06-03 17:08:38 csabaga (4) #9

Hogyan javítsuk ki a film hibáit?

A legegyszerűbb megoldás,csak az első részt(130 perc)szabad megnézni.
Ez voltaképpen zárt egységet alkot és azzal végződik,az addig pásztorkodó Mózes isteni parancsra visszaindul Egyiptomba.A folytatás már ismert,vagy könnyen utánanézhető,mi is történt ott,majd utána.Talán ezért is lesz a film olyan papírízű.

Az osztályzatom ennek a 130 perces első résznek szól.

2013-06-02 16:34:49 csabaga (4) #8

Mintha a rendező a filmmel a saját emlékművét akarta volna felállítani.
Bevezetőt mond függöny előtt(!)és ő a narrátor is.

Tanebra találó véleménye mellé:

Túl nyilvánvaló az el sem tagadott analógia a korabeli Szovjetunióval.
A filmben mintha csak kétféle ember létezne.Gazdag és kényszermunkán(Gulág) sínylődő rabszolga.
Ennek a valósághoz nem sok köze volt,bár sok más az ókort bemutató film is a rabszolgatartásra van kihegyezve,mintha ez később megszűnt volna...

A zsidók felszabadulása megfelel a diktatúra alól való felszabadulásnak,illetve vágynak.A biblia a rendező kezében csak eszköz volt.

Látványos film,Amerikában a témája miatt alapmozi,de már a saját korában is régimódi volt,egy nagy,a pályáját a némafilmkorszakban kezdő és ezt a témát is akkor filmre vivő rendező utolsó "eposza".
A színészi játék is néha a régebbi időkre emlékeztet az eltúlzott gesztusaival.

2012-04-07 23:33:43 Tenebra (4) #7

Újranéztem most, hogy húsvéti hangulatba kúrjam magam. :D Hát, őőő... csabaga véleményét osztom. A film második fele átment patetikus Bibliaórába... Az eleinte nagyon érdekes karakter-átalakulás ekkora eltűnt. Mózes átalakult egy egydiemnziós bólogató kutyussá, a színészi játék pedig valami huszadrangú teatrális stilizációvá. xd Hihetetlennek tartottam.

Szóval, ha a film utolsó 1,5 óráját nézném, akkor erre nem adnék 2-esnél jobbat. Viszont az első rész az mérföldekkel jobb. Nem is értem, miért nem tudták tartani azt a színvonalat. Sőt, inkább a második fele lett volna izgalmas. Amolyan westernsablon lett volna, de kurva jól megoldhatták volna a pusztában vándorlás gyötrelmeit. Egyfajta "Cowered Wagon" lehetett volna ez. De nem, De Mille-ék elbaszták, csak a jóisten tudja, miért. (Mondhatnám, sok volt az a 4 óra, de ez nem mentség, mert Griffith már 1915-ben zseniális tudott maradni 4,5 órán keresztül.) Kár.

Viszont az első fele tényleg nagyon jó még így újranézve is. Mózes főleg ekkor érdekes, hiszen ekkor még kételkedő, átalakulóban van, s Egyiptom hercege. Még tán értettem is, miért erre cseszték el a játékidő 2/3-át ennek fényében. (Mert azt azért nem tudom felfogni ép ésszel, miért nem a sokkal izgalmasabb pusztai vándorlásra helyezték a hangsúlyt.)

Tehát a 4-es marad, de gyengült a film második fele miatt, amin majdnem elaludtam. S ez főleg tényleg az amúgy végig elég teatrális színészi játék miatt van. Nem is értem, hogy egy Ben Hurt azért sokkal természetesebben el tudtak játszani... Egy ilyet meg miért kellett ilyen patetikussá tenni? Sokkal jobban működött volna, ha hagyják kibontakozni a színészeket és sokkal emberibb karakereket (Mózest) teremtenek. Érezhetően De Mille ekkorra már kiöregedett a szakmából.

2012-01-13 18:25:04 Csende Kristóf (5) #6

Kedves "elemző"! :)

Elfelejtettél értékelni.

2011-09-09 22:35:18 Tenebra (4) #5

Egyetértünk. Szerintem régen a látványfilmeknek volt lelke. Kb. úgy A Római Birodalom bukásáig még okésak ezek. Utána nagyon elfáradtak/szaródtak. De ilyen Ben Hur, meg ez még tökéletesek. A mai szarokban valóban nincs lélek többségében (a Gyűrűk Urán kívül most hirtelen nem tudnék felsorolni egy olyat sem, amiben volt valami többlet a tényleg ószom látványorgián kívül).
Persze látványos fércművek akkoriban is voltak, szerintem a How the West was won is ezek közé tartozik.

Engem itt pusztán az fogott meg, hogy a sztorit láttam megelevenedni, s egy izgalmas, fordulatos, jó karakterekkel ellátott, mint írtam, lélekkel bíró filmet kaptam.

előzmény: Cesare Gonzago (#3)

2010-09-10 18:04:44 csabaga (4) #4

A pátosz egy idő után agyonnyomja ezt a jobb sorsra érdemes alkotást.A látvány elsőrangú,de a film második részében olyan érzésem volt,egy könyvet olvas fel valaki...

2010-05-09 18:28:48 Cesare Gonzago (5) #3

A régi látványmozikat nagyon kedvelem, a maiakat kevésbé (lásd: Avatár).

Engem a monumentalitáson kívül a Vörös-tenger megnyílása nyűgözött le: DeMille nem szerette a sok vizet - így is elárasztottak egy stúdiót -, ezért nem kevés zselatint is kevertetett a folyadéktömegbe a szemléletesebb hatás kedvéért.

előzmény: critixx (#2)

2010-05-09 18:13:49 critixx (4) #2

Habár nem kedvelem a monumentális, agyonpénzelt látványmozikat, sem a maiakat, sem a régieket, a remek színészek és DeMille rendezői tehetsége az átlag fölé emeli a Tízparancsolatot.

Technikai érdekessége a filmnek, hogy - akárcsak Hitchcock több filmjét (Szédülés, Észak-északnyugat) a(z eredetileg a Paramount által a Cinemascope riválisának szánt) VistaVision eljárással csinálták, melyben a normálistól eltérően, a filmszalag horizontálisan haladt át a kamerán a perforáció mentén, így hozva létre egy nagyobb, jobb minőségű és szélesebb (általában 1.85:1 arányú) képet. A vicces, hogy pár évvel később, mikor már a 70mm-es film divatját élték, ezt a filmet is átmásolták ama formátumba, ami azt jelentette, hogy a kép alját-tetejét levágták a szélesebb, 2.21:1 arány miatt. DeMille, aki hírhedten lábfetisiszta volt, állítólag dühöngött, hogy a filmjéből így a színészek lábfejei mind eltűntek. :DDD

előzmény: Cesare Gonzago (#1)

2010-05-09 17:28:31 Cesare Gonzago (5) #1

Monumentális méretű, epikus léptékű alkotás, amely méltó párja az ötvenes évek hasonló jellegű mozifilmjeinek. Az 1923-as némafilm-változat - amelyet az 1956-os Tízparancsolat háromlemez DVD-kiadáshoz extra gyanánt mellékeltek - szintén formabontó mű.

10*/10