Zemlja (1930) ☆ 👁

Föld

(Alekszander Dovzsenko)

szovjet dráma, némafilm

4,1
★★★★☆
57 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-11-20 10:19:53 Xuja (4) #6

Lírai, lassú sodrású és impozáns képi világú filmköltemény. Nézése közben vegyesek voltak az érzéseim: a történetet elég vékonynak éreztem, de a hangulata és a vizualitása miatt a végére igencsak beszippantott. Szóval egyelőre négyes, de mehet ez még feljebb a jövőben.

2015-10-21 21:46:58 Ugor (5) #5

Eddig a Patyomkin páncélos volt a kedvenc szovjet filmem. Eddig. Úristen, mekkora film! (Szoktam én itt ómájgádozni?) Sokszor volt már, hogy kicsit untam egy filmet az elején, ez is onnan indult. Uránia, Ukrán Filmnapok. Aztán... ááá, nincs rá szó! 1930! Döbbenetesen erős képek! Sok dolog van, amire azt mondjuk, hogy megelőzte korát, ez aztán fényévekkel! És a hozzáadott érték: a DakhaBrakha etno-house zenéje! Nem tudom, nélküle milyen lett volna, de ezzel ütött-vágott! Életfogytiglan beivódó képek!

2012-12-29 12:00:02 Tenebra (4) #4

Hát, történetében annyira nem vágott a falhoz, a Patyomkin páncélos sokkal erősebb, illetve Pudovkintól az Anya is. Ennél annyira nem éreztem, hogy itt most tényleg kurva nagy forradalom van.

De azért mégis ott volt a katarzis. Ez elsősorban a jó öreg "mantidzs"-nak ( :D) köszönhető, azaz a vágásnak. Dovzsenko kiválóan alkalmazza a metrikus montázst. Áll-leejtő, mikor beindul a traktorral a termelés, és a lassú, állati szántás után felgyorsul a kép is. Eisenstein és Abel Gance munkáival vetekszik.

Ugyanezért jó a film utolsó nagyjelenete is. A különböző térben és időben menetelő, mozgó embereket a montázzsal sikerül egy filmtéridőbe komponálni. És valami isteni, ahogy peregnek a képek. Valóban az az érzése az embernek, amit Eisenstein is írt, hogy itt felrobbannak a képek. :D

Ja, és még annyit, hogy propaganda ide vagy oda, itt még látszik, hogy ez őszintén, szívből jön. Ez nem egy ócska szocreál, amiről lerí, hogy mű, főleg annak fényében, hogy Sztálin teljesen megerőszakolta az egész eszmét, amelyet propagált. Ekkor még alig pár évvel vagyunk a sztálini fordulat után, még nem érződik, hogy ez az egész mű lenne. Érezhetően hitt az alkotó is a kommunizmusban, és a vallást sem politikai okokból gyalázta, hanem azért, mert a cári rendszerben valóban az elnyomás egyik eszköze, jelképe volt a pravoszláv egyház. Tehát igen, ez a XX. században megbukott eszmét közvetíti, de őszinte módon, nem szocreál torzítással. Ezért is megérdemli, hogy az örökzöld filmek közt legyen.

2012-12-26 17:22:57 tractorking (5) #3

Dovzsenko költői világa, atmoszférateremtő ereje, festői szemlélete ebben a filmjében teljesedik ki tökéletesen és megismételhetetlenül. Utolsó képsorai szinte összefoglalják ezt a stílust és mondanivalót. Nagyszerű és nem avuló képi szimbólumokban egyesítik a rendező gondolatait életről, halálról, a természet és a társadalom mozgásáról, a mindég megújuló emberi életrőről.
Ez a film valóban időtálló, tökéletes műremek.

2011-12-08 10:07:33 coles (4) #2

[link]

Végre. A "brüsszeli tucat" (számomra) utolsó darabja. Remélem, valóban a "gúzsba kötött lírikus" darabjához volt szerencsém! Megrendelt propagandamozi helyett filmköltemény született? Ráadásul politikai gengszterek által előidézett éhínség idején...

2008-06-10 13:18:43 azazell0 (4) #1