Szevasz Vera (1967) ☆

(Herskó János)

magyar dráma

3,9
★★★★☆
28 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

A címszerepet alakító Neményi Mária később ismert szociológus lett.

Herskó János előző alkotását, a Párbeszédet 1963-ban mutatták be. A rendező annak idején azzal indokolta a két film között eltelt több éves szünetet, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanáraként és a Mafilm egyik stúdiójának vezetőjeként számos egyéb elfoglaltsága volt. Egy korabeli interjúban (Filmvilág, 1967/1) így nyilatkozott: „Megpróbáltam alaposan végiggondolni, amit csinálni akarok, megtalálni a megvalósítás legjobb módszerét.”

Bár Herskó lánya akkoriban nagyjából annyi idős volt, mint a filmbeli Vera, a rendező az életrajzi elemeknél sokkal fontosabbnak tartotta a megfelelő alkotói módszer megtalálását, vagyis azt, hogy az elképzelt történet jelenetei a valóság elemeivel gazdagodjanak. Arra törekedett, hogy ne egymástól elkülönítve ábrázolja a múlt és jelen eseményeit, hanem megragadja azt a pillanatot, amelyben múlt, jelen és jövő szinte felismerhetetlenül összefonódik. Elképzeléseihez Zsombolyai János személyében találta meg a legideálisabb operatőrt, akinek ez volt az első játékfilmje.

Herskó nagy gondot fordított a legmegfelelőbb helyszínek megtalálására, mert azokat is fel akarta használni a lélektani hitelesség érdekében. Ezért valamennyi jelenetet külső helyszíneken vettek fel. A rendező úgy vélte, hogy bár a műtermi munka gyorsabb, a színészek viszont másként, sokkal természetesebben reagálnak a szituációkra az eredeti helyszíneken, mint a műteremben. A külső helyszínek természetes hangulata pedig a közönségre is erőteljesebben hat, mint a műtermi felvétel.

A történet jellege és a választott alkotói módszer miatt Herskó civileket keresett a főszerepekre. A főiskolások nem jöhettek szóba, részben a koruk miatt, részben pedig azért, mert az 1960-as években a főiskolásokat az első évben egyáltalán nem engedték filmezni.

A Gyurit alakító Bálint Tamás az akkoriban még pályakezdőnek számító Bálint András színművész öccse. Herskó akkor figyelt fel rá, amikor a fiatalember éppen kilépett az Orvosi Egyetem kapuján, ugyanis másodéves orvostanhallgató volt. Vele volt egy elsőéves pszichológia szakos lány is, Neményi Mária. Herskó mindkettőjüket meghívta egy eszpresszóba, ahol felajánlotta számukra Gyuri és Vera szerepét. Bálint Tamás azonnal igent mondott, Neményi Mária azonban visszautasította a felkérést. Az ideális női főszereplő megtalálása érdekében számos jelölttel készítettek próbafelvételt. Herskó egy kulcsfontosságú csókjelenetet próbáltatott el a jelentkezőkkel. Bálint Tamás végül azt javasolta, hogy tegyenek még egy próbát Neményi Máriával. Kiderült, hogy a lány jól feltalálja magát a kamera előtt, ráadásul a magánéletben is Bálint Tamás partnere volt, ami Herskó művészi elképzeléseinek nagyon is megfelelt. A sikeres próbafelvételt követően Neményi Mária meggondolta magát, és elvállalta a női főszerepet. Vera riválisát a népszerű énekesnő, Koncz Zsuzsa alakítja, akinek azonban nem kellett énekelnie a filmben. Gyuri tanárának szerepét Antal Imre játssza, akit akkoriban zongoraművészként ismert a közönség, később azonban az egyik legsokoldalúbb és legnépszerűbb televíziós személyiséggé vált.

A film egyik kulcsjelenete egy vidéki kettős lakodalmon játszódik, amelyhez eredeti párokat kerestek. A stáb így jutott el Bazitára, ahol a Népfront titkárának lánya éppen az esküvőjére készült. A vőlegény azonban a film kedvéért sem akart a tervezettnél hamarabb házasodni. Herskó számára mégsem volt felesleges időpazarlás a bazitai tartózkodás, a népfronttitkárt ugyanis a Horváth Teri által játszott káder férjének szerepére szerződtette, és maximálisan elégedett volt az amatőr színész teljesítményével.

Óvári Lajos gyártásvezető visszaemlékezései szerint a produkció túllépte az eredeti költségvetést, mert a tervezettnél jóval több forgatási napra és nyersanyagra volt szükség. A felügyeleti szerveket azonban sikerült meggyőzni arról, hogy a film művészi színvonala érdekében Herskóék kiegészítő támogatást kapjanak a munka befejezéséhez.

A filmet 1967. március 9-én mutatták be a magyar mozik. Herskó filmje az 1967-es San Sebastián-i filmfesztiválon elnyerte a FIPRESCI (Filmújságírók Nemzetközi Szövetsége) díját.