Schindler's List (1993)

Sok film van, mi odavág, de ez könyörtelenül kínoz, aztán otthagy kifacsarva, erő nélkül, éppcsak élve. Sokadjára is. De már nem segít a bevált trükköm, hogy lélekben kékre festem az eget és Fiennes szemét. :'(

Érdemes!

Ma 25. éve mutatták be a filmet. Tegnap megnéztem újra. Nem mondom, hogy könnyű volt, de készültem rá. Időnként nem árt emlékeztetni magunkat arra, amiről szól a film.
Szerintem a kérdéses pálfordulás nem egy pillanat alatt következik be, és szerintem nem is teljes. Az ember szerintem sem változik egyik pillanatról a másikra, de lehet egy pillanat, ami elindít benne egy folyamatot, aminek a végére átértékelődhet benne az életéről, vagy a világról alkotott képe. Háborúban, szélsőséges helyzetben több ilyen pillanat is lehet, ami felébreszt. Szerintem a filmben ez a pillanat, mikor senki sem látja a kislányt, csak Schindler. Ő látja benne az embert, az ártatlanságot, az életet. Innentől máshogy néz a többiekre is, legyen az náci vagy zsidó. Több meghatározó esemény / kapcsolat is oda vezet: a barátsága a könyvelőjével, a nő, aki a szüleiért könyörög, a házvezetőnő személyes pokla, az utálata Amon Goeth felé... stb. Illetve a másik meghatározó, mikor pernye száll az égben és meglátja, hogy meghalt a kislány.
És bár biztos vagyok benne, hogy a jó szándék is vezérelte, és az, hogy megmentse a munkásait, de amilyen opportunista az elején, ez is egy lehetőség is volt neki, hogy ő megmeneküljön. Mert megmentette a munkásait, de ők is megmentették utána őt. Ennél összetettebb embernek látom őt, hogy rossz volt és jó lett.
A film pedig szerinem méltó emléket állít nem csak a Schindler zsidóknak, de azoknak is, akik meghaltak. Válaszolva arra, hogy csak a túlélőkről szól a film: így is bőven látni olyanokat, akik meghalnak, borzasztóbbnál borzasztóbb módon. Ha azt mondod valakinek, meghalt hatmillió ember gázkamrában, betegségben, éhezésben, munkában, golyó által, csak egy szám lesz. Az agyad fel sem fogja, mert ha belegondolni is fáj. De ha megmutatsz közelebbről egy markonyi embert és látod, hogy pár ismerős arc mit élt át és mellette azt, hogyan haltak meg mások, azt nem tudod kitörölni a fejedből. Ebben nagyon jó Spielberg: személyessé teszi, mert a kis maroknyi főbb szereplő egyikével lehet azonosulni. (Ja, és 1200, nem 600...)
Amúgy szerintem zseniális film: forgatókönyv, fényképezés, zene, színjáték, szimbolika... Egyszer mindenkinek látnia kellene.

Több kommentben is elhangzott (leginkább Kubrick-re hivatkozva), hogy ez tulajdonképpen egy "sikersztori", hiszen "megmenekült 600 ember, miközben a valóságban elpusztult 6 millió". Hát, így is fel lehet fogni. Igen, a legvége már főleg azokra fut ki, akiket sikerült megmenteni. De addig? Embereket látunk szenvedni és meghalni, értelmetlenül, oktalanul, iszonyat kegyetlenséggel, hamuesőt látunk, pernyét, a poklot. És a piros ruhás kislány... Miután megnéztem a filmet, kérdezgettem másokat, kiben milyen érzést keltett, mire gondolt, mit jelenthetett. Számomra az egész tökéletes szürrealitását, az ártatlanság elpusztulását, és azt, hogy az ilyen szintű borzalomban, az ember ilyen mértékű elaljasodásában már nincs olyan, hogy valaki "különleges", valaki "jó", vagy "kiválasztott". Hogy ilyenkor a túlélés már lutri, nincs köze érdemhez vagy bármihez - legfeljebb ahhoz, hogy esetleg van egy akkora szerencséd, hogy a közeledben van egy Schindler, vagy ha nincs, akkor pont te véletlenül kikerülöd a golyót, a gázkamrát, a tífuszt.

Szóval, én nem éreztem azt, hogy ebben a filmben lett volna bármi negédes vagy a valós borzalmakat elmismásoló dolog.

Az viszont igaz, hogy ez egy igazi holivúdi szuperprodukció, egy tökéletes (de nem művészi) rajz a holokausztról, amelyben az ábrázoláshoz szükséges minden egyes elem az aprólékosságig, részletekbe menően tökéletesen kidolgozott, legyen szó egy tragikus nagyjelenetről, egyéni szenvedésről, a pokol kétségbeesett, iszonyatos, életmentő, hazug humoráról (a ki volt a tolvaj-jelenetre gondolok... miközben akaratlanul elmosolyodtam a kisfiú zsenialitásán, zokogtam), a színészek összes kicsi rezdüléséről, bármiről...

"Utólag belegondolva: egy valami azért még hiányzik nekem a filmből. Itt arra gondolok, hogy a pálfordulás pontos időpontját nem tudom behatárolni. Hol van az a pont, ahol Schindler rájön, hogy mi van? és hol van az a pont, amikor TÉNYLEG csak a jóért kezd cselekedni? Nekem ugyanis úgy tűnt, hogy ez nincs igazán letisztázva. Lehet, hogy nem is kell? Az már túl ,,szájbarágós" lenne?"

A mai nap újranézve a filmet egyértelműnek tűnik a válasz.

Először Schindler az utcára kilépve meglátja az égből leszálló hamut majd az égetés helyszínén, lángoló hullahegyek mellett Goeth tudatja vele hogy bezár a bolt és mindenki megy Auschwitzba, aztán rögtön utána meglátja a piros ruhás kislány holttestét, akit korábban már látott a gettóbeli kilakoltatásnál. Ekkor elszörnyülködik és eltörik benne valami, kétségbeesik és onnantól már egy másik Schindlert látunk.

Érdekesség szerintem,hogy az egyik leghíresebb örökzöld dal, az egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnapot (angolul Gloomy Sunday) többször is hallhatjuk a filmben.szerzője:Seress Rezső

Éppen pár napja fejeztem be A náci párt felemelkedése című sorozatot, így gondoltam megfejelem egy ezidáig elmaradt klasszikussal, és hát... Egészen más valamiről egy dokumentum sorozatban hallani, mint megvalósulásában látni, még ha minden esetben nem is fedi le a valóságot. De rendkívül erős jelenetekkel operál, mint a krakkói kiürítés közbeni zongorázás vagy Amon Goeth ismerkedése a könyörülettel.
Egyébként számomra csak a végére vált túlzóan szentimentálissá a film, de a nézése közben nem nagyon zavart.

Nekem valahogy nem jutnak eszembe ezek a filmek a Schindler listája kapcsán, kifejthetnéd, mire gondolsz. Vagy csak a "megrázóság" alapján hoztad ezeket, nagyjából random?

Az biztos, ugyanilyen a szakasz című film is vagy a halálsoron, a remény rabjai, a lélegzet csak pár példa.

Engem is mindig annyira megráz minden ilyen, hogy teljesen letaglóz.

Nagyon megrázó egy alkotás. Kemény háborús és elgondolkodtató.

Terry Gilliam szerint Spielberg hollywoodi sikersztorit csinált a holokausztból. Nyertünk, mert megmentettünk x embert, miközben valójában mindenki veszített.

Kubrick a Schindler miatt nem csinálta meg a tervezett holokauszt-filmjét (aminek Ragályi Elemér lett volna az operatőre). Nem szeretett megülni egy olyan lovat, amire már mások előtte felültek (kivéve a vietnamos filmjét).

Néztem belőle egy órát és újra ledöbbentem. Még Fiennes játékát dícsérném nagyon.

Igen, talán a film legnagyobb erénye az operatőri munka. Egyébként lehet felmenne hármasra, ha újranézném. Utoljára gimis koromban láttam.

coles: Én úgy tudom, hogy Spielberg eredetileg Wilder-t szerette volna rendezőnek (aki személyesen is érintett volt a holokausztban a családja révén), ő pedig producer lett volna, de a 86 éves rendező visszautasította a felkérést.

Egyszerűen fájdalmas, mennyire gyönyörűen fényképezett mozi..

Billy Wilder forgatókönyvíróként segítette a film létrejöttét?

Like :)
Nekem is az agyamra megy, amikor egy negatív kritikát (vagy akár egy szimpla, nem túl részletes megjegyzést, véleményt akár) úgy reagálnak le, hogy jól van kisfiam, hülye vagy, de majd megnősz, megokosodsz, akkor majd megérted, és AKKOR MAJD lesz helyes véleményed - helyes vélemény pedig az, amelyik megegyezik az enyémmel, ugyebár.

Csak arra akartam rámutatni, hogy logikátlan azt írni, hogy akinek nem tetszik, az nem érti. Ugyanúgy logikátlan, mint amit én reagáltam, poénból. Elvi különbség nincs a kettő között.

Ez nem biztos. Amit olvastatok, az kétesélyes.

Akkor te nem értetted meg a hozzászólást. Majd pár év múlva mikor elég érettnek érzed magad hozzá, majd olvasd el újra tiszta fejjel.

Akkor te nem értetted meg a filmet. Majd pár év múlva mikor elég érettnek érzed magad hozzá, majd nézd meg újra tiszta fejjel.

jol tették, röviden ennyi :)

Egy kis trivia: ma 20 éve, hogy elkezdték forgatni a filmet Krakkóban.

A náci Németország 1939 Szeptember elsején megtámadta Lengyelországot, majd a Szovjetunió Szeptember 17-i bevonulása után hamarosan véget is ért a hadjárat. Lengyelország területét több körzetre osztották, majd 1940 elejétől kezdve a nyugati részekből, Warthegauból és Danzig-Nyugat Poroszorszából igen nagy sebességgel elkezdték kitelepíteni a zsidókat, hogy ez a két nyugati körzet hamar zsidómentes övezetté váljon, és a helyükre népi németeket telepítsenek. A kitelepített zsidókat a megszállt Lengyelország keleti részébe az úgynevezett Főkormányzóságba szállították, ahol különböző városokban telepítették le őket. Az egyik az öt nagy befogadó város közül a Krakkó volt. Ide főleg a Warthegauból érkeztek zsidók. Hogy a zsidókat egy helyre gyűjtsék, 1941 Március elején az összes környékbeli zsidót gettóba zártak. A gettót 1942 május végétől fokozatosan kezdték kiüríteni a transzportokkal, amikkel a zsidókat Belzecbe és egyéb táborokba kerültek.
A zsidók egy része az 1942-ben létrehozott Amon Göth parancsnoksága alatt álló Plaszow-i munkatáborba került. 1943 február 11-én Odilo Globocnik brigadeführer a körzet legfelsőbb SS és Rendőrparancsnoka a HSSPF/43/024/ rendeletben utasítja Göth-öt, hogy nagyobbítsa meg a tábort, majd ennek elkészülte után számolja fel a Krakkói gettó maradékát, és mindenkit,a ki még a gettóban van, vigye a Plaszowi koncentrációs táborba. A Gettót 1943 Március 13-án felszámolja.
A tábort 1944 Júliusa és Augusztusa folyamán ürítik ki, a zsidókat Auschwitzba, Mauthausenbe és egyéb táborokba szállítják.
Oskar Schindler szintén a háború elején érkezik meg Krakkóba, ahol is a káosz és a zsidó üzletemberek elzárása miatt hatalmas lehetőségek nyílnak meg a gátlástalan és ügyes emberek előtt. Schindler megszerez egy gyárat,a hol az SS-től igen alacsony áron zsidókat dolgoztat hatalmas haszonnal. 1944-ben mikor a zsidókat mind halra ítélik és más táborokba zárják, ügyeskedéssel, megvesztegetéssel eléri, hogy az ő munkásai megmeneküljenek ettől a sorstól, és megment körülbelül 1200 embert a biztos haláltól. Eddig a rövid történelem óra.
Thomas Keneally 1982-ben jelenteti meg regényét Schindlerről, amelyet Poldek Pfefferberg az egyik túlélővel való találkozásai és beszélgetései inspiráltak. Spielberg a megjelenésekor olvasta a regényt, és saját elmondása szerint már akkor gondolt a filmre vitelére, ám nem érezte magát még erre felkészültnek. A film közel tíz évvel a könyv megjelenése után készült el Spielberg rendezésében. Azzal, hogy várt vele ennyi időt, hogy alaposan átgondolt mindent, Spielberg elkészítette pályafutása legfontosabb, leghatásosabb és azt hiszem legmaradandóbb filmjét.
Spielberg zsenialitása az eddig készült filmjein is látható volt, de amit ebben a filmben alkotott az a pályája csúcsa úgy hiszem. Zsenialitása már rögtön az elején megmutatkozik, amikor is szembesül vele az ember, hogy a filmet fekete-fehérben forgatták le. Ez több okból is nagyszerű döntés volt. Először is azért, mert az embernek így az az érzése támad, mintha korabeli, jó minőségű dokumentum filmet nézne. Persze tudjuk, hogy nem azt nézünk, de a fekete-fehér kép mégis emeli az "ott vagyok" érzést, ami egy ilyen filmnél nagyon fontos. A másik, hogy a fekete.-fehér képbe ha valami színes dolgot helyez, akkor az egyből magára vonja a figyelmet. Ezt remekül ki is használja a piros ruhás kislány jelenetében a gettó felszámolásakor. A filmben ez egy roppant fontos jelenet, hiszen Schindler arcán először látjuk meg az aggódást, és azt, hogy kezdi igazán felfogni és átérezni azokat a borzalmakat, amik emberekkel körülötte történik.
Mert Schindler nem a megtestesült jóság és igazság. Nem, ő is csak egy ember, jó és rossz tulajdonságokkal éppen úgy felvértezve, mint bárki más. Hiszen a film elején láthatjuk is, hogy semmi más nem érdekli, csak a profit, a nők, és ami ezeken túl van, az hidegen hagyja. Mikor a félkarú munkását lelövik, akkor sem éppen az emberi életet sajnálja, hanem azt, hogy majd taníttathat be valaki mást a munkára. De Schindler pontosan attól válhat majd sok ember megmentőjévé, hogy benne van a hajlam arra, hogy ha a körülmények úgy alakulnak, akkor változni tudjon. ÉS a körülmények ehhez adottak, hiszen minél inkább belelát a dolgokba Amon Göth-el való kapcsolatán keresztül, annál inkább változik meg. Ennek egyik remek kulcsjelenete amikor a nő elmegy hozzá, hogy az idős szüleit hozassa át a gyárába, mert ott senki nem hal meg, és emberségesebbek a körülmények. Remek jelenet ez, ahol Neeson kifakad, hiszen az iylen dolgok, a zsidók segítése nagyon veszélyes dolog, és a nő kérése bizony bajt hozhat a fejére. el is utasítja a nőt, de aztán mikor beszél Stern-el, aki mesél arról, mi is zajlik a táborban, mégis áthozatja őket. Nagyon fontos jelenet ez, mert Schindler valahol itt kezdi el felfogni azt, hogy ezekre az emberekre a halál vár, és bár nem ezért jött ide, de sok embernek a sorsa lehet a kezében.
De hasonlóan fontos kulcsjelenet számomra az is, amikor Göth-el beszélget arról, hogy nem az az igazi hatalom, hogy bárkit megölhet, hanem az, hogy bárkinek megbocsáthat. ez a jelenet azért is remek, mert nemsokkal ezután jön az egyik kedvencem, amikor is Göth megbocsát elösször a fiúnak a kádért, hogy azt nem tudta kitisztítani.
Itt, ennél a jelenetnél már ki kell térnem a színészi játékokra is, és főleg Fiennes játékára, amely a legerősebb a filmben számomra. Ennél a jelenetnél egyszerűen zseniális, ahogyan miután elengedi a gyereket, belenéz a tükörbe. Az a tekintet...borzongató. Nagyon rövid jelenet ez, de mégis több színészet van benne, mint rengeteg agyonajnározott filmben összesen. De Fieness másik nagy jelenete is zseniális színészi játékot hoz. Igen, ott lent a pincében a Helennel folytatott párbeszédére gondolok. Abban a jelenetben egy pillanatig még láthatjuk előtörni Göth-ből az ember utolsó maradványait, hogy aztán egy hirtelen átmenettel el is tűnjön, átadva magát az ostoba ideológiának. Zseniális jelenet ez is, ahol Fiennes játéka ismét lenyűgöző. Szerintem Oscart kellett volna kapnia érte.
Liam Neeson játéka is nagyon erős, bár azért szerintem ebben a filmben színészi játék terén Fiennes viszi a prímet, bár az ő karaktere pont a fentebb említett jelenetek miatt sokkal erőteljesebb színészi játékra adott is lehetőséget. Mindenesetre Neeson játékára sem lehet semmi panasz. Már csak azért sem, mert karakterének fő lényegét, a változást érzékelteti a színészi játéka is. A film elején dölyfös, mindenkin átgázoló, könyörtelen üzletember, majd ahogyan változik, a személyisége, éppen úgy változik Neeson játéka is. Egyik kedvenc jelenetem tőle, mikor Sternt keresi a vasútállomáson. A másik Auschwitzban mikor megvesztegeti a táborparancsnokot. Tudom, színészileg egyik sem nagy jelenet, de nekem valahogy mégis ezek a kedvenceim tőle. Mindenesetre tökéletes választás volt.
Ahogyan szinte minden mellékszereplő az volt. Legyen szó Kingsleyről, aki ekkoriban még nem Boll filmekben bohóckodott, vagy éppen a Helen Hirsch-t megformáló Embeth Davitzról. Mert az a jelenet ám tőle is olyan jó ott lent a pincében...
egyszóval remek színészi gárdát láthatunk a vásznon.
Ha már a jeleneteknél tartunk, pár szót írnék az utolsó jelenetről, amikor is Schindler elbúcsúzik a zsidóktól. Sokan írták lentebb, hogy ez nyálas, meg ez nem reális, meg ez nem így történt. Hogy hogy történt abba ne menjünk bele, hiszen egyikünk sem volt jelen. Hogy mennyire reális? Nem tudom, nem voltam ilyen helyzetben. De azért az tényleg nem elképzelhető, hogy egy ember, aki puszta üzleti számításból kezd alkalmazni rabszolgákat a körülmények hatására megváltozzon, átértékeljen magában dolgokat, és megmentsen embereket, majd mikor látja azokat, akik neki köszönhetik az életüket, sírásban tör ki, hogy talán többet is megmenthetett volna? Valóban ennyire elképzelhetetlen ez, ennyire hihetetlen? És nem nem arról beszélek, hogy Schindler gáncs nélküli jóság megtestesítője volt. Mert aki szerint a film ezt mutatja, az nem fogja fel a filmet, hiszen a film elején kifejezetten unszimpatikus, gusztustalan embert vetít elénk a film. Én arról ebszélek, hogy hihetetlen e, hogy az ember a sok halált és szenvedést látva maga körül megváltozik...Hiszem, HINNI AKAROM, hogy nem nem lehetetlen...De még ha nem is igaz az egész jelenet, akkor sincsen semmi. Ez egy film, neme gy dokumentum film, hanem egy játékfilm, ahol ez a jelenet szerves részét képzi az egész műnek, és roppant fontos jelenet, hiszen itt döbben rá igazán, mit is tett, hogy hányan élnek miatta, ugyan akkor arra is, hogy hányan nem...
Ha már a tökéletes jeleneteknél tartunk, akkor ezek alá tökéletes filmzene is kell, hiszen egy jó filmzene minden egyes jelenetet hihetetlenül fel tud erősíteni. John Williams-ot azt hiszem senkinek sem kell bemutatni, hiszen számtalan zseniális filmzenét alkotott már. Jómagam ennek a filmnek a zenéjét tartom a legzseniálisabbnak a munkái közül, amikor csak meghallom valahol felcsendülni, beleborzongok. Hihetetlenül zseniális.
De ugyan itt ki kell emelnem még a fényképezést is, bár azt is megszokhattuk már Spielberg filmjeinél, hogy szintén zseniálisak. Igazából nem is kell erről többet írni, hiszen a film magáért beszél.
Valami még eszembe jutott. Akik amiatt támadják a filmet, hogy miért kell állandóan a zsidókkal foglalkozni, azok azt hiszem nem értették meg, miről is szól ez az egész. Mert az igaz, hogy egy a holokauszt idején zsidókat megmentő emberről szól ez a film, de a történet mondanivalója jóval túlmutat ezen. Mert itt nem másról van szó, hogy az ember az embertelen körülmények között is akarhat és tudhat ember lenni, segíteni másoknak. Hogy szélsőséges körülmények között is kell lennie az emberben emberségnek, és, hogy az ember igen is tud változni, ha akar.
Végül annyit írnék még, hogyha valaki eljut egyszer Auschwitzba, és ott megáll a főépületben az emberre kedvesen letekintő kishivatalnok kinézetű Heinrich Himmler portréja előtt, jusson eszébe az, hogy hová vezethet a mértéktelen gyűlölet, faji előítélet, és az, hogy mire képes az egyik mber a másikkal, ha mindezekről elfelejtkezünk, és nem tanulunk a múltból.
Hiszem és remélem, hogy Spielberg filmje segít abban, hogy tanuljunk és változzunk.

Ez tényleg egy remekmű!!

A kedvenc jelenetem a filmben amikor
Schindler áll a dombtetőn nézi a gettót, bejön egy iszonyatosan drámai zene amit mintha egy kislány kórus adna elő, és végig néz a tömegen és valami olyasmi van a szemében, h istenem mit tettünk...?!

Egyik legszebb második világháborús mozi, annyi szent.

Én is így gondolom. Kubrick tudta , hogy mire van szükség és mire nincs, vagy hogy szükséges jó, vagy szükséges rossz az adott lehetőség.
Vagy egyszerűen adott téma, adott időintervallumon belül kivesézett.
A full metal jacket-et legalább a kritikusok elismerték, mindenfele elég erős filmnek titulálják, a nézők meg nem tehetnek róla, hogy kicsit megcsúszott. A szakasz és apokalipszis most után, nehéz még az adott témán belül felkelteni az érdeklődést. Nem beszélve arról, hogy kevésbé is terjedt el, ennek köszönhetően.

És igaza volt. A jelenség, amit MicaHiro leír, létező. De az átvevő filmek nem éppen a díjeső várományosai általában, hanem egy kedvező hullám meglovaglásából pozitív előnyt szerző filmek.
És Kubrick különösen nem erre ment.

Természetesen elsősorban nem az anyagiakra céloztam. Egyszerűen csak a Schindler listája sikere után 1-2 évvel (azaz időzítés szempontjából) szerencsétlenül hatott volna egy újabb nagyszabású Holocaust- filmmel jelentkezni. Legalábbis Kubrick így gondolta.

"ilyen mértékű kritikai és nézői siker után egyszerűen nem érte volna meg leforgatnia"
Ezt a gondolatot most nem értem. Ha egy film anyagilag sikeres, annak sok elemét inkább átveszik a következő filmekhez, nem? Mondjuk azt el tudom képzelni, hogy Kubrick nem erre ment....

Érdekes... lehet, hogy két különböző információ között rossz relációt alkalmaztam. :)

Ez a kijelentés ilyen formában nem állja meg a helyét.
Nem azért hagyott fel a holocaustról szóló filmjével, mert annyira el volt ragadtatva (sőt, ő maga elég ellentmondásosan nyilatkozott a Schindler listájáról:"Think that's about the Holocaust? That was about success, wasn't it? The Holocaust is about 6 million people who get killed. Schindler's List is about 600 who don't."), hanem ilyen mértékű kritikai és nézői siker után egyszerűen nem érte volna meg leforgatnia.
Nyilván nem szeretett volna ugyanabba a zsákutcába jutni, mint az Acéllövedék esetében. Hiába állta meg a helyét önmagában a film, sok kritikus megkésettnek tartotta, és a korábbi vietnami tematikájú filmekhez képest (Apokalipszis most, Szarvasvadász)elmarasztaló hangnemben írtak róla.

Stanley Kubrick a Full Metal Jacket után évekig gyűjtötte az adatokat egy holocaust témájú filmhez, de mikor megnézte a Schindler listáját, abbahagyta, mert szerinte erről a témáról ennél jobb filmet ő sem tudna készíteni.
Nem tudom Spielberg erről mikor értesült, de amikor igen, akkor szerintem nagyobb megtiszteltetésnek érezte, mint az Oscar díjat.
Szerintem ez is közre játszott abban (a Jurassic Park technikai úttörése mellett), hogy Kubrick Spielbergre hagyományozta az A. I. filmtervét.

Annyira nem érzek rajta hatásvadászatot. Na meg alapból nem is látom értelmét ennek a szónak, egy ilyen mély témát feldolgozó filmben.
Maximális kedvenc, egy igazi történelmi dráma. Egyik legnagyobb film, amit valaha kreált ember e Földön :)

Valóban a legkitűnőbb, precíz részletességgel kimunkált jelenetsor. Magával ragadja az embert, és nem ereszti egész addig, míg véget ér a film.

hajaj, mar ott elkapja az embert az atmoszfera... telleg muveszet az egesz.

Láttam már párszor régebben, megrendítő film. A mai megtekintés után érdekes módon egy olyan jelenet lett a kedvencem, mely akár szépnek is mondható. Liam Neeson (Schindler) első megjelenésére gondolok. Ahogy a Szomorú vasárnap dalra felöltözik, majd Itzhak Perlman Tangojára besétál a nagyterembe. Ott ahogy cigarettázik, mindenkinek rendel egy italt, megnyeri magának a nácikat és a nőket valami...valami...a képek s a csodás zene miatt szinte érezni a történelmet.

De van hatásvadászabb: A Passió
Amúgy Spielberg egyik legjobb filmje

Ennél giccsesebb, hatásvadászabb film: nincs!
Jó film, de ez a hálivúdi máz nem kellett volna rá, nagyon nem.

Köszönöm.

ehhez enis csak gratulalni tudok :D

Ez kicsit erős volt.

Életem egyik legrosszabb filmje.

Ott a pont! :-)

emberek nem változnak meg egyik pillanatról a másikra - jó, persze ebben is van valami, de ez azért egy olyan horderejű inger, ami egyik pillanatról a másikra kell, hogy megváltoztassa az embert. Vagy közömbös vagyok, vagy igenis mindent megteszek, ami tőlem telik! Ez nem lehet olyan ,,nyámnyogás", mint hogy nem szeretem a spenótot, de szép lassan megszokom, aztán lesz ami lesz. Ezek a szörnyűségek sokkal nagyobb sokkot okoznak, radikális változásra késztetve az embert. Vagyis kéne okozniuk. De ez a meglátás lehet, hogy az én rendíthetetlen naivitásom újabb bizonyítéka.
A másik oldal pedig az, hogy tényleg sok minden történt azokban az időkben, és az ember nem feltétlenül biztos, hogy első pillanatban meg tudja hozni a döntést: akkor most kockáztatom az életemet. Jézusnak is hány év kellett hozzá, hogy feldolgozza, mi vár rá? (de ebbe most ne menjünk bele)
Cesare mondta nekem ezt tegnap Schindlerről: ,,...felületes, de mindent átlát, ingadozik, ám végül a jó oldalra áll..." (remélem, nem sértem meg azzal, hogy idézem.) Egyszóval: igazat is adok, meg nem is. Oskar Schindlernek nagyon nehéz dolga volt, az biztos...

Még valamit szerettem volna hozzáfűzni a mondandómhoz (és ez megint kicsit botrányos lesz): felfedezhető némi keserédes humor a filmben. A világosabb pillanatokban megmutatkozik a helyzetkomikum. (például Schindler és Stern első beszélgetése). Ezzel csak azt akarom mondani, hogy úgy érzem, nincs dráma humor nélkül, mert akkor már életszerűtlenné válik, és ha valami nem életszerű, akkor nem lehet igazán drámai sem. Legalábbis én így érzem.

"Utólag belegondolva: egy valami azért még hiányzik nekem a filmből. Itt arra gondolok, hogy a pálfordulás pontos időpontját nem tudom behatárolni."

Szerintem nincsen pálfordulás, emberek nem változnak meg egyik pillanatról a másikra. A változás egy hosszú folyamat, aminek állomásait mutatja a film. Az első lépés a jobbá válás útján viszont az az esemény lehetett.

Így igaz.

Meghökkentő, de aránytévesztő.

a kislány és a gyertya jó húzás! szeretem az ilyesmit, hangsúlyozza a drámát. ha filmet csinálnék, én is tennék bele ilyen meghökkentő elemeket.
...eltalálta a mértéket, amitől inkább a témához kellően meghatónak nevezném. - maximálisan egyet értek!

Nekem csak a színes kislány a fekete fehér filmben volt egy kissé didaktikus-de mégis tetszett tulképp ez az ötlet is.

Ott lehet a fordulópont, én is arra a jelenetre tippelnék!

Az ,,iszonyú szentimentális"-kifejezés utalhat a végére szerintem, különösen arra a jelenetre, amikorSchindler felsorolja az értéktárgyait, hogy ezmegazmeg amaz hány életet ér(t volna)... az egy kicsit tényleg sok

Utólag belegondolva: egy valami azért még hiányzik nekem a filmből. Itt arra gondolok, hogy a pálfordulás pontos időpontját nem tudom behatárolni. Hol van az a pont, ahol Schindler rájön, hogy mi van? és hol van az a pont, amikor TÉNYLEG csak a jóért kezd cselekedni? Nekem ugyanis úgy tűnt, hogy ez nincs igazán letisztázva. Lehet, hogy nem is kell? Az már túl ,,szájbarágós" lenne?

én mondjuk nagyjából onnan időzítem, amikor egy nő bemegy hozzá, hogy megkérje, hozza ki az egyik táborból a szüleit. ezek után kijelenti Stern-nek, hogy ez nem menedékhely és blabla, de azért megkéri, hogy kerestesse meg őket. imádom :)
Aztán lehet, hogy nincs igazam. De mindegy, lényeg a lényeg, ha nagy leszek, szeretnék egyszer valami olyan nemeset tenni, mint Ő.
Ne feledjétek:
,,Ki egyetlen lelket megment, az egész világot menti meg..."

Iszonyú szentimentálisnak azért nem nevezném. Annak ellenére, hogy Spielberg rendezte, akitől ez nem áll távol, szerintem eltalálta a mértéket, amitől inkább a témához kellően meghatónak nevezném. Kevés filmje nem iszonyú szentimentális a rendezőorjásnak, vagyis most, hogy belegondolok, ez az egy van.
Egyik, ha nem a kedvenc filmem a Schindler listája, szerintem tökéletes. Krakkó kiürítési jelenete a kedvencem. Mikor a német katona a legnagyobb nyugalommal az arcán játszik Mozartot mintegy aláfestésként a mészárláshoz, az egyszerűen zseniális.

Nem rossz, de iszonyu szentimentalis

nekem nagyon tetszett. ha lehet ilyet és így mondani... nem tudom érdemes-e benyomni a SPOILER gombot...de ha már sokkoló élményekről van szó, akkor elmondanám, hogy a tavaszi ,,havazás" döbbentett meg nagyon, mikor rájöttem miaz :S
jah meg az Állat (nemtom hogy hívják:S) morhun-szerű lövöldözései reggeli előtt :S na, hát az erős volt, meg a ,,megbocsátok" rohamok. az volt a ,,legrosszabb" benne, hogy valahol igenis voltak emberi érzései. (nem úgy mint pl Vidal kapitánynak a Faunban) ahogy megpróbált szeretni....fúú...erős volt.....
amúgy sztem Auschwitz után ez épp, hogy jó, mert végülis pozitív a végkicsengés...de kinek hogy...(mármint lelkileg)

Rengetegszer láttam ezt a filmet. A legsokkolóbb élményem vele kapcsolatban mégis az volt, amikor négy évvel ezelőtt hazafelé tartottunk lengyelországi tanulmányi kirándulásunkról Auschwitz-ból. Már pár perce zötykölődtünk a buszon, mikor a töri tanárom valamilyen okból kifolyólag berakta a videóba a Schindler listáját. Valószínűleg nem látszottunk elég letörtnek.